Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
1983, május 14,, szombat SS - 17 • eSZftfcWAGYARORSZÁ© 7 \ T oncsi * Zilia szerepében Heltai Jenő Néma levente ci- Ibsen Néró című drámájának címszerepében. mű színmüvében Jávor Pállal / BAJ O R 3 ) Mezei Józsefekhez még a tavaszon került a kismalac. Úgysem marad meg — nyekergette az ajtót a megkeseredett szomszéd — megnyomta az anyja —, legalább elszórakoznak vele a gyerekeid, Józsi... A kél Meáei gyerek azonban mást határozott, s Ton- csit (mert így nevezték el az alig pár napos malackát), cuclis gyógykezelés alá vették. És Tones! bizony megmaradt. Maradt?! Nőtt. növekedett, hovatovább olyan méreteket öltve, hogv a vi- songó kis jószág egyre inkább láb alatt volt a konyhában. — Mi dolog ez, te — mondogatták somolyogva a Mezei ismerősei —, hogy egy ekkora állat, mindig itt sündörögjön köztetek. Már nevetgélnek rajtatok a faluban. .. így aztán Toncsi egy idő múlva az üresen álló ólba került, s elmagányosodva döíködte karika orrával a rozoga ajtót. Sirt-rítt napokig, míg meg nem szokta új helyét, s csak akkor vi- dámodott meg, ha lépteket hallott, s akkor sem a mosléknak, hanem a társaságnak örült. — Csám... — pislogott fel apró gombszemével hálásán két szürcsölés között —, s Mezei József előtt ilyenkor elfeketedett a világ, ha arra gondolt, hogy ezt a malacot egyszer talán le is kell vágni... — Ugyan, de kipendült • az a jószág! — nézegette október táján a fényes szőrű, gömbölyded malackáit ® volt tulajdonos nehezen titkolt irigységgel. — Még tán le is vágjátok karácsonyra? — Ezt?! — kapta fel Mezei József meghökkenten * lejét. . . l — Ézt hál! Vagy tán diplomásnak neveled? Lesz húsod az ünnepekre, még eladni is jut belőle. (A kóstolót nem említette. Minek Élvégve ő ajándékozta nekik a malacot — de bolondot is tett akkor.... — majd csak eszükbe jut.) A Toncsit levágrri'71 — sivalkodtak a gyerekek, mintha beléjük készülődnének a fenett kést szúrni. — Hiszen ö családtagi Kerai Nemi És minden maradt a regiben. Azazhogy nem egészen, mert Mezei már sűrűn fél- repislogott az utcán, ha a disznó hogylétéről érdeklődtek nyájasan. Egyszer pedig a kocsmában valaki — tudja ő nagyon jól, ki volt az — a háta mögött Toncsikámnak nevezte. Toncsi pedig nőtt, nödei- gélt szorgosan. Ha kiengedték az ólból, berimánkodta egyre terebélyesedő lényét a konyhaajlón, s széket, zsámolyt borogatva, kéjeseket röffentve elterült hatalmas teslével a kövön. — Levágom! — húzódott fel ilyenkor a vörös indulat Mezei nyakán —, különösen, ha egy elképedt vendég is jelen volt. — Rajtam ne röhögjön senki! S amiként szaporodtak Toncsi kilói, akképpen rakódtak egymásra náluk a családi veszekedés-rétegek is. S közben ismét eljött a tavasz, s a langyos, bolondos áprilisi szél váratlanul egy távoli rokont, egy városi összkomfortban élő hölgyet fújt be a lakásba. A vendég mit sem tudott Toncsi létezéséről, Toncsi sem az övéről. így találkozásuk lélegzetelállító pillanatot eredményezett. A pillanat elszállta után kivételesen nem Toncsi, hanem a városi hölgy terült el a ltonyha- kövön, bár a hang, amit közben kiadott magából, nem volt idegen a lesunyt fejű Mezed gyerekeknek; Toncsi jajveszékel igy, ha fordul a íapecek az ólajtón. i A lábról ledöntést követően Mezei is döntött, keményen. Ma kedd van, 9 hétköznap ugye, ki öl. disznót, de szombaton mindenképpen tor lesz. — Elhívom a komát. Nekem szaggat a karom, nem bírom ... — döndült az ajtó, s ijedtem rezzentek bele az ablakok, majd tompán csattant a másik is, a kertkapué. Szombaton hajnalban néma árnyak üldögéltek moccanatlan a konyhában — Mezeiék várták a komát Teknő, tálak, kések, lábasok, töltő... minden ott sorjázott már az asztalon, és a földön, s az ablakon betévedő ekaö napsugár fekasdllanva ugrott fejest az üvegbe zart, áttetsző szilvapálinkába. Mezei < összeszori- tott szájjal, eltökélten, a gyerekek hüppögö reménytelenséggel lesték az ajtót. Az asszony félrefordulva hallgatott... S közben a konyhai vekker elcsámpult mutatója egy órát, két órát is odább vánszorgott, de a koma nem jött. S aztán fényes délelőtt lett. az utcán felbrummogtak az autók, motorok és a koma nem jött ezután sem. — Nem értem __— dob álta bele a teknőbe a kikészített szerszámokat Mezei idegesen, majd húzott egyet a pálinkából — nem értem. Tegnap még semmi baja nem volt! A Mezei gyerekekben fel- pislákoli; a reménység, s lelki szemeik előtt megjelent a Lajos bácsi, kiterítve az ágyon, í elpeckelt állal, s az ágy lábánál a jaj- veszékelő Ilony néni. aki sír-rí, s a zokogás egyre ütemesebbé válik, ahogy Ilony néni kétségbeesetten himbálja magát, s koccantja oda a homlokát az ágy lábához, jaj-jaj, miért hagytál itt, Lajosom, jaj, juj, jujii, uji, ujii, ujjiii. 1. visít az Ilony néni de fenét Ilony néni ez, kapják fel a fejüket az ábrándokba süllyedt Mezei gyerekek, valaki itt döngeti náluk az ajtót és veszekszik bebocsáj- tásért. Mezei pöccenti is már a kilincset, csak nem a koma ilyen garral, s a szélesre tárt ajtón széles jókedvveT gördült befelé Toncsi, s vi- songó jókedvvel borogatja a lek nőt, s gurul szanaszéjjel a sok hóhérszerszám. Mezei mar hajolna, kapkodná, s aztán gondol egyet, s akkorát rúg a teknőbe, hogy Toncsi apró disznószemei őzike nagyságúra tágulnak a csodálkozástól. — Ilyen disznót... —1 nyúl az üvegént, s kortyol egy hatalmasat — khm . ilyen disznót, mint ez a koma. Itthagyott minket a pácban. Igaz, Toncsi? Na, sebaj, majd talán jövőre. És most tüntessétek el innen mindent, de rögtön! Kétwsílény GahrieBfr Még csak kilencven éves lenne! — mondhatnánk, de már régesrég tudjuk, a legendáknak nincs koruk. így aztán nincs neki sem, aki már az én nemzedékem számára is csak sohasemlátott emlék, egy megörökölt színházi fenomén, aki egyszerűen „a Bajor” megjelöléssel vonult tragikusan a halhatatlanságba. Már nem láthattam színpadon, ezért be kell érnem az általam is tisztelt, jeles kortársak — Kárpáti Auréltól Gobbi Hildáig — méltatásával. Ami megmaradt belőle — egyöntetűen állítja mindenki — kevés, nem igazán ö ... És mégis. Legelőször egy már akkor sem tökéletes lemezről mesélte nekem Szaltán cár puskini históriáját, olyan kéjesen játszva, egyensúlyozva a szavakkal, hogy képtelen voltam másra figyelni, mint a hangsúlyok eme fékezhetellen tűzijátékára. Csak jóval később tudtam értékelni benne a színésznőt, aki maga teremti meg a mikrofon meghittségében a saját mese-birodalmát kényeskedő magánhangzókból, röppenő mássalhangzókból. Bajor úgy «dia elő ezt a klasszikus mesét, mintha Madáchot, vagy Shakespeare-t mondana ... És a filmjei? Ezek a tisztes, de igazán sohasem jó produkciók, amikkel nem is volt különösebben átütő sikere, noha a hangosfilm első próbálkozásainál ösztön- szerűen rá gondoltak. Zila- hy unszolására szerepelt a Kct fogolyban, meg A szűz és a gödölyében. Két parádés feladatot, kapott — mindkettő visszaélt vele. Mindkettőben hagyták, hogy színházat játsszon, ezért történhetett meg. hogy a színpadon bizonyítani képtelen Karády máj szemmel őszintébb, tehát jobb mellette... Hogy némafilmjei milyenek lehettek? Ki tudja? Talán, éppen a tapasztalat megkötései híján — felszabadul- tabbak. De tény, hogy Bajor Gizi nagyságát hiába szeretnénk megindokolni filmjeivel. A kamerák objektivitását alapvetően teatrális lénye képtelen volt eltűrni. Színpadi színész volt — akárcsak Törzs, vagy Csor- tos — és képtelen volt kibújni a bőréből. És mégis. Verseket írtak róla, meg könyveket • Tündérnek ne-, weeAék, és még azok is,-akik-nek fájdalmat okozott (5 in ember volt), mint valami tüneményről mesélnek százszínű asszonyiságárót, játékairól, bolondozásairól, életmentő akcióiról, színpadot és életet, becsülő tisztességéről. Játszotta a Makrancos hölgyei, a Vizkereszt- ben Violát, Annál a Tenner John házasságában, Puckot, és persze Titániát, a Szenl- ivánéji álomban, Tündet a Vörösmarty-mesejátékban. Műfajok közt cikázott, a Lili című operettől a halálán levő Kaméliás hölgyig, Egyénisége titkát próbálta meghatározni Kárpáti Aurél, amikor ezt írta róla: „Sugárzó intelligenciájával, :: .élénk szellemével, gyöngyöző humorával és elmélyült drámaiságával a leg)’on- a zóbb emberi jelenségek egyike. Csupa, természetes báj és kedvesség az életben éppúgy, mint a színpadon. Valójában ott, a színpadon élt ő igazán, olyan intenzíven. hogy nemegyszer úgy tetszett, az életben is inkább csak játszott” Most lenne kilencven éves. De hát, ugye, a legendáknak nincs koruk? Jfcmlaha tiydtgj melyben a kommunista párt alakult meg? Ez az épület Is, miként a többi 26, nyilván zavarta a város rendezési tervét. A tervezőket. De miért nem lehetett megmenteni az épületnek legalább a homlokzati faiát? Esetleg beépítve valamely más épületbe. Emléktáblával jelölve. Elképzelhető lenne — kívánatos lenne! —, hogy a tervezők figyelembe vegvék az ilyen tárgyi emlékeket Már eddig is láthatók eredményei annak a szemléletnek, mely megmenteni kívánja az arra érdemes objektumokat, Nem robbantották fel például az épületet, melyben az Expressz étterem és sok lakás is van, hanem igen tetemes összegek árán felújítják, korszerűsítik. Érezhető, látható a törekvés. melynek szellemében a homlokzatok, a kirakatok. a portálok megkapják eredeti formájukat. Levéltári, múzeumi adatokra támaszkodva. A városközj pont rehabilitációjára kiírt; tervpályázat mindezek mentését célul túzi. Sok, szép, régi épületet már csak a fotók őriznek — mondta az eeyik építész. És azt is hozzátette: van még mindig egy sor épület, létesítmény, ■ városképi jelentőségű objektum, mit feltétlenül meg kell védenünk, óvnunk. Elkerülendő, mit most joggal panaszolhatunk: a fal sem maradt meg . A célkitűzések közé tartozik az' is, hogy az első fokú és másodfokú építésügyi hatóság figyelemmé) kíséri a magán- tulajdonban, vagy a különböző szervek kezelésében levő műemléki védettség alatt: levő épületeket, ezek állapotát és, ha szükséges, hatósági úton kötelezi őket a hely- Veállításra. (Ehhez persze, szükség lenne megfelelő tervezői, kivitelezői gárdára is. Van ilyen, de elbírná a bővítést.) Eléggé ismeretes, hogy a VÁT1 már elkészítette Mis- kolcnak és településcsoport- iának települése ser keze*! vizsgálatát, a vizsgálati anyag ismerteti a védett, vagy védelemre javasolt építészeti együtteseket is. A városrendezési tervben ugyancsak szó van a műemléki együttesek hasznosításának módjairól. Néhány ezek közül. A minorita rendház épületében — jelenleg a Hámán Kató Kollégium — a későbbiek folyamán a megyei levéltár kapna helyet, vagy a múzeum rendelkezne vele. A Deák tér 7. alatti görögkeleti parókia és a Jókai 8. alatti lakóépület (volt görögkeleti isnotály) egyelőre nem áll műemléki védettség alatt. A Deák téri épületben lehetne elhelyezni a görögkeleti egyház gyűjteményét, a Jókai Utcában pedig múzeumi anyagok bemutatása lehetséges. Sok mindent lehetne, sőt, kellene védeni Miskolcon. Az albizottságnak mind az írásos anyagában, mind a felszólalásaiban gyakorta hangzott el például a pereces!. a vasgyári munkásko- kwüák ugye, Az egyik íeiÁz udvar időszakos, vagy állandó jellegű kiállításoknak is helyet adhatna, például kőtár megteremtésére. A Rákóczi utca 11. számú épület kisebb gyűjtemények elhelyezésére, fiók- könyvtár, diaíilmlár tárolására lenne alkalmas. Lehetséges, hogy a környezetés természetvédelmi hivatal irodái kapnak majd itt helyet. A Palóczy u. 13. sz. alatti épületben az OMF észak-magyarországi építésvezetősége számára jelöltek ki helyiségeket. A közeli jövőben ugyanis megszervezik az említett építésvezetőséget Miskolcon. A Hunyadi u. 6. számú épület gyűjtemények állandó, vagy időszakos kiállítására lenne alkalmas, az udvaron pedig szoborkiállítást lehetne rendezni. szólaló szerint: sokat beszélünk ezekről a kolóniákról, de semmit sem leszünk értük. Helyénvaló, időszerű lenne (!) ezekből a kolóniákból néhány épületet megmenteni es berendezni, amíg lehet, az egykori munkásak: életvitelének eszközeivel. Múzeummá, tájházzá, vagy valami ilyesmivé alakítani ezeket az épületeket Hogyan éltek, milyen eszközökkel dolgozlak az akkori kolónia lakói? Megmenteni, átmenteni, mit lehetséges. Gyűjteni mindet, mi ezekre vonatkozik. (Az Észak- Magyarország idei, május elsejei számában részletes leírás jelent meg a perecesi kolónia egyik, — azaz mindegyik — lakásának életviteléről, berendezéséről.) Ugyancsak sok szó esett a miskolci borpincékről, mint védésre érdemes létesítményekről. Az avasi pincékről a levéltárban már a 16. századból találhatók írásos anyagok. (Egyszer valaki nekiláthatna a böngészésnek.) Mindenképp megérné figyelni erre a pincesorra, ha másért nem, hát idegenforgalmi lehetőségéért. A kisvállalkozók is körülnézhetnének. próbálkozhatnának itt, hol valaha igen vidám élet zajlott. Védelemre érdemes a Tetemvári. pincék közül a Felső sor teljes egészében, a Középső nra 126. számig, az Alsó sor 1. és 11. számú borháza. A Bóbonyi- bércről, a görömbölyl Galóca) pincesorról, a Fecerrölgyböl (itt található az egykori királyi dézsmapin- ce) ugyancsak több borház, pince érdemel védettséget. Miskolcon sok, szép népi műemléképület is található. Jelenleg még található. Az említett albizottság) ülésen szó esett ezekről az épületekről is. Cörömbölyön láthatók még a népi építészet műemlékei, a ma is mutatós, szép tornácos házak. Ugyanilyenek Diósgyőrben, Alsó-Hámorban, Ömassán is léteznek, láthatóak még. Kár lenne, ha eltűnnének. Lenne hát mit menteni; megóvni Miskolcon is, melyről pedig korábban már szinte közhírré tétetett: nincsenek itt védelemre érdemes épületek, bontsunk, robbantsunk hát mindent, mi a házgyári panellakások terjedésének útjában áll! Értékes műemlékeink, városképet meghatározó együttesek tűntek el, szükséges hát, hogy óvjuk, mentsük, ami még van. Bár igaza lenne az albizottság ülésén ki csen gettek nek: szemléletbeli változás érezhető Miskolc műemlékeivel kapcsolatosan. Jó irányú szemléletbeli változás. frisk» Tibor Á központ rehabilitációja Pincék, kolóniák, tornácok \
