Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

1983. február 24., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 * Mentőöv Üj fiú kezdett az alkohol­mentes klubba járni. Magá­ba zárkózott, csendben figye­lő, nem barátkozó. Alig tud­nak róla valamit. Megpró­báltam őt is szóra bírni, s meglepő módon, mintha csak várta volna, azonnal meg­nyílt : — Rossz helyen kereske­dik a kérdéseivel — mond­ja kissé idegesen —, azt mondják, maga is. meg a többiek is, hogy az alkoho­lizmus betegség. Szerintem nem betegség. — Akkor mi? Hogyan kel­lene kérdeznem? — Valahogy másként... ez nem betegség, sok embernek menedék. Nekem is az. de nem vagyok egyedül ebben a szituban ... próbáltam már sok mindent, más munka­helyet. sportoltam... — Mit sportol? — Most karatézni járok, de bokszoltam is. — Kemény sportok ezek. Hány éves? — Huszonhét. Igyekeztem megszabadulni a piától min­den módon, s nem megy ... volt karácsonykor egy ilyen tréfám is ... tudja mi ez? Felhúzza zakója ujját a balkarján, rajta hatalmas mély vágás nyoma. — Látom. Miért telte? — A szüleim miatt. Ezért mondom, hogy nem betegség, hanem pszichológiai kérdés. Az okokat! Az okokat kér­dezzék. hogy ki miért iszik, miért kerül lehetetlen hely­zetekbe. Látja, én a magamét tudom. Az én okom, a szü­leim viselkedése veiem szem­ben. Kétségbeesésemben már a pesti gyorsnak is neki akar­tam menni. Zűrös dolog ez. A sitten is voltam, nemrég ke­rültem ki. Verekedésért ül­tem. — De ha tudja az okot, miért nem változtat a hely­zetén? Felnőtt férfi már. — Nem lehet. Egyelőre nem lehet. Pedig most újra mun­kahelyet kell változtatnom, mert az LKM-ben ferde szemmel néznek rám, mióta a börtönből kijöttem.' Pedig dolgozom, s a társaimnak is azt mondom, ha lógni látom őket, hogy minek vagy itt, ha nem akarsz dolgozni. Vol­tam én KTSZ-tag is, propa­gandista. Jól elláttam a mun­kám, de most vége, annak is vége. Minden rosszat a fate­romnak köszönhetek, nincs más bajom, csak a fater... — Ne haragudjon, csak nem értem ... — Nem, hát elmondom, miben nőttem fel. Hárman vagyunk testvérek, de csak egy a kedves. . Képzelje el, milyen érzés ez... hülyének vesz az öregem, pedig nem vagyok az. Elmentem sofőr­nek. Frankó volt minden, ir­tó frankó! De az apám, míg a vizsgára készültem is, foly­ton azt hajtogatta: hülye vagy te ahhoz, mit képzelsz! Érti ezt? A saját apám! — Most, mit dolgozik? — Szakmám nincs, mert a gépkocsivezetés nem szakma, meg ugrott is a meló, ami­kor abba a verekedés! bal­héba keveredtem. Most tar­goncavezető vagyok. Azt is ki kellett tnrjulni. nem igaz? — Természetesen igaz, de miért hangsúlyozza annyira, hogy képes a tanulásra? Hallgat kissé, keresi a sza­vakat, a formát, hogy tömö­ren elmondhassa mindazt, amit elviselhetetlennek érez. — Az öregem irtó sokra van önmagával. Ö a fej, ő a nagyokos. Voltam dolgoz­ni az NDK-ban is, de ő min­dent tud rólam, beniesélle nekem, hogy vannak embe­rei. akik minden lépésemről tájékoztatják ... most rájöt­tem. semmi sem igaz abból, hogy figyeltet, csak engem etetett ezzel a marhasággal, én meg bevettem. Nincs is­merős. nincs telefoh, éppen ma tudtam meg. hogy az öreg így akar rám hatni távollé- tében is, hogy féljek tőle. — És az édesanyja? — Ö mellettem állna, de apám belelovalja, meg tart is tőig... az öcsém, húgom is azt kérdik tőlem, hogy bírom ezt az életet. — Miért kell otthon lak­nia? — Kérdezték már sokan, de nem lehet. Anyám apja kondás volt, az apám engem, meg a húgomat csak kon- dásbojtámak hív. Így, fran­kón, kondásbojtár. A fgter nem iszik, őt kocsmában nem látni. Az apám józan bo­lond... mindig azzal jön, hogy régen hogy volt, mint volt... a máról beszéljen .ne­kem, segítsen, de nem. Most, hogy a sitten is voltam, ne­kem otthon kuss. így mond­ja, szó szerint. Pedig börtön, ilyesmi többet nem lesz. — Az itallal hogy áll? — Az nálam alkalomsze­rű ... mert olyankor bátrabb vagyok, nem félek az apám­tól sem. 'másoktól sem :.. ak­kor én is valakinek, ember­nek érzem magam. Akartam, hogy ültessenek be nekem is olyan szert, ami rákénysze- rít az óvatosságra. Nem te­szik, mert nem bíznak ben­nem ... az öngyilkossági kí­sérlet miatt. Pedig szeretném, ha beültetnék azt a szert. Vagy koporsó, vágy rendes élet. — Diszkó? Szórakozás? — Járogattam, de mindig verekedésbe keveredtem. Ér­zékeny vagyok... ha valaki engem megsért , nem tűröm... — És ez a klub? — Ez jó, de másként kel­lene ... tudnék tippeket ad­ni, hogyan, de egyelőre ne­hezen oldódok, zárkózott va­gyok itt. A börtönben is volt ilyen klub. sok jó tapaszta­latot gyűjtöttem, ott igen jól csinálják, mert a vezető egy fiatal orvos, akit szinte ba­rátomnak is mondhatok, mindig a miértet, az okot ke­reste. Az úgy igen jó volt. Magunkba kell nézni. — Maga megtette. — Igen. Kínlódva akartam megváltozni, s rátaláltam a saját okomra. Tudom. így nem, okés, másként kell a kérdéshez nyúlni. Meg kell dumálni a dolgokat egymás közt Az a frankó, ahogy az az orvos csinálja, mert az ember mindent elmond a ve­le való beszélgetés során. Bár ide is eljönne közénk. Biz­tos. hogy eljönne, ha hívnák, hiszen miskolci. — Térjünk azért vissza ar­ra, miért marad mindennek ellenére otthon? — Nem hagyom a húgom. Ha eljövök, már látom, hogy a kishúgomból is ilyen szel­lemi nyomorékot, ilyen ideg­roncsot csinál, mint belőlem. Maradok, akárhogyan is, és vigyázok a húgomra. Ide fi- eveljen, annyi verést a két testvérem együtt nem kapott, mint én. Azt megtette az apám, egy hülyeségért, egy diáktréfáért, hogy kikötött a kút kávájához, s vizes kötél­lel vert. Két napig nem tud­tam iskolába menni, négy­kézláb mászkáltam, mert nem bírtam felállni. Ez gyerek- nevelés? A húgom most el­sős. az ipari iskolában ... nem merem otthon hagy­ni... — Maga elvégezte a nyolc általánost? — El. X>e hogy? Felét ren­desen. felét a ..gyogyóban”. Az apám azt mondta, bolond vagyok, s elvitt Tornanádas- kára, az intézetbe. Ott ki­tűnt, hogy nem vagyok bo­lond, hiszen csupa ötöseim voltak, de abban az időben még nem figyeltek komolyan oda az intézetre, hogy vala­ki kimentett volna. Mert mondja meg, ha gyagyás va­gyok, meg tudom szerezni a hivatásos jogosítványt? Egy­szer elvették ugyan ittas ve­zetésért, de másodszor is visszaszereztem. Aztán a targoncavezetői tanfolyam. Elhiszi, hogy ehhez is kell ész? — Természetesen elhiszem. — Ha én elhatározom, hogy tanulok, akkor nekiülök és ha kell, szóról szóra be­fújom. Ha gyogyós lennék, menne? Ugye nem! Persze, tudom, van bennem is hi­ba. Az ujjunk sem egyfor­ma. Sajnos, most a priuszom miatt KISZ-tag sem lehetek egy évig. Ettől a klubtól so­kat várói:. Ettől, meg a sporttól. Van, aki szégyell! ezt a klubot. Én nem. Ne­kem jelvényem is van, amit a pesti klubosok viselnek. Szerezhetnének az itteniek vis. Ha viselik, ha vállalják, az is segít, csak a társadalom is fogadjon be minket, ne csak hallgatólagosan, hanem kitűzött jelvényünkkel... Adamovies Ilona fi szcciális ellátás fejlesztése Az ezredfordulóig mintegy 200 ezer idős embert része­sítenek szociális gondozás­ban, még egyszer annyit, mint jelenleg, vagyis a gondozás­ra szorulók 10 százalékát. Az idős korúak szociális ellátá­sának fejlesztésére kialakí­tott távlati koncepció ugyan­is — amely most készült el az Egészségügyi Miniszteri - uinban — az ország szociá­lis hálózatának jelentős bő­vítését, korszerűsítését irá­nyozza elő. A következő két évtized­ben a házi szociális gondo­zás lehetőségeit bővítik a leg­nagyobb mértékben, mivel a tapasztalatok szerint az idő­sek többsége, még ha gyen­gélkedik vagy beteg is. job­ban érzi magát otthonában, családja, ismerőséi körében, a megszokott környezetben. A tervek szerint 80 ezer idős korút gondoznak majd a la­kásán. Az állandó felügye­letre. gondozásra szorulókat — ha igénylik — szociális otthonokban helyezik el. A régi szociális otthonok épü­leteit, berendezéseit télújít­ják. korszerűsítik. Mintegy 80 ezer idős korúnak adnak helyet ezekben az intézmé­nyelvben. . Újfajta szociális otthonokat is létesítenek. Ezekben egy­két agyas szobát, lakrészt, teljes ellátást és gondozást igényelhetnek az idős embe­rek. házastársak — térítési díj ellenében. Az önellátó idős emberek, házastársak a nyugdíjasok házaiban kaphatnak összkom­fortos lakást, s ha megbete­gednek. gondozásra szorul­nak. hivatásos és társadalmi gondozók segítenek nekik. Mintegy ötezer, a jelenlegi­nél ötször több ilyen lakrész kialakításával számolnak. A jó egészségnek örvendő, ám egyedül élő. társaságba vá­gyó idős korúak számára újabb napközi otthonokat rendeznek be Téli falu Képünk megyénk egyik északi községében, a határtól csupán né­hány kilométernyire lévő Kányban készült. A faluban még sok szép, régi típusú épület látható, tornáccal, az északi részekre jellemző esövetővel, vagy esővédő tetővel, ami a tűzfal helyén készült el. (Fotó: Laczó) fi Március 1—2. között a mis­kolci Mezőgazdasági és Élel- .miszeripari Szakmunkásképző Iskola szervezésében kerül sor arra a kétnapos orszá­gos értekezletre, amelyen azoknak a szakmunkásképző intézeteknek, iskoláknál? a szakmai vezetői és gyakorlati oktatásvezetői vesznek részt, ahol. akiknél szervezett ker- tészképzés folyik. Az érte­kezlet — amelynek helyszíne Mályiban. az oktatási tovább­képzési intézet épülete lesz — célja, hogy a résztvevő pe­dagógusok az új szakmunkás­vizsga-szabályzat szellemé­ben a kertészképzésnek, va­lamint magának a szakmun­kásvizsgának a tartalmi és szervezési feladatait vitassák meg. Lnas nemzet - lovak nélkül? 1983 jeles éve a magyar lótenyésztésnek. Százeszten­dős múltra tekinthetnek visz- sza Magyarországon az üge­tőversenyek, egyszersmind ötvenéves az idén a budapes­ti ügetőpálya. Ebből az al­kalomból jelenik meg dr. Fe­hér Qezsönek, a Magyar Ló­verseny Vállalat igazgatójá­nak és Török Imre régi új­ságíró, a hazai lósport egyik legnevesebb szakértőjének közös műve, Százéves a ma­gyar ügetőversenyzés cím­mel. Jubileumi nemzetközi versenynapot is terveznek, hogy az 1933-ban épült üge­tőpálya fél évszázados fenn­állását is méltón meg tudják ünnepelni. „A LEGJOBBIKÁT KIESMERNr Miért e felhajtás? — kér­dezhetné valaki. Az még rendjén való, hogy sokan szeretik nálunk a lovasspor­tot. De a szépségen túl, van-e valami mérhető haszna en­nek a szenvedélynek? Nos, Lovakrul című, híres köny­vecskéjében már Széchenyi István megállapítja: „Én a futtatásnál nem tudok jobb és igazságosabb módot, sok ló közül a legjobbikát kies­merni. Én tehát a nyeresé­get teszem ki ingerül és ju­talomul a lótenyésztők ipar­kodásának.” Köztudomású, hogy Széchenyi — angliai utazása és tapasztalatai nyo­mán — vezette be, honosítot­ta meg hazánkban a lóver­senyt, s korántsem csal? puszta szórakozás kedvéért. Nem: éppen „a ló állapotjá- nal?” megjavítása céljábóL De vajon kell-e még a ló? — kérdezhetné egy másik laikus, aki oly sokszor hal­lotta, olvasta már, hogy fe­lesleges, hiszen gépesített az egész mezőgazdaság.- Valóban úgy vélekedtünk valamikor, hogy a , gépek csaknem kiszorítják majd ezeket a'A igásállatokat. S nem ok nélkül hivatkoztunk még" 1960 körül arra, hogy a 724 ezer négylábú eltartása, takarmányozása óriási mező- gazdasági területeket igényel, holott e hatalmas térséget hasznosabb célra, élelmiszer- termelésre lehetne felhasz­nálni. Ezenkívül — ne fa­kuljanak az emlékeink! — valamikor, még a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sénél? időszakában az egyéni paraszt függetlenségének jel­képe volt a ló. Ha ugyanis lova volt, akkor — igaz, ke­ményen dolgozva — maga szánthatott, vethetett és a terményt is haza tudta a mezőről szállítani. De hová lettek már azok a régi idők? Hányán ragasz­kodnak még a hajdani egyé­ni parasztok idejétmúlt élet­formájához? Mire felocsúdtunk, drasz­tikusan csökkent az ország lóállománya. Az 1958-as 724 ezerrel szemben 1970-ben már csak 222 ezer állatot számoltál? össze az ország­ban. 1975-ben 156 ezret, 1980- ban 120 ezret, s 1982 elején csupán 112 ezret. MIT BIZONYÍT IMPERIAL? Amint e számokból látha­tó, az utóbbi években lelas­sult a „fogyás” üteme, s ma­radnak még lovak a mező­gazdaságban. Az idő ugyan­is egyértelműen bebizonyí­totta: kellenek! Még a gépe­sítés korában is. — Hozzávetőleg hetven­ezerre tehető az úgynevezett munkalovak száma — mond­ja dr. Pál János, az Állatte­nyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet lótenyészté­si osztályának vezetője. — Az igásállatok szerepe nö­vekszik, főként a háztáji gazdaságokban. Egyébként e gazdaságokban található az összes állomány 54 százaléka. — 1977-től engedélyeztük az egyéni lótartást, vélemé­nyem szerint teljesen indo­koltan. így tsz-tagnak is le­het saját lova. Bizony jó lett volna, ha már a hatvanas években kiszámítják a köz­gazdászaink, vajon kifizető­dő-e, ha Zetor traktor visz el két zsák tápot valahová?! Megtudom azt is dr. Pál Jánostól, hogy 27 termelő- szövetkezetben és 17 állami gazdaságban van törzste­nyésztés, amihez állami do­tációt kapnak az üzemek. A „nemzedékváltás” azonban meglehetősen lassú, mert 11 hónapig vemhes a kanca, s az igények — lásd energiaárak megugrása! — megnőttek a lovak iránt. S nemcsak a munkalovak kelendőek, ha­nem a hátaslovak, sportlovak, versenylovak is. Különösen, ha sokra képesek a sportpá­lyákon. Adtak már a nem­zetközi piacokon több millió dollárt is egyetlen apaálla­tért; a világ legnagyobb lóár­verései Angliában vannak; a helyzet Széchenyi óta tehát Újabb 25 millió dolláros exportszerződést írt alá a Ganz-MÁVAG tunéziai part­nerével, ezzel az észak-afri­kai ország a magyar válla­lat egyik legfontosabb pia­cává vált. összesen száz lu- xuskiviteiű vasúti személy- kocsi szállítására kaptak megrendelést, miután 17 nemzetközileg is ismert cég konkurenciájával szemben versenytárgyalást nyertek. A Gnnz-MÁVAG az NSZK-be­li' M. A. N. és az olasz Wes­tinghouse cégekkel konzor­ciumot hozott létre. A nagy értékű üzletkötés­sel kapcsolatban a Ganz- MÁVAG kereskedelmi igaz­gatóságán elmondták: a vál­lalat vasúti jármű-gyáránál? kapacitása ebben az eszten­dőben teljes egészében ki­töltött. Ogv tűnik, a világ­piaci recesszió kevésbé ér­nem változott. (Nálunk Bá-: bolnán vannak csikóárveré­sek évente, továbbá Alagon.) Mivel aligha tudunk több millió dollárt kiadni egyetlen apaállatért, igazán meg kell becsülni a hazai lótenyész­tést. Már azért is, mert volt alkalma bizonyítani Széche­nyi óta. E bizonyítás legis­mertebb példája az Imperiál neyü telivér, amely — ez is évforduló? — az idén febru­ár 14-én „ünnepelte” a 23. „születésnapját”. (Elég tisz­tes kor ez már egy lónál!) Amint tudjuk, az Imperiál, századunk egyik legjobb. sportlova, huszonöt verse­nyen startolt fénykorában, s húszat megnyert közülük. Ma — még korosodva is — a kerieskői telivér ménesben t hasznosítják az utánpótlás érdekében. Az egyik utódja például Dobogó névre hall­gat, s három versenyt nyert 1982-ben. LESZÁLLT A LÓRÓL , De térjünk vissza a cik­künk elején említett dr. Fe­hér Dezsőhöz, a Magyar Ló­verseny Vállalat igazgatójá­hoz. Ugyanis elég nagy gond­ja van. S nem azért, mert ezer ló, illetve hatszáz em­ber tartozik a keze alá — mint vezető, ezt már meg­szokta. Más ok miatt felhős a homloka. — Nem a lovakkal, hanem az emberekkel van problé­ma — mondja. — Ugyanis szombaton és vasárnap nem­igen akarnak dolgozni, már­pedig akkor is etetni, gon­dozni \ell az ’állatokat. Fur­csa helyzet alakult ki, mond­hatom: nyereséges a ver­senylótenyésztés, s mégis kínlódunk az utánpótlás- > sál... Ez valóban elgondolkodta­tó, hiszen azt szoktuk mon­dogatni: lovas nemzet va­gyunk. Hát ennyire leszállt a lóról a magyar? . K. N. ződik a vasúthálózatok fej­lesztésében, e téren lénye­gesen nem csökkent a be­ruházási kedv. Most is éven­te mintegy 3. milliard dol­lár értékű vasúti jármüvet vásárolnak a beruházók, vasúti társaságok. A Ganz- MÁVAG a legnagyobb és a legismertebb gyártók közé tartozik. 1983-ban a legtöbb motorvonat ot és mozdonyt a Szovjetunióba szállítják. A konvertibilis elszámolású piacon mintegy 40 millió dollárért adlak el ilyen jár­müveket, köztük jugoszláv cégeknek villamos motorvo­natokat, amelyek a jövő étű téli olimpia színhelyein köz­lekednek majd. Egyébként a Ganz-MÁVAG teljes tőkés kivitelének 80 százalékát ezek a vasúti járművek ad­ják. Ganz-vonatok Tunéziába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom