Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

19S3. február 10., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Mentőöv I. Huszonegyedik alkoholelvonás ufón r —- Mondjam a nevem? — Nem, ne mondja, nem kérdem senkitől, így talán nyíltabbak lesznek beszélge­tő partnereim. — Jó, ámbár engem nem zavar most már. A szuhavöl- gyi bányaüzemben, ahol dol­gozom, mindenki ismer, én voltam a „nagy részeges”. Fz a sors jutott végül, hogy ide kerültem az alkoholmentes klubba. — Miért jutott ez a „som”? — Az ital végett. Vagy 18 éves voltam, amikor először mentem elvonókúrára. — Most hány éves? — Harminchét. — Hányszor volt alkohol­elvonáson ? — Huszonegyszer. De most vége. Az volt az utolsó. Jól megtermett fekete hajú férfi. Bátran vállalja múlt­ját. Teheti. Itt van a klub­ban a felesége, tizenéves nagy fia, s bizakodó hittel néznek rá, hallgatják önvallomását. A dátumokban néha besegí­tenek. ha valamiben téved. A gyerek nevetős, vidám, mint aki nagy tehertől szabadult. Az asszony komolyan figye­lő. kicsit talán feszes, mint aki azért résen van, figyel. — Most hisz benne, hogy a huszonegyedik nekifutás si­került? — Igen. Mikor is volt az utolsó „itatásom” az elvo- nón ? — fordul kérdőn az asz- szony felé. — 1981. augusztásában. — Igen. akkor. Harmadi­kén. utána Izsófalvára kerül­tem, s tavaly március 12-én haza. Most már lassan egy éve nem iszom. Ilyen hosszú szünet nem volt eddig. Elő­fordult, hogy tavasszal is, ősszel is benn voltam ... nem vettem komolyan ... össze­beszéltünk a haverokkal, menjünk elvonóra. Igaz? — néz egyik klubtársára. — Így volt — erősíti meg —, együtt voltunk 1965-ben is. — Mit vesztett a kusza évek alatt? — Nagyon sokat. Elvesz­tettem a szakmámat, 10 évig nem folytathattam a szoba- festést-mázolást. Lenn dol­goztam a fronton, az elővá- jáson. De most azt mondom, hogy csak az fogjon bele az elvonásba, aki azt komolyan veszi. Mert tudja miket csi­náltunk? Délelőtt elvonáson voltunk a Szentpéteri kapui kórházban, délután meg be­rúgtunk. Ez így igaz ugye. Béla? — fordul egy másik klubtaghoz, aki rábólint. — Így tényleg nem sokat ér. Most is így van? — Nem, ez a hatvanas években volt. Most szeren­csére más a helyzet. Nagyobb a szigor. Izsófalván az ön- kormányzati szerv vezetője voltam. Most már én nagyon komolyan vettem a magam ügyét is, meg a másokét is. — A család képes komo­lyan fogadni ezt a nagyon so- kadszori fogadalmat? A feleség határozottan vá­laszol: — Rendesebb, kiegyensú­lyozottabb családi körülmé­nyek között élünk. Mert ha ő ivott, ment, ment neki a vi­lágnak. Volt úgy is, hogy Csehszlovákiában kötött ki, s csak nagy üggyel-bajjal ke- veredett haza. Tizennyolc éve vagyunk házasok. Sokat ki kelleti bírni mellette, ha egy­szer rájött italosán a mehet­nék. Ha szóltam neki, még rosszabb volt, mert amit egy­szer a fejébe vett, abból nem engedett. Két fiunk van, a másik gimnazista, ez a kiseb­bik ipari tanuló. Már csak miattuk is ideje volt, hogy megvál tozzék. — Te hogy látod az élete­teket? — kérdem a fiútól. — Jobb lett. — Szívesen jöttél apuval ide. a gyógyult alkoholisták klubjába ? — Nem először vagyok itt — mondja a gyerek — még a vetélkedőkön is részt vettem, amit a Vasas Művelődési Köz­pontban rendeztek. Nyertem is egyszer egy könyvet. — Jelent ez valmi okulást is neked? — Az biztos — vágja rá a gyepek —. én nem fogok in­ni, ha nagy leszek sem. Meg­kóstoltam már, de nem sze­retem az italt, nem is fo­gom ... nem jó az semmire ... Az anya gyorsan hozzáte­szi : — Egyik fiam sem fogyaszt szeszes italt, nem is dohá­nyoznak. Nem követték az apjuk rossz példáját, remé­lem. ezután sem fogják. Ele­get tapasztaltak a családban, míg felnőttek. — Még annyival szeret­ném ezt a beszélgetést kiegé­szíteni — szól közbe a férfi — hogy amíg,ittam, nem ta­láltam a helyem otthon, a ház körül se dolgoztam sem­mit. Festő létemre szégyen, hogy azt se vettem észre, le kellett volna festeni a szobát Munkaidő vége felé mar az járt az eszemben, mit iszunk a haverokkal, ha bemegyünk a Zöld akácba. Mióta nem iszom, visszamentem a bri­gádba. Befogadlak. Hívtak eleinte egy italra, de határo­zottan kijelentettem, hogy én nem iszom. Megvettem nekik a féldecit, magamnak a kólát vagy málnát. Most már nem hívnak, s ha hitetlenkedve néznek is rám, de látják, hogy tartom a szavam, nem erőltetnek. S ez nagyon fon­tos! Hiába vártak a helyi kocsmába is a haverok. On­nan meg kell szabadulni, a légi szeszbarátoktól. — A klub segít magának valamiben? — Nekem 66 forintba kerül ide bejönni Kurityánból. De minden kéthetente itt vagyok. Autóvezetői tani oly amra já­rok most, a napokban vizs­gázom. — Megvan már a kocsi? — Még nincs. — De már meg lehetett volna ... — Egy kocsi? Nem annyit ittam én meg ... — Ha összeszámolnám — szól közbe az asszony csak úgy kedélyesen, nem komoly szemrehányással — elivott ő egy szép házat, amiben régen benne lett volna az autó. De ami a legfontosabb, az egész­ség! Mert míg ivott, állandóan beteg volt. Már nem nagyon bírt dolgozni. Fizetés alig volt. Most mondtam neki, hogy ha megőrzi az akarat­erejét, még nincs oda min­den. Igaz, sokat veszítettünk, de még bepótolhatjuk. Nőnek a gyerekek, jönnek majd az unokák, szép lehet még az életünk. Ilyen szépen végződött a beszélgetésünk az alkohol- mentes klubban, aztán más­nap délelőtt váratlanul be­toppant a férfi a szerkesztő­ségbe. — Szeretném kiegészíteni a tegnapiakat — mondta. — Ha ír rólam, legyen ben­ne az is, hogy milyen hálás vagyok a vállalatom vezető­ségének, mert sokat segítet­tek nekem abban, hogy a hu­szonegyedik nekirugaszkodás után is bíztak bennem. Le­gyen benne az is, hogy a szo­bafestő szakma veszélyes, s az emberek ezit vegyék figye­lembe. Ha festőt hívnak, ne kínálják itallal. Azt is írja meg, milyen hálás vagyak a megyei főorvosnak, aki utol­jára is befogadott az osztályá­ra, mert akkor ón már na­gyon meg voltam ijedve. Kép­zelje el, hogy kenem a falat a létra tetején, egyszer csak mellettem nevetést hal­lok. Odanézek a frissen me­szelt falra, hát egy csúf vén banya integet, hívogat vigyo­rogva a falon keresztül. Ret­tenetesen megijedtem, majd­nem lezuhantam. Tudtam, ez a vég, ezután már az elme- osztály következik. Mindezt egy lélegzetre mondja el. Megrendítő halla­ni ennek a nagy, érés ember­nek a félelmét, rettegését. Lassan egy éve az utolsó fogadalomnak. Reméljük vég­leges marad az elhatározás. Ilyen asszony mellett, ilyen gyerekekkel, ilyen brigádban csak bízni lehet a teljes si­kerben, a megmenekülésben. Adamovics Ilona Megkérdeztük: Milyen lövethezményÉel jár a EtözüpÉÍ való elás? Bírósági ítéletekről szóló tudósításainkban gyakran megírjuk, hogy a vádlottak bűncselekményeikért a fő­büntetések mellett milyen mellékbüntetésekben része­sülnek. Ezek közül a leg­gyakoribb a közügyektő1 való eltiltás. — Milyen következmé­nyekkel jár ez a büntetés? — kérdeztük cír. Szoliják Fe­renciül, a Miskolci Megye' Bíróság elnökhelyettesétől. — A közügyektől való el­tiltás az első „ránézésre” tulajdonképpen nem látszik szigorú büntetésnek. Az is igaz hogy egy többszörö­sen ísszaeső bűnöző sem ér­ti már kellő súllyal a mel­lékbüntetés hatását. De ha valaki első alkalommal kö­vet el bűncselekményt és szabadságvesztésre kell ítél­ni, s ennek következménye­ként a közügyektől való el­tiltásra is. az szabadulása után súlyos következmé­nyekkel kénytelen számolni — Például? — Az új büntetőtörvény- cönyv rendelkezései szerint többek között nem vehet részt népképviseleti szerve­zet tagjának választásában. Nem lehet hivatalos sze­mély, nem működhet nép- képviseleti szervezet mun­kájában. Ugyancsak nem vi­selhet tisztséget társadalmi szervezetben, szövetkezetben, egyesületben. Nem érhet el katonai rendfokozatot, nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfo­gadására engedélyt. — A közügyektől valő el­tiltás letöltésének ideje mi­kor kezdődik meg? — Az eltiltás idejének tar­tama az ítélet jogerőre való unelkedésétől kezdődik meg. Nem számít belé azonban a b ü ntetés vég reh a i tási i n téze t - ben eltöltött idő. és az sem. amikor az elítélt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása, vagy a szigo­rított őrizet foganatosítása alól. (udvardy) Célszerűbb taxik: utasülés legyen benne, és 'szükség esetén férjen el ben­ne gyerekkocsi, vagy tolóko­csi is. Kívánatos feltétel az is. hogy a rokkantkocsiban ülő utas minden segítség nélkül begördülhessen az utastérbe. A vezetőfülke le­gyen biztonságos, a vezető könnyen érintkezhessek az utasokkal. Fontos feltétel, hogy a poggyász ki- és be­rakása ne okozzon gondot. Az ajtók legyenek biztonsá­gosak. de könnyen nyitha­tók, s azokat a vezetőfülké­ből is nyitni és zárni le­hessen. Elvárják továbbá, hogy a gépjármű motorja minimális légszennyezéssel működjön. Képünkön az egyik ameri­kai cég konstruktőrei által tervezett újfajta • taxi proto­típusát láthatjuk, amelynek formáján kívül az a legfőbb érdekessége, hogy egy 2400 köbcentiméteres, négyhenge­res gázmotor hajtja (ami tudvalévőén kis légszennye­zésű). A 4.3 m hosszú. 1.7 m széles. 1400 kg súlyú jár­mű hátsókerék-hajtású, leg­kisebb fordulókörének suga­ra 4,8 ni. Automatikus se­bességváltója kétfokozatú. Legnagyobb sebessége 105 km/óra. A század első évtize- @ deiben még számos gépkocsigyár készített sajátos taxijárműveket, ké­sőbb azonban egyre kevesebb példa ' akadt erre. Manapság a taxiüzemek nem kifejezet­ten részükre tervezett gép­kocsikat használnak (ez alól talán csak az angol taxipark a kivétel), bár a taxival szemben mások a követel­mények, miint általában a személygépkocsikkal szem­ben. Mindenesetre vannak tö­rekvések arra, hogy ez a helyzet megváltozzék. Az USÁ-ban felszólították az au­tógyárakat, hogy tervezzenek a mai városi közlekedésnek megfelelő taxitípusokat, s meg is adták az ehhez szükséges szempontokat. Ezek szerint a korszerű taxi legyen kényel­mes, s könnyű legyen a be- és kiszállás. I-egaiább négy A TISZTA NYERESÉG 18,5 MILLIÓ FORINT Ünnepélyes hangulatban, mintegy 100 dolgozó részvé­telével ült össze február 7- én délelőtt a bocsi Haladás Termelőszövetkezet zárszám­adó közgyűlése, ahol az 1982. év kiemelkedő eredményei­ről Krakkói Béla tsz-elnök adott számot. A termelőszö­vetkezet elmúlt évi gazdál­kodásában meghatározó je­lentőségű volt a növény- termesztési főágazat, őszi bú­zából 5,3 tonnás, tavaszi ár­pából 4,2 tonnás, kukoricá­ból 6.9 tonnás, míg napra­forgóból 2,6 tonnás, elisme­rést érdemlő átlagtermést értek el. Az eredmények el­sősorban a növénytermesz­tés, illetve a gépesítés fi­zikai és vezetői állományú dolgozói helytállásának, szín­vonalas és áldozatkész mun­kájának köszönhetők. Külön kiemelendő, hogy a növény- termesztési főágazat ezeket az eredményeket javuló költ­séggazdálkodás mellett érte el. A szövetkezet a népgazda­sági szempontból alapvető fontosságú hústermelési prog­ramhoz is eredményesen já­rult hozzá. Vágómarhából 68,8 tonnát, vágójuhból pe­dig 17 tonnát adtak át a nép­gazdaságnak. Az ipari és ke­reskedelmi ágazatokat érté­kelve elmondható, hogy az 1982. évi feladatoknak jól megfeleltek, így helyesnek bizonyult az a döntés, amely a vezetés részéről az emlí­tett ágazatok tevékenységi körének bővítését határozta meg. Az itt képződő ered­ményt a szövetkezet az alap­tevékenység fejlesztésére tudja fordítani. Á bocsi Haladás Termelő- szövetkezet 1982. évi árbe­vétele 132,4 millió forint volt, ebből a tiszta nyereség 18.5 millió forint. A nyereség fel­osztása után — részesedésre — a termelőszövetkezeti dol­gozóknak 1.2 millió forinté' osztottak szét. A bőcsiek idei zárszám­adása az 1983. évi termelés- és pénzügyi tere megvitatá­sával és elfogadásával zá­rult. Pocsai Károly Bőcs TENNI IS AKARUNK A FÁH KASTÉLYÉRT .. Szomorú szívvel olvasta' az Észak-Magyarország feb már 5-t számában Haidn Imre: A faji kastély gazdát keres c. cikkét, s ebben azt, bogv ez az értékes műemlék­épület gazdátlanul tovább pusztul. Iskolánk az 1980. szeptemberi tanévnyitón vette fel Fáy Andrásnak, a „haza mindenese” nevét. A név kötelez is! Ezért már kezdetben elindítottuk a Fáy-emlékek, -dokumentu­mok gyűjtését. Tanulóifjúsá­gunk nagy tisztelettel és szakmai szeretettel elemzi Fáy András közgazdasági munkásságát, az 'általa ala­pított Pesti Hazai Első Ta­karékpénztár történetét, sze­repét hazánk gazdasági éle­tében. Mindez egyenes kö­vetkezménye, hogy szeret­nénk valamit tenni ennek a Fáy-,.dokumentumnak” meg­mentése érdekében is. Pén­zünk ugyan nincs — oktatási intézmény vagyunk —, de mi társadalmi munkát tu­dunk felajánlani. A szülői munkaközösségünk. mint mindig, most is segítségünk­re van és felméri, hogy szombatonként és vasárna­ponként szülők, gi/erekek, mennyi és milyen szakmun­kát tudnak vállalni az épü­let helyreállítására. Tudjuk, ez kevés, hiszen csak társa­dalmi munkával a kastély helyreállítása nem oldható meg. Szükség lenne konkrét anyagiakra is. Reméltük, ez is előteremtődik majd, s az épület kitűnő művelődési, vagy üdülési lehetőséget fog biztosítani. Felajánlásunk megvalósítása érdekében fel­vesszük a kapcsolatot a Sza- laszendi községi Közös i'a- tiács elnökével, s reméljük, hogy felajánlásunk követők­re talál. Lénárf József tanár Fáy András Közgazd. Szakközépiskola, Miskolc SOKAT SEGÍTHET A FOGYASZTÓK VÁROSI TANÁCSA IS... Ülést tartott a napokban a Sátoraljaújhelyi Fogyasz­tók Tanácsa, amikor is meg­tárgyalták a város és város- környéki községek kereske­delmi ellátásának helvzétét A témában több hozzászólás hangzott el. melynek lénve- gét a következőkben lehet összefoglalni: Sikerült erősí­teni a „fogyasztói szemléle­tet”. Az információszerzés és a visszacsatolás íavulni tóg A városi tanács illetékesei — akik részt vettek az ülésen — feljegyezték a jogos ész­revételeket, ígéretet tettek az intézkedésre. A nehezebb gazdasági helyzet, az élet­színvonal szintentartásn, megőrzése érdekében nagy szükség van a jó közérzet­re. E területen igen sokat segíthet a Fogyasztók Városi Tanácsa. Az érdemi vita eredménye­ként két jelentős intézkedés született: a helyi autóbusz- megállók ésszerű áthelyezé­sében, valamint a Hegyalja .Ruházati Szövetkezetben — ahol kilencszázan, nagyobb arányban nők dolgoznak — javítani fogják a büfé ellá- . tását. Tóth István HNF-titkár, Sátoraljaújhely ! FARSANGOLTAK A NAGYMAMÁK Ritkaságnak szárnitó ren­dezvénye volt a mezőköves­di Nagymama-klubnak feb­ruár elsején a művelődési központban. Majdnem másfél órás műsorral emlékeztek a régi farsangi szokásokra, s ennek értékét, érdekességét elsősorban az adta, hogy nemcsak a hallgatóság, ha­nem a műsort adók is ők voltak. Zelei Istvánná klub­vezető konferálta a műsor­számokat, s ö szerkesztette azt a csasztuskát is, amely a klub egyéves történetéről szólt. Hallatán gondolatban bejártuk mindannyian a klub által szervezett kirán­dulásokat: Szilvásvárad, Aggtelek. Miskolc-Tapolca, Eger, Esztergom. Budapest, Sopron és Debrecen. Elisme­rést váltottak ki a műsor többi szereplői, a tréfás ie- lenetek, s nem utolsósorban a műsort záró tánccsoport fellépése. A sok taps és vi­dám nevetés jelezte, hoay érdemes volt a nagymamák­nak felkészülni, hiszen min­den résztvevőnek örömet sze­reztek. A műsoros rendez­vényt hangulatos beszéloet°s követte a terített asztalok­nál, ahol az otthon készített sütemények és egyéb cseme­gék közül választhatott íz­lésének megfelelő falatokat a nyolcvan résztvevő. Elha­tározták, hogy a iól sikerült műsort eoil hét múlva megis­métlik. melyre a családtaoo- kai, ismerősöket is meghív­ják. Csak az elismerés hangién szólhatunk az önállóan ké­szített és betanult műsoruk­ról s magáról a klubról, melynek taasáoa igazi kö- zösséoé formálódott az eltelt egy év alatt Revdszeresen tartják összejöveteleiket s ezeken ismeretterjesztő elő­adások is szereveinek. ■ ami­nek nagyon örülnek: tagjaik száma állandóan emelkedik. Tusay Dénes Mezőkövesd

Next

/
Oldalképek
Tartalom