Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március 30., szerda „Nagyfényű’' lehetőség — „Nagyfényűnek” nevezte több mint három évszázada a pataki iskolát Comeni- us, a „Népek Tanítója”. Ö sem tett keveset azért, hogy Patak valóban jelen legyen az európai szellemtörténetben. ’ — Európai szintű ez a létesítmény — mondta az elmúlt hét végén Sárospatakon a Művelődés Házának avatására összegyűlt országos so- kadalom egyik „idevalósi” részvevője: Urbán György festőművész, akinek megadatott a lehetőség, hogy több európai országban járva, az összehasonlíthatóság alapján fogalmazza meg véleményét. Azt tette még hozzá: „Öröm ma itt lenni, és öröm lesz mindig, de vigyázni kell érié a pompás építményre!” Ha már szó esett az „országos sokadalomról”, hadd idézzük ide a Dombóvári városi-járási Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójának; a Magyar Népművelők Egyesülete művelődési-otthon szervezete elnökének, Bali- pap Ferencnek a szavait: — Irigylem azokat, akiknek «»bben az épületben naponta dolguk lesz — akár mint népművelőket, s még- inkáhb, mint olyanokat, akik itt élnek, és a maguk hasznára fogják alakítani az itteni lehetőségeket. Az építkezés megkezdése óta figyelhettem a ház születését. Fél évvel ezelőtt már megfogalmazódott bennem: mire az épületbe beér az ember, addigra már történik vele valami. Nem lehet, hogy az épület hatása ne változtatná meg az utcáról érkezőt. Ügy érzem, a pataki kollégák szép kötelessége, hogy méltók legyenek a ház építészettel megjelenített szelleméhez. Nagy szó talán, de az egész népművelő társadalom kötelességének is tartom, hogy itt, Makovecz Imre első művelődési otthonában valami fontos, lényeges és sokak hasznára való történjen. — Nem előzményéle nélkül történt, hogy a húz terveinek elkészítését Makovecz Imre, Ybl-díjas építészmérnökre bízták. A megvalósult terv mutatja, hogy mennyire jó választás volt ez. A kiváló tervező, az országszerte sok művéből jól ismert építész nagy tehetséggel, szeretettel és Sárospatak iránti elkotele- aettséggel végezte ért a közösséggyarapító ’ munkát — mondotta avatóbeszédében a Hazafias Népfront főtitkára. Makovecz Imre ki esi t már, patakinak számít; a házépítés revén egyik otthonává vált a Bodrog-parti város. S ameny- nyire élenjárója volt a Művelődés Háza ilyenné születésének — annyira szerényen „húzódott meg” az avatási ünnepségen. Ám így sem kerülhette el ,.sorsát”: a legde- rekasabb falusi lagziban kell csak a vőlegénynek elviselnie annyi jóra-kíyánságot, kézfogást, ölelést, s más módú megnyilvánulást — amennyit méltán kapott szombaton a tervező. Borongott, csepergett; mor- coskodott az időjárás az elmúlt hét végén Sárospatakon is. Hiába. Ezen a napon belül volt a fény és a melegség az emberekben. A hivatalos ünnepet még messzire jelezték az órák, amikor a Művelődés Házában már nagy volt a nyüzsgés. Voltak, akik csak nézelődtek, de a gyerekek már korongozhattak is, bábokat készíthettek a műhelyek részében. S amikor véget ért az avatóbeszéd, fel- emelően szép, hangulatos műsorral léptek színpadra az általános iskolák, a középfokú iskolák, a főiskola és a művelődési ház művészeti • csoportjainak tagjai. Akik nem fértek be a nagyterembe — százakról van szó —, színes televíziókon követhették az eseményeket. S bizonyára az ő torkukban is összeszorult valami, az ő tenyerük is taps- - ra mozdult, amikor a műsor „koronájaként”. a- Bodrog „öregtáncosai” is megmutatták: van még szív, bírja itt a láb, s itt van a jövő: táncuk végén gyermekeik tipegtek be szüleikhez, közéjük állva. A folytatásból mutatva valamit. Patakon, a Művelődés Háza egésznapos avatóünnepével befejeződött egy korszak a Bodrog-parti városban. Helye volt ennek az ünnepnek. Nem egyszer hallhattuk e jelzőket: „jeles; pazar; impozáns ...” A ránk következő hétköznapok sokkal kevésbé lesznek látványosak. Egy azonban bizonyos: ebben a házban jó helye van a művelődni vágyó embernek. Találja meg ki-ki a legjobb lehetőségét (l. n. JJ> Emlékeztető lebontották az utolsó öreg házat is a közelmúlt napokban Miskolcon az Arany János utca, Vörösmarty utca, Korvin Ottó utca és Szemere utca által körülzárt területen. Már évek óta üres volt ez a térség, egyetlen földszintes ház állt csak, ahol a bányászati aknamélyítök tanyáztak. Most a Szemere utca mellett már mélyítik az alapját egy új nagy épületnek, a térségen felvonulási épületet húztak fel, bizonyára hamarosan beépül ez a szomorú emlékű terület. Hajdan, 1944-ben itt, az Arany János utca, Szemere utca, egykori Zöldfa utca és Kölcsey utca négyszögében volt a gettó. Ide, erre a szűk területre tömörítették Miskolc és környéke üldözött zsidóságát, itt élték rövid ideig embertelen körülmények között, itt volt a mai lottóház tövében az a ház, amelyben kínvallatások során próbáltak a ‘ csendőrök újabb értékeket elszedni az emberektől, itt haltak bele igen sokan a kínzásokba, s innen, erről a kis területről indult el a tizennégyezer emberből álló menet az egykori téglagyár szárítóiba, hogy ott vagonba rakják őket a kakastollasok és hamarosan Auschwitzba kerüljenek. A haláltáborból a tizennégyezer Miskolcról deportált üldözöttnek igen elenyésző kis töredéke tért vissza, a gázkamrák és krematóriumok szüntelenül teljesítették a hitleri parancsot, Horthy csendőrei meg szállították hozzá az embereket. Most már végleg beépítésre, újjászületésre vár a hajdani miskolci gettó területe. Nézem a kopár íölddarabot, emlékezem. S eszembe jut: most olvastam, hogy a közelmúltban újabb utcanevekről döntött Miskolc város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Például utcát kap a város köztiszteletben állt egykori várostörténésze, Marjalaki Kiss Lajos, aki örök példa lehet a miskolci lokálpatriótáknak, s további új utcanevek is kerülnek a kész és születő utcák falaira. Ám a miskolci tizennégyezer mártír emlékét még sem utcanév, sem köztéri emlék nem örökíti. Miskolc alighanem az egyetlen város, ahonnan ilyen sok üldözöttet deportáltak, s ahol ennyire megfeledkeztek róluk. . Jövő nyáron, június elején negyven esztendeje lesz a deportálásnak. Addigra bizonyára kialakul a gettó helyének beépítése is. Igencsak itt az ideje a mulasztás pótlásának, örökítse utcanév, vagy egyéb közterületi emlék a mártírok emlékét és szolgáljon emlékeztetőül az utókornak ... (bm) Vevők és eladók... Hétköznap és a Hét végén is egyaránt nagy a forgalom. Különösen az új vásárcsarnokban kialakított elárusítóheiyet kedvelik c környékbeiiek, ahol meghatározott időszakonként más-más vállalat, szövetkezet jelentkezik csökkentett árú cikkeivel. Képünkön: a vásárlás utolsó percei, várakozás a pénztár előtt. Fotó: L J. A Munkásőrség életéről Kiállítás a December 4. Drátafivekkes Huszonöt éves tevékenysé- i gük eseményeit idézi fel a Munkásőrség' "megyei parancsnokságának vándorkiállítása, amejv tegnap nyílt meg Miskolcon, a December 4. Drótművekben. Negyedszázados jubileumát ünnepelte az elmúlt évben a Munkásőrség; a tegnap megnyílt kiállítással idén is emlékeztetnek a ma már történelminek számító eseményre, a megalakulásra, a munkásőrök társadalmi, politikai, gazdasági és fegyveres tevékenységére, napjainkban végzett munkájára. Kovács Mi- liály, a December 4. Drótművek pártbizottságának titkára nyitotta meg a gyár dolgozói és a Munkásőrség megyei képviselői előtt a mintegy száz dokumentumfotóból álló kiál_ lítást. Méltatásában sióit a megye munkásőreinek sokirányú és felelősségteljes tevékenységéről, a gyárral való jó kapcsolatáról, a fiatalok nevelésében végzett szerepéről. A drótművekben három napig nyitva tartó kiállítás dokumentumai egy negyedszázadnyi történelmet ölelnek fel. A legrégebbi képek a megalakulásról adnak információt, majd gyakorlatokról, ünnepségekről készített fotók következnek. Kézfogások, azóta már szervezeteknek nevet adó ismerős arcokat láthatunk gyakorlatokon, ünnepélyeken ellesett pillanatképeken: Prieszol Józsefet, Rónai Sándort... Egy másik tablón a fiatalok munka, gyakorlatok, segítségnyújtás közben. Harmincötön felüliek, akik olyan családok tagjai, ahol munkásőrnek lenni megbecsült tradíció. A „25 éves a Munkásőrség” vándorkiállítás három nap múlva Leninvárosban tekinthető meg. " Ógörög csúcsos ivóeiiiy Az antik művészet kincsestára újabb szép példánynyal gyarapodott: a szovjet régészek a vallási szertartásoknál használatos aranyból készült ógörög csúcsos ivóedényt — ősi nevén — ri- tont hoztak a felszínre egy észak-kaukázusi kurgán,. azaz népvándorlás kori ősi temetkezőhely mélyéből. A bikaszarv formáját követő, vert aranyból készült kupa alját apró szárnyaslovak és borostyán intarziák díszítik, a kupa oldalán pedig a görög mitológia motívumai elevenednek meg. A szakértők a kupát a lenin- grádi Ermitázsnak adták át, ahol a „szkíta arany” gyűjteményt gazdagítja majd. fiz Ideológiai munka tapasztalatai a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyár Párt- bizottsága a közelmúltban megtárgyalta a pártalapszer- vezetek marxista ideológiai nevelő tevékenységének tapasztalatait, s határozatot fogadott el a munka továbbfejlesztésére. A testület többek között megállapította, hogy a XII. pártkongresszus óta a vállalat pártvezetőségeinek és pártalapszervezé- teinek ideológiai nevelőmunkája megélénkült, tervszerűbbé, tudatosabbá vált. Az ideológiai tevékenység személyi feltételei az elmúlt években kedvezően alakultak. A vezetőségi tagok, a tisztségviselők többsége rendelkezik a munkájához szükséges marxista—leninista ismeretekkel, képzettséggel. A párttagokra a szocialista eszmék terjesztése, az elvek melletti nyílt kiállás jellemző. Magatartásukkal és gondolkodásukkal kedvező irányba befolyásolják munkahelyi környezetüket is. A vállalat dolgozóinak többsége a szocialista erkölcs normái szerint él és dolgozik, a gyárban a politikai légkör kiegyensúlyozott. A dolgozók többsége általános és politikai műveltsége alapján alkalmas az ideológiai kérdések megismerésére, elsajátítására, terjesztésére, Nagy hangsúlyt fektetett a testület a pártcsoportök- ban folyó ideológiai munka elemzésére. Ebben nagy szerepet tulajdonítanak a rendszeres pártcsoport-értekezle- teknek. Megállapították, hogy az alappervezeti vezetőségek egy része nem fordít kellő figyelmet a pártcsoportvezetők megfelelő informálására, helyi ismeretekkel való ellátására. Gondot jelent, hogy a pártcsoport- értekezletek nincsenek mindenhol rendszeresen megtartva, s elsősorban a tájékoztatás hiánya miatt „a politikai műhely” szerepét nem tudják mindig betölteni. A pártcsoport vezetők felkészültségének, tájékoztatásának növelése érdekében . a pártbizottság részükre havonta továbbképzést tart, melyen az általános bel- és külpolitikai kérdések elemzésén túl nagy gondot fordítanak a napirenden lévő. a dolgozókat érdeklő és érintő ideológiai vonatkozású kérdések tisztázására is. A meglévő gondok ellenére a pártcsoportok jelentős részénél meghatározóvá vált a kommunista szellem, erősödött kapcsolatuk a párton- kívüliekkel. Megfelelő segítségnyújtással továbbra, is fejleszteni kívánják a pártcsoportok meggyőző, érvelő agilációs készségét és módszereit. Az elért eredmények ellenére a testület úgy látja, hogy a további fejlődés érdekében a pártvezetőségek és pártalapszervezetek ideológiai tevékenységét még tudatosabbá kell tenni. Különösen vonatkozik ez a pártcsoportokra. A pártszervezeteket fokozott mértékben fel akarják készíteni arra, hogy az alkalmazkodási készségük, a változó körülményekhez igazodva erősödjön és fejlődjön. Ennek érdekében a marxista—leninista Végzettséggel, képzettséggel rendelkező párttagokat az eddiginél jobban be kívánják vonni a politikai munkába. A testület többek között úgy határozott, hogy pártvezető- segi üléseken, taggyűléseken napirendre kell tűznf az ideológiai nevelőmunka tapasztalatainak helyi elemzését, a feladatok meghatározását. Céljuk, hogy ezzel is tovább bátorítsák, élénkítsék, a pártszervezetek, a szakszervezet és a KISZ szervezeteinek ideológiai munkáját. Frisovszki Tibor Nemzetközi zeneszerzői verseny Zongorás trió komponálására nemzetközi zeneszerzői pályázatot hirdet — a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendező bizottsága felkérésére — a Magyar Zeneművészek Szövetsége közösen a Zeneműkiadó Vállalattal és a Nemzetközi Versenyek és Fesztiválok Irodájával. A kiírás szerint a versenyen minden ország zeneszerzője részt vehet, aki 1983. december 31-ig nem tölti be a 40. életévét. Csak olyan művekkel lehet pályázni, amelyeket nem adtak ki, nem mutattak be és más versenyeken nem nyertek díjat. A trióban a zongora mellett bármilyen vonós- és fúvóshangszer alkalmazható, elektronikus eszköz felhasználása nélkül. Második billentyűs, illetve ütőhangszer nem szerepelhet az együttesben. A beküldési határidő 1984." február 29. A zongorás trió komponálására kiírt zeneszerzői verseny eredmény- hirdetésének napján, 1984. március 24-én kerül sor a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorának keretében annak a tavaly, 1982-ben meghirdetett fúvósötös pályázat díjnyertes müveinek gálakoncertjére, amelynek eredményét most, szombaton, hozták ‘ nyilvánosságra. Kossuth-est: Ilyenek vagyunk A szokásoktól eltérően hétfő délután szünet nélkül nyílt és csukódott a színház bejárata. A tegnapi napra „kibérelték” a kossuthosok. Mármint a miskolci Kossuth Gimnázium tanulói. Folytatva az iskolai hagyományokat, az 1982—83-as tanév hallgatói is úgy' döntöttek, hogy a nagyközönség elé lépnek. Elsősorban persze társaik és szüleik elé, de tágítva a kört mindazok elé, akiknek közük van ehhez az iskolához, mert ide jártak, vagy egyszerűen csak szimpatizánsok. Ilyenek vagyunk — hirdette a meghívóban feltüntetett műsorcím, kicsit noszogatva is a kérdést — tényleg, milyenek ezek a mostani kossuthosok? Mielőtt a választ megadnánk rá —, amilyennek mi láttuk e csaknem háromszáz fiatalt színpadra léptető • monstre műsort, s benne persze a diákokat, hiszen mindenekelőtt őket illik „megmérni” — hadd bocsássuk előre: szükség van az ilyen iskolai ünnepekre is, az ilyen, kicsit kifelé kacsingató, reprezentatív megmozdulásokra. Mert igaz, hogy mérhetetlenül sok energiát, rengeteg munkát kívánnak diáktól és irányító, szervező pedagógustól egyaránt, de valahogy mégis elengedhetetlenül hozzá tartóznak ahhoz, amit egy iskola vonzáskörének szoktunk nevezni. És persze azért is jók ezek az alkalmak, mert ilyenkor azok is „szóhoz juthatnak”, akik más alkalmakkor talán nem jeleskednek annyira, egy kicsit szorosabbra vonja a kötődést, a közösségért érzett felelősséget, hiszen ilyenkor nem X. Y. tanuló szerepel (még ha a szülők persze így is néznek a színpadra), hanem a gimnázium tanulója; az iskola, ha éppen úgy tetszik. Nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, tegnap így érzett a színházban mindenki — akár a színpadon, akár a nézőtéren volt a helye. Ettől volt nemcsak jó hangulatú, hanem kicsit emelkedett is a tegnapi két és fél óra. S egy iakffila belső tartásához ez éppúgy szükségeltetik, mint az oktatás színvonala. A kettő nem zárja ki egymást, éppenhogy összefügg. És akkor lássuk, milyenek is voltak a diákok. A válasz lehetne ilyen egyszerű: mint az életben; mint a fiatalok. Komolyak • és vidámak, elfo- gódottak és felszabadultak. Meghatóan emelkedettek és szertelenül csapongók. Az ellentétpárok nem véletlenek. Maga a műsor is ilyen volt. Az első rész, himnikusan szép esengés a békéért, amelyben testvéri kezet nyújtott egymásnak Kazinczy és a pol-beat, a kétszáz tagú kórus és a gitárját egy- szál magában pengető fiú. Ebben á nagy ívű, gondosan felépített, az egymásra rímelő gondolatokat a fiatalok érzelemvilágára hangoló műsorrészben egyik arcukat mutatták. Azt, amelyet többnyire belsőnkben hordozunk. A másik néw, a második volt a felszabadultabb, kicsit fricska .tükör. Sulibuli — szombat esti filmkoktél keretben. Friss volt és szellemes — ízig-vérig fiatalos. Végig felszabadult jókedv kísérte, az a fajta derültség, amit csak az összetartozók tudnak éreztetni. Az egymást jól ismerők. Szándékosan kerültük, hogy egy-egy műsorszáftiot kiemeljünk, pláne egy-egy szereplőt.- Aki színpadra lepett — sok vagy kevés feladattal, egyedül vagy csoportban — az iskoláját, a közösséget képviselte. A felelősség egyformán „nyomta vállukat”. Mondjuk hát, örültünk, hogy részesei "lehettünk estjüknek, hogy megtudhattuk, milyenek is. Egy gondolat azonban még kilcfvánkozik a krónikásból. (Néhány iskolai est emlékével tarsolyában.) Egyszer ki lehetne próbálni, hogy ünnepeink ünnepi műsorát gondozza egy-egy iskola. Alighanem nemcsak a feladat lenne nagy és megtisztelő, de közösségérlelő ereje is hordozna magában igazi értékeket. Csutorás Annamária
