Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

1983. február 22., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Játék és valóság Helyszíni tárgyalás után, ítélethozatal előtt Bányamentők, gyakorlaton Az éberségre mindig szükség van a bányamentőknél, hiszen sohasem lehet tudni, mikor riadóztat- ják egy-egy sürgős esethez a jól képzett szakembereket. Az elméleti felkészítésen kívül nem árt a tananyagot a gyakorlatban is elsajátítani. Képünk a berentei bányamentőkről készült, gyakorlato­zás közben. ’ Fotó: Temesl Miskclci járás Ánőpolitikái munka eredményei és gondjai r Hét végi lelevízióműsor. Krimi, krimi Hátán. Nyo­mozzon Colombo vagy Der­rick, védje az ártatlanul gyanúperbe fogott ügyfeleit Petrocelli, kerüljenek a kép­ernyőre az igazság amazon­jaiként Charlie csábos an­gyalai, a tettes mindig el­nyeri méltó büntetését. Lá­tunk még néhány luxusvil­lát, száguldó sportkocsikat, esetleg néhány arcra borult áldozatot. Aztán véget érnek a legutolsó képsorok, kikap­csoljuk a televíziót, és elfe­ledjük az egészet. Ez a játék. * És a valóság? A hétköz­napok „krimije”? A javakorabeli férfi, aki az elmúlt év februárjának közepén cigándi lakásában felfedezte Pázmány János holttestét, rosszul lett a lát­ványtól. Elfehéredett, hom­lokán hideg verítékcseppek ütköztek ki, meg kellett ka­paszkodnia az ajtófélfában. Csak pár percnyi várakozás után érezte magát képesnek arra, hogy elinduljon, s vi­gye a hírt: a 83 éves férfit megölték! A község megbolydult, bár nem ez az első eset, hogy erőszakos halállal távozott innen valaki az élőik sorá­ból. Pár évvel ezelőtt a ha­ragos szomszédi viszony ve­zetett emberhalálhoz. De Pázmány Jánosnak nem voltak haragosai — leg­alábbis így tudta a falu köz­véleménye. Csendes, dolgos öregember volt, s ha lassan is, de még szívesen eldolgoz­gatott a kertben és a ba- romfiólak körül; még pén­zelt is a munkájából. Kere­setét nem italozta el. A pénzt összegyűjtötte, s ha valaki nagy szükségben kér­ni ment hozzá, nem tagadta meg a kölcsönt. Mennyi pénzé volt otthon? Azt asz- szonylányai is csak találgat­ni tudták. Lehet, hogy pár száz, lehet, hogy pár ezer forint. Lehet, hogy ez lett a vesz­te? * A helyszíni tárgyalás nagy esemény a faluban. A tár­gyalótermet a tanácsháza magyarul, szép erdélyi dia­lektussal Frida, és arcon csókol Rudi egy szót sem ért. de ő is megcsókol. Fa­mília. mondja 'mentegetőzve, nehogy félreértsem. PÁRIZS. Mindenhol jár­tam, ahová a külföldi tu­ristát viszik. Néhány nap alalt „lefutottam” a Louvre-t. a Montmartre-t, a Champs Elysées-t, a Concorde teret, megbámultam a Sacré Coeurt. a Diadalívet, a Bour- bon-palotát, felmentem ' a Notre Dame tornyába, az Eiffel tetejére, fejet hajtot­tam a Sainte Chappelle előtt, ki v i t te k Vers a illés—Trianon kastélyaiba. Éppen ősszel jártam a Szent Mihály út­ján, azután a modernek, az impresszionisták képtárában. Este voltam Michel Gyar- mathynál a Folies-Bergére igazgatói irodájában. Az öl­tözőkben a jelenésükre váró félmeztelen nők, vállukon bundával, pulóvert kötöttek férjeiknek, gyermekeiknek. Ültem a páholyban, s néz­tem a színvonalas műsort. Kimentem a temetőbe Bal­zac, Zola sírjához. A nyol­cadik este rám tört a ma­gány. Nyomasztott minden. Hazavágytam. Azonnal. Rög­tön. Holott másnap reggel (lazám tói még távolabb, nyugatra, Bretagne-ba kel­lett utaznom. Két hét a tenger mellett! Sok! Meg­legnagyobb helyiségében ren­dezték be; a kíváncsiskodók nagy része mégis kint vá­rakozik az utcán. A tömeg két részre oszlik. A'z út jobb oldalán a cigánylakosság, a bal oldalon a magyarok. Gyakran egymásra néznek, de hang alig-alig hallatszik. Mindkét csoport kissé íel- morajlik, amikor a rabomo­bilból elővezetik a három vádlottat. A csillogó „karpe­rec”, a szűkíthető, tágítható kézibilincs talán nem keltene ■ megütközést. De a vezető­lánc, ez a szürke vékony „póráz”, amelyen fogva a fegyőrök irányítják a három fiatalt, már sugdolódzó ria­dalmat kelt. A bejáratnál eddig csend­ben fekvő rendőrkutyára is átragad a tömeg izgalma. Feláll, megrázza magát, hal­kan nyüszít szájkosara mö­gül. * A büntetőtanács előtt az asztalon üvegkancsóban víz, mellette súlyos, vastagtalpú poharak. A vádlottak leülhetnek. Középen a „kicsi”, jobb és bal oldalán idősebb társai. Megsápadt arcuk merev, zárkózott. Mire gondolhat­nak? Átélik-e újra azt a na­pot, vagy - a várható, bünte­tésen meditálnak? A bűncselekmény napján az egyik ismerősük születés­napját ünnepelték. Ittak. A „kicsi” — a gyomra még nem bírja az erőset — ké­védét fogyasztott. A többiek vegyespálinkát mérettek po­haraikba. Sok pohár volt. A megyei főügyészség vádirata szerint mindhárman 8—8 de­cilitert fogyasztottak el. Az elsőrendű vádlott, Bukó Bé-' la és a fiatalkorú (hogy a harmadik velük lett volna, bizonyítani nem lehet) a községben csavarogtak. Meg­fordultak a presszóban, majd úgymond céltalanul sétál­gattak a sötétségbe borult utcákon. Most már bizonyos­ság: nem véletlenül ballag­tak az idős ember háza felé. Pázmány János gyanútla­nul nyitotta ki a kaput. Olyan hirtelen csapták ököl­lel arcul, hogy megijedni, meglepődni sem volt ideje. A hóba esett, hanyatt. Ta-. Ián érezte, talán nem, hogy bolydult lelkem választha­tott az altató és a lyoni pá­lyaudvar gyorsvonata között. A szálloda portásához for­dultam gyógyszerért, ö a hotel orvosához. Jött az or­vosnő, sugárzott az arca. Meghallgatta panaszaimat, munkámról kérdezett, né­metül. Újságíró? Nevetett, kocsijába ültetett, jöjjön, nézzük meg Párizst, éjjel. Helena Blomms doktornő másfél óra múlva visszavitt a hotelba. Útközben, a vá­ros ragyogásában, nagyokat füllentett — értem. Azt mondta, ő is így érzett 'ta­valy, amikor New Yorkban volt. Azonnal haza akart utazni. Húsz frankót (száz­kétszáz forint!) kért. talán a benzin is többe került. Asz- szonyom, magáé a szívem, rebegtem bátortalanul. Jól jön, évek óta ezeket gyűj­töm — mondta, s jót kaca­gott. RIMINI. A meleg Adria vizében úsztam, egy nő mel­lettem lubickolt és hozzám szólt. No kapisko, ungarése zsumaliszt vagyok, válaszol­tam nem éppen perfekt olaszsággal. Kihívott a part­ra. Szótlanul felöltöztünk és szótlanul elmentünk a Kom­munista Párt Rimini városi Bizottságára. Egy hétig a vendégük voltam. Etettek, itattak, elvittek Páduába, többször is belerúgtak. Majd átléptek a feje fölött. A.itó- nyikordulást hallott. Nyög­ve, remegő izmokkal feltá- pászkodott. Betámolygott a konyhába, a lavórba hideg vizet öntött, már az arcát mosta, amikor egy újabb ütéstől ismét a földre esett. — Hol a pénz? Hol a pénz? — sziszegték eszelő­sen a fülébe. — Nincs most itthon pén­zem — válaszolt elhaló hangon. * Állóképek; egy bűncselek­mény fotódokumentumai a bírósági aktában. A konyhai tűzhely alatt gyújtós, faha­sábok. Az ódivatú, sokfiókos kredencen a családtagok — kisgyermekek, felnőtt lá­nyok, férfiak — fényképei. A kredenc előtt televízió, sötét képernyője vakon bá­mul a világba. Mögötte a falon zsinóröltéssel hímzett falvédő. A feliratból csak ennyi látszik: „Békesség a földön ...” Űjabb képek. Feltépett szekrényajtók, kidobált, ösz- szetúrt ruhák, félrelökött ágynemű. A szoba közepén a halott ember. Mellette egy felborult szék. * — Én ott sem voltam, a színét sem láttam az öreg­nek! — tagad akadozó nyel­ven, dadogva a beszédhibás Bukó Béla. Felsorakoztatják a tanu­kat. — Hazudik —- kiált rá az egyikre. Az ügyész és a bíró erőteljes hangon rendreuta- sítja. A hallgatóság soraiból erőteljes morgás hallatszik. * Ez a valóság! A vádlottak négyszáz forinton osztoztak. Bűncselekményük elkövetése után alig három hétig vol­tak szabadlábon. Nem volt autós üldözés, kaszkadőrök játszotta veszélyes jelenet. A bilincs egyszerűen kattant a gyanúsítottak kezén. Most a bíróság ítéletére várnak. A falu már megfo­galmazta a maga ítéletét. Ravennába, Ferrarába, Fi­renzébe, Bolognába, Velen­cébe, Forliba, s vissza a ten­gerre. Míg ott voltam, több­ször is meglátogattak, vö­rös bort és sört hoztak. BUDAPEST. Szegfűt vi­szek az anyósom születés­napjára. Nyolcvanöt éves, bájos élő csoda. Ma új pon­gyolájában júr-kel, tekinte­temet lesi, ő ma is hisz, bí­zik a férfiakban. A virágot átnyújtom, a pongyolát meg­dicsérem és krumplit sütök, legyen mindkettőnknek ün­nepe. Így illik a születés­napjára, sült krumpli vajjal, teával. Ezt gondolom és ő megerősít: pontosan ezt kí­vánta. Feleségem? örök nő. De­lila. Időnként, gondolatban, a temető árkába hántol el, időnként feltámaszt és ked­venc ételemmel, jó borral kínál. E ritka alkalmakkor neki dúdolom: ____ szívem e gy vándorcigány...” — de gyorsan • abbahagyom, mert látom kezében a sírásó szer­számot. övék az örömünk, a bá­natunk, egész életünk. Szí­vünkben, karjukban hord­ják az emberiségét. Hátu­kon az önromboló világot. ... Te lány, hívjál be. ti lányok, hívjatok be bennün­ket. Suba Andor Több mint tizenkét év telt el a nőpolitikái határozat megjelenése óta. Ez alatt az idő alatt számos intézkedés és feladat született a politikai, az állami és, gazdasági szer­vek részéről egyaránt. Az el­múlt több mint egy évtizedet értékelve, kétségtelenül meg­állapítható, hogy a határozat nagymértékben elősegítette és elősegíti ma is a nők tár­sadalmi helyzetének gyorsabb ütemű javítását. Az 1970-es nőpolitikái ha­tározat általános eredményei­ről szóló tájékoztatást vitatott meg a napokban az MSZMP Miskolc járási Végrehajtó Bi­zottsága akkor, amikor napi­rendre tűzte egy nagyközségi pártbizottság ez irányú tevé­kenységét. Megállapította, hogy nemcsak a vizsgált terü­leten, de az egész járás terü­letén hasonló eredmények és gondok jelzik a nőpolitikái munkát, a határozatok meg­valósulását. Jelentős szemlé­letbeli változások következ­tek be mindenekelőtt a nők társadalmi szerepének meg-, ítélésében. Ma már csak el­vétve lehet találkozni a nőket — olykor-olykor — lekicsiny­lő felfogásokkal, vélemények hangoztatásával. A nőpoliti­kái kérdések és tennivalók fontosságuknhk és jelentősé­güknek megfelelően helyet kaptak a párt-, az állami, a gazdasági és a tömegszerve­zetek munkájában. Elmond­ható, hogy a nőpolitika ezen szervek tevékenységében min­dennapos tennivalóvá, folya­mattá vált. A fejlődés mel­lett azonban még ma is egy sor gond van jelen, amely nem kismértékben nehezíti a határozat gyorsabb megva­lósulását. A miskolci járásban a nő­politikái határozat megjelené­se után, minden pártszerve­zet és pártalapszervezet napi­rendre tűzte és kidolgozta a végrehajtással kapcsolatos sajátos tennivalóikat. Reálisan figyelembe vették a társadal­mi, gazdasági és politikai kö­rülményeket és ennek alap­ján helyesén szabták meg a terület párttagjainak felada­tait, a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták tenni­valóit. Minden gazdasági és intézményi helyen létrehozták a pőbizottságokat, megválás z­tották vezetőiket. A nőpoliti­kával kapcsolatos politikai feladatok beépültek a párt­munka egészébe. A különböző párthatározatokban, feladat- tervekben és állásfoglalások­ban megfogalmazódtak a nő­ket érintő elhatározások, olyanok, amelyele elősegítik a határozat végrehajtását. Ebi­nek megfelelően a pártszer­vezetek különös gonddal fog­lalkoznak a munkaerőhelyzet­tel, a káderképzési tervekkel, a politikai oktatással kapcso­latos feladatokkal, és nem utolsósorban a párttaggá ne­veléssel. Nemcsak feladatter­vet készítettek a pártszerve­zetek, hanem taggyűléseken, vezetőségi ülésen rendszere­sen értékelik azt. A nőpoli­tikái határozat végrehajtása szinte kivétel nélkül minde­nütt a vezető testületek kol­lektív munkájává vált. En­nek megfelelően a legtöbb he­lyen jól felkészült káderek foglalkoznak a politikai teen­dők ellátásával. A határozat végrehajtása az elmúlt évek során nemcsak előrehaladt, hanem érvényre jutott a pél­damutatás. a pártirányítás és a segítségnyújtás egyaránt. A pozitív eredmények mel­lett azonban még bőven akad gond és még mindig nem él­nek sok helyen megfelelően az adott lehetőségekkel. A szakszervezeti bizottságok és a IvISZ-bizottságok az eddigiek­től többet foglalkozhatnának a nőpolitikával, oly- tekintet­ben. hogy még tudatosabbá, rendszeresebbé tehetnék fel­világosító, agitációs tevékenyt ségüket. Egyértelműen megállapít­ható. 'hogy a miskolci járás­ban jelentősen megnöveke­dőit a nők társadalmi, politi­kai aktivitása, sok esetben vállaltak kezdeményező sze­repet a különböző kérdések megoldásában is. A termelés­ben képviselt számuk, he­lyük és szerepük az elkövet­kezendő időben feltétlenül azt indokolja, hogy a vezetésben is nagyobb számban legyenek jelen a nők. Sajnos, elsősor­ban a gazdasági területeken e tekintetben az átlagosnál ked­vezőtlenebb a kép. Kedvező változás csak az államigazga- tas. a közoktatás, a közműve­lődés és az egészségügy terü­letein következeit be. Más területeken, különböző okoló miatt, így többek között a nők többoldalú leterheltsége* másrészt szubjektív megíté­lése miatt, ma még nehezebb az előrehaladás. Több esetben előfordult az is, hogy veze­tésre alkalmas nők nem vál­lalták el a vezetői munkakör betöltését. Számottevő változás követ­kezett be a nők élet- és mun­kakörülményeiben. Különö­sen sokat javult a munkát vállaló nők helyzete. Elmond­ható, hogy szinte minden dol­gozni akaró nő elhelyezkedési lehetősége biztosított. A mun­kát vállaló nők munkában való helytállása többségében példamutató, aktívan vesz­nek részt különböző munka­versenyekben, a szocialista brigádmozgalomban. Jelentős intézkedések születtek az el­múlt évtizedben a nődolgo­zók anyagi megbecsülésében is. Általában a legtöbb vál­lalatnál és munkahelyen ér­vényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elv megvalósu­lása. Hasonló a helyzet a ju­talmazások és kitüntetések tekintetében is. Elmondható azonban, hogy a nők munkavállalását nem könnyítette a járás szolgálta­tási helyzetének az alakulása, amelv az elmúlt években alig- alig javult. Sok esetben gond még a nagyobb községekben is a megfelelő áruterítés. gya­kori az. alapvető háztartási munkát könnyítő, kisgéoek hiánya. A bevásárlási gondo­kon túl, nehezíti a dolgozó nők helyzetét a rendszeres há­zimunka elvégzése is. Nem minden családnál sikerült még megvalósítani a házas­társak eevenlő teherviselését. A járásban, az elért ered­mények és gondok mellett is megállaoítható. hogy a tuda­tos politikai munka eredmé­nyeként a nők körében növe­kedett a bizalom a párt iránt. A pártszervek és -szerveze­tek tudatában vannak tenni­valóiknak, de a differenciált munka mellett ' erősíteniük kell, főleg a gyengébb szín­vonalú vezetéseknél a nőpo­litikával kapcsolatos tevé­kenységet. Arra kell töreked­ni. hogy továbbra is elősegít­sék a nőpolitikái határozat maradéktalan helyi megvaló­sulását, y, ml. Udvardy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom