Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
1943. május 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Még zöld a gabona, de a kombájnosok és szerelők mór mesl Péter-Pál napjára, az aratás kezdetére gondolnak, és összehangolt munkában javítják a kombájnokat o borsodivánkai Kossuth Tsz. ben. Ajándék Borsodivánkáról Mm és márvánv Olyan kicsi és keskeny volt a bányatelep, annyira körülíonták a hegyek, hogy a napsugár is csak dél felé talált rá az örökké füstölgő kéményekre. Az egyforma házak, a kolóniák egymás mellett, egyformán álltak, ahogy a patak vájta völgy engedte. A legtöbben a Vándortelep mérnöki pontossággal és takarékossággal ki- centizett szoba-konyhás, spájz-szobás lakásaiban. A vándortelepi kolóniák tartós téglából, szívós, száraz, kátrányos fagerendákból épültek •— ahogy az öregek mondják, még a múlt század végén. Emeletesek voltak, mint a laktanyák, a kaszárnyák, egyemeleteseik. A földszinti gangból, mint az emeleteiből is — amelyre nyikorgó falépcsőn lehetett feljutni — négy lakásra nyílt barnára festett ajtó. A mi otthonunk is keskeny konyhával kezdődött. A nyikorgó hajópadló — mindenféle kipusztíthatat- lan férgek táplálója és búvóhelye — alig bírta el a szegényes, de súlyos kincstári berendezést. A fekete csikósparherd négy lába belesüly- lyedt a padlóba, amely a kihúzható hamutartó környékén fekete sebhelyeket viselt a kihullott parázstól. Háttal a falnak támaszkodott, magasodott a festett konyhakre- denc vagy a stelázsi, egészen az egyetlen ablak széléig. A másik falnál billegett négy lábán a fokhagyma szagú fiókos asztal, tetején színevesztett viaszosvászon terítővei. Négy hokedli bújt meg az asztal alatt, mint mozdulatlan kuvaszok. Sámli is volt, legalább egy a felnőtteknek, nagyobb és egy a gyerekeknek való, törpe. Ezeknek Is megvolt a pontos helyük, a nagvobbik a kre- denc vagy a stelázsi oldalához simult, a kisebbik a csikótűzhely alatt pihent, csak akkor kapta elő a ház asszonya, ha a tűzhellyel kellett bajlódnia. Tekintélyes, védett helyen volt a vizesláda. A konyhaajtó takarta, ha kinyitották a lakást. A ládán két virágmintás vödörben, rocskában állt a jó galya- tetői víz, leginkább fából készült fedő óvta. A két vödör között volt a helye a merítőbádognak, a csupornak. A vizesláda egyben kisszekrény is volt mindenféle használt holmi, lábbeli, levágott csizmaszár, kefék, zsírok, Schmoll-paszta, a Flóra mosószappan számára. öntöttvasból készült táblákkal jelölték meg a kolóniákat. Mi a Vili.-ban laktunk. És konyhalakók voltunk. Nem csoda, ha a szobára alig-alig emlékezem. Nyolcéves koromban költöztünk el onnan az Akna utcába. ahogy apám szakmájának megfelelő beosztást kapott a bánya javítóműhelyébe lakatosként. Azt azért tudom, hogy a szobának két ablaka volt, finom diófából készült két nagy szekrény állt egymás mellett, mint ahogy a két úgy is egymás mellett feküdt. A kihúzha- tós asztalt négy szék őrizte. A Singer varrógép pedig a Sátoraljaújhely üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek dolgozói, az iskolák diákjai az elmúlt évben 15,5 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a nagy múltú város fejlesztéséhez, szépítéséhez. A városi tanács végrehajtó bizottsága ezért a Közösségért elnevezésű plakett arany fokozatát 12, ezüst fokozatát' szintén 12, bronz fokozatát 8 üzemnek, vállalatnak. intézménynek ítélte oda. A Közösségért jelvény arany fokozatát 19, ezüst fokozatát és bronz fokozatát áá—54 dolgozó kapta. bejárat melletti keskeny falrésznél zümmögött, ha anyánk inget, gatyát varrt rajta a családnak :.. „Szabályzat a diósgyőri in: kir. vas- és acélgyár tulajdonát képező lakházakban lakó tisztviselők, altisztek, alkalmazottak és munkások, a fogyasztási szövetkezet alkalmazottai, a vendéglős, mészáros, pék, a gyárral szerződéses viszonyban álló felek stb. számára. Kiadatott, Budapesten 1897. évi december hó 23-án, az m. kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárának igazgatósága által. Nyomattatott Miskol- ezon, a László-könyvnyomda- ban 1909.” A bányatelepek jellegzetes munkáskaszárnyái, kolóniái még részben megvannak. Sajnos, még megvannak. Ezekben éltek elődeink, ezekben születtünk nagyon sokan ml magunk is. És bár a munkáskaszárnyákat, laktanyákat, kolóniákat azóta már többségükben átalakították, hogy valamennyire lakhatók legyenek a mi korunkban is, de ez megnyugtató módon soha nem sikerülhet. Még mindig élnek ezekben az öreg lakásokban emberek, családok, munkások, A megnyugtató megoldás az lesz, amikor ezekből a munkáskaszárnyákból, munkáslaktanyákból átalakított lakások, egyáltalán a régi bányatelepek jellemző kolóniái térdre rogynak, eltűnnek a föld színéről, és a még most benne élő emberek új, korszerű lakásokba költözhetnek. A kolóniák még megvannak. Szerencsére az 1897. december 23-án érvénybe lépett Szabályzat, már régen hatályát vesztette. A Szabályzatból azonban pontosan rekonstruálható, hogyan éltek, élhettek őseink, elődeink, nagyszüleink. A Szabályzat 63. paragrafusából a legtöbb így kezdődik : „Szigorúan tiltatik...” így többek között „Szigorúan tiltatik a lakóknak, idegen, nőtlen, vagy családos egyéneket befogadni...” A múlt szákad utolsó éveiben kelt egyik Népszava-cikk vándoragitátorokról ír, akik fölkeresték a borsodi bányatelepeket is. és akiket a királyi ügyészség letartóztatta- tott. Ezért írja elő a szóban forgó Szabályzat, miszerint „Minden lakó kötelessége a házhoz betolakodó, gyanús külsejű egyénekre éber figyelemmel lenni, s azokra nézve a telepen állomásozó csendőrség figyelmét haladéktalanul felhívni ...” A Szabályzat kiadásának évében, 1897-ben a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület borsod-gö- möri osztálya külön ülésen foglalkozott a szocialista esz- rpék terjedésének megakadályozásával. Ezt úgy látták megvalósíthatónak, „ ... hogy a létrehozott kolóniák biztosítsák a bányászok családias életét. Mentői jobban ki van fejlődve a családi élet — hangsúlyozták —. annál kevésbé fogékony a bányász a jelszavak iránt, mert bár szeMivel a társadalmi munka jelentősége mindinkább növekszik, a városfejlesztési és gazdálkodási osztály 1983-ra mintegy 16—17 millió forint értékű társadalmi munkát tervezett. A program előkészítésénél javaslatot kértek a vállalatoktól, intézményektől, majd egyeztették a társadalmi és tömegszervezetekkel. A programban többek között beruházáshoz, felújításhoz. városszépítéshez, környezetvédelemhez kapcsolódó munkák szerepelnek. Csatlakozott a város a megyei tanács felhívása aiapgeny, de boldog családi életét nem egykönnyen áldozza fel...” „Szegény, de boldog bányászok.” A kincstáré volt minaen. A szobákban levő, gyár tulajdonát képező leltári tárgyakért szavatolni tartoztak „miért is a ne talani hiányok az illető házigazda által meg- ■ térítendő ...” A Szabályzat nem véletlenül írta elő szigorú kötelességként minden lakónak „a lakásban észlelt férgeket, poloskákat, az ún. svábbogarakat stb. gyökeresen kiirtani”. Mert férgek, poloskáit, rváb- bogarak minden lakásban voltak, és kiír Ihatatlanok voltak. „A takaréktűzhelyeken levő rézüstök víz nélkül sohasem hagyandók ...” De nem is lehetett, hiszen szq- ciális létesítmények, fürdők a bányaüzemeknél nem voltak, s ha a családfő megtért a föld alól, otthon kellett tetőtől talpig lemosdania. A Szabályzat tiltotta a kolóniák körül levő fák gallyain, az utca felőli léckerítéseken a fehér- és ágynemű szárítását. A tiltó rendszabály megfogalmazói nem is álmodhattak mosógépről, centrifugáról, de még inkább nem arról, hogy a „gyarmatok lakói”, a bányászok, egyhavi fizetésükből megvehetik majd a feleségük munkáját megkönnyítő mindkét eszközt És végül — talán ma már teljes egészében érthetetlen — tiltó rendszabály: „A gyarmat utcáin levő árkokban heverni... nem szabad.” Nem is sejthető — talán csak következtetni lehet mai fejjel —, hogy az ni. kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárnak igazgatósága mire gondolhatott, amikor kimondotta: „A telep temetőjében való he^erés tilos; a temetőből bármit elvinni a gyár, a banya szolgálatából való azonnali elbocsátást von maga után.” A kormány határozata szerint, tízezer lakást kapnak a magyar bányászok. A Borsodi Szénbányák területén az eredeti tervet, túlteljesítve, közel két és fél ezer család költözhetett új, korszerű lakásba. * A tavalyi tavasz egyik nyárias, verőfényes napján azzal a fiatal építésszel töltöttem néhány órát Perecesen, akit megbíztak az egykori bányatelep általános rendezési tervének elkészítésével. Miskolc egyik eléggé elhanyagolt, főleg nyugdíjasok lakta kerületrésze lehangoló állapotban van. A bányát már régen bezárták. A volt vájárok azt mondják: a bánya meghalt. Rövidesen mi is utanahalunk! a fiatal építész a múltról faggatott, hiszen itt születtem, itt kezdtem el dolgozni, itt nőttem emberré. S miközben fél évszázadot sétáltunk vissza az időben és a telepen, ő a tájba illő házakról, épületekről álmodott... ján meghirdetett hulladékgyűjtő mozgalomhoz is. Ennek eredményes lebonyolítását a Hazafias Népfront és a KISZ városi bizottságával közösen kívánják lebonyolítani az őszi hónapokban. A munkaprogram összeállításánál arra törekedtek, hogy tovább szélesítsék azoknak a városfejlesztési, -szépítési és felújítási munkáknak a körét, amelyekben a lakosság szívesen és mindinkább növekvő számban részt vehet. Gémeskutak, nyárfák, messzire’ nyúló rónaság. A megye egyik legdélibb faluja, a Tiszától alig néhány kilométerre fekvő Borsodiván- ka. A legelők szélében búzatáblák zöldcllnek. A Kossuth Termelőszövetkezet kombájnosai tavaly 41 mázsát arattak minden hektárról, de nem panaszkodhatnak a cukorrépa- és napraforgótermésre senv, az előbbiből 340 mázsát, az utóbbiból 22 mázsát. fizetett a három falu: Négyes, Tisza- valk és Borsodivúnka termőföldje. Hat évvel ezelőtt, 1977-bqn szinte a téesz-alapitás hangulatában gyürkőztek ismét neki a tagok, az akkor, új vezetőség, az újrakezdésnek, hogy ne legyen szégyen „té- eszcsésnek” lenni a borsodi Mezőség csücskében. A kemény, veszteséges éveket nyereséges gazdálkodás követte, ami különösen a legutóbbi három évben csalogatta vissza a faluból korábban elvándorolt, máshol munkát kereső embereket. Borsodivánkán új házak, is épülnek már, a téesznek becsülete lett a fiatalók körében is. — Az új jelentkezők kilencven százaléka az ifjabb generációkhoz tartozik — mondta az elnök; Pintér József. — Annak ellenére, hogy nagyon nehéz fejlesztésekbe, beruházásokba kezdeni, igyekszünk a jövő perspektíváit is megteremteni. A falu határában épülő új gépjavító csarnok is ezt bizonyítja, és két vállalkozásba is belevágtak, amiről Derecskéi Attila főkönyvelő tájékoztatott: — Az Alkotó Ifjúság Egyesülésen keresztül megvettünk két szabadalmat és eljött hozzánk a feltaláló is, hogy segítse a megvalósítást. Hulladékanyagokból ónt nyerünk vissza, ami szép nyereséget jelenthet majd, valamint be szeretnénk rendezkedni a kólas és egyéb üdítő italos üvegek kupakjába kerülő betétek anyagának gyártására. Ez utóbbi apróságnak tűnik, de tudni kell, hogy ehhez eddig külföldről hozták be az anyagot és csak egyetlen számot mondok: egymillió kupakot gyártanak egyetlen nap alatt a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyáregységében. Kilencszáz tagja van a téesznek, akik közül már ötszázan nyugdíjasok. Kettő- százharminc alkalmazott vesz még részt a közös munkában. Búza, cukorrépa, napraforgó a fő termékük, az állatok közül a szarvasmarhát és a juhot tenyésztik nagyobb számban. Minden, amit megtermelnek, szaporítanak, felnevelnek előbb- utóbb a nagy közös asztalra, mindannyiunk éléskamrájába kerül — hasonlóan valamennyi magyar termelőszövetkezethez. Pénzért, megélhetésért, életük jobbá tételéért főijük Borsodiván- kán is a munka, ám ez a munka nem csupán a kényszer diktálta tempónak, hanem a földművelő emberekből soha ki nem vesző jó szívnek is a termése. A jó szívnek és egymás megbecsülésének, melynek egy különleges bizonyságára is rábukkantunk. Ki hinné, hogy a kalászokat érlelő mezők mellett márványmegmunkáló üzemre is bukkanhatunk? Pedig Borsodivánkán ilyen is van. Napjainkban felbukkanó igényt igyekeznek kielégíteni, a Dunántúlról hozott kövek csiszolásával, méretre szabásával. — Házak díszítése, lépcsők, tornácok borítása várja ezeket a márványlapokat — mutatott a csiszológép mellett sorakozó, tükörsirfta- ra munkált négj’zetekre Oláh Jánosné. És az ajándék? Égj' húsz- _ éves fiatalember. Dankó József készített néhány nagyon ízléses sakk-készletet márványból. A téesz vezetősége — a tagság megbecsülését és szeretetét kifejezve —• ajándékba adta a legszebbet Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának. A napokban köszönőlevél érkezett Kádár Jánostól Pintér József tsz-elnöknek: „Kérem önt, hogy adja at kőszö neleinct mindazokna k, akik figyelmességükkel megtiszteltek és tolmácsolja üdvözletemet. legjobb kívánságaimat a termelőszövetkezet vezetőségének, minden tagjának és dolgozójának.” . —, írta többe': között az MSZMP KB első titkára, és levelében gratulált az eredményeikhez és további sok sikert kívánt: ..Továbbra is keressék az előre haladás újabb lehetőségeit Ismerik pártunk állásvontját: szabad utat kell adni az alkotó kedvnek, az igazi értékel teremtő hasznos tevékenységnek. mert a munka mindnyájunk boldogulásának igazi alania ” — Nagyon reméltük, hogy Kádár plvtáre nem vesz: le- lakoriásnnk az ajándékunkat és meg tudjuk vele örvendeztetni. miként azt is tudjuk. annak örül a legjobban, ha szép búzatermésekről, a jó munkáról kaphat hírt —. mondta a téesz elnöke oúcsúzáskor __ és érezhető v olt, hogy őszintén fogalma-. Szenére! Lőrinc Póló: Laczó József A márvány sakk-készlet Pörög-pörög a csiszolókorong, és alatta tükörsimára fényesednek a márványlapok, melyeket a közintézményeken kívül családi házak építői is várnak. O. J. Sátoraljaújhely szépítésére
