Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. május 17„ kedd A képernyő előtt Vassza Zseleznova — Berkesi-film A Vassza Zseleznova tévéváltozatát nagy érdeklődéssel vár­tam. Huszonegy évvel ezelőtt egy fiatal rendező — Léner Pé­ter — diplomamunkaként rendezte meg előadását a Miskolci Nemzeti Színházban. A család erős és kemény tartóoszlopát jelentő asszony, akiben Gorkij nemcsak a széthulló család, ha­nem a szétesés előtt álló polgári rend összetartó erejét is meg­fogalmazta, Vassza Zseleznova emléke azóta is élénken élt bennem. A most látott, Havas Péter rendezte tévéjáték kor­rekt, tisztes módon fogalmazta át a más műfajba Gorkij drá­máját. Az előadás legnagyobb erőssége Sulyok Mária címsze­rep-alakítása, amelyben e kiváló művész ennek a nagy erejű, család központ-asszonynak roppant összetettségét jelenítette meg emberi hitellel, s igen jó partnerének bizonyult Prohor alakjában Páger Antal, üres, tartalmatlan, bohémságra hajla­mos figurát formálva. Kettejük játéka kiemelkedett az együt­tesből. * Ha az igazságra esküdtél — nem éppen bűnügyi játék élére kívánkozó cím. A Berkest András írta és Hintsek György ren­dezte kétrészes tévéfilm bűnügyi történet keretében szólt ar­ról, hogy ha valaki az igazságra esküdött, ahhoz kell magát tartania, még ha az igazság a számára kellemetlen is. Szeren­csére ez a szentencia csak a második rész végén fogalmazó­dott meg expressis verbis, addig összegészében érdekes, izgal­mas bűnügyi játékot láthattunk. Igaz, az első rész kicsit felszí­nen mozgott, nagy léptei között máshonnan is ismerős fordu­latokat produkált, s a végén a gyakorlott tévénéző akár le is fogadhatta volna, hogy a Paláncz Ferenc formálta figura lesz íi gyilkos, hiszen Varga Béla bűnössége a többszörös bírói ál­lásfoglalás ellenére sem megnyugtatóan bizonyított — hogy máért vállalta el a, gyilkosságot, a film végéig nem derült ki —, viszont Paláncz neve is ott volt a szereplők listáján, és az első rész végéig még elő sem került. Ettől függetlenül a má­sodik rész után a filmet jónak kell tartani. Jó, mert többet adott, a szabványos krimiknél, többet egy gyilkosság, majd egy későbbi gyilkosságsorozat nyomozásánál. E több pedig már olyan kérdéseket érintett, amit társadalmi értékűnek szoktunk nevezni. Ilyen például a. presztízsféltés. Azaz maradjon-e inkább ártatlanul nyolc év múltán is Varga a börtönben, vagy a megyei főügyész és a bűnügyi rendőrfőnök vallja be, hogy az első nyomozásnál nem volt eléggé körültekintő, hanem gyors sikerre törekedett, a közhangulat uszályába került? Rávilágí­tott e film arra is, hogy a közönség gyors felháborodása nem mindig hitelt érdemlő, hiszen itt még hamis vallomásokat is produkált, s nem rajtuk múlott, hogy a justizmord nem ered­ményezett emberhalált. E film hőse kétségkívül a Kerényi nevű ügyész, aki először hevesen csatlakozik a gyors ered­ményt produkálókhoz, sőt idősebb munkatársát le is nézi, mert ez nem akar halálbüntetést kérni, ám az igazságra rádöbbenve csaknem Don Quijoteként vívja meg harcát feletteseivel szem­ben, hogy perújrafelvétel során igazságot szolgáltathasson az ártatlanul elítélt Vargának. A film erősen kétségben hagy jö­vőbeli sorsát illetően. Ezekkel lett több ez a film a kriminél, az átlagos bűnügyi történeteknél. Az első rész már említett hibái után a másodikban a játék felgyorsult, felforrósodott, már volt a nézőnek ki mellé állnia. (Sajnos Varga mellé egy­értelműen nem tudtunk társulni az első részben.) Ebben a filmben nem a bűncselekmény tettesének felderítésén van a hangsúly, hanem a rosszul szolgáltatott igazság, az igazság durva megsértése helyreállításán. Kár, hogy a főbb szereplők közül többen más alkalmakkor is látott szabványfiguráikat, egysíkú alakjaikat hozták, ám a Kerényi ügyfezt játszó Tró­feán Péter, vagy a szinte csak felvillanó Végvári Tamás igaz embert formált. Az ártatlanul elítélt Varga megmagyarázat­lanul túlfűtött, indulatos volt Blaskó Péter megformálásában; idejegyaendő még, hogy e figura volt fróilag is a leghiányosabb. Ha már szórakoztató bűnügyi történetet adunk, legalább ilyen Jegyen. Ügy tűnik, naá is tudunk csinálná, nem kell százszámra importálni. ^ | rA hdt egyik legemlékezetesebb élménye yott a erütörifSki késő esti 25 perc Mákay Margitba}. Mindenkor őszinte tiszte­lettel és csodálattal hallgatom a 92 esztendős és ma is aktív sztnművészt, a Miskolcon hajdan pályakezdő sztárt, aki egész életével, munkásságával adott és ad példát az őt kővető mő- wészgenerációknak hivatástudatból, emberségből, a szép, tiszta magyar beszédből. Benedek MtkMa Pályázati felhívás f X Magyar Tudományos I 'Akadémia Atommagkutató ! Intézete pályázatot hirdet ! felsőoktatási intézményben ! -képesítést szerzett, a közok- ! tatásban vagy a művelődés- 1 ügyi igazgatás területén dol- 1 gozó tanárok részére, szak­mai fejlődésük elősegítésére ! az 1983/84. tanévben. A tanárok kutatómunkában való foglalkoztatása — mun­kaviszonyon kívül, — megbí­zásos (fizetett szerződéses) jogviszony alapján történik és általában 1 évre szól. Dí­jazásuk havonta 500 Ft. A szerződés lejártakor benyúj­tott írásbeli beszámoló alap­ján a végzett munka ered­ményességétől függően, a Magyar Tudományos Akadé­mia további 5000 Ft-ig ter­jedő összeggel jutalmazhatja tevékenységüket. Ä lEutaiSsi megbízást nyert pedagógus kutatási, feladatát az ÁTOMKI igazgatója ha­tározza meg. A megbízás célja elsősorban az oktatás színvonalának emelése a modem kutatás módszerei­nek, szemléletének és ered­ményeinek megismerése ré­vén. Az eredményes munká­hoz a feltételeket az ATOM- KI laboratóriumaiban bizto­sítjuk. A megbízásos kutatási szerződéssel kapcsolatban részletkérdésekben tájékozta­tást az Intézet igazgatósága nyújt. Az ATOMKI igazgatójához (4001 Debrecen, PL: 51.) be­nyújtandó pályázathoz csatol­ni kell a munkahely veze­tőjének javaslatát, amelyben az igazgató vállalja heti egy szabadnap biztosítását is. A pályázat beadásának ha-, tárideje: 1B83. június 15. Készítettem menetrendet... Megkezdődött az érettségi. Ahogyan máskor — ezúttal is a magyar irodalommal. Az elmúlt hétvége az ün­neplés jegyében telt a bal­lagás szép ceremóniájával — ez a hét már a bizonyí­tásé. Hétfő. Déli tizenkét óra. A hőségtől — igazi kániku­la volt tegnap -r- szinte meg­olvad az aszfalt. A szőke, szemüveges kislány éppen becsukja maga mögött a Zrínyi Ilona Gimnázium épületének hatalmas, nehéz kapuját. Kassai Nórának hívják. — Miről írtál? A sötét alj, a matrózblúz egyértelművé teszi a meg­szólítást. — József Attiláról. A táj szerepe József Attila költé­szetében. — Sikerült? — Majdnem nyolc oldalt írtam. Remélem, igen. Azt írtam meg, ahogyan én ér­zem ... Lehet, hogy egy ki­csivel több elemzés kellett volna...!? Már bent az épületben. A folyosón csendet int az ügye­letes tanár a csoportban összeverődőknek. Ilyenkor már egyre-másra jönnek ki a teremből a vizsgázók. És a gyors információcsere, meg a tudakozódás a folyóson már szabad, meg szokás is. Akár­csak az, hogy az iskola előtt mindig vannak várakozók — az idősebb korosztályból. Az izguló szülők. Aliik, a reggeli órákban telefonon „rohamozták az iskolát” — tételcímekért. Hogy meg­tudván az idei tételeket megnyugodlak-e vagy sem, igazán nem tudom. De talán nem is érdekes. Vagy csak annyira, hogy ez is hozzá­tartozik az érettségihez. Orosz Csilla azt mondta, a kinti hőséget cseppet sem érezte. A teremben hűvös volt, kinézni meg nem sok ideje volt Kosztolányi Auré­Érettségi, 1983. A miskolci Zrinyi Ilono Gimnózium negyedikeseinek egy csoportja a magyar írásbeli dolgozaton dolgozik. iius című novelláját elemez­te. Mielőtt döntött volna, belelapozott Vörösmarty ver­seibe is. A novella — a ki­segítő anyagban szerepelt — megtetszett neki. Akkor meg kifejezetten örült, amikor észrevette, a primér történet mögött egy másik mondan­dó is meghúzódik. Különben magyar szakra készül, dup­lán izgul — bár az érettsé­gi jegy nem számít a fel­vételnél. — Az elkövetkező napok hogy néznek ki? — Kedden matematikából írok, azután oroszból. A szó­beliig van egy hónapom. Ké­szítettem magamnak egy menetrendet, elég szorosát. — Mindig ilyen komolyan vetted a tanulást? — Az igazság, hogy nem mindig ennyire . . . Ezért is kell a beosztás, a napirend. Egyben a felvételire is fel kell készülni. Éliás Zsuzsa — a harma­dik beszélgetőpartnerem rá­bólint. Egyébként ő is Jó­zsef Attiláról írt —, s kicsit sajnálkozik, hogy idén nem volt összehasonlító verselem­zés. Azt nagyon szereti... Apropó. Ami nem volt. Például a Mefiszló — ami­re némi túlzással mindenki „számított”. Olyannyira, hogy a könyvtárakban szinte láz tört ki a regényért. — Ti is hallottátok? — Hát persze. Érettségi előtt mindig megy a talál­gatás. De a listán, hogy mi lehet, volt még néhány név, tipp... Most már tudjuk; József Attila, Vörösmarty és Kosztolányi. Legalábbis ná­lunk, a gimnáziumban. Csutorás — Laczó Rejtett könyv bolt Könyvhét közeledvén, é'énkűl- ni látszik a könyvbehok 'orgal- ma, mind löbben ke esik lel. hogy é'deklöd jenek c vá,bató úi kötetek után, előiegyeztesse- nek néhányat. A minapi balla­gásra is sokan vettek ajándék­ba könyvet, meg közeledik a pe­dagógusnap is, mindmegannyi könyvajándékozási és azt meg­előzően könyvvásárlási alkalom, amikor sűrűbben nv (..állják például a miskoici Kazinczy könyvbolt kilincsét is. A Kazinczy könyvbolt bejárata tudvalévőén a Szécnenyi utca és o Kazinczy utca sarkán von, fö­lötte roskatag erkély. Az erkély veszélyessé válásáról 27 évvel ezelőtt, 1956 kora tavaszán hal­lottam először. Maga az erkély talán azóta sem használható. Tény, hogy újabban, immár be­láthatatlan idő óta aládúcoltan állt ez az építészeti beteg és a könyvbolt ajtaját — „diszőrség- ként" - a dúcolás gerendaosz­lopai lógták félkörbe. Most, né­hány napja, éppen a bevezető­ben említett forgalmi élénkülés ,,tiszteletére", nádpallóból kerí­tést vontak a bejárat elé. Per­sze, a boltba be lehet jutni, de aki nem ismerős a tájon, talárt észre sem veszi, hogy ott bo,’- ajtó van. Tudjuk, a sok-sok évi beleges- keaes után itt az ideje az erkely átépítésének, az meg aládúco. lással, nádpallóbarikáddal, egyebekkel jár. De szeretnénk hinni, hogy ez az elkerítés im­már az intenzív munka megkez­dését és mielőbbi elvégzését je­lenti, nem pedig egy végtelen folyamat egyik olyan fázisa, amely csak jelezni kívánja: tes. sék nyugodt lenni, itt a munka lolyamatba tétetett. Mindeneset­re a Kazinczy könyvbolt az ün­nepi könyvhéten a diszkréten el­rejtett bejárat mögött is várja a könyvek barátait. Kiállítás nyílt: A Herman Ottó Múzeum aranyai A múzeumi világnap al­kalmából kiállítás nyűt teg­nap Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum előadótermé­ben, a Felszabadítók útja 23. alartt, * ezen a tárlaton a múzeumlátogató közönség a Herman Ottó Múzeum ara­nyait tekintheti meg. A kiállított mintegy 200 darab pénz és érem repre­zentálja szinte az egész eu­rópai pénzverést Az így együttesen eddig még be nem mutatott anyag tíz té­makörbe sorolva, rövid tör­téneti kiegészítésekkel áll a közönség rendelkezésére, megtekintésre. A kiállított anyagban a görög pénzve­réstől napjainkig találhatók érmék- Az antik korból a római császárkori és bizán­ci anyag jelentős. A teljes magyar aranypénzverést át­fogó kollekcióból a többszö­rös erdélyi és magyar arany­forintok említésre méltóak. A külföldi aranypénzek kö­zül — a szinte az egéBz köz­társaság történetét átfogó — velencei dukát-sorozat ki­emelkedő. A gyűjtemény rit­kasága V. Károly francia reneszánsz aranya és a Be- neventum hercegség IX. szá­zadi bizánci mintára készült kis aranypénze. A gyűjtemény alapját 1914-ben a Borsod várme­gye ajándékaként bekerült Vay-hagyaték teremtette meg, s ezt a múzeum mind a mai napig folyamatos vá­sárlásokkal fejleszti. A Herman Ottó Múzeum aranyai című kiállítást, amely május 22-ig tekinthe­tő meg, tegnap dr. Tallós György, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyett*** nyitot­ta meg. Minden nemzetnek nagy ügye a közoktatás tovább­fejlesztése. A műveltség szé­les körű el terjesztése és az emberek képzettségének sza­kadatlan emelése azért első­rendű feladat, mert a kö­zösség jövőjének minősége függ az oktatási rendszer hatékonyságától- Amit az is­koláztatásban számszerűen elértünk a felszabadulás után, az egyértelműen ki­emelkedő sikere a szocialista társadalmi rendnek. Végigtekintve jelenlegi ok­tatási viszonyainkon, s ha a jövő Igényeire is pillantunk, akkor már korántsem lehe­tünk elégedettek, mert az eredmények ellenére nap­jainkban számos nehézség mered elénk, ezek közül a legnyugtalanítóbb a pedagó­gusellátottság nem kielégítő volta. Nem volna elegendő pe­dagógus Magyarországon, amikor évről évre több ta­nító és tanár lép ki a felső­fokú tanintézetek kapuján? Lássuk csak, mit tárnak föl a számok! Az 1980-as népszámlálás adatai szerint az alsó- és a középfokú ok­tatási intézményekben dol­gozó pedagógusok száma — a legnépesebb értelmiségi csoportról van szó — 150 ezerre tehető, ami tizenegy­szer több az ötven évvel ez­előttinél. Ha a pedagógiai végzettséget vesszük tekin­tetbe, akkor jóval több ne­velő van hazánkban másfél­százezernél, ámde nem min­denki dolgozik a végzettsé­gének megfelelő munkakör­ben: a pedagógiai képesíté­sűeknek csupán 78 százalé­ka tanít iskolában, a többiek kulturális intézményekben, a közigazgatásban, tudomá­nyos intézetekben, gazdasá­gi vagy ügyviteli területen helyezkedtek el. A pályát elhagyó pedagógusok aránya a képzettség szintjének «•»elkérésével növekszik: legmagasabb a középiskolai tanárok, legalacsonyabb az óvónők körében. Lényegesen több férfi fordít hátat a ka­tedrának, mint nő. A legtöbb pedagógusi az általános iskolák foglalkoz­tatják. Itt a számuk 78 ezer — kétezerhalszázzal nagyobb a tavalyinál —, ám még így sincsenek elegen. Bármeny­nyire meglepő: az ország 3600 általános iskolájának egyharmadában tanerőhiány van. A területi megoszlás egyenetlen, a legtöbb neve­lő Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest fe Szabolcs-Szatmár megyében hiányzik, átlago­san 3,5—4 százalék, a legke­vesebb Vasban fe Zalában, mindössze egy százalék. Más oka is van a tanerő­hiánynak a pálya elhagyá­sán kívül, például a gyer­mekgondozási segélyen levő anyák nagy száma. A diplo­más nőknek országosan 6,4 százaléka marad otthon gyermekét nevelni, a peda­gógus nők részaránya viszont 9,4 százalék. Helyettesítésük­re egyelőre nincs más meg­oldás, mint a képesítés nél­küliek munkába állítása. Az általános iskolákban jelen­leg 4876 pedagógiai képesí­tés nélküli nevelőt alkal­maznak, ami a pedagógus­létszám 6,2 százalékának fe­lel meg. Nagy erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a helyzet mi­hamarabb megváltozzék. Nem ülhetünk ölbe tett kéz­zel. Ahogy Aczél György rá­mutatott ez év januárjában a budapesti pártbizottságon elhangzott beszédében, „Ma­gyarország, mint szocialista ország nem mehet úgy az ezredforduló elébe, hogy »•be­tervezett»' maradjon a képe­sítés nélküli nevelők foglal­koztatása- Ez ellentétben lenne mind a diákok, mind a nevelők érdekeivel. Mind­addig nem lesz a pedagógus- pályának nagyobb becsülete, amíg ez lesz az egyetlen olyan értelmiségi pálya, ahol szakképesítés nélkül egyen­értékű lehet valaki a képe­sítettekkel. Ma érettségi bi­zonyítvány birtokában sokan tanítónak vagy tanárnak te­kinthetik magukat, de senki sem mondhatja mérnöknek magát, ha nincs mérnöki oklevele.” Hogy az iskolai munka a mostaninál hatékonyabbá váljék, vagyis a tanítás szín­vonala emelkedjék az elkö­vetkező esztendőkben, ahhoz eredményesebbé kell válniuk a pedagógusok szakmai to­vábbképzéseinek is. Nem szí­vesen beszélünk róla, de tény: túlságosan sok peda­gógus szerezte meg diplo­máját esti és levelező tago­zaton. És a nappali képzés? Ott talán minden rendben fo­lyik? Dehogy. A hallgatók évek óta konokul azt hajto­gatják, hogy a »főiskola vagy az egyetem követelményei irreálisak, ráadásul nem ké­szítik föl őket az iskolai gya­korlati munkára. Az okta­tók pedig a Hallgatókra pa­naszkodnak, mondván, nincs bennük kitartás, hézagos a középiskolából hozott, illetve a főiskolán szerzett tudásuk, nem fogékonyak a szellemi javak iránt, csak a bizo­nyítvány megszerzése foglal­koztatja szinte valamennyiü- ket. Lám, hétköznapi kifeje­zéssel élve: folyik az egy­másra mutogatás, ahelyett, hogy előbbre jutnánk. Évente másfél millió nö­vendéke van az általános és a középiskoláknak. Aki a pedagógusellátotisagrói töp­reng, az óhatatlanul erre a hatalmas ifjú seregre gon­dol. Neveltetésükre, művelt­ségükre, képzettségükre. Végeredményben a társada­lom jövőjére, amelynek alap­jait mindenkor az iskola ve­ti meg. r. k. l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom