Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1583. május 29., vasárnap A KÖNYVTÉREN Nézelődök a sátornál ' Kapaszkodik már felfelé a nap égi pályáján, de a reggel lúdbőröztető hűvösségéből még maradt csipetnyi. A könyvtér is csendbe burko­lózik még, üresen tátonga- nak a sátrak. Azaz mégsem, mert bár kilencet sem kon­gatott még az éra, de a korán kelőbb könyvesek ott bent, a könyvtér hátsó sátrainál már kirakodtak. S pakolnak szemközt is. SzomJ 5 bat van — lassan ébred a j város, lassan ébred a könyv- [ tér is. Ügy törli le „arcáról” | az éjszakai-reggeli csendet, I ahogy a nap szárítja fel a | sátrakról a reggeli harma- j tot. f Hangulatos, szép lett a I könyvtér. Zsibongásával, j időnkénti tumultusával is | nyugalmas sziget a belváros | zajos forgatagában. Ügy tű- I nik, végül is jól ötlet volt, | jó választás idetelepiteni, ! mert lépés csap a főutca, | ahol annyian járnak. A hét­vége csendesebb forgalmából [ is jutnak érdeklődők. Érdeklődők pedig vannak. A könyvtérre péntek dél­ben pakoltak ki — s a fél nap forgalma kétszázezer fo­rint. S eredménye: néhány könyv, a könyvhét kiadvá­nyaiból máris az elfogyott listára került. — A Lady Chatterley-t.. I — Már nincs. A beszélgetést — ha ugyan ezt beszélgetésnek lehet ne­vezni — a szomszédos Ka­zinczy könyvesboltban csíp­tem el. A „büntetett előéletű regény”, amelyet megjelené­se idején, 1928-ban pornog­ráfia vádjával elkoboztak, valóságos sokkot váltott ki. Ügy keresik, mint a cukrot. Persze visznek mást is, irodalmabb irodalmat. Bó- zendorf Ferencnével, a könyvesbolt vezetőjével gyors mérleget készítünk. Csoóri Sándor válogatott kö­tete, a Várakozás a tavasz­ban, már elfogyott. Biztató jel a hétfői író—olvasó ta­lálkozó előtt. A Magyar Hír­mondó sorozatának nem kell reklám. Az elmét vidító elegy-belegy dolgok — a ré­gi kalendáriumok hangula­tát idéző összeállítás — mu­tatóba sincs már. Szerb Antal Száz vers című köte­te gyönyörű, akár a Heli­kon fakszimile kiadásában megjelent Balassi Bálint— Rimay János Istenes énekei. S kelendők a mai írók művei is, Csörsz István könyve, Esterházy Péteré, s elfogyott az trószemmel is. Gyerek kis cetlivel. A cet­lin vagy nyolc könyveim felírva. Zsörtölődő szófoszlányok. — Meg kellene tiltani, hogy kinyissanak! Szóval tényleg nem tud nekem szerezni legalább egyet? Ide hordom a nyugdíjamat. ?. — Meg I.-hez ... — Muszáj. Az régi szere­lem ... Lassan kupacba gyűlik a könyv az idős ember előtt. A jó ismerősök évődése volt csak. A számla sem túl nagy. Ügy látszik, igaz, a könyv­héten megjelent könyvek mérsékelten terhelik pénz­tárcánkat. Fruskák, csapatban. — Csak beugrottunk. Strandra megyünk. Amíg nem jön a kettes. Két Ra-Re regény csak bekerül a fürdőruha, a nap­tej és a törülköző mellé. Jó lesz olvasnivalónak a napo­záshoz. — Valamit a gyereknek. Gyereknapra. Szép képeset, mert még kicsi. — Talán ezt. Szép Ernő versei. Fel tetszik olvasni neki. A könyv odakerül a sza­tyorba. Az asszony a piac­ról jöhetett. Lassan dél. Már él a könyvtér. Futó vendégekkel és komótosan nézgelődők- kel, egyszeri vásárlókkal és imerős könyvbarátokkal. — Olyan is régen volt, hogy nyitás előtt sorba áll­tak a könyvesboltnál vásár­lók — mondja még a Ka­zinczy vezetőnője. — Most pedig ez történt Tovább már nem folytat­hatjuk, telefonhoz hívják. Még hallom, hogy mondja: — Nem tudok segíteni. Három sátram van a téren, oda kell a könyv, hogy ne menjenek hiába._ Közel 140-féle könyv Je­lent meg az ünnepi könyv­hétre, a „csak ígértek” lis­tája mindössze kettőt Sze­rencsére idén van miből vá­logatni. S úgy tűnik, válo­gatunk is. Csutorás Annamária Miskolci művészek Gyermekeink 365 napja Mérhetetlen öröm zúdul — sugárban — a fiataJ em­berpárra, amikor a szülő­szobán felsír Ö. Ilyen öröm nem teremhet fákon, bok­rokon, odúkban, fövenyen, barlangokban, mert csak mi, emberek tudjuk iga­zán, mit jelent életet ad­ni. És jönnek sorban Ök, mindig egy-egy nemzedék, akiktől azt várjuk, hogy legyenek különbek nálunk. Az életünket adnánk értük — hangoztatjuk. Bizonyára sok felnőttvér hullana, ha az életünket kellene ad­nunk értük, szerencsére nincs erre szükség, felvilá­gosult században élünk — babonák és hiedelmek nél­kül. Mi csak meleg otthont, szép ruhát, tudást, élmé­nyeket, tapasztalatokat ad­hatunk kicsinyeinknek — lehetőségeink szerint. Amit kapunk mindezért — leírhatatlan. Meg va­gyunk mi fizetve busásan! Hát érhet többet valami a csecsemők göcögős kacajá­nál, a pici kezek simogntá- sánál, a borongós órák gyermekien naiv vigaszta­lásánál? És amikor meg­kapjuk az első piros pon­tot, az első ötöst? Amikor a hivatalos papírt hozza a postás: felvették a kicsit a szakmunkásképzőbe, a kö­zépiskolába, az egyetemre? Az egyetemre is a „kicsit’.’ veszik föl, mert nekünk ők mindig a kicsinyeink. Alaposan megdolgoznak • mi örömeinkért! Hajnal­ba« kelnek, hisz’ nekünk munkába kell mennünk. Ci­pelik szegénykéink a több kilós iskolatáskát, melyek­ben bonyolult feladványok lapulnak. Olyan bonyolul­tak, hogy a televízió Kap­csoltan műsorában egy be­vallottan mérnökcsoport nem tudta megoldani azt a feladatot, amit a mi kis nyolc-kilencéves, harmadik osztályosainktól elvár az oktatáspolitika ... Gyűjtik ök szorgalmasan — egy­másra licitálva — a papírt, a rongyot, a vetélkedőkre jelentkeznek jól felkészül­ten, korrektül. Ha otthon, a közös ebédnél rossz hely­re kerül a szalvéta, meg­igazítják, hiszen így tanul­ták ... És, ha mi felnőttek, apák és anyák borúsan térünk haza, hát akkor énekelnek,, eljátszanak nekünk — hangszeren is, mert Ilye­nek ők — egy vidám dalt. Oszoljon a rosszkedv, nézd, nézzétek, itt vagyok én, itt vagyunk mi, ilyenek va­gyunk, még ilyet is tu­dunk ... Ha olvasni tudsz, ol­vasd. ha pedig még nem tudsz olvasni, tolmácsolja neked a mamád, a papád: szeretünk benneteket, tőle­tek várjuk a mi öregko­runk fényét, a folytatást. Ma pedig azon vagyunk, hogy segítsünk a gondjai­tokon, hiszen Ilyenkor — még — rajtunk a sor... Gyermekrajzok Szeretem a színeiket. Az élénkpirosat, a citromsárgát, az égszínt utánzó kéket, a harsogó zöldet. Már messziről szembetűnnek, lefognak, von­zanak, s szinté észre sem ve­szem, derűjük átköltözött reg­geli dörmögéseim helyébe. A gyermekrajzoknak utánozha­tatlan bájuk van. A gyer­mekrajznál természetes, ha bumfordi lesz az alak, ha a túlpart fái fölé nőnek az in­nensőknek. A gyermekrajzon nem igazak a távlatlátás fel­nőtt szabályai, a kompoz!ciós elvek. A gyermekrajzok ép­pen azért természetesek és eredetiek, megismételhetetle­nek, mert a gyerek érzelem­világát tükrözik, kedélyét és hangulatát, mert örömet ad­nak készítőiknek, mert az öröm szüli meg őket. Lenyomatok azok a gyer­mekrajzok is, amelyek Mis­kolcon, a Rónai Sándor me­gyei Művelődési Központ színházi előcsarnokában lát­hatóak tegnap déltől. Készítő­ik gazdag érzelem- és érzés- világának lenyomatai. Arról „beszélnek”, ami valóságosan is megtörtént velük, s arról is, amelyet csak fantáziájuk gazdag szárnyalása hitetett el megtörténtté. Az egyik rajzon csupán egy vidám gyermek­figura sugallja, hogy a Ws al­kotó jól érzi magát e világ­ban, a másikon egy jól sike­rült estét idéz vissza a vízi- cirkusz felelevenítésével. S amíg a mélykék kozmoszban, száguldó űrhajót rajzolták, egészen bizonyos, hogy magát képzelhette az alkotó a ka­binba. A gyermeknap mindig várt eseménye a megyei gyermek- rajzpályázat, amelyet ezúttal már tizenkettedik alkalom­mal hirdettek meg. Hogy várt esemény, arra álljon Itt egy beszédes számadat: több mint ezer rajzot küldtek be a gye­rekek a megyéből és Miskolc­ról. Városból csakúgy, mint a kisebb településekről. A teg­nap déli díjkiosztáson sokan, harmincán kaptak ajándékot. Könyveket, festéket. Lesz mi­vel újabb rajzoltat készíteni. <*s. a.) Mesevilág a kapcsagáji tenger partján Nem mindennapi ajándék­kal lepték meg az Alma-Ata-i építőipari főiskola hallgatói a gyerekeket. A kapcsagáji if­jú tengerészek klubjának tagjai nemrég vették át a középkori vár jelképes kul­csait. A kapcsagáji tenger partján épült erődítményt magas kőfalak veszik körül, tornyokkal, lőrésekkel. A diák tervezőknek az volt az elképzelésük, hogy a ka- zah építészeti hagyományok felhasználásával, középkori európai stílusú várat építe­nek. A várat a legolcsóbb alapanyagból, kőből építet­téit, ami bőven található a kapcsagaji víztároló partján. A meleg, kényelmes helyisé­gek, a kandallók, a tengerre néző színes üvegablakok, a csipkézett falak, a régi ágyúk makettjei, a várfalakon és tornyokon — mind a tengeri romantika hangulatát idézi. r A megyei múzeumi igazga­tóság és a 2.. agyar Képző- és Iparművészek Szövetségének észak-magyarországi területi szervezete rendezésében nagy érdeklődésre számot tartó ki­állítás nyílt e hét végén Mis­kolcon. A Herman Ottó Mú­zeum Papszer utcai kiállító­termében 15 Ismert, neves művész munkái láthatók, ez év novemberének végéig. A kiállításra belépő látoga­tót az ajtóval szemben Varga Éva Ivőkút-terv című mun­kája fogadja. Hogy lesz-e va­lamikor „életben” is látható e munka, nem tudni. A kiállí­tás egészének megtekintése után viszont azzal a jó érzés­sel távozhat a látogató: alkal- l ima volt egy jóizűt „kortyol­kiállítása ni" a Miskolcon élő képző­művészek munkásságából. Még akkor is így van ez, ha a festmények, grafikák, ér­mék. szobrok, textilek megte­kintése közben sok ismerős, már egyéni kiállításon látott alkotással találkozhatunk, így, egy helyütt, egymás mel­lett elhelyezve a tizenöt mű­vész 72 munkája: különös láthatóságot, vizuális és gon­dolati élményt kínál. Az utóbbi egy-két évben született alkotások összeválo- gatásával a képzőművészetet szeretők ezúttal Is rangos ki­állítással lettek gazdagab­bak: Barczi Pál, Csabai Kál­mán, Feled•» Gyula, Kalló László, Kunt Ernő, Mazsaroff Miklós, Máger Ágnes, Nagy Gy. Margit, Pető János, Se­res János. Szanyi Péter, Tóth Imre, Varga Éva és Varga Miklós munkái mellett ott sorakoznak a tárlaton a kö­zelmúltban elhunyt Lenkey Zoltán alkotásai is. Közeleg az igazi nyár, a ki­rándulók megszaporodnak Miskolcon is. Az ország sok tájáról érkeznek ide látogatók, s közülük bizonyára sokan lá­togatnak majd el a Papszer utcai kiállitóterembe. A mis­kolci művészek most meg­nyílt kiállítása alapján meg­győződhetnek arról: ebben a nagyvárosban kimagaslóan magas színvonalú képzőmű­vészeti élet van. Alkotók biz­tosítják ; alkotások bizomyít­Középkori vár bástyákkal, törésekkel, tornyokkal Ez érdekesnek ígérkezik. És együtt könnyebb a választás is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom