Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-25 / 122. szám

ESZAfC-MAGYARORSZAG 4 1553. május 25., szerda Átalakulás előtt Putnok középiskolái? MatríszHúzban és mnnbaruhában Egy kis terefere tanítás után, ebéd előtt. Fotó: Laczó József A közelmúltban nagyobb társaságban szó esett egy közös ismerős kislányról. „Ilyen szép és pompás gyereket még soha nem láttam" — magyarázta lelkesülten egyik színészünk, majd hozzátette: „...és fantasztikus, amilyen értelmesen beszél, látatlanból is tudom, hogy ezzel a gyerekkel otthon felnőttként be­szélnek, nem gügyögnek-selypegnek vele . ..” Egyetértettünk. Lám, már egy három-négy éves kis­lánnyal is lehet értelmesen beszélni, nem kell min­denáron „lekicsinyedni” hozzá. Azért ragadott meg különösen is e társasági beszélgetés, mert annak a napnak a délelőttjén egy másik, mindenkiből egyér­telműen kikívánkozott vélemény: Ritka alkalom, amikor a tizenéves lányokkal és fiúkkal olyan biza­lommal, felnőtt-partneri viszonyban beszélgetnek — mint azt megyei pártbizottságunk első titkára tette középiskolások kérdéseire válaszolva. Gazdasági, tár­sadalmi, politikai életünk „rázós” témáiról is oly nyíltsággal és őszinteséggel szólt, aminek hatása alól senki nem vonhatta ki magát, s ami után muszáj hin­ni azt. hogy ezek a fiatalok bizalommal tudják: szükség van rájuk, komoly feladatok előtt állnak! Hogy mennyire szükség van arra, hogy a fiatalok­kal felnőttként kell „közlekedni”, azt már sok fóru­mon elmondták, sok helyről hallhattuk. Mégis újra és újra szükséges e témáról szólni. Az országban, s így megyénkben is ezrek és ezrek készülnek az érett­ségi vizsgákra. Már magában a szóban is erőteljesen megfogalmazódik, hogy a diákévek végére igazából most kerül pont; ezután már nagyobb felelősség, több önállóságra készség, „felnőttebb” magatartás vár a tizennyolc éves lányokra és fiúkra. Vajon megkap­ták-e ezt, az érdemjegyekkel, számokkal nem mér­hető „tudást” az iskolától? Sokszor lehet olyan jelen­ségekről hallani, amelyek megfontoltatják az igenlő választ , A Közoktatás egyik korábbi számában szociológus mondott bőséggel példákat arra, hogy nincs minden rendben a fiatalok, a diákok felnőttként való keze­lésével. És a Közoktatás májusi, legutóbbi számában éppen az a részlet olvasható az MSZMP KB áprilisi ülésének előadói beszédéből, ami az ifjúsággal foglal­kozik. Kádár János mondotta: „Hangsúlyozottan sze­retnék szólni arról, hogy politikai munkánkban meg­különböztetett figyelmet kell fordítani az ifjúságra, mindenekelőtt azért, mert feladataink jelentős része közvetlenül kapcsolódik az ifjúsághoz. Pozitív törekvé­seink megvalósításának fontos feltétele, hogy az ifjú­ság nagy tömegeit nyerjük meg céljainknak . . . Fon­tos, hogy az ifjúságról szólva misztifikáció nélkül be­széljünk minden kérdésről... A társadalomban a nemzedékváltás folyamatosan, a mindennapok során következik be, A nemzedékek váltását csak úgy lehet érzékelni, ha hosszabb időn át figyeljük a társadalom életét.” Egyértelműen kihangzik ezekből a mondatokból a figyelem fontossága. Ez a figyelem azonban nem lehet azonos (erre is utalás van) a felülről nézelődéssel. A fiatalokat partnerként kell kezelni, ellenkező esetben tétovák, közömbösek lesznek; a látszatból cselekvésre hajlamosság kap teret. Azzal kezdtem, hogy egy három-négy éves gyerek, kel is lehet a saját szintjéhez „méretezett” felnőtt­séggel beszélni és viselkedni.... Hiszem, hogy Így, ezzel kellene kezdeni... ((. n. j.) Szibériai levél Izgatott, egymásért és ön­magukért egyaránt drukkoló fiúk álltak sorban a hosz- szú asztal előtt a putnoki Mezőgazdasági Szakközépis­kola tantermében. Érettségi tételeket húztak. Aki vélet­lenül tévedt be az idegfe­szítő hangulatú terembe, el­ső pillantásra talán nem is gondolta, hogy ezek a fiúk éppen az érettségi felada­taikat választják ki, húzzák ki — bízva a szerencsében is tudásuk mellett —. ugyan­is a fiúk kicsit gyűrött, ki­csit kopottra mosott mun­karuhában álltak egymás mellett. A szakközépiskola diákjai gyakorlati érettségi vizsgán estek át ottjártunk- kor. A putnoki iskola már hat évtizedre tekint vissza. Leánynevelő intézetként funkcionált a húszas évek­ben, majd a felszabadulást követően mezőgazdasági technikumnak adott otthont, sőt — fénykorában — fel­sőfokú intézmény is várta a hallgatókat. A hatvanas években Putnokra kerülni kifejezetten presztízst jelen­tett, de később — a tech­nikusi képzés megszünteté­sével és a felsőfok Gyön­gyösre helyezésével — a putnoki mezőgazdászképzés is átszerveződött. Kísérletek, útkeresések közepette alakí­tották ki a mezőgazdasági gépész profilt... es. hogy a tanítás, az oktatás színvona­la ebben az iskolában sem lebecsülendő, bizonyítja, hogy az idei országos szak­mai tanulmányi verseny győztese putnoki diák: Kisi- da Imre lett és az ötödik helyezett is ebből az isko­lából nevezett az országos versenybe. Először az első helyezett diákkal találkoztunk, aki már túljutott a gyakorlati vizsgán is és — nem volt titok — tanára, Szentgyör- gyi László gyakorlatvezető oktató szerint mindhárom részfeladatot dicsérettel, je­lesre oldotta meg. — Nagy öröm és megle­petés volt számomra, hogy a Törökszentmiklóson ren­dezett versenyt megnyertem — mondta Kisida Imre —, mivel az iskolai vetélkedőn nem én értem el a legjobb eredményt. Ügy látszik, job­ban „kezemre estek” a kér­dések. Nagyon sokat köszön­hetek tanáraimnak, Észaiás Jánosnak, Kiss Istvánnak, Bitest Barnabásnak, Orosz Gábornak és Szentgyörgyi Lászlónak, akik alaposan felkészítettek. Ez az ered­mény egyben azt is jelenti, hogy automatikusan beke­rültem a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem Mezőgaz­dasági Gépész Karára. A fiatalember szerényen, de határozottan válaszolt kérdéseimre. A Rakaca kö­zelében lévő Viszlóról ke­rült az iskolába. Édesapja ma is egyéni gazdálkodó, aki mellett gyermekkora óta együtt él a mezőgazdaság­gal. Már hétéves korában traktort vezetett, maid meg­tanult aratni, szántani és hamar eldönthette, hogy a mezőgazdaság és a gépek szeretete határozza meg életpályáját. — A győztes tanulónak biztos a jövője ... mennyi­re jellemző es » többiekre és az iskolára? — kérdez­tem Fügedi Péter igazgató­tól. — Ügy tudom, válto­zások előtt áll a putnoki középiskolai képzés ... — A magyar mezőgazda­ságban is, mint számos te­rületen igen' nagy szükség van a jól képzett középká­derekre, és mivel a gépe­sítés egyre erőteljesebb a szakmánkban, nincs az a fiatal, aki ne tudna elhe­lyezkedni, ha nem tanul to­vább. Iskolánk és a gimná­zium jövőjéről valóban sok­féle hír kering, de hivata­los papírt még nem kap­tunk ... Ennek ellenére a két put­noki iskolában mindenki biztosra veszi, hogy ősztől egyesítik a szakközépiskolát a gimnáziummal. — És a technikusi kép­zés .. • ? Valamikor erős technikum volt Putnokon ... — kerestem a választ min­denfelé. — Ez nehezebb ügy... — mondja az igazgató. — Je­lenleg mi nem szereplünk a számításba került iskolák között... nincs meg a fel­szereltségünk hozzá... — Mi nagyon szeretnénk, ha Putnok is megkapná a technikusi képzés lehetősé­gét — mondták a gyakorla­ti érettségin lévő tanárok. — Tudjuk, ehhez pénz is kell, de a személyi feltéte­lek biztosítottak és van múltja is ennek a képzés­nek Putnokon. Való igaz, ez az iskola már bizonyított korábban. Mindezeken túl mezőgazda- sági gépésztechnikust nem képeznek a környéken, hi­szen Abaújszántó az állat- tenyésztésre specializálta magát. Ráadásul voltak olyan elképzelések is —• melyet nem lenne érdemte­len megvizsgálni —, hogy erdész-gépész képzést is ld Simándy József a magyar operaéneklés legkiemelke­dőbb művelői közé tartozik. Jóllehet, a szerepléstől már visszavonult, népszerűsége változatlan, művészete tö­retlenül ragyog; tenorja ve­lünk él, halljuk a rádióban, nincs olyan kívánságműsor, hogy ne kellene elővenni le­mezeit, színpad nélkül is újra, meg újra megajándé­kozza az énekére vágyókat. S ha jövő év szeptemberére el­készül az Operaház átépíté­se, a most hatvanhét éves művész — szándéka szerint, ha felkérik — újra masz­kot készít és jelmezt húz, átváltozik Bánk bánná, a Nagyúrrá, hogy elénekelhes­se ismét: Hazám, hazám, te mindenem... Ez az ígéret olvasható a Zeneműkiadó ünnepi könyv­hétre megjelenő, minden bi­zonnyal igen sokaktól várt kötetének xárógondolata­lehetne alakítani. Indokolná ezt az is, hogy Borsod me­gye mezőgazdasági nagy­üzemeiben az országos át­lagnál több erdő található. Ha a két iskolát egyesítik, a következő lépcsőben erről is érdemes gondolkozni ... érdemes lenne kialakítani a technikusi képzést. De mit szólt mindehhez a másik fél, a putnoki gim­názium? Matrózblúzos lá­nyok hada várakozott a fo­lyosókon. Délután németből írásbeli érettségin kellett megfelelni a gimiseknek. Gomba Levente, a gimná­zium igazgatója a követke­ző gondolatokkal összegezte kollégái véleményét. — Mielőtt még hivatalos döntés nem születik, elha­markodott lenne konkrét tervekről nyilatkozni. Az bi­zonyos, hogy a két iskola egyesítése új lehetőségeket teremt, de ehhez nagyon át­gondolt, egymást segítő munkára lesz szükség. Put­nok gimnáziuma — igaz nem egy nagy intézmény —, de a továbbtanulásban, az innen kikerült diákok to­vábbi sorsát tekintve, sike­res intézménynek tekinthető. Sok tanár, orvos, mérnök tanult egykor a putnoki gimnáziumban. Azt is mond­hatom, és ez ne tűnjék túl­zásnak, ez az iskola az el­múlt húsz évben, mióta lé­tezik, missziót teljesített. Olyan gyerekeknek biztosít­hattunk lehetőséget, akik Özdon, Miskolcon, vagy Ka­zincbarcikán nem kerültek be középiskolába... és, hogy nem csupán egy má­sodik lehetőség volt ez az iskola nekik, kiderült, ami­kor számosán nagyon szép eredménnyel jutottak be egyetemekre, főiskolákra. A gimnázium tantermei, a kabinetek is igazolják, hogy a legújabb tantervi elkép­zelésekben megfelelően ok­tatnak. Felszerelt osztályok és a gondoskodás nyomait viselő tablók, szemléltető eszközök sokasága jelzi, hogy aki a putnoki gimná­ziumba járt, nem keveset vihetett a tarsolyában, a ballagásra kapott tarisznyá­jában. Változások előtt állnak te­hát a putnoki középisko­lák ... még ha a hivatalos döntés nem is érkezett még meg. Hogy néznek a jövő elé? Erre a kérdésre Gom­ba Levente válaszolt: — Tiszta lapot teremtünk. A leendő iskola — bizonyo­san — fontos láncszeme lesz a magyar tanügynek. Szendrei Lórin« ként. E kötetben Simándy József Bánk bán elmondja címmel tekint vissza — Da­los László krónikási közre­működésével — életére, éne­kesi pályájára. A munkás­családban született Schulder Jóska autószerelő volt a Szürketaxi Vállalatnál, s az éneklés megszállottja. Éne­kelt dalárdában, kórusban, színházi énekkarban. Éne­kelt és tanult. Dolgozott és tanult. Főiskolás lett, ope­raházi kartag, majd szólis­ta. Méltánytalanságok érték a felszabadulás után, majd utána elmúlt évtizedeink legnépszerűbb operaénekese lett. önéletrajzi kötete sze­repei megformálásának tör­ténetét is igen részletesen elmondja, élete sok-sok ada­lékkal szolgál operatörténe­tünkhöz. Élvezetes, szóra­koztató, nemesen izgalmas olvasmány. (M A Rónaiban: Szünidei foglakoztatás Bár még egy szűk hónap hátra van a mostani tan­évből, a nyári hónapokra már a legtöbb családban gondolnak. Elsősorban a ki­sebbek felügyeletét, foglal­koztatását szeretnék biztos kezekben tudni a szülők. A Rónai Sándor Művelődési Központ erre a nyárra is megszervezi hagyományos nyári gyermekfoglalkozlatá- sát. A tervek szerint június 27-től július 29-ig biztosí­tanak programot a gyere­keknek. Erre a hagyomá­nyos foglalkoztatásra az ebéd árát, napi 17 forintot kell a szülőknek fizetni. A megyei művelődési központ egy másik gyermekfoglalkozta­tását már a nagyobbaknak, inkább a felső tagozatosok­nak ajánlhatjuk. Június 27- től július 8-ig angol és né­met nyelvből indítanak ide­gennyelvű nyári napközit, amelynek részvételi díja 800 forint. Mindkét foglalkozá­son reggel hét órától dél­után 5 óráig biztosítanak felügyeletet. A jelentkezése­ket egyébként már elfogad­ják a művelődési központ­ban, s az érdeklődők ott kaphatnak bővebb felvilágo­sítást is. kUfm fiift falap Könyvcsemegéket tartogat a Gondolat Kiadó ünnepi könyvheti újdonságlistája. Szent-Györgyi Albertnak az élő állapot, a biogenetika és a rák kérdéskörét, a tudo­mányetika és a tudománypo­litika problémáit elemző Írá­saiból Elődi Pál állított ösz- sze kötetet. A Nobei-díjas tudós munkái Magyarorszá­gon az elmúlt évtizedekben csupán egyetlen válogatás­ban láttak napvilágot. Ko­rábbi és újabb tudományos eredményei, vizsgálatai tet­ték indokolttá, hogy a ma­gyar olvasók kezébe újabb, terjedelmesebb válogatás ke­rüljön. amely képet ad a közéleti tevékenységérőL pub­likációiról is. Felfedezni a huszadik: 9 század utolsó negyedé­nek Szibériáját a mí­nusz 50—60 fokos fagyokat száműző barátságos nyáridő­ben sem kis vállalkozás. Tör­ténelmi leckék, olvasmányok, kalandfilmek képzeletbeli lenyomataként felsejlő míto­szok. késztetik bizonytalan meditációra még csak a cso­magolás kellemetlen művele­ténél tartó leendő utazót. Se­gít. a tapasztaltabb barát ta­nácsa: farkaskalandtől, med­vétől, hóvihartól nem kell tartani, néhány pulóverrel, szúnyogriasztó kenőccsel azért nem árt, ha nehezebb a bőrönd. Az utazási iroda programja valódi felfedező- utat ígér. Sok állomással, ta­lálkozással, utazással, él­ménnyel. Az éjszakai repülés csodá­ját, az összezavarodott időt sokan először éltük áL Va­kító napfényben úszott a gép, s az óra éjfélt mutatott. Az­tán az alkony bársonyos színpompája festette valószí­nűtlenre a horizontot. Né­hány óra a csillagtalan éj­szakában, s mire landoltunk Szibéria fővárosában, már a derengő hajnal színei fogad­tak. Első találkozás a vég­telen tajgával: fenyvesekkel tűzdelt, párás nyírfaerdők kísérték utunkat a városig. A mindössze kétórányi pihe­nő törődöttségét már a szé­lesen hömpölygő Ob folyó felett száguldozó friss sze­lek simítgatták a barátságo­san dohogó kis hajó fedélze­tén. Az élénkülő társaság vál­lalkozóbb kedvű tagjai már kattogtatják a fényképezőgé­pet, szelíd reggeli napsütés űzi el a borzongást. Talán csak otthon élesedik meg a háttér, a másfél milliós vá­ros házrengetege, az Obot átívelő hidak, a part homok­fövenye mögött. megbúvó csónakházak százai. Helyi vezetőnk, a szőke Irina arról beszél, rövidesen megkezdő­dik a metróépítés, hiszen té­len nem kis gond a nagy­város közlekedésének zökke­nőmentes lebonyolítása. Me­sél a gépgyárakban, a hatal­mas vegyi üzemekben dolgo­zók mindennapjairól, mun­kájukról, terveikről, s arról is, hogyan telnek szabadnap, jaik, milyen kulturális és szó­rakozási lehetőségeket kínál a város, a folyó. Hatalmas fatelep közelében rövid sé­tára indulunk a parton. A víkend nyomai, akárcsak fél­tett hazai kirándulóhelyein­ken, itt is kézzelfoghatók. Csupán a kontraszt élesebb a város tisztasága láttán. A táj távolabbi múltjának érdekességeibe már a nép­rajzi múzeum lelkes és fel­készült munkatársa avat be. Jelenéről, jövőjéről a nyírfa- erdőktől körülölelt akadémiai város két ifjú tudósával be­szélgetünk. Több ezer kivá­lasztott társukkal rájuk vár e végtelen, s természeti kin­csekben egyedülállóan gazdag táj meghódítása. Tizenhét tudományos kutatóintézel, kiterjedt felsőfokú oktatási intézményrendszer készíti fel őket Szibéria felemelésére, új tudományos eredmények, s a gyorsan izmosodó szibériai ipar kiteljesítésére. Szimpa-, tikus, szerény, felkészült fia­talok. Éppoly tájékozottak hazánk gazdasági viszonyai­ról, mint sajátjukéról. Meg­fontoltan nyíltak, olthatatla-' nul érdeklődőek az új infor­mációk iránt. Érződik szavai­kon, hogy olyan szellemi al­kotó műhely munkásai, amely minden ’ lehetőséget megad tehetségük kibontakoztatásá­hoz. Irkutszk erős arcát mutat­ja. Ám így sem lehet nem észrevenni, történelme jóval messzebbre nyúlik Időben, mint Novoszibirszké. Néhol felvillan egy-egy régi, gaz­dagon díszített faházas utca­sor, templom, kolostor. Mu­tató a régi Irkulszkból. amely megmenekült a századok so­rán ismétlődő pusztító tűz­vészek lángtengerétől. Az egyetemi városrész nemzet­közi diákklubjában azonban a ma Irkutszkjának diákéle­tével ismerkedünk. Vendég­látóink filmjét nézzük emlé­kezetes hegyi túrákról: mi­ként másztak meg vidám fi­úk, lányok a tanulás kemény hónapjai utáni zordon szép­ségű hegycsúcsokat, vízesé­seket. Kedvenc hobbijaikról mesélnek, a nvári sárkányre­pülésekről. a téli sí,versenyek­ről, mindkettőre bőségesen nyújt lehetőséget a táj és az egyetemi élet. A világ legkülönösebb,’ legmélyebb tavát, amelyet Az ünnepi könyvhétre: Simándy József: Bánk bán elmondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom