Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 1983. január 22., szombat Szabolcsi szomszédolás Jellegzetes nyíregyházi kép: a régi megyeháza, a mai megyei tanács székházának épületcso­portja A szomszédos Szabolcs 0 megye székvárosa nap­jainkban rendkívül pezsgő életet mutat. Régen oda a Krúdy Gyula világát jelentő álmos kisváros, már csak a roppant impozáns me­gyeháza és néhány más régi épület emlékeztet a hajdani nyírségi városkára. Szeren­csére, a városképet itt jól meg tudták őrizni, a tágas te­reket, széles utcákat a régi épületek és a közéjük han­gulatilag jól illeszkedő új ' építmények veszik körül, és g modem lakótelep is színes, . derűs, szívvidító. (Két apró­ság feljegyzésre kívánkozik: szabolcsi alma helyett grape- fruitot kínálnak a boltokban, leszállított áron — a megcsú- £olt almát vasúti vagonokban * láttam —, a másik érdekes­ség pedig, hogy a szálloda portása elmondja, milyen szobát tud adni, s megkérde­zi, azok közül milyet válasz­tok. Nem mindennapos dolog jelenlegi szállodaellátásunk­ban! De nem almát vásárolni mentünk. Nyíregyházára, és nem is a szálloda megisme­rése volt a cél.) Két olyan intézménnyel kívántunk meg­ismerkedni, amelyek alig több mint egyesztendősek, de amelyekre a megyehatá­ron túl is oda kell figyelni. Ezek: a megyei művelődési központ és a színház. A művelődési központot 1981. november 21-én adtak át rendeltetésének. Aligha hihető, hogy bárki is elmen­jen mellette anélkül, hogy közelebbről szemügyre ne venné. Az épület meghökken­tő küllemű. Lábakon áll, külső kiképzése mindenkép­pen figyelmet érdemel, belső kiképzése, térelosztása ugyan­csak. Maga az a tény, hogy az egész épület emelt szin­ten kezdődik, mintegy a föld­től kicsit „elszakadt”, az emelt szintű tartalmi munka tudatát asszociálja a látoga­tóban. Nos, kilencvenöt főhivatá­sú alkalmazottal, amelyek közül 35—40 vezető és szak- alkalmazott, a többi kiszolgá­ló személyzet, technikai mun­katárs, sokféle művelődési le­hetőséget igyekszik nyújtani ez az intézmény a nyíregy­háziaknak. Nyitott ház, nem­csak 'szervezetileg, hanem ki­képzését illetően is, és való­jában Nyíregyháza szabad­idős fóruma kíván lenni. Ezt rendkívül sokféle helyiséggel kívánja elérni. Maga a föld­szint, illetve első szint, hiszen a „földszint” az emeleten van, már látványosság, a máso­dik szinten roppant impo­záns klubkávéház várja az érdeklődőket, sokféle isme­retszerzési lehetőséggel, ha­talmas dokumentumtárja van, fonotékája, óriási nagyterem koncertek számára, kamara­terem, táncterem, kondicio­náló terem, természettudo­mányi stúdió, több gyermek­foglalkoztató helyiség, szak­köri szobák, és ki tudná-még felsorolni, mi minden. Aki végigsétál az épületben, sok­félét választhat kedve sze­rint Elsősorban a kötetlen Egyesztendfis színház, egyesztendős művelődési kőzpant találkozások, beszélgetések le­hetőségét szeretné ez a mű­velődési központ biztosítani. Húszmillió forintos költség- vetéssel dolgozik, a Szabolcs megyei Tanács intézménye, de természetesen Nyíregyhá­za közönségét látja el, ugyan­akkor a megyében a mód­szertani munkát irányítja. Egy év alatt ötszáznál több rendezvényé volt, mintegy negyedmillió látogatóval. A látogatóknak a többsége, mintegy 70 százaléka fiatal. Igyekeznek a legkülönbözőbb ifjúsági rétegeket megnyerni és egymáshoz közelíteni, ami bizony, * nem megy mindig könnyen. Az intézmény a ház falain kívül is többféle módon próbál a lakosságra hatni, például cigánylakta településeken cigány műsoro­kat szervez, vagy „komplex tanyai vasárnapokat” más helyeken. Amikor ott jártunk, az épület fiatalokkal volt tele. Megszámlálhatatlan kisebb- nagyobb helyiség áll a köz- művelődés különböző módo­zatainak rendelkezésére, nyújt teret ahhoz, ugyanakkor az építész-szemmel roppant ér­dekesnek ható épület számos kihasználhatatlan térrel is terhes. Az itt dolgozó nép­művelők viszont jó tervekkel láttak munkához, és az első esztendő negyedmilliós látó- , gatottsága biztató. Alig 'valamivel „öregebb” . —■, 1981. október 17-én nyílt meg — a Móricz Zsigmond Színház. Nyíregyházának ál­landó társulata nem volt, de már a XIX. század elejétől voltak itt rendszeresen szín­házi előadások. Maga a szín­házi épület is, amit most fel­újítottak, régebbi, többek kö­zött a miskolci színház is rendszeresen vendégszerepeit benne. A hetvenes években Szabolcs megyében megin­dult dinamikus fejlődés hoz­ta létre az önálló színházat is. Adott volt az épület, rész­ben az adminisztráció és a szabadtéri színpad. Bozóky István — harminc évvel ez­előtt miskolci színigazgató — kapott megbízást a társulat és a színház megszervezésé­re, s ma 39 színész működik a Móricz Zsigmond Színház­ban, amely az első évben 220 előadást tartott Nyíregyhá­zán, százat a megye más te­lepülésein. Figyelmet érde­mel, hogy 92 százalékos láto­gatottságot tudnak az első évre kimutatni. Az első év tapasztalatai alapján, mivel nem lehetett győzni a 320 előadást, némileg csökkentet­ték az előadásszámot, s eb­ben az évadban .280 előadást terveznek a tájjal együtt. Ezenkívül „fehérfolt-akció” keretében színházat soha nem látott településeket is felke­resnek különböző színházi műsorokkal. A város és a megye szeretet­tel fogadta a színházát, és «Bozóky István szerint az el­ső évben sikerült az alapo­kat jól megvetni. Mint mond­ja, realista színházat igye­keznek megvalósítani, de "ez nem a nagy realisták kizá­rólagosságát jelenti, hanem tágabb értelemben, az egész emberi élet realitásának fel­mutatását. Bérletet csak fél­házra szerveznek, hogy a pénztárnál mindig legyen jegy Az első évben nyolc da­rabot mutattak be, több em­lékezetes sikerű volt közöt­tük. A most folyó évadban eddig három bemutatót tar­tottak, még egy gyermekda- rábot mutattak be. A Pygmalion előadásátlát­tuk is. Bozóky István rende­zésében, díszleteivel és Hig- gins-alakításával, a nemré­gen Miskolcon is bemutatott Mészöly Dezső-fordítást lát­hattuk, igen jól értelmezett, jól pergő, precíz előadásban, s talán nem érdektelen, hogy a Miskolcról odaszerződött Máthé Eta ugyanazt a Pear- ce-nét játszotta, mint Mis­kolcon, Csorba Ilonát' pedig egy kisebb szerepben — Mrs. Eyusford Hill — láthattuk. Jó előadás emlékével ülhet­tünk le másnap a színház tagjaival arról beszélgetni, miként él egy űj színház egy roppant , fejlődésnek indult vidéki magyar városban. Sok mindenről esett szó ezen a beszélgetésen, és szóba került az is, amiről már a művelő­dési központban is szót vál­tottunk előző napon, hogy a megye roppant fejlődése köz­ben, a gazdasági felemelke­déssel együtt nem jött meg párhuzamosan az igényesség a kultúrára. Hogy ez az igé­nyesség növekedjék, többek között éppen a színháznak, meg a művelődési ‘központ­nak jelent elsődleges felada­tot. A Krúdy nevét viselő szé­lesvásznú moziban mindkét pénztár előtt 50—60 méteres sorok kígyóztak. Ponyvafil­met vetítettek. A Móricz Zsigmond nevét, viselő mozi­ban sem Móricz nevéhez il­lő művet. Nyíregyháza is Ma­gyarország, az itteni filmfor­galmazás és nézői igénykap­csolat sem más, mint az or­szág más részein.,, Benedek Miklós ............................. j sjgh Ifíttl ' á?ú • ;í?’'' ' v-'.'' v; > I f.-.r ••! *< M A város szélén állt egy kaszárnya. Ebben a lakta­nyában huszárok laktak. Közülük a legfiatalabb volt a huszárgyerek. Ez a hu­szárgyerek nem szere­tett lovat vakarni,. abra- kolni, se csizmát fényesí­teni. így aztán a lova min­dig borzas volt, a csizmája meg sáros. Egyszer híre ment a lak­tanyában, hogy másnap szemlét tart a kapitány. Lett erre nagy sürgés-forgás, mindenki lovat vakart, csiz­mát fényesített. Még este, vacsora után is ébren vol­tak a katonák, csak a hu­szárgyerek horkolt laposan a bundán, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A csizmája ott hevert a sa­rokba vágva, a lova éhe­sen toporgott a hetes al­mon, egyik sem tudott el­aludni. — Mi baj van, komám? — kezdte a beszélgetést a csizma. — Miért toporogsz olyan elégedetlenül? — Hogyne toporognék — mondta a ló —, amikor ilyen hanyag gazdám van. Nem vakarja a hátamat, és nem. ad zabot. Hanem te miért nem alszol? — Nekem is ugyanez a bajom. Annyira szégyellem, hogy sárosán kell kiallnom holnap a szemlére, legszí­vesebben elbújdosnék. — Megyek én is veled — mopdta a ló. — Hát akkor menjünk együtt — mondta a csizma. Eloldotta a ló kötőfékjét, és fölpattant a hátára. Ami­kor a ló már nagyon éhes . volt és fáradt, a csizma pe­dig eltörődött a sok lovag­lástól, egy rét közepén meg­álltak pihenni.'A lé legelt egy keveset, a csizma pe­dig lefeküdt egy szénabog- ly«r tövébe, hogy kinyújtóz­tassa magát. Ekkor lépett be a lakta­nya udvarára a kapitány. A bajsza olyan hegyes volt, mint a patkószög. A huszá­rok sorban álltak, csak egy hely volt üresen, a huszár­gyereké, aki mezítláb cser­készte az udvart. A csizmá­ját és a lovát kereste, de' nem találta őket sehol. Jobbnak látta, ha eibujdo- sik, mintsem csizma és ló nélkül álljon ki a szemlé­re. Rejtvény Egész úton azon fogadko- zxrtt, ha egyszer megtalálja a lovát és a csizmáját, min­den másképp lesz, ezután a -gondjukat viseli. Egyszer csak ráesteledett. Körülné­zett. Éppen egy rét köze­pén találta- magát. Milyen szerencsém van, gondolta, és behúzódott az egyik bog­lya tövébe, hogy ott töltse el az éjszakát. Másnap reggel hamar fölébredt, mert a harmat megcsípte a bokáját, nem volt rajta csizma. Ahogy kászálódik kifelé a szénából, látja, hogy a szomszéd szénabog­lya is mozog. Nem akart hinni a szemének: a saját csizmáját látta előbújni. A ló a boglya másik oldalán állt és prüszkölve szaglász­ta a harmatos füvet. Na­gyon megörült. a huszár­gyerek. — Csakhogy megvagytok — mondta boldogan, de azok elhúzták a szájukat. Szemmel láthatóan nem na­gyon örültek. — Mi az, hát ti nem is örültök? — Megmondom őszintén — szólalt meg a csizma —, nem nagyon. — Olyan gazdát indul­tunk keresni — toldotta meg a ló_—, aki a gondun- ‘kat viseli! — De hiszen én éppen olyan vagyok! — Hisszük, ha látjuk — mondták erre mind a ket­ten, és hátat fordítottak. A huszárgyerek levette a vál­láról az abrakostarisznyát, amit még a laktanyában töltött meg, és a ló nyaká­ba akasztotta. A másik ta­risznyából csizmaápoló kész­ségeket vett elő, és hozzá­látott, hogy kifényesítse a csizmát. A ló is meg a csizma is nagyon csodál­koztak. Hihetetlen, hogy valaki annyira megváltoz­zék, ez talán nem is a mi' gazdánk, gondolták, csak hasonlít rá. — Na, most már elfogad­tok a gazdátoknak? — El — mondták szinte egyszerre. A huszárgyerek fölhúzta a lábára a csiz­mát, fölült a'lovára, és el­indult vissza a kaszárnyá­ba. Ott a többi huszár nagy örömmel fogadta, mert azt hitték, már valami baja esett. Ettől kezdve az ő lo­vának volt a legfényesebb a szőre, az. ő csizmája ra­gyogott a legjobban. ' Amikor aztán a kapitány nyugdíjba ment, s már a huszárgyereknek legalább két araszra nőtt a harcsa- bajsza, őt választották meg kapitánynak, mert addigra híre ment, hogy ő viseli legjobban gondját a lová­nak meg a csizmájának, és mindannak, amit csak rá­bíznak. Oláh János Űrhajós írjátok be az alább fel­sorolt neveket áz ábra víz­szintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt állóba kerülő betűk ‘felülről lefe­lé olvasva egy szovjet űr­hajós nevét adják eredmé-' nyül. MARTIN, GÁBRIEL, o o o IGNÁC, KAROLTN. KATA­LIN, ELVIRA. SALAMON. A helyes megfejtéseket január 27-ig kell beküldeni nyílt levelezőlapon a kö­vetkező címre: Észak-Ma- gyarország Szerkesztősége. Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. 3527. Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a követ­kező: „Egyedül hallgatom a (tenger mormolását, Tenger habja felett futó [szél zúgását.” A helyes megfejtéseket beküldőitek közül könyvju­talmat nyertek a követke­zők: Józsa Marianna, Mis­kolc, Szrosh u. 34., 3528: < Fec.or Erzsébet. Miskolc, ' Szrogh u. 34., 3528; Tóth Ilona Ágnes, Hejőpapi, Rá­kóczi u. 80.. 3594; Vas Ma­rianna, Bánhorváti. Ifjúság út 44., 3642; Karakas Gá­bor. Tiszakeszi. Iglői út 20., ,345f: Tatár Mária, Alsózsol- ca, Kössujh u. 109., 3571. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom