Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

E5ZAK-MAGYARO&SZAG 4 1983. április T9., kedd A képernyő előtt A tizenharmadik elnök című tévéjáték különös gondolatokat asszociált bennem, s gondolom sok más nézőben is, aki látta a közelmúlt hetekben a mozikban a Ne sápadj! című magyar íilmszociográfiát: mindkét esetben egy mezőgazdasági terme­lőközösség — téesz, illetve kolhoz — vezetésében elkövetett szabálytalanságokról volt szó, illetve azokhoz kapcsolódva rajzolódott fel a szövetkezet volt elnökének portréja. A Ne sá­padj !-ról részletesen írtunk mozibeli bemutatásakor, most A tizenharmadik elnökre kell szorítkoznom mondandómmal. — Mind gyakoribb a képernyőn az olyan játék, amely egy bíró­sági tárgyalás, egyéb zártkörű értekezlet keretében elmesél különböző történeteket, a hozzászólók, illetve meghallgatott tanúk vallomásaiban idézteti meg a lezajlott, vagy éppen va­lahol a termen kívül éppen kavargó drámát. Nem akarom A tizenharmadik elnököt a mi ítélet előtt című sorozatunkkal rokonítani, mert legfeljebb formailag hasonlítható, ám itt is egy csak éppen statisztáló bírósági tanács előtt rakódik össze a tanúvallomásokból a mozaikkép arról, mit is csinált Szaga- gyejev, a kolhoz elnöke, aki most a vádlottak padján ül. Nem ismerem a szovjet perrendtartást, nem tudom, mennyire vál­toztatható át a bírósági tárgyalás valamiféle gyűléssé, ahol mindenki, akinek valami eszébe jut, újra, meg újra szót kér­het és elmondhatja mondókáját, nem tudom, ott milyen sze­repe van az ügyész mellett a roppant ellenszenves magán­vádlónak, de talán nem is ezek az alakiságok az érdekesek A tizenharmadik elnök esetében, hanem az, hogy adva van egy csupa becsület vezető, aki tizenkét sikertelen előd után felvi­rágoztat egy kolhozt, megelégedettséget teremt a tagok között, mindenki csak jót tud mondani róla, ám mégis bíróság elé kerül, mert eredményeket ■ csak bizonyos bürokratikus meg­kötöttségek megkerülésével, formai szabálysértésekkel lehetett elérni. Senki sem károsult, csak a merev, hivatali bürokrácia szenvedett kisebb sérelmet. Sajátos viszont, hogy a leváltott elnököt szinte csak a nem éppen feddhetetlen magánvádló és a járási titkár marasztalja el, a két szavazóbíró közül meg az egyik csupa jószívűség, emberi megértés, a másik csupa tü­relmetlenség, sértett rosszindulat. ítélet nincs, illetve még an­nak meghozatala előtt ér véget az Azat Abdullin színművéből írt tévéjáték, de Mihályfy Sándor mindvégig roppant feszes rendezéséből kristálytisztán állt előttünk a — sajnos — ismerős jelenség: az elavult, a napi követeiményekkei már szinkronban nem levő rendelkezések, a hivatali presztízs; és a gyakorlati élet kívánalmai közötti ellentmondások sora, * az abból adódó, adott esetben bíróságra vezető fconfl&tus- belyaet Kitűnő volt kolhoaeinöki szerepében özse Lejen és Igencsak a helyén volt a nagyszámé caereplógáná» aaássdea RtSberf László nagyszerű sorozata, a Tíszteiemdők e héten is folytatódott A Szentföld ma volt a címe a mai Izraelt bemu­tató résznek, a múlt heti Húsvét a Szentföldön című rész szer­ves folytatásaként. Azt kísérelte meg felmutatni, hogy eb­ben a harmincöt esztendős államban, ahol sokféle forrásból eredő évezredes hagyományok munkáinak, mennyire össze­tett. a lakosság gondolkodása, mennyire sokszínű, a vallási, po­litikai, világnézeti paletta, mennyire nem lehet ott egységes álláspontról, akaratról beszélni, s hogy ebből következően mennyire »et» lehet az ott lakókat kívülről egységesen, som­másam. meg- és elítélni. E film segít Izraelt tisztábban látni, ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy a heterogén népesség még­sem tud másként tenni, mint a hatalmon levő kormánya, s ezért az állam és környezetének viszonya bizonyára még so­káig a világpolitika egyik neuralgikus tényezője marad. Éppen most látható a premiermozikban Dobray György új filmje, a Vérszerződés, amelyről a minap megírtam, hogy for­dulatos, izgalmas mozidarab, de elmondtam fenntartásomat is: cselekményén, amely nálunk igencsak idegen, erősen érző­dik valami nyugati begyűrűzés. Nos, szombaton és vasárnap a képernyőn pergett a kétrészes A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története, amelyet ugyancsak Dobray ren­dezett, és amiről szinte ugyanazt mondhatom, mint az emlí­tett mozifilmről, legfeljebb hozzátehetem: kétrészesnek sem kellett volna lennie. Itt is fordulatos volt a meseszövés, de egyes szituációk alapvető hazai irrealitása fel-fellazitotta a feszültséget, számos részletnél éreztem az effajta történetek paródiájának szándékét. Nagy apparátussal, igen sók sze­replővel sem adott többet, mint egyrészesként, sok-sok, innen- onnan ismerős motívum elhagyásával adhatott volna. így sem volt hiába elvesztegetett két esti óra, amíg sugározták. Benedek Miklós Borsodiak sikere az országos zongoraversenyen Mint a rakéta - olyan sebesen dolgozik. Pedig ez még nem is az Optima, amit kölcsönbe ígértek a gyakorláshoz. r Kitűnően szerepeltek me­gyénk ifjú zongoristái április 6. és 8. között Nyíregyházán, a III. országos zeneiskolai zongoraversenyen. A három- évenként megrendezésre kerü­lő seregszemle az idén külö­nösen jól sikerült muzsiku­sainknak, hiszen a több mint hetven versenyzőt minősítő döntőben mind a hat induló pianistánk díjazott lett, az első három helyen öten vé­geztek, közülük ketten első, ketten második, egyikük pe­dig harmadik helyezést ért el az adott korcsoporton belül. A rangos helyezések me­gyénk zeneoktatásának — esetünkben a zongoristakép- I »és — magas színvonaláról tanúskodnak, ráadásul egy, fokozatosan emelkedő ten­denciát mutatva, ugyanis már az ezt megelőző orszá­gos versenyeken is egyre több növendék bizonyította személyes rátermettségén és tehetségén kívül az őt felké­szítő tanár szakmai és peda­gógiai munkájának értékét Első díjat — és tévésze­replésre szóló meghívást — kapott Simon Izabella, a mis­kolci Egressy Béni Zeneis­kola növendéke, tanára dr. Kígyóssyné Komoróczy Zsu­zsanna, valamint Kovács Krisztina, a kazincbarcikai zeneiskola tanulója, tanóra Jakabné Szántó Emese Ugyancsak az ő tanítványa a Holnap nyílik Plakátkiállítás a Galériában A plakát — mindenekelőtt a városokban — hozzá tarto­zik mindennapi életünkhöz. Tág terei vannak találkozá­sainknak. Az igazán „meg- kapóakat” beköltöztetjük la­kásunkba, munkahelyünkre is. Plakátkiállítás nyílik hol­nap, április 20-án délelőtt 11 órakor a Miskolci Galériá­ban. A színvonal garantált, hiszen a Magyar Hirdető ál­tal az'év (1982) legjobb pla­kátjai pályázatra beküldött anyagokból válogatott „mű­vek” szerepelnek a bemuta­tón. A’ kulturális események mellett külön témakörben láthatják majd a látogatók a filmes plakátokat, s jelen lesznek a kereskedelmi és „vegyes” témájú munkák, összesen 87 plakát várja majd a látogatókat. Minden jegy elkel! Ahány plakát kikerül sz utcákra Sárospatakon, hogy tudtul adja a közönségnek, valamelyik színtársulat elő­adását vagy zenei együttes műsorát, szinte azonmód rá is írhatják a plakátra: Min­den jegy elkelt. Nem győz­nek ugyanis a patakiak és a környékbeliek betelni a szép új művelődési házuk miatti örömmel, s a gyönyörű szín­házteremben élvezhető ma­gas színvonalú előadásokkal. Most a nyíregyháza Móricz Zsigmond Színház vendégjá­tékát várja Sárospatak, s a plakáton máris olvasható, hogy „minden jegy elkelt”. A társulat április 21-én, dc3- otáni és esti előadást tart: G. B. Shaw Pygmalion c. művét mutatják be Bozóky István rendezésében, s a fő­szerepeket Petényi Ilona, Szabó Tünde, Máthé Eta, Kovács Gyula, Bozóky István, Gerbár Tibor, Bárány Fri­gyes játssza. Vetélkedő a Szovjetunióról A magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási egyez­mény aláírásának 35. évfor­dulója tiszteletére a Művelő­dési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége „Ki tud töb­bet a Szovjetunióról?” cím­mel jubileumi vetélkedőt hirdetett középiskolások és szakmunkástanulók részére. Az évente ismétlődő vetél­kedőt éppen tíz évvel ez­előtt először a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium kezdeményezte. másik kazincbarcikai ver­senyző, Papp Mónika, aki a harmadik helyen végzett. Mindhárman a harmadik kor­csoportban indultak. Második díjas lett — a "középső kor­csoportban — Magony Enikő leninvárosi zeneiskolás, taná­ra Hegymeginé Légrádi Ka­talin. Ugyancsak második di­jat kapott a legfiatalabbak korcsoportjában induló zongo­rista, Mogyorósi Éva, a mis­kolci Egressy Béni Zeneisko­la tanulója, tanára Kissné Gladics Sarolta. Az első he­lyen szereplő ifjú versenyzők tanárait a Máthé Miklósné vezette zsűri különdíjban ré­szesítette. Az igazgatói irodába szinte berobban. — Azt mondták jó hír, jöjjek! Megvannak a gépek? A kérdés inkább örömkiál­tás. Kicsit szégyelljük ma­gunkat a válaszért. Mert. nem az írógépek dolgában keres­tettük meg Jakab András­nál, a Fáy András Közgaz­dasági Szakközépiskola igaz­gatóhelyettesét. Vele és róla akartunk beszélgetni. Az író­gépekre, amelyeken már a hosszú „r és a hosszú „ú” is ott van, s amelyre jó len­ne kicserélni a régieket, bi­zony még várni kell. Persze sürgetné az időt, mert a vég­zősöknek már nagyon nagy szükségük lenne rájuk. Az új „szabvány” alapján kell majd vizsgázniuk. De hát mi a világbajnokot kerestük. És a magyar baj­nokot. Aki újabb versenyre készül. S afci mellékesen ta­nár és tanuló egy személy­ben. Rébmzofc helyett íme a rövid életrajz. Jakab Andrásné, Geese Ka­talin a gyors- és gépíróisko­la elvégzése után, munka mellett végezte el a szakkö­zépiskolát. A közgazdasági szakközépiskolát Az volt az első álma, hogy leérettségi­zik. A második álma, hogy tanítani fog. Megszerezte a gyors- és gépírást tanító szakképesítést És ugyanab­ba az iskolába került oktat­ni, ahol egykor ő volt a nö­vendék. Közben férjhez ment két fia van, és dédelgette az újabb álmot; hogy elvégzi a közgazdasági egyetemet. Most harmadéves. Igazgató- helyettes — a gyors- és gép_ írás tartozik hozzá —, heti öt órában tanít miközben Még vagy húsz perc van hátra az előadás kezdetéig, de a Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központ előterében hatalmas gyermekcsoport ve­szi körül Galkó Balázst és a Tallagalla zenekart hogy e játékos bevezetőben meg­tanítsák, illetve megtanulják a Bors néni prodgkció né­hány kedves dalát és bent a színházteremben már ne egyszerűen nézői, hanem ak­tív részvevői legyenek a já­téknak. Az ének mind bát­rabban hangzik, majd a gye­rekek Galkó és a zenészek vezetésével átsétálnak a színházterembe, hogy rész­vevő élvezői legyenek a Bors néni előadásnak. Bors né.ii — mint tudjuk — éppen nyolcvanéves és születésnapját megünnepelni jön össze a vidám gyermek­sereg. Nemes Nagy Ágnes és Novák János verses-zenés játékát igen sokan ismerhe­tik a televízióból .(1981 kará­csonyán sugározták), keveseb­ben egyik budapesti színpa­di előadásból, dalait gyak­ran sugározza a rádió is. Az előadást a darab komponis­tája — Novák János — ren­dezte, a célszerű, hatalmas tanul is, és az egyetem ki­helyezett tagozatának okta­tásszervezői feladatéit is el­látja. És versenyez — hat éve újból. . Rotterdamban, az 1NTEK- STENO-kongresszuson még csak résztvevő. De fáj a szí­ve, hogy nem ülhet a gépek mellé a magyar csapat tag­jaival. Legközelebb már ott ül — és elnyeri a legjobb versenyző címet a mecha­nikus írógépek kategóriájá­ban. Azután a magyar baj­nokságon is övé az első hely — s azóta szinte megszakítás nélkül. A gyors- és gépíróbajnok­ság — beleértve a magyar és a világbajnokságot is — igen összetett dolog. Külön számolják a hagyományos (mechanikus) és az elektro­mos írógépen versenyzők tel­jesítményét, a percenkénti leütésszámban is önálló kate­góriák vannak. Ö * 300-as kategóriában indul — ha te­heti És a gyorsírásban is — legutóbb egyetlen vesszőhibá. val nyerte a versenyt — Nagyon izgultam — mondja —, de sikerült kipi­hennem magamat előtte. (Ké­sőbb jöttem rá, hogy már a magyar bajnokságról beszél, ahol hibátlanul végzett.) Az egyik versenyfeladat itt a tízperces hibátlansági írás. Egy hiba ötszáz leütés levo­nást jelent Tíz perc alatt 4400 leütése volt — hiba nélkül. — Indulhatna magasabb kategóriában is! — Nehezen oldanám meg. A versenyek többnyire má­jusban vannak — akkor az iskolában van sok elfoglalt­ságom. Így csak a magyar bajnokságra járok fel. A *há­dobnzokból kialakított dísz­leteket pedig Radovics And­rea tervezte. A játéktér azonban ez esetben nem azonos a színpaddal, hiszen játszik az előszínpad, a né­zőtér, a sok-sok gyerek a nézőtéren, sőt még a terem mennyezete is, ahol el "«szőr jelenik meg Bors nem Ked­ves virágaival. Ennek a játéknak a törté­netét nehéz lenne elmonda­ni. Vagy talán éppen nagyon könnyű: Bors néninek eljött a születésnapja és barátai — a nézőként egybegyült gye­reksereg közreműködésével — sok dallal, mókával kö­szöntik. Bors néni szerepét Máthé Éva Jászai-díjas érde­mes művész formálja meg aranyos, csupaszív nénikévé, akiből sugárzik a gyerekek iránti szeretet, s akit való­ban érdemes szeretni. Kitű­nő mozgatója az egész já­téknak Galkó Balázs, aki mind az előzetes daltanulás- ban, mind az egész játék irányításában igen sok ta­lálékonysággal. érezhető jó­kedvvel tartja kézben a gye­rekeket és az egész játékot; nagyon jó M. Szilágyi Lajos mindent megoldó, varázsla­romszázasok versenyét sreJ rencsére a megyékben rende­zik meg. Ha magasabb ka­tegóriában indulnék, azért is fel kellene járnom. — Tulajdonképpen hogy bírja idővel? — Kicsit szégyellem ma­gam, de az az igazság, hogy nekem tréningre nem jut időm. Versenyek előtt eg.v kicsit gyakorolok. A napom elmegy a benti teendőkkel, az este a tanulással és a csa­láddal. A nagy versenyek előtt, persze a férjem és a fiúk is segítenek, például az­zal, hogy ellátják magukat, amíg távol vagyok. És sze­rencsém van az iskolámmal is; az igazgatónőm, a kollé­gák talán jobban bíznak ben­nem, mint jómagam. Kétszer sikerült a hibátlan, de ez le­het véletlen is. Nem judom, most mi lesz Luzernben, a világbajnokságon. Hogy me­hetek, ezt a kollégáknak is köszönöm. — Apropó. Tanár ritka * versenyzők között. — Az elmúlt két évben azért már néhányan feltűn­tünk a magyar bajnokságon. De előtte tényleg egyedül vol­tam. Ügy gondolom, magá­nak is bizonyítja az ember, hogy amit tanít, azt tudja is. Lehet, hogy nevetséges, dn talán legjobban akkor örül­tem, amikor a tanítványaim gratuláltak. Talán én is tu­dok annyit adni nekik, mint amennyit én kaptam egyko­ri tanárnőmtől, Kugler Cecí­liától. Aki annak Héjén ösz­tönzött a versenyzésre is. , — A bajnok — gondolom — kapott ajánlatokat — Megkérdezték, mennyi a fizetésem Amikor megmond­tam, azt felelték, annál sok­kal többet kaphat... — És? — Én tanítani nagyon smJ retek. Itt vagyok. — Mi kell a jó gyors- én gépíráshoz? . — Koncentrálóképesség. No, és hogy értsen hozzá,' szeresse amit csinál. Hogy tudjon örülni annak, ha-va­lamit szépen sikerült megöl-' dania. — Más? — Igen, azt hiszem fizi-' kum is. Mint versenyzés, ea szellemi és fizikai sport Is. — Változott az élete? — A bajnoki címek óta,? Nem, azt hiszem semmit. Te­szem a dolgom. Vagy a hírr névre gondol? Ismerősöm sem lett több. — Júliusban lesz a világ- bajnokság. — Csak remélem és sze­retném, ha helyt ‘udnék megint állni esutorás — laczó tos macskafigurája és tet­szett Ötvös Éva játéka, nem­különben elismerés jár a Szabó István. Leszták Csa- ,ba, Malísz László, Kővári István alkotta zenekarnak, amely nemcsak muzsikál, ha­nem igen sok színészi fel­adatot is megold — ragyo­góan, kedvesen É= elisme­rés jár a sok-sok gyereK- nek, aki bekapcsolódik a a- tékba, felmegy a színpadra, maga is aktív szereplővé lesz — önmaga és társai szórakoztatására. Amikor vége az előadás­nak, a gyerekek az előtér­ben körbe veszik Bors nénit, maguk készítette rajzokat adnak át neki emlékül, meg kis papírcsákókat, egypbet, tetszésük spontán kifejezése­ként. — Nem nézni, hanem játszani hívja a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ a gyerekeket a Bors néni kö­vetkező előadásaira. ? ez együttiátszáshoz nagyszerű keretet, kitűnő játszótársa­kat biztosít nekik. Ügy érez­tem, a színészek és a gyere­kek egyaránt élvezték a já­tékot. S ez nagyon ió ... (bm) ! Játékos bemutató gyermekeknek Bors néni a Vasasban

Next

/
Oldalképek
Tartalom