Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-27 / 49. szám
1983. február 27., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kétéves kísérlet után az ÉMÁSZ-nál Egyszerűsítik áramszámlázást ' Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat 1980 utolsó negyedében új számlázási és elszámolási rendszert vezetett be kísérleti jelleggel a kazincbarcikai, a sárospataki és az egri üzemigazgatóság területén. Az új rendszer lényege, hogy évenként mindösz- sze egyszer olvassák le a fogyasztásmérőket. A több mint kétéves tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy sikeres az intézkedés, ezért az ÉMÁSZ az idei év második negyedében általánosítja az új módszert, a miskolci, a gyöngyösi és a salgótarjáni üzemigazgatóság körzetében élő fogyasztók is ily módon fizetik a díjakat. Az új számlázási és elszámolási rendszer minden kisfogyasztót, minden házéi lakástulajdonost érint. A fogyasztók a jövőben is hat számlát kapnak évente, mégpedig az eddig megszokott időpontban. Ezek a részszámlák azonban nem a konkrét értéket tükrözik, hanem azt az összeget, amely az előző év hasonló időszakában volt esedékes. Egy példái; erre: a fogyasztók 1903 júniusában ugyanolyan összegű áramdíjat fizetnek, mint az előző év júniusában. Amikor eltelik egy év, leolvassák a fogyasztás- mérő órát, megállapítják, hogy mennyi áramot fogyasztott egész évben a család. Ebből a végösszegből aztán levonják az évközi számlák összegét és a fennmaradó összeget kell kifizetni. Az ÉMÁSZ felhívja a fogyasztók figyelmét arra, hogy nem átalánydíjas elszámolásról van szó, nem olvan elszámolási rendszerről, mint amilyet a TIGAZ alkalmaz jelenleg. A vllla- mosenergía-fogyasztást a jövőben is mérik, tehát a tényleges fogyasztás után fizet minden felhasználó. Az áramdíj-fizetési gyakorlat nem változik, kétha- vonként érkeznek a pénzbeszedők, az OTP átutalás! betétszámlán is szokott időben jelennek meg az összegek, a takarékszövetkezetek is a régi módon intézik a számlázást. A fogyasztóknak azonban a jövőben be kell jelenteniük az áramszolgáltató vállalatnál, ha nagy teljesítményű villamos készüléket helyeznek üzembe, vagy nagy teljesítményű készülékek működtetését szüntetik meg. Tehát, ha villanytűzhelyt, automata mosógépet, hőtárolós kályhát, villanybojlert vásárolnak, jelezzék ezt az üzemigazgatóságon és jelezzék természetesen azt is, ha lemondanak valamilyen készülék üzemeltetéséről, mert ilyen esetben az ÉMÁSZ módosítja a részszámlákat. Ha a fogyasztó nem jelenti be, hogy a háztartásában növekedett a készülékek száma, vagy megalapozatlan csökkentést kér az év so- 1 rán (ami nem egyezik majd a naptári évvel), akkor a 12. hónap után egy összegben fizeti ki a tartozását, mert részletfizetési kedvezményt nem adhat — lévén szolgáltató — az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat. Kéri az ÉMÁSZ a fogyasztóit, ha elköltöznek, jelezzék az elköltözés időpontját, közöljék az új lakcímet és jegyezzék föl a fogyasztásmérő óra állását is — mert így kiküszöbölhetőek a viták. Az új elszámolási rendszer bevezetésének pontos idejéről a pénzbeszedők is informálják a fogyasztókat, az átutalást betétszámlával rendelkezők pedig olvassák majd el figyelmesen a számlát, mert rajta lesz a közlemény. * Megkérdeztük Valaska Lászlót, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat vezérigazgatóját, hogy milyen indok, indokok alapján változtatnák a számlázási és elszámolási rendszeren. A válasz meggyőző: egyrészt a vállalati munkaerő- gazdálkodás indokolja, hisz’ kevesebb emberrel tudják megoldani a fogyasztásmérők leolvasását, másrészt pedig — sajnos — nagyon sok fogyasztó adós a vállalatnak (az államnak), sok a peres ügy... Az adósok talán fegyelmezettebbek lesznek, ha n tartozás tizenkét hónap utón nagy összegre rúg. Az intézkedés egyébként á fogyasztók nagy többsége szempontjából — mint ahogyan n kísérletek bizonyítják — nem nagy Jelentőségű, mert szinte észre sem veszik. Aki rendszeresen fizet a villamos energiáért, egy év múlva sem éri meglepetés. Füst Ki tudja, hány száz társammal egyetemben, nemdohányzó voltom miatt Ismét hátrányba kerültem azokkal az emberekkel szem bon, akik férjük, feleségük, esetleg kedvesük mellett s/.i vnrkájukkái, cigarettájukkal Is szoros kötelékben élnek. Fürge lábú népi tánc- együttesünk előadása előtt az ezért felelősök alighanem megfeledkeztek a művelődési központ színpada világot jelentő deszkáinak portalanításáról. Ily módon hátegy- egy keményebb, csizmás dob- bantás után olyasféle porpamacsok keltek szárnyra a nézőtér irányúba tartva, melyekhez hasonlatosat legfeljebb csak az Alföld homokosabb vidékein toppantgató bagzó nyulak képesek előállítani, ám ahol a por ülepedésére a végtelen róna is rendelkezésre áll. Nyeltük hát a port dere-- kásán, azt gondolván, majd szellőzködürtk szünetben. Aztán kettőt-bármat szippantva az előcsarnok sűrű cigaretta- füstjéből, mégis Inkább a porhoz tértünk vissza, mert lngben-blúzban. minusz 8— 10 fokos hőmérsékletű levegőn, a szabadban tölteni «a szünet perceit, úgy találtuk, valamennyi változat közül u legegészségtelenebb megoldás. S a nézőtéren, a porban ücsörögve, volt időnk töprengeni. vajon miért nem lehet a nyilvános helyeken, ahol dohányosok és nemdohányzók egyformán előfordulnak, végre tényleg megtiltani a füstölést!? (csendes) Továbbhajóz vagy zátonyra kerül? A gyerekek között nincs, aki a szülőföld bemutatását ne a tiszai táj dicséretével kezdené. Elmondják a vár legendáját, sorolják az ABC-üzletet, mozit, presszót. A felnőttek is leltároznak. Nincs húsbolt, ruhabolt, Patakra, Újhelyre több, mint száz forint a menettérti. S kicsit keserűen arról szólnak, gyerekeik felnőttként döbbennek rá, bármilyen szép a környék, ebből, meg a históriákból apáik földjén nem lehet megélni. Ha mégoly szépen hangzik: Áranyfésűs Évszázadok szelei hordozták a falu határába a homok- Ä Szőke Tisra Tsr keritésdrótfonó üzemében mos! szerelik dombokot, egyikük-másikuk bányaként használatos. 0 márciusban munkába álló négy gépet. Ez az, ami leginkább 0 foglalkoztatja Leányvár lakóit. 1945-ben a községben éppen annyi ember lakott, mint napjainkban. Csakhogy az ötvenes évek végén néhány esztendeig több mint ezerhatszáz embert számlált volna a tanácselnök, ha egy-egy falugyűlésen mindenki megjelenik, ám a Bodrogköz síkján akadálytalanul nyar- gulászó kárpáti jeges szelek ezután mintha megfordultak volna. Százával vitték magukkal a falu lakért ... De mielőtt erről beszélnénk, illő, hogy Deák Bea befejezze a nagymamától örökölt mesét: „Valamikor reges-régen a Tisza-parti földvárat gyönyörű tündérlányök lakták. Egyszer a tündérkirálynő vezetésével a folyóra mentek fürdeni. Egy közelben halászó ifjú észrevette ezt, oda lopak odott , megleste a lányokat. A porton a levetett ruhák mellett egy aranyfésűt lelt. Ellenállhatatlan kísértésbe esett, s ellette a fésűt. Másnap, mikor kiment a Tiszára, hálójába egy fia hal nem sok, annyi sem akadt. Rákövetkező nap ugyanígy járt, mígnem rájött, a tündérkirálynő átka lehet. Fájó szívvel visszavitte hat a fésűt, s letette a homokpadra, ahonnan elvette. Akkor újra kievezett halászni, megint rengeteg halat fogott, k már nem is bánta az aranyfésűt,” A tündérek azóta, talán a földsáncok közül Kisvárdára vezető rejtek úton eltűntek. Nyomukban az aranyfésűt követve elmentek a halászok, és lassacskán a többi lakó is. Révleányvár napjainkban Dúmóccal együtt Zemplén- agárd társközsége. Leányváron — mint Rolyák Gé- zq tanácselnök-helyettes, iskolaigazgató mondja — nem egészen ezerkétszáz ember él. A kétszáz porta közül vékonyan számolva is legalább húsz-huszonöt üresen áll. Az évi három-négy lakodalmat jobbára inkább valamelyik városban tartják» házasodó fiatalok, hat- nyolc keresztelőre jöhet Zemplénagárdról a plébános, de Szent Mihály lovához ennél többször kell harangot kondítani. Míg a hatvanas évek elején háromszázhúsz gyermek volt a faluban, jelenleg alig százhatvan, idén a huszonkét nyolcadikos közül négy marad itthon. Alsó tagozatos osztályokat évek óta csak összevontan tudnak Indítani. Az iskolában éppen óraközi szünet van, a gyerekek valósággal megrohamozzák az alkalmi büfét, fogvacogva kortyolják a szénsavas üdítőt. Én is, csak a napközi otthonban elköltött ebéd után sajnálom, hogy nem ittam a fűtetlen iskola folyosón egy jeges kólát. Aligha lennék ilyen szomjas, s nemigen ízlelgetném a megkotlósodott borhoz hasonlatos vizet. Az igazgató biztat, igyam csak nyugodtan, a Köjál szerint fogyasztható. Jövőre már klórosat kínálhatnak, olyat, mint a városban. A iavaly áladott ricsei vízmű vezetéke idehozza a vizet. A közkifolyók üzemelnek, a ha holnap a tanácsülésen elfogadják az idei fejlesztési és költségvetési tervet, őszre a napközibe és az iskolába is bevezetik. Sorolja a többi tervet is — egy nevelői lakást felújítanak, szeptemberben öregek napközije nyílik, igaz, legalább ötven jelentkező van a húsz helyre, végre lesz húsbolt és talán még egy élelmiszerüzlet —, de a legfrissebb hírt az elnökhelyettes a konyhán az asszonyoktól hallja. Ma költözik a doktornő, a jövő héttől végre saját orvosuk lesz, ha Zemplénagár- don is lakik majd, hetente kétszer Leányváron rendel. A három község közös termelőszövetkezetében úgy látszik munkaalkalom is akad, most szerelik a ke- rítésdrótfonó gépeket (máris annyi a megrendelésük, hogy idén nem bírják mind teljesíteni, hiába, a kerítésépítés reneszánszát éli szerte az országban), a szomszédban a dobozüzem hat embernek ad télen is elfoglaltságot, s bár Leányváron még egy legelői futballcsapat sincs, harminc asszony varr ja otthon a Tango-Adidas labdákat. Lehet, hogy itt fűzte cérnára valamelyik ügyes kezű asszony annak a pety- tyesnek a bórszeletkéit, amellyel Argentína újabb gólokat szerzett ellenünk a spanyol világbajnokságon. (Mindenesetre a gólkapást jobban megfizetik, mint a labdavarrást, az asszonyok 65 forintot kapnak egy elkészült fociért.) Ha futballcsapat nincs is, van helyette népi tánc-csoport, igaz, iskolásgyerekekből. akik ha egyszer eltanulják a csárdás fortélyait, évek múlván, a városba kerülve, nem biztos, hogy otthagynak csapot-papot, egy-egy poros, füstszagú diszkóért. És amíg élnek a Deák Andrásnéhoz hasonló nagymamák, akik 76 évesen pihenni ülnek — ahogy ők mondják, „az esztavát- ba”, vagyis a szövőszékbe —, az unokák közül talán lesz, aki a városi iskolából kikerülve hazatér átvenni az örökséget, a szövés, fonás tudományát, megőrizni az anyanyelv nagymamákkal tűnni készülő szavait, rokka, nyüst, vetélő... Átvészeli-e Révleányvár a nehéz éveket? Továbbhajóz, vagy zátonyra kerül? A kérdés nyitott, a falubéliek előtt is. Ha egy jó szemű idegen- forgalmi szakember fölfedezné a szunnyadó lehetőséget — hiszen a halban gazdag Mokcsa-tó partján remélt kis kempinget lehetne keríteni azoknak az embereknek, akik egész esztendei zajos rohanás után a civilizációtól még érintetlen csöndbe vágynak, a község másik oldalán ott a morotva, kőhaj í- tásnyira a Tisza homokpadja kínálkozik, s erdő. erdő, bármerre néz a szem a Kárpátok, a Bodrogköz síkja, vagy a Tisza-parti ősdzsungel, a Zöldesszeg irányába —, biztosan taszítana egyet vele Révleányvár fenekleni látszó hajóján is. Az itt élő ezerkétszáz ember reménykedik. Bár újat évek óta nem építettek, tavaly két fiatal házaspár is a faluban vásárolt házat. Évek óta ők az elsők, talán nem egyetlenek, akik Révleányváron megtelepednek. Csendes Csaba Fotó: Fojtó« László Deák Andrásné nem o mi kedvünkért ült 0 szövőszékbe. Munka körben találtuk. Rolyák Géza tanácselnök-helyettes vadászemlékei a falut övező erdőkből kerültek a falra - lakásdísznek.
