Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG ID 1983. fetíruár 26., szomSaí ísá^Él^issr 13 CS í5f$fP"9fl*í«5í/t «itítSHH /; '-:u. l:i ■ '. W H? fii M ti «$* tej ;?.& i-J (ú la isícj ab» ^ ia ki v •Itt dolgozom ..., ahogy édesapámtól tanultam.” Fotó: Pusztai László Dombhátak, hegyoldalak, tekergős völgyek visszhangozták egykoron a jószágok vonulását kísérő kolompok és csengettyűk hangját. Puli-pamacsok terelték fürgén á teheneket, juhokat, nyakuk álól messzire csil- lingelt a pörgő és a juhász, a csordás egy- egy „térítsd meg, hajtsd oda!” kurjantással irányította segítőtársát, miközben nagyot ka- nyarított szalonnájából a vastagon vágott kenyéren és mellé pénz-vékony hagymát szelt. Kolompok, csengettyűk ébresztették hajnalonként a falusi gyerekeket. A tejszagú kihajtásokat összehangolt koncert kísérte. A vetni induló fogatok körül cikázó kiscsi- kók nyakában apró csengő csilingelt, versenyfutásra csábítva a fiúkat. Sokszor irigyeltük meg ezeket a jószágokat, hiszen olyan kincs birtokosai lehettek, mellyel a legtávolabbi pontokról is üzenetet küldhették. Muzsikált a legelő és ennek a muzsikának egyik komponálója az Edelényben élő Hodosi Gyula bácsi, aki még édesapjától tanulta ki a kolompok, csengettyűit kottá- i ját. ’ Sok-sok hortobágyi vásáron tűnték ők együtt fel, amikor órák hosszat próbálgatták a földtől alig egy arasznyira tartott kolompok hangját a csordások, és ha már kiválasztották a megfelelő kongású, öblös •hangszert”, beillesztették a csorda, a nyáj •skálájának” hiányzó pontjára. — Ma már alig-alig vannak juhászok... ágy mondják: csak juh-hajtók... a csordások meg sok helyen elszoktak a kolomp- tól, hiszen a villanypásztor, az az egy szál drót is elvégzi a csordás dolgát. Kevesebb kolompot, csengőt keresnek ma már, mint régen, de még így is érkeznek megrendelések. — mondja az üllő mellett állva. Feje fölött pihen a fújtató, a tűzhely kihűlt hamujában nem izzik anyag, de a kis műhely szekrényéből előkerülnek a szép hangú, míves munkák. . Á szekrényajtó belsején kézzel írt ártáblázat: 80, 100, 150, 230, 350 forintos tételeket olvasok le és elcsodálkozom, amikor megtudom, hogy nem kevesen sokallják ezeket az árakat. Hodosi Gyula népi iparművész. A munka, amit kiad a' keze alól. talán még pontosabb és igényesebb, mint néhány képcsarnokban kapható rézmunka, amelyekért kétszer—háromszor annyit is elkérnek, mint az edelényi mester. — Voltam egyszer egy ékszerboltban, láttam ott mindenféle rézmunkákat. Kérdeztem az eladótól: honnan hozták őket? Azt válaszolta: Indiából. No. előhúztam a zsebemből egy kis csengettyűt, mutattam neki és mondtam, hogy ezért nem kell Indiába menni, csak Miskolctól 27 kilométert utazzon, és annyit kap, amennyit rendel. öntőformák, fogók, tégelyek, reszelők, vágók, szegecsek, bőrök között magyaráz életéről, munkájáról, arról, hogy soha, semmilyen anyag nem hátráltatta meg, mindig igyekezett valamit megformálni, életre kelteni. — A kolomp. akkor jó, ha zeng, mint a hétfájdalom — mutatja egyik szép muriké - ját, és érzem, hogy nem csupán a fém szólal meg, benne van Gyula bácsi hangja is. Népi iparművész. Mégpedig abból .a fajtából való, akik egyre kevesebben vannak. Keze munkáját és egy kicsit Magyarországot is dicsérte az angol királynő férjének, Fülöp hercegnek készített lószerszám egyszerű, nemes rézdíszítése, a csattok, forgók, gombok. Igazi remekművet alkotott akkor is, mint ahogy nem adja alább, ha egy kis falu juhászának készít juhászkampót. Azt hihetnénk, hogy napjainkban, amikor a népművészet reneszánszát éli, igyekeznek segíteni a munkáját. Sajnos ez nem így van. A rezet innen-onnan, legtöbbször ügyeskedéssel, barátai segítségével szerzi és amikor egyszer azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy hivatalos úton juttassák faszénhez, azt javasolták, hogy egy liter pálinkáért any- nyit kérhet a szénégetőktől, amennyit akar. — Én azt hittem, van ennek rendes útja Ss... — emlékezik még ma is csodálkozva. — Mit tehettem?, megvettem azt az üveg pálinkát... így áll a népművészet. Szerettem volna Edelényben egy kis kiállítást is összehozni. Eleinte akadt még támogatóm is, elvittem néhány szerszámot, elkészült munkát, gondoltam beállítunk egy fújtatát, tűzhelyet, meg ami megmutatta volna ezt a mesterséget, hadd lássák az érdeklődők, ismerjék meg a fiatalok is.,. aztán semmi sem lett belőle... nem is tudom, hol vannak a dolgaim. Miközben beszél, bütykös ajjaj közt csatto- kat, juhászkampókat, rézgombokat forgat. Mintha még a tapintásával is alakítaná, még most is formálná az anyagot. Ha lát egy szerkezetet, azonnal a lényegét, a titkát keresi. Ezért tudott a kolompok, csengettyűk készítése mellett segíteni feleségének, lányának, hogy az asszonyok használta szövőszéken javítson... mert ahhoz is ért. A míves- ség igénye tölti el az egész családot. Felesége a lánya által szőtt futókat, párnákat, tarisznyákat mutatja, melyek ugyanúgy a mesterség igényes szeretetét hirdetik, minta messzire zengő kolompok, csengettyűk. Jó lenne, ha évtizedek múltával sem halna el hangjuk, és nemcsak az ajándékboltok kirakatában lelhetnénk rájuk ... Szendrei Lőrinc Ötmillió színes televízió A fogyasztási szint emelkedésének egyik kézzelfogható jele a szovjet családok ellátottsága tartós fogyasztási cikkekkel. Jelenleg például száz szovjet családra nyolcszorta több hűtőszekrény, három és félszer annyi televízió, mosógép jut, mint 15 évvel ezelőtt. Abszolút számokban kifejezve 1965-ben 100 szovjet családra 319 óra, 59 rádióvevő-készülék, 24 televízió, 2 magnetofon, 24 fényképezőgép, 11 hűtőszekrény. 21 mosógép és 52 varrógép jutott. 1981-ben már (szintén 100 családra vonatkoztatva) 520 órát, 88 rádióvevő-készüléket, 88 televíziót, 28 magnetofont, 32 fényképezőgépet, 88 hűtő- szekrényt, 80 mosógépet és 65 varrógépet említ a statisztika. A háztartási műszaki cikkeknek nemcsak a meny- nyisége, de a minősége is javult. Ma már jóval többen keresik a színes televíziókat, mint a fekete-fehéret. Éppen ezért a szovjet ipar az 1981 —1985 közötti időszakban megkétszerezi a színes televíziók előállítását és eléri az évi 5 millió darabos termelést. A háztartási műszaki cikkek gyártását egészében keresletének megfelelően 40 százalékkal emelik, termelésük gyorsabban nő a gazdaság általános fejlesztési üteméhez képest. A telítettség azonban még a jövő feladata. Szociológiai felmérések szerint 1985-ben ,a száz családra számított hűtőszekrény-ellátottság 95 százalékos, a mosógépekből 80, varrógépekből pedig 69 százalékos lesz. Előhívás - vasalóval Nem vegyszerekkel töltött' fürdőkben, hanem forró va-’ salóval lehet előhívni azt a fotópapírt, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Tagozata Kémiai Intézetének munkatársai fejlesztettek ki. A fotópapír hőkezelési folyamata mindössze öt—hét másodpercet vesz igénybe, és nincs hozzá szükség előhívóra, fixírre, mosásra és szárításra. Az újszerű fotópapír alkalmazása egyszerűsíti és meggyorsítja a fényképkészítést, az ezüst felhasználását pedig a felére csökkenti. A Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban fekvő Vorkutóból csak egyféle vezet a vasút: délnyugatra. S jóllehet a helyi állomás nem. forgalmas vasúti csomópont, a színültig .telt szerelvények éjjel-nappal indulnak. Vorkutából igen jó minőségű, kokszolható, és értékes szenet szállítanak az ország központjába. A. „meleget” itt a fagyos föld mélyéből bányásszál!. Ebben a bányában nagy teljesítményű ventillátorokra van szükség, mert a gázok állandó veszéllyel fenyegetnek. Nehezek a geológiai körülmények is. a szénmezők igen mélyen, több száz, olykor ezer méternyire a föld alatt fekszenek. Fejtőgépek bányásszák a szenet, amelyet szállítószalagok hoznak a felszínre. A különlegesen nehéz körülmények között dolgozó bányászok javarészt fiatalok. % versem A vasútvonalakon viO lágszerte egyre nehezebb és gyorsabb vonatok közlekednek. A tehervonatok súlyának növekedésével a vasúti áruszállítás gazdaságosabbá vált. Nagy mennyiségű szén, vagy vas- éi’c szállítása szárazföldön más módon nem is oldható meg. Sok olyan vasútvonal van, ahol a tehervonatok sebessége eléri a 100 km/óra értéket. Személyszállításkor kulcskérdés a sebesség, csak így lehet a vasút versenyképes a légi és közúti közlekedéssel. A korszerű személy vonalok sebessége ma már több országban eléri a 120—150 km/óra átlagos és a 200 lem/ óra legnagyobb értéket. Mindehhez folyamatosan biztosítani kell a pálya kifogástalan állapotát. A pályaépítésben nagy változások mennek végbe a világon. A rövid sínszakaszokat több kilométer hosszú hegesztett pálya váltotta lel, a talpfák helyét pedig új rendszerű sínkötéssel ellátott vasbeton keresztaljak foglalták el. A vasúti pályára vonatkozóan helyenként szigorú intézkedések vannak érvényben,' amelyek előírjak, hogy a pályatest a 25 tonna tengelynyomású tehervonatoknak éppúgy megfeleljen, mint a 200 km/óra sebességű személyvonatoknak. A fejlődés fontos lépése volt a fa keresztaljak előfeszített vasbetonaljakkal való felváltása. Ezek élettartama hosszabb, karbantartásuk, a nyomtáv oontos megtartása könnyebb. A vasúti pálya rendszeres vizsgálata és folyamatos karbantartása elképzelhetetlen a korszerű gépek nélkül. A képünkön látható osztrák gyártmányú gép korszer rű eszköze a pályák karbantartásának. Gyors zúzalékterítésre és planírozásra szolgál. A vízszintes és függőleges irányban » hidraulikus úton állítható oldalekék, az új megoldású planírozó- és söprőberendezés lehetővé teszi, hogy a zúzalék felszántását / és szétterítését egy műveletben egy személy végezze el. t jj /! j; ? \-y y. h v: y ' Reftvény a nevekkel írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt neveket úgy, hogy a körökkel megjelölt, középső oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar költő nevét adják eredményül. Ki a költő? ANDOR. CSABA, EGYED, EMESE, ENDRE, ETELE, MÁRTA, NÁNDI. A helyes megfejtéseket március 3-ig kell beküldeni nyílt levelezőlapon a következő címre: Eszak-Ma- gyarország Szerkesztősége, Gyermekvilág. Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. 3527. Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a követe kező: Jugoszlávia. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek a következők: Farkas Jolán, Kesznyéten, Arany János u. 36. 3579, Marincsák Ilona, Miskolc, Dankó Pista u. 3. IX/1. 3530, Zima Gábor, Méra, Malom út 11. 3871, Krobot Katalin, Salgótarján, Kemerovo krt 94. 3100 Mustos Zsolt, Ózd, II. ker„ Szőnyi Márton u. 39. III/3. 3600, Tarjányi Marianna, Égerszög, Béke út 60. 3757. S keiényfejí bicllai (OLASZ NÉPMESE IT AIX) CALVINO FELDOLGOZÁSÁBAN) Egy paraszt egyszer Biel- lába tartott. Kutya idő volt, az utak szinte járhatatlanok voltak. De a parasztnak fontos dolga volt, és leszegett fejjel, szemben az esővel, viharral folytatta útját. Találkozott egy öregemberrel, aki azt mondta neki: — Adjon Isten! Hova megy ilyen sietve, jó ember? — Biellába — mondta a paraszt csak úgy, félvállról. — Mondhatná legalább: „ha Isten is akarja”. — A paraszt' megállt, az öreg szemébe nézett és visszaszólt: — Ha Isten is akarja, Biellába megyek, és ha nem, akkor is oda kell mennem. Na, mármost, ez az öregember az Ég Ura volt. — Akkor csak hét év múlva fog Biellába érni — mondta neki. — Addig ugorjon csak ebbe a mocsárba, és hét évet töltsön ott. És a paraszt ebben a szempillantásban békává változott, elrugaszkodott, és a mocsárba ugrott. Eltelt a hét év. A paraszt kijött a mocsárból, emberré változott, fejébe nyomta a kalapját, és folytatta útját a vásárba. Alig tett néhány lépést, újból találkozott az öregemberrel. — Hovp, hova, jó ember? — Biellába. • — Mondhatná: „ha Isten is akarja”. — Igen, ha Isten is akarja,1 jól van: ha nem, tudom gi regulát, megyei; u mocsárba most már magamtól is. És nem volt mit tennie mást. , (Fordította: Angyal János) Egyszer volt, hol nem volt egy . fazék gombóc. Ez a fazék gombóc akkor lett igazi, prézlis gombóc, mígnem delet ütött a háromke- reki templom tornya. Szöszmósz a harangszóra megbillentette a bajszát, a gyomra is kbrdult kettőt, de a lustasága nagyobb volt: mint az éhsége, így aludt tovább. Az elébe rakott fazék gombóc mérgesen ontotta magából az illatot, és az álomszuszéit orrát is megesiklandozgatta. — No, mi lesz?! — görögtek ide-oda a gombócok — senkinek nem kellünk? Szöszmósz lassan kinyitotta a száját úgy, hogy a szempillája se rezzent és várt. A gombócok pedig egyre zsörtölődtek, morzsolódtak — Világlusta! — bugy- gyant ki az egyik gombócból sértődötten a szilvalekvár. — Ilyen csúfság méc nem történt a szilvás gombócok történetében, hogy valaki még ahhoz is lusta legyen, hogy megegye. — Szöszmósz pedig száját látva hortyogott tovább.' Erre a zajra már dühbe gurultak a gombócok, de annyira, hogy ki is ugráltak a fazékból. Nem Szöszmósz szájába, nem ám, hanem egyenesen a konyha kövére. Gurultak, gurultak, egyenesen dühbe gurultak, ki a háromkereki határon túlra, egészen a világ vegére. Addig gurultak, míg elébiik nem toppantam, és meg nem ettem őket. Itt a mese vége, fuss el véle, tovább te se éhezz, talán hazaérsz ebédre! Szűcs Mariann