Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
1983. március 16., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nyugdíjasoknak Gondoskodás az idős emberekről Öregek napközi otthona Hazánkban 2 millió 200 ezer nyugdíjas korú ember él. Bár helyzetük igen különböző, jelentős részük rászorul a segítségre, a társadalom szociális gondoskodásának valamilyen tormájára. Főleg a magányosan élő idős emberek szorulnak — többnyire nem anyagi, hanem csak a közösségtől kapható segítségre. A javuló életkörülmények; a korszerű táplálkozás, a több lakás, az egészségügyi ellátás gondossága meghosszabbítja az életkort. De, hogy a meghosszabbodott élet tartalmassá váljon, hogy az életkorból takadó nehézségeket, gondokat sikeresen oldják meg a helyi illetékeselv, a bevált szervezeti tormákat, főleg az idősek napközi otthonának és a házi szociális gondozóhálózat fejlesztésének lehetőségeit kell kihasználni. Bár a városban élő idősek helyzete kedvezőbb a magasabb jövedelem, a komfortos lakás miatt, mégis a falun .élők helyzete jobb. mert ott a közösség, a környezet nagyobb felelősséggel gondoskodik róluk. Ez azt is jelenti, hogy az anyagi segélyek helyett a szociális gondoskodás, a nyugdíjasház, penzió, és a házi szociális gondozóhálózat fejlesztése jelenti a jobb megoldást. Mindez kiegészíthető a család, a volt munkahely és a társadalmi szervek figyelmes gondoskodásával főleg a magány, az egyedüllét enyhítésében. Az országszerte működő napközi otthoni hálózat húsz év alatt épült ki. 1965-ben még mindössze hetvenöt, 1980-ban már 885 otthon huszonötezres férőhellyel várta az idős embereket. Az otthonok környezete, felszereltsége, színvonala egyre javul, ennek ellenére gondok is vannak az intézményekkel. A napközik többsége nem erre a célra épült, hanem óvodából, raktárból, tanácsi épületekből, parókiából, üzemépületből, legjobb esetben régi kastélyokból alakították át. Így az otthonok csekély beruházással jöttek létre, 'de színvonaluk, elhelyezkedésük nem mindig a legkedvezőbb, főleg a mozogni, utazni nehezen tudó 70—80 évesek számára. A fejlesztés, bár az ország egész területén folyik, aránytalan. Nem a legrosszabbul ellátott vidékek, hanem a szociális létesítményekkel amúgy is viszonylag jól"ellátott megyékben, városokban létesítik a legtöbb új otthont. A telepítés nem mindig az igények, hanem az átalakításra alkalmas épületek függvénye. A legrosszabban ellátott megyékben főleg a férőhelyek átcsoportosításával kívánnak gyorsan segíteni a rászorulókon. Minél nagyobb a város, az ellátottság annál kedvezőtlenebb. A hatvan éven felüli népesség 49 százaléka él városban, de a napközi otthonoknak csupán 24 százaléka található ott. A városok inkább a központban elhelyezkedő hatvan-nyolcvan férőhelyes reprezentatív otthonokat alapítanak, pedig a kisebb — az elöregedő városrészekben elhelyezkedő — otthonok a hasznosabbak. A kisközségek kedvezőtlen anyagi és létesítményfeltételek miatt alig képesek otthonok fenntartására, viszont a nagyobb, ötezer fő feletti községek 94 százalékában működik otthon. A kisközségekben inkább a hetes napközi otthon a kedvelt, mert ezzel csökkenteni lehet az idősek számára terhes napi bejárást. Az idős emberek napközi otthonokban történő ellátásának korlátái is vannak. Még a hetes napközi otthon sem pótolhatja a személyi és tárgyi feltételekkel jobban ellátott szociális otthonokat. A napközit csak egészséges idős emberek vehetik igénybe, hiszen a betegek felügyeletére, gyógyítására hiányzik az orvos és a felszerelés. A legjobb megoldást a kombinált napi, illetve heti benntartózkodást szükség szerint megengedő otthon biztosítja. A napközi otthonok mellett, vagy ezzel összekapcsolva a saját otthonában gondozott idős emberek számára a házi gondozóhálózat nyújthat segítséget az életvitelhez — mosásban, főzésben, takarításban és az előbbiekkel azonos értékű személyes kapcsolatban, hogy az egyedül élő emberek érezzék: nfncsenek magukra hagyva. A. L. Késiül ö labda gőze! ezer labda Készül Havonta nevieanyvaron, a lermeioszovei- Rezet labdavarró melléküzemében. A harminc labdavarró asszony otthon végezheti a munkát, úgy osztván be munkaidejét, hogy mellette a ház körüli teendők ellátására is maradjon idő. Barati Józsetné például 25-30 focit készít el minden hónapban, tud hát időt lorditani a varráson kívül baromfinevelésre is. (Fojtán László felvétele} A szóban forgó kastély (bal oldali képünkön). Fúrják a robbanóanyag helyét (jobb oldali képünkön). Egy kasfély végnapjai — Szerkesztőség? Váradi József vagyok, Miskolcról, a Táncsics tér 4. szám alól. Kérem, tudnak róla, hogy felrobbantják a tornyosné- meti kastélyt? A napokban jártam arra, s megdöbbenve láttam, hogy a tsz emberei kerítik körbe, fúrják a falakat, s állítólag most csütörtökön meg is történik a robbantás. Ilyen gazdagok vagyunk mi, hogy azt a kevés szép épületünket is felrobbantjuk? * Olajos Csaba, a megyei tanács „műemlékese”: — Mint magánember mondom, nagy kár érte. Én személy szerint értékes épületnek tartom. A magánembert azért hangsúlyozom ki, mert a tornyosnémeti kastély nem élvez műemléki védettséget, így mint műemlékes, hivatalosan nem is tehettem lépéseket a megmentéséért. Ennek ellenére három évvel ezelőtt írtam egy levelet a mezőgazdasági osztálynak, tudatva benne, hogy a termelőszövetkezet szó szerint leéli a kastélyt. A tények ismeretében láthatja, a levélnek nem sok eredménye volt. — Ön szerint ez az épület még megmenthető lenne? — Sok millióval igen. Az épület szerkezete három évvel ezelőtt még egészséges volt. A tetőzete volt sérült, és a nyílászárók hiányoztak. Ha másnak nem, üzemi épületnek megfelelne. * Matisz Károly, a Hidasnémeti községi Közös Tanács elnöke: — A hír igaz. Sajnos, az épület életveszélyessé vált, ezért küldtünk egy átiratot a tsz-nek, bontsa le a tulajdonában levő kastélyt. — Hogyan sikerült ilyen állapotra „lezülleszteni” ezt az épületet? — Amikor én idekerültem, 1965-ben, még jó állapotban volt. Gyönyörű kandelláberek, parkettás szobák jellemezték, egy ideig a tanács is ott működött. 1966-ban mi cseréltettük ki a sérült bádogtetőt palára, mintegy 110 ezer forint költséggel. Később az épület a helyi tsz tulajdonába került át. Tartottak abban terményt, csirkét, később pedig már üresen 'állt. S lassan elfogyott belőle minden mozdítható. Ajtó. ablak, egyéb. Aki érte, vitte. 1974-ben az' árvíz is kárt tett benne. — Nem próbálták hasznosításra valakinek átadni? — Dehogynem. Nézték ezt sokan. Tetszett is, de csak teljesen felújítva vették volna át. * — Czikó Lajos vagyok, a hidasnémeti Március 21. Tsz elnöke. — Miért robbantják fel a tornyosnémeti kastélyt? — A tanácstól kaptunk egy átiratot, hogy az épület életveszélyessé vált, le kell bontani. Hivatalos a dolog, a bontási engedélyt megkértük a járási hivatal műszaki osztályától. Mivel a robbantás kevesebbe kerül, mint a hagyományos bontás, ezért döntöttünk mellette. — Mindenkitől azt hallom, hogy ezt a kastélyt a jelenlegi tsz, illetve még inkább a jogelődje élte le. — Amikor én ide kerültem elnöknek, néhány éve, akkor már ilyen romos volt A korábbi évekről én nem mondhatok véleményt ... Hogy miért nem újítottuk fel? Sajnos, a gazdaságunknak, de azt hiszem egy gazdaságnak sem áll ma nálunk rendelkezésére — ilyen célra — ötmillió forint Tornyosnémetiben, a hely- % színen .. Két ember fúrja f a kastély falát. I — Jó napot kívánok! Az J Észak-Magyarország szer- t kesztöségétöl jöttünk. — Jó napot. Faragó í László vagyok, robbantó- * mester. A kollégám, Bessenyei Endre szintén robbantómester. — Szívesen robbantanak ilyen épületet? — Dehogy szívesen! Az emberben sír a méreg! Nem lett volna szabad ezt ennyire elhanyagolni... 1 * A faluban ... — Mit szóltak a hírhez? Vadász Andrásné: — Nem tapsol neki senki! Sőt, volt, akinek ökölbe szorult a keze, és bizony sokan megsiratták... * Ä tervek szerint holnap a mintegy ezer fúrólyukba elhelyezett pakszit ereje nyomán eltűnik u tornyosnémeti kastély. Holnaptól a felvételünk — sajnos — archívvá válik. Nekem pedig mindennek kapcsán az jutott eszembe, hogy megyénkben akad még néhány kastély, kúria, amelyre előbb-utóbb har sonló sors vár. Hacsak ... hacsak a tornyosnémeti robbantás nem lesz végre figyelmeztető jeL Hajdú Imre Fotó: Daczó József Jegyzet Zászlói lessék!?... fi Harminc hektár üszkös fenyves Á sályi erdőfűz után Zárjuk el a gyufát! — Tessék ?! — mintha földbe lőtték volna a talpaim, úgy döbbenek bele a betonba a kétszázezres nagyváros — Miskolc —r legforgalmasabb csomópontjának a sarkán. A Kazinczy utca és Széchenyi út sarkán. „A Szemerénél.” Ahol mindig is megszokhattuk, hogy tavasszal, nyáron és ősszel virágot kínálgatnak a járókelőnek; a karácsonyi ünnepek közeledtén meg mindenféle „akasztófadíszt”; szilveszterkor meg az alkalomhoz illő (meg nem illői dolgokat. Szóval, szíven ütött itt március 15-e ünnepén a markában hurkapálcikához rögzített nemzetiszínűre festett, papírzászlókat — meg dobozból gombostűvel „megfeszített” kokárdákat árusító fiatal lány (vagy asszony) hangos szavú kínálata: „Zászlót tessék!” ... Mellette, tíz méterre sem, hóvirágot árultak-kínáltak mások. Engem is megállítottak szavakkal — de mondtam, már letudtam nőnapi szívügyeimet, s a hétköznapiakat is. Nem kérek ma és most virágot ... De mit tegyek ezzel a pa- pírzászlói kínáló árusítással?! Csak megkérdezem: nem járt arra senki, illetékes arra, hogy megvédjen minket az ilyen megemlékezéstől? (t. n. J.) Látott-e már a tisztelt olvasó harminc hektárnyi fe- nyöérdőt szinte teljesen leégve? Ha igen, akkor tudja, mit érezhet valaki az üszkös ágdarabok, a megfeketedett törzsek, a mindent elborító hamu láttán; ha pedig nem, akkor csupán fantáziájára bizhatjuk: Képzelje el a feketefenyőket. teljes pusztulás után. A már holt erdő Sály határában, a falu legszélső házaitól alig pár száz méternyire található. szinte eleven figyelmeztetésként: az eset e napokban, hetekben bárhol megtörténhet a megyében, ha nem figyelünk eléggé az eldobott gyufaszálra, csikkre, gyermekeink játékára. A Kövesd közeli községben éppen az utóbbi, tehát a gyermekjáték, párosulva a szülői felelőtlenséggel. okozott mintegy 600—800 ezer forintos kárt a Bükkalja Termelőszövetkezet 15 éves fenyvesében. A nyolcéves kisfiú kezében ugyanúgy, mint hétfőn. mo6t is ott a gyufásskatulya. Készséggel megmutatja, hogyan kapart össze egy maroknyi „kórét”, hogyan lobbantotta lángra, majd hogyan taposta el ijedtében a tüzet. A lány, aki már elmúlt 12 éves, először tagad, érezhető, hogy a felnőttek megtanították, mit is mondjon: — Lopva cigarettázom az édesanyám elől, mert tilt tőle. Hétfőn itt a domboldalban gyújtottam rá, aztán eldobtam a csikket. Nem hittem volna, hogy ilyen kár lesz majd belőle. Suha Bertalan, aki viszont már elmúlt 16 éves. másképp emlékszik, és ez az igazság: —Amikor a kisfiú eltaposta a tüzet, Erzsi kijött" és rászólt: „Mitől félsz, úgysem égsz benne!” Ezulán ismét meggyújtotta a kórét, amit elsodort a szél, és meggyulladt a bozótos, majd az erdő. A tüzet viszonylag hamar észrevették, s jelezték a Mezőkövesd városi-járási Tűzoltóparancsnokság ügyeletén. — A riasztás időpontjábar — mondja Gecse István pa- rancsnoklielyettes — két kocsink éppen Tárd irányába tartott, mivel onnan is tüzet jelentettek. Egyikei azonnal a sályi helyszínre irányítottuk, ahol a helyi önkéntes tűzoltók és a termelőszövetkezet mintegy félszáz embere már megpróbálta. elvágni a lángok útját. Magát a tüzet abban a szélben nem lehetett megfékezni mert a fenyőfa ilyenkor úgy ég, mint a zsír. A megfeszített munka eredményeként az ötven hektár fenyvesből 20 hektárnyi sértetlen maradt. A kár pontos.összegéi még nem mértük fel. a 600—800 ezer forint csak becsült összeg. Ilyen nagy kárral járó tűzeset n járásban és a városban amióta a parancsnokságon dolgozom, s ez már több mint 26 évet tesz ki, csak egyetlen esetben fordult elő. A száraz, kora tavaszi idő- járás'ismél kedvez az avar- és erdőtüzeknek. Az elmúlt hét végén megyénkben ilyen esetekhez összesen 20 alkalommal vonultak ki a tűzoltók. Bármerre is járunk, az utak mentén kiégett, sötét foltok jelzik: itt lángra lobbant a száraz fű. A sályi erdőtűzzel együtt legyen ez mindannyiunk számára intő példa. (udvardy)
