Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március T3., vasárnap Filmnapok a falunak és a Hatotoknak / Hétfőn délután Baktakéken . ünnepélyesen bezárják a Filmnapok falun '83 borsodi rendezvénysorozatát. Ez a zá­róünnepség egyben a cserehá­ti napolc.iak a nyitása is lesz, amely már a filmnapoktól független tájegységi művelő­dési sorozat. A kettős ünnep­ség szónoka Siska András, az Encsi járási Pártbizottság első titkára. A fimnapok zárása­ként bemutatják Bacsó Péter Sértés című filmjét, majd utána találkozóra várják a rendezőt. E záróaktus holnap következik; érdemes röviden visszatekinteni a falusi film­napok kéthetes eseménysoro­zatára. Hetedik alkalommal ren­dezték meg országosan a fa­lunak szóló filmnapok soroza­tát. Ennek a rendezvénysoro­zatnak kiírásakor az volt az alapvető célja, hogy mind kö­zelebb hozza egymáshoz a ha­ladó filmművészetet, elsősor­ban az új magyar filmet és a falusi nézőt. A kezdeti idők­ben meglehetősen sűrített programmal jelentkeztek ezek a. sorozatok, számos művész— közönség találkozó, ősbemu­tató, szakmai jellegű bemuta­tó, azonkívül a rendes vetíté­si programban válogatott mű­sor jellemezte ezeket az idő­szakokat. Volt olyan év, pél­dául 1980-ban, amikor az új filmek többsége tematikailag a faluhoz kapcsolódott, s azért rendkívül izgalmas volt az ezekkel kapcsolatos viták sora. Például a Békeidő, a Harcmodor, a Korengedmény igén élénk visszhangot váltott ki a falun élő lakosság köré­ben. Az évek során részben a megjelenő filmek összetéte­le módosult, részben a falusi közönség igénye is. Jóllehet, például az idei borsodsziráki találkozón elhangzott olyan kívánalom, hogy jobb lett vol­na az ö életükhöz közelebb álló témájú filmet látni, ugyanakkor a bogácsi találko­zón meg azt a tanulságot von­hatjuk le, hogy nincs már kü­lön falusi igény, mert például a Szerencsés Dániel című film annak ellenére, hogy vá­rosi emberekről szól, és nem kapcsolódik közvetlen a fa­luhoz, rendkívül jó fogadta­tásra talált. Egyébként is nagyrészt a televízió hatásá­ra a falusi közönség filmigé­nye lassan mit sem különbö­zik a várositól, és örvendetes jelenségként kell regisztrálni a filmklub iránt falun jelent­kező igényeket, mint ami­lyennel például tegnapelőtt Tiszakarádon is találkoztunk. Az elmúlt két hétben Bor- sodszirákon, Mezönagymihá- Itjon, Bogácson, Tiszakarádon volt, és holnap Baktakéken lesz közönségtalálkozóval egy­bekötött bemutató a Filmna­pok falun sorozat keretében. Személyesen eddig három ta­lálkozón vettem részt: Bor- sodszirákon, Bogácson, Tisza­karádon. A vetítések után a gondolatcserék érdekesek, tanulságosak, hasznosak vol­tak, ennek ellenére érdemes lenne fontolóra venni, vajon a falusi igények hét év alatti módosulását követve, nem kellene-e a Filmnapok falun sorozat rendszerét is valami módon revízió alá venni. Ez évben már csak az említett rendezvények jelentették Bor­sodban a falusi filmnapokat, nem voltak a napi program­ban sűrítetten e célra ki­emelt filmek. Es bármily han­gulatosak és hasznosak vol­tak a .találkozók, a résztve­vőknek , csak kis hányadát érintették, s ezért vitatható: a szervezésükbe fektetett munkához és költségekkel arányban áll-e az a művésze­ti-tudati gazdagodás, amely esetleg várható tőlük? Nem kellene-e valami olyan kö­zönség-film kapcsolaton gon­dolkodni, ami a falusi nézőt is az élet szürke hétköznap­jain hozza közelebb a film­hez, teszi annak értő befoga­dójává, és nem szorítkozik a filmmel való találkozás ritka, protokolláris-ünnepi alkal­mak szűk keretei közé? Ugyanakkor ismételtein re­gisztrálni kell az eddigi talál­kozók — bár szűk csoportok­ra hátó — sikerét, értékét, hasznosságát. Még Baktakéken él sem hangzik a Filmnapok falun sorozatot záró mondat, Mis­kolcon hétfőn délelőtt, 11 óra­kor a Kossuth moziban már megkezdődik a forradalmi ifjúsági napok április 11-ig tartó filmprogramja. Miskol­con Fedor Vilmos, q KISZ városi bizottságának titkára tart megnyitót, majd Bacsó Péter Sértés című filmjét mutatják be, utána a Hevesy Iván Filmklubba várják a rendezőt találkozóra. Az ifjúsági filmprogram az elkövetkező hetekben számos érdekes bemutatót és talál­kozót kínál. Március 18-án Leninvárosban a TIFO klub­jában mutatják be és vitat­ják meg a Mephistot, ugyan­aznap este a csanyiki KISZ- iskolában a Szerencsés Dá­nielt. Március 24-én Leninvá- rosban Bacsó Péter Tegnap­előtt című filmje látható. Ér­dekes találkozót szerveznek március 26-án, délelőtt Mis­kolcon a Hatásvadászok cí­mű új magyar film vetítése kapcsán, amely után a film alkotói a miskolci színészek­kel fognak találkozni. Ugyan­aznap este Sárospatakon mu­tatják be a filmet és szervez­nek művész—közönség talál­kozót. Április 5-én Miskolcon A pártfogolt című dokumen­tumfilm, április 6-átn, délután a pamutfonóban, este a Bé­ke moziban az Adj király katonát! című film szerepel a programban; ez utóbbi két vetítés után a nézők a ren­dezővel találkozhatnak, s es­te Ifjúságvédelem és film címmel filmfórumot rendez­nek. Az ifjúsági filmsorozat megyei záróünnepségét ápri­lis 11-én Izsófalván tartják, ahol a Viadukt című filmet mutatják be, és az ünnepség vendége Gyarmati Mihály, megyei ifjúságpolitikai titkár lesz. A megye mozijaiban az elkövetkező négy hétben szá­mos, a fiataloknak szánt fil­met mutatnak be. Egy filmakció holnap vé­get ér, — egy filmakció hol­nap elkezdődik. Érdeklődés­sel várhatjuk. (benedek) Nemzetközi gyermekrajz-pályázat Debrecen megyei város Ta­nácsának művelődésügyi osz­tálya, Vili. debreceni nem­zetközi gyermekrajz-pályázat és- kiállítás címmel pályázatot hirdet a szocialista országok gyermekei részére. A pályá­zat célja a gyermekek köré-' ben folyó képzőművészeti' ne­velés eredményeinek bemuta­tása; a gyermekek képzőmű­vészeti érdeklődésének, eszté­tikai ízlésének fejlesztése, io-1 kozása; a nemzetközi kultu­rális kapcsolatok erősítése, Debrecen és testvérvárosai közötti barátság elmélyítése. A szocialista országok gyer­mekei 6-tól 14 éves korig ve­hetnek részt a pályázaton, 1982—1983-ban készült ön­álló, kiállításon még nem szerepelt művel. A szervezők értékes fődíjakat, különdíja- kat, jutalmakat, tűztek ki a pályázók számára. A pálya­műveket 1983. május 15-ig kell Debrecenbe, a Kölcsey Művelődési Központba be­küldeni (Hunyadi u. 1—3. 4026), ahol az érdeklődők bö-> vebb tájékoztatást is kaphat­nak. Esvégygyijfők találkozója az siyeleioii Hazai és külföldi kiállítók A kiállítás egyik szép darabja: kaiéit, Szlovákia területéről. QSű A magyar nyelv hete Érdekes, izgalmas vállal­kozásba kezdett, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Ne­hézipari Műszaki Egyetem földtan-teleptan tanszéke, va-' la mint ásvány- és kőzettan tanszéke: az egyetemen első alkalommal rendezték meg az ásványgyűjtők találkozóját. A találkozóra hazánk minden megyéjéből jelentkeztek, mint­egy nyolcvanan, ezenkívül igen szép érdeklődés mutat­kozott meg külországokból is. Elsősorban a környező orszá-» gok ásványgyűjtői részéről, de az NSZK-ból, Olaszor­szágból is jelezték érkezésü­ket igen rangos, hírneves gyűjtők. Az egyetemen tegnap nyílt meg .a találkozó. Ezen a na­pon elsősorban szakelőadá­sok hangzottak el, de ér­deklődők már a délelőtti órákban is érkeztek és néze­gették a tárlókba elhelyezett, értékes-érdekes ásványokat. A nagyközönség számára is látványos, érdekes esemé­nyek viszont ma, vasárnap Á „Kékszakállú Pénteken este a londoni Royal Festival Hall-ban nagy sikerrel mutatták be Bar­tók A kékszakállú herceg vára című operáját, , Az előadás két szempont­ból is ritkaságszámba ment zajlanak, 10 órától 16 óráig. Ezen a napon tekinthetők meg a hazai és a külföldi kiállítók legszebb gyűjte­ményei. Ásványok, drágakö­vek, féldrágakövek, díszítő­kövek láthatók, ezenkívül pedig cserélhetők, mivel az ásványok börzéjét is meg­rendezik. A legszebb anya-1 gok versenyét ugyancsak. Eehetséges: sok embert érde­kel a drágakő meghatározás is, mély ingyenes szolgálta­tásként vehető igénybe. Akár­csak az ásványmeghatáro-» zás, vagy őslények maradvá­nyainak meghatározása. Bé­lyeg- illetve levelezőlap-kiéi-» lítás is nyílt, melynek témá­ját a bányászat, az ásványok adják. Alkalmi postahivatal működik, emléklappal, al-‘ kalmi bélyegzéssel. ,r-;:-v; Még egy érdekesség: a .ki­állított anyagok versenyében kettőnek, a legszebb külföldi ásványnak és a legszebb ha­zai ásványnak járó díjat a közönség szavazata alapján adják oda. 1 — magyarul Egyrészt, mert a Kékszakál­lút a világszerte ismert Jev- genyij Nyesztyerenko, Judi­tét pedig Ham ári Júlia éne­kelte, másrészt, mert a szö­veg mindvégig magyarul hangzott eL A tavaszi, szokásos rendez-1 vénysojco/atok évikének a magyar nyelv hetének vas­kos. kézbe simuló programfü-j, zete hullott ki a borítékból S bár azok a programok, amelyekre invitálnak általa, egyáltalán nem látványosak, hivalkodjak, sőt, egyszerű címeikkel túlzottan is sze­rénynek tűnnek, szeretném hinni, mégis sokak figyelmét, érdeklődését felkeltik majd. Jó volna biztosan tudni ugyan-' is, hogy nemcsak az iskolák­ban tartott előadásoknak lesz népes hallgatósága, de azok-» nak is, amelyeknek a külön­böző művelődési intézmé-» nyék, könyvtárak, klubok ki- sebb-'nagyobb termeiben tar­tanak meg. Az anyanyelv birtoklása ugyanis nem magánügy. A hogyan beszélünk ? kérdésre nem legyinthetünk rá, mond­ván; ahogy tetszik. Ez akkor is így van, ha mindennapi egymás közötti érintkezésünk­ben természetszerűleg nem vagyunk olyan választékosán rafináltak, mint amikor ér­vényesül az írás fegyelmező hatása, amikor van időnk és módunk meditálni egy-égy ki­fejezés helyénvalóságán. A mindennapi beszéd, a „kony­hanyelv” érdesebb, szöglete-' sebb. mint az irodalmi nyelv — de nem közönséges. Fő­ként pedig nem trágár. Az utóbbi időben — saj­nos — azzá kezd válni. Nyilván nem vagyok egye­dül, aki belepirulok néha „in-» nen és túl” tizenévesek egy­más közti társalgásába, haj-» dani kocsisoknak tulajdoní­tott káromkodások kötőszó-' ként való használatába. Alig­ha véletlen, hogy nyelvésze-» ink egyre gyakrabban fog­lalkoznak e jelenséggel, rádi­ós és televíziós műsorokban', s hogy az idősebb korosztály egyre gyakrabban ragad tol-» lat, hogy megírja nemtetszé­sét. Nem lehet ugyanis .elintéz­ni e jelenséget azzal, hogy nem úgy gondolják, ahogy mondják, hogy az élő nyelv változik, s átértékelődnek a szavak jelentéstartalmai. De meggyőződésem az is, hogy nem elég tollat ragadni, s háborogni a fiatalok beszéd-» stílusán. Az ilyen háborgások mindig személytelenek, s ál­talában el sem jutnak azok-* hoz, akik kiváltották. A pusz­tába kiáltott szavakat sóin igen szokták meghallani: És mégis, hiszem, hogy nem hasztalan az anyanyelv tisztaságáért, helyes hasznú-» latéért, a szép beszédért ki­bontakozott, egyre erőteljes sebben duzzadó mozgalom. A rádió nyelvművelő műsorai­nak széles és aktivan közre-» működő hallgatósága, a nyelv­művelő klubók számának szaJ porodása mind-mind. jelzi; egyre több embert, s nem-» csak idősebbeket, fiatalokat is zavar a durva beszéd. S ha már é klubokról szóltunk, külön öröm. hogy a pedagó­gusképző intézetekben sorra-» rendre alakulnak ilyen közös­ségek— szűkebb pátriánkban, Borsodban például a sáros-» pataki Comenius Tanítókép­ző Főiskoláin évek óta műkő-» dik a kör —, mert koránt­sem mindegy, hogy milyen beszédkultúrával áll a gyere-» kék elé a tanító, a tanár. Mint ahogyan az sem mind­egy. hogy a családban milyen érintkezési szokásokat sajá-» tit el a gyerek. Amikor tehát véleményt, elmarasztaló Ítéletet mon­dunk az ifjúság nyelvéről, beszédstílusáról, kicsit önma-» gunk felett is ítéletet mon­dunk. Áz ifjúság beszédmód-» ja, társalgási stílusa mindig is különbözik a felnőtt ge­nerációétól. de nem teljesen független tőle. A példa kény-» szerítő erejű is. Ezért örültem annak, hogy szép számmal találtam a március 14-én kezdődő anya-» nyelvi ismeretterjesztő prog-» ramban olyan előadásokat, amelyek az iskolai és a csa­ládi nevelést feszegetik. Azt. hogy mindkettőnek, az isko-» Iának és a családnak is töb­bet kell tennie azért, hogy ifjúságunk beszédstílusa ke-» vésebb kívánnivalót hagyjon maga után. S ezért remélem, hogy a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat által fel-» vállalt szép, nemes, de na­gyon nehéz feladat, az anya-» nyelv védelme, jusson el azokhoz, akiknek szánják. Hozzánk. Mind többünkhöz. A magyar nyelv hete ezúttal nem is egy, hanem két hét lesz. Az anyanyelvi nevelés maga az év minden napjára érvényes. Szabad szombatok nélkül. Csutorás Annamária Megyaszóról mondom Körülbelül tíz percig tart­hat a lassított lépésű séta a megyaszói utcákon, amíg el­érünk Almási Lászlónéval a művelődési házba. De ezeket a lassított lépéseket is meg kell néha „merevíteni”: húsz méterenként állítják meg né­hány mondatra, vagy éppen ő kiabál át valakinek az út másik oldalára. A művelődési ház igazgatója mindenkit is­mer, s viszont őt is az itt élők. fiatalok és öregek. A beszélgetésekben semmi „ma­gas kultúra”, csupa minden­napi dologról van szó. Egész­ség, gyerek, munka, főzés, időjárás és a többi. Falusi kommunikáció. * Ilyen zsúfolt sose volt a megyaszói művelődési ház. mint amilyennek most mu­tatja magát. Pedig nem megy ritkaságszámba itt. hogy telt ház. van. A zsúfoltság oka nem is az emberek sokasá­gában keresendő — hétköz­nap van és délelőtt —. ha­nem a tárgyakéban. Néhol csak oldalazva fér az ember a bútorok, szőnyegek között, a nagyterem mellett a klub- helyiséget is ezekkel „népesí­tették be”, jó két hétle] ez­előtt. „Ö, hát mivé letté] te, a köz művelődésének háza?! A kultúra befogadására éhes emberek helyett mindennapi asztalok, székek, szekrényso­rok, heverők, fotelek, szőnye­gek, függönyök és sok más egyéb foglalt el magának rak­tárul?!” — így emészthetné magát, e szavakkal a ma em­bere, kissé patetikusan, meg inkább kívülről ismerve mű­velődési otthonainkat, mint belülről. Megyaszón senkinek nem jutott eszébe megrökönyödni a bútorok beköltözésén, sőt, inkább dicsérő, köszönő, el­ismerő szavak sorakoznak a nagy füzetben. Mert nem tá­rolják ám itt ezeket a lakás­berendezési alkalmatosságo­kat (és szükségességeket) — hanem meg is lehet vásárol­ni. Bizonyos: mérhetően eny- nyi „hasznot” még nem „haj­tott” ez a művelődési ház. mint az elmúlt két hétben. Napi százezer volt az innen vitt érték! És — nem kellett érte az embereknek utazgat­ni. nem kellett a szállítással bajlódni Szerencsről vagy Miskolcról. Egy beírás sze­rint: „Megbecsülése ez a fa­luban élőknek”.... • • • A művelődési ház igazgató­ja szerint két dolog inspirál­ta, hogy partnert keressenek az akcióhoz. A ki, mit sze­retne? című igényfelmérés során többen javasoltak bú­torbemutatót; tavaly ősszel pedig volt egy nagyon sike­res kezdeményezésük: a Kép­csarnok Vállalat vásárlással egybekötött kiállítása ... Hát így kezdtek a szervezéshez, az eredmény pedig minden várakozást felülmúlt. Arnel-» lett, hogy a Szerencs és Vi­déke Áfész bőséges bevételt könyvelhet majd el, gazda­godtak a helybéliek is. S az sem mellékes: a nagy vásár ideién még egy alkalmuk nyilt az embereknek, hogy ta­lálkozzanak egymással, be­szélgessenek. netán véleményt, kérjenek egymástól, melyik lenne jobb? — alapon. * Lehet, hogy úgy érezte a művelődési ház igazgatója, míg nézelődtünk és beszél-» gettünk, hogy valami ..nem illőt” csinált. Gyanítom, mert magától mondta: ..Nézze, ne­kem azt kell csinálni, amit az emberek kérnek, azt kell adni nekik, ami iránt érdek­lődnek. Hiába hirdetek én csillagászati előadást — ha nem jönnek ...” Egyébként ebben a műve­lődési házban is sok minden zajlik, csakúgy, mint hason­ló településeken megszokott. Csak mutatóbá szaladjunk végig néhány, már „lefutott”, s néhány várható házprog-» ramon: január végén nar»v sikerű rendezvényük volt amatőr színjátszókkal: feb­ruárban Soltész Rezső éne­kelt: megrendezték a házas­párok zenés-láncos találko­zóját: márciusban irodalom- történészt várnak: sportúj­ságíróval találkoznak; iskolai ünnepség lesz a művelődési házban, műsorral természe­tesen: és természetesen min­den más is volt itt.: zárszám-» adás a téesznek, küldöttgyű­lés az áfésznek, lesz majd tüdőszűrés és szeretnének ta­lálkozni a mezőáazdasági szakcsoportok tagjaival. És április első felében vizsgáz­nak a környékről idejárok a kazánfűtői és szakácstan­folyamon ... * Faluban még többnyire is­merik személyesen egymást: népművelő és a ..közönség”. Megyaszón ez komolyan van így. A népművelő is jól jár: tudia mire keli .ránvitni a szemét”. És így a > lakók is jobban járnak ... Ezt mondom Megyaszó­ról... Tcnagy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom