Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG TO Nagyolvasztó a Cserepoveci Kohászati Kombinátban Testvérmegyénk életéből fi Cserepoveci Kohászati Kombinátban 1983. menus 1.. vasórnoD Érdeklődéssel nézem a térképet, a gyár a negyvenes évek végén készített első tervét. A ceruzavázlat a gyár építési terve, ezzel kezdő­dött a Cserepoveci Kohásza­ti Kombinát életrajza; re­kordidő alatt nőttek ki a földből a gyár épülettömb­jei, s 1955 augusztusában már az első adag -nyersva- sat olvasztották. — Emlékszem, hogy 1965. augusztus 24-én, az első csa­polásra várakozva, a nagy­olvasztóműnél összegyűltek az építők, a kohászok, Cse- repovec és a környező fal­vak lakói — meséli Borisz Cselnokov, a gyári múzeum igazgatója. — Az ünnepi ru­hába öltözött emberek, egész családok jöttek a kohómű­be, hogy az első olvasztást végignézzék. Sokan közülük, akik itt élték ie hosszú munkáséletüket, először lát­tak kohászati üzemet. És íme, ömleni kezdett a nyers- vás. Látni kellett volna az emberek arcát ebben a pil­lanatban. Sírtak és nevettek, összeölelkezve gratuláltak egymásnak a munkagyőze­lemhez ... A kohóműben egy másik, már mai térképet is lehet látni. Vörös nyilak sűrű hálózata látható rajta, ame­lyek Cserepovectől a világ különböző pontjai felé mu­tatnak. Szt'anyiszlav Ornatsz- kij, a külföldi kapcsolatok irodájának vezetője a követ­kezőket mondta: — Kohászati .kombinátunk már régóta megosztja ta­pasztalatait a szovjet és a külföldi szakemberekkel. Csupán 1982-ben 118 külföl­di küldöttség és csoport járt nálunk. A legaktívabb kapcsolatok a testvéri szo­cialista országokban dolgozó kollégáinkhoz fűznek ben­nünket. Az utóbbi tíz évben Bulgária kohászati ipara számára több mint ezer, Lengyelország és a Néniét Demokratikus Köztársaság kohászati ipara számára pe­dig több mint háromszáz szakembert képeztünk ki. Cserepovecben töltötték gya­korlóidejüket Románia, Cseh­szlovákig, Kuba, Jugoszlá­via, Vietnam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kohászai. Kombinátunk ba­rátsági és együttműködési szerződést kötött a miskolci Lenin Kohászati Művekkel is. A szovjet állam megala­kulása R0. évfordulójának tiszteletére rendezett nem­zetközi acélöntés résztvevői emlékül a Cserepoveci Ko­hászati Kombinát dolgozói­nak adták olvasztársisakju­kat és -zubbonyukat. Az ilyen acélöntések a testvér­országok kohászai barátsá­gának a jelképei; Pontosan dolgoztak a nemzetközi bri­gádok, a bolgár, magyar, vi­etnami, román, csehszlovák és az NDK-beíi acélolvasz­tárok és hengerészek. Szov­jet kollégáikkal együtt re­kordidő — 30 perc — alatt végezték el az olvasztást. A 350 tonnás konverter első­rendű minőségű acélt adott. — Nagy megtiszteltetés ▼olt számomra, hogy részt vehettem a barátságot jel­képező acélolvasztásban — mondta Hajnal János, a di­ósgyőri Lenin Kohászati Művek kohásza. — Annál is inkább, mivel erre testvér­üzemünkben, a Cserepoveci Kohászati Kombinátban ke­rült sor. Maga a kombinát óriási benyomást gyakorolt reám. Érdeklődéssel ismer­kedtem meg a termelési fo­lyamatokkal, a technológiá­val, sok újat láttam és is­mertem meg. Maguk a eserepoveei We­ll ászok is mindig készek ar­ra, hogy átvegyék a szocia­lista országokbeli kollégáik értékes tapasztalatait. Ezek meghonosítása, miként a ta­pasztalat mutatja, számos előnnyel, haszonnal jár. Csu­pán az utóbbi néhány év­ben a szocialista országok kohóüzemeiben szerzett mű­szaki és technológiai újítá­sok több mint egymillió ru­bel értékű gazdasági megta­karítást eredményezted!. Természetesen kellemes és megtisztelő számunkra, hogy az élenjáró tapasztalatok is­kolájának neveznek bennün­ket, ez azonban sok miií- dmce kötelez bennünket, mi­vel a szovjet acél- és vas­kohászat' fejlesztésében — miként azt az SZKP Köz­ponti Bizottságának 1982. évi novemberi plénuma hangsúlyozta — még sok a rejtett tartalék. A cserepo­veci kohászok jól tudják ezt. Az 1983-as évre szóló köte­lezettségvállalásaikban a ter­melési technika és technoló­gia tökéletesítésére egész sor komplex intézkedést irányoztak elő. Ebben az évben 5 ezer tonna egyezményes fűtőérté­kű tüzelősfnyagot és 15 mil­lió kilowattóra villamos energiát takarítanak meg. A másodlagos, energiaforrások felhasználása névén pedig le­hetővé válik, hogy a kombi­nát tüzelőanyag-szükségleté­nek és villamosenergia­szükségletének egyharmad részét, hőenergia-szükségle­tének pedig mintegy 70 szá­zalékát biztosítsák. Az állandó rekonstrukció és korszerűsítés lehetővé te­szi a Cserepoveci Kohászati Kombinát számára, hogy lé­pést tartson az idővel. Ha­marosan, az 5-ös számú nagyolvasztó üzembe helye­zése után jelentősen növek­szik a cserepoveci nyersvas mennyisége. Alékszej Gluhovszkfj Kapható lesz Miskolcon is Benzin­negtakarító készülék Bizonyára sokan látták a közelmúltban a televízió Fel­kínálom ■ című sorozatában azt a rendkívül hasznosnak ígérkező szerkezetet, amely két autós szakember találmá­nya, s amely gépkocsikba be építve benzint takarít meg. Az ECOTRON márkanevet viselő készülék menedzselé­sét a TUNGSRAM Gyár vál­lalta, vagyis megteremtette a sorozatgyártás feltételeit Kon- vería gyárában. Hogy mit tud ez a kis elektronikus benzin­megtakarító berendezés ? E készülék alkalmazásával az autó fogyasztása csökken, je­lentősen mérséklődik a leve­gő szennyezése, hatásosabb a motorfék, s ennek következ­tében megnő a fékek és az erőátviteli berendezés élet­tartama. Lényeges, hogy al­kalmazása semmiféle hát­ránnyal nem jár, sőt, a mo­torfék alatti benzindús keve­rék lezárásával mérhetően csökken a motor kopása is. További előnye még, hogy a készülék felszerelése nem akadályozza a karburátor üresjárati rendszerébe gyári­lag beépített mágneses záró­szelep eredeti funkcióját, a motor leállítását követő rend­kívül káros öngyulladás meg­szüntetését. A vizsgálatok »sermt or­szágúti forgalomban 2 és fél százalék feletti, városi forga­lomban pedig 4 százalék fe­letti benzinmegtakarítás ér­hető el a készülék használa­tával. Miskolcon a XVI-os számú Autójavító Vállalat, melynek törekvései és fejlesztései is elsősorban a gépkocsik üzem­anyag-fogyasztásának a csök­kentésére koncentrálódtak, most örvendetes gyorsaság­gal — a megy éljen elsőnek! — szerződést kötött a gyártóval a készülékek hasznosítására és beépítésére. A hónap kö­zepén már a gyár szakembe­reinek a bevonásával szak­mai bemutatót szerveznek a vállalat Búza téri szervizüze­mében, amelyre meghívják a volt szervizüzemeik, a megye autójavító kisvállalatainak szakembereit is. A készülék beszerelésére most már elfogad előjegyzést a Búza téri autószerviz, amelynek ára beszereléssel együtt, típustól függően 550 és 700 forint között lesz. ' K. G. Nemrégiben hunyt el, Bu­dapesten, 31, éves korában Juliaxz Sándor, a munkás- mozgalom régi harcosa. Ra­vatalánál a párt XIII. kerü­leti bizottsága és a Magyar Ellenállók, Antafasiszták Szövetségének képviselői mellett ott voltak a szülő­föld, megyénk, Mezőkövesd küldöttei is. Juhász Sándor, az egykor megyénkhez tar­tozó Mezőszemerén született, de kora gyermekkorától Me­zőkövesden élt; itt lett kel­mefestő és .vegytisztító se­géd. A hétgyerekes paraszt­család fia 17 évesen lett a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének katonája. A vereség utáni nehéz években — szakmájában nem tudott elhelyezkedni, így summás- ként .kereste a kenyerét — egyre aktívabb részese, volt a mezőkövesdi politikai har­coknak. A Szociáldemokra­ta Pártnak 1934-ben lett a tagja, de kiváló szervező munkáját jelzi, hogy négy év múlva már megválasztot­ták a párt helyi szervezeté­nek titkárává. Aktív, harcos tevékenysége felkeltette a Horthy-rendőrség figyelmét; lí)4t-ben letartóztatták, meg­járta a budapesti tolonchá- zat, a kistarcsai és a nagy- kanizsai internálótábort. Égy év múltán súlyos betegen került vissza Mezőkövesdre, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. Politikai szervező munkáját tovább folytatta, így 1944-ben újra letartóz­tatták, ismét internálták, de a nyilasok uralomra kerülé­se után megszökött, illegali­tásba vonult a szovjet csa­patok megérkezéséig. 1044 novemberében már a felsza­badító szovjet csapatokat segítette, majd alapító tag­ja volt a Magyar Kommu­nista Párt helyi szervezeté­nek. Először az MKP helyi, majd a mezőkövesdi járási A kedden megalakult Mis­kolci Városszépítő Egyesület múlt századi elődjétől elté­rően, nem rendelkezik ható­sági jogkörrel, ám tagjai olyan városfejlesztési, építési intézkedéseket kezdeményez­hetnek, amelyek megvalósu­lása esetén otthonosabbá, szebbé válhat a település. Az egyesület tagjai — az alapszabály szerint — kezde­ményezni fogják például szobrok, emlékművek, em­léktáblák felállítását, elhe­lyezését, s egyben közremű­li lkára. Sokasodtak megbí­zatásai: 1945-ben a földosz- ló bizottság helyi, majd já­rási elnöke, később a föld­munkások kerületi vezetője, 1948-ban az egyesült mun­káspárt járási titkáránák választották. Kiváló munkájára a párt­központban is felfigyeltek, s elkerült megyénkből, hogy kiemelkedő szervező kész­ségét más területeken is .hasznosítsa. Pártmegbizalá- sai Szolnok és Heves me­gyébe szólították. Közben állandóan tanult, a Vörös Akadémia után a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát és a marxista egyetemet is elvé­gezte. Nemcsak ismeretei gyarapításában, de tovább­adásában is fáradhatatlan volt, hiszen propaganuista- ként sok-sok embert taní­tott. Az ellenforradalom ide­ién Szolnok megyében a ká­bái termelőszövetkezet elnö­ke volt, fegyverrel védte a munkáshatalmat. Az ellen­forradalom leverése után pedig a püspökladányi járás munkásőreként segítetté a konszolidációt. Később Bu­dapestre került, ahol a Nö­vényfajta-minősítő Tanács dolgozójaként ment nyugdíj­ba 1964-ben. Nyugdíjasként sem volt tétlen: a XIII. ke­rület egyik körzeti pártszer­vezetében volt pártcsoport- bizalmi. de á kerületi tanács és d SZÖVOSZ társadalmi ellenőreként végzett közéleti munkát. Harcos életútját, kimagasló mozgalmi és gazdasági mun­káját számos kitüntetéssel ismerték el. Tulajdonosa volt a Szocialista Munkáért Érdeméremnek, a Magyar Partizán Emlékéremnek, 1967-ben a Szocialista Házá­ért Érdemrenddel, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. ködnek e munkák megvaló­sításában. Javasolhatják a városképet formáló utcabe­rendezések, úgynevezett köz­területi tárgyak, reklámok felállítását, kialakítását. Fel­kérhetik a városi intézmé­nyek alkalmazottait, a mis­kolci üzemek dolgozóit, s egyes lakosokat is a középü­letek, létesítmények szépíté­sére, rendbehozatalára. Az egyesület tagjai kezdemé­nyezhetnek városszépítő . tár­sadalmi megmozdulásokat és természetesen aktívan részt is vesznek benne. Vánsszégíti egyesület Miskolciul — Mindjárt itt • nyug­díj, Magdi néni... — Júliusban jövök utol­jára. Huszonnyolc év, az LKM . csiszolóüzemében. — Csak nem ez az ok a pityergésre? Általában a búcsúztató ünnepélyes han­gulata csalja ki a könnye­ket, az „ünnepélyes könnye­ket” ... — Szégyellni kéne, de hát mit szégyelljek rajta, már most összeszorul a szívem. Fordul majd velem a világ, nehéz lesz eleinte... — Miskolci? — Nem. Sályból járok be naponta, a három műszak­ba. Ha délelőttös vagyok, éj­jel kettőkor kelek és dél­után ötre érek haza. —• Miért lett csiszoló? Ma már sok ugyan itt a nő, de harminc évvel ezelőtt ez férfirangú, férfikeménységű munka volt. — Mondok éri magának valamit, ha a harminc év előtti helyzetet említette. Hárman, ha vagyunk azok­ból, akik még a régiben, ké­zigépekkel dolgoztunk. Akkora feketés por gomolygott, hogy alig vettük ki egymást és csak ordítva lehetett beszél­• ni. Ilyen ... hogy is mutas­sam, kétszarvú gépünk volt, amit a májunkkal, gyom­irmai István felvétele runkkal nyomtunk, hogy tel­jes legyen az erő. Egymásra voltunk utalva rettentően. Műszak után a kéménysep­rő úriember volt hozzánk képest. Vagy leporszívóztuk egymást* vagy a sarokban levő slaggal mosakodtunk, tetőtől talpig. Emlékszem, volt egy műszakvezetőm, akit nagyon szerettünk, s az utcán egyszer találkoz­tam vele. Nekem kellett rá­köszönnöm. „Maga az Mag- dika?! — gyökerezett a lába a földbe. — Ne haragudjon, / de nem ismertem meg.” Hát bizony, nem ismert fel, mert az utcán, kimosakodva, fel­öltözve már emberformám volt... — Akkor megint megkér­dezem: mi hozta ide? — A szegénység, öten Toltunk testvérek, apám a diósgyőri dolomitbányában dolgozott. Korán munkába álltam én is, látástól vaku- lásig kínlódtam a gazdák­nak, a semmiért. Akkor azt mondtam magamnak: „Nem leszel többet senki lába kap­cája, Havris Magdus, amit itt kapsz, abból nem lehet megélni.” Itt volt hely, hát idejöttem, de úgy, hogy azt gondoltam, leszek, amíg le­szek, majd meglátom. És ittragadtam. Eleinte a jó pénz tartott meg, később a megszokás, mostanra már a szeretet. Mindig mindenki­vel jól kijöttem, igaz, nem vagyok veszekedős ember.., — Nem érezte soha egy­hangúnak a munkáját? Bu­gacsiszolás napról napra, évről évre ... — Látja, ezt is kérdezték már sokan tőlem, főleg ott­hon, ahol a paraszti munka ezerféle, s a falusi ember nehezen bírja a tetőt maga felett. Aki ha valakit, va­lamit igazán megszeret, nem unhatja meg soha. Így van­nak a nők az urukkal, nem igaz? Mondom én, aki nem mentem férjhez, mert úgy hozta a sors. Az a sors, ami engem nagyon kemény élet­be lökött fiatalon. Nem unom, pedig minden nap egy­formán kezdődik — fújás­kor a géphez állunk, átvizs­gáljuk, mert a legkeserve­sebb a géphiba, megnézzük, mi vár minket az adagoló­asztalon, aztán becsapjuk a fülke ajtaját, és neki a re­vének! Aki lusta, kávézni jár, mosdóba ténfereg, fe­cseg, nem keres. Normában vagyunk, s aki hajt, a hat­ezret is megkeresi. És aztán minden nap ugyanúgy vég­ződik: lemösdózur.k, átöltö­zünk, és otthon szinte cseng a fülemben a csend a gyári zaj után. — Családja? — Szüleimmel élek. Édes­anyám 76. édesapám 83 éves. A testvéreim szétszóródtak. — Magdi néni hogyan lát­ja a mai fiatalokat? Nem mint Magdi néni, hanem mint Havris Magdolna, aki 1945 óta párttag, s akit mun­kájáért már számtalanszor elismeréssel jutalmaztak. — Ugye nem haragszik meg azért, amit mondok, hi­szen maga is fiatal. „Űri- nők” öle hozzánk képest. Nemcsak a mostani munka- körülményekre értem ■ ezt, hanem az egész éltükre. Nincs bennük annyi lelkese­dés, mint bennünk volt.;Nem értem én ezt sehogyan sem. Ogy szeretném nekik sokszor' elmondani, hogy. ha zajos is, poros is ez a hely, érezzék egy kicsit jobban a magukéi­nak, ha nem is olyan túl­zásba menően, mint én érez-' tem 28 évig. Mert annak meg csak szomorúság, vagy ahogy maga mondta. pityer-i gés a vége. És az sémió.*..' K. G. Úgy szeretnél eiMéani...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom