Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

ÉSZAK.MAGYARORSZAG 2 1933. június 16., csütörtök fi pirí- és ílfgii a Cigiéi Vas- és Fémműyekbsn rir (Folytatás az 7. oldalról) minél teljesebb kiaknázása az előrehaladás legnagyobb lendítőereje. A Központi Bizottság fő­titkára nemzetközi kérdések­re is kitért felszólalásában. Hangoztatta: Bulgária a Szovjetunióval és a szocia­lista közösség többi or­szágával együtt fellép a ka­tonai erőegyensúly megbon­tását célzó imperialista tö­rekvések ellen. A közép-ha­tótávolságú atomfegyver eu­rópai telepítésének megaka­dályozása fontos lépés Eu­rópa és a világ békéje meg­őrzésének szempontjából — mondotta, majd átadta kül­döttségük ajándékát., Szófia címerének mását a gyár ve­zetőinek. Az aktívaülésen felszólalt Losonczi Pál is. Aláhúzta hogy a tárgyalásokon a tel­jes nézetazonosság, a két or­szág sokoldalú együttműkö­désének közös szándéka fe­jeződött ki. Az is megmutat­kozott az eszmecserék során, hogy gondjaink a fejlődés új szakaszából adódóan sok te­kintetben azonosak, tehát együtt munkálkodhatunk megoldásukért, továbbra is élve a szocialista gazdasági integráció nyújtotta lehető­ségekkel. A Csepel Művekben tett látogatás után, a késő dél­utáni órákban Todor Zsiv- kov a Nemzeti Galériában megtekintette a Mátyás ki­rály és a magyarországi re­neszánsz című kiállítást. Este a bolgár párt- és ál­lami küldöttség megtekintet­te a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műso­rát, az együttes székházában. Amerikai politikusok az MX ellen „Veszélyes, drága és szük­ségtelen” fegyvereknek ne­vezte kedden a Kapitólium lépcsőin elhangzott beszédé­ben az MX-rakétarendszert Edward Kennedy massachus- setsi szenátor. Kennedy, valamint Gary Hart, a demokrata párt egyik lehetséges elnökjelölt­je, továbbá Edward Markey és James Leach képviselők kedden közös sajtóértekezle­tet tartottak, hogy bejelent­sék, folytatják a harcot az MX-rakéták ellen. Kennedy szerint az MX- nek ma sincs több érteimé, mint 1980-ban, amikor a de­mokrata kormányzat a fegy­verrendszer elvetése mellett döntött. Ezért figyelmeztette Reagan elnököt: ne képzelje, bogy győzelme a rakéták ügyében végleges. Kennedy közölte, igyekezni fog meg­akadályozni a Reagan-kor- mányt abban, hogy a genfi fegyverzetkorlátozási tárgya­lásokat az MX-rakéták gyár­tásához használja fel ürügy­ként. A célzás egyértelműen Reagan elnöknek arra az „új” tárgyalási javaslatára vonatkozik, amelyet Géni­ben, a hadászati fegyverzet­korlátozási tárgyalásokon ter­jesztettek elő. A javaslat úgy módosítja az amerikai tárgyalási pozíciót, hogy az MX-rakéták építését semmi­féle kprlátozás ne gátolja, Edward Kennedy ismét ál­lást foglalt a nukleáris fegy­verek „azonnali, kölcsönös és ellenőrizhető befagyasztása” mellett.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------­--------”"--1 l ain, a uhúi As ünnepe j Fegyvernyugvás és „szent háború” j • Az iszlám nagytekintélyű tudósai ilyentájt az eget .fürkészik. Bonyolult csilla­gászati számításokat vé­geznek az iszlám hitélet fellegváraiban, hogy el­döntsék: mikor kezdődik a holdév kilencedik hónap­ja, a ramadán, a böjt és a zarándoklat hónapja, mikor " hangozzék el először haj­nalban az ágyúlövés, amelytől kezdve egy hold- hónapor. át napkeltétől napnyugtáig az igazhitű nem érint ajkaival ételt, italt, dohányt. Az iszlám öt oszlopon nyugsziK: a tanon („Isten az egyetlen és Mohamed az ő prófétája”!; a napi öt­szöri istentiszteleten (haj­nalhasadáskor, délben, nap­lemente előtt, naplemente után és az est beköszön te előtt); a böjtön; a jótékony­kodáson és végül a zarán­doklaton. A ramadán jelentősége óriási; a böjtöt — a család és a hagyományok iránti tiszteletből — ott is betart­ják, ahová már betört a huszadik század és a csa­ládok fiatalabb tagjai nem követik oly buzgón a Ko­rán előírásait, mint az idő­sebbek. • A Hold fázisváltásai miatt a ramadán mindig az év más-más hónapjára esik. Ha nyári hónapokban jön el a szent hónap ide­je, keserves dolog az étel­től és főleg a hűsítő italtól való tartózkodás. Ilyenkor napközben lelassul az élet a hivatalokban, a bazárban, csak a fontos dolog utón járnák az; emberek és leg­feljebb a kötelesség hajtja őket. Ha pedig este eldör­dül az ágyú, egyszerre csattannak a boltok redő­nyei, egyszerre ül az asztal mellé az egész család. Ilyenkor kiürülnek az ut­cák és szinte kísérteties a csend. A bazáros, ha éppen nem siet haza, már a félig lehúzott redőny mögött ne­kiül az ételnek, italnak, és segédeivel együtt eszi meg az első pár falatot — az es­ti nagy lakoma előtt Annak idején, 622-ben Mohamed, a próféta — amikor Mekkából önként elvándorolt Medinába („próféta városába") — ezt az elvándorlást nevezi az iszlám hidzsrának —, hogy tanainak megnyerje a zsi­dókat is, meg az óv első hónapjának tizedik napjá­ban szabta meg a böjt kez­detét. Sőt, az imádkozást is Jeruzsálem felé leborulva kellett végrehajtani. Amikor a zsidók nem csatlakoztak hozzá, Moha­med megváltoztatta szán­dékát és így lett ramadán a kilencedik holdhónap. Ekkor lett a péntek az isz­lám világ pihenőnapja is — szemben a zsidó sab- battal. S azóta fordul Mek­ka felé ima közben az igazhitű. Az Í3zlám azért tartja szent hónapnak a rama­dán:, mert ekkor született a Korán. Ez azonban lé­nyegében csak az isteni ki­nyilatkoztatások kivonata; az igazi szent könyvet Al­lah, a mindenható, látha­tatlan, alaktalan, személy­hez és helyhez nem kötött isten őrzi. Mohamedhez, Allah prófétájához, Gábri­el angyal révén jutott el az isteni kinyilatkoztatás — ezt foglalja magában a Korán 114 szurája. Moha­med próféta írástudatlan volt — ez is a kinyilatkoz­tatás isteni eredetét hiva­tott megerősíteni — és a szent könyvet szavai után jegyezték le, A Korán túl- világi, istentől sugalmazott írás. A böjt ünnepére félretet­ték az egykori arab törzsek a viszály kodást: muzulmán ilyenkor nem fogott fegy­vert a muzulmán ellen. Ám ha kitört a háborús­kodás a hitetlenek ellen, akkor a szent háború tör­vényei szerint a fegyver­forgatóknak nem kellett koplalniuk. A modern idők-' ben ez utóbbira a negye­dik közel-keleti háború a példa: 1973 őszén rama­dánkor tört ki a harc Izra­el, valamint arab szomszé­dai között. A ramadán ma » első­sorban a muzulmán világ szent ünnepe: a meditáció, az ima ideje — és az ön­megtartóztatásé, a szenve­dők sorsának megízleléséé. Mint minden vallási ünnep, egyben családi ünnep is: ilyenkor összegyűlik a nagy család, a házakon vilianyégők füzére jelzi, hogy honnan indult mekkai zarándoklatra valaki. Ra­madán előtt kiürülnek az élelmiszeráruházak és ese­tenként — egy hónapig — még azoknak a családok­nak is hús kerül az aszta­lára, akiknél esetleg ez rit­kaság az év többi hónap­jában. A nappalok keservesen telnek: az éhes-szomjas ember ingerültebb a szo­kásosnál, sok a baleset, s fáradságos a roham az élel­miszerüzletekben az esti la­komához valók beszerzé­séért. Este pedig — néhány órával az ágyúlövés és a lakoma után — megtelnek az utcák, a kávéházakban férfiak ülnek, a mozik kü­lönleges filmeket játszanak, sorok állnak az üdítőitalos bódék előtt. Késő estig tart az utcai nyüzsgés — majd hajnal­ban, még a napfelkelte és az ágyúlövés előtt még egyszer megrohamozzák az étel es tálakat: erőt kell gyűjteni az esti ógyúlö- vésig. Hajnalban az igazhitű, amikor a müezzinek Al- lahot dicsérő éneke zeng a városok felett, már az imá­nak és a meditációnak ál­doz. Jmii Uiopov beszéde az SZSP i Érni (Folytatás az 1. oldalról) utóbbi negyedszázadban je­lentősen megváltoztak a vi­lágban az erőviszonyok, min­den korábbinál élesebbé váll a két nagy társadalmi rend­szer közötti harc. Történel­mi vitájuk háborúval törté­nő eldöntése ma már az egész emberiség pusztulását jelentené. Ezért az SZKP külpolitikájának még belát­ható ideig központi kérdése marad, hogy milyen jelleget ölt a két társadalmi rend­szer közötti kapcsolatok fej­lődése — vagyis a béke meg­őrzésének kérdése. A tőkés világban vannak olyan politikusok is, akik képesek reálisabban számol, vetni a nemzetközi helyzet­tel. „Megértik, hogy a vi­lágban immár visszafordít­hatatlan folyamatok zajlot­tak le, megértik a különbö­ző társadalmi rendszerű ál­lamok tartós békés együtt­élésének szükségességét és kölcsönösen előnyös voltát. Mi, a magunk részéről már többször elmondottuk, s most ismét megerősítjük, hogy készek vagyunk erre. Meggyőződésünk, hogy ez megfelel a népek érdekeinek a világot megosztó társadal­mi barikád mindkét olda­lán” — mondotta Jurij Andropov. A kommunistáknak meg­győződésük, hogy a jövő a szocializmusé, hiszen ilyen a történelem megmásíthatatlan menete. Ez azonban egyálta­lán nem jelenti azt, hogy exportálni akarjuk a forra­dalmat, és be akarunk avat­kozni más országok ügyei-, be. A forradalom exportja egyébként is lehetetlen. A szocializmus a minden egyes ország társadalmi fejlődése által szült objektív szükség- szerűségek talaján fejlődik. Szilárdan hiszünk abban, hogy a szocializmus végső soron a kapitalizmussal ví­vott békés versengésben bi­zonyítja be mugasabbren- dűségét. Mi egyáltalán nem vagyunk hívei a katonai versengésnek, amelyet az imperializmus kényszerít ránk. Ezzel kapcsolatban Jurij Andropov leszögezte, hogy a szocializmus és az imperia­lizmus közötti katonai-hadá­szati egyensúly objektíve elősegíti a békés egymás mellett. élést. Ennek az egyensúlynak a megszületé­se az utóbbi évek egyik leg­fontosabb eredménye. Eléré­se a Szovjetunió és a szocia­lista közösséghez tartozó töb­bi ország népeitől nagy erőki­fejtést és áldozatokat köve­telt, s ezért nem is engedik meg ennek az egyensúlynak a megbontását. A továbbiakban kijelentet­te: „Az SZKP programjá­ban szó volt a. szocialista or­szágok között létrejött új tí­pusú kapcsolatokról. Az el­telt két évtized azonban to­vább gazdagította a szocia­lista világrendszerrel kap­csolatos elképzeléseinket, szemléletesebben megmu­tatta, mennyire változatos és bonyolult ez a világrendszer. Az egyes szocialista országok közölt jelentős különbségek vannak gazdasági, kulturális téren, a szocialista fejlődés­sel kapcsolatos feladatok megoldásának útjait és mód­szereit illetően. Ez természe­tes, még ha valaha úgy tűnt is, hogy ez a fejlődés egy­öntetűbb lesz. A jövőben is mindent meg fogunk tenni országunk, barátaink és szövetségeseink biztonságának védelmében, és növelni fogjuk a szovjet fegyveres erők erejét. Ám, ha sikerülne az, amire aktí­van törekszünk, vagyis ha csökkenne mindkét fel fegy­verzetének és katonai ki­adásainak szintje, és meg­kezdődne a leszerelés, akkor ez a legnagyobb jótétemény lenne minden ország és nép számára — szögezte le vége­zetül beszédében Jurij And­ropov. * A Központi Bizottság egy­hangúlag határozatot foga­dott el a megvitatott kérdé­sekről. A tanácskozás döntést ho­zott szervezeti kérdésekben is. A plénum Grigorij Ro- manovot, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagját a Központi Bizottság titkárává választotta. Mihail Szolo- mencevet, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ját jóváhagyta a Központi Bizottság mellett működő Pártellenőrzési Bizottság el­nöki tisztiben. Az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagjává választották Vitalij Vorolnyikovot. A Központi Bizottság póttagjai közül öt személyt tagjai sorába vá­lasztott: Szergej Ahromeje- vet, a Szovjetunió marcali­ját, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének első he­lyettesét, Borisz Balmontói, a Szovjetunió szerszámgép­gyártási és szerszámipari miniszterét, Vjacseszlav Ko- csemaszovot, a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét, Va- szilij Csergyincevet, az Oren­burg! terület Hajnal nevű kolhozának kombájnosát és Vitalij Sabanov vezérezre­dest, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének helyet­tesét. A Központi Bizottság plé­numa a munkájuk során el­követett hibáik miatt, kizár­Egy nappal a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülés­szaka előtt, szerdán Moszk­vában ülést tartott a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége. Megállapította, hogy az SZKP Központi Bizottságá­nak szerdán véget ért ülése ismét megmutatta: a párt le­nini módon közelíti meg a szovjet társadalom jelenlegi fejlődési szakaszában felme­rülő lényeges feladatok megoldását. Jurij Andropov- nak, az SZKP KB főtitkárá­nak a tanácskozáson elmon­dott beszéde megalapozott, a közeli és távoli jövőben egy­ta a KB tagjainak sorából Nyikolaj Scsolokovot és Szergej Medunovot. * GRIGORIJ ROMANOV, az SZKP Központi Bizottságá­nak szerdán megválasztott titkára 1923-ban született. 1944 óta tagja az SZKP-nak, és 1954 óta dolgozik párt­munkásként. 1957-től az egyik leningrádi kerület pártbizottságának első titká­ra, majd 1961-től a Lenin­grádi városi Pártbizottság titkára volt. 1962-ben vá­lasztották az SZKP Lenin­grádi területi Pártbizottság másodtitkárává, majd 1970- ben a területi pártbizottság első titkárává. Az SZKP Központi Bizottságának 1966 óta tagja. A Központi Bi­zottság Politikai Bizottságá­nak 1973-ban póttagja, 1976- ban pedig tagja Lett. VITALIJ IVANOV1CS VO- ROTNYIKOV, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottsága póttagja 1926-ban született. Az SZKP-nak 1947 óta tagja. 1967-töl 1971-ig a kujbisevi területi végrehajtó bizottság elnöke, majd 1971- töl 1975-ig az SZKP Voro­nyezsi területi Bizottságának első titkára. 1975-ben az Oroszországi Föderáció Mi­nisztertanácsa elnökének el­ső helyettese lett, s ezt a tisztséget 1979-ig töltötte be, amikor a Szovjetunió nagy­követévé nevezték ki Kubá­ba. 1982-ig teljesített diplo­máciai megbízatást, amikor is az év júliusában az SZKP Krasznodari határterületi Bi­zottságának első titkárává választották. MIHAIL SZOLOMENCEV, az SZKP Központi Bizottság, ga mellett működő Pártellen- örzési Bizottság elnöke 1913- ban született. 1954 óta dolgo­zik pártmunkásként. 1959-ben a Karagandai területi Párt bi­zottság első titkárává, majd 1962-ben a Kazah Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának, másodtitkárává vá­lasztották. A Rosztovi terü­leti Pártbizottság első tit­kára volt 1964-től 1966-ig, amikor az SZKP Központi Bizottságának titkára lett. 1971 óta az Oroszországi Fö­deráció Minisztertanácsának elnöke. Az SZKP Központi Bizottságának 1961 óta tagja, 1971 óta pedig a Központi Bizottság Politikai Bizottsá­gának póttagja. aránt érvényes feladatok»! jelöl meg a kommunista al­kotómunka, az új típusú em­ber formálása, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc területén. A Legfelsőbb Tanács El­nöksége áttekintette annak az országos vitának az ered­ményeit is. amely a dolgozó kollektívák irányító szerepé­nek növeléséről szóló tör­vénytervezetről bontakozott ki. . A törvénytervezetet a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának csütörtökön kezdő­dő ülésszaka elé terjesztik. Az SZKP KB határozata A Szovjetunió Kommunista Pártjának ideológiai és tömegpolitikai munkájának időszerű kérdéseiről hozott határozatot jú­nius 14-én és 15-én megtartott ülésén az SZKP Központi Bizottsága. Mint a dokumentum megállapítja, a Köz­ponti Bizottság egyhangúlag elfogadta Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának szerdán a plénumon elhangzott beszédében foglalt megállapításokat és következtetése­ket; s rámutatott, hogy ezeknek a pártszer­vezetek egész tevékenységében alapul kell szolgálniuk. A Központi Bizottság határozata hangsú­lyozza, hogy a szovjet emberek eszmei szi­lárdsága ügyük történelmi igazságából, a marxista—leninista tanítás forradalmi jelle­géből, a szocialista társadalmi rend maga- sabbrendűségéből táplálkozik.. Az SZKP KB ülésének határozata részle­tesen szól a pártpropaganda és a tömegtájé­koztatási eszközök szerepéről is. Ezeknek arra kell törekedniük, hogy az emberek megtudják az igazságot az SZKP és a szov­jet állam békeszerető lenini külpolitikájá­ról és békekezdeményezéseiről, amelyek célja a fegyverkezési hajsza megállítása, a nemzetközi kapcsolatok megjavítása. A bé­ke megőrzése az SZKP külpolitikájának központi feladata, s az marad a belátható jövőben is — állapítja meg a határozat. A propagandának meggyőzően fel kell tár­nia az imperializmus népellenes lényegét, politikáját és ideológiáját, valamint azt. hogy a tőkés társadalom képtelen a társadalmi betegségek gyógyítására, a nemzeti és faji igazságtalanságok megszüntetésére. Képes­nek kell lennie arra. hogy szembeszálljon az osztályellenség ideológiai diverziójával. a megvalósult szocializmus elleni opportunis­ta és revizionista támadásokkal. A pártbi­zottságoknak és a tömegtájékoztatási eszkö­zöknek állandóan és tevékenyen fel kell lép­niük a szovjetellenesség és az antikommu- nizmus ellen — szögezi le a Központi Bi­zottság határozata. Befejezésül a határozat hangsúlyozza: „Á pártnak a fejlett szocializmus tökéletesíté­sét célzó irányvonal valóra váltása új, nagy lépést tesz lehetővé a kommunista építő­munkában, még meggyőzőbben bizonyítja fá szocialista társadalmi rend fölényét, növeli vonzerejét.” l l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom