Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

1983. február 8., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 r a W esyemse Volt egyszer egy kislány, amolyan tizen­éves. A tini fiú hazakísérte mint sokad­szor, s újra próbálkozott u sötét lépcsőház­ban, hogy ne csak puszit kapjon, hanem csókot. A kislány készült. Előzetesen jól figyelt a tévé csókjeleneteinél. Most tehát nagy el­határozással neki támaszkodott a falnak, le­hunyta szemét, s kitátotta a száját amilyen nagyra csak tudta. Es várt. Várt és semmi. — Te idefigyelj — hallotta végre part­nere zavart hangját —, ez így nem jó, ne tévessz össze a fogorvosoddal. — De hiszen a tévében is így láttam — szabadkozott a kislány. Ez a bevezetés talán kissé hosszú, de még bírja a nyomdafestéket. A divatról és an­nak hordozó eszközeiről kívánok szólni. A darwini származást bizonyító elméletei mi sem igazolja jobban, mint az emberiség fennállása, azaz két lábra állása óta folya­matosan jelenlevő utánzási hajlam. A divat nem más, mint utánzás. A cinikusok — na­gyon sértően — majmolásnak is nevezik. Az első évezredekben vizuálisan terjedt. Azaz látták, hogy valaki nem az eddigi, megszokott állatbőrrel védi testét, hanem egy másikkal, amelyiknek selymesebb, ta­lán puhább, melegebb az irhája. Látta, utánozta és ez így ment tovább, míg újabb irha nem jött divatba. A középkorban szájhagyomány útján terjedt a divat. Hal­lották, elmesélték, milyen a terhességét lep­lezni kívánó királynő krinolinja, s divat lett — egy időre. Később megjelent a sajtó, amely már le is írta, le is fényképezte az újabb és újabb módit. Nagy lépés volt a film. Űjabb rob­banást jelentett a tévé. A divat minden­képpen oldotta az egyéni ízlést, sőt. olyan rangra tett szert, hogyha valaki a kor el­fogadott átlag ruházkodási, vagy magatar­tásbeli szokásától lényegesen eltért, vagy eltér, az a hivalkodó. Rendben, így van, el kell fogadni. Nem lépünk az utcára monoklniben, se szűcsök által divatosun ki nem készített nyers ál­latbőrökben. Nem ordítunk délelőtt a fő­utcán, tudjuk, hogy azt csak részegeknek szabad éjszakánként... Nos, elérkeztünk az éjszakához. Az éj­szakához, szorosabb értelmezésben az ágy­hoz. A divat évezredek óta nem tudott kö­vetendő irányt mututnl az intim együttlét- hez. Dühönghetett is A Divat, mért érezte, uralma az emberek felett nem teljes. Vala­mi még van, ahol nem diktálhat, ahol nem adhat és szabhat irányt. Van egy hely, ahol nemcsak feudális, de,egyenesen őskori nor­mák érvényesülnek. Még a legkulluráltubb ember is ösztönei szerint él és cselekszik, egyéniségét még oldani sem képes a divat. Most viszont már nincs baj. A divat leg­rugalmasabb hordozóeszköze, a kamera be­bújt végre a paplan alá. Csatlakozott hoz­zá a rádió, ahol már évek óta helyet kap­nak olyan műsorok — a tudományos fel­világosítás égisze alatt —, amelyben részle­tesen elmagyarázzák, hogyan „keH” házas­ság előtt, de jól legórombítják azokat is, akik még sok évi házasság alatt sem „tud­ják” .. . szóval azt, hogy mi minden új van még a Nap alatt! Mindez azonban csak szó, amely félmondatba fullad a kamerák nél­kül. A divat régi ellenségei a hagyomány és a kritika, amelyekkel örökös harcot kell vívnia. Megszokta. Győz is, állag (i:3-ra, de mindketten a porondon maradnak. Teljes kiütéses győzelemmel nem dicsekedhetnek a divat ellenfelei. Film- és tévékritikusok meg-megkísérlik a teljes filmtörténetből ki­emelni az ágyjeleneteket, s agyonbírálni. A divatnak ez még jól is jön, mert vonzza a rendületlenül tanulni vágyó tömegek ér­deklődését Kár a gőzért divatellenzők 1 Figyelembe kell venni ázt az örök igazságot, miszerint csak az nem követ el hibát, aki nem dol­gozik. Márpedig u divat, változó formákat ajánlva mindörökkön örökké dolgozik. Az operatőrök is. Mindazonáltal ebben a szexis ügyben már zökkenőket látok. Az embert fel lehet ru­házni hol így, hol úgy, ami éppen sikk. De mit kezd a divat a meztelen emberrel? Túl sok variáció nincs, ezt bizonyítják a szinte már egyforma ágyjelenetek, amelyeknek a végső poénján egyszerűen nem lehet vál­toztatni. Tagadhatatlan, hogy egyelőre van némi hatás, különösen a mostani középkorúak körében, akik a rádió és néhány folyóirat tudományos véleménye szerint nem egészen jól, nem egészen szakszerűen csinálják a dolgokat. (Csak azt nem értem, hogyan ma­radt fenn és szaporodik ilyen elmaradott gondolkodás mellett az emberiség?) A mos­tani tévét néző, moziba járó fiatalok idő­sebb korukban majd nem szorulnak kiok­tatásra, példamutatásra, hiszen szexuális közműveltségük tudományos alapon bizto­sított. Mór szinte unják is a dolgot, mint mindent, amit tanulni kell. A hatás — mint említettem — a hátrá­nyos helyzetű idősebbek körében mérhető le. Ezt onnan tudom, hogy Józsi bácsi a maga ötvenegynéhány évével éppen a na­pokban panaszkodott: — A fene essen abba a tévébe! Olyan jól megvoltunk eddig az asszonnyal. Szóval úgy mindenben... Erre az elmúlt éjjel azt mondja nekem — utána: — Te Józsi, most látom, hogy sohasem voltál valami talentum, de kezd az idege­imre menni, hogy ráadásul mindig elal­szol az éjszakai filmek előtt, pedig lenne mit tanulnod belőlük. A divat első igazi meghasonlása Önmagá­val akkor fog bekövetkezni, amikor rá kell döbbennie, hiába hitte hordozó csodafegy­vernek a kamerát, mert a huszadik század emberének ágyán sem játszódik le más, mint az ősember vackán. Adainovics Ilona Szintén (nem) zenész... Húzza a zenekar. Ropják a táncolók. All a lakodalom! Illetve dehogyis áll: meny­asszony, vőlegény, násznép nagyon lendületben van. Olyannyira mozgásban, hogy a helyiség adta hely olykor szűknek bizonyul; karok „koccannak”, lábak helyben járnak — míg a másik pár elsikllk. Csak így, utólag tű­nik fel. hogy ebben a kavar­gásban. csárdás- és keringő- járásban milyen észrevétle­nül volt ott mindenütt a ze­nekar prímása. (Lakodalom, cigányzene.) Ha kellett: feje fölé emelt hegedűn játszva keresett utat a tánevígság részesei között: ha kellelt: mellhez szorított hangszerrel ..lebegett" a pörgő-forgó-do- bogó párok „fölött”. Vagy éppen — húzta a tánckör kö­zönén .. Húzta a zenekar — követ­ve a prímást a zenében. Más­különben ott ültek (konlrás, bőgős, cimbalmos) a nekik állított dobogón. Tulnldon- képpen „kívülállóként”, a háttérben maradva voltak je­len a mulatozásban — már amennyire egy zenekar lehet kívülálló egy táncoló és da­loló lakodalmi együttesben. Így muzsikáltak, békességben és 'jó hangulatban, ahogyan az illik ilyenkor. Persze (kl-kl tapasztalhat­ta már) ügy van az, hogy a zenekar is. a maga „illendő szokásainak" megfelelően, ki­veszi a pihenőidőt — hadd énekelgessenek a lábak lazí­tása céljából az ifjú párnak örvendők. Olykor nagyon is „lelkesen” üldögélnek a ze­nekar tagjai, hallgattatják hangszereiket a fenti meg­gondolásból. Hozzá lehet 'eh­hez is szokni; ehhez a pénzért-időre muzsikáláshoz. Egyébként is hosszú egv la­kodalmas éjszaka, eltart ma estétől holnap reggelig ... Húzta a zenekar ebben a lakodalomban is — egy ide­ig. mondjuk éjjel két óráig, húzta megszokottan. Csak már kezdett nehezülni a kéz, a szemhéj: kezdett n muzsi­kusokra nehezedni a hang­szer, a zene. A kontrásra. a bőgősre, a cimbalmosra. Mert a prímás ezúttal — nem prímás volt: hanem zenész! Nem azért húzta, mert Jó pénzt ígértek neki. Nem azért, mert jobb falato­kat kapott az étekből. Nem azért, mert ő volt a prímás — azért csak. mert életele­me a muzsikálás. Mert oxi­génként veszi magához a he­gedűjét a vonóval... .,. húzatta hát a zenekar tagjait Is. szegényeket, szin­te megállás nélküli Szinte — megsajnálta őket az em­ber... Igyekeztek ők. éjjel három órakor is. igyekeztek tőlük telhetőén, hogy ne csak nyitva legyen a szemük, ha­nem figyeljenek is; és „ar­cukra legyen írva a zene". Beleizzadtak szinte az eről­ködésbe, mégis — a lakodal­mas vígság közepette is — nem lehetett nem észreven­ni: valami nem stimmel, va­lami nincs rendjén. Elegen­dő volt a prímást figyelni és szemmel követni. Hallani is jó lett volna (ha már Itt tart az ember): mely szavak sis­teregtek ki a szeméből egy- egy zenekart ébresztő „szö­vegben”?! S ha nem hasz­nált a szó meg a szem fi­gyelmeztetése — hát akkor jól láthattuk, hogy a prímás leállt vezényelni kézzel, rit­must mutatni lábbal... A zenekar és a prímás — ekkor találkoztak először. Ekkor játszottak együtt elő­ször. Láthatóan jól belefá­radtak ebbe . a sokórás mu­zsikálásba: lévén a kívülálló számára is nyilvánvaló: ne­hezen megy ez az együttesi munka; ha van egy vérbeli zenész — meg néhány mu­zsikálásra szerződött tag ... Elmúlt már néhány hónap az előbbiekben emlegetett la­kodalom óta. Ám azóta is sokszor látom magam előtt a szituációt: ahogyan a prí­más azt az éjszakát minden fizikai és lelki rezdülésében végigmuzsikálta — s aho­gyan. az Idő múltával, a ze­nekar tagjai „szenvedtek” szinte a „főnök” diktálta tempótól... Többször eltűnődtem máre lakodalmas-ünnepes éjszaka után: vajon mi. a hétköz­napok bármiféle „együttesé­ben” ott léve: mennyire va­gyunk prímások? — mennyi­re vagyunk zenekari tagok?: létünket téve rá dolsainkra vagy éppen spórolva éle­tünkkel a dolgok végzésé­nek látszatáért?! Miben vagyunk „szintén zenész”-ek?... Xénagy József A villamosszigeteket magasan fedte a hó. Gondokat okozott a havazás (Folytatás az 1. oldalról.) pontját sikerült megtisztíta­ni a belvárosnak a nagytö­megű hótól. — Hajnali négyre hívtuk be a hóeltakarítókat — mondta Nagy István, a Köz- tisztasági Vállalat ügyelete­se —, tizenkét hóekés kocsit indítottunk útnak, és ebből négy az Avas-délen dolgo­zott, három a gerincutat járta a Majális-parkig, egyet Ömassára, kettőt Pereces irá­nyába indítottunk. Hétfőn 150 köbméter fűrészporos sót hordtunk ki az utakra, 15 saját és 25 „kölcsön”-kocsi- val. A Miskolci Mélyépítő Vállalattól kapott teherko­csik részt vettek a hó kiszál­lításában is. A Széchenyi ut­cában felszedett havat a Ti­szai mögötti térségben, a Szinva partján rakták le. Hét fordulóban hét tonna magné- ziumkloridot vittek ki a ha­vas felületű utakra. Kevés a hómunkás. Ezért hétfőn délután úgy döntöt­tek, hogy a nappali mű­szakért 170 forintot, éjszaká­ra 220 forintot fizet az al­kalmi hómunkáért a Köztisz­tasági Vállalat, mindegyik műszakban többet, mint ko­rábban. Az alkalmi hómunkásokra pedig elengedhetetlenül szük­ség van Miskolcon, hiszen nem kevesebb, mint 270 autóbuszmegálló legalább egyszeri letakaritását kell elvégezni, ezzel a vállalat hetvenfős csapata nem ké­pes megbirkózni, ha további havazások várhatók. Hétfőn például erejük jó részét a gyalogátkelőhelyek és a lép­csők letakarítása kötötte le. Az első, igazán havas na­pon 37 sérült kocsi érkezett az Állami Biztosító kárfelvé­teli telepére, húszán pedig Aki igazán örül a télnek telefonon jelentették be, hogy autójukat koccanásos sérülés érte. A havas, síkos utakon történt koccanásos ütközések számáról ponto­sabbat csak a következő na­pokban lehet majd tudni. A KPM Közúti Igazgatósá­ga hóügyeletén délután kö­zölték, hogy a főútvonalak burkolata havas, vizes, az alsóbbrendű utakon jeges szakaszok is előfordulnak. Hóátfúvások miatt nehezen járható a Gesztely—Megya- szó—Szerencs közötti út Gesztely és Alsődobsza kö­zötti szakasza, a hernádné- meti—tiszalúci összekötő út. a Köröm és Tiszalúc, a Zsuj- ta és Abaújvár, a Mezőcsát és Ároktő, a Tiszabábolna és Ároktő, a Köröm és Kesznyé- ten közötti út egyes szakasza. Hétfőn délutánra a hava­zás havas esőre, majd esőre váltott át. (nagy) Fotó: L. J.—F. L. * Tegnap estére az ország egész területén megszűnt a havazás, egyes helyekről csata havas esőt, esőt jelentetteit. Az Otinform közlése sze­rint az autósoknak számíta­niuk kell arra, hogy az or­szág nyugati és déli megyéi­ben a burkolatok vizesek, az északkeleti megyékben és Veszprém környékén hóká­sásak. latyakosak. A 3-as úton Kerecsend és Szihalom között jégbordák, a 24-es Mátraháza—Párád közötti úton hó nehezíti a közleke­dést. Az ország főútjnin hó­akadály sincs, a mellékutak is járhatók, bár erősen ha­vasak. Komárom megyében felszabadították a hótól el­zárt tata—kömlődi utat, így a megye valamennyi mel- lékútja legalább egy nyo­mon járhatóvá vált. Heves megyében két. E orsódban hét, egy nyomon, illetve ne­hezen járható út volt. A for­galmat ezekben a megyék­ben hóátfúvások nehezítik, amelyeknek magassága 40— 100 centiméteres. A KPM téli útfenntartó gépei folyamatosan doleoz- nak az utak megtisztításán. A vasútvonalakon rohamo­san javul a helyzet — ie- lentette a MÁV fő menet­irányítója —. a hétfő hajna­li és reggeli késésrekordok után fokozatosan helyreáll a vasúti közlekedés rendje. A nemzetközi vonatok azonban változatlanul 100—150 per­ces késéssel érkeztek. A bel­földi vonalakon a MÁV nasv erőkkel dolgozik a váltók megtisztításán, ugyanis — tőként a főváros körzetében — a személyszállító vonatok késését elsősorban a buda­pesti pályaudvarokra beveze­tő 'Vonalak fogadóképtelen­sége okozta. A mentőktől kapott tájé­koztatás szerint a lehullott hó lényegesen nem szaporí­totta a közlekedési balesetek számát, bizonyára elsősor­ban annak köszönhetően, hogy az autósok jó része biz­tonságosabbnak találta ott­hon hagyni járművét. Sűrűn kellett azonban kivonulniuk és elsősegélyben részesíteni­ük- azokat, akik a síkos járdá­kon megcsúszva szenvedtek balesetet, elsősorban láb- és kézsérüléseket Főként az idősebbeket érték ilyen bal­esetek; megszívlelendő ta­nács számukra, hogy csak a legszükségesebb esetben hagyják el otthonukat Útban a bölcsőde felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom