Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

T7S3. április 16., szombat e§2ÄK.Wft@TARORS2Ä© 7 ZELK ZOLTÄNfc Zuglói rét Mi irt eltévedt pa ros ztleónf,' ki dörzsöli szemét és majdhogy sírva nem fakad, úgy álldogál e rét. Ügy áfl a város szélinél, olyan hazátlanul. Kóréin szellő nem prben, légy alkony nem lapul. Álmában pitypang, gólyahír nő gyér füve között... Álmában — ó, máj- százszor is! — begyek közé szökött ... Hallod? Parányi sóhaj itt minden fűmoecanás s talán zokogni hallanád, ha éjjel erre jársz. S ha vad erdő-szaggal a szél fölötte elszalad: gyárfüst mögül úgy néz a rét, mint rács mögül a rab ... (1937) l * A költő hagyatékából r 55afe» György EKíesffJ 41 lendővej ezelőtt, 185SJ április 16-án szüler tett. Budapesten, a Minta- rajziskolában folytatta ta­nulmányait, később a bécsi E. Helmer pallérozta tehet­ségét, végül, a müncheni akadémia hallgatója lett. Mintázni tökéletesen meg­tanult, ez látszik minden művén, még akkor is, ha eszményei ma már olykor meghaladottnak tűnnek. El­ső fontos műve a Mária Magdolna, 1884-ben kelet­kezett. ma a Nemzeti Ga­léria őrzi. Iskolát teremtett az aradi Szabadság-szobor­ral, melyet Huszár Adolf kezdett el faragni, s Zala fejezte be 1889-ben. Ez a stílus lett később honos a világháborús emlékművek készítésénél. Jeles mű Lige­ti Antalról készült portréja, de az igazi tett a Millen­niumi emlékmű, melyet pályázat nélkül 1894-ben kapott feladatnak, s me­lyen közel harminc évig dolgozott az építész Schi- kedanz Alberttel. A Hősök tere a magyar historizmus nagy emléke, mely a ko- lonnádokban számba vette Bernini Szent Péter székes- egyház előtti barokk terét és a párizsi Étoile közpon­túságát, a hozzá igyekvő sugárutakkal. Árpád feje­delem szoborcsoportját éle­te föműveként Zala György mintázta. Az oszlopokra ke­rült nagy bronzcsoportok a Háborút és a Békét, a Tudást és a Dicsőséget, a Munkát és a Jólétet szim­A Millenniumi emlékmű bolizálják, a kolonnádok réseiben királyaink, törté­nelmi személyiségeink port­réi láthatók, évszázadaink történéseit, domborművek jelenítik meg. Ez a tér mai eszményeinkhez képest két­ségtelenül konzervatív, de Európa más ilyen jellegű tereivel állja a versenyt; pompát és méltóságot su­gall __E méltó külalak is h ozzájárul ahhoz, hogy ez a tér ma, szabadságharcos elődeink hősi terévé ma­gasztosult, ahol ünnepein­ken állami szerveink ko­szorúznak, s minden jelen­tősebb külföldi delegáció is elhelyezi virágait. Figyelemreméltó a nagy­kőrösi hősi emlékműve, De­ák Ferencről mintázott sze­gedi portréja, és az eszter­gomi székesegyházba ke­rült arcmása Csernoch Já­nos hercegprímásról is. i L. M. Vjacseszlav Sziszojevi y-: 1 Szemipiszeev lakatosnak bizony kipurcant a tévéje. Nem nagy ügy, naponta megesik. Szemipiszeev te­hát hívta a szerelőt. •** ■* ’ • 'S • — Tessék várni, menni fog — ígérték a szervizben. :— Mégis, mikor? Bűvös kör — Még a nap folyamán. Persze, hogy várt. Elmúlt egy nap, el a másik is. Ek­kor kiapadt a türelme, pa­naszlevelet írt. Persze, ilyenkor jön a vizsgáló bi­zottság, jegyzőkönyvez meg Minden. Kiderült, hogy most épp nem hibás a szerelő, mert neki meg a hűtőgépe mondta fel a szolgálatot. Szólt hát a szerviznek. — Várjon, küldjük a sze­relőt! — Mégis, mikor? — Még máj Á tévészerelő, persze, várt.' Elmúlt egy nap, el a má­sik is. Kiapadt a türelme, panaszlevelet írt. Üjfent vizsgáló bizottság, vizsgá­lat, jegyzőkönyv. Kiderült, hogy nem hibás a hűtő- gépszerelő sem (csak a té­véje), mert ő meg a hideg lakásban vacog: nem jó a fűtés. Hívná, persze, a közpon­tifűtés-szerelő lakatost, de bát — mint tudjuk .—, fi a tévé javítóra vár .«j FECSKE CSABA: Valaki Kitölteni az űrt, a dolgok réseit csak ővele, ki rajtam attűnik, . .ií lei .bennem, mint a tarkómtól sarkamig nyilai Jó fájdalom, ágy wan jele« ' 4 ' © Y Szövetkezetiek keresnek, távoli rokonok. Fiatalok. Egyikük gépészmérnök, má­sikuk brigádvezető. Hamarjában előadják mondókájukat; író—olvasó találkozóra menjek haza a faluba. — Olvastátok a könyvei­met? — kérdezem kíváncsi­sággal. — Én nem — mondja a gépészmérnök rokon —, annyi a hajtás, hogy egyet­lenegy könyvet se tudok a kezembe venni. így van ez évről évre. Lohad a lelkesedésem. A brigádvezető rokon kö­vetkezik. — Megvásárolnánk az egész brigádnak a könyvei­det, hogyan juthatnánk hoz­zájuk? Megállapodunk az író— olvasó találkozó időpontjá­ban, s hogy arról még le­vélben értesítenek. Előho­zakodnak a gondjukkal is, kábeleket szerelnének ven­ni, ismerek-e a gyárban va­lakit? Percek alatt elrendeződik az ügy. Boldogan válnak el tőlem a földiek. Azóta se hírük, se hamvuk, éve is?... o A faluba utazom. A busz tömve, . leginkább asszo­nyok, gyerekek szállnak le, s fel. Terebélyes útitársaim szóval tartják egymást. — Megnéztem a városi piacot, de drága és hitvány. Szebb portékát csak a ma­szekok kínáltak, nincs ked­Sz. Lukács Imre: vemre ra16. Potyára rázat- tam az ülepemet. — Szerencsére megfőz^ tem, és a hűtőbe tettem. Három-négynapi pörköltet készítek egyszerre, rájár a családom, így haladok más munkával is. Csak válogat­nak, el se hinném, ha más mondaná. A táj ismerős, hagyomá­nyos növényekkel. Behemót uép veti a búzát, kombájn zörög a kukoricásban, pap- rikaszüretelőket Is látok. Kevés az ember, sok a di­ák. A busz sűrűn megáll. Csupasz major képe villan elém, magával hozza a múltamat. Akkor éppen ak­tatáskásnak számítottam, szövetkezetszervezőnek. Közgyűlésre érkeztem, ke­rékpárral. Korgott a gyom­rom. felmásztam az ú tszéli eperfára, és teliettem ma­gamat. A közgyűlést este tartot­tuk, lámpafénynél, a tele­tünk, és éjfél jóval elmúlt, mire kifáradtunk, befeje­ződhetett a világmegváltás. Szedelőzködtünk. Az éjjeli­őr bekiáltott: — Addig el ne menjetek mán, míg a jószágokat fel nem támogatjuk. Gyatra istálló, csontso­vány lovak, tehenek, ön­erejükből nem tudnak láb­ra állni. Feltámogattuk őkét. Éppen ebben a majorban történt. A busz megáll a falu kö-' lepén. © A veterán kertjében gyö­nyörű szőlőt termeszt. Ma­lacokat is hizlal. Valamikor ő volt a főkáderozó, az egy­személyes hatalom. — Magának sokan élje­neztek altkor? Van hara­gosa? — Akad. A földműves­szövetkezet havonta egy vagon lisztet kapott, a pé­kek szétosztották egymás között, megsütötték a ke­nyereket, és jegyre szét­mérték. A szomszédomban lakó péknek ment a leg­jobban, s egyik alkalommal kifizette az egész havi szál­lítmányt, elhappolta a töb­biek elől — mondja az öreg, a történetbe feledkező ve. A szobában ülünk, ré­gebbi bútorok, televízió, rádió és néhány szakállas kiadású könyv társaságá­ban. Napilap az asztalon. — Jöttek hozzám panaszra, nincs miből sütniük, intéz­kedjek, mielőtt háborog a nép. Visszaadattam a szom­széddal! Ezért haragszik. Azt hányja a szememre, megvolt, a tőkéje, s amit ma lehet, akkor akarta elkezde­ni. Nem néz másra, csak a maga kamrájára. — Maga néz? — A községi vezetés tag­ja vagyok, a fiatalokkal tö­rődök, próbálom őket irá­nyítani, összefogni. Nehéz. Akik segíthetnének, a dip­lomások, pénz után szalad­nak, akinek meg pénze is, szabad ideje is van, botrá­nyosan viselkedik. A nyug­díja meghaladja a havi hét­ezer forintot. Téeszelnök korában együtt evett, ivott, vadászott a magasságos is­tenekkel, elintézték, hogy egészségesen, ereje teljében, s idő előtt nyugdíjazzák. Szép gyümölcsöse, háztáji földje, annyi pénze, ameny- nyit nem szégyell, mégis probléma van vele. — Micsoda? — lepődök meg. — A nőket hajkürássza! Fiatalt, középkorút meg­környékezi, a pénzével csá­bítgat és kurafizál. Visz- szásságot, ellenszenvet vált ki, hogy volt vezető létére ilyen. A presszóban kávét iszom. Fiatalok munkaruhában sö­röznek, vidámak és hango­sak, zenegép bömböl. Eny- nyien szabadnaposak? Te­lik az idő. A kinti világ senkinek se sürgős. Ez a presszó nem szívde­rítő. Koszos és elhanyagolt. Régi házból alakították ki, az ablakok függöny nélkül, pókhálósak, feketék a fa­lak, az egyik helyiség pad- lós, a másik kövezett. \ Fehér kocsiból, jól sza­bott öltönyben az ősz ha­jú volt téeszelnök száll ki. Emeletes palotája van, és számtalan irigye. A presszósnővel sutyorog, ölelgeti és summa pénzt gyűr a zsebébe. A sarokból figyelem az eseményeket. A fiatalok kö­zül páran elhúzzák a szá­jukat, s a távozó után le­gyintenek. A piros arcú, nagyhangú legény, aki az előbb még azt kiabálta: — Hogy van elnök elvtárs? — szélesen vigyorog. A társai­hoz fordul, felemeli a sö­rösüveget, és ezt mondja: — Játssza az eszit a vén kani, minden nyulat most akar megugrani. Valaki észhez téríthetné. Az utcán látom a vete­ránt. Kerékpárján tolja a tápot. Utánalépek, a busz­megálló irányába igyek­szünk. — Meggyőződhetett róla, nem a levegőbe beszélek. — mondja némi elégtétellel és hunyorít —, épp a presz- szósnő az egyik macája. — A felesége hagyja? — Annak hallgass a ne­ve! Odalök pár ezer forin­tot, a többit meg elveri, szoknyákra költi. — Haragszik rá, vagy irigykedik? — Nem szeretem az adó­sokat. A főagronómus fiatal, jő szakember. Megkeresem. Ebédidőben érdeklődöm utána az irodában, a köny­velők mosolyognak, s némi élccel adják tudtomra, pót­műszakot tart. Az istállóban hat bika­borjú. A főagronómus ép­pen aljaz alóluk. — Ez a lényeg — mond­ja komolyan. — Sok időt elrabol, de nem csap be, a végén jól fizet. — Elismernek, jól meg­fizetnek. Minek a túlhaj- tás? Leteszi a vasvillát, tessé­kel a szépen berendezett családi házba. Az alsó kony­hában gyorsan mosakszik, átöltözik, tovább vitázha­tunk. — Két életet követel a kor, az előbbre jutás. Akik nem érik fel ésszel, alul maradnak. Mindegy ki, hol dolgozik, az az egyik élete, a másik az otthoni, s ebben nagyon egységes a falu, foggal-körömmel termeli belőle a pénzt. Más háttér­be szorul. Kilépjek a sor­ból? Többet keresek ezzel, mint a közösbeli fizetésem. Vastag bukszával mindent elérhetek. — Vezető vagy — vetem közbe —, miért nem a tel­jesebb életre tanítod az embereket? — Termelek, ami új és jó, igyekszem felhasználni. Másra nincs időm, egy-két előadásra talán. Nagy szak­tudást. szakértelmet követel j a gazdálkodás. Aki egy I hektár részes őszibarackot művel, abból évi 150 ezer forintot beseperhet, ehhez a háztáji föld. a közösből jutó kereset járul. Szépiro­dalmi könyvet nem olvas, rendezvényekre nem jár, de a termesztésről, a szakmá­ról szóló könyvet keresi, bújja, mert anélkül nem boldogul. Aki mást mond, az szentbeszédet mond. Any- nyit is ér! Hány füstölt szobában. Vitatkoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom