Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

T983. ápr?I« 7-, szombat ÉSZAK-MAGYÄRORSZÄO S Élenjárók! Nepibnn a PiM-ipta — Nyolc évvel ezelőtt sen­ki nem vállalta a titkári te­endőket — mondja Taizs János, a sajólászlófalvi köz­ségi KISZ-alapszervezet volt titkára. — Magam is sokáig gondolkodtam, hiszen akko­riban mindössze tizenkilenc tagja volt a KISZ-nek, akik őszintén szólva alig-alig jöt­tek össze. Volt néhány jó- barátom. Szóltam nekik, „fiúk segítsetek!” És segítet­tek. Velük együtt sikerült elérni azt, amire most az egész falu büszke... És nemcsak a falu, mások is büszkék. Hiszen ebben az esztendőben a sajólászló- l'alvi KISZ-alapszervezetet a KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlajával tün­tették ki. Borsod megyében első ízben kapott vándor­zászlót egy községi KISZ- szervezet. Az elismerésben nagy érdeme van az egyko­ri titkárnak, Taizs János­nak, aki ez év elején meg­vált tisztségétől. Elköltözött Kazincbarcikára. Vele be­szélgettünk a zászló elnye­réséig vezető útról­— Társadalmi munkával kezdtük. Valójában ezzel si­ket-ült hírt adni magunkról, a létezésünkről. Járdákat, utakat építettünk, parkosí­tottunk, fásítottunk. Nem fe­ledkeztünk meg persze a szórakozásról sem. Táncos összejövetelekre hívtuk a fia­talokat. Egyre többen je­lentkeztek a KlSZ^be. A községben lakók is mind több segítséget kértek tő­lünk. Örömünkre, hiszen amikor valamivel gyarapo­dott a község, abban így nekünk is részünk volt. Át­jártunk a szomszédos köz­ségekbe társadalmi munkát végezni. Aztán a szórakozás után a tartalmasabb össze­jövetelek megszervezése kö­vetkezett. A diszkókat álta­lában szellemi vetélkedők­kel, politikai totók kitölté­sével kötöttük össze. Sike­resek voltak az író-olvasó találkozók. Idővel elérkez­tünk odáig, hogy már a KISZ-tagok kérték a tájé­koztató előadásokat, a fórum jellegű összejöveteleket. Ebben az időszakban hív­ták meg először a fiatalok a község állami és pártszer­vezetének képviselőit, akik részletes tájékoztatást adtak feladataikról, községszépítő és építő terveikről. Mindez jó útmutatást adott a KISZ-eseknek akcióprog­ramjaik elkészítéséhez, amelyben előkelő helyet fog­laltak el a község gazdaság- politikai feladataihoz kap­csolódó vállalások. Ám, nemcsak a község vezetői lá­togattak el a fiatalokhoz. A KISZ-titkár állandó résztve­vője lett a helyi pártalap- szervezet taggyűléseinek, a tanács üléseinek. Egyenran­gú partnerként szólhatott bele az esetenkénti vitákba, a feladatok meghatározásá­ba. — Itt, a Pitypalatty-völgy- ben, alig néhány kilométer­re van egymástól hat falu. Parasznya, Varbó, Rados- tyán, Kondó, Sajólásziófal- va, Sajókápolna. Jó két éve összevonták a községeket. A községek ICISZ-alapszerveze- tei is a parasznyai bizott­sághoz tartoznak azóta. Ügy gondoltuk, ha az alapszer­vezetek között kialakul egy egészséges versengés, jól hat majd a mozgalmi munkára. Mi az alapszervezetünkben kezdtük el a versenymozgal­mat. KISZ-csoportokat hoz­tunk létre. A ma már negy­venhárom tagú alapszerve­zetben négy KISZ-csoport működik. Igen eredménye­sen, amelyet számos elisme­rés igazol. Valóban. A KISZ-klub fa­lán a néhány poszter és pla­kát mellett ott sokasodnak az oklevelek, a bekeretezett zászlók. A tanácstól kapott „Közösségért” elnevezésű ok­levelek, a két kiváló KISZ- szervezetnek járó zászló, a KISZ KB által adományo­zott dicsérő oklevél. Egyéb­ként maga a klub léte is a fiatalok tenniakarását, mun­káját példázza: — Gumicsizmában, fél­méteres vízben ástuk ki a klub alapját. Kisiparos nem vállalta, de mi nem adtuk fel. Két éve már idejárnak a fiatalok. Nincs semmi kü­lönleges berendezés, felsze­relés; viszonylag olcsó volt a magnó, a rádió meg a te­levízió is. Sok fiatalnak ott­hon megvan a legmoder­nebb sztereó magnója, rá­Tisztasági fürdő Mindössze két-hávom lé­pés, az utcáról a szerencsi községi fürdő kupolacsarno­kába érve mégis, mintha évszázadnyit lépett volna vissza az időben a ,fürdőbe tévedő idegen, aki — csak a íadézsákban nyújtózó jókora pálmák hiányoznak — a tükrök, hatalmas üvegajtók, csempeburkolat között, az üvegtetőn keresztiig áradó fényben úgy érezheti magát, mint a Ferenc József-i „bol­dog békeidők” íürdőlátoga- tója: üres délelőttjén idesé- táit, ücsörögni egy keveset a gőzben, hogy ernyedt tag­jait a legvégén hideg víz­zel frissítse, trécseljen a szomszédos melegvizes me­dencében, vagy egyszerűen azért, mert koszosnak érez­te magát, s úgy döntött, je­gyet vált a kádfürdőbe, mé­lázik fertályórát a hűlő víz­ben, hogy aztán tisztán, pi­henten távozzon. A tél végi látogatót a bá- mészkodásból borzongás té­ríti magához: valósággal sütnek az épület jéghideg falai. A fürdő jelenleg nem üzemel. Hírek szerint a központi fűtés öreg kazánja hibáso- dott meg, ám, ha az időjá­rás segít némi meleggel, ta­vasszal újból kinyitna a für­dő. Persze csak a tisztasá­gi kádfürdőben, mert a gőz rhár évek óta használhatat­lan, s úgy tűnik, halálra ítéltetett a fürdő zárt udva­rában lévő ütött-kopott me­dence is. Kevés a látogató, évente több százezer forintnyi vesz­teséggel működik a tiszta­sági fürdő. Manapság, azt mondják, nem sokan járnak ide, nincs igény a fürdőre, otthon fürödnek az embe­rek, így aztán a szerencsi községi fürdő sorsa egyelőre bizonytalan. (1985-ig min­denképp üzemel, de hogy mi lesz aztán, kérdéses.) Hogy kevés a fürdőző, mindez számokkal bizonyít­ható. készséggel elhiszem. Azt már nehezebben, hogy otthonában már mindenki megfelelő fürdőalkalmatos­ságokkal rendelkezik. Nem kutatom most azt sem, va­jon miért szólják meg a tisztasági fürdőbe járó em­bereket. Mégis azt gondolom, kár volna veszni hagyni a kö­zel nyolcvanesztendös, pati­nás létesítményt. Eredeti szépségében helyreállítva a vár mellett a fürdő is tu­ristákat csalhatna a Zemp­léni-hegy környékére, no és nem szegényedne a nagy­község sem egy olyan épü­lettel, amely tagadhatatla­nul hozzátartozik ahhoz, amit az errejáró idegenek csak úgy emlegetnek: Sze­rencs hangulata. (csendes) Diabet Ebédidő. A rádió kelleme- tes, szép muzsikát ad, mit tu­lajdonképp’ nem is kell fi­gyelni, csupán hallani. Az asztal megterítve, a tányérok csordultig szedve minden idők legnagyobb találmányának egyikével: füstölt csülkös, tejfölös bablevessel. Tárkony­ecet is várakozik az asztalon, különleges, fanyar iUattal-íz- zel kínáltatván magát, meg torma is, erőszakos, tarkót iz­zasztó, mindenféle megfázá­sokat messzire riasztó illata- val-ízével, mit majd a rez­gés, cupákos csülökhöz szük­séges fogyasztani. Fogyogat a leves, hogyne fogyogatna, a család pedig idillikus képhez illően együtt, miként hetente egyszer majdnem mindig megadatik. A keliemetes muzsikának vége, hirtelenjében egészség- ügyi műsor kezdődik. A bőr­ről. Az emberi bőrről. Föl­ocsúdni, váltani nincs idő, máris halljuk, miszerint bő­rünk, az emberi bőr, ha kite­rítenék, ennyi és ennyi terje­delmű lenne. Hozzágondoljuk: ehhez persze, előbb le kelle­ne nyúzni rólunk a bőrt, nagy gonddal lefejteni, majd ugyancsak nagy gonddal ki­vasalni. nehogy ráncos, gyű­rött legyen. Mindezeknek a tevékenységeknek az elvég­zése után lehetne pontosan le. mérni, mennyi is a bőrünk. (A kanál mintha megfontol­tabban merülne minden idők egyik legnagyobb talál­mányába, a tejfölös csülkös bablevesbe.) Nem kell figyel­ni az előadást és kész! De azért mégis hallani például a pikkelysömörről. (Pikkelysö­mör, pikkelysömör ... Szá­raz, felfeslő, hámló bőr jut az ember eszébe, meg vedlő kí­gyó koszos bőre. A kanál el­lenben már nem merül a min­den idők egyik legnagyobb satöbbijé’-e, hanem inkább bij zonytalanul köröz.) Bőrmi­rigy... ez is elhangzik a ráJ dióból. Mirigy a Csongor és Tünde boszorkánya is, igen förtelmes alak, különben nem is neveznék Mirigynek. Vála­dék meg ilyesmi. A rádió múl­ván előre megfontolt szán­dékkal tálalja ebédünkhöz mindezt az izét, ami miatt a kanál most már végképp az asztalra kerül. (A gyomor meg kavarogni kezd, a világ leg­jobb étele nem találja a he^ lyét. Egyáltalán: jó ez azételt Kell ez? Füstölt csülökkel,' tejföllel, tárkonyecetlel és mindenféle összevisszasággal? Mire jó ez az egész, hiszen már nem is ízlik!) Gyors fel­ugrás az asztaltól, rohanás $ rádióhoz, de még hallani, mi­ként a fényes, zsíros bőrről van szó. Fényes, zsíros bőr­ről. mely nyilván ragadós, ta- padós, meg csúszós is egyben és kezet kell mosni utána for­ró vízben, sok szappannal. A rádió lekapcsolva. Csend) Túlságosan is nagy csend) még a kanalak tányérba me­rülő sajátos hangja sem hal- lik, mert a kanalak nem me­rülnek a tányérokba, pedig lenne mit meregetniük. De minek is olyan sokat enni! Egészségünket óvó szak­emberek nem győzik elégszer mondani, mennyire fölösle- jges. káros a nagy evészet A rádió most nagyon is jól csi­nálta. Indirekt módon bár. de hatásosan járt el, abbaha- gyatta a csülkös. tejfölös va­laminek a fogyasztását) Ügyes, nagyon ügyes. Csak az embernek a gyom­rában van valami kemény gyűrődés. Mintha mélyütést kapott volna. (priska) íjsKÉtfllsi munka üniivárnstian Kevés olyan vállalat van. amelynek munkája annyira a nyilvánosság előtt zajlana, mint a városgazdálkodási vállalatoké, ráadásul ezek­nek a vállalatoknak a sze­repe a városokban évről év­re növekszik. így van ez Leninvárosban is. Bár tavaly a külső meg­rendelők által igényelt köz­terület-tisztítás csökkent, a szemétszállítás esetében fel­adataik tovább növekedtek. Leninváros — úgy tűnik — kinőtte a városban jelenleg alkalmazott szemételszállítási módszert. A hagyományos „kukák” helyett a hulladék megnövekedett mennyisége miatt az elkövetkező észtén^ dőkben folyamatosan be kell vezetni a konténeres szemétszállítást. Ehhez per­sze új szemétszállító gép­járművek vásárlására is szükség van. így a követke­ző években a már megszo­kott szemétszállító autóla mellett megjelennek majd a korszerűbb, konténerüríts autók is. Mind több a városban a vállalat dolgozói álla1 gon­dozott parkfelület, gondot jelent viszont, hogy a közte­rületek gondozására fordít­ható költségkeret nem nőtt egyenes arányban a zöldte­rülettel. A nagy ütemben változó Encsen akár már eltévedni is lehet. A pár napja átadott új sportcsor. nők környékén gyógyszertár, iskolák, különböző intézmények, családi házak alkotta új utcák lát­hatók. Ezen a részen épült fel a képünkön látható sorház is. Kicsik a mély vízben Iskolai úszásoktatás ki­csiknek és még kisebbeknek Diósgyőrben. Nem nehéz fel­fedezni, hogy minél nagyobb a kezdők izgalma, annál na­gyobb zaj tölti be a me­dencék környékét. Különle­ges élmény barátkozni a vízzel, van, akiknek ez köny- nyebben megy, míg mások idegenkednek,, félnek. Náluk csak a biztatás, a szoktatás segít. Végül is valameuy- nyien megtanulnak úszni, ki jobban, ki kevésbé. Kinő­nek a kismedence vizéből és magabiztosan tempóznak. A legkisebbek, a „békák”, igy válnak fokozatosan a nagymedence állandó vendé­geivé. Hét végeken most már szinte strandhangulat ural­kodik a városi uszodában, általános iskolás korú gye­rekek sokasága tölti itt fel­szabadultan az idejét. Per­sze, nem úgy, mint azok a felnőttek, akik többnyire monoton egyhangúsággal számlálják a megtett fordu­lókat a jobb erőnlét, a fo­gyás reményében. Kezdetben még szinte üressé vált a medence, amikor a zsibongó osztályok elhagyták a vizet egy-egy foglalkozás befejez, tével. Lehet, hogy a városi uszo­da az idők múltával már nem azt nyújtja a komótos, öreguras tempóban úszkálga- tó vendégei számára, amit eddig, hiszen mind többen váltanak jegyet hét végeken ráérő gyerekek, kisebb-na- gyobb diákok. Ezt azonban senki sem sajnálja, azok kö­zül, akik szívesen nyugtáz­zák, hogy csak az utóbbi években is sok száz miskol­ci iskolás korú tanult meg úszni, sőt, ami több annál, rendszeres látogatója lett a 25 méteres medencének. Egy apróságra azonban mégsem ártana felfigyelni, történetesen arra, hogy a ki­csik között a legkisebbek gyakorta íélrehúzódásra kényszerülnek, a serdülő ko­rú nagyobbak hancúrozásai elől. Azok, akik félénkeb- bek, ilyen környezetben nem tudják csiszolni, javítani stí­lusukat, gyorsaságukat. Jó lenne, ha a szülők elkísér­nék olykor őket. (így néha az az ember érzése, hogy jónéhány gyereket azért kül­denek el hazulról, hétvégén, hogy a mosásnál, takarítás­nál ne legyenek láb alatt.) Teljesebb lehetne a gyere­kek jókedve is, ha éreznek, a szülő együtt örül velük, figyelemmel kíséri fejlődé­süket. Arról már nem is szólva, hogy az egész heti munka után a szülőknek is hasznos lehetne egy kis mozgás. A városi uszoda rendsze­res látogatóinak szeme előtt nőttek ki a gyakorlómeden­ce sekély vizéből a most már mély vízben is maga­biztosan úszó „békák”, „del­finek”. Megszerették a vi­zet, az úszást. További fej­lődésük megérdemli a fi­gyelmet és a segítséget. N. J. diója, mégis inkább idejár. nak a klubba. Akkor is, ha nincs külön program. Vala­hogy barátokká váltak az évek során. Annak ellenére, hogjr lassan kicserélődik a tagság. A nyolc évvel ezelőt­tiek többsége már nincs kö­zöttük. Megnősültek, férjhez mentek, elköltöztek. Most zömmel középiskolások a KISZ-tagok, meg az itt la­kó, és a környékbeli üze­mekben dolgozó fiatalok. Bizonyára nem volt lcöny- nyű megszervezni, később pedig a meglehetősen hete­rogén összetételű KISZ-ben színvonalas mozgalmi életet kialakítani, de sikerült. Meg kellett találni a hozzá ve­zető utat. Azt a közös ér­deklődési kört, amely kez­detét jelenthette egy tartal­mas munkavégzésnek. A sa- jólászlófalvi fiatalok bebizo­nyították : egy kisközségben, kis létszámmal, más-más el- foglaltságú fiatalokkal is le­het kimagasló eredményeket elérni, példamutató munkát végezni az ifjúsági szövet­ségben. Ez a véleménye Parasznya nagyközségi Közös Tanácsa elnökének is: — Az utóbbi években megváltozott a falubeliek vé­leménye az itteni fiatalok­ról. A tanácson nap mint nap tapasztaljuk, lehet szá­mítani rájuk. Nemcsak ak­kor segítenek, ha hívjuk őket. Gyakran kopogtatnak az ajtón maguk is feladato­kat kérni. A sajólászlófalvi KISZ-tagok tevékenysége kö­vetésre méltó mások szá­mára is. És a pártbizottság titká­ra... — A lászlófalvi fiatalok felhívták magukra a község­ben lakók figyelmét. Ma már a felnőtteket érdekli, mikor, mit csinál a KISZ. Büszkék arra,, hogy gyerme­kük, unokájuk ebbe a közös­ségbe tartozik. Számunkra pedig valóban felkészült, ak­tív párttagokat nevelnek ki maguk közül. * A sajólászlófalvi községi KISZ-alapszervezet tagjai a napokban vették át a KISZ Központi Bizottság vörös vándorzászlaját... Monos Márta A fejlődő Patak A keskeny nyomközű vas­út megszüntetésével mind nagyobb szerepe van Sáros­patakon a közúti közleke­désnek. Többek között, ez is indokolja, hogy az új MÁV- úllomás építésével egyidőben új Volán-pályaudvar is ké­szül. A tanács ennek kiala­kítására több mint 11 mil­lió forintot ad. A városgazdálkodási mán­ia korszerű ellátására sz idén kétmillió forintért vá­sárolnak a város számára köztisztasági gépeket Tovább bővül 1983-ban Patakon a kereskedelmi üz­lethálózat egyebek között papír-írószer bolttal, virág­üzlettel. valamint egy gyer­mekcipő-bolttal. \ (

Next

/
Oldalképek
Tartalom