Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

*

/

CS2AK-MAGYARORSZAG 6

1983. jamiär IS.,- siómba!

Irodalmi barangolások

kaiaS igtís-kári

Sajókaza központjában egy — faállományát tekintve megtizedelt, azonban még így is néhány faritkasággal rendelkező — park közepén kopott, itt- ott már vakolathiányos, ám még így is impozáns kastély vonja magára a figyelmet. Az 1830-ban, klasszicista stílusban felépített. majd később bővített és eklektikus stílusban átalakított egykori ura lak ma a helyi általános iskola napköziseinek ad otthont.

Hogy mindennek mi köze van irodalmi barangolásunk jelen fejezetéhez? Ez a kastély egykofon a rad- vifnyi és sajókazai előnév- vel bíró Rudvánszky családé volt. s ebben az épületben született sorozatúnk mai szereplője, báró Rad- vánszky Béla. Es hogy vele kapcsolatban a kastélyt, feltétlenül meg kell említeni — s nem csupán a születés miatt —, azt az épület úgynevezett toldalékszárnyának homlokzatán máig jól olvasható latin nyelvű felirat bizonyítja. Ebből ugyanis kiderül, hogy a könyvtárat — mert ez a szárnyrész eredetileg könyvtárnak készült — Radvánszky Béla építette, 1863-b'an.

Ma már csak a könyvtár megmaradt, faragott bútorzatát láthatjuk, de ez alapján is következtethetünk: gyönyörű könyvtár lehetett. Sajnos, lehetett, mivel a magánkézben ritkaságszámba menő, 14 ezer kötetes könyvtár anyagát — gazdag levéltár is kiegészítette — a második világháború után részben a helyi lakosság hordta szét, míg a másik része Pestre került. Szerencsére, ez utóbbi állami kezelésibe.

Mindezek után talán nem érdektelen megismerni magát Radvánszky Bélát. Radvánszky Albert és Bár- czay Karolina gyermekeként, 1849. március 1-én látta meg a napvilágot Su- jókazán. Még nyolcesztendős volt csupán, amikor atyját elvesztette, így a neveltetését anyja mellett nagybátyja. Radvánszky Antal vállalta.

Középiskolai tanulmányait — evangélikus és, református gimnáziumokban —, valamint az egyetemet (jogi karonj a fővárosban végezte. Tanulmányai befejeztével hosszabb külföldi utazáson vett részt. Járt N émet országban. Olaszországban, Belgiumban, Franciaországban. Hazatérte után történeti kutatásokba kezdett. A történelem iránti érdeklődése — nyilván ez kapcsolatos a gazdag családi levéltári anyaggal — már gyermekkorában jelentkezett. 1

Tudományos munkálkodásának fontos területe a korábbi századok társadalmi életének, szokásainak tanulmányozása. Megjelent művei közül a Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, a Lakás és bútorzat a XVI. ée XVII. században, vagy Bethlen Gábor fejedelem, udvartartása, illetve Gróf Thurzó Szaniszló lakomái 1603-ban e tudományterülethez sorolható.

Mai szemmel nézve, még ennél is jelentősebb Radvánszky Béla irodalomtörténeti munkássága. Az ő búvárkodása nyomán került elő a család • Zólyom megyében levő. radványi kastélyából az úgynevezett Balassa-kódex, amely a neves : költő -összes-- versét tartalmazza, ö adta ki Ri- may János verseit.

Radvánszky Béla maga is sokat publikált. Főlég művelődéstörténettel kap,

esolatos könyvei, írásai jelentek még, — de mint érdekesség — még szakács- könyvet is írt, régi magyar ételek receptjeit közrebocsátva. Megyénkkel kapcsolatos írásai közül megemlítendő a Századokban megjelent Tokaj két magyar köriratú pecsétje. 1549. és 1616-ból. illetve az Archeológiái Értesítőben publikált Miskolcz város pecsété 1433-bóT című értekezését.

Tudományos munkásságáért Radvánszky Bélát a Magyar Történelmi Társulat 1874-ben választotta tagjává. 1879-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.’ Ö volt az első elnöke a 'Magyar Heraldikai (címertani! és Genealógiai (származásiam! Társaságnak.

E, kortársi vélemények szerint nagy műveltségű, ugyanakkor szerény, a feltűnést kerülő művelődéstörténész — mert az irodalomtörténet elsősorban így tartja nyilván — 1906. május 2-án, 57 éves korában Budapesten hunyta le örökre szemét.

Sajókazán járva a minap, már nem találtunk olyan embert, aki legalább gyerekként ismerte volna. Olyan is alig akadt, aki hallott róla valamit. Csupán a kastély toldalékszáj'- nyáriak latin nyelvű felirata igazolja: fűit — volt.

Hajdú Imre

Mezőcsáti történelem

Egy helytörténeti kiadvány tanúságaiból

Már-már azt hihettem, hogy Mezőcsáton megtorpant a helytörténeti kutatómunka, mert a Mezócsá- ti helytörténeti füzetek sora elakadni látszott. Vélhettem ezt a járás átszervezése következményének is, noha a helytörténeti kutatásnak, a múlt feltárásának' végleg nem lehet meghatározója közigazgatási hivatalok más helységbe való áttelepítése. Nagy örömmel és érdeklődéssel vettem hát kézbe a minap a Mezőcsáti helytörténeti füzetek 6. kötetét, amely dr. Táboros Sándor kereken háromszáz oldalas tanulmányát tartalmazza, A mezőcsáti 'járás történelme a két forradalom időszakában (1918—1919) címmel. Mivel e témával kapcsolatos kutatásait a szerző 1969-ben, az akkori járási tanács végrehajtó bizottsága kiadásában, olvasókönyvi keretben már publikálta, indokolt a fokozatos érdeklődés, azóta mivel bővítette mondandóját.

Maga a kötet jóval többet nyújt, mint amit a címe ígér, mert gyakorlatilag nemcsak a két forradalom időszakát tárgyalja, hanem 1890-től tekinti át mindazo-„ kát a mozgalmakat, cselekvéseket és irányulásokat, amelyek a két forradalom alatti események előzményei, forrásai voltak, vagy leheltek. A könyv első. fejezetében általános történeti átekintést ad a szerző a mezőcsáti járásnak 1890- lől 1918 őszéig fennállott helyzetéről. Itt mindjárt érdemes visszatérni a közigazgatási átszervezés és a történelem viszonyához. Ugyanis a megéld Történelem nem módosulhat a köz- igazgatási átszervezésekkel, s talán éppen a huszonnegyedik órában sikerült a Mezőcsáton 'megszűnt járási székhely intézményeinek, azaz a művelődési központnak és a Kiss József nevét i'iselö könyvtárnak e tanulmányt közreadni, mert nem biztos, hogy az új székhelyen az elsőbb feladatok között lehet e környék történelmének kutatása. A tanulmányban több község is szerepel, amely mg nem tartozik a mezőcsati — ma már leninvá- rosi — járáshoz, ám a vizsgált időszakban oda tartozott, az ottani események szervesen integrálódnak Mezőcsát és környéke történelmébe. Akkor is, ha egyik-másik település most más járáshoz, vagy éppen más megyéhez csatolód:!:. Roppant nagy érdeme dr. Táboros Sándor munkájának ez a közel harminc évet átölelő kép. amelyből kitűnik, milyen is volt e környék birtok- és lakos- ságösszetétele, miiyen hatások érték az itt élőket, hogyan jelentkeztek . itt a múlt század utolsó évtizedében az agrárszocialista mozgalmak. Tiszakeszi,

1892., az árvízvédelmi munkálatokkal szembeni ellenállás az első részleteiben, elemző módon feljegyzett esemény és innen vezet a sor egészen 1920-ig, Hor- thyék kegyetlen bosszújáig.

Nehéz lenne akár nagy vonásokban is felvázolni,’ milyen eseményekre tér ki dr. Táboros Sándor könyve. Ismételni kell: többet ■nyújt, mint amit a, címe, igén Többet, mert — igen helyesen — nem akarja

Mezőcsátot és környékét valamiféle forradalmi központtá emelni, hanem a megye és az orszáo esemény eine k fiiggv é nyélen

láttatja mindazt, atm ott történt. Így adódik, hogy hosszú odalokon miskolci gyűléseket, országos eseményeket elemez később rámutat azoknak mezőcsáti járási vetületeire. A könyv a már említett első fejezet, után bemutatja a járás • forradalmi parasztmozgalmait, a polgári demokratikus kormányzat időszakai, a megyei szociáldemokrata lcongreszust és annak helyi kihatásait, a Tanácsköztársaság időszakának eseményeit, s az akkori védelmi harcokat és végül a forradalom leveretése után ellenforradalmi eseményeket. A szerző igen gazdag forrásanyagra támaszkodik, jegyzetanyaga pedig küiön érték, hiszen számos fogalomra, eseményre küiön. szinte kis tanulmány értékű magyarázatot ad.

Azt hiszem, ilyen részletességgel nem tárták még fel a vizsgált időszak történelmét a mezőcsáti járás területén. Kitűnő ismeret- terjesztő mű, sokszínű társadalmi freskó ez a könyv, s a benne illák hitelét a hivatkozott forrásokon kívül nem egy még élő szereplő is tanúsíthatja, igen jó, hogy a művelődési központ és a könyvtár közreadta, mert a későbbi kutatóknak jó forrásanyagul szolgál, a mai érdeklődőnek tanulságos olvasmány is, de a felnövekvő nemzedéknek is hasznos: az iskolásoknak tananyag, a helytörténeti kutatóiknak kitűnő segítség lehet

(benedek)

Hallatna Erzsébet

)

Sár

Csúcsforgalom. A saardf- niás doboz szellős valaminek tűnik az autóbuszhoz képest. Ilyenkor télvíz ideijén különben is duplájára hízunk a bundában, amit persze nem akarunk figyelembe venni, amikor felfelé nyomakodunk a lépcsőn. Állunk hót egymás csizmáján, könyökölünk egymás gyomrába.

/ És van egy szabad hely. Mellette sűrűsödő — továbbsűrűsödő — ember- " kupac.

— Szabad lesz!?

— Sáros,

A mogorván odavetett szót felfoghatnánk • akár figyelmeztetésnek is. De nem az.

— Felülteti a gyerekét, de hogy lepucolja!

Nézik /gyűlölettel, . felháborodottan a sarat az ülőrészen. A középkorú asz- szony, tömött szatyorral mégis átíurakodik. Kotorászik a táskájában.

— Mindig van nálam papírzsebkendő.

■Ahogy furcsa mozdulattal megpróbál lehajolni, hogy letörölje, tágul a kör. Kész, passz. Már majdnem leül, amikor meglátja az öregasszonyt. Olyan reszkető fejű, reszkető kezű. Ügy fordul a kapaszkodóhoz, hogy utat nyit neki,

(4*.

Nem akármilyen, kétségkívül kínos pillanat volt. amikor megláttam a tőkehalmájas dobozokat a klub üvegszekrényében. Klubos Pista ott rakosgatta mellettük a füstölt sajtot, közben rámnézett, és azt mondta: végre küldtek tőkehalmájat, látja? Ennek a pasasnak abban a ravasz üzleti poíá- ’ jában néha olyan a szeme, mintha egy halálraítélt hal nézne rád. El köll nézni másfele. Egy döglődő hal gülü szemei. Nekem rögtön eszembe jutott Cofi, mintha megbénultam volna, úristen, a Cofi hogy szerette ezt a hülye büdös tőkehalmájat. A Pista fölrakott a piramisra egy kerek sajtot, és azt mondta: szegény Cofi, hogy , imádta a tőkehalmájat, rég nem küldtek, úgy' látszik, leállt az import. Ezt nem is nekem mondta, inkább n füstölt sajtnak. Csak úgy. Lehet, hogy arra gondolt, nincs már Cofi, nincs aki megvegye a tőkehalmájat, most talán a nyakán marad. Nem tudom.

Ha nem állunk premier előtt,, talán elfelejtem az egészet. Ezt se tudom. De premier előtt voltunk, és mit mondjak... rossz volt a közérzetem. Már nem tanulom olyan könnyen a szöveget, mint azelőtt. Szenvedtem, éjszakánként nem aludtam, faltam a cigarel- . tát, pedig nem volna szabad. A feleségem került, mint egy leprást. A feleségem civil, húsz éve élünk együtt viszonylagos békes* Hátlapra Erzsébet Írása a Központi sajtószolgálat 19Sü. évi novella- és tárcapályázatán novella kategóriában III. díjat nyert.

Bégben,' valljuk meg, neki köszönhetően. S mivel egyszer azt mondtam neki, ha premierre készülök, lehetőleg kerüljön el, most is elkerült. Jó lett volna, ha nem veszi olyan komolyan, amiket mondok. De a feleségem mindent komolyan vesz. Azt is, hogy ugyanabban az iskolában tanít már nem tudom hány éve, és hogy neki az a dolga, hogy az irodalom szeretetére okítsa az ifjúságot. Amit pedig komolyan vesz, abban makacs is, hajaj, de mennyire! Makacs és kitartó. Hazudnék, ha azt mondanám, nem megy ezzel az agyamra, bár kétségtelen, hogy többnyire végül leteszem a fegyvert. Ott várt a reggelim, narancslé, kikevert tojássárgája, pirítós, a rézbiliben kávé, csak melegíteni kell — ő meg sehol. Bementem a szobájába, ott lóg az órarendje, hogy tudjam. Nulladik óra. Ilyen hülyeség. És azríap volt a premier.

Na mindegy, túlestem valahogy az egészen, állítólag jó voltam, mindenkj gratulált. A szokásos banzájon be rs rúgtam, mint rendesen, a feleségem vitt haza taxival éjjel háromkor. Levetkőztetett, főzött kávét, le akart

fektetni, de nem hagytam. Ültem a fotelban es ordítoztam. Nem szégyellem, a fene szégyellj, szóval sírtam is. Ráüntöttem a kávét a térítőre, ami a feleségem nagynéniétől való, azt mondják, széki minta. Széki, vagy nem széki, ráfolyt a kávé, de a feleségem nem vitte ki, hogy kimossa, csak ült velem szemben és nézett. Jól van, azt mondja, hát majd nem teszel többé parókát. Nem tudtam, mit akar ezzel a parókával, azt hittem, azt, hogy kopaszodom, vagy nem tudom, mit hittem, de tépni /kezdtem a hajam. Vagy teszel, mondja, nincs abban semmi, annyian hordanak parókát. Akkor mondtam meg neki. hogy tőke--* halmáj érkezett a klubba, amit Cofi annyira szeretett, kéné neki vinni, .'hátha még most is szereti. De hát a Colinak volt ügyeletes szeretője, mondta a feleségem, vigyen az. És akkor és kiabálni kezdtem, hogy igen, én is lefeküdtem vele, naésaztán, régen volt. és a Cofi egy olyan szerencsétlen adakozó marha volt, miért ne lehetett volna pár kellemes estéje. mása se volt, legfeljebb pár kellemes estéje, most már úgyis vége az egésznek, a Cofi megbénult, élőhalott, mindenki elfelejtette, én is elfelejtettem, két éve eszembe se jutott.

Nahát akkor sírtam, ha jól emlékszem. Nincs kizárva, hogy a premier miatt is, annyit dolgoztam vele, mint egy állat, és -nem voltam jó, tudom, végig tudtam, éreztem, hogy szétesik az egész előadás, darabokban van a darab, olt szász- kúlunk, Jiprunk a törmelékén. a többiek is, de én is. Nem leheteti megfogni, összeszedni, kihullott a kezünk közül. Ezért gürcöl az ember. Aztán összeesik az utcán, beviszik valami kórházba, nincsenek iratai, mire azonosítják és értesítik a színhazat, már megbénult, meghülyült, nem tud beszélni, vége. már oda se mennek-, minek, az ember kap egv csíkos pizsamát, belökik egy ágyra és kész. Te nem fogod úgy végezni, mondta a feleségem, de nem hittem neki. Ha az Atyáisten jön be az ajtón, és mindent megígér, annak se hittem volna. Még összetörtem egv herendi vázát is, mint utóbb kiderült.

Na jó, neih vagyok már fiatal, megviselt ez a sok munka. Az ember végül mindig Kimászik a kiborulásokból, legalábbis egy

ideig. Hogy meddig, nem tudom. Hatvanéves még nem voltam, hetven se, így hát előre nem nyilatkozhutom.

Mindenesetre ezek voltak az előzmények. Harmadnap a feleségem közölte, hogy kiderítette, melyik otthonban van a Cofi, vett narancsot és természetesen tőkehalmájkonzervet is, három dobozzal. Reméli, elég lesz, mondta. Sóbálvánnyá meredtem. Nem mondom, hogy elfelejtettem mindent, de valahogy az agyam homályába került vissza. Viszont már ott voltak a konzerves dobozok, meg a narancs egy szatyorban. így hát elindultunk:

Azt aztán aligha bíróin elmondani, azt a*pillanatot, amikor megláttuk Cofit. Mindig molett nő volt. ezért imádta a közönség, jól viselte a kövérségét, humorral. Rengeteget röhögtek rajta, és meg kell mondanom, még mi is, kollegák. Kis varkocsba kötötte a haját, innen kapta a nevét is valamikor az ősidőkben, őrült cuccokat húzott feJ és bohóckodott. Egyszer egy nagyon hülye olasz bohózatban, már a címét is elfelejtettem. szobalányt alakított. Az egész lapos vacakot ő dobta fel ezzel a jelenettel, amikor a főszereplő háta mögött annak minden mozdulatát leutánozta. A rendező először őrjöngött, aztán virágcsokrot küldött neki. A közönség majd széttépte. Sos’e tudtam, honnan hozta a Cofi ezt a vérbeli intelligens humorát, mert egy szegénységbe ragadt, savanyú családban nőtt fel, minden fillérét hazaküldte nekik, amíg éltek. Cofi mindig tá-