Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-18 / 116. szám
ESZM-MAGYAKORSZÄG 4 “W T983. május 18,, szerHa Bélyeges, legyközim, klobosokkaf Pihenő lehetne f Arról már hallottam, hogy f garázda emberek erőszakos- j kodtak közlekedési dolgo- j zókkal. Ami viszont szom- | baton délelőtt a Pálháza— Telkibánya közötti úton egy különjáratban közlekedő Volán-busszal történt, példátlan. Ostort pattogtató betyárok állták útját, lezavarták az utasokat, az autóbusz vezetőjét pedig elhurcolták és megkötözték jó erős kötelekkel. A szabadulás áraként fára mászást határoztak meg; egy jókora fa ágain népművészeti motívumokkal telerajzolt papírlapok lógtak, azokat kellett földre hozni, ráadásul azt is meg kellett mondani, mely tájegységre jellemző motívumok vannak a papírokon. Az utóbbi mondatból bizonyára jól kiolvasható, hogy nem krimiről van szó. Egy egész napos nagy vidámságjáték egyik mozzanata volt ez csupán. Délután például a füzéri vár alatt érte újabb „kellemetlenség” a busz utasait: kiderült, hogy az esti lakodalom menyasszonyát elrabolták, „fölhurcolták” a várba, onnan kell kimenekíteni — ha nem akarják, hogy násznépként hoppon maradjanak... Háromnapos, tartalmas, vidám együttlétre gyűltek ösz- sze az elmúlt hét végén Békés és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Űj Tükör-klubjainak vállalkozó szellemű tagjai. A füzérradványi úttörőtábor adott (igazi házigazdái melegséggel) otthont a találkozóra érkezőknek. A ; sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola klubja vállalta magára a rendezést, jó alkalmat adva azoknak a másodéves hallgatóknak a gyakorlásra, akik a népművelési „speckoll” részesei a pataki főiskolán, ök voltak a háromnapos találkozó mindenesei; idegenvezetők Kőkapun, Telkibányán, Füzéren meg Hollóházán; felszolgálók a reggelinél-vacsoránál és ebédnél; a mosogatók és a betyárok; a lakodalmas víg- ság „kellékei” ... Mert nagy lakodalom volt Füzérrad- ványban, az eredeti szokások felújításával, e találkozó tartalmas részeként. Nem igazi, de teljesen komoly lakodalom, annyira az, hogy a falu sok otthonából a televízió helyett ezt a láthatóságot választották gyerekek és felnőttek. Ott csüngtek ’ az ablakokban, ott „lábas- kodtak” az udvaron, hogy va- | lamelyest részesei lehesse- j nek ennek a váratlan eseménynek. Már korábban, még a sátoraljaújhelyi vasútállomá- : son felvetődött bennem a í kérdés: vajon mi mozdítja el otthonról magukat, a klu- bosokat Gyuláról, Békéscsabáról, Gyopárról, Ózdról és Sa.jószentpéterről — hogy vállalva a sok száz kilométeres gyötrő pénteki utazást: jelenlevői legyenek egy effajta együttlétnek? Két nappal később, vasárnap déltájban, a füzérradványi arborétumban aztán (minden bizonnyal fölöslegesen!) fel is tettem ezt a kérdést a klubok tagjainak. A válasz egyértelmű volt. Talán akkor leszek leginkább objektív, ha idemásolom a találkozó céljaként megírott mondatok szavait: „A klubok közötti barátság erősítése, egymás tevékenységének és tartalmi munkájának megismerése, a tapasztalatok kicserélése ... A vidék (a Hegyköz) nevezetességeinek, népi hagyományainak, történelmi múltjának és jelenének megismerése.. Aztán szó volt még a cél meghatározása közben arról, szót kellene váltani a klubok által szervezett és rendezett kirándulások hasznáról, a módszerek alkalmazásának lehetőségeiről. Egyértelmű volt a vasárnap délelőtt, Füzérradványban rögzíthető vélemény: nagyon jól érezte magát mindenki, jó is lenne így együtt maradni hosszú ideig; érezni, hogy van ember a másik meghallgatására; hogy van igény a közös együttlétre (bármily furcsa!, ez egyénileg is elképzelhető); van értelme annak, hogy valamilyen közösségi forma keretében folyamatos lehetőség adódik egy- egy település fiataljainak (vagy, mint Ózd—Hódoscsé- pányban az idősebbeknek) a művelődésre, szórakozásra, kikapcsolódásra, a komoly és „komolytalan” együttlétre. Együtt lenni! — ez volt ennek a hegyközi, háromnapos klubtalálkozónak a tapasztalatok alapján leírható igé- nye-jelmondata. Hogy létrejöhetett, abban elvi tathatatlanul első szerepe van a sárospatakiaknak és az Űj Tükör-klubok megalakulásától „harcosként” részes Vörös Józsefnének, aki jelenleg a pataki főiskolán „ügyködik” közművelődés-ügyben. Volt azért valami panaszhangzás is, minden jókedv és vidámság mellett. Nevezetesen: szóvá tették a résztvevők a klubokat létrehozó Jj Tükör Olvasószolgálat munkatársainak közömbösségét. Nem csupán azért, mert nem méltatták jelenlétre érdemesnek ezt az összejövetelt; inkább azért, mert mindennapi munkájukban is úgy érzik: megcsappant a kezdeti buzgalmas figyelem, az „odafigyelés” az országban levő klubok munkája iránt. Ebben a dologban nem vállalkozhatunk „ítélethirdetésre”. Egy azonban — éppen a jelenlét által megtapasztalván — bizonyos: jó, hogy léteznek ezek a klubok; jó, hogy nem csak szavak által hirdetik az együtt- létek embert megtartó-formáló szerepét... Tcnagy József Pihenő lehetne, már9 mint szépen kiépített, rendezett pihenő a képen látható terület. Igaz, a hármas úton járók közül most is sokan megállnak Novajid- rány közelében az árnyékos fák, a mindig buzogó, tiszta vizű forrás mellett, de ez a terület most még gondozatlan. A tervek között szerepel viszont, hogy a hármas úton is kialakítanak megfelelő pihenőket, padokkal, asztalokkal, szalonnasütőkkel, azokkal az erdei bútorokkal, amelyekből már a Bükkben, a Zemplénben, vagy éppen a Bódva-völgyi tisztásokon is sokat látunk. Hidastól Mis- kolcig viszont, a nemzetközi forgalmú útnak ezen a szakaszán nem találunk igazán kiépített pihenőt, egyet sem. A képen látható rész valóban megérné a rendbehozatalt. Aki bemegy a fák alá, tapasztalhatja: nem lesz köny- nyű rendet csinálni itt, sok a gaz, a burjánzó cserje és főként sok a szemét, a mindenféle hulladék. Autóápoló-sze- res flakonoktól a konzervdobozig sok minden látható ezen a szűköcske részen. Nagyon is helye lenne néhány hulladéktartónak, mert a határállomástól Miskolcig még a jó szándékú, a tisztaságot kedvelő utas sem tudná a szemetet az arra kijelölt helyre tenni, mivel nincs is ilyen hely. Gndot okozna még persze, hulladéktartály léte esetén is, a szemét elszállítása, de majdcsak megoldható-lenne valahogy ez is. Mindenesetre a pihenőt jó lenne megépíteni, hiszen a hármason sokan járunk. Sok vendég is, aki lát, és a látottakat otthon elmondja. (priska) Jókai-napok Az Ipolysági József Attila irodalmi színpad előadásá-t val Komáromban megkezdődtek az immár huszadik alkalommal megrendezett Jókai-napok. A szlovákiai magyarság művészeti fesztiválján húsz amatőr színházi együttes és irodalmi színpad, valamint negyven vers- és prózamondó vetélkedik • a díjakért. A Jókai-napok vendégszereplője egy cseh irodalmi színpad és a Magyar- országról érkezett Fonómunkás együttes, amelyek fellépése némiképp szimbolizálja a szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom kötődését egyrészt a csehszlovák színházi és műkedvelő irányzatokhoz, másrészt a hasonló magyarországi törekvésekhez. A Jókai-napok húszesztendős története gazdag hagyományok tárháza. Mint arról a pozsonyi Űj Szó egész oldalas beköszöntője beszámolt, az eddig tizenkilenc alkalommal megtartott eseménysorozaton több, mint 160 színművet és 140 kis- színpadi műsorösszeállítást mutattak be. Köztük jó néhány kimagasló szakmai színvonalú előadás akadt és számos jeles tehetség bukkant fel. Ezek a rendezvények jelentős szerepet játszottak a szlovákiai magyarság kultúrájának, művészetiszellemi életének fejlődésében, anyanyelvi kultúrájának ápolásában, művelésében. A Jókai-napok fesztiváljainak része volt a szlovákiai amatőr színjátszó mozgalom fellendülésében is, a szlovákiai és a magyarországi amatőr színjátszás megismerésében. Nyílt levél... A Kelet újabb antológiája Nyílt levél... címmel adta közre a tízéves Kelet irodalmi és közművelődési alkotócsoport harmadik antológiáját. A kötetet Vlry Attila szerkesztette, Hajdú Gábor, Szabó Bogár Imre, Fur- mann Imre és Barázda Eszter segítségével. E legutóbbi kivételével valamennyi szerzőként is szerepel az antológiában. A kiadvány megjelenését a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának irodalmi szakosztálya támogatta. Egy évtizedet tudhat maga mögött az alkotócsoport és három antológiát. Tagjai közül néhányan ebben az évtizedben jelentkeztek önálló kötettel és többségük rendszeresen is publikál, részben a megye orgánumaiban, részben más lapokban. (Igazán sajnálatos, hogy az •gyes szerzők publikációs bemutatásánál a legtöbb esetben megfeledkeztek lapunkról, holott alig-alig akad olyan wzerző, aki nálunk nem jelent volna meg, sőt ha nagyon utánanézünk, legtöbbször itt jutott nyomdafestékhez. Igaz, az Észak- Magyarország nem szűkebb olvasórétegekhez eljutó szak-, vagy irodalmi folyóirat, hanem a legszélesebb olvasórétegekhez szóló politikai napilap.) Nyílt levél... a címe a kötetnek és ez a cím minden bizonnyal több jelentést hordoz. Az első publikáció a kötetben Hajdú Gábor Nyílt levél önmagamhoz című prózai írása, amely sajátos hangvételű mű: egy ember, egy lélek a Földet lakó négy és fél milliárdból szembenéz önmagával, s mint magát a világ sorsáért felelősnek ér-. ző egyed, a másik önmagát, a háborúktól, pusztítástól fenyegetett négy és fél milliárd ember egyikét inti nyílt levélben arra, hogy együtt kell tenni a világért, de nem csodavárással, hanem emberi tettekkel. A kötet címében olvasható Nyílt levél... alighanem az alkotóközösség tagjainak nyílt felhívására utal, a humánum, a béke, az emberiség megvédésére, amely gondolatot — többnyire többszörös áttétellel — szinte a kötet valamennyi írásában felfedezhetjük. „A közösség igazi erejét persze nem a feltűnés, nem a híressé válás értelmében vett megjelenés célja adja. Működésüknek éppen az a többletértéke, hogy az alkotóvá válás nem köti le ösz- szes energiájukat, pontosabban nem engedik magukat belesodródni ennek, »egyut- cás« korlátái közé. Nem tekintik tragikus szerencsétlenségnek, ha nem lesz belőlük híres, jelentős alkotó. A költészet, az irodalom mélységes szeretete, társadalmi küldetésének fontossága azonban oly erővel köti ösz- sze őket, amely legalábbis potenciálisán lehetővé teszi, hogy eredeti, nagy teljesítményeket tudjanak majd felmutatni” — olvasható Kövér Árpádnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének a kötet elé írt előszavában. Igen, ez az alkotóközösség, ez a művelődő közösség az irodalom szeretelén tevődik össze, önmaya belső kritikájával neveli tagjait, csiszolja azok tehetségét, segíti a publikációs lehetőségeket. Nem lehet e feljegyzésben minden szerzőt, minden publikációt elemző módon érinteni. Tizennyolc Kelet-tag, illetve közöttük egy már korábban elhunyt miskolci író — Tóth Lajos — írásai sorjáznak a kétszáztizenöt oldalon. A tizennyolc szerző közül a költők vannak többségben, természetszerűen ők több művel is szerepelnek. Nehéz volna — s ez általában az antológiáknál mindig így van — egyenletes színvonalról beszélni. Tizennyolc A Miskolci Galériában Kóka Ferenc kiállítása Kóka Ferenc Munkácsy- díjas festőművész ötvenhárom festménye látható ebben a hónapban a Miskolci Galéria termeiben. Végvári Lajos művészettörténész ezt írja róla a kiállítás katalógusában: „Bizonyos, hogy Kóka Ferenc festészete a felfedezés, a megértő rácsodál- kozás és az áhítatos érzés művészete. A szürrealizmus »romantikája« működik festői tevékenységében, és hogy mindennek meglegyen a dialektikus ellentéte, gondolatait a lehető legszabatosabb formában, mesterségbeli tudásának megdöbbentően pontos eszközeivel jeleníti meg. Ebben a csodás, az anyag igézetéből kibomló költészetben helyezi el realisztikus figuráit, akik hol Szibillák, Vénuszok, Pierrot- ok vagy Ikaroszok, egyszóval az emberi lét nagy gondolatait, rejtélyeit megtestesítő jelképek, álmainkról a mindennapi valóságba transzponált mitikus hősök.” Költészet és gondolatiság oly szuggesztíven fonódik egybe Kóka Ferenc festészetében, oly tobzódva és mégis szigorú mértékbe fogva, hogy a tárlatlátogató nehezen tudná kivonni magát képeinek hatása alól. Nem elvont gondolatok izgatják. Kóka Ikarusz szárnyalásában nem a szárnyalást tartja igazán izgalmasnak (azt is persze!), számára azonban mégiscsak fontosabb, előbbre való az a kérdés, hogy meddig adatik meg magának a szárnyalásnak a lehetősége. Arra az apokaliptikus víziójára gondolok itt, mely „tételesen” Atomvillanás címmel vétetett fel a katalógusba, vagy a két oldalról is megközelített, megfestett, szinte a végletekig leegyszerűsített másik látomásra, amely Az élet apoteózisa a halál felett címet viseli. Kóka nem hagy kétséget, hogy nem az egyéni elmúlás és az „élet. megy tovább” fájdalmas valóságát önti formába. A vázzá kiégett házak a háttérben, az akasztófára emlékeztető szélekéi eggyé váló figura felé győzedelmesen libbenő kötéltáncosnő figurája többet sugall, mint a reményt. A hitet, hogy a zöld rém felett a szépség — az ember — győzedelmeskedik. Kóka Ferenc művészete tele van meglepetésekkel. Az emberi lét, az emberi gondolat és érzelem új és újabb tartományaiba ereszkedik alá; a látvány (hihetetlenül dekoratív festészet az övé), nem önmagáért való. Kóka a tudatra és az érzelemre hat egyszerre. A valóság és a képzelet fonódik egybe, s fokozódik fel, szinte sokkolva a nézőt. Egyszerre érthető és elvontnak tűnő ez a festészet, amely belső robbanásaival, katarkti- kus feszültségeivel mégis a harmóniát, a humánumot igenli. Izgalmas, tartalmas kiál-' lítás a Miskolci Galériában látható tárlata. Szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. (es. a.) Svédországban jártak Az elmúlt két esztendőben hazai és nemzetközi versenyeken egyaránt szép sikereket ért el a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium leánykara. Az énekkar a közelmúltban svédországi vendégszereplésen vett részt. Űtjukról, hangversenyeikről, élményeikről Homródiné Engi Zsuzsát, a leánykar vezetőjét kérdeztük. — A KÖTÁN keresztül kaptuk meg a svédországi Jönköping népfőiskolájának meghívását. Hat napot töltöttünk a városban, ötször léptünk közönség elé. Vendéglátóinknak két koncertet szerző, csaknem tizennyolc- féle látásmód, tizennyolcféle kifejezési forma, sok-solc útkeresés. különösen a prózaíróknál található több, már gördülékeny, könnyen előadó szerző, a költők között viszont még sok, akin erősen érződik az útkereső mesterkéltség is. A körülöttünk levő világot sem egyformán látják, legfeljebb egyformán féltik, ám e világféltésbe, békességféltésbe olykor vitatható ideológiák is keverednek. Egészében rokonszenves vállalkozás a Nyílt levél..., a tízéves Kelet harmadik antológiája, amelyben sorrendben Hajdú Gábor, XJtry Attila, Répássy Tamás, Csorba Piroska, Fecske Csaba, Cseh Károly, Galyó Géza, Szabó Bogár Imre, Tóth Lajos, Akác István, Farkas Tibor, Parázs István, Kemény Gyula, Balogh Attila, Horváth Gyula. Furmann Imre, La- boda Kálmán és Györgyei Géza írásai találhatók. A kötet könyvbolti forgalomba is kerül. Érdemes megvenni, böngészni. (benedek) adtunk. A másodikat tulaj-* donképpen a rektor kétesére. Ezen — ellentétben a nagy díszhangversenyünkkel, amelyen nagy klasszikusokat is énekeltünk — szinte kizárólag népdalokat és népdalfeldolgozásokat adtunk elő, Kodályt, Karait. Azután egy másik főiskolán és két általános iskolában koncerteztünk. — A megismételt hangversenyből következtethetek sikerre? — 1-Ia nem tartanak szerénytelennek, akkor igén. A folklór műsorunk viharos tetszést aratott. A hűvösnek mondott svédek egyáltalán nem viselkedtek hűvösen. Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy odahaza voltak, az iskolájukban. Ami különben nagyon szép. igazán korszerű, csodálatos intézmény. — Mondana valamit a folkhögskoláról (népfőiskoláról) V — Mi a zenei népfőiskolára járó diákoknak tartottuk a díszhangversenyt. Velük tartottuk a kapcsolatot is. De más tanulmányokat is folytatnak ott a diákok. A város egyébként egy tó partján van. Mivel április végén jártunk ott, részünk volt a svédek tavaszünnepében is gyönyörködni. Hatalmas tűzijátékot tartottak a tó partján. Azt hiszem, csodálatos élmény volt a lányoknak is. Visszatérve vendéglátóinkra: a világ sok iskolájával tartanak kapcsolatot. Amennyire tudom, mi vagyunk az elsők a szocialista világból. Egyébként lövőre mi látjuk őket vendégül. — A kórus tervei? — Most a felkészülés következik. Idehaza várnak újabb, szép feladatok. (csutorás)
