Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-02 / 27. szám
ESZA1C-MAGYARORSZAG 4 1983. február 2., szerda índományos és közművelődési munka a megyei levéltárban r A levéltári munkáról. — •mi tagadás — még napjainkban is sokfelé téves elképzelések élnek a nagyközönség körében. Porosodó iratok raktárának tartják sokan, ahol néhány tudományos dolgozó hangyaszorgalommal kutatgat bizonyos témák után, vagy egyes emberek, esetleg megbízottaik keresgélnek az ősök életét bizonyító iratok után. Talán túlzottan leegyszerűsítettnek látszik ez a feltételezés, de e tévhit nehezen oszlik, a levéltárakban folyó tudományos és közművelődési munka viszonylag szűk körben ismert, noha ez intézmények mind markánsabban lépnek tevékenységükkel a nagyközönség elé publikációkkal, kiállításokkal, tudományos ülések keretében és egyéb módokon. E rövid bevezetőt az szükségelte, hogy most böngésztem át a Borsod-Abaúj- Zemplón megyei Levéltár 1982. évi működéséről szóló beszámolót és az idei munkatervet. Igen tanulságos olvasmány mindkettő, noha sok részlete ismerős volt számomra. hiszen lapunkban is több alkalommal számolhattam be a levéltári munka egyes jelentkezéseiről, a kiadványokról, vagy éppen az elmúlt év vége felé megrendezett nagyszabású miskolci kiállításról, amely Borsod vármegye levéltárának kincsei címmel a Herman Ottó Múzeumban volt látható, s amelyet rövid nyitvatartása alatt is 6800 látogató keresett feL A megyei levéltár munkáját az elmúlt évben nagymértékben segítette, hogy mód nyílott — és anyagi fedezet is adódott — a nyomasztó raktárhelyzet javítására, korszerű és tágas restauráló és könyvkötő műhely létesítésére, és a megváltozott tárgyi körülmények a munka tartalmi részére is Sühatottak. Hozzáteendő, hogy a raktárhelyzet, a technikai felszereltségtől elválaszthatatlan nyersanyag-ellátottság még messze van az optimálistól. s szülés, gyes, betegség miatt sok volt a személyi kiesés is, összegészében mégás sok feladatot sikerült a tervnek megfelelően megoldani. Különösen figyelmet érdemel ezen belül a továbbképzés terén elért eredmény. A belső szervezeti munkáról a nagyközönséget aligha kell tájékoztatnunk, az viszont említést érdemel, hogy jelentősen emelkedett a kutatók és kutatási esetek száma. s azon belül a helyi kutatóké. A kiadványi munkát az érdeklődő közönség is figyelemmel kísérheti. Takarékossági okok miatt változtattak a kiadványok formáján, előállításán, bár ez az elkészítési — nyomdai átfutási — időt lényegesen nem rövidítette le, s így eltolódások adódtak, s adódnak majd 1983-ban is. noha a kéziratok időben rendelkezésre álltak. illetve állnak. Megjelent 1982-ben a Források a borsodi és miskolci munkás- mozgalom történetéhez című sorozat negyedik kötete, amely jórészt a levéltárban készült Román János nyugalmazott megyei levéltár- igazgató szerkesztésében (lapunkban annak idején ismertettük isi és megjelent a Levéltári Füzetek 12. és 13. száma. Továbbá megjelent a Vármegyeháza történetét ismertető kötet és Ti szakeszi történetéről egy segédanyag. Megjelenésre vár a Levéltári Évkönyv negyedik kötete. A levéltár tudományos munkatársai közül dr. Csorba Csaba 22, dr. Tihanyi Endre 2. dr. Hőgye István 9. Seresné Szegőfi Anna 9. Tóth Péter 17 különböző publikációval jelentkezett, és ötüknél 1»-. vábbi 19 tudományos dolgozat kézirata vár publikálásra. A közművelődési munkában azokat a sajátos eszközöket keresték, amelyekkel a levéltár képes a tömegek történeti tudatát alakítani, formálni. Azt a régi igényt, hogy múzeumszerű látogatottságot, illetve látogatható- ságot biztosítsanak idegen- forgalmi csoportoknak, vagy akár iskolai szakköröknek, sem Miskolcon, sem Sátoraljaújhelyen, a fióklevéltárban gyakorlatilag nem lehet megoldani. Ennek pótlására mind a két levéltári egységben 150 darabból álló színes diasorozatot készítettek a levéltári anyagról, s azt részben kölcsönzik, részben azok segítségével előadásokat tartanaik; reprodukciós anyagokat készítenek a megye történetére vonatkozó legfontosabb anyagokról; a legszélesebb körű ismertetést pedig a kiállítások szolgálják. A már említett miskolci nagyszabású kiállításon kívül segítették a Tiszake- sziben a község- és iskola- történeti kiállítás létrejöttét, Kossuth Lajos születésének 180. évfordulója alkalmából Sátoraljaújhelyen kiállítást és emlékülést rendeztek, az anyanyelvi versenyhez kapcsolódva pedig Kazinczy-do- kumenutumokat mutattak be. Igen sok előadást tartottak a levéltár munkatársai, illetve közreműködtek különféle emléküléseken, egyéb tudományos rendezvényeken. Az idei, az 1983-as munka szerves folytatása az előző évinek, annak eredményeire épül. A fő célkitűzések a következők: a raktárkorszerűsítés folytán az állagvédelmi munkák gyorsítása, a rendezési munkák előtérbe állítása, a miskolci könyvtár új rendjének kialakítása, használhatóvá tétele, a levéltártudományi és levéltárelméleti kutatások megindítása. Várhatóan birtokba vehető az év során a Mezőcsá- ton létesítendő fióklevéltár, és így Sátoraljaújhellyel három levéltári egység működhet. Folytatják az egyes szakterületeken az 1982-ben kezdett, illetve végzett munkát, s igen jelentősnek ígérkezik a kiadványi tevékenység: tizenöt különféle kiadvány szerkesztése, illetve írása szerepel az öt tudományos munkatárs éves feladatai között, és kilenc kiadvány megjelentetését is tervezik 1983-ra. köztük a Borsodi Levéltári Évkönyv V. kötetét is. Az előző év kapcsán említett nyomdai nehézségek továbbra is fennállnak, a kiadványok csúszásával bizonyára számolni kell. A közművelődésben elsősorban a TIT-tel és az iskolákkal együttműködve alakítja munkáját a levéltár. Főleg a történelmi - fakultációt tanuló közéniskolásokra épül e munka; folytatják a reprodukciós sorozatok kiadását.; Miskolcon egy. Sátoraljaújhelyen két nagyobb szabású kiállítást terveznek. Miskolcon a jelentősebb várostörténeti évfordulókról m e g e m 1 ék ezések et je 1 en tétnek meg. Megközelítőleg sem teljes a fenti kép a Borsod-Abnúj- Zemplén megyei Levéltár tudományos és közművelődési munkájáról (mindenkor benne értendő a sátoraljaújhelyi levéltári egység tevékenysége is), ám talán néhány adalékkal hozzáiárul. hogy a levéltári munkát ne valamiféle elvont, mindentől és mindenkitől elzárt foglalatosságnak tekintsük, hanem annak, ami: történelmünk feltárását és iobb megismerését célzó tudományos és közművelődési munkának, az egységes tudományos és közművelődési tevékenység szerves részének. ___ (bcnedek) K önyvtárban A Szerencsi Járási Könyvtár leghűségesebb olvasói a gyerekek. Részükre rendszeresen tartanak foglalkozásokat, különösen a napközis osztályokkal alakítottak ki jó kapcsolatokat. De természetesen olvasnivalóért is betérnek, szinte nincs a napnak olyan órája, amikor a kölcsönzőpultnál — képünkön - vagy a polcok között ne találkoznánk gyerekekkel. Fotó: L. J. Újai archív fílmsorazaí a inain Patakiak, Patakon, Patakért A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ — a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivummal közös rendezésben — a napokban újra archív filmsorozatot kezd. Az évek során kialakult szokásnak megfelelően az előadások mindig pénteki napokon lesznek, 16 (az ifjúságnak), 18 és 20 órai kezdettel. A sorozat február 4-én, pénteken kezdődik, nyolc darabból áll, és április 15-én fejeződik be. A programban 1940 és 1972 között készült magyar, francia, amerikai és olasz filmek szerepelnek. A vetítések, illetve előadások csak klubtagsági igazolvánnyal látogathatók. Mielőtt az a gyanúja támadna valakinek, hogy elkapott a „lírai lihegés”, sietek kijelenteni: csupán a rövidségre szabottság háromszorozta Patak nevét a címben. S a rövidség ezúttal (is) lényeget érint; legegyszerűbben így lehet tudtul adni, mi is történt hétfőn este Sáros- pa'takon, a gimnázium sok ünnepélyességet megért dísztermében. A magyarázat (vagy magyarázkodás) persze így is kijár; megalakult azoknak az öregdiákoknak a baráti köre, akik egykor pataki diákok voltak (diákok vagy tanárok), s jelenleg is ott élnek és dolgoznak az iskolavárosban. A pataki öregdiákoknak Pesten, Debrecenben, Miskolcon már eddig is volt baráti köre — el kellett hát érkeznie annak az időnek, amikor a Patakon élők is összejönnek egymással... A hívó-kérő szóra, az elsőre 270-en jelezték szándékukat: részesei kívánnak lenni a baráti kör kötetlen formájú, kötetlen keretű létezésének. A hétfő esti alakuló összejövetelen közel kétszázan voltak ott a gimnázium dísztermében; hétköznapi szándékkal, mégis érezhető ünnepélyességgel. A gimnázium és a tanítóképző főiskola diákjai meleg hangú, tiszta szívű, illő színvonalú műsorral köszöntötték az öregdiákokat. Az ünnepi percek után a „prózaiak” jöttek; Hegyi József mondotta el, hogy az előkészítő bizottság hosszú hetek során tájékozódott a baráti kör megalakulásának lehetőségedről, s örömének adott kifejezést, hogy a várt nap elérkezett, nagy számban együvé szólítva a Patakon élő pataki öregdiákokat. „Az a szándék hozott össze bennünket a 451. esztendőben, hogy itt, Patakon, az ősi kollégium városában még szorosabbra fűzzük barátságunkat” — az iskoláért, a városért... A kör működésének céljá- ról, feladatairól, lehetséges programjairól Ködöböcz József tájékoztatta a jelenlevőket, akik maguk is véleményt mondottak minderről. Nevükben így említjük majd ezek után őket: „Sárospataki Diákok Baráti Köre" ... Az alakuló összejövetelen ott voltak a város vezetői is, képviseletükben Takács Gyula tanácselnök köszöntötte a megalakult kör tagjait, hasznos együttműködést kívánva — az iskolák, a város javára. A baráti kör elnökévé dr. Üjszászy Kálmánt választották meg, az alelnökök: dr. Bertha Zoltán, Hegyi József és Ködöböcz József lettek. „Együtt lenni, tudni egymásról — ez a legfontosabb” — mondotta zárszavában dr. Üjszászy Kálmán, majd — természetesen — felcsendült a dal: Bodrog partján van egy város, én is laktam benne / Hányszor volt ott a szívemnek kacagó jó kedve”..„ A baráti kör révén bizonyára jelen idejűvé válik sokak számára a szív „kacagó jó ked-í ve”.,. így legyen... <(. n. J.) Néprajzi és helytörténeti gyijtőpályázat Huszonkettedik alkalommal hirdetik meg megyénkben az Istvánffy Gyula néprajzi és helytörténeti gyűjtőpályázatot, amelynek eredmény- hirdetésére hagyományosan az októberi múzeumi hónap megyei megnyitóünnepségén kerül sor. A pályázatot kiíró szervek — a megyei és a Miskolc városi tanács művelődésügyi osztálya, az SZMT kulturális bizottsága, a KISZ és a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei művelődési központ és a TIT megyei szervezete, valamint a Herman Ottó Múzeum — különösen szorgalmazzák egy település vagy táj népművészeti hagyományainak feltárását, egy település hagyományos árucseréjének, kistáji kapcsolatrendszerének bemutatását, a gyermekélet és a gyermek- játékok változásának feldolgozását, az iskolai élet hagyományainak összegyűjtését. Ugyancsak a kiemelt témák között jelölték meg a- munkás és paraszt" önéletrajzok elkészítését, a történelmi emlékhelyek felderítését, a malmok történetére vonatkozó dokumentumok összegyűjtését. Pályázni lehet a munkás és paraszti plet- mód változásait dokumentáló fotosorozatokkal is. Korántsem soroltuk fel azokat a témákat, amelyek kutatására szeretnének ösztönözni az idei pályázaton. Ezeket az érdeklődők megtalálhatják részletesen a gyűjtőpályázatot meghirdető fü- zetecskében, amelyet a megyei múzeumi szervezet igazgatóságán beszerezhetnek. A pályamunkák elbírálására megyei és országos szinten kerül sor, a legjobb dolgozatokat ugyanis tovább- küldik. A megyei pályázaton felnőtt és ifjúsági kategóriában kerül sor díjazásra, s átadják a Istvánffy Gyuladíjat is. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke kü- löndíjat ajánlott fel a gö- möri falvak népi kultúrájával foglalkozó pályázók számára. A pályázat nyílt, azon bárki részt vehet. Egy pályázó több pályamunkát Is benyújthat. Az elkészült pályamunkákat két példányban kell beküldeni a Herman Ottó Múzeum címére (3501 Miskolc, pf. 4.). A beküldési határidő; 1983. augusztus 15. A pályázaton fel kell tüntetni a pályázó nevét, foglalkozását (tanulóknál iskoláját, osztályát, vezető tanárát), lakáscímét, továbbá a gyűjtés helyét és a személyi adatokat. Magnetofonra felvett anyagot szöveges leírásban is be kell küldeni. A pályázaton egyébként automatikusan részt vesznek az országos diáknapok rendezvényeire benyújtott pályamunkák. Az Istvánffy Gyula gyűjtőpályázatra nyomtatásban még meg nem jelent dolgozatokat lehet beküldeni. Plakátok és katalógusok Kedden a Fényes Adolf-; teremben kiállítás nyílt, amely a Műcsarnok kiadványait, plakátokat és katalógusokat mulat be. A kiállítás' a Műcsarnok eddig kevésbé ismert tevékenységére hívja fel a figyelmet: az intézmény évente 60—70 kiállításához készíttet propagandaanyagokat. Ezek célja, hogy a tárlatok jellegéhez kapcsolódóan a leginkább megfelelő módon „reklámozzák’.’, ismertessék az eseményt. Egy-két plakát, katalógus elkészítését a grafikusokon kívül, gyakran művészettörténészek is segítik. A kiállítás azt sugallja; hogy a Műcsarnok egy „művészeti kiadó" szerepét is betölti, és művészetpropagandájának eszközei az utóbbi években egyre magasabb színvonalúak. A retrospektív jellegű bemutató az első nyilvános, összegző jellegű kiállítás, amelyet az elképzelések szerint ezentúl rendszeresen megrendeznek. A tárlat helyszínén, a Fényes Adolf-teremben az elmúlt év legjobb, legsikeresebb plakátjai és katalógusai kedvezményes áron vásárolhatók meg. BaMa Ödön A világcsaló képszakértö Tavaly érkezett a híre, hogy Svájcban idős korában meghalt Porkay Márton műkereskedő és képszakértő. Élete valóságos regény volt, nemhiába ruházta föl annak idején az egyik újság a „vi- lágcsaió” jelzővel. Polgári családból származott, efedetileg Pikier Márton volt a neve. Érettségi után huszárönkénleskénl vette fel a Porkay nevet. Már fiatal korában érdeklődött a képzőművészet iránt, később valóságos • szerelmese lett a festményeknek. Még ellenségei is elismerték, hogy kiváló szakértője volt elsősorban az elmúlt századok képeinek. Az első világháború után külföldi tanulmányútra ment, beutazta úgyszólván egész Európát, de járt Amerikában is. A jó megjelenésű, több nyelvet beszélő, és kitűnő beszélőképességű embert mindenütt szívesen fogadták, olykor még a felső tízezer tagjai is. A húszas években mint nemzetközi szaktekintély jött vissza Budapestre. Ebben az időben az akkori pénzügyi nagyságok klikkjéhez férkőzött, és óriási üzleteket kötött. Költekezésére jellemző, hogy egy ízben, amikor Siófokon nyaralt, az átmulatott éjszaka után a titkárával Budapestről hozatott sürgősen kaviárt a barátnőjének. A Szépművészeti Múzeummal gyakran állt „harcban”. Főleg olyankor, amikor egyik vagy másik festményre vonatkozólag nem kapta meg azt a szakvéleményt, amelyet ő akart. Ilyen eset volt, hogy a múzeum idős, puritán igazgatóját korrupcióval vádolta meg. Akkoriban az igazgató öngyilkosságát is ezzel az üggyel hozták ösz- szefüggésbe. Hasonló módon bánt el néhány évvel később utódjával is. Három múzeumi festményről bizonyította be, hogy hamisítványok. Az igazgatónak le kellett mondania állásáról, noha már akkoriban Is tudni vélték, hogy a hamisítványok éppen Porkaytól származtak. Az infláció utáni nagy hess és az akkori gazdasági világválság Porkayt is súlyosan érintette. Rengeteget ••eszi- tett a tőzsdén gs mecénásai is elszegényedtek. Hosszú hónapokon keresztül a legnagyobb szegénységben élt. másodrendű vagy harmadrendű szállodákban húzódott meg és gyakran hetekig adós maradt számlájával. Olykor még ruháit is záloana telte, hogy legyen mit ennie De hagyományos szerencséje ekkor sem hasvta el .. A Keleti pályaudvaron ismerkedett meg egy belga gy émá nt keres kedő hazafel é induló feleségével. A hölgy útbaigazítást kért Porkaytól. és miután a érfi kitűnően beszélte a nyelvet, fel-aJá sétálva beszélgettek a pályaudvaron. Porkay annyira megnyerte a belga hölgy tetszését, hogy egy nappal elhalasztotta utazását, kifizette Porkay adósságait, és másnap már vele együtt utazott el Budapestről, külföldön Porkay valóban nagy üzleteket kötött. Németországban megismerkedett Lon- kowicz herceg: gél. akivel szintén összebarátkozott, olyannyira, hogy együtt utaztak e! Amerikába. Ott-a herceg Gainsborugh Galery néven