Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
T983. ópriTis 20., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Fogadónap a tanácson Vödrökkel perontól peronig Felmegyek az Elnökhöz! ' Reménykedve ölnek és várakoznak a városi tanács elnökének előszobájában. Most beváltják, amit az ügyintézőnek mondtak: majd én felmegyek az Elnökhöz! JELENTENI A VÁLTOZÁST — Az ideiglenes névjegyzéken rajta voltunk, a véglegesen nem. Tessék kijönni és megnézni, milyen körülmények között lakunk .. ." Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának elnöke csendesen megjegyzi, hoff" ö kimehet, de attól nem lesz hamarabb lakás. Két asz- szony. anya és leánya ecseteli, mit jelent másfélszobás lakásban élni négy felnőttnek és egy gyermeknek. — Éppen 18 évvel ezelőtt voltam itt egy munkahelyi problémával, akkor segítséget kaptam — próbálja „jól felvezetni” a kérést egy idősebb asszony. A leányom 30 éves, van három gyermeke és 8 éves lakásigénylése. Azzal az indokkal vették le a névjegyzékről, hogy nincs állása, nem jogosult... — Mennyi idős a legkisebb gverek? —• kérdi a tanácselnök. — Tízhónapos __A lányom egyedül nev eli a gyerekeket, én mondtam neki, hogy > kicsivel maradjon otthon, míg én dolgozom ... Ígéretet kap, hogy megnézik még egyszer az ügyet, mert a kimutatáson csak két gyermek szerepel. A következő fiatalasszonynak az a gondja, hogy a keresetük meghaladta közben azt a határt, amely felett már nem jogosultak tanácsi értékesítésű lakásra, így lekerültek a listáról. Tanulság — minden változást rá keil vezettetni a lakásigénylő lapra! HA VfiGES A TORELEM — írtam önnek egy levelet, de most mégis eljöttem. Tessék mondani, a szegényt nem pártolja senki ? Már idegösszeroppanást is kaptam, a karácsonyt is kórházban töltöttem __ H etven év körüli asszony kesereg, mert a valamikor csendes lakásának udvarára betört a nagyváros minden zajával, a boltokat kiszolgáló teherautókkal. Mit kaphat ó itt? Néhány nyugtató mondatot, mert lakás dolgában olyan szegény a mi elnökünk, hogy takarékoskodnia kell még az ígérettel is. Meg is teszi, mert a délelőtt folyamán az egyik telefon a minisztérivjmból jött: adjon lakást az unokájának, mert férjhez akar menni. A válasz tömör volt: menjen férjhez az a leányzó, adjon be igénylést és szüljön gyermeket. Miskolcon így lehet kezdeni. — Ki az, aki nálam rosszabb körülmények közt lakik? — robban be indulatosan H-né. — Egyedül nevelem a gyermekemet öt éve, és kilenc éve várok lakásra. Másnak családi háza. kocsija van, és rajta van a névjegyzéken. — Mondja meg, ki az? Három nevet is felsorol, a tanácselnök felírja. Megnézik az illetőket. Többet nem tud ígérni, s az asszony alig bírja tartóztatni indulatait, miközben vagdalja a szavakat: — Minden tanácsi dolgozó azt mondja, hogy várjak, várjak, maga is csak ezt tudja mondani? De én ezt nem hagyom annyiba! Ezt hallom 1978 óta: várjak, várjak, elegem volt! Elrobog, s míg a következő bejön, szótlanul nézünk egymásrc. Megértjük őt és sajnáljuk. Csakhogy tudjuk ebből nem születik több lakás, tehát egy szót sem szólunk. FIZETNI, DE MIBŐL? Szinte pihentető a halk szavú egészség- ügyi dolgozó nő, aki megkapta az OTP-la- kást, de nem tud fizetni. Az elnök ad néhány jó tanácsot, mit, terven, hogyan szerezhet hiteit. A várakozás furcsa dolgokat szül. F. Béla 55 éves férfi: — Rossz lakásban lakunk. 1971 óta van bent igénylésem. Négyen laktunk az egészségtelen szoba-konyhában, s most a fiamék elköltöznek, mert OTP-lakást kannak. Egyedül- maradok, s a 4000 forintos fizetésemmel most már én is csak OTP-lakásra vagyok jogosult. De tessék megmondani, miből fizessem ki? ígéretet kap, hogy a bizottság még egyszer megvizsgálja a körülményeit, s bár ebben az évben nem, de lehetséges, hogy jövőre lakáshoz jut. A férfi örül, az ígéretnek is, meg annak is, hogy csak jövőre, addig tovább gyűjtögetheti a „beugrót”. ' N. S.-né bizonyítéknak karján hozza néhány hónapos csecsemőjét. Íme a harmadik gyermek. Rajta voltak a listán, de kitűnt — szerinte —, hogy keveredés történt az adminisztrációban, mert az egy másik N. S.-né. Szerencsére ezt könnyű lesz majd tisztázni. Az ö adatai is felkerülnek a lassan halomba gyűlő, kivizsgálást igénylő cédulákra. Amikor egy férfi azzal a sérelmével kopogtat be, hogy szerinte több lakáshasználati dijat kémek tőle, mint amennyi szerinte indokolt, ez szinte felüdülés ebben a sokszor szívet szorító panaszáradatban. Ha ő ülte volna végig ezt a napot, mindenkit meghallgatva, talán zavarba is jönne, s kevesebb indulattal keresné tovább panasza orvoslását, hiszen itt csak néhány ezer forintról van szó, ami könnyen tisztázható. KIZÁRÓ szempontok — Már rajta voltunk az OTP-listán — panaszolja egy fiatal férfi — 9 éves az igénylésünk. — Jelenleg hol laknak? — Szüleim 3 szobás lakásában hatan. Miért kerültünk le a jegyzékről? — Mert ha maguk négyen elmennek, csak a két szülő marad a nagy lakásban. A férfi hitetlenül néz. Nem kényszerítheti az öregeket, hogy ők menjenek kisebb lakásba! Ez új szempont. Az idén figyelnek még erre is, mert szorító a lakáshelyzet. — Nem kényszerítünk senkit — próbálja megmagyarázni a tanácselnök. — én is csak javasolok. Várni kell, türelem... — Szeretném, ha meghallgatna — óvatoskodik be egy nő, aztán átnyújt egy határozatot. Nem marad sokáig. Kitűnt, ügyesen átjátszottak néki húszezer forintért egy lakást, amiben most jogcím nélkül lakik, ráadásul büntetést is kiszabtak rá. Most panaszkodik, hivatkozik mindenre, de a válasz, amit kap, egyértelmű: — törvénytelen dolgot követtek el, s ezt nem lehet szociális megfontolásokkal helyrehozni. A három éve Miskolcon lakó férfi is üres kézzel kénytelen távozni, hiába várja a család a harmadik gyermeket. Nem kap sok biztatást az a házaspár sem, amelyik egy isiállóba költözött albérletbe, az asszony augusztusra várja a harmadik gyermeket, de a férjnek 1977 óta megszámlálhatatlan munkahelye volt eddig. AMIBŐL OSZTANI LEHET Nehéz nap volt, huszonöt ember, s abból csak 3—4 volt, aki nem lakást kért. Csakhogy a lakásokat egy bizottság osztja el, a tanács végrehajtó bizottsága dönt a névjegyzék véglegesítésének dolgában. Az elnöknek nincs kiutalási joga — eltekintve azt a néhány lakást, amit a város érdekében ide települő embereknek tartanak fenn. Miskolcon 18 000 lakásigénylő van, s ebben az évben 120 tanácsi értékesnésű lakás épül, ami az igények 1 százalékát sem elégíti ki. Jobb a helyzet az OTP-lakásoknál, itt minden hatodik igénylőnek van esélye. A 8000 szövetkezeti lakást igénylő közül viszont csak 72 család kap kiutalást az idén. Mégis, mire jó, ha valaki „felmegy az elnökhöz”? Először is meghallgatják. Ami nincs, abból nem lehet többet adni úgysem. A névjegyzék nem lesz bővebb, csak esetleg egyes nevek kicserélődhetnek, ha ismeretlen körülmények kerülnek felszínre. A jogosnak látszó ügyeket újra felülvizsgálják az elnök javaslatára, s az egész névjegyzék májusban ismét a végrehajtó bizottság elé kerül, mert az utolsó szót ott mondják ki. Adamovics Ilona Űj típusú kishajók első példányait próbálják ki a MAHART Balatoni Hajózási Üzemigazgatóságának szakemberei. A kishajók egyike — a különleges ragasztott lemezből készült, 5,80 méter hosszú és 1.90 méter széles ötszemélyes Pillangó 1. vitorláscsónak — partmenti csónakázásra, vitorlázásra és túrázásra egyaránt alkalmas igénytelen vízijármű, nem vizsgaköteles, testvére — a Pillangó 2. — hasonló anyagból készült, csak kisebb méretű. A harmadik — a PotyUj típusú ka — fenyőfaanyagból épült 4,40 méter ^hosszú, 1,30 méter széles kétszemélyes evezős csónak. Tervezői horgászoknak szánták. Csónakázásra és vízivadászatra egyaránt nagyszerűen használható, igénytelen vízi közlekedési eszköznek ígérkezik a különleges ragasztott lemezből készített kétszemélyes Kárász. Tavi és folyami horkishajók gászok részére tervezték a nagy stabilitás miatt, külön figyelmet érdemlő alumínium szerkezetű kéttestű kis vitorláshajót, a négy méter hosszú és 2,10 méter széles Aliikat-ot. Az új kishajók hatósági bemérései, vizsgálatai április végére befejeződnek, így a májusban megnyitó BNV-n már bemutathatják őket. A műbőr üléshuzat lemosása a kényesebb munkák egyike, Bö- kény Istvánná többször is áttörli utána, hogy folt ne maradjon. (Fotó: Fojtán László) Ügy tűnik, a vasúti kocsik tisztaságáról írni ugyanolyan sziszifuszi vállalkozás, mint amilyen — szakértők szerint — a kocsitisztítók napi, hősies „szemétgörgeté- se”. Ilyen reménytelen volna a helyzet? Ez az esztendő a személyszállítás éve is. Az utas számára viszont már kevésbé ismert, hogy február 1-tól országosan emelték a kocsitakaritók alapbérét 10 százalékkal, s a teljesítményük után fizetett prémium összegét 30 százalékkal. A vasúti menetjegyek árának 100 százalékos emelkedése óta pedig mintegy a felére csökkent az utaslétszám. Ezek összefüggésében kerestük a választ arra, remélhetünk-e jobb kilátást a vonatablakon, tiszta üléselvet, szemét nélküli fülkéket? Beszélgetésünk helyszíne a miskolci Tiszai pályaudvar kocsi tisztítási nés»- lege. Vincire Endre boessszoigárlaü főmérnök: — Egy újfeivéteös náfcmk n forintos órabérrel kezd. Az emelések a szerényebb keresetű nappalosoknál, és a jobban jövedelmező „fordulósoknál” ‘egyaránt 700—800 forinttal több pénzt eredményeztek. A létszám még mindig kevés, 110 nő és 35 férfi, s még legalább 35 munkásra volna szükség. A dolgozók zöme bejáró, iskolai végzettségük legfeljebb nyolc általános. A felvételi követelmények elég lazák, mert örülünk, ha embert kapunk. A vándorlás roppant nagy. A bűvös szám a 3—4 hónap, aki eddig marad, abban már reménykedünk... Sokan gyesen vannak, még többen táppénzen a gyerekes anyák közül. Báni Andor és Kalló Jánosáé : — Mindketten Igriciből járunk be, most éppen alkalmi munkában vállaltunk egy nagytisztítást. Ez szabadidős munka, külön pénzért, perontól peronig 250 forint, de bele is telik hat órába, mire végzünk. Csak az vállalja, aki nincs otthon lekötve, és akinek nagyon kell a pénz... Az emelésnek igen örültünk, még a munkakedv is nagyobb. IUcs Tibor kocsi tisztítási művezető: — A munka összetett. A személykocsikat havonta egyszer alapos kezelés alá veszik, ahol a plafontól a padozatig alaposan mindent lemosnak, letakarítanak. Van ezenkívül nagy- és kistisztí- tás, napi átlagban 200—220 ilyet végeznek. a tároló kilenc vágányán. A munkát minden alkalommal négy művezető veszi át. Az ellenőrzéssel nincs baj, a munka minőségével annál inkább. De ezeket az embereket nehéz fegyelmezni. Ha gondolnak egyet, és szombat, vagy ünnep van, vagy nincs semmi, csak éppen nincs kedvük dolgozni, be sem jönnek. És hiába az írásbeli figyelmeztetés, vagy az aznapi teljesítménytől való megvonás, nem sokat használ, mert hatása csak késleltetve, a fizetéskor mérhető le. Persze közhely már, de mint ilyen igaz, hogy az utasok sem angyalok, különösen a mindenütt megálló személyvonatokon. Egy-egy kocsiból „furiknyi” szemét is kikerül, n hiába indul tisztán útnak, pár óra múlva, ha visszatér, minden kezdődik elölről. Az expressz az más. Arra nem tagadom, nagyobb gondot is fordítunk, de más az utazóközönség kulturáltsága is. A húszéves Kúszó Margit még csak ismerkedik ezzel az otthonihoz nem hasonlítható takarítással. — Nem hasonlítható azért sem, mert otthon legalább néhány napig tart a rend. Itt pár óráig sem. Én alig, hogy idejöttem, már hallottam, milyen emelést kaptunk. Kellemesen meglepett. De maradni mégsem akarok, mert tanulni szeretnék. Bökcny Istvánná 25 éves, de már nyolc éve ez a munkahelye. Pereg a nyelve, mint a motolla. — Nagyon nehéz, és na-) gyón semmibe vett munka ez. Az emelések nélkül lassan nem is maradt volna rá ember. Most azért valamivel könnyebb, hogy tavalytól aa alkalmi munkások, ez évtől egy maszek is besegít. Én alkalmit nem vállalok. A 250 forinttal szerintem nincs megfizetve, inkább a gyerekemmel vagyok. A legnehezebb a plafon törlés: télen a hidegtől szúr, nyáron a forróságtól süt Télen a legrosszabb. Az előfűtés nera tartja a meleget, fűtéskor pedig az áramveszély miatt^ nem lehet dolgozni. Illés Tibor: — Roppant szegényesek az eszközeink. Hiányoznak a kézi kisgépek, a porszívó, a mosóeszközök, s ez országos gond. Csak az utasterek (peron, állomás) takarítása gé-i pesitett, az sem tökéleteseit A kocsik külső mosását egy házi gyártmányú gépünk végzi, minden egyéb „kézi-j munka”. Vincze Endre: — Mit remélünk a béremelések után? Elóször »a a létszám feltöltődését, a gárda „minőségi” javulását. Másrészt a passzív reménykedés mellett sok mindent tettünk már eddig is. Bér vezettük a már említett alkalmi munkát. Ugyanerre a célra kisiparost is fogadtunk fel három beosztottal, és megfordult a fejünkben a gazdasági munkaközösség is, de sajnos ezt a négyfordulós rendszer lehetetlenné teszi. És végül — mint évek óta már — ebben az esztendőben is reménykedünk, hogy a vonaton ülők nem nehezítik, hanem segítik a munkánkat. Keresztény Gabriella NEB-ellenőrzés az encsi járásban- a megfelelő helyen A szociális segélyek és járadékok folyósításának és felhasználásának tapasztalatait vizsgálták a tanácsi szerveknél az encsi járásban a népi ellenőrök. Céljuk az voll, hogy megállapítsák, a tanácsi szervek hogyan tartják be a rendelkezésre álló összegek felhasználásánál a jogszabályok előírásait, valamint azt igyekeztek megállapítani, milyenek a kiutalt összegek felhasználásának tapasztalatai. A községi tanácsok kevés kivétellel maradéktalanul felhasználták a szociális segélyezésre szánt összegeket. A megállapított szociális segélyeket mindenütt előre, a hónap 5. napjáig kiutalják. Vegyes képet mutat viszont a tanácsi apparátus, a segélyekre vonatkozó évi felülvizsgálati munkája. A vizsgálat általában csak formális, úgyszólván sehol nem történik meg a segélyezett hozzátartozói kereseti igazolásának bekérése, nincs bizonyítva, egyáltalán van-e eltartásra képes hozzátartozó. Kivételt és követendő példát e tekintetben a vizsgált községek közül egyedül Baktakék jelentett, ahol minden felülvizsgálat alkalmával a helyszínen győződnek meg a segélyezett élet- körülményeiről az ellenőrök. A szociális segélykérelmeket elutasító határozatok — állapítja meg a NEB-jelen- tés —, minden esetben jogszerűek voltak, ugyanakkor a meglátogatott segélyezett személyek véleményével egybehangzóan a népi ellenőrök megállapították, hogy mindenütt a leginkább rászorulók részesülnek a segélyekben. Az ellenőrök vizsgálták azt Is, a segélyek elérik-e kívánt céljukat? Megállapították, hogy többségükben igen, de néhány esetben előfordult az is, hogy a pénzösszeg egy része nem a szociálpolitikai feladatok megvalósítását szolgálja, hanem italozásra megy el. Ezekben az esetekben célszerűbb volna a természetbeni juttatás. A rendszeres szociális járadék fizetésének körülményeit is vizsgálták a népi ellenőrök. Ezt a juttatást azok kaphatják, akik nem rehabilitálhatók, vagy számukra ilyen munkahely állapotuk miatt nem biztosítható, táppénzes idejük már lejárt és munkaviszonyban már nem állnak. A kérelmek nagy száma azt mutatja, hogy a munkahelyi rehabilitáció nem haladt előre. Nagy azoknak Is a száma, akiknek a munkaképessége csak a negyven százalékot éri el, segélyben nem részesülhetnek, a munkahelyek viszont nem tudják őket foglalkoztatni. A vizsgálatok során tapasztalt hiányosságok pótlására a népi ellenőrök mindenütt felhívták a figyelmet)
