Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-17 / 142. szám
í íi ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 , június 17„ péntefc' Citera, faragókés, játék ziÉtaafcieMa Ma éjjel a képernyőn: F Moegás, sürgés, hangolás. , élettel teli a Miskolci Közlekedési Vállalat klubjának mind«» helyisége. Csendben idehallatszana a Tiszai pályaudvar felől Diósgyőr irányába tartó villamosok és autóbuszok „dolgos hangja”. Most nincs erről szó, a „szabadosok” hangzavara kirekeszti a kollégák: vezette járművekét. S nincs ebben semmi rossz felhang, hiszen — úgy a hetvenes évek közepén — kifejezetten azért • tették rendbe ezt az épületet a közlekedésiek, hogy munka után — vagy előtt — be lehessen oda térni, pihenni, kicsit beszélgetni, találkozni. De nem is szaporítom erről n magam szavait, hiszen a játékterem falán hatalmas betűkkel mindenki olvashatja: „A klub rendeltetése, hogy otthont adjon a színvonalas kultúr programoknak, segítséget nyújtson a szabad idő kulturáltabb, hasznosabb eltöltéséhez” ... Ezen a délutánon arra akartam rákérdezni, mi van az „írott szöveg” mögött a mindennapokban? De éppen belecseppentem... * Az MKV klubjának fafaragó szakköréről már sokszor lehetett hallani. Most is együtt vannak, de nem dolgozni, ezúttal ünnepelni jöttek össze, hogy fogadják a vállalat vezetőinek köszöntését. Nemrégen tértek haza az NDK-ból, ahol sokáig fognak jó szíwel- crömmel emlékezni rájuk. De hallgassuk erről a szakkörve- zetö Szegedi Miklós szavait: i ■— Valóban jó érzéssel jöttünk. haza az NDK-ból, úgy ■erezzük, hasznos és kellemes «miétet hagytunk magunk wtása. Az előzményekről anyaiját, hogy az utóbbi 16 esztendőben 40 ezer magyar fiatal dolgozott kint, s felvetődött a gondolat, hogy valami .maradandó emléket kellene hagyni... Mi legyen az? Végül is egy játszóteret találtak Id. Eljutott a hír a kezdeményezőkhöz a mi szakkörünk tevékenységéről, megkerestek bennünket, lehetne-e Berlinben egy fából készült játékokból való játszóteret csinálni? A társaságnak — tizenhármán vagyunk, eddig szerencsésen — kedve lett, hogy otthagyja a keze nyomát, munkáját egy másik országban. Nem mindennapi volt a feladat, panelházak közé került a játszótér, a környezetét is nekünk kellett megtervezni; ezt Honti Győző táj- és kerttervező mérnök csinálta meg a játékok szelleméhez igazodva, ő vezette a munkát is. Május 20-án indultunk ei, és egy Berlin melletti szabadidő-központban készítettük el a játékokat. Nagy színfoltja lettünk a tábornak. — Hogyan fogadták a kész játszóteret az ott élők? — Ámulva, csodálkozva, hogy „ilyen nincs ... ez mese...” Egyébként a játékoknak nem is a neve a lényeges, szellemükben mások, mint az eddigiek, 3 ami fontos: a természetes. meleg anyagból készült játékok természetes környezetbe kerültek. Nagyon örülünk az elismerésnek, amit kaptunk... A szakkör öt éve dolgozik, a vezető szerint nagyon jó a közösség, szívesen vannak együtt a fafaragást kedvelők. S mi kell még? * Az MKV klubjának a vezetője Andrejkovics Józsefné. Ö már régebben is dolgozott itt, aztán elszólította az anyai hivatás: — Amikor elmentem, el voltam keseredve egy kicsit, nem nagyon sikerültek a dolgaink. Most úgy érzem, aktívak vagyunk, van ambíció az emberekben megint; vagy tán bennem is több van, hogy gyes-en voltam... Az előbb beszéltem igazgató elvtárssal, ő is — úgy láttam — meg van elégedve az itteni élettel. Kedden, csütörtökön és szombaton délután vagyunk nyitva, játékra, tévénézésibe mindig van lehetőség; hetente egy alkalommal jön a vándormozi, itt próbálnak a citera- együttes tagjai, idé járnak a nyugdíjasklub tagjai, a fafaragókkal mór találkozhatott, szombatonként zene van és tánc, szórakozás ... Hogy otthon vagyunk-e igazán? Hát nézze, elég nehéz, hiszen a forgalomban dolgozók három műszakban dolgoznak ... De azért úgy érzem, hogy a rá- éröknek megfelelő programot tudunk kínálni. Nekünk nincsenek nagy terveink, ami hasznos, ami elfogadott és bevált, azt csináljuk a jövőben is, azt őrizzük meg. — A szép könyvtáruk avatásán magam is itt voltam. Ott mi újság? — Tényleg nagyon jó * könyvtárunk, négyezer kötetünk van, de az az igazság, hogy elég kevesen látogatják jelenleg. Azt tervezzük, hogy ősztől az új könyvekről rövid ismertetőt készítünk, hátha fel tudjuk „ingerelni” az érdeklődést. Szóval a beiratkozottak számszerűen megvannak, de nem aktívak __Hátha k íváncsivá tudjuk tenni őket! Nagy a népszerűsége itt a játékoknak, a vetélkedőknek; most is folyik egy 10X10 elnevezésű levelező versengés. Nagyjából azért elégedettek vagyunk... * A Mubnak szánt épület kisterméből dteraszó hallik. Mint a fecskék, sorakoznak az asztalokra helyezett cite- rák mögött a hangszer kedvelői. Nem haszontalan megismerkedni velük: Kiss And- rásné pénztáros volt, 62 évesen kezdte a „zenés szakmát tanulni”; Majoros Józsefné is hatvan körül jár, a férje és két fia dolgozik a vállalatnál; Magyar Ferenc a Volántól ment nyugdíjba, de itt is kollégák között van; Takács Béla az MKV ellenőre volt; Csontos Béla jelenleg is gépkocsi- vezető; Szepesi József a legifjabb tag, ő lakatos; Barcsuk Balázs már túl van a nyugdíjkorhatáron, autóvillamossági szerelő volt, másik „ismertetőjele”, hogy Amótról jár be a heti próbákra ... Egyikük azt mondta, ha hi- szém, ha nem, alig várják, hogy csütörtök legyen, jöhessenek. Ezt magamtól is hittem ... A „csapat” vezetője Tóth Károlyné, ö a nyugdíjasok klubjának a „mozgatója” is (elektrotechnikusként dolgozott) : — Gondolhatja, hogy nagyon szívesen jövünk össze és játszunk. A közelmúltban a szerencsi nyugdíjasok között voltunk barátkozni, május közepén meg Hajdúszoboszlón pihentünk, a citerákkal együtt természetesen. Az elmúlt év őszétől vagyunk együtt. Szereltük volna, ha több fiatal jön közénk, egyelőre még csal: egy fiúnk van. Nyugdíjasainknak havonta egyszer szervezünk programot, erre is nagy szükség van. Hát tudja, én ’46-tól csinálom ezt a mozgalmi munkát, de egyszerűen nem tudom abbahagyni ... A beszélgetést viszont be kell fejeznünk, mert a citerá- sok rázendítenek. A citerának sajátosan jó hangulata van. Hasonlót tapasztaltam az MKV-klubban ezen a délután. Ténagy József Egervári esték csbemufatóva! Magyarországi ősbemutatóval, Fabio Storelli „A szent strici” című komédiájának premierjével kezdődik hétfőn az Egervári esték ’83 rendezvénysorozatának színházi programja. Az igazi nyála szórakozást ígérő darabot a zalaegerszegi állandó színház társulata adja elő a zalai megyeszékhelytől tíz kilométerre fekvő Egervár ódon várkastélyának udvarán levő színpadon. Rendező: Merő Béla. Madárijesztő Akik mű éjjel a Ki mH híd? órái ufón is a képernyő előtt marodnak és már (ül vonnak életük első 18 évén, ar első műsorban 22.45-kor megtekinthetik a Jerry Schatzberg rendezésében 1975-ban készült amerikai filmet, a Madárijesztöt, a. főszerepben két kiváló szinész- szel, Gene Haókmarsne! és AI Pacinóval — ők láthatók a képen is amelyben két alkatilag és lelkileg is egymástól nagyon eltérő férfiú „se vele, se nélküle” párosának sok-sok kalandját, egymással évődő epizódját és a világgal folytatott közös küzdelmét láthatjuk. Magyar-Mai Iv-loprolÉeii Júliusban, Hemingway hsí lálának évfordulóján vetíti a televízió „A kubaiak mind a barátaim” círriű, magyar—kubai koprodukcióban készült dokumentumul met. A filmet a napokban nagy sikerre] mutatták be Havannában a kubai televízió, valamint a Magyar Népköztársaság havannai nagykövetségének vezetői jelenlétében. Ugyancsak levetítették előttük a Varadero ’82 fesztiválon forgatott zenés szórakoztató programot, amelyben a magyar tévések az évente megrendezett, négynapos zenei rendezvény legsikeresebb előadásait örökítették meg. Utoljára a Peer Gynt előadásában láthattuk a színpadon a bohócokká formált kapitalisták egyikeként. Aztán híre jött súlyos betegségének, szerepét át kellett másnak vennie. A napokban már újra az utcán láttuk, bizakodva a teljes felgyógyulásban. Most pedig mellbevágóit a végzetes hír: Csiszár András meghalt. Nehéz elhinni. Csiszár András színművész 59 éves volt, abból negyvenegyet töltött a színpadon. A Miskolci Nemzeti Színháznak a színházak államosításától, 1949. szeptember 1-től tagja megszakítás nélkül. Harmincnégy évadon át élt együtt a miskolci társulattal, a miskolci teátrummal, részese a® emberöl tónyi idő minden sikerének, bemve volt munkássága a színház minden rezzenésében. Nehéz lenne szerepeit felsorolni, még a legkiemelkedőbbeket is. Ha az utóbbi egy-két évadban kevésbé fényes alakításokkal is volt módja jeleskedni, a több száz alakítása közül legalább a fele a színház emlékezetes eseményei közé tartozik. Csak a nagyhírű Ilyen nagy szerelem című darabbeli alakítására utalunk, amelyet kilenc- venhét alkalommal játszott ei kitűnően; vagy Sas Béni figurájára a Hongkongi parókából ; s végeláthatatla- mil lehetne sorolni, hogy e halkszavú, visszavonultalak, zárkózottnak tűnő színész hány, meg hány ragyogó alakítással tette magát emlékezetessé Miskolcon. Most őrökre elment. Nagyon fog hiányozni. (bem) Fesztivál Salgótarjánban Nógrád nyár ’83 Testvérlapunk, a Nógrád idén ünnepli napilappá válásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból június 18-án fesztivált rendez Salgótarjánban, Nógrád nyár ’83 címmel. Az egész napos program keretében délelőtt a felújított SKSE-stadionban háromórás show-műsorra kerül sor. Többek között Zalatnay Sarolta, Németh Marika, Marik Péter, Oszvald Marika, Kovács Zsuzsa, Straub Dezső, Kovács Apollónia, Maros Gábor, Bojtor Imre, Urbán Kati, Mikes György, Somogyi Pál, Kibédi Ervin. Berényi Ottó, Balázs Péter, Szombathy Gyű la lép a pódiumra. A zenéről az Express együttes, ifjabb Sánta Ferenc népi zenekara, Gyarmati István kisegyüttese gondoskodik. A műsor után az STC labdarúgócsapata osztrák ellenféllel vív barátságos mérkőzést. Lesz a stadionban hőlégballon-bemutató, a salgótarjáni lakótelepek tömegsport-egyesületeinek vetélkedője, bemutatkoznak modellezők, csehszlovák gumiasztal-akrobaták. A stadi- on melletti lőtéren keresik a mesterlövészeket. „Most az egyszer jogosítvány nélkül” mindenki kipróbálhatja a gépkocsivezetést, oktatói felügyelettel. Délután a városközpontba» folytatódik a rendezvénysorozat. Szabadtéri színpadon a legkiválóbb nógrádi amatőr együttesek, szólisták szórakoztatják az érdeklődőket, lesz határőrkutya-bemutató, alkalmi posta, politikai kaszinó, kedvezményes vásárok,1 elhozzák magukkal portékáikat a népművészek az ország minden tájáról. A napot este utcabál zárja. A rendezvénysorozatra be-’ lépők az ország valamennyi lBUSZ-irodájában igényelhetők. Elmondja a körzeti megbízott Életformám ez a munka... Három évtizeddel ezelőtt szervezték meg a rendőrség egyik új szolgálati ágát, a le- rületfelelősi rendszert. Az eltelt harminc év alatt bebizonyosodott, hogy a körzeti megbízottak munkája jól szolgálja az adott területen élők nyugalmát. biztonságát. A körzeti megbízott eleven kapocs a rendőrség és a lakosság között. Mindennapjaik során szinte a bőrükön érzik az emberek apró-cseprő gondjait, bajait. Megoldásukhoz segítséget nyújtanak, de ők'is kérik a körzet lakóinak, közreműködését tevékenységükhöz. Ezt a legtöbb esetben meg is kapják. A felsőzsolcai körzeti megbízotti csoport vezetője, Szabó István rendőr zászlós. Munkájáról, életéről a napokban beszélgettünk vele. — A jó körzeti megbízott egy-két éven beiül arcról és névről minden embert ismer a területén. Ez megfordítva is igaz, a lakosság ugyanúgy szinte levizsgáztatja a rendőrt: hogygn él, mit csinál, lehet-e rá számítani, ha valamilyen baj történik. Magánélete nem ellenkezhet tehát azzal, amit napközben az egyenruhában hirdet. Közösségi emberként kell élnie és dolgoznia. Mert ha másként teszi, könnyen elveszítheti becsületét/ az emberek bizalmát. Munkásból lettem rendőr. V.3süti dolgozó, pályamunkái voltam, amikor 1951-ben, a felhívásra jelentkeztem a testűiéibe. Pontosan augusztus 20-án vettem fel az egyenruhát. Az akkori igazolványom papírja már megsárgult, a tinta megfakult, ám az írás mindig nagyon jól olvasható. En is alakultam, formálódtam az eltelt évek során, de most is ugyanazt vallom, mint harminckét esztendővel ezelőtt: a becsületes emberek számára biztosítanunk kell a nyugalmat, a rendel. — A csoport felsőzsolcai „székhellyel” dolgozik, hozzánk tartozik még Onga, On- gaújfalu, Öcsanálos, Arnót, Sajópálfala. összesen 13 ezren élnek ezen a területen, s nem hagyhatjuk számításon kívül Miskolc közelségét sem. Munkaidőnk hetente 42 óra lenne, de ezt sohasem tudjuk betartani. Sokan jönnek be hozzánk naponta az őrsre, s az utcán percenként megállítanak. Minden embernek a saját baja a legnagyobb. Van, aki több ezer forint értékű kerékpár ellopása miatt tesz feljelentést, s van olyan idős néni, aki tyúkjának eltűnését panaszolja. Egyetlen ember gondja mellett sem mehetünk el közömbösen, s már pár jó szó is gyógyírként, hat. Hát még ha hamar megtaláljuk, és visszaadjuk az eltulajdonított holmit... A tapasztalt körzeti megbízott a bűncselekmény elkövetése után rögtön tudja, hol és mikor kell tapogatózni, puhatolózni. Érzi azt is. milyen a megfelelő intézkedés. Van, akinél elegendő néhány szigorúbb mondat, de sajnos vannak olyanok is, akik nem akarnak beilleszkedni a becsületes emberek közé. Őket naponta ellenőrizzük, elszámoltatjuk. Jó, ha tudják: rajtuk tartjuk a szemünket. — Voltam-e már veszélyben? Ezerkilencszázötvenhét óta vagyok körzeti megbízott, azóta nagyon sok meleg helyzet adódott. Sajnos, akadnak olyanok, akiknél sem a szép, sem a szigorú szó nem használ. Pár éve a kazincbarcikai vasútállomáson a „restiből” ki akartam tessékelni egy néhány napja szabadult elítéltet. Gúnyosan visszabeszélt, megmakacsolta magát, majd rámtámadott. Jó pár percbe került, amíg a vasutasokkal kő- • zösen megfékeztük. Ha jól, határozottan, de emberségesen intézkedik a rendőr, azt mindig helyesléssel fogadják az emberek. Sokszor biztatnák is: tessék csak szigorúan fogni a dologtalan, inunkátlan személyedet, ne a mi rovásunkra lopják a napot. Legtöbb bajunk most a tolvajokkal van, hivatalosan fogalmazva, a személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopásokkal. Egyre többen rendelték már be szépen a lakásukat, sok embernek sikerült értékes dolgokat megvásárolni. Ez csábítja a lopásra. 1 oI- vajlásra hajlamos bűnözőket, akik a drága magnetofont ugyanúgy eltulajdonítják, mint az épílési anyagokat. Az elmúlt esztendőben megfékeztünk jó néhány garázdát, s közreműködtünk súlyos testi sértések felderítésében is. Az idén viszont még nem volt a körzetünkben erőszakos bűncselekmény. — Vannak sikereink és vannak kudarcaink. Ebből a szempontból a mi munkánk olyan, mint másoké ötvenegy éves vagyok. ■= ügy érzem, nem választottam rosszul, amikor magamra öltöttem az egyenruhát. Szakmává, hivatássá, életformává váll nekem ez a munka. (uüvardy)
