Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. április 10., vasárnap Beszélgetés Bőcsön — a múlt mai őrzőiről Borsodnádasdon és Ózdon es — Honnan Jött maga? — Bőcsről. — Az hol van? — Itt, Miskolctól 15 kilo­méterre. — Falu? — Falu. — Hallották, uraim?! Ez az ember bejön ide egy fa­luból, hogy ők Moliére A fösvényét akarják eljátszani. Ezt komolyan gondolják? — Komolyan. Azért jöt­tem be, hogy szövegkönyvet kérjek. — Arról szó sem lehet! Csak elrontanának mindent, Faluban Moliére-t!? Ez a beszélgetés 1948-ban a miskolci színház akkori vezetői irodájában zajlott le. A „faluból jött” Zsámba Kálmán huszonkilenc éves volt: — Természetesen nem hagytam annyiban a dolgot. Nem ismertem ilyen ügyben akadályt. És 1949. január 16-án Bő- esön bemutatták Moliére A fösvényét. Így volt, régen volt. Ma már csak élmény­emlék. * Ha nem ö szólít meg a bocsi pártház udvarán, én tettem volna vele, hogy meg­kérdezzem: meddig tart még az ülés, mikorra várható, hogy Zsámba Kálmán bácsi kijön? — Zsámba Kálmán va­gyok — mondta a pártház udvarán a férfi, s míg ke­zet fogtunk, minden furcsát éreztem. Hisz’ azt mond­ták, hogy nyugdíjas, hogy 64 éves lesz. Velem szemben meg egy 50 körüli ember áll. Így láttam. Órák múltán, már kényte­len voltam magam a té­nyékhez igazítani: ... negy­venötös párttag, ... harminc évet „húzott le” a vasútnál, ,.. harmincegy évig volt párt­titkár, az utolsó másfél év­tizedben hivatásszerűen az, a községben... lassan fél év­százada, hogy a sporttal él Bőcsön... évtizede múlt, hogy a helytörténeti-honis­mereti munkát szervezi... — Őszintén szólva, szabad időm, de inkább így mon­dom, üresjáratom nincs. So­se volt. Igyekszem magam hasznosítani, ahogy a lehe­tőségem megadja. Azt val­lom, hogy alkotni az embe­ri kornak minden szakaszá­ban jó érzés. * Vajon alkotásnak számít­ható-e a múlt emlékeinek ápolása, őrzése? Ezt kérde­zem most utólag, ahogy a bocsi helytörténeti-honisme­reti munkáról mondott sza­vait felidézem: — 1970-től van intenzíven honismereti munka a falu­ban. Ennek úttörője a Len­A tanulásban és a munká­ban is helytálló szakmunkás- tanulók kedvezményes SZOT- üdültetősben részesedhetnek. Idén mintegy 16 ezer szak­munkástanuló kap SZOT- beutalót. Tizenkét napon át a Balaton mellett és a Zemp­léni hegységben levő Üjhu- tán ötezren nyaralhatnak a SZOT szakmunkásüdülőiben. Ugyanilyen időtartamú szak­táborozásokon ötszázan ve­hetnek részt Balatonszeme- sen és Pécsett. A szakmai és tanulmányi vex-senyek leg­jobbjai közül háromszázan lettországi vagy NDK-beli csereüdülésre utazhatnak. A szorgalmi időszakban három­hetes újhutai és balatonbog- lári gyógyüdülésben 1200-an részesedhetnek. Az állami gondozott szakmunkástanu­lók közül csaknem ezren kü­lönböző kollégiumokban üdül­hetnek a tavaszi és téli ok­tatási szünet idején. A SZOT-beutalásban ré­szesülő szakmunkástanulók mintegy fele egy hetet tölt majd a balatonszemesi vagy a velencei Express-táborban, • középiskolásokkal együtt gyel-házaspár volt, ők már korábban is munkálkodtak azon, ami a körnek célja: Bocs múltjának feltérképe­zése, az enyészettől megmen­tése. Ezért kezdtük meg an­nak idején a tárgyi mentést. Óriási anyag gyűlt össze, amit a berzéki kúriában ál­lítottunk ki, helyeztünk el. („Téglajegy — Falumúze­um létrehozására... A múlt értékeit — a jelen embere őrizze — a jövő számára __ H onismereti szakkör, Bocs, 1970.”) — Óriási fájdalmunk, hogy akik ezt a gyűjteményt an­nak idején kezelték, úgy nyilatkoztak, hogy nem meg­felelőek az elhelyezési kö­rülmények. Jött a Herman Ottó Múzeum és két teher­autóval elszállították a kö­zel ezer darabból álló anya­got. — Némi reményünk van most, elkép-^I hető, hogy a berzéki kúriában levő orvo­si rendelőt és várót „elköl­töztetik”, és akkor mintegy 90 négyzetméter alapterüle­tű hely adva lenne. A mú­zeumtól ígéretünk van arra, hogy visszaszállítják á gyűj- tem-'nyt, sőt!, ki is egészí­tik, ha megfelelő termeket tudunk biztosítani. Nagy búslakodást okoz ez az em­bereknek. Például a faten­gelyes szekeret a múzeumba se tudták elszállítani, s ki tudja, ma már őrzi-e a gaz­dája? — Szokás nálunk, hogy a körbe meghívunk Bőcsről el­származott embereket, na­gyon hasznos ismeretekhez jutunk így. Ha nincs ven­dégünk, akkor a kör tagjai beszélnek gyűjtőmunkájuk­ról. Hogy csak néhány té­mát említsek: milyen volt a munka a húszas-harmincas években a faluban; bőcsi ételek, étkezési szokások a múltból; halászat, vadászat; vásározás, kofálkodás; dűlő­nevek; ragadványnevek; ré­gi iskolai szokások; babo­nák ... Tavaly négyen írtak pályamunkát az Istvánffy Gyula honismereti gyűjtőpá­lyázatra, sikerrel szerepeltek. A közelmúltban voltunk Ónodon, Sárospatakon a hon­ismereti bizottság vendége­ként. Célunk: mindig magas fokon tartani az érdeklődést, amennyire lehet. Erre a kör­re nemcsak az emlékek megőrzése miatt van szük­ség. Azért is, hogy az em­berek valahol megmutathas­sák tudásukat, továbbadhas­sák ismereteiket. Idős embe­rek a tagjaink, náluk nem szereplési vágy ez, arról van szó, hogy ezt az érzést más­hol már nem kaphatják meg. Pedig nagy szükségük van rá, hogy közösségben legye­nek, tartozzanak valahová. Hogs' hasznosat tehessenek. — Bőcsön nagyon sok elő­fizetője van a Szabad Föld­nek. Száznál többen járatják Tavai}’’ nyílt erre először mód, így még nem eléggé közismert az üdülési forma, miszerint: Június 19—augusztus 27. között tíz csoportban üdül­hetnek a szakmunkástanulók Baiatonszemesen és Velen­cén. Balatonszemesre 640-en kaphatnak beutalót, itt raj­tuk kívül mintegy 1000 kö­zépiskolás tartózkodik. Ve­lencén 140 szakmunkástanuló üdül majd 500 diákkal ep’üfct. A táborokban négyágyas, graboplast anyagú sátrak­ban helyezik el a fiatalokat, a beutaíójegy ára 400 forint. Utazáskor a szakmunkásta­nulók diákigazolványuk alap­ján ötven százalékos kedvez­ményű vasúti jegyet vált­hatnak. Az üdülés vasárnap kezdődik és szombaton feje­ződik be, de önköltségesen vasárnapra is ott lehet ma­radni. A táborok önkiszolgá­ló éttermeiben a fiatalok na­ezt, a falusiakhoz szóló la­pot, de az áruspéldányokból is elfogy 20—25. Az olvasók az idősebb korosztályhoz tartozók közül kerülnek ki, akik nehezen találnak kö­zösséget. Ezért döntöttünk úgy 3 évvel ezelőtt, hogy megalakítjuk a Szabad Föld Baráti Körét, ami a hon­ismereti körhöz kapcsoló­dik. Azóta is jó kapcso­latunk van a hetilappal, a „Bemutatjuk lakóhelyün­ket” című sorozatuk első anyagát tizenöt bőcsi „vallo­más” közlésével indították. — Van olyan célunk, hogy megírjuk a falu történetét. Ez, ahogy szokás mondani, elég „nagy fa”, de „belevág­juk a fejszét”. A termelőszö­vetkezettől is kapunk anya­got és az idetelepült sör­gyártól Is ígéret van a se­gítésünkre ... * Harminc-ötven ember lá­togatja Bőcsön a honisme­reti-helytörténeti kör heten­kénti összejövetelét. Egy köz­ség korosabb emberei ez al­kalom révén találták meg a maguk éltető kisebb közös­ségét. A múlt révén ma is — önmaguk hasznosságát. Zsámba Kálmánnak nem kis szerepe van ebben. Köteles­ségnek tartja — „hiszen” tagja a népfrontbizottság el­nökségének. Egyébként is vi­lágéletében mozgó, szervező ember volt. A felszabadulás utáni években például ifjú­sági vezető: — Tényleg „felforgattuk“ a falut! Olyan magasan lobo­gott a tenniakarás tüze, olyan energiával vetettük bele magunkat mindenbe, amiről ma már csak emlékként le­het beszélni. Bejáró dolgozó voltam a vasúthoz, 1938-tól. Biciklivel jártam — három kilométer — az állomásra, munka után vissza haza; az­tán edzés kézilabdában, fut­ballban; meccseket vezettem, plakátokat írtam, hordoztuk szét; közben olvasásra is kel­lett időt szakítani; színját­szó csoportunk volt, százfe­lé jártunk. Higgye el, már magam is kerestem: hogy le­hetett ezt bírni?! Éjfélkor aludtam el, kora reggel in­dultam dolgozni, s ez így ment évtizedekig ... * —. Az ifjúságnak — mond­ta Zsámba Kálmán — nem tanácsokra, hanem példára, példaképre van szüksége. Ta­nácsot adni könnyű. Olyan magatartást mutatni, ami jó például szolgál a fiatalok­nak, sokkal nehezebb. Ténagy József pi háromszori étkezésben ré­szesülnek. A változatos, színes kul­túr-, sport- és játékprogram­ról az Express gondoskodik. Délelőttönként tréfás ve­télkedőket, kirándulásokat, valamint sportversenyeket is rendeznek. A késő délutáni órákban vagy este szervezik az irodalmi műsorokat, folk­lór- és politikai műsoro­kat. Ezenkívül tv, könyvtár, filmvetítés, könnyűzenei mű­sor, valamint ismerkedési és búcsúesten discó is szerepel a programválasztékban. Az előbbieken kívül számos ön­költséges programajánlat is van, így többek között hajó- és autóbusz-kirándulásra is nyílik lehetőség. Mindkét tá­borban szabadtéri színpad és több sportpálya is található. Velencén a főszezontól kezdve már üzemel az Ex- press-tábortól pár száz mé­terre fekvő, közvetlenül a Fények és árnyok Néma harangok Bizonyára sokan észrevet­ték már, jó ideje nem szól Miskolc egyik nevezetességé­nek, az avasi templomnak nem kevésbé nevezetes ha­rangja, nem jár az órája. Hónapok óta néma a negyed­óránként muzsikáló szerken­tyű. Pedig a messzire hallat­szó, kellemes dallam szinte elválaszthatatlan városunk­tól. Szívesen hallgatja az itt lakó és a Miskolcra látogató egyaránt. Pontosabban csak hallgatná, hiszen mint emlí­tettem, elnémult a harang­játék. Hogy miért? Azt nem tud­ná. Azt viszont igen, hogy karbantartására, üzemelteté­sére a miskolci Medicor Len­dület nevű szocialista, bri­gádja vállalkozott. Ez több­nyire az óra szerkezetének kéthetenkénti megolajozásá- ból állt. A brigád tagjai kez­detben nevükhöz illő lendü­lettel végezték vállalt felada­tukat, ám a lendület eltűnt, az óra elhallgatott A jói is­mert dallam mostanság csu­pán a miskolci rádió szignál­jaként hallható. A Miskolc városi Tanács illetékesei a közelmúltban tárgyaltak néhány szakem­berrel, miként és mennyiért lehet kvarcórává alakítani a híres templom óráját. Ezáltal a zenélő óra karbantartása lényegesen egyszerűbbé vál­na. Dicséretes a városi ta­nács kezdeményezése, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a tervezés és az előzetes számítások még néhány hónapot igénybe vesznek. Kár lenne ezt az időszakot pont most, a nyári idegenforgalom kezdetén „né­mán” kivárni... (Monos) strand mellett épült éttermi kombinát. A háromszintes létesítményben az éttermén kívül presszó és több olyan helyiség is található, ahol kulturális rendezyényeket és táncesteket szerveznek. A balatonszemesi tábor közvetlenül a víz partján fekszik, igy saját stranddal is rendelkezik. Itt is kedve­zőbbé váltak a feltételek, mivel elkészült a fedett fog­lalkoztató és több sportpá­lyát felújítottak. A szakmunkástanuló alap­szervezetek az ágazati szak-», szervezeti központokból, tag­létszámuk arányában igé­nyelhetik a beutalókat. A csoporttal, 19 szakmunkás- tanulónként egy-egy felnőtt kísérő — pedagógus, ifjúsági felelős, vagy szakszervezeti aktivista — is beutalható. A táborokba fiúk és lányok egyaránt jelentkezhetnek. Bányai János Az Ozdon és környékén folyó helytörténeti gyűjtő­munka visszatérő téma la­punk hasábjain. A Borsod- nádasdi Helytörténeti Gyűj­temény, amely néhány éve a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság közvetlen irá­nyításával működik, hajdan ugyancsak a lelkes helyi gyűjtők munkájára alapult, és úgy vált később múzeumi jellegű hivatalos intézmény- nyé. A napokban új kiállí­tás nyílt ebben az intéz­ményben, a vele egy időben kis ünnepség keretében em­lékeztek meg Ózdon a negye­dik alkalommal kiírt ózdi honismereti pályázat ered­ményeiről. Nézzük először Borsodná- dasdot, a kiállítást. TERMELÉS ÉS ÉLETMÓD Termelés és életmód Bor- eodnádasdon a XIX—XX. században címmel nyílt ki­állítás a Borsodnádasdi Hely- történeti Gyűjteményben, részben a korábbi helyi gyűj­teményi anyagból, részben a miskolci Herman Ottó Mú­zeum, a Borsod megyei Levéltár és az Országos Levéltár anyagából. A kiállí­tás igen érzékletes képet ad a település életéről, a lemez­gyár megjelenését követő életmód változásokról, az út­ról, amit Borsodnádasd meg­tett. Számot ad a kiállítás a barkóság, mint népcsoport földrajzi elhelyezkedéséről, majd sokszínű anyaggal mu­tatja be a barkó falu, Bor­sodnádasd múltját és kis részben jelenét. Igen értékes levéltári anyagok hitelesítik a község múltját. Régi Urbá­riumok, az 1770-es úrbér­rendezéssel kapcsolatos, a la­kossági kötelezettségeket, szolgáltatásokat meghatározó Conseriptio, a Boza családot a jobbágyi kötöttségek alól mentesítő, Lipót királytól va­ló, 1632-ben keit Aroiális, egy 1772-es községi pecsétnyomó, régi gabona- és méhdézsma- jegyzék és sok egyéb relikvia idézi meg a falu múltját, s természetesen ott vannak a hajdani falusi mindennapi élet, a paraszti és házi mun­ka eszközei, a népművészet helyi jellegzetes darabjai is. A kiállítás másik fele a település életétől elválasztha­tatlan lemezgyár fejlődését mutatja be. sok eredeti doku­mentummal, jegyzékekkel, fo­tókkal. gépek makettjeivel, szerszámokkal, rossz emlékű „fekete könyvekkel”, egyéb nyilvántartásokkal. Érzékel­teti a kiállítás a Rimamurá­nyi Salgótarjáni Vasmű Rész­vénytársaság kialakulását, bemutatja a dolgozók szociá­lis. mozgalmi életének relik­viáit. iskolai, kulturálódási lehetőségeit, egv régi mun­káslakás konyhájának beren­dezését, s láttatja a mai gyá­rat és termékeit. A gyűjte­ményi kiállítást dr. Veres László, a Herman Ottó zeum igazgatóhelyettese és dr. Dobrossy István, a múze­um osztályvezetője irányítá­sával rendezték. OT DÍJAZOTT PÁLYAMŰ Ózdon, a városi tanács mű­velődésügyi osztálya, a helyi népfrontbizottság, a KISZ- bizottság, valamint az Ózdi Népművelési Intézmények Igazgatósága az elmúlt év au­gusztusában negyedik alka­lommal hirdette meg honis­mereti gyűjtőpályázatát. Az előző háromról és általában az ózdi honismereti, helytör­téneti munka sikereiről olva­sóinkat rendszeresen tájékoz­tattuk. A pályázatot meghir­dető szerveit témaajánláttal is segítették a részt venni kí­vánókat. Mint a minap tar­tott ünnepi értékelő összejö­vetelen kitűnt, a lektori vé­lemények szerint, a pályá­zatra beérkezett dolgozatok színvonala emelkedő tenden­ciát mutat, több pályamű kis formai és tartalmi módosí­tással szinte publikálásra is alkalmas. Ezek a dolgozatok a helyi honismereti kiadvá­nyokban — Lakóhelyünk, Ózd, Ózdi Honismereti Köz­lemények — a későbbiekben bizonyára olvashatók is lesz­nek. Külön érdeme volt a pályázatnak, hogy olyan dol­gozatokat is produkált, ame­lyek merőben új elemekkel gazdagítják eddigi ismerete­inket. A muzeológus szaklektorok véleménye alapján, ítélték oda a pályázat díjait: első dijat dr. Kovács Kár oly né Az Ózdi Kohászati üzemek Ál­lami-díjas Vasas Centenári­um szocialista* brigádja című munkái.', második díjat Bár­dos Istvánná A kender fel­dolgozása és a vászon díszí­tőm ű vés /.ele Sa i övárkon yban, valamint Balogh Gyula A le­vegőszennyezettség hatása az élővilágra Ózdon. míg har­madik dijat Dobosi) Lász'ó Mondák, legendák, hiedelmei az Ózd környéki várakról cí­mű pályaműve nvert; nx if­júsági kategóriában pedig harmadik díjjal honorálták Bódis Ilona putnoki gimna­zista Mészégetég Gömörben című dolgozatát. Az említett öt díjazott pályaművön kívül többet részesítettek jutalom­ban. A pályamunkák is azt tükrözik, hogy az Ózdi Hon­ismereti Kör munkája emel­kedő, tagjainak érdeklődése széles körű. hasznos, sok új területet- érintő, számos, ed­dig ismeretlen adalékot hoz felszínre. * A borsodnádasdi kiállítás és az ózdi pályázat elvileg független egymástól, de a te­rületi egybeesés, a gyűjtőkör közelsége, a témák összefüg­gései indokolják, hogy együtt szóljunk róluk. (bcucdck) v i Szaknkáslanulék ültetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom