Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. február 19., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 r I li jivíje a diósgyőri kohászatnak! Együttes cselekvés — bátrabb vállalkozó készség Közhelyszerűen hangzik, de való igaz, hogy az immár több, mint két évszázados diósgyőri kohászko- dás létének legnehezebb szakaszát élte át az utóbbi időben. Ez egyfelől adódott a szakma sajátos helyzetéből, másfelől bizonyos morális állapotok is terhelték az amúgy sem könnyű helyzetet... Drótos László tizenhárom évi „kitérő” után került visz- sza a gyárba — vezérigazgatónak. December 21-én volt egy vállalati gazdaságpolitikai aktíva, ahol mintegy háromórás vitaindítója után, őszinte kritikai hangon megbeszélték a múltat, a jelent — de legfőképpen a jövőt. Most, hogy erre a beszélgetésre az útkeresés kapcsán sor került, talán kissé sarkasan fogalmazva, de pontosan az ügy érdekében, minden bevezető nélkül kérdezem a gyár vezérigazgatójától: a külső vagy a belső körülmények miatt jutott ilyen mélypontra a kohászati üzem? — Az közismert, hogy az általunk kevésbé befolyásolható külgazdasági helyzet mennyire sújtja- az egész világon a szakmát, így a magyar kohászatot is. Ezen mi aligha tudunk változtatni, de jobban akarunk alkalmazkodni. Az viszont meggyőződésem, és ezt erősítette az utóbbi időben tapasztalt tenni- akarás, hogy ennek a gyárnak minden lehetséges belső feltétele megvan ahhoz, hogy még a mostani nehéz gazdasági körülmények között is eredményesebben dolgozzon. — Ezen a bizonyos decemberi tanácskozáson meglehetősen kemény szavak hangzottak el. Nem ígéretekre, inkább elhatározásokra gondolok. Érezhető-e ennek hatása, mondjuk a gyár januári munkájában? — Gyökeresen^ nem lehet, nem is szükséges máról holnapra mindent megváltoztatni. Az viszont tapasztalható, hogy ez a kollektíva egyre inkább tisztában van saját lehetőségeivel és két év megrázkódtatása után a belső elbizonytalanodást követően most van önbizalom, és egyértelműbb a belső erők egymásra épülése. — Teliát kezd magára találni a gyár... — vetem közbe. — Fokozódott az együttgondolkodás és az együttes cselekvés. A tervezésben már bátor magatartás érzékelhető. Az idén saját erőből 560 millió forintos költségmegtakarítást tervezünk. — Megvannak-e a reális feltételei ennek a merész vállalkozásnak, hiszen köztudott, hogy újabb veszteségi tényezőkkel számolnak a gyárban? — A külső terheink valóban nőnek. Számításaink szerint 400 milliós plusz- költség terheli az idén az LKM-et. Ha tehát 560 milliót megtakarítunk, akkor is csak' 15—20%-kal csökkentjük a • veszteséget... Nem lesz könnyű, de más választás nincs. — És utáha? ... — 1984-ben szeretnénk lelkerülni a veszteséges vállalatok listájáról. — Szép megfogalmazások, de mennyiben esnek egybe ezekkel a cselekedetek? — A múlt évben megállítottuk a veszteségünk növekedésének ütemét, majd a II. fél évben elkezdődött a csökkenés, ami azóta folyamatos. Az utolsó hónapokban ismét születtek műszakos rekordok az új acélműben, a középhengerműben és a finomhengersoron, de megemlíthetem a kovácsoló, öntő, húzó és csavaráru gyáregységet. Januárban pedig hosszú ideje nem volt olyan eredmény, mint most. Többek között az imént említett üzemek kollektívája dolgozott ekkor is kiemelkedően. — Per.sze az időjárás is kedvező volt. — Biztos, hogy volt jó idő, de volt emberi akarás is. Mind többen vannak, akik tettekkel bizonyítanak. — Nem ünneprontásként, de mennyi túlórát igényeltek ezek a kétségtelen tiszteletreméltó eredmények? — Csaknem 10%-kal kevesebbet, mint korábban, de így sem vagyunk elégedettek. — De végre van egy kis sikerélmény... — Igen, eddig megrendelőinktől legtöbbször csak reklamáló és fenyegető leveleket kaptunk. Most már érkeznek köszönő sorok is. És a közérzet javulást tükrözi, hogy míg két év alatt 6 ezer ember ment el a gyárból és tavalyra is nagyobb volt a csökkenés, mint amit terveztünk, az elmúlt év végére ez a tendencia megállt, és januárban 3 év után először, a munkáslétszám nem csökkent, hanem növekedett. — Miként hat a még mindig kínos létszámhelyzet a fegyelemre? — Nem adunk és nem is adhatunk engedményeket. Az év végéin is voltaik igazolatlan mulasztások. A folyamatos üzemeknél 84 fegyelmi eljárást indítottunk, a notórius fegyel- mezetlenkedőklől pedig megváltunk, vagy órabérüket csökkentettük. Szeretnénk a gyárhoz való tartozás tekintélyét növelni azzal is, hogy aki önként hagyott el minket, azt csak kivételes esetben vesszük vissza. — Ügy tűnik tehát, valóban komolyan veszik a fegyelmet. Minden forintot megfognak. Feszes takarékossági tervet szeretnének teljesíteni. Ugyanakkor januárban sok pénzt fizettek ki kocsiállás miatt. — Rendkívül megnőtt a kocsiálláspénz. Egy hónap alatt 16 milliót fizettünk. — Miként lehet ezt megállítani, hiszen háromszor annyi, mint amit tavaly kifizettek. — Itt is vannak külső okok, de belső fogyatékosságok is. Nem lehet elfogadni azt a magyarázatot, hogy a koksz löketszerűen jön. a hulladék aránytalanul’ érkezik, nincs tárolótér és ürítőkapacitás, meg létszám. Éoocn ezért a gyáron belüli mulasztások okait felfedjük, a felelősöket elmarasztaljuk és intézkedünk. hogv a jövőben ez az eset ne ismétlődhessék meg. — Korábban már egy fél mondat elhangzott a tervezés bátorságáról. Gondolkodnak-e ff iövőt illetően alternatívákban? — Tudjuk, hogv manapság oly sok az ismeretlen a tervezésnél, hogy feltétlenül szükséges az alternatív tervezés. Ilyen egyebek mellett a rendelésállomány egy része, az alapanyag ára, az export-im- oorthelyzet és a termelési berendezés is hozhat meglepetést, tehát egy időben gondozunk minimális és maximális programot. — Milyen a megvalósítási készség e programoknál? — Készség van, azzal nincs gond, de a gyakorlat, amit a felismerésnek kell követnie, ez már nehezebb. — Éppen itt, ebben a folyamatban jelentős feladat vár a gyáregységekre. Milyen ott az önállóság és a felelősség? — Határozott célunk, hogy növeljük a gyáregységek önállóságát és felelősségét. De van visszahúzó erő is. Egyfelől a központi szervek nem szívesen adnak le funkciókat, másfelől — talán kényelmi okokból — van a gyáregységeknél is visszafogottság. Az anyagi ösztönzés új formáit is most alakítjuk ki, de itt is több az elvi egyetértés, mint a konkrét differenciált lépés. Ez utóbbi kapcsán megemlítem, hogy soha nem volt könnyű az anyagi ösztönzés, de talán most a legnehezebb, hiszen 2.2%- os központi bérfejlesztést tervezhetünk. Ezt aikkor kell megvalósítani, amikor viszonylagos és valóságos anyagi előnyöktől esnek el a kohászok. Évek óta nincs . nyereség, aranygyűrű és így tovább. Ezért a mozgóbérrel jobban dotáljuk a többleteredményt hozó feladatokat, miközben az alapbér és a törzsbér tekintélyét is szeretnénk növelni. — Milyen kiemelt feladatokra gondol? — Például a folyamatos öntőmű teljesítményének fokozása vállalati és nép- gazdasági érdek. Szeretnénk a terv fölött termelni, mert itt az elérhető különbség 70 millió nyereséget hozhat. Ilyen és hasonló célokra akarjuk ösz- szevonni a pénzt és nem fizetéskiegészítésre. — Máris a gyár jövőjénél tartunk. Mi lehet ma a perspektíva egy kohász előtt? — A belső termelés szl- lárdulásával, a gazdasági munka főbb irányainak kialakítása után, felszabadul a vezetés energiája arra, hogy a stratégiai dolgokkal is többet foglalkozzon. A korábbi években kidolgozott fő vonalakon nem kell változtatni, de az élet adta tapasztalatokat figyelembe vesszük, így lesznek „súlypontáthelyezések." — Mi az, ami változatlan marad? — Alapvető feladat továbbra is a hazai feldolgozó igények mennyiségi és jobb minőségben történő gyors, ütemes kielégítése. — Gyakran panaszkodik a gépipar ... — Elsősorban ott van adósság, ezért törekednünk kell a rendelések rövid határidőn belüli kielégítésére, jó minőségben. Még mindig nagy a felületi ráhagyás a kovácsolt termékeknél, öntvényeknél, s így óhatatlanul felesleges forgácsoló munkát okozunk a gépiparnak. Ezt felülvizsgáljuk, jobban figyeljük a szabványt, hiszen a termékek 30 százalékánál 40—60% a súlytöbblet. — Másik fontos feladatunk a szocialista államközi kötelességek teljesítése és a tőkés piaci lehetőségek kihasználása. Tehát a külpiaci értékesítés. Ezt úgy kell megoldani, hogy devizaegyenlegünk pozitív legyen. És ez máris összefügg a harmadik feladattal. gyártmányaink nemzetközi versenylcénes- ségének növelésével. Ami megint két dolgot feltételez: rendelői igény kielégítését jó minőségben, és a költségek alacsony szinten tartását. — Hol kell váltani a stratégiában, hol van szükség tehát arra a bizonyos „súlypontáthelyezésre’’? — A vállalat termelékenységét jelentősen nö- ■ vélni nem tudjuk az eredetileg elképzelt megöl- i dással. A 19 ezer fős létszámból az volt az elkép- i zelés. hogy a reálisan felszabadítható 3—4 ezer fő- , nek a nagy gépipari tér- i melés bevezetése ad mun- J kát. Ezt a kétéves gya- i korlat nem támasztja alá, J mert a tervezettől jobban ■ csökkent a létszám. Külö- 1 nősen sok karbantartó [ ment el. Azután hosszú tá- i von a gyár sem technikai- J lag, sem szellemi kapaci- i tásában nem tud külpiacokon is versenyképes gép- i ipari gyártási feltételeket ■ garantálni. Ezért nagyobb J figyelmet fordítunk alap- i anyagaink további feldolgozottsági fokának növelésére, i — Mi lesz a karbantar- l tással? — A vállalat gépészeti i erőinek fő feladata, ha úgy tetszik, kötelessége, a fő ko- , hászati termelőberendezések • karbantartása, ezek kisebb korszerűsítése és a kisgépe- i sítések megoldása. — Ha már a jövőnél tar- ■ tünk, szeretnék érdeklődni a j közgazdasági tevékenység- , ről, a piackutatásról és az > ármunkáról. — Jobban szem előtt kell i tartanunk a megyén belüli [ és kívüli kooperációs teve- i kenységet. Külső nyitott- J ságra van szükség. A piaci t hatásokat is be kell enged- 1 ni a gyárba-. A gyorsan , változó külső helyzethez így i gyorsan lehet igazodni. Job- J ban kell tudnunk, mit, mi- i korra és mennyiért állítha- J tunk elő. A veszteséges tér- i rnékek körét pedig nem az- J zal akarjuk csökkenteni, , hogy leállítjuk azok gyártá- « sát, hanem megfelelő mű- [ szaki és piaci munkával, ■ gazdaságossá tesszük. Bátrabban kell alkalmaznunk ■ és hasznosítanunk az új J vállalkozási formákban nej- ■ lő lehetőségeket, vagy a kö- J zös vállalkozás előnyeit J Most például pályázatot t hirdettünk a salakhegy ér- * tékesíthető hulladékának feldolgozására. — Mindezt a vállalat jő- J vajéért teszik, tehát hisz- i ne k benne __ — Hogy hiszünk, arra té- i nyék vannak. Tizenkétezer 1 ember ismerte meg konkré- | tan az 1983-as terveket. ■ Van jó értelemben vett op- [ timizmus és van belső igény i a jobb munkára. És van j sok „de"... Viszont úgy i kell hinni a jövőben, hogy 1 a feltételek szűkösek lesz- i nek, tehát nem igénylistá- 1 val kell előállni. Végül a ] változáshoz nemcsak akarat, i hanem tehetség is van a gyárban. Ezt mutatják a i januári eredmények. — Utolsó kérdésként az ■ emberi tényezőkről szeret- | nék kissé bővebben hallani, i — Sokat foglalkozunk ez- j zel is, mert enélkül nem i megy a munka. Ebbe beletartozik minden, az ipari- , tanuló-képzéstől a nyugdí- 1 jazásig; az oktatástól a ká- [ derhelyzetig. De említhet- i ném azokat a törekvésein- J két, amelyek a művelődés, j az ellátás, a kereskedelem, ■ a lakásépítés, a tömegközle- J kedés, a közműhálózat fej- i lesztését, illetve javítását J szolgálják, és ebben már a i gyáron kívüli szervek is jó 1 partnernek bizonyultak. Éppen ezért bizalmat és türel- i met kérünk, hiszen itt most [ minden erőt a jobb telje- i sítményekre mozgósítunk. [ Azt akarjuk, hogy közös i összefogásunk, együttes cse- J lekedetünk révén ismét na- | gyobb tekintélye és becsüle- 1 te legyen a Lenin Kohásza- | ti Művek dolgozóinak. Is- í métlem, ennek a feltételei J megvannak. t — Köszönöm a beszélgetést! Paulovlts Ágoston J Késztermékek Ax Agrokeren kérésitől történik ax értékesítése az MO-60-as típusú műanyagőrlő gépeknek, melyek a Miskolci Mezőgép Mezőkövesdi Gyáregységében készülnek. A gyáregység ebből a termékből 1983- ban 31 darabot belföldre, V00 darabot pedig csehszlovák megrendelésre gyárt le. Fojtán László felvétele Követendő példa Hektáronként 88 mázsa cukor Fiatalok termelési versenyének haszna Mezőgazdasági üzemeink nagy része már nem termel cukorrépát. Azokban a gazdaságokban pedig, ahol koncentrálódott a hazai cukorellátáshoz okvetlenül szükséges nyersanyag megtermelése, nem mindenütt „szeretik” ezt az ipari növényt; pontosabban: nem tartják kifizetődőnek, nyereségesnek. Pedig ahol értenek hozzá, színvonalasan termesztik, megismerik és betartják a szükséges technológiát, ott állítják, hogy az egyik „legpénzesebb” növény. Különösen azokban a gazdaságokban, ahol sikerült az utóbbi esztendőkben jól megszervezni a cukorrépa részes művelését. A Szerencsi Cukorgyár termőkörzetében, három megyében, Hajdú-Biharban, Szabolcsban és Borsodban már hatodik éve egy jól szervezett, „fiatalok a több cukorért” elnevezésű termelési verseny szolgálja, segíti e növény termelési színvonalának optimálissá tételét. A Szerencsi Édesipari Vállalatnál a napokban került sor a verseny záróakkordjára, a cukorrépatermesztő brigádok szakmaipolitikai vetélkedőjére, majd az egész évi verseny értékelésére. Mind az utolsó versenyszakaszt képező vetélkedőben, mind az éves versenyben jelentős borsodi sikerek születtek. A borsodszi- ráki Bartók Béla Tsz háromtagú csapata nyerte a szakmai-politikai vetélkedőt, megelőzve a hajdúböszörményi Bocskai és Béke Tsz-ek, valamint a gávavencsellői Szabadság Tsz csapatát. Az egész elmúlt évi cukorrépa-termesztési verseny megyénkénti versenyében Bor- sod-Abaúj-Zemplénben a be- kecsi Hegyalja Tsz lett az első, a monoki Kossuth Tsz a második, s igen jó eredményt értek el a Szerencsi Állami Gazdaság, a hernád- németi Hernádvölgye Tsz, a taktaharkányi Petőfi Tsz fia-, tál cukorrépa-termesztői is. A legnagyobb siker az, hogy a két kategóriában (200 hektár alatti és 200 hektár feletti területen termelő gazdaságok), ahol a három megye összesített legjobbja nyert vándorserleget, kettős borsodi győzelem született Az egyik serleget a bekecsi Hegyalja Tsz, a másikat pedig a Szerencsi Állami Gazdaság érdemelte ki. Elsőségüket elsősorban az előző évhez viszonyított nagy előrelépésnek köszönhetik. Különösen a Hegyalja Tsz cukorrépa-termesztési eredményei figyelemre méltóak. A jól szervezett részes művelés eredményeként 150 hektár átlagában, igen magas cukor- tartalommal, 517 mázsás termést takarítottak be, s ez annyit jelent, hogy hektáronként 88 mázsányi cukrot termeltek, ami országosan is kiemelkedő eredmény. A 150 hektár répa 1,8 millió forint tiszta nyereséget biztosított. Az évről évre kiszélesedő versenynek hasznát látja a szerencsi gyár egész termő- körzete, lóért javul e fontos ipari növény termesztésének színvonala. A versenyben résztvevő gazdaságokban az átlagtermés például 1980-ban 368, 1981-ben 420, tavaly pedig 449 mázsa volt. Az egy hektáron megtermelt cukor mennyisége ugyanezen idő alatt 54-ről 65 mázsára növekedett. A három megye legjobb, a versenyben résztvevő gazdaságainak átlagához hasonlítva is elismerésre méltó az élen járó borsodi cukorrépa-termesztők eredménye. A bekecsiek mór említett 88 mázsája mellett a hernádnémeti Hernádvölgye Tsz-ben (a jelentős kipusztulás ellenére) egy hektáron termelt 83,6 mázsa, a Szerencsi Állami Gazdaságban termelt 70,5 a taktaharkányi 69,1, vagy a monoki 65,4 mázsa cukor. (p. s.) Kohászati együttműködés Kohászati berendezések kölcsönös szállításában, illetve harmadik piaci közös építésében állapodott meg a Kohászati Gyárépítő Vállalat és a bolgár Radomiri Nehézipari Kombinát. Az együttműködés keretében, az egymás termékeit kölcsönösen kiegészítő berendezések, részegységek, különféle acélszerkezetek cserélnek gazdát. Így a magyar villamos kemencékhez a bolgár partner speciális transzformátorokat, a kézi munka gépesítéséhez manipulátorokat, a kemencék működtetéséhez hajtóműveket hidraulikus részegységeket, valamint öntödei darukat szállít különféle magyar gyártmányú ipari kemencék és csarnok-acélszerkezetek ellenében.
