Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

1983. eprfss 28., Wdd A képernyő előtt Mint oldott kéve Hét héttel ezelőtt nagy-nagy reménységgel ültem a kép. •myő elé, s az első rész sugárzása után is bizakodva adtam számot, róla, hogy megkezdődött a Magyar Televízió figyel­met érdemlő vállalkozásának, a Mir.t oldott kéve című hét­részes magyar tévéíilmnek bemutatása. Az első rész valóban bizakodásra adott okot, aztán hétről hétre egyre csüggedteb­ben néztem a lassú sodrú játékot. Nem váltak be reményeim; nem lett beszédtéma ez a folytatásos sorozat — mint a keddi importsorozatok többsége szokott lenni —, alighanem hétről hétre fogyatkozott az érdeklődve képernyők elé ülők száma is. Sárközi György regénye — nőmén est omen? — a képernyőn széthullott, atomjaira esett szét, a hét estén egy mind külső adottságaiban, mind orgánumát tekintve, mind pedig ember- ábrázoló készségét nézve a mércén messze alul maradó ifjú színész reménytelen birkózását láthattuk egy hatalmas, nagy- igényű szereppel. Az aszkelikus külső, meg a kaméliás hölgy- szerű tüdőbajos köhögési rohamok nem pótolhatták mindazt, ami Kovács Titusz alakításából hiányzott ahhoz, hogy Med- nyánszky Cézár, ez a lobogó naiv hazafi álljon előttünk. Nem tudni, mennyi írható a regényből készült forgatókönyv rová­sára,'» mennyi a rendezőére, bár a látható megoldások első­sorban a rendezőről vallanak — igen kevés jót. Sok-sok ötlet­telenség, elnagyoltság, régi-régi patenték használata nyomta rá bélyegét a rendezésre. Például a második részben volt egy csatajelenet a császári katonák és a magyar forradalmárok között. A két sereg néhány katonájának összeütközése mintha A Tankes kapitánya című hajdani sorozatból, a labancok és kurucok csatározásaiból „települt” volna át ebbe a filmbe a maga gyermeki naivitásával, felszínességével. De A Tenkes kapitánya gyerm.ekfilm.nek készült, s húsz évvel ezelőtt! Vagy ugyanebben a részben Mednyánszky Cézár magára maradásé­nak képi bemutatása. S lehetne hosszan sorolni az olyan té­tova rendezői megoldásokat, amelyek mind-mind bizonytalan­kodást, koncepcióhiányt tükröznek. Pedig ez a téma, a ma­gyar szabadságharc utáni szétesettség, s maga Sárközi György regénye is alapul szolgálhatott volna olyan tévéalkotásnak, amely megfog, amely hétről hétre a képernyő elé vonz nagy tömegeket. De ezzel a Mednyánszky Cézárral nagyon nehéz lett volna azonosulni, a szabadságharcról, meg később az emigrációban élő egykori magyar szabadsághősökről — köztük szájhősökről is — kapott kép csak villanásokban ragadott meg, a befejező rész könnycsordító képsorai meg szinte még azt a kevés szép emlékforgácsot is szétfújták, ami az előző részek­ből innen-onnan megmaradt. — Őszinte sajnálattal írtam le a fenti sorokat, mert nagyon bíztam Sárközi György regényé­nek adaptálásában, bíztam Nemeskürty István forgatóköny­vében, s szerettem volna hinni, hogy ezek. alapján Révész. György rendezésében az alapműhöz méltó tévéfilm születik. Adott volt a reprezentatív színészekből áOó szereplőgárda is; egészen rövid jelenetekben olya® színészek tűntek fel, mint Bessenyei Ferenc, Kállai Fér eme és mások. Mégis esik egy oktalanul elnyúló, egyenetlen, olyteer tax Bssakumg feúaoKuló, csaknem teljesen érdektelen Játékot keö regisztrálnom alig­hanem alapvetően a rosszul megválasztott főszereplő és a zen. dezői koncepció hibái miatt I@ssán kát * Ä hét két más műsoráról rövidé«: Igazán nem célom az ifjú színész, Kovács Titusz hántása, de a műsorszerkesztés véletlenül úgy hozta, hogy az elmúlt héten egy másik, az előzőhöz hasonlóan sikertelen szereplésével találkozhattunk: szerdán este a Hnbog Miklós írta és MAlnzty Levente rendezte Harmodios és meg kell dögleni című tévé­játékban ő volt a terroristák által elrabolt, majd szabadon bo­csátott milliomoscsemerte, aki csaknem egy órán át töprengett azon, vajon mennyibe került a kiszabadítása. Igaz, ez esetben bizonyára ő tehetett legkevésbé róla, hogy semmi érdemle­geset nem tudhattunk meg róla és környezetéről, s az egész érdektelen maradt számunkra. Kovács András filmje, az Ideiglenes paradicsom — az Illyés Gyula temetése alkalmából adásba iktatott Szülőföldemen cí­mű műsor sugárzása miatt — az éjszakai órákba szorult. Ez a film értékein-milyenségén mit sem változtatott, megjegyzé­sem akkor is indokolt lenne, ha húsz órakor kerül képernyőre: e filmhez hozzátartozott Kovácsnak egy hosszabb dokumen­tumfilmje, amit a mozikban vetítettek is az Ideiglenes para­dicsom előtt," s amelyben o film alapjául szolgáló történet ere­deti szereplői beszéltek magyarországi élményeikről. Valami­kor régen ment ez a tévében is. De most együtt jobb lett volna. Benedek Miklós Portrék v Máger Agnes kiállítása a Mini Galériában A kiállitótermekből az el­múlt évtizedekben mintha száműzetett volna a portré. Egy-egy, ha előbukkant a bemutatott képek sorából, de csak portrékból rendezett tárlatra e kiállítás króniká­sa az elmúlt tíz év távolá­ból nem tud visszaemlékez­ni. Ezért, is fogadta öröm­mel a Miskolcon élő festő­művész, Máger Ágnes »vál­lalkozásának" hírét; legkö­zelebbi tárlata portrékból álL A tervből valóság lett; a Kossuth utcai Mini Galé­riában tegnap, április 25-étől valamivel több, mint ne­gyedszáz alkotását megte­kinthetik az érdeklődők. Maga a tematika is érde­kes, de különösen azzá vá­lik, ha azt is nézzük, kiket örökített meg e képeken a művész. Néhány családi kép­től eltekintve Máger Ágnes a város, Miskolc művészeti és közéletéből választott ma­gának modelleket. Ismerős arcok néznek vissza ránk a képekről. Feledy Gyula, Lenkey Zoltán (gyászkeret­ben), azután Kunt Ernő, Se­res János, hogy csak néhány megfestett, megrajzolt pá­lyatársat említsünk —, az­után Selmeczi György és Kincses Margit. Engedtessék meg ne so­rolni tovább a névsort. Azt viszont hadd mondja el a krónikás; neki tetszett e ki­állítás. A képek nem a fénykép hitelességével idé­zik meg a modelleket. Olyannak látjuk őket, ami­lyennek Máger látja őket. A művész pedig nem idealizál — nem az arc szépségét ke­resi, hanem az egyéniségek belső tartását, az emberi ér­télkeket. Így, ebből a néző­pontból érezheti a tárlatné­ző telitalálatoknak a képe­ket. Nem tartozik szigorúan a fenti sorba, de mint egyik legjobban sikerült portréját, a Pilinszky Jánosról készült képet feltétlenül érdemes megemlíteni. A háttérben megfestett „vízióban” szinte Pilinszky költészetének lé­nyegét sűríti. A kiállítást egyébként Sel­meczi György ajánlotta a tárlatlátogatók figyelmébe tegnap, délután 5 órakor. Május 15-én, délelőtt 11 óra­kor zenés tárlatvezetésen is ismerkedhetnek majd az ér- .deklődők a portrékkal és Máger Ágnes festészetével. (cs. a.) • Két esztendő múlva ünne­peljük hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulóját. A 45-ös tavasz fizikai és szel­lemi "felszabadulást hozó ese­ményeinek emlékezetére me­gyei művelődési vetélkedőt hirdetett a Szakszervezetek megyei Tanácsa, a B.-A.-Z. megyei Tanács és a KISZ megyei Bizottsága. Ez a kez­deményezés a szocialista bri­gádok és a munkamozgal­makban részt vevők számá­ra folyamatos művelődési le­hetőséget biztosit 1983—84- hen: a szellemi vetélkedés megyei döntővel zárul, erre Borsod-Abaúj-Zemplén fel­szabadulásának negyvenedik évfordulóján kerül maid sor. A meghirdetett megyei mű­velődési vetélkedővel lehető­ség nyílik arra, hogy a fo­lyamatos művelődés össze­kapcsolódjék a munkahelyi feladatok, a munkahely hely­zetének, a szakszervezeti munkának a mélyebb meg­ismerésével; kínálja a bri- gádtagok, a dolgozók általá­nos, szakmai és politikai is­mereteinek gyarapodását. A közel kétéves időtartamú művelődési akcióba jól be­építhetők a már korábban meglévő, s jelenleg is élő önművelési és közösségi mű­velődési alkalmak, formák. A vetélkedőről tartott me­gyei tájékoztatón hangsú­lyozták. hogy a meghirdetett témakörök választásával azt célozták meg: ezek együtte­sen komplex szemléletmódra késztessenek, hogy a dolgo­zók a konkrét jelenségeket a társadalom életében jól el tudják helyezni: szőkébb kör­nyezetük történéseit helye­sen érzékeljék a társadalmi mozgásban, a kölcsönhatások tudatosuljanak. Ennek a cél­kitűzésnek megfelelően, a ve­télkedő során nem a lexiká­lis tudás ..felmérése”, hanem az ismeretek alkotó alkal­mazása lesz a domináns. A fentiek szellemében hív­nak nemes vetélkedésre minden szocialista brigádot, munkamozgalomban részt vevőt a szakszervezeték, a tanács és az ifjúsági mozga­lom megyei szervei. A ve­télkedő témakörei az aláb­biak: — I. Társadalom, politika, ' történelem (a munkahely, a lakóhely, a megye felszaba­dulásának története, a mun­kásmozgalom helyi, megyei történetének ismerete: a tár- sddalmi fejlődés története, az osztályok, rétegek fejlődé­se. szerepe a felszabadulás­tól napjainkig); 11. Gazda­ságpolitika (vállalati, szak­mai, illetve megyei szinten' a szakma történetének isme­rete; kollektív szerződés: szervezeti felépítés, mozgal­mi ismeretek): 111. Szocia- lista kultúra és művészet (a XX. századi, illetve a felsza­badulás utáni szépirodalom, filmművészet, zene- és kép­zőművészet); ÍV. A megye ismerete (politikai élet. gaz­daság. történelem, földrajz, művészet). A vetélkedő szakaszai; az első 1984. március 31-ig tort. ez a felkészülésre, a válla­laton belüli szelekcióra ad lehetőséget: a második 1984. május 30-ig a szakmai kö- zénszervek ál tol szervezett középdöntők, a megyebizott­ság nélküli üzemek közép­döntőinek a lebonyolítására szolgál; a harmadik szakasz­ban lesz lehetőség a megyei középdöntőkre való felkészü­lésre 1984. október 31-ig; az utolsó, a negyedik szakasz a megyei döntőre való felké­szülést biztosítja a kétéves vetélkedésben részt vevők legjobbjainak. A megyei dön­tő — a tervek szerint — 1984 decemberében lesz. A vetélkedő szakaszaiban mind szélesebb körű ismeretek megszerzése szükséges. A felkészüléshez folyamatosan, jól használható irodalom­ajánlást kapnak a vetélke­dők, s sor kerül helyi és me­gyei felkészítésekre is (elő­adások, filmek, kulturális programok stb.). A hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulójára meg­hirdetett megyei művelődési vetélkedőn alkalmazotti, szel­lemi és fizikai dolgozó bri­gádok egyaránt részt vehet­nek. A vetélkedő teljes fel­hívását május első felében kapják meg a vállalati, mun­kahelyi szakszervezeti bi­zottságok. a vetélkedni kész brigádok e helyeken érdek­lődhetnek. Rangversenykrón ika Haydn­Van valami hátborzonga­tóan csodálatos vonása an­nak a szerződésnek, amely Joseph Haydnt az Eszterhá- zy herceg szolgálatára ren­delte, különösen a szerződés ötödik pontja érzékelteti a furcsa helyzetet, miszerint: ..Haydn ,.. naponta délelőtt és délután megjelenik az elő­szobában, és megtudakolja a zenélésre vonatkozó hercegi parancsot.” Hátborzongató, hogy a zenetörténet egyik legtekintélyesebb alakját az adott társadalmi viszoavok egyfajta „rádiónak” minősít­hették, akit a nap meghatá­rozott időpontjaiban egysze­rűen be lehetett ..kapcsolni”. — és csodálatos, hogy ezt a manapság megalázónak tűnő, közel harmincesztendős gé­pi szolgálatot oly kifogyha­tatlan invencióval bírta a zeneszerző zsenialitása. Eb­ből a lenyűgözően gazdag termésből hallhattunk egy csokorra valót az elmúlt hé­ten. melyet némi túlzással Haydn-hétnek is nevezhet­nénk, hiszen mindkét mis­kolci koncert műsora a bécsi komponista szerzeményeire épülí­Április I3-án a Bartók-te­remben Reményi János .ve­zényelte a Miskolci Bartók Kórust és a Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatá­nak kamaraegyüttesét, elő­adásukban Haydn kórusmű­vei. a Missa Brevis in F, il­letve Michael Haydn Lauda Sion című kompozíciói szere­peltek. " Ugyanennek a kon-1 certnek volt közreműködője Kovács Brigitta, alti Végvári Csaba zongorakíséretével Haydn-dalokat szólaltatott művek meg. A hangverseny értékét — a művek jó színvonalú tolmácsolása mellett — nö­velte az a körülmény, hogv a repertoár a vonósnégyes es a szimfónia mestereként szá­mon tartott művészt a ke­vésbé ismert oldaláról, voká­lis művei felől közelítette meg. Épp a közelmúltban — az Oxlord-szimfónia és a Nel- son-rnise tolmácsolásakor — bizonyította be a Miskolci Szimfonikus Zenekar, hogy értő tolmácsol ója Haydn al­kotásainak, iS április 15-én adott koncertjük — a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem aulá­jában — ismét arról tanús­kodott a zenekar, hogy igen közel áll a bécsi klassziciz­mus szerzőjéhez. Az egye te-' mi bérleti ciklus befejező programjában két versenymű és egy szimfónia szerepelt; Perényi Eszter a C-dúr he­gedűversennyel lépett , a közönség elé. s noha intoná­ciója itt-ott elbizonytalano-' dotl. a műben rejlő virtuozi­tás pedig kevésbé volt meg­győző. hegedűhangjának in­tenzitása. s különösen a las­sú tétel tónusai kellemes ner­cekkel ajándékozták meg a hallgatóságot. Friedrich Ádám és Brünner Albert a kél kürtre írott. Esz-dúr ver­senyművet szólaltatták meg. Interpretációjukat magabiz­tosság és könnyedség jelle-f mezte, csakúgy, mint a ze­nekar szimfónia-tolmácsolá­sát: a No. 97-es C-dúr szim­fóniát Martos László precíz,1 értő dirigálásával a Miskolci Szimfonikus -Zenekar szelle­mes megfogalmazásban adta elő. Horusitzky Zoltán szerzői estje Van a kortárs "zeneiroda­lomnak egy úgynevezett má­sodik vonulata, amely búvó-' patak módjára hol előtűnik, hol rejtőzködők az izmusok­kal, jelentős irányzatokkal, de divatokkal és kérészéle­tű aktualitásokkal egyként benőtt szövevényben. Ide so­rolhatjuk az idén épp nyolc­vanadik születésnapját ün­neplő Horusitzky Zoltánt is, aki annak idején együtt in­dult a Kodály-iskola legna- gyobbjaival, írt — többek között — operát Báthory Zsigmondfói, táncjátékoi Vö­rösmarty novellája alapján Kecskebőr címmel, vonósné­gyeseket, dalokat, miközben zenei nyelvezete tovább bő­vült. sajátos ötvözetet alkot­va meg azokból a kifejezés- formákból, amelyek száza­dunk első harmadának újí­tásai voltak. Kompozíciói az ötvenes és hatvanas évek tá­ján inkább benne éltek a köztudatban, mint most. ezért •lett több egyszerű szerzői estnél az a koncert, melyet a Városi Művelődési Köz­pont rendezett április 19-én a Bartók-teremben. A Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatának ének­kara. a Miskolci Bartók Kó­rus és a Zeneművészeti Szakközépiskola zenekari előadásában (vezényelt Re­ményi János), valamint R.ő- czey Ferenc, továbbá az Üj Miskolci Vonósnégyes tolmá-' csolásában megszólaltatott művek — csakúgy, mint a szerző által megszólaltatott szonáta — Horusitzky Zol­tán legékesebb alkotói eré­nyét, ' az illusztrálókészsé-1 get, s a jellemezni tudást bi­zonyították. Ennek jegyében fogant a Dömösön című női karra írt ciklus (két “tételt hallottunk belőle), az apró karaktereket hordozó zongo­ra mű, a Poétikus gyakorla­tok. a IV. vonósnégyes. ..A hegy” alcímet viselő zongo­raszonáta. s az Észak című kantáta is. Horusitzky Zoltán szemé­lyében azt a komponistát és művészt köszönthette a mis­kolci közönség, aki a Ko­dály—Bartók utáni első je­lentős zeneművész-nemzedék tagja, részese a magyar nem­zeti zenekultúra megszilárdí­tásának, szerzőként, előadó­művészként. valamint pedagó-' gusként is ennek dz ügynek a szolgálatában tevékenyke­dett — és mint alkalmunk volt meghallgatni- tevékeny­kedik ma is. D. Szabó Ede Miskolci gyizfes a zeoetanirok országos zongoraversenyén A szekszárdi Babits Mi­hály megyei Művelődési Központban Liszt Ferenc emlékének jegyében három napon át tartott a zeneta­nárok hagyományos, immár ötödik országos zongoraver­senye. A pénteki és szomba­ti elődöntőkből huszonkilenc induló közül kilencen jutot­tak a vasárnapi döntőbe. Á neves zongoraművészek­ből álló négytagú zsűri el­nöke, Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára vasárnap 13 órakoA hirdet­te ki a végeredményt. Esze­rint a tízezer forintos első díjat dr. Kígyóssyné Komo- róczi Zsuzsanna (Miskolc), a nyolcezer forintos második díjat Kenedi Tibor (Nagy­atád) érdemelte ki. Harma­dik díjat kapott Balázs Fe­renc (Nagybátony) és Pusz­tai Annamária (Budapest). A zsűri a negyedik díjat nem adta ki. A Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének különdíját Kodály-mű elő­adásáért dr. Kemény Erzsé­bet, a Liszt: Ferenc Társa­ság különdíját a legszebben megszólaltatott Liszt-műért Kenedi Tibor nyerte el. Az országos zongoraver­seny ünnepélyes díjkiosztás­sal és a díjazottak gála- hangversenyével fejeződött be. A versenyt legközelebb négy év múlva rendezik meg Szekszárdon. Tulipcincrdő Miskolcon, a Magyar—Szovjet Barátság téren Fotó: Laczó József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom