Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

r i,m VIL^C pMíLETÁRJAI, EGYESOÜEtmi AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLßN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam,- 79. szám Ára: 1,8« Ft Vasárnap. 1983. április 3. | . I . nnepélyes, nagy nap maradt 1945. április negyediké jf mindmáig és az is marad, amíg csak magyar él ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, ahon­nan harmincnyolc esztendeje űzték ki teljesen és végle­gesen a hitlerista megszállókat, s velük a magyarság lét­érdekei ellen fegyvert fogott nyilas alakulatokat. Több, mint fél esztendeig volt hadszíntér hazánk földje. A szovjet katonáknak hallatlanul szívós katonai ellenállást, nagy erőkkel végrehajtott ellenséges ellentámadásokat kel­lett legyűrniük addig, amíg véget vethetlek a Magyaror­szág földjén tomboló csatáknak. A népre, a dolgozó tö­megekre várt a feladat, hogy kezébe vegye saját sorsá­nak intézését. Üj országot építsen fel a romok helyén. Az új Magyarország megteremtésének nagy munkája már az­előtt megkezdődött, hogy az egész országra kiterjedhetett volna az új, demokratikus államhatalom és a szabadságot tettekkel köszöntő társadalmi erők befolyása. Még az or­szág fővárosa is a hitleristák kezén volt, amikor Debrecen­ben megszületett a már felszabadított országrészek kül­dötteiből az ideiglenes nemzetgyűlés, létrejött az ideigle­nes nemzeti kormány, megkezdődött a népi demokratikus forradalom. „Lesz magyar újjászületés!"— hangzott a Jel­szó, amely tömören’ fejezte ki a valamennyi igazi hazafi reményét, elszántságát hordozó programot. Igaz, mint a nemzet valamennyi nehéz órájában, akkoriban sem szű­kölködhettünk kishitűekben, akik azt latolgatták: harminc, negyven, ötven év kell ahhoz, hogy eltűnjenek a romok, megszűnjék az éhínség, helyreállhasson a normális élet. Mem nekik, hanem a cselekvőknek lett igazuk. Munkások, parasztok, a magyar szellemi élet legjobbjai emberfefetti feladatokat vállaltak és végeztek el. A felszabadulás utáni időszak hősies erőfeszítésein, a magyar kommunisták ki­dolgozta okos, a nemzet és valamennyi dolgozó osztály, réteg érdekeit kifejező politikáján alapul mindaz, amit az­óta efértünk. Igaz, a harmincnyolc esztendő során azt is meg keflett tanulnunk, a szabadság csak feltétele, de nem biztosítéka a sikeres, eredményes munkának. Azt is tapasztalataink közé kellett és kell sorolnunk, hogy a megoldott teendők helyére mindig újabbak lépnek, amelyek ritkán könnyeb­bek az előzőeknél, legfeljebb mások, mint amelyeket már szívós, okos munkával elvégeztünk. Abban az országban, amely 1945 április negyedikén elindult a szabad fejlődés útján, azt is meg kellett érnünk, hogy olyan méltódon sze­mélyek kezébe került a kormányzás rúd ja, akik a nemzeti tragédia felé vezették oz országot. A magyar bomwM*»»®- ták legjobbjai — akik 1956 novemberében váüafkoztak o nehéz feladatra, a néphatalom helyreállítására és újjá­születésére, a párt iránti, bizalom újraszervezésére — a fel- szabadulás után szerzett tapasztalatokat hasznosították: a népbe vetett bizalom, s a nép bizalmának kivívása nélkül lehetetlen tovább haladni a szocializmus építésének útján. Szabad országunk történelme arra is tanít, hogy az or­szágot vezető marxista—leninista párt és a tömegek kö­zötti bizalom éppen oiyan drága kings, mint az alapvető osztályok, a munkásság és a parasztság közötti megbont­hatatlan szövetség. Amikor a hatalomért folyt a harc, a népi demokratikus fejlődés, a szocialista jövő ellenségei igyekeztek a dolgozók közé éket verni, olcsó, de jól hang­zó demagógiákkal egymás ellen kijátszani az egymásra utalt, a társadalmi törvények természeténél fogva csak együtt boldoguló várost és falut. A párt, amikor a töme­gek bizalmát ki kellett vívnia és meg kellett torlania, nem riadt vissza attól, hogy a leplezetlen igazságot tárja elé­jük. ígérgetések helyett célok voltak azok, amelyek egy elpusztított ország munkáskezeit, gondolkodó emberfőit nagy tettekre késztették. Sok minden gyorsabban, eredményesebben ment akkor, mint a legderülátóbbak is remélték. Fájdalom, de éppen ez szülte azt az elbizakodottságot, amely később súlyos hibák forrásává vált. Nem volna helyénvaló azonban az sem, ha a mostani, néhány éve még el sem képzelhető, ráadásul új és új váratlan nehézségeink nyomán bár­kin is a tehetetlenség érzése uralkodna el. A világ sokat változott az utóbbi esztendőkben. Olyan hátrányokkal kel­lett és kell a jövőben is a társadalmi célok alapját képe­ző magyar népgazdaságnak megküzdenie, amelyek egész munkánk, gondolkodásunk átalakulását is kívánják. Ami elkerülhető, az az illúziók kergelése. A változó valósághoz való igazodás korszakunk ismételten elhangzó parancsa. A nemzeti közmegegyezés kialakult, érdekeink különbözhet­nek, de nem térhetnek el a legalapvetőbb kérdésekben. fi magyar nemzet, amely ma legnagyobb ünnepét öli. ebben a szellemben emlékezik arra az 1945-ös ne­vezetes napra, méri fel az immáron csaknem négy évtized maradandó tanulságait és tekint a jövőbe. itiiifetési ieoepséi i ParlaseatbsB A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 38. évfordulója alkal­mából, eredményes munká­juk elismeréséül az állami, a gazdasági munka külön­féle * területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy cso­portjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke szombaton délben az Országház kupolacsarnoká­ban nyújtotta át az érdem­rendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Ko­rom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizott­ság tagjai, továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára. Losonczi Pál a kitünteté­sek átadásakor mondott be­szédében méltatta hazánk felszabadulásának történel­mi jelentőségét. — Dolgozó népünk csak­nem négy évtizede ünnepli meg békében, szorgos alko­tómunkája közben legna­gyobb nemzeti ünnepünket, április 4-ét. Nemzeti létünk­nek ezt a fényes forduló­pontját, mint új életünk, felemelkedésünk talpkövét évszázados szabadságküzeiei- meink teljesülésének jelké­pét tartja számon a törté­nelem. A 38 évvel ezelőtti nap nyitotta meg az utat népünk előtt a ■ jobb élet fe­lé, hogy önzetlen barátok, testvérnépek koszorújában építhessünk üj hazát, rak­hassuk le az emberi törté­nelem leghaladóbb társadal­mi rendjének alapjait orszá­gunkban. A továbbiakban rámuta­tott: — Amikor gyorsuló vi­lágunkban megállunk egy villanásra, az ünnephez ülő kegyelettel idézzük a felsza­badító szovjet hősök emlé­két. — Április 4-én a szabad­sággal együtt a felszabadult embert is ünnepeljük — mondotta. — A kezével és az eszével is jól alkotó so­kaságot, amely a közös mun­kában lelte meg élete cél­ját csakúgy, mint az egyéni örömét, boldogulását. A dol­gozó ember, a szorgalmas munka, a kiemelkedő telje­sítmény a mi világunkban a figyelem középpontjában áll. A képességek minél tel­jesebb kibontakozása és megbecsülése társadalmunk ügye, fejlődésünk feltétele. A kimagasló teljesítmények­nek különösen nagy szerep jut ma, amikor a körülmé­nyek a világgal való mind Szívósabb versenyre kény­szerítenek. — A szocialista haza ja­vára végzett munka méltán érdemli meg a társadalmi elismerést — mondotta Lo­sonczi Pál, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevé­ben megköszönte a kitünte­tetteknek a példás helytál­lást, s , további sikereket, erőt, jó egészséget kívánt. A kitüntetések átadását követően az Elnöki Tanács fogadást adott a .kitüntetet­tek és a vendégek tisztele- ’tére. A Szocialista Magyaror­szágért Érdemrendet kapta: Grósz Károly, az- MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára. Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója, me­gyénk országgyűlési képvise­lője, Ar. Zambó János, Kos­suth- és állami díjas aka­démikus, a Nehézipari Mű­szaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Gáspár Jó­zsef, a Lenin Kohászati Mű­vek gépvizsgálója, Herczeg Tibor, az Ózdi Kohászati Üzemek főolvasztára, Misley Tibor, a Borsodi Hőerőmű Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója, Molnár József, a Termelőszövetkezetek Bor­sod megyei Területi Szövet­ségének társadalompolitikai titkárhelyettese, Zsiga Ist­ván, Halmaj községi Tanács elnöke. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Ágoston András, a Sárospataki Épí­tő- és Szerelőipari Szövetke­zet villanyszerelője, Bartkó Imre, a Mátra Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalat osztályvezetője, E ngi Andor, a Csepel Művek Jár- mű-és Kopfekcióipari Gép­gyára Sárospataki Gyáregy­ségének igazgatója, Érsek Sándor, az Özdi Kohászati (Folytatás o 2. oldalon) A Szovjetunió számára el­fogadhatatlannak nevezte Reagan elnöknek a közepes hatótávolságú rakéták kérdé­sével kapcsolatos közbenső megoldásra tett március 30-i javaslatát Andrej Gromiko szombati sajtóértekezletén. Andrej Gromiko a sajtóér­tekezletet bevezető nyilatko­zatában felhívta a figyelmet, hogy Reagan elnök említett javaslata figyelmen kívül hagy több, a közepes hatótá­volságú rakéták kérdésével összefüggő lényeges tényezőt, s ezért több szempontból is elfogadhatatlan a Szovjetunió számára. Először is. nem ve­tési figyelembe Nagy-Britan­nia és Franciaország közepes hatótávolságú nukleáris erő­it. köztük 162 rakétát. Másodszor, az amerikai el­nök javaslata nem számol a több száz. Nyugat-Európában, illetve repülőgép-anya hajókon állomásozó, nukleáris fegy­ver hordozására alkalmas amerikai -repülőgéppel— mu­tatott rá Andrej Gromiko. Végül ej fogad hatatlan az az amerikai követelés, hogy a Szovjetunió ázsiai területein is semmisítse meg közepes hatótávolságú rakétáit. Ez a feltétel már önmagában is lehetetlenné tenné a megálla­podást ebben a kérdésbe«». .Éljen oprilís 4., hozónk felszabadulásénak ünnepe! j&saaKaaBa&a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom