Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-24 / 121. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983, május 24., kedd Ä képernyő előtt Cannes és mások A Stúdió '83 múlt keddi adásában nagy helyet foglalt el a cannes-i film fesztiválról szóló tudósítások, riportok sora. Azóta a világfesztivál véget ért, számos más tudósításból, beszámolóból is képet kaptunk a fesztiválról, s ismert már az eredmény, a díjak odaítélése is. Amikor a Stúdió ’83 riportjai készültek, még természetes lehetett a magyar versenyfilmre, a Visszaesőkre való fokozottabb figyelés, Kézdi-Kovács Zsolt rendező faggatása. Nem tudható még, a Visszaesők mikor kerül a magyar közönség elé a mozikban, de akkorra minden bizonnyal kitűnik majd, hogy a zsűri döntése, amely ezt a filmet figyelmen kívül hagyta, nem volt alaptalan. (Más tudósításokból tudjuk, hogy o deviáns szerelem ábrázolása az idei cannes-i mezőnyben túltengett, a Visszaesők csak besorolt ebbe a vonulatba.) Annál inkább örömmel vehető tudomásul, hogy két másik kategóriában — a nagy versenymezöny mellett más szemlék is folytak — értékes díjat kapott két kitűnő magyar film, amit már a közönség ismer: az Adj király katonát! és a Szerencsés Dániel, meg egy harmadik, amit még itthon nem ismerhetünk, a Jób lázadása, amelyet az elmúlt őszön éppen a mi megyénkben, Tiszatarjánban forgattak. — Ugyancsak Cannes-hoz kapcsolódott a Törőcsik Marival készített interjú. Törőcsik díszvendége volt most a fesztiválnak, mint olyan művész, aki a legtöbbet adta a filmművészetért. A világsztárok sorában foglalt helyet, s nyilatkozata igen őszintének, emberinek tűnt. Még emlékszünk, amikor a Körhinta közel harminc év előtti bemutatásakor először lépett a cannes-i reflektorok elé. Mostani filmje, a Visszaesők nem annyira melengető, mint a Körhinta volt, de Törőcsik nem is elsősorban ezért volt most a fesztiválon, hanem eddigi életművéért hívták meg. Még egy téma Cannes-ból: Belmondo és más kaland filmhősök nem mennek el a. fesztiválra, mert a tömeges kalandfilmet ott a kritikusok lebecsülik, vagy éppen helyet sem kapnak, így hát lehet haragszom rádot játszani. Igaz, Belmondo már nem szorul önreklámozásra Cannos-ban •sem, s például a nálunk most bemutatott, A profi című filmje és annak fogadtatása a bizonyíték rá, hogy a siker független a cannes-i szerepléstől. — A Stúdió ’83 adása egyébként Cannes-on túl sokszínű, érdekes, aktualitásokkal jeleskedő volt. Talán a Bajor Gizire való emlékezésben tűnt kissé kínosnak egy meghívott művész indiszponáltsága. . * Hát megkezdődött újra a bizonyára százezrektől várt Ki mit tud? újabb vetélkedő-sorozata. Az első adásról keveset lehetne még elmondani, legfeljebb azt, hogy a jövőben a műsorszerkesztésnél ügyelni kellene a vetélkedőt követő műsorokra, illetve arra, hogy milyen adás kerüljön időben utána. Mert az első adás egyik emlékezetes vonása, hogy több mint fél órával hosszabbra sikeredett a tervezettnél. Tudjuk, hogy ilyen esetben percnyi pontossággal nem lehet bemérni előre az adásidőt, de több gondosság azért elvárható. * Nem tudni, hány folytatás van még hátra a Krónt/cából, de meg kellene már egyezni, hogy az első, vagy a második műsoron sugározzák-e, milyen időközökben — e héten kettő is ment —, mivel egyeztetik, s főleg, mert már címében is krónikáról van sró, a kronológiai sorrendet sem szabadna ennyire figyelmen kívül hagyni * Igen élénknek tűnt a Hatvanhat újabb jelentkezése. A munkavédelem mindenkit érdekel és érint, a jelenvoltak megnyilatkozásai azt tanúsítják: igen sok még a teendő e területen, de nemcsak a munkáltatók intézkedésein, az egyes emberek szemléletén, tudatán is változtatni kellene. •Benedek Miklós A század kihívásai r Mi táplálta a Nyugat költőit, s mi az, ami átnyúlik e század első felének- harmadának magyar költészetéből a mába? Üzen-e [ nekünk is Ady, Babits, Kosztolányi vagy Juhász Gyula, van-e felvállalható közösségünk velük, vagy száműzetnek végérvényesen és mindörökre az irodalom- történet lapjaira? Király István akadémikus, irodalomtörténész azt az etikai kérdést fejtegette a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtáriján megtartott előadásán, hogy a költészet miként vállalja fel, s válaszolja meg e század kihívásait. Nem irodalomtörténeti előadást tartott — mint ahogyan azt sejteni engedte a cím: A Nyugat költői —, nem stílustipológiai fogalmakkal „játszott”. A költőnek, s a költészetnek — mintegy ösz- szegezve az általa elmondottakat — kötelessége válaszolni az élet kihívásaira. A XX. század pedig — tanúsítja a történelem — elégséges kihívással szolgált. A Nyugat nagyjai '— akárcsak a jelenkor alkotói — különböző válaszokat adhatnak. Adhat esztétaválaszt, mint Kosztolányi, kultúrkri- tikait, mint Babits, aki az értelmetlen valósággal szembeállítja a teremtett értékeket, a kultúra folytonosságát, s lehet a válasz Adyé is, aki azt mondja: az embernek, amíg van ember, megállni nem iehe*. Ami naggyá tette a század eleji magyar költészetet ugyanaz, amiért figyelnünk kell a mai latin-amerikai írókra. Az, hogy a „peremvidékekről” egyszerre lehet látni a végleteket. Adyval élve Párizst is, meg Érdmindszentet is. Azt, hogy az ember űrhajókat küld a világmindenségbe, de az ember építette meg Ausch- witzot is. i Egy esszét nem lehet kivonatolni — Király István pénteki előadása pedig egy hangos esszé volt a költészetről, a népről, a múltról, jelenről és a jövőről. Arról, hogy a szolgálat helyett az önmegvalósítás gondjai váltak az irodalom központi problémájává. De a szépség, az emberiesség eszméi ebben is fellelhetők. Hogy megérteni nemcsak az irodalmat kell, hanem például a tanárnak a tanítványait is. A munka, a szabadság mellé kellenek a jó szavak is — József Attilával élve — ahhoz, hogy az ember a mindenséggel mérje magát. S hogy azért Is fontos a szocialista demokrácia — mert ehhez adja meg a lehetőséget. Mert a költészet nem légüres térben születik, s nem független sem időtől, sem tértől. A költő ma is az élet kihívásaira kell, hogy válaszoljon. S ez, akár a közelgő ünnepi könyvhét felvezető gondolata is lehetne. «5*. A. Mezey Eslván rajzai Ózdon Ismét Szerencsen Ka1áris Látogatók a tárlaton Mezey István Kazinc« harcikén élő és lapunk hasábjain rajzaival gyakran szereplő grafikusművész úti rajzaiból nyílt kiállítás a napokban Ózdon, a Kun Béla Művelődési Ház kiállítótermében és június 5-ig várja látogatóit. Hatvan tusrajz látható a kiállítóterem falain, valamennyi könnyen áttekinthető, tiszta vonalú, kisebb részben szűkszavúan, alig néhány vonással jelenítve meg mondandóját, a többiben több árnyalással, satí- rozással. Úti rajzok, — olvasható a terem bejáratánál, s valóban, az egyes lapok Mezey útjairól árulkodnak: sok-sok bulgáriai táj, építmény, egyházi építmény, városkép, s igen sok hazai téma sorjázik a látogató előtt. Házak, a tovatűnő falusi és kisvárosi múltat, átváltozó életet jelző épületek, átalakuló utcák, építkezések tárulnak elénk, ha végigsétálunk a teremben, köztük sok-sok jellegzetes régi épület, vagy épületrész. Viszonylag kevés az ember, alig négy-öt, de igen emlékezetes a halászt, illetve annak álmait ábrázoló három rajz. Örömmel láttuk Özdon is Mezey tusrajzait. A látogatók is tetszéssel fogadták eddig, s mint a teremőrtől hallottuk, többen érdeklődtek, miként lehet ezeket megvásárolni. Ez pedig a közönség tetszésének igen markáns megnyilvánulása. Ez elismerést mi csak aláhúzni tudjuk. (hm) (Totó: Laczó Üdülés falun is Falun is lehet üdülni, nemcsak a Balaton mellett. Felmérték, hogy csaknem 300 faluban, községben és tanyán lehetne újabb üdülési lehetőségeket teremteni. Kiderült, hogy a helyi lakosság örömmel megragadná a lehetőséget jövedelme növelésére, ám csak akkof hajlandók valamit is beruházni, ha az adózási feltételek a számukra kedvezően alakulnak. A népfront foglalkozik a kérdéssel és közreműködik a falusi üdüléssel kapcsolatos állampolgári vélemények összegyűjtésében. Az utca fölött áthúzott transzparensen jól olvasható a felírás messziről is: Szeretettél köszöntjük az Észak-magyarofszági Kaláris résztvevőit. A szerencsi kis vásártéren kirakodtak a cserepesek, kínálja magát néhány szép fafaragás. Kínálják, veszik, viszik. Szombat délelőtt népművészeti vásár volt Szerencsen. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel — folytatnám illően —, hogy legalább a hangulatából visszaadhassunk valamit, hogyan is fogadta a nagyközség a visszatért kalárist, amely itt született meg több, mint tíz esztendeje, de amely két alkalommal a szomszédos Heves megyében „vendégeskedett”. A délelőtti tarka forgatag a bohócokkal, a bábosokkal, a zenészekkel, a dalosokkal és a táncházzal, amolyan hangulatcsináló volt: hívogató a délutáni kiállítás-megnyitóra a gimnázium épületébe. Három megye — Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén hímzői, szövői és fafaragói küldték be alkotásaikat a hatodik Északmagyarországi Kalárisra, „bőrös” csak egy, mutatóba. A statisztika így is hízelgő e népi iparművészeti seregszemlére, s bizonyítja életképességét: 256 pályázó — köztük huszonnégy szakkör — küldte be alkotásait. A legtöbb a hímzés — a beküldött 550 alkotásból 350-et állítottak ki. S közülük 167 juthat tovább, országos kiállításra. 2EL munka nyert díjat. Számban a fafaragás jelentős még. Tizennyolc pályázótól 95 munkát láthatnak az érdeklődők. A szőttes, a bőrmunka inkább ízelítőnek van jelen, az előbbi erőteljesebben, hiszen a bemutatott 24 alkotásból 11-et díjaztak is. Az Észak-magyarországi Kaláris újramegrendezési joga — bízvást mondhatjuk — közügy volt. A járás számos gazdasági egysége ajánlott fel díjat. összesen egyébként 47 díj és jutalom került átadásra a szombat délutáni megnyitón, amelyen nemcsak az alkotók — s a vasárnapi szakmai tanácskozások résztvevői voltuk ott —, hanem az érdeklődő helybeliek is. Tíz év alatt nagyot fejlődött az Észak-magyarországi Kaláris — mondotta megnyílójában többek közölt dr. Szabadfalvi József megyei múzeum igazgató. 1973-ban még csak mindössze 14 dijai adhattak ál. A népművész-találkozó, a szakmai tanácskozás 1975-től kíséri e kiállítást, amelynek alapvető célja, hogy gyűjtse és közreadja, továbbfejlessze azokat a gazdag hagyományokat, amelyek kitapintha- tóan megvannak még az észak-magyarországi tájakon. Szükebb közösséget tesz érdekeltté ez a kiállítás, mint a mezőkövesdi. Az utóbbi országos vonzerejű, ez csak az északi megyékre „terjeszkedik”. S hozzátehetnénk még: e mostani kiállítás abban is észak-magyarországi volt, ho'gy a bemutatott hímzések igen jelentős része e terület gazdag népművészeti hagyomány- kincséből táplálkozott. Elsősorban az úgynevezett fehér hímzés dominált a kiállításon, de tapasztalhattuk azt is, hogy a szentist- váni, a tardi hímzéshagyományok újrafeldolgozásában is vannak még lehetősé* geink. A kaláris — a központi mag, de hozzá kapcsolódva igazi népművészeti kavalkád volt a hét végén Szerencsen. A Zemplén múzeumban képeslevelezőlap-kiállí- tás nyílt a1 népművészeti témájú lapokból. A Szerencsi Édesipari Vállalat Művelődési Házában pedig a kis mesterségekből rendeztek) bemutatót: kosárfonók, bőrművesek, kovácsok remekbe készült munkáit láthatják az érdeklődők többek között. A vasárnapi szakmai tanácskozáson sajátos gondjaikról, munkájukról mondtak véleményt a résztvevők. A nagyon szép és gazdag kiállítást egyébként június 8-ig tekinthetik meg az érdeklődők a szerencsi Bocskai István Gimnázium aulájában. Pályakezdő ápolók Gyarapodik a betegápolók száma az egészségügyi intézményekben. Ebben a tanévben csaknem 4 500 fiatal szerez általános ápolói és asszisztensi szakképesítést az egészségügyi szakközép-szakiskolák nappali tagozatain. A pályakezdők több, szakterületen helyezkednek el, 23 féle munkakörben dolgozhatnak és szerezhetnek speciális szakképesítést, például gyermekápolói, körzeti, üzemi ápolói, EK®, vagy haematalógia-asszisztensi szakon. Minden végzősre számítanak, mert még mindig kevés az ápoló. Az országban a szakdolgozói állások 3,1 százaléka betöltetlen. Sajószentpéteri ifjásigi napok Gazdag programmal várják ezen a héten a fiatalokat, a helyi, nagyközségi KISZ-bizottság és a Petőfi Sándor Művelődési Központ által szervezett sajószentpéteri ifjúsági napokon. Az egyhetes rendezvény- sorozatban szerepel futóverseny, Stúdió-mix elnevezéssel vetélkedő, környezetünk védelméről készült filmvetítés és ankét, továbbá számos kultúrműsor: amelyben többek között fellépnek népi táncosok formád ós táncosok és amatőr művészeti csoportok is. Az ifjúsági napok május 29-én, utcabállal fejeződik be. Magazin „Mészáros-posta” A középkori Németországban a mészáros céhek is részt vettek a városok közötti levélközvetítésben. A nagy kereskedelmi központok között volt ugyan magán- vagy állami postaszolgálat, de háborús események idején ezek nem működtek, vagy ha igen, ki voltak téve az ellenség támadásainak. A magánosok, vagy püspökségek, katonai parancsnokok, vagy közülelek által küldött futárok sem mindig érték el céljukat: gyakran megtámadták őket, és a levelek, küldemények illetéktelenek kezébe jutottak. így került sor a mészáros céhek bekapcsolására a hírek, üzenetek közvetítésébe. Ezek a céhek ugyanis embereikkel hajtatták egyik területről a másikra marháikat, és őrzésükre jól felfegyverzett, erős testalkatú mészároslegényeket adtak, akik megvédték az állatokat, és egyúttal hivatalos, vagy magánhíreket is továbbítottak. Nagy becsületük volt, mert munkájukat megbízhatóan látták el. Ez a „Metzger-Post” (mészáros-posta”) évszázadokon át működött. Magyarországon is működött ilyen „mészáros-posta”. Tudunk a debreceni és a szegedi postajáratokról. Útvonalaik általában a nemzetközi kereskedelem vonalai voltak, hiszen a magyar élő marhát szívesen vásárolták meg a szomszédos Ausztriában, Csehországban, Itáliában. A Budáról Pozsonyon ét Bécsbe vezető utat „mészáros-útnak” nevezték, de volt ilyen út Kassára vagy Váradra is. Feljegyezték, hogy nemcsak magyarok, de németek és törökök is igénybe vették ezeket a szolgáltatásokat, így például a budai Musz- tafa pasa 1579-ben kiadott török tanúsítványa szerint a szegedi mészárosok voltak ebben az időben a város postásai. Nemcsak a magyarországi török parancsnokokhoz vitték a leveleket, hanem még Belgrádban, Konstantinápolyban is megfordultak. Tarsolyokban, ládákban vitték a leveleket, és ha megérkeztek egy-egy városba, hangos kürtszóval jelezték. A lakosság köréjük gyűlt, leste az érkező híreket. A mészároslegények kikérdezték a köréjük sereglő embereket, és így nemcsak hoztak, de vittek is híreket megbízóiknak. Ezek a hírek sokfélék voltak, például a törökök. vagy németek hadmozdulatait, intézkedéseit tartalmazták, és így tájékoztatták a városok és a hatóságok a velük szövetséges csapatokat a készülő ellenséges tevékenységről. A mészáros céhek e munkát eleinte díjtalanul végezték, mert vágási és húsértékesítési jogaik gyakorlásával jelentős jövedelmet biztosítottak tagjaiknak. Tekintélyükre jellemző, hogy egyes céhek főurak kíséretéhez lovas bandériumokat adtak. Gazdagságukat és hatalmukat jól mulatja például, hogy Ulászló magyar király szorult anyagi helyzetében a mészáros céhtől kért kölcsönt, de mint okmány tanúsítja, a céh nem tartotta a királyt hitelképesnek, és nem adott neki kölcsönt. Ghytnessy László kutatási anyagában olvashatjuk, hogy a „mészáros-posta” a XV—XVI. században virágzott hazánkban, és megbíz- hatóbbnak 'tartották, mint a hivatalos császári postaszolgálatot. Működésüket nagyra értékelték, a szegedi barátok levéltárában 53 eredeti oklevél tanúsítja, hogy „mészáros-postát” még az országot megszállva tartó törökök is megbecsül lék, szolgálataikat igénybe vették, s ezért adómentességet kaptak. Az osztrák császár 1722- ben megszüntette a mészáros-postát, állami kezelésbe vette a postaszolgáltatást. A városok ez ellen tiltakoztak, mert a céh postaszolgálatát megbízhatóbbnak tartották, mint a császárét. * R. T. !
