Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

1903. február 1., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Komoly távlatai vannak a tudományos együttműködésnek. A siófiai Hegesitéskutató Intézet dől* gozói közös KGST-programok végrehajtásában is részt vesznek. ^ KGST-mérleg A helyi politika kialakítá­sa, az emberi, alkotói köz­érzet és nyugalom megterem­tése elképzelhetetlen a ve­zetők, vezető testületek és a tömegek szoros együttműkö­dése, kapcsolata nélkül. Örök igazság ez, naponta számta­lanszor megfogalmazzuk, el­mondjuk. leírjuk, néha mar- mar felesleges ismétlésnek, szászaporításnak tűnik. Pe­dig, hogy mennyire nem így van, azt szűkebb pátriánk­ban is tanulságos példák bi- ze ’vitják A vezetői elbizakodottság, a tévedhetetlenség hite, az e.-iy személyben mindent tu­dó vezetőtípus súlyos káro­kat okozhat az egyénnek, a közösségnek, a szűkebb, vagy tágabb kollektívának és az emberi tisztességnek egy­aránt. A demokrácia meg­sértése és intézményeinek mellőzése, formálissá degra- dálása nemegyszer belátha­tatlan következményekkel jái es előbb-utóbb olyan feszült­ségeket, olyan helyzetet te­remthet, ami a tömegek, munkahelyi közösségek han­gulatát, kezdeményezőkészsé­gét, tenniakarását köti bék­lyóba. Az ilyen típusú veze­tés a közömbösség, a fásult­ság légkörét teremti meg. A közelmúltban Bodrog- keresztúron lefolytatott me­gyei pártvizsgálat is tipikus példáját tárja fel ennek. A pártvizsgálat összegzésében többek között ilyen megálla­pítások olvashatók: „Bodrog- keresztúron és a hozzá tar­tozó csatolt községek lakói­nak politikai hangulata, köz­érzete rossz...” ' Kemény, határozott megfogalmazás, de igaz! Hogy miért? Nézzük tovább a jelentést. A helyi vezetők iránti bizalom meg­rendült. Az emberek nem hisznek abban, amit a veze­tők mondanak, amiben meg­állapodnak. Ennek nagyon sok oka van. Ezekből álljon itt tanulságképpen néhány. A községpolitikai kérdé­sekben a lakosság tájéko­zatlan; nem ismeri a terve­ket, célokat, elképzeléseket, s ez már magában hordja azt a veszélyt, hogy az erőket nem lehet koncentrálni, moz­gósítani a legfontosabb fel­adatok megvalósítására. Köz­tudott pedig, hogy társadal­mi összefogás csak egyértel­mű, világosan meghatározott, a lakosság érdekeit szolgáló, és annak egyetértésével ta­lálkozó célok érdekében vár­ható el. A községfejlesztés­ben tapasztalható szervezet­lenség, tervszerűtlenség dön­tő szerepet játszott pl. abban is, hogy a helyi üzemek, gaz­dasági egységek támogatási kedve és szándéka is csök­kent. A községfejlesztési ter­vek teljesítésének rangsoro­lásában nem volt egység a helyi párt- és tanácsi veze­tés között. Időnként mást (Folytatás az 1. oldalról) kezelték az alacsony árfek­vésű termékek bevezetését. Tavaly kilencféle új termék­kel bővítették a belső ellá­tású 1983-ban a vállalat a je­lentősen növekvő export mel­lett az elmúlt évihez hason­ló szinten kíván eleget tenni belső ellátási feladatainak. A vállalati munkásgyűlé­sen felszólalt Váncsa Jenő miniszter, aki előzőleg üzem- látogatást tett a Miskolci Húskombinátban. Bevezető­jében a mezőgazdaság és az élelmiszeripar elmúlt évi munkájáról szólva elmondta, hogy mindkettő felülmúlta minden eddigi esztendő ter­melését. Javult a belső ellá­tás, s még erőteljesebben nö­vekedett az export. Az ag­rárexport forintban kifejezve elérte a 79 milliárd forin­tot, s ebből 59 milliárd fo­rintnyi volt a tőkés piaci ex­port. Az ország egész export­jának közel egyharmadát ad­ta az agrárágazat, s ezen be­V képviselt az egyik és mást a másik szervezet. Egyezteté­sekre pedig személyi nézet- eltérések miatt nem kerülhe­tett sor. Ennek olyan fontos és sürgős feladatok elvégzé­se vallotta a kárát, mint az utak karbantartása, az' ivó­vizei látás javítása, a vízelve­zetés- megoldása, a közleke­dés javítása, a középületek állagának megóvása, a keres­kedelmi egységek ellenőrzé­se Nem egy esetben előfor­dult. hogy a testületi dön­téseket egyik-másik vezető saját elképzelése. koncep­ciója” szerint megváltoztatta. Következésképp a társadalmi fórumok és testületek — bár formálisan működtek — te­vékenysége iránt egyre csök­kent az érdeklődés; az ülé­seken. tanácskozásokon ke­vesen jelentek meg, a ta­nácstagi csoportok sem mű­ködtek hatékonyan, a fej­lesztési alap bevételeivel el­maradtak és a társadalmi munka értéke jóval a járási átlag alá esett. Ezek a körülmények ter­mészetszerűen szülték a kri­tika felerősödését, a vezető- ellenességel, sok esetben a demagógiát, amelynek lesze­relését megalapozatlan ígér­getésekkel próbálták elhárí­tani, de ez csak ideig-óráig tarthatott, mert csakhamar kiderült: a kedélyeket meg­nyugtató „ígérgetések mögött sem vezetői, sem anyagi fe­dezet nincs”. A vezetői jó szándék és szerénység méltá­nyolható, de ez önmagában még kevés a vezetőkkel szemben támasztott követel­mények érvényesüléséhez. A nem egy nyelven beszé- lés, az intrika nemcsak a lakosságot választotta el ve­zetőitől, hanem a végrehajtó apparátust is megosztotta, s ennek kárát az ügyfelek lát­ták az ingerült, türelmetlen ügyintézésben. Rendszeressé vált a lakosok panaszainak félvállról kezelése, meg nem hallgatása, ügyeik intézésé­nek elodázása. A párt- és tanácsi veze­tői elbizonytalanodás óhatat­lanul kihatott a székhelyköz­ség és a hozzá tartozó tele­püléseken működő egyes vál­lalatok, üzemek munkájára és vezetőinek magatartására is. A rossz példa ragadós: a vezetői gőg, az elvtelen ba­ráti, rokoni kapcsolatok ká­ros hatását több vállalatnál felfedte a vizsgálat. Az int- rikus légkör kialakulásából adódott az is, hogy az egyik üzemben például — nyolc év alatt — kilenc üzemvezető cserélődött. Másutt a szövet­kezeti demokráciát sértették meg, ahol csak az elnöknek lehetett igaza, a tagoknak és beosztottaknak nem. Ez a helyzet természetesen nem máról holnapra követ­kezett be, hanem több éven lül a nem rubelelszámolású exportjának 40 százalékát biztositotta. Az idén a még jobb, szervezettebb belső el­látás mellett, a nehezedő nemzetközi gazdasági helyzet körülményei között kell 8— 10 százalékkal növelni a ki­vitelt. Külön szólt a miniszter az agrárgazdaságon belül a hús­ipar jelentőségéről. Az ösz- szes agrárexport több mint felét a vágóállat és a hús biztosítja. A megfelelő áru­alapok az idén is rendelke­zésre fognak állni. A növek­vő belső ellátási, valamint az exportfaj adatokhoz a feldol­gozásnak is tovább kell fej­lődnie. a külpiaci igények­hez pedig a korábbinál lé­nyegesen jobban kell alkal­mazkodni. Befejezésül Váncsa Jenő miniszter a Borsod megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat, s ezen belül a Miskol­ci Húskombinát munkájáról, az utóbbi évek javuló ered­ményeiről szólt elismeréssel. keresztül tarló folyamat kö­vetkezménye, káros lerakó­dása, hordaléka. A nagyobb odafigyelés, nem utolsósor­ban a járási felügyeleti szer­vek hatékony ellenőrzése, a helyi párt- és tanácsi veze­tők önvizsgálata, önkontroll- ja idejében felszínre hozhat­ta volna a bájok okait és a szükséges tanulságok levoná­sával. határozott intézkedé­sek megtételével elkerülhető lett volna az a mélypont, ami a községben bekövetke­zett. Ennek hatása még jó ideig érződik a falu életé­ben, az emberek magatartá­sában és bizalmában egy­aránt. A vizsgálat után sok min­den történt. A pártszervek és a tanács élére új vezetők ke­rültek. a testületek, társadal­mi és tömegszervezetek is felfrissültek. Élvezik a tö­megek bizalmát, bár még so­kan a „majd meglátjuk, mi­re lesz képes az új vezetés” — állásponton vannak ... Ma még csak kezdeti lépésekről beszélhetünk. Ahhoz, hogy a kétkedőket is végképp meg­nyerjék, a bizalmat vissza­szerezzék: hogy helyreálljon a pártszervek, a tanács és a lakosság közötti gyümölcsöző kapcsolat, hatalmas erőfe­szítésekre van szükség. Sok mindent az alapoknál kell kezdeni: az őszinteség, a nyíltság, a jó együttműkö­dési készség, a demokratikus fórumok, testületek tekinté­lyének visszaállitásánál. Fon­tos a lakosság folyamatos és rendszeres tájékoztatása, bő­séges teret hagyva a jó szán­dékú vitáknak, bírálatoknak, az olyan kritikai szellemnek, amely előreviszi a közösség ügyét. Az embereket nem elég csak meghallgatni, egy­oldalúan tájékoztatni, hanem kérdéseikre, javaslataikra vá­laszt kell adni, ezt joggal elvárják. Még akkor is meg kell ezt tenni, ha időnként nemet kell mondani. A meg­alapozatlan, érték nélküli igenlés nem oldhatja meg a problémákat, csak elodázhat­ja azokat. A kibontakozás­hoz, a továbblépéshez a szer­vezeti keretek adva vannak. Azok tartalommal való meg­töltése kizárólag a mostani vezetőkön és a vezető testü­leteken múlik. Ehhez azon­ban nélkülözhetetlen a járási pártbizottság és a járási hi­vatal sokrétű segítő, irányí­tó, ellenőrző munkája. A község lakói mindenek­előtt azt várják, hogy a jö­vőben velük együtt gondol­kodva, cselekedve dolgozza­nak, döntsenek a vezetők, mert csak így állhat vissza a kölcsönös bizalom, ami ha­talmas erőket és tartalékokat hozhat felszínre a község fejlesztése érdekében, a köz­érzet, a közhangulat alakítá­sában. Hangsúlyozta: a Kollektíva nagy érdeme, hogy az előző évek hátul kullogó, gyakran rossz példaként említett vál­lalatát a húsipar első felében elhelyezkedő, eredményes vál­lalatainak egyikévé fejlesz­tették. A vállalat szerepe a belső ellátásban meghatáro­zó, s ezt a feladatát mind­jobban látja el. Ami pedig az exportot illeti, ebben is mindjobban számíthat rá a népgazdaság. Az idén a ta­valyinál 14 százalékkal na­gyobb, mintegy 29 millió dollár értékű exportot kell teljesitenie a vállalatnak az egyre igényesebb külföldi piacokon. Arról a sajátos helyi gond­ról szólva, hogy a Miskolci Húskombinátban feldolgozott sertések zömét jelenleg az ország távoli részeiből szál­lítják Miskolcra, elmondta a miniszter; remény van arra. hogy részben országos anyagi forrásokból, sikerül majd a megyében nagyobb sertéste­nyésztő, -hizlaló telepet létre­hozni. A közös tervezés, a hosszú távú energetikai, számítás- technikai és közlekedési együttműködés kérdései sze­repeltek a KGST V. B. leg­utóbbi, moszkvai ülésének na­pirendjén. A tanácskozás kap­csán érdemes mérleget vonni a szocialista országok gazda­sági közösségének tevékeny­ségéről. ELŐRELÁTÓ TERVEZÉS Tavaly a budapesti üléssza­kon a tagországok megálla­podtak az 1986—90-es évekre szóló tervkoordináció felada­tairól. Ennek megfelelően megkezdődlek a konzultációk, amelyek elősegíthetik a tagál­lamok gazdaságpolitikájának közelítését, a közvetlen kap­csolatok bővülését. A szoro­sabb együttműködés segít a világgazdaság változó követel­ményeivel összhangban álló termelésszerkezeti változta­tásoknál is. Változatlanul központi kér­dés a nyersanyag- és energia- szükséglet kielégítése, a ren­delkezésre álló erőforrások kihasználása. A tagországok hosszú távú programot vaió­(ás biztosítására, az egyik leg­fontosabb fejlesztési irány­nak tartva az atomenergia fokozott felhasználását. Az atomenergia részarányának további növelését segíti az atomerőművi berendezések gyártásának szakosítására kö­tött, sokoldalú megállapodás. Ennek teljesítését épp a KGST budapesti ülésszakán tekintették át. A széniparban az együttműködés az új lelő­helyek feltárására és a kiter­melés korszerűsítésére össz­pontosít. A kőolaj- és gáz­ipari bizottság javaslatokat dolgozott ki a tagországok igényeinek fedezésére az 1990- es évekig. KÜLKERESKEDELM' „FELFEDEZÉSEK" Az árucsere-forgalomban a kölcsönös szállítások — az egyes népgazdaságok belső gondjai miatt — nem nőttek olyan dinamikusan, mint a korábbi években. Előrelépés történt azonban azon a té­ren, hogy a szállított termé­kek már jobban igazodtak az egyes népgazdaságok igényei­hez, teherbíró képességéhez. A tervezési, külkereskedelmi és ipari szakemberek folya­matos tanácskozásainak ered­ményeként sikerült számo* olyan terméket „felfedezni”, amelyet korábban tőkés or­szágoktól vásároltak a tag­államok. Az elmúlt esztendőben újra bebizonyosodott: különösen fontosak testvéri kapcsolata­ink rendkívüli helyzetekben.' A KGST-országok például segítettek Lengyelországnak a szabad kapacitások kihasz­nálásában a gép-, vegy- és könnyűipar területén. Ugyan­csak jelentős az előrelépés a szabványosításban, tavaly1 mintegy 400 új szabványt fo­gadtak el. SÜRGETŐ FELADATOK Az 1982-es esztendő termé­szetesen jó néhány megoldást sürgető problémát is felve­tett. Az egyik: lassú az előre­lépés a gyártásszakosításbanj Sokszor előfordul, hogy gaz­daságtalan egyik vagy másik termék, de mégis folytatják termelését. Sok még a javí­tanivaló a tudományos-mű­szaki együttműködésben, a kooperációkban is. Az eddig aláirt megállapodások inkább kétoldalú szerződések, s még kevés igazán sokoldalú meg­állapodás született. Ezek a kiragadott példák is mutatják: sok a megoldás­ra váró kérdés, feladat van bőven. A KGST fennállása óta eltelt 34 évben változtak a követelmények, módosul­tak a feltételek és a módsze­rek Eltérő mechanizmusok,’ irányítási rendszerek jöttek létre, amelyeknek összehan­golása elengedhetetlen köve­telmény. Ugyancsak gondot) okoznak a különböző árrend­szerek. a pénzforgalom bo­nyolultsága és nehézkességei Sürgető feladat olyan mód­szerek kidolgozása, amelyek segítségével a lényegében még ma is kétoldalú árucse­rét a résztvevő országok több­oldalú külkereskedelmi kap-: csolata váltaná fel. A sok megoldásra váró probléma ellenére egy dolog változat­lan: az együttműködés szük­ségszerűsége. Ez a felismerés fogalmazódott meg a Varsói Szerződés Prágában megtar­tott januári csúcstalálkozó-: ján. illetve a KGST V. B. leg­utóbbi, moszkvai ülésén is, j sítanak meg az energiaellá­A tagországok árucseréjében nő a fogyasztási cikkek részaránya, i Képünkön: csehszlovákiai harisnyagyár. W. L. Muakásiyalés a Miskolci Húskombinátban

Next

/
Oldalképek
Tartalom