Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

T7S3. április 16., szombat

e§2ÄK.Wft@TARORS2Ä© 7

ZELK ZOLTÄNfc

Zuglói rét

Mi irt eltévedt pa ros ztleónf,' ki dörzsöli szemét és majdhogy sírva nem fakad, úgy álldogál e rét.

Ügy áfl a város szélinél, olyan hazátlanul.

Kóréin szellő nem prben, légy alkony nem lapul.

Álmában pitypang, gólyahír nő gyér füve között...

Álmában — ó, máj- százszor is! — begyek közé szökött ...

Hallod? Parányi sóhaj itt minden fűmoecanás s talán zokogni hallanád, ha éjjel erre jársz.

S ha vad erdő-szaggal a szél fölötte elszalad: gyárfüst mögül úgy néz a rét, mint rács mögül a rab ...

(1937)

l * A költő hagyatékából

r 55afe» György EKíesffJ 41 lendővej ezelőtt, 185SJ április 16-án szüler tett. Budapesten, a Minta- rajziskolában folytatta tanulmányait, később a bécsi

E. Helmer pallérozta tehetségét, végül, a müncheni akadémia hallgatója lett. Mintázni tökéletesen megtanult, ez látszik minden művén, még akkor is, ha eszményei ma már olykor meghaladottnak tűnnek. Első fontos műve a Mária Magdolna, 1884-ben keletkezett. ma a Nemzeti Galéria őrzi. Iskolát teremtett az aradi Szabadság-szoborral, melyet Huszár Adolf kezdett el faragni, s Zala fejezte be 1889-ben. Ez a stílus lett később honos a világháborús emlékművek készítésénél. Jeles mű Ligeti Antalról készült portréja, de az igazi tett a Millenniumi emlékmű, melyet pályázat nélkül 1894-ben kapott feladatnak, s melyen közel harminc évig dolgozott az építész Schi- kedanz Alberttel. A Hősök tere a magyar historizmus nagy emléke, mely a ko- lonnádokban számba vette Bernini Szent Péter székes- egyház előtti barokk terét és a párizsi Étoile központúságát, a hozzá igyekvő sugárutakkal. Árpád fejedelem szoborcsoportját élete föműveként Zala György mintázta. Az oszlopokra került nagy bronzcsoportok a Háborút és a Békét, a Tudást és a Dicsőséget, a Munkát és a Jólétet szimA Millenniumi emlékmű

bolizálják, a kolonnádok réseiben királyaink, történelmi személyiségeink portréi láthatók, évszázadaink történéseit, domborművek jelenítik meg. Ez a tér mai eszményeinkhez képest kétségtelenül konzervatív, de Európa más ilyen jellegű tereivel állja a versenyt;

pompát és méltóságot sugall __E méltó külalak is

h

ozzájárul ahhoz, hogy ez a tér ma, szabadságharcos elődeink hősi terévé magasztosult, ahol ünnepeinken állami szerveink koszorúznak, s minden jelentősebb külföldi delegáció is elhelyezi virágait.

Figyelemreméltó a nagykőrösi hősi emlékműve, Deák Ferencről mintázott szegedi portréja, és az esztergomi székesegyházba került arcmása Csernoch János hercegprímásról is.

i

L. M.

Vjacseszlav Sziszojevi

y-: 1

Szemipiszeev lakatosnak bizony kipurcant a tévéje. Nem nagy ügy, naponta megesik. Szemipiszeev tehát hívta a szerelőt.

•** ■* ’ • 'S •

— Tessék várni, menni fog — ígérték a szervizben.

:— Mégis, mikor?

Bűvös kör

— Még a nap folyamán.

Persze, hogy várt. Elmúlt egy nap, el a másik is. Ekkor kiapadt a türelme, panaszlevelet írt. Persze, ilyenkor jön a vizsgáló bizottság, jegyzőkönyvez meg Minden. Kiderült, hogy most

épp nem hibás a szerelő, mert neki meg a hűtőgépe mondta fel a szolgálatot. Szólt hát a szerviznek.

— Várjon, küldjük a szerelőt!

— Mégis, mikor?

— Még máj

Á tévészerelő, persze, várt.' Elmúlt egy nap, el a másik is. Kiapadt a türelme, panaszlevelet írt. Üjfent vizsgáló bizottság, vizsgálat, jegyzőkönyv. Kiderült, hogy nem hibás a hűtő- gépszerelő sem (csak a tévéje), mert ő meg a hideg lakásban vacog: nem jó a fűtés.

Hívná, persze, a központifűtés-szerelő lakatost, de bát — mint tudjuk .—, fi a tévé javítóra vár .«j

FECSKE CSABA:

Valaki

Kitölteni az űrt, a dolgok réseit csak ővele, ki rajtam attűnik, . .ií lei .bennem, mint a tarkómtól

sarkamig nyilai Jó fájdalom, ágy wan jele«

' 4 '

©

Y

Szövetkezetiek keresnek, távoli rokonok. Fiatalok. Egyikük gépészmérnök, másikuk brigádvezető.

Hamarjában előadják mondókájukat; író—olvasó találkozóra menjek haza a faluba.

— Olvastátok a könyveimet? — kérdezem kíváncsisággal.

— Én nem — mondja a

gépészmérnök rokon —, annyi a hajtás, hogy egyetlenegy könyvet se tudok a kezembe venni. így van ez

évről évre.

Lohad a lelkesedésem.

A brigádvezető rokon következik.

— Megvásárolnánk az egész brigádnak a könyveidet, hogyan juthatnánk hozzájuk?

Megállapodunk az író— olvasó találkozó időpontjában, s hogy arról még levélben értesítenek. Előhozakodnak a gondjukkal is, kábeleket szerelnének venni, ismerek-e a gyárban valakit?

Percek alatt elrendeződik az ügy. Boldogan válnak el tőlem a földiek. Azóta se hírük, se hamvuk, éve is?...

o

A faluba utazom. A busz tömve, . leginkább asszonyok, gyerekek szállnak le, s fel. Terebélyes útitársaim szóval tartják egymást.

— Megnéztem a városi piacot, de drága és hitvány. Szebb portékát csak a maszekok kínáltak, nincs kedSz. Lukács Imre:

vemre ra16. Potyára rázat- tam az ülepemet.

— Szerencsére megfőz^ tem, és a hűtőbe tettem. Három-négynapi pörköltet készítek egyszerre, rájár a családom, így haladok más munkával is. Csak válogatnak, el se hinném, ha más mondaná.

A táj ismerős, hagyományos növényekkel. Behemót uép veti a búzát, kombájn zörög a kukoricásban, pap- rikaszüretelőket Is látok. Kevés az ember, sok a diák.

A busz sűrűn megáll. Csupasz major képe villan elém, magával hozza a múltamat. Akkor éppen aktatáskásnak számítottam,

szövetkezetszervezőnek. Közgyűlésre érkeztem, kerékpárral. Korgott a gyomrom. felmásztam az ú tszéli eperfára, és teliettem magamat.

A közgyűlést este tartottuk, lámpafénynél, a teletünk, és éjfél jóval elmúlt, mire kifáradtunk, befejeződhetett a világmegváltás. Szedelőzködtünk. Az éjjeliőr bekiáltott:

— Addig el ne menjetek mán, míg a jószágokat fel nem támogatjuk.

Gyatra istálló, csontsovány lovak, tehenek, önerejükből nem tudnak lábra állni. Feltámogattuk őkét. Éppen ebben a majorban történt.

A busz megáll a falu kö-' lepén.

©

A veterán kertjében gyönyörű szőlőt termeszt. Malacokat is hizlal. Valamikor ő volt a főkáderozó, az egyszemélyes hatalom.

— Magának sokan éljeneztek altkor? Van haragosa?

— Akad. A földművesszövetkezet havonta egy vagon lisztet kapott, a pékek szétosztották egymás között, megsütötték a kenyereket, és jegyre szétmérték. A szomszédomban lakó péknek ment a legjobban, s egyik alkalommal kifizette az egész havi szállítmányt, elhappolta a többiek elől — mondja az öreg, a történetbe feledkező ve. A szobában ülünk, régebbi bútorok, televízió, rádió és néhány szakállas kiadású könyv társaságában. Napilap az asztalon. — Jöttek hozzám panaszra, nincs miből sütniük, intézkedjek, mielőtt háborog a nép. Visszaadattam a szomszéddal! Ezért haragszik. Azt hányja a szememre, megvolt, a tőkéje, s amit ma lehet, akkor akarta elkezdeni. Nem néz másra, csak a maga kamrájára.

— Maga néz?

— A községi vezetés tagja vagyok, a fiatalokkal törődök, próbálom őket irányítani, összefogni. Nehéz. Akik segíthetnének, a diplomások, pénz után szaladnak, akinek meg pénze is, szabad ideje is van, botrányosan viselkedik. A nyugdíja meghaladja a havi hétezer forintot. Téeszelnök korában együtt evett, ivott, vadászott a magasságos istenekkel, elintézték, hogy egészségesen, ereje teljében, s idő előtt nyugdíjazzák. Szép gyümölcsöse, háztáji földje, annyi pénze, ameny- nyit nem szégyell, mégis probléma van vele.

— Micsoda? — lepődök meg.

— A nőket hajkürássza! Fiatalt, középkorút megkörnyékezi, a pénzével csábítgat és kurafizál. Visz- szásságot, ellenszenvet vált ki, hogy volt vezető létére ilyen.

A presszóban kávét iszom. Fiatalok munkaruhában söröznek, vidámak és hangosak, zenegép bömböl. Eny- nyien szabadnaposak? Telik az idő. A kinti világ senkinek se sürgős.

Ez a presszó nem szívderítő. Koszos és elhanyagolt. Régi házból alakították ki, az ablakok függöny nélkül, pókhálósak, feketék a falak, az egyik helyiség pad- lós, a másik kövezett.

\

Fehér kocsiból, jól szabott öltönyben az ősz hajú volt téeszelnök száll ki. Emeletes palotája van, és számtalan irigye. A

presszósnővel sutyorog,

ölelgeti és summa pénzt gyűr a zsebébe.

A sarokból figyelem az eseményeket. A fiatalok közül páran elhúzzák a szájukat, s a távozó után legyintenek. A piros arcú, nagyhangú legény, aki az előbb még azt kiabálta: — Hogy van elnök elvtárs? — szélesen vigyorog. A társaihoz fordul, felemeli a sörösüveget, és ezt mondja:

— Játssza az eszit a vén kani, minden nyulat most akar megugrani. Valaki észhez téríthetné.

Az utcán látom a veteránt. Kerékpárján tolja a tápot. Utánalépek, a buszmegálló irányába igyekszünk.

— Meggyőződhetett róla, nem a levegőbe beszélek. — mondja némi elégtétellel és hunyorít —, épp a presz- szósnő az egyik macája.

— A felesége hagyja?

— Annak hallgass a neve! Odalök pár ezer forintot, a többit meg elveri, szoknyákra költi.

— Haragszik rá, vagy irigykedik?

— Nem szeretem az adósokat.

A főagronómus fiatal, jő szakember. Megkeresem. Ebédidőben érdeklődöm utána az irodában, a könyvelők mosolyognak, s némi élccel adják tudtomra, pótműszakot tart.

Az istállóban hat bikaborjú. A főagronómus éppen aljaz alóluk.

— Ez a lényeg — mondja komolyan. — Sok időt

elrabol, de nem csap be, a

végén jól fizet.

— Elismernek, jól megfizetnek. Minek a túlhaj- tás?

Leteszi a vasvillát, tessékel a szépen berendezett családi házba. Az alsó konyhában gyorsan mosakszik, átöltözik, tovább vitázhatunk.

— Két életet követel a kor, az előbbre jutás. Akik nem érik fel ésszel, alul maradnak. Mindegy ki, hol dolgozik, az az egyik élete, a másik az otthoni, s ebben nagyon egységes a falu, foggal-körömmel termeli belőle a pénzt. Más háttérbe szorul. Kilépjek a sorból? Többet keresek ezzel, mint a közösbeli fizetésem. Vastag bukszával mindent elérhetek.

— Vezető vagy — vetem közbe —, miért nem a teljesebb életre tanítod az embereket?

— Termelek, ami új és

jó, igyekszem felhasználni. Másra nincs időm, egy-két előadásra talán. Nagy szaktudást. szakértelmet követel j

a gazdálkodás. Aki egy I

hektár részes őszibarackot művel, abból évi 150 ezer forintot beseperhet, ehhez

a háztáji föld. a közösből jutó kereset járul. Szépirodalmi könyvet nem olvas, rendezvényekre nem jár, de a termesztésről, a szakmáról szóló könyvet keresi, bújja, mert anélkül nem boldogul. Aki mást mond, az szentbeszédet mond. Any- nyit is ér!

Hány füstölt szobában. Vitatkoz-