Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-25 / 47. szám
E5ZAX-MAGYARORSZAG 4 1983. február 25., péntek A vb megtárgyalta Könyvtárak az encsi járásban r A könyvtárak alapellátást biztosító tevékenységét sokrétűnek ítélte az Encsi járási Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága. A testület tíz év után mérte fel, hogyan- fejlődött a járási könyvtárhálózat munkája, milyen szerepet vállal magára, s milyen hatékonysággal a lakosság művelődési szokásainak alakításában. Bizonyság a sokrétű munkára: a járás lakóinak valamivél több mint negyede. 25.3 százaléka beiratkozott olvasó. Ez jóval meghaladja az országos arányokat. Fejlődött- a tíz év alatt a könyv- állomány is, több mint 90 ezer kötettel. Ezek az objektív feltételekhez tartoznak. Ami a tartalmi munkát illeti, eredményes együttműködési megállapodások születtek a könyvtárak és a különböző üzemek, intézmények között, s különösen szoros kapcsolat alakult ki a könyvtárak és az iskolák között. A fiatalokra különben is megkülönböztetett figyelmet fordítanak. Gyermekfoglalkozások az általános iskolás korúnknak, diavetítések, mesedélutánok, irodalmi vetélkedők, szavalóversenyek mind-mind élő kapcsok a szoros és rendszeres kapcsolattartáshoz. Különösen figyelemre méltó az, ahogyan a járási könyvtár az igényesebb, elmélyültebb olvasáshoz próbál segítséget nyújtani a nagyobbaknak, a középiskolás korúaknak, s ahogyan a tudományosabb igényű munkát, a helytörténeti kutatásokat próbálja segíteni. Így például készül az encsi járás felszabadulás utáni cikkbibliográfiája, amely 2748 újság, folyóirat, tanulmánykötet, járási vonatkozású írásait tekinti át 38 év távlatában. A honismeretet segítő tevékenység különben is megkülönböztetett figyelmet kap a könyvtári munkában. Így például feltérképezték a járás utcaneveit. E vizsgálódás hozta azt a meglepő felfedezést, hogy a 649 utcanév 53,6 százaléka mindössze 13 emberről van elnevezve. Mindezek mutatják, hogy az Encsi járási Könyvtár tevékenysége lényegesen sokrétűbb, mint amennyi alapfunkciójukból következik. A járás viszonyaiból adódó nehézségek ellenére színvonalas munka van a járás könyvtáraiban. Ez mint sommás megállapítás, mindenekelőtt a könyvtárosok lelkiismeretes munkáját jelzi. Hiszen közismerten aprófalvas járásunkban a településszerkezetből adódóan .olyan objektív nehézségekkel is szembe kell nézni, hogy 21 településen szünetel az iskola. 66 községben még az ezret sem éri el a lakosok száma. s ebből adódóan feszültség van a könyvtárral szembeni elvárások és a könyvtár lehetőségei között. Igaz, .sok esetben — amint azt a végrehajtó bizottság ülésén igen határozottan megfogalmazták — a fenntartó tanácsokat felelősség terheli. Meglehetősen nehéz elhinni. hogy létezhetnek olyan könyvtárak, fiókkönyvtárak, ahol évek óta nem volt festés. takarítás, sőt fűtés sem. Pedig ilyen a krasznokvaj- dai, az abaújvári, vagy a vilmányi is. S ugyancsak gond a járásban, hogy nem mindig találnak olyat, aki elvállalja a könyvtáros megbízatást. 1982-ben például Boldogkőváralján, Gagybá- torban és Büttösön szünetelt a könyvtár működése, könyvtáros hiányában, illetve fenntartói mulasztásból. Nem véletlenül fogalmaztak hát úgy a végrehajtó bizottság ülésén, hogy a községi tanácsok fenntartói szemléletét erősíteni kell. Feltétlenül meg kell őrizni 'a könyvtárat ott, ahol nincs iskola. Hiszen ezeken a helyeken különösen igaz, hogy a könyvtárak a közművelődés alapintézményei, amelyekben a közösségi élet lehetőségeit és feltételeit is meg lehet teremteni. Az objektív feltételek felmérése elodázhatatlanul szükséges, fogalmaztak a testület ülésén. S egy ilyen konkrét, a valós helyzetet tükröző felmérés alapján kell és lehet majd kidolgozni az elkövetkező évek fejlesztési koncepcióját. Könyvtári működés feltételeinek biztosítása azonban nem minden esetben anyagi kérdés. A szemléletváltozás, a könyvtár dolgainak közügyként kezelése nem kerül pénzbe, s a jobb odafigyeléssel igen hatásosan lehet előbb elérni. Meggondolandó a könyvtár- ellátás továbbfejlesztése szempontjából az is. hogy az elaprózott tiszteletdíjas könyvtárosok foglalkoztatása helyett központilag, biblio- busz működtetésével oldják meg az olvasók ellátását. Ez azonban legfeljebb a jövő útja lehet. Bár eddig jószerével a gondokról szóltunk, ismételten el kell mondanunk — ahogyan azt a végrehajtó bizottság ülésén megtették —, az Encsi járási Könyvtárban és a járás könyvtárhálózatában összességében jó, néhány területen pedig kiemelkedő színvonalú munka folyik. Említettük már, az ifjúság olvasóvá nevelését, de azért említsük meg még azt is, hogy az 1977 óta működő telkibányai úttörőkönyv- támak, s az erre épülő olvasótábornak országosan is jó visszhangját. A járásban is igaz az, ami általában igaz: az olvasók nagyobb része az ifjúság köréből kerül ki. De az utóbbi években örvendetesen egyre több mezőgazdasági szakember is a könyvtár felé fordul, s maga a könyvtár is kezdeményez a felnőttek felé. Egyéves, leve- lezős irodalmi vetélkedősoro- zatukban 24 brigád mintegy 300 fővel vett például részt. A nyitás — pontosabban a továbbnyitás — már azért is szükségszerű, mert az encsi járás gazdasági szerkezet- változása — a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdulása, a melléküzemágak sokszínűsége, a háztáji gazdaságok megerősödése, az ipar kiszélesedése — szakmailag és politikailag egyre felkészültebb, műveltebb embereknek kínál érdekes, megbecsült életpályát itt. Egyrészt tehát igény és feltétel a továbblépéshez, másrészt pedig lehetőség a könyvtári munka színvonalának további növelése. Néhány konkrét feladat megfogalmazódott. Feltétlenül javítani szükséges az Encsi járási Könyvtár elhelyezését. Az ország talán legkisebb alapterületű járási könyvtára ez, ahol például egyszerűen nincs hely egy zenei részleg kialakításához, ami ma általános. Megoldatlan 9 gyermekkönyvtár helye. Annak ellenére, hogy igen sok gyermekfoglalko- zást tartanak, mindössze 16 szék fér a helyiségbe. A feltételek sok esetben alatta maradnak a mai követelményeknek. Szerencsére ezt maga a könyvtári munka, az olvasóvá nevelés, a könyvtári tevékenység nem tükrözi. Igaz, ez nem kis erőfeszítést kíván a könyvtárosoktól Közművelődésünk szocialista emberformáló törekvéseiben a könyvtárakra megkülönböztetetten nagy feladat hárul. Ezért is fontos — állapították meg —, hogy a könyvtárügyet kiemelten, a helyi feladatokhoz igazítva, differenciáltan kezeljék a járásban. Csutorás Annamária Ma este a képernyőn Varázstól! Pleidell János képei Miskolcon, a Képcsarnok Vállalat Szőnyi István-ter- mében nyitotta meg tegnap, február 24-én délután Pleidell János festőművész kiállítását dr. Végvári hajós művészettörténész. Tájképekkel jelentkezett az idős művész a miskolci' közönség előtt. Nem véletler nü). A szakma elsősorban tájképfestőként tartja számon, s művészi sikerei között a nemzetközi braccianói tájképverseny nagydíját is magáénak tudhatja. Eleven, friss, plasztikusan árnyalt képein mindenekelőtt színei hatnak, a nyár perzselő melegét érezzük, az eső utáni természet üdeségét, a hajnal jóleső borzongatását. Pleidell János — bár idegen földek szépségeit is megörökíti —, mindenekelőtt a hazai táj sokszínűségét, örök változásait adja vissza a nézőnek. A Balaton, a tavat ölelő hegyek újra, meg újra megihletik a művészt, hiszen pillanatonként változik e táj hangulata, arca. Hol csupa élet, fehéren duzzadó vitorlákkal, hol éppen ébred, s a felfelé kapaszkodó napba szállnak az ébredő madarak. Hihetetlenül gazdag színvilága. A meleg sárgái, a szürke tónusai, a piros, a zöld — mind-mind inkábba pasztell árnyalatait veszik fel, nem harsogón, hanem kifejezőn. A színek adják mélységét és kifejezésmódjának sokszínűségét, s teszik oly harmonikussá, meg- kapóvá, s oly kifejezővé munkáit. Pleidell János 1915-ben született. 1936 óta kiállító művész. Önálló, gyűjteményes kiállításokkal nemcsak itthon, számos ktilfölái nagyvárosban is jelentkezett. Különösen gyakran fordult meg Olaszországban — ez tapasztalható alkotásain is. A miskolci Szőnyi-teremben közel félszáz munkáját láthatják az érdeklődők. A tárlat március 10-ig tart nyitva. Szívesen ajánljuk kiállítását az érdeklődők figyelmébe. (cs. a.) az Sokan tapsoltak az elmúlt hét végén a miskolci Avas Táncegyüttesnek, közel kétórás bemutatója után. A tapsban kifejezett • elismerés természetesen mindig jól jön, ezúttal azonban az együttes számára egy sokkal fontosabb tétje is volt a bemutatkozásnak, a színpadi műsornak: a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében ugyanis ott ültek az országos minősítő bizottság tagjai is. Talán nem mindenki előtt ismeretes: az Avas Táncegyüttes 1972. óta „Arany I.” fokozatú szakm.ai minősítéssel rendelkezett,* ezzel tartozott a hazai mozgalom élvonalába. Utoljára 1977-ben álltak ki „megvédeni” a minősítést, sikerrel. Az azóta eltelt időben — vezetőváltás miatt is — voltak „hallgatag” időszakai, de voltak szép sikerei is: külföldről hozott első díj, Szocialista Kultúráért kitüntetés. A legfontosabb és az együttes számára legtöbbet jelentő elismerés azonban a vasárnapi bemutató után érte az Avas Táncegyüttest: teljesítményűkkel ismét kiérdemelték az országos minősítésben az „Arany 1.” fokozatot. Miskolcról, sőt éppen a szerkesztőségünkből elszórmazott író tévéíilmje jelentkezik a képernyőn ma este 20.00 órakor az első műsorban. Barátit Lajos irta és Oláh Gábor rendezte a Varázstoll című tévéfilmet, amelynek központi alakja egy vállalati kishivatalnok, bizonyos Kisebb János, akinek van egy varázslatos erejű, apjától örökölt tolla. Ha azzal a tollal rámutat valakire, vagy valamire, csodálatos dolgok történnek, s ezekből igen sok bonyodalom származik. A játék igen sok színészt szerepeltet, közülük kettőt mutat be fenti képünk: Zala Márkot és Bencze Ferencet; a főszereplő Kovács János (megyénk szülötte), a további szereplők között öt színész volt korábban a miskolci színház tagja. így egy kicsit a „mi darabunk is” ez a Varázstoll. Ötszörös a műtárgyallomány Uj szerzemények a Kerman Ottó Múzeumban A miskolci Herman Ottó Múzeumban Üj szerzeményeink címmel időszakos kiállítás nyílt tegnap. E kiállítás az elmúlt évtized múzeumi gyűjtemény-gyarapító munkáját kívánja érzékel-1 tetni, az intézmény hat tudományos osztálya — régészeti, numizmatikai, történeti, néprajzi és természettudományi gyűjteménye — eddig kiállításokon alig látott vagy egyáltalán nem ismert legszebb és legértékesebb műtárgyait, illetve műtárgyegyütteseit mutatja be. A gazdag kiállítás anyagának legalább vázlatos bemutatásában dr. Veres László történész-muzeológus, a múzeum igazgatóhelyettese volt segítségünkre. Tíz évvel ezelőtt, 1972-ben a Herman Ottó Múzeum műtárgyállománya megközelítőleg 120 ezer darab volt, s mintegy háromezer tétel adattári dokumentáció.' Az intézményi átszervezések és az intenzív gyűjtemény-gyarapító munka eredményeként 1982 végére a műtárgyállomány elérte a 600 ezret, a történeti dokumentációs gyűjtemény mintegy félmillió lapterjedelműre növekedett, s a tudományos osztályok gyűjteményében több mint 25 ezer tétel szerepel leltárban. Ezt a hatalmas gyarapodást a kiállítás tulajdonképpen csak fő vonalaiban kívánja érzékeltetni, a reprezentatív és igen értékes műtárgyak, történeti dokumentumok bemutatásával a tíz év műtárgy-gyarapító tevékenységének jelen- . tőségét szeretné hangsúlyozni. A.régészeti anyagból többek között a szkita bronztükör a bronzkori késleletek gazdagságát, a tiszaka- rádi fibula a népvándorláskor germán népcsoportjának emlékanyagát, a Mezőnyá- rádon feltárt XIV. ' századi fazekasműhely kerámiái pedig a kora Árpád-kori településtörténet kutatásában végzett munka eredményességét jelzik. A múzeum magyarországi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű numizmatikai gyűjteménye számos éremlelettel, árveréseken vásárolt pénzekkel ért el jelentős gyarapodást. A bemutatott ritka típusú ezüsttallérok és kitüntetések — például a Corvin-koszorú — bizonyítják azt, hogy a megyénk életére vonatkozó numizmatikai anyag gyűjtése mellett az antik és a magyar pénzverés emlékeinek gyűjtését is eredményesen végezték. A képzőművészeti gyűjtemény gyarapodásának kiemelt állomása volt, amikor dr. Petró Sándor jeles magángyűjteménye 1977-ben a gyűjteménybe került. E gyűjtemény legértékesebb darabjai állandó kiállításon lát- , hatók, azonban a képtár nemcsak a magyar művészek alkotásait őrzi, hanem számos XIX. századi német és francia festő alkotása, távolkeleti alkotók művei, a kortárs művészet kiemelkedő darabjai szép számmal kerültek a múzeumba, * s most ízelítőképpen a kiállításon a látogatók elé. Több területen ért el kiemelkedő gyarapodást a történeti' és iparművészeti gyűjtemény. Különös kiemelésre méltó az utóbbi években létrejött vetero—slavica és valachica gyűjtemény, amely nagyságrendben és kvalitásban az ország harmadik legértékesebb ilyen jellegű múzeumi gyűjteménye. Megemlítendő még a nagyszebeni ötvösremek, a különféle zárdamunkák, kerámiaremekek, egyházi műkincsék új és leg- újabbkori történeti doku- mehtumok sóra. Néhány évvel ezelőtt alakult újjá a múzeum természettudományi gyűjteménye, s máris több mint 70 ezer darab a gyűjteményi szám, amelyben az ásvány-, a kőzet-, az őslény-, a növény-, a zoológiái és a gerincesgyűjtemény található, s mert néhány évvel ezelőtt állandó természettudományi kiállítás nyílt, most csak a legfrissebb gyarapodást érzékelteti a bemutató. A néprajzi osztály az elmúlt évtizedben főként új megyei tájházak anyagának összegyűjtésével foglalkozott, a múzeumi gyűjteménybe elsősorban egyedi tárgyak és csekély' számú tárgyegyüttesek kerültek. Ezek között számos olyan darab van, amely nemcsak megyénk, hanem az egész magyar népi kultúra legjelesebb emlékei közé sorolható. Á tegnap megnyílt kiállítás szeptember végéig várja a látogatókat a Papszer utcai kiállítóépületben, hogy mind többen ismerhessék meg belőle a Herman Ottó Múzeum sokoldalú gyüjte- ménygyarapitó tevékenységét. Fesztivál a lözmííveldés jegyében A május 5-én kezdődő 23. miskolci filmfesztivál előkészítő bizottsága tegnap Csó- tai János városi tanácselnök-helyettes elnökletével ülést tartott, s azon meghallgatta és megvitatta György István fesztiváligazgató beszámolóját az (előkészületek állásáról. Érdekes vonása lesz ennek a fesztiválnak, hogy szervesen hozzákapcsolódva, de időben vele párhuzamosan a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban megrendezik a II. közművelődési filmfórumot, amelynek elsődleges feladata a közművelődési jellegű, elsősorban ismeretterjesztő és oktatófilmek felhasználásának, programjuk továbbfejlesztésének megvitatása. Míg maga a 23. miskolci filmfesztivál május 5-én nyílik, a közművelődési filmfórumot 6-án, délelőtt nyitják Diósgyőrött, dr. Gombár Józsefnek, a MOKÉP igazgatójának a rövidfilmek forgalmazási helyzetéről és a forgalmazás feladatairól szóló előadásával. A háromnapos filmfórum keretében stúdiónként csoportosított vetítések, információs előadások, szakágankénti szekcióülések lesznek, majd plenáris ülés zárja a fórumot, amelyen Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője tart előadást. az ankétot pedig Kőhalmi Ferenc filmfőigazga- tó-helyettes vezeti. A filmfesztiválra, amelyet a hagyományoknak megfelelően a Rónai Sándor Művelődési Központban tartanak, nyolcvankét filmet neveztek be, mintegy huszonhat órányi időtartamban, de a hosszú dokumentumfilme- ket a I-Ievesy Iván Filmklubban vetítik. A megyében előreláthatóan két helyen lesznek kihelyezett vetítések. A versenyprogramok után a külföldi filmek információs vetítéseit tartják minden este; a televízió külön műsorral köszönti május 7-én a fesztivált, május 9-én peőie megemlékeznek a hetvenéves magyar oktatófilmgyártásról. Számos kiegészítő program teszi színesebbé. gazdagabbá az idén is a miskolci filmfesztivált
