Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1983. február 5., szombat W , Akit őri^ a lábnyom Kalász Lászlónak, születésnapi köszöntésül Reklám Eduard Ugulava Nem vagy te egyedül, La­ci. Már régen nem vogy egye­dül. S nem is csak azért, mert hozzád valóban lejönnek az őzek az otthoni széles csapá­son, hallgatni szavadat, nem a galambszelídet, a gyerme­kit. Mert nem vagy te Assisi Szent Ferenc, bár talán ne­ked is megadatott, hogy értsd az állatok beszédét, s tudj hozzájuk is szólni, emberi szóval. Amint hogy beszélsz a kertben növekvő tökhöz, ka­ralábéhoz, káposztafejekhez, esett szilvához, zöld burkát vedlő diához. Keményebb a te beszéded, mint Isten kol­duló prédikátorának a szava volt. S lám, mégis: a szél szájában hord tüzet jeges szívednek, s ha ledőlsz, ak­kor a hegyek szíved mellé fe- küsznek. Nem vagy hát ma­gad ebben a világban, ott­hon vagy, bármit beszélj. Mint az ősök, magad épí­tetted te is ezt az otthont. Határait nem nyítlövéssel je­lölted ki; érezted, meddig hat el a hangod, és csak a te hangod. így épültek fel körül a világod falai; ott állsz kö­zépen, énekelsz, és ott, q fa­lakon belül a te szavadra hallgat minden, és neked en­gedelmeskedik. Nagy a hangod hatalma. Nagy, mert a szeretet bizo­nyossága tölti meg erővel; nem kívánsz te akármily ki­csiny birodalom fölébe tor­nyosulni úrként, rangként, kü—' lönöző, elválasztó magasság­ként S nyilván ezért is van, hogy mikor ledőlsz, szived mellé feküsznek a hegyek. Nem vagy te egyedül, LatS. Már régen nem vagy egyedül. Más körökben, mások kö­zeivel kerített világokban erezheted idegennek, kive­tettnek, magányosnak magad. Tán így, ezért volt nehezebb másokénál költői indulásod. Énekelni akartál; azt akar­tad, ha megszólalsz, rád fi­gyeljenek. Tán kevesebbet fi­gyeltél ezenközben másokra, tán beérted eleinte talmibb, hitványabb hallgatókkal, ha­misabb visszhangzással is, tán csak később mérted föl és értetted meg szavad, a szó, a mondott-énekeit szó súlyát, hatalmát. A saját ha­talmadat. Van úgy, hogy megkopik a vers hitele, rangja, csillogása. Van úgy, hogy új mértéket kell alkotni, új hitelességet kell teremteni a vers számá­ra. A költészet számára, a költők számára, akik felültek hamis ígéreteknek, biztatás­nak, akik tehetsége infláló­dott a gyors, könnyű sikerek környezetében. Nehéz idők­ben az igazi énekesek tud­ják: életük lényegévé, sor­sukká kell váljon a dal, bár­milyen is ez a lényeg, ez a sors. Nincs más út, csak a személyesen átélt-szenvedett. a szenvedéssel, személyes sorssal hitelesített énekhez vezető. Voltak társaid ebben a felismerésben, s voltak elől járó példák. Egy Nagy László, egy Pilinszky János, egy Kor­mos István példája. S a tár­sak szemvillanása, arcrezdü­lése: tudósítás arról, hogy megértettek. Tudják, erőseb­bek általad, tudják, erősebb leszel te is általuk. Nem csők barátság az Ágh Istváné, a Bella Istváné, a Buda Feren­cé, a Ratkó Józsefé, a Raffai Saroltáé, a Serfőző Simoné. Szövetség, vértelen vérszerző­dés. Egymásra-ismerés. Bizonyára eltávolodhatnak egymástól barátok, közömbös­Fel kellene vég re sarjadoznom a réteken o szántásokon a vetéseken sohase nyom soha szipolyozó gyökeredés és soha aszály-gyötrelem! csak valahogy: elmúlt vagy ezentúl növő indák fák szövevény-életeivel egyszer csak megállnék és felnőnék majdnem az égig ágaim lehúznának a földre hamvas gyümölcseikkel és szólnának az emberek: — szedjük kapkodjuk mert már ez a jövendő Fordítsd gyönyörű orcád! megcsókolhatlak Magyarország? felém Már robban ezer orgona kinyílni vágyik millió bojt rátűzöm az ünneplő tájra a hétköznapi életet mert robban ezer orgona | kinyílni vágyik millió bojt rátűzöm az ünneplő tájra ' a fontos feladatokat: a dolgot lenn a gyökerekben a munkát az éltető szárban míg föl nem szirmosodik fürtökben- lelkekben a megújult áram :: sé válhatnak egymás számá­ra ismerősök, cimborák. S nemcsak közömbössé, hanem olykor ellenszenvessé, idegen­né. Ám, itt nem a személyek találkozásáról van szó, hanem az utókéról. S a versekéről, amelyek ezeket az utakat kí­sérik. A versekben levő, meg- tagadhatatlan rokonhangzás­ról. y Arról, ami megmarad utánuk és utánad. Nem vagy te egyedül, La­ci. Már régen nem vagy egye­dül. Beszélj is bármit, mindig dolgoztál, agyaddal — érzék­szerveiddel, kérgesedő két ke­zeddel, tanításán zengő han­goddal. Dolgoztál és terem­tettél. Családot, hazát, vilá­got. Ez a te nyelvedben egy szó: otthon. Ne félj hát, mert éjjel bátorítani bizonyosan melléd hullnak majd a csilla­gok. Papp Lajos Régóta olvasható, nyilván jól bevált ügyes reklám­ként a miskolci Bajcsy-Zs. utcán a Vasvill mintabolt­jának kirakatán, hogy- aszongya nem gond a vá­sárlás, hiszen csak ki kell választanunk az árut, majd ők a lakásunkon üzembe helyezve adják át! Így aztán vége minden hercehurcának, valóban nem érdemes szaladgálni fuvarért, majd szerelőért, hiszen ezek úgy megvágják az embert, hogy no! Tiszta, fenséges ügy a kiválasz­tás! Az ember mustrálgat- ja a tartós fogyasztási cik­ket — mert erről van szó, nem himmi-hummi dolgok­ról —, nyitogatja, csavar­gatja, meghallgatja, bekap­csolja, elindítja, leállítja, belenéz, ahol bele lehet, emeli;,tgeti, ha emelintget- hető, majd végül is rámutat a legalkalmatosabbra: ezt kérem tisztelettel... És már mehet is haza, mert a kitűzött időpontra a szere­lők nyilván ott vannak a kiválasztott áruval, és mi­ként hirdeti a reklámszö­veg, a lakáson üzembe he­lyezik és átadják, tessék egészséggel használni, mi is köszönjük, legyen máskor is szerencsénk, ó ne tessék, dehogy is fogadhatjuk el, de csak már hogyne fo­gadnák, no, ha már úgyis muszáj, ilyen erőszakos stb., stb. Így van ez kérem a tar­tós fogyasztási cikkeknél, nálunk ez már csak így van! Kivéve egynémely tar­tós cikket. Melyiket? Hát példának okáért az auto­mata mosógépet. Azt kivé­ve. Föltehetően azért, mert azt valóban be kellene sze­relni, és üzembe helyezve átadni, ezzel meg baj, gond van. Meg kivéve az elektro­mos és gázüzemelésű fű­tőberendezéseket. Talán ezek beszerelésével is lenne egy kis munka. Hát akkor mit adnak át a lakáson üzembe helyez­ve, beszerelve? Például a porszívót. Meg a hűtőgépet. A rádiót. Egyeseknek per­sze semmi sem elég! —. (Pt) . Bikaviadal £ — Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljunk a la­kótelep szélén levő lepusz­tult játszótérrel. Nagyszerű ötletem támadt... Bika­viadalt kell rendezni! — Bikaviada-alt? — Bikaviadalt Tegnap láttam a televízióban egy bikaviadalt. Spanyolország­ból közvetítették. Stadion­ban tartották. Bika, torre­ádor, vörös kendő ... A tor­reádor azzal vadította a bi­kát. — Maguknak színes tele­víziójuk van? — Nem, de a riporter megesküdött hogy vörös. Mi van a parkunkban? Egy-két hinta, néhány cse- nevész bokor. Ha ültetünk is növényeket, és ki sem tapossák, akkor is évtize­dekbe kerül, mire kinéz va­lahogy. A játékokat meg egyből tönkreteszik. Egyet­len kivezető út nyílik — a bikavjadal. Az egész város rólunk fog beszélni. Az el­ső kertészeti vállalat, ame­lyik nyereséggel zár... — Nem rossz, és konkré­tabban hogy képzeli? — Nos, veszünk egy bi­kát. Vadat, félelmetesei, fe­ketét. Torreádornak meg felveszünk valakit a filhar­móniától, új osztályt szer­vezünk __ — Állj, és a balesetvé­delmi szempontok! Mi lesz, ha a bika fellöki a torreá­dort? Kit fognak lecsukni? „.. Ez így nem megy! — Akkor válasszuk el egymástól dróthálóval a bi­kát meg a torreádort, vagy a bikát zárjuk ketrecbe, és kívülről bökdösse a torreá­dor. — És ha leszúrja a bi­kát? Hogy biztosítsuk a bi­kaellátást, hogy tudjuk elő­re kiszámítani, mennyi fogy, hogy csináljuk meg vakvilágba a költségvetést Nem, a bikát nem lehet le­szúrni, csiklandozni kell, attól is megvadul. És nem Karddal, mert az kárt te­het benne, hanem . . dá­kóval. A biliárdasztalt le­visszük a pincébe. — Azt nem nézi senki, hogy a torreádor dákóval csiklandozza a ketrecbe, zárt bikát, a látogatottság;; zéró lesz, a nyereség is. f, — Nyereséges lesz. Ol-t esőbb jegyeket adunk lei.p Kisebb befektetéssel dolgo-; zunk, úgy menni fog. Nem; kell a drága bika. szerzünk: egy vadkant. De honnétk így is tiszta ráfizetés! — Szerezzünk egy bak-, kecskét, annak is van; szarva, és az is döf! így már kifizetődő lesz. — Miért bakkecskét, in­kább egy nőstényt, azt meg is lehet fejni, és elél a fü- vön, még etetni sem kell, Torreádort sem a filhar­móniától szerződtetünk, ha­nem majd maga ingerli a kecskét! — őszintén szólva kicsit furcsán néz ki a dolog. Ál­latkínzás ez, meg nevetsé­ges is. — Nevetséges, nevetséges, ugyan ... Mi, nevetséges!.. Ez az, öltözzön bohócnak, és egyből a helyére kerül minden! Cirkusz lesz a ját­szótéren. — Én már kinőttem ab­ból a korból. De tudja mit, adjuk ki a kecskét sétalo­vaglásra. Reggeltől estig dolgoztatjuk. Nem kell bo­hócruha, drótháló, dákó: ott ülök öltönyben és sze­dem a pénzt. — Ebbe beledöglik a kecske! — Bele bizony, és akkor nem lesz bikaviadal. De hagyjuk ezt az ostobasá­got, nyissunk kerthelyiséget, tartsunk beatkoncerteket Felveszünk húsz rendezőt.»' Bratka László fordítása Műemíékbejáráson A viszontlátás nem öröm­telibb. Sőt, a látvány ta- l<jn még lehangolóbb, mint a legutolsó, 1979. évi talál­kozásunkkor. Pedig — elő­keresve az egykori újság­cikkeket — akkor is nyo­masztó képet voltam kény­telen festeni a fáji Fáy- féle kastélyról. „Sajnos ko­pott, elhagyott minden. A díszteremért különösen kár. Igaz, a tetőzetet az elmúlt évben (1978) kijavították, így nem ázik be, és nem barnul tovább a stukkó dombormű, azonban a He- liost, a szatírok ünnepét és a római Lukrécia történe­tét ábrázoló alkotások — Marco Casagrande készí­tette őket — mégiscsak jobb sorsot érdemelnének. A boltívek alatt az üres termeket járva nehéz el­képzelni, amit a történe­lemkönyvek írnak: 1840 körül szép képgyűjteménye volt itt Fáy Istvánnak.” A kastély — most így újra látva — még kopot- tabbnak, elhagyatottabb- nak, viharvertebbnek tű­nik. A betört, üveg nélkü­li ablakok, az épület körül mindenütt megtalálható szemét és törmelék, a be­kerítetten, zsombékos kert még inkább erősíti ezt az érzést A hatalmas épület A fáji kastély jellegzetes középriazalitja, a Fáy család cí­merével. Nem mindig így nézett ki! kisebbik hányadát a helyi postahivatal, egy iskolai tanterem, a tanácsi kiren­deltség, s a helyi könyvtár foglalja el. A nagyobbik rész azonban üres, lakat­lan. Mindez azt bizonyítja, hogy ez a kis falu Fáj, de még a Szalaszend, Fúló- kércs központú körzet sem *y'tf . I Kalász László köszöntése Feledy Gyula rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom