Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Í983. január 4., kedd A képernyő előtt Napos oldal—és mások Jóllehet, az elmúlt műsorhéten a legnagyobb várakozás a szilveszteri műsort előzte meg — ezért is írtam róla külön —, volt egyéb, figyelmet érdemlő esemény is a képernyőn. Az egyik azért érdemelt figyelmet, mert megmutatta, hogy egy már-már sablonokba merevúlö, periodikusan visszatérő . összeállítás is lehet színes, szórakoztató, többféle közönség­igénynek megfelelő. Az új esztendő első napján sugárzott Szombat esti filmkoktél négyórányi műsorfolyamára gondo­lok, amelyet többen a szilveszteri estért való „kárpótlásnak” fogtak fel, de feltehető az is, hogy az átszórakozott óév­búcsúztató éjszaka után viszont kevesebben néztek meg, mint más szombat estéken. Mindenképpen leírhatom: az év köz­ben várható hasonló összeállítások sose legyenek rosszabbak, mint az év első napján látott filmkoktél volt. Legyen ez a műsorszerkesztőség részéről e sorozat ígéretének mércéje. * „Örömre és egyszerűségre születtünk” — mondja Fel­méri Kázmér, a vasárnap este látott Napos oldal hőse, majd tőle hallottuk azt is, hogy „az ember nem szállhat el nyom­talanul úgy, mint a pipafüst”. Ez a Napos oldal különös fi­gyelmet érdemlő szép tévéfilm. Bemutatása bizonyos mér­tékig adósságtörlesztés is, hiszen az alapmű íróját, Kará­csony Benőt alig-alig emlegetjük. Karácsony Benő a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alakja, aki a fentebb idézett és főhősével elmondatott meg­állapítása ellenére nyomtalanul tűnt el, valószínűleg elszállt, mint a füst, mert 1944-ben a fasiszta emberirtás áldozata lett. Regényei szinte önéletrajzi töredékek, színhelyei erdélyi kisvárosok. A Napos oldal az első világháborút követő idők­ben játszódik Erdélyben, ahol az országrész hovatartozásának megváltozása következtében egykori emberi Icapcsolatok is semmivé lettek. A regény fiatal hőseinek életét alapvetően befolyásolta, hogy végigcsináltatták velük az első világhábo­rút, „öleltek, öltek vegyesen és láttak egy világot és nem tudtak már hasra esni elmúlt bálványok előtt”. Az egy leve­sen tengődő kishivatalnokok feje felett az elbocsátás veszé­lye lógott, életük csupa keserűség, amit olykor erőltetett vi- dámkodássál próbáltak elfedni, de világuk mind kilátástala­nabb volt. Egyikük, Felméri Kázmér, a Napos oldal főhőse, alá szebb életre vágyott, és úgy látta, hogy „az élet álom, ennélfogva aludja ki magát az ember, ahogy csak tudja”, kényszerű hivatalából kipenderítve, hazatér falura, hogy el­hunyt apja, a falusi molnár életét folytassa, a falusi embe­rek életét élje, holott benne művészi ambíciók feszülnek. Ám falun csak megerősödik felismerése, mert a három nemzeti­ségű országrész társadalmának feszültségei még jobban ér­vényesülnek', s Felméri előtt mind sötétebb jövő körvonalai vázol ódnak fel, megkeseredik, kiábrándult emberré lesz. — A regényből Marosi Gyula írta a film forgatókönyvét, s Mi- hályfy Sándor rendezte abból a tévéváltozatot. Szép, emlé­kezetes, elgondolkoztató tévéfilm született, amely nagyrészt visszaadta a főszereplő belső monológjaival összekötött, kép­soraival Karácsony Benő regényének humanizmusát és világ­féltését. Szeréposztási telitalálat volt Felmérit Székhelyi Jó­zsefre osztani, mert meg tudta éreztetni hőse fanyar humo­rát, fokozatos megkeseredését. A népes szereplőgárdából is kiemelkedik Molnár Erzsébet, Mensáros László, valamint Benedek Miklós, Balázs Péter és Timár Béla hármasa és Kun Vilmos. * Végül egy tavalyi adósságról is szólni kell még, noha az a mű nem sorolható az emlékezetes, figyelmet érdemlő tévé­élmények közé. Az óév utolsó napjaiban láttuk az ítélet előtt című sorozatban a Zimre Péter írta és Félix László rendezte Egy lány halála című tévéjátékot, amely a sorozat sablonjait követve, a bírósági főtárgyalás keretében mutatott be egy bűncselekményt és magyarázta el roppant didaktikusán an­nak tanulságait. Ez a sorozat még nem nagyon produkált emlékezetes művet. Szándékai nemesek, céljai tiszták, ám megoldásai naivak, felszínesek. Pedig éppen a hasonló mó­don megtörtént bűnügyek lehetnének jó alapjai drámai fe­szültségű játékoknak a tantételszerű illusztrációk helyett. Feszengő színészek szerepfelmondása nem kelthet életre drá­mai figurákat, legfeljebb villanásokra lehelhet életet azok­ba. mint például Balkay Gézának sikerült valamit megérez­tetni abból, hogy a topisnak öltöztetett, elhanyagolt fiú is gondolkozó ember. De ez a kis villanás egy ötvenöt perces játék minden hiányát nem pótolhatja. Benedek Miklós Ma este a képernyőn Az Onedin család Régi ismerősök népesítik be a képernyőt ma este 20 órától az első műsorban: újabb tíz részből álló folytatásos sorozat keretében is­mét minden keddi vendégünk lesz az Onedin család, életének sok kalandos fordulatával, James Onedin ismét teljes erővel az üzleti életbe veti magát, s mert egy petróleumot szállító hajó robbanása után ismét felmerül a tartályhajók fontossága, érdeklődése efelé fordul. A főszereplő továbbra is Peter Gilmore (őt látjuk képünk bal oldalán), s változatlanok a további főbb szereplők is. Muzsikusfotók és festőportrék „Hetes” napközi Dorkón Kodály Zoltán és Igor Sztra­vinszkij emlékének ajánlotta hatalmas fotóalbumát Vámos László fotóművész, amelyet A Zene bűvöletében címmel az elmúlt esztendő utolsó nap­jaiban jelentetett meg a Kép­zőművészeti Kiadó. A kötet­hez Doráti Antal írt beveze­tőt és Németh Lajos rövid tanulmányt. Az album 17G oldalán viszont felvételek sor­jáznak, amelyek mind az elő­adóművészek elragadtatottsá- gát közvetítik. Nyolcvan mű­vész — karmesterek, hang­szeres előadók, zeneszerzők, zenetörténészek, táncosok — képe sorakozik az oldalakon, hogy a fotóművész szemével, sajátos dramaturgiai érzéké­vel idézze hangversenyéie- tünk és operai világunk ne­vezetes szereplőit. A szembe­sítés az esetek többségében megdöbbentő. A nagyobbrészt tizenöt-húsz éve rögzített pil­lanatok valamelyest a múlt idézésévé váltak: olyan mű­vészek közelébe visznek, aki­ket az életben többé már nem láthatunk. A művészi kifeje­zés, a megjelenítő erő a fő témája Vámos László muzsi­kusfotóinak. Szemből kapja el a dirigensek egyénenként változó mozdulatait, arcjáté­kát, gesztusrendszerét, a kar­mesterek mögött ülőknek azt közvetíti, amit, csak a szem­ben ülő muzsikusok láthat­nak. A kötetben fényképes ki kicsoda is megtalálható a 180 fekete-fehér és 57 színes fotó után. E fotókon zenélni kezdenek a kezek, megszólal­nak a tekintetek, beszédessé válnak a félig, vagy teljesen lehunyt szemek, a muzsikálás lényegéről mondanak el va­lami szavakkal megfoghatat- lant. Ugyancsak a Képzőművé­szeti Kiadó adta közre Cen- nérné Wilhelmb Gizella Than Mórt bemutató nagyszabású monográfiáját. Than Mór a múlt századi nagymesterek egyik első képviselője; a félszáz oldalnyi tanulmány igen sokoldalúan mutatja be művészetét, különös tekintet­tel faliképeire. (1864-ben az ő kezétől született az el.ső budapesti nagyméretű fal­festmény, az „Árgirus király­fi újratalálkozása szerelme­sével, Tündér Ilonával” cí­mű kompozíció, a Vigadó lépcsőházának főfalán.) A kö­tet 29 színes reprodukciót. 39 szövegközi illusztrációt tar­talmaz és közreadja Than Mór fellelhető 139 művének képes katalógusát. Keserű Ilona festőművészt mutatja be a Képzőművésze­ti Kiadó gondozásában meg­jelent esszéjében Tandori De­zső, plasztikusan megjelenít­ve a festőnő világát,, viszo­nyát a realitásokhoz. A kis kötetben 18 fekete-fehér és 8 színes reprodukció teszi teljesebbé a képet. Igen nagy kiterjedésű ta­nyavilága van a Bodrogköz­nek. Ezt a sík, alföldi jellegű tájat a múlt századi vízsza­bályozások ellenére még ma is tavak, mocsarak, lápok, in- goványok jellemzik. De meg­kezdődött már a bodrogközi földek meliorációja, minek következtében az elmocsara- sodó területeket újra termő­földekké változtatják. A bodrogközi települések, főképp a tanyák a letűnt századokban egy-egy kiemel­kedő homokháton jöttek lét­re. Sokuknak a neve ma is utal keletkezésüknek a kö­rülményeire, amint azt Nagy­homok, Kishomok, Apróho­mok, Halászhomok, Páterho­mok, Várhompk, Szophomok, Budahomok neve mutatja. A legtöbb „homok” köz­igazgatásilag Sárospatakhoz tartozik, s a város szétszórt településű tanya világában mintegy kétezer ember él. Közülük több mint ötszáz az idősek száma. Jelentős há­nyaduk nem szorul gyámo- lítúsra, mert családi körben élnek, nyugdíjasként is dol­goznak még a termelőszövet­kezetben vagy az állami gazdaságban., Nem kevés azonban azoknak a száma, akik magukra maradtak, s magas életkoruk, betegségük miatt a társadalomtól várnak támogatást. Ezek számára a városi ta­nács egészségügyi osztálya — a Kossuth Termelőszövetke­zettel karöltve — a tanya­világ központjában. Dorkón újszerű, úgynevezett ..hetes” napközi otthont létesít. Fgy régi épületet használnak fel erre a célra. Az otthont nem­csak az idős emberek nap­közi ellátására rendezik be, hanem hálótermeket is ki­alakítanak benne. így a na- gányosan élő. idős emberek több napot, akár az egész hetet is ott tölthetik. Teljes ellátást, egészségügyi gondozást kapnak. Ezenkí­vül rádió, televízió, napila­pok, folyóiratok szolgálják a szórakozásukat, művelődé­süket. A meleg ételt a ter­melőszövetkezet konyhájáról szállítják nekik, gondozásu­kat pedig' a szociális otthon dolgozói látják el. Rossz idő, betegség esetén, vagy akik Dorkótól messzebb laknak, az éjszakát is a „he­tes” otthonban tölthetik. Hét végén, vagy ha kedvük tart­ja, hét közben is, bárki bár­mikor hazamehet, szükség esetén a tsz kocsival haza­szállítja, hogy odahaza szét­nézhessen saját lakásában és a tanyai portóiján. M átyás király hol deáknak, hol katonának, hol molnár­nak, hol favágónak öltözve járta az országot. Az álruhás király kirándulásairól szóló mesék, legendák mind­mind valamilyen tanulsággal szolgálnak; egyszer az irigy­ségről, másszor a butaságról, megint másszor az elvakult gőgről vagy a trehányságról mutatva megmosolyogtató, ám bosszantó példát. Ez utóbbi: a trehányság, figyelmetlenség, hanyagság lehet­ne példája annak a mesének is, amely Heinrich Böll Nobel- díjas német író legújabb magyarországi jelentkezéséről szól. Hol volt, hol nem volt, egyszer a messzi Rajna mentén egy kiváló író: Heinrich Böll. Amit írt, nagy sikert aratva került a magyar olvasók kezébe. Történt egyszer, hogy köny­ve, amely „Eriy bohóc nézetei” címet viseli, álruhában ér­kezett Magyarországra. A köntös, amibe bújtatták, egy szép. piros könyvborító, amire azt írták, hogy: Kovái Lőrinc Sport és szerelem. Az álruhát erre a könyvre a pécsi Szikra Nyomda borí­totta és a Magvető Könyvkiadó bocsátotta hetedhét ország­ra. Útjára elkísérte sok-sok kiadói lektor, nyomdai korrek­tor, könyvterjesztő vállalat dolgozója, könyvesbolti eladó. így jutott el — mint különleges, hamuba sült pogácsa — a sze­génylegény olvasókhoz, akik úgy jártak, mint a csodasipot hiába fújó vándor: csak nem akart megszólalni... vagyis ez a könyv nem az a könyv, aminek mutatja magát. M átyás király minden esetben jól megbüntette a hanyag, trehány, a munkáját csak félig, vagy el sem végző alattvalóját. Heinrich Böll valószínű nem is tud arról, hogy legújabban álruhában kering műve Magyarországon, de félő, hogy nem is akad olyan megbízottja, aki vállalkozna a mulasztók, a munkájukat nevetséges hibákkal végző embe­rek elnáspángolására. Jó lenne már néhány álruhás Mátyás királty sokfelé, mert bizony, nemcsak a könyvkiadásról lehetne hasonló, új me­séket szőni... (szeneire!) Északi naplóm Feíedy Gyula úti rajzai a Vasas Galériában Ismeretes, hogy Borsod megye szovjet testvérme­gyéje Vologda..A két megye közötti kapcsolat keretében a képzőművészek is szorosan együttműködnek és míg 1981-ben vologdai művészek töltöttek huzamosabb időt nálunk, 1982. júliusában és augusztusában négy miskol­ci képzőművész — Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Ma- zsaróff Miklós, Pető János — vendégeskedett egy hó­napig Vologdában, hogy is­merkedjen a testvérmegye és lakói életével. A mis­kolci művészek útiélménye­ikről már több formában számot adtak — lapunkban is —, Lenkey Zoltánnak volt kamarakiállítása az ott ké­szült rajzaiból a Mini Galé­riában, Feledy Gyula pedig most 100 útirajzát mulatja be a Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központban elhelye­zett Vasas Galériában. Feledy 100 rajza között sétálgatva valóban Vologdá­ban és környékén érezheti magát a látogató. Aki már járt ott, bizonyára örömmel ismeri fel a város egyes jel­legzetességeit, de aki sose járt az orosz Északon, azt is megfogja az észak-orosz városok hangulata, amely a rajzokból árad, amely meg­érezteti ezeknek az ősi te­lepüléseknek a levegőjét a tárlallátogatóval. Feledy az újságrajzokhoz hasonló, köny- nyen áttekinthető, tus tollal készített, többségben igen szellős, szűkszavú vonalraj­zokkal jeleníti meg témáit; valamennyi műve közérthe­tő, mégis többszöri szemlé­lődésre késztet. Maga írja a kiállítás ka­talógusában: „Egiy közösen rendezendő kiállítás bonta­kozó tervének izgalmával érkeztünk Vologda megyébe, s szívtuk fáradhatatlanul magunkba a reményeink sze­rint majdan képekké is ala­kulható, felejthetetlen élmé­nyeket. 'Tudvalevő, az élmé­nyek forrásától a művekké tisztuló gondolat útja általá­ban egy hónapnál hosszabb időt igényel. így eltérő vér- mérsékletünk, alkatunk sze­rint, de mindannyian csupán vázlatozással szánhattunk perbe a gyarló felejtés ellen. Én, bár mindenféle fontossá­gi sorrend nélkül —, de tá­lán érzékelhető szorgalom­mal — naplószerüen jegyez­tem le élményeimet. Noha a látvány puszta leírásából művészi szándélcaim megva­lósulását sohasem vártam, mégis, hiszem, hogy ezek az apró természet-megfigyelések tisztultabb, jelentősebb mű­vek létrehozásához is ele­gendő élményanyagot rögzí­tenek. E rajzok nem igényel­hetik — nem is igénylik — az önálló grafikai lapok sze­repét, de így együttesen ta­lán a nézővel is érzékeltet­hetik emlékezetes tanul- mányutunk baráti hőfokát. A művész ezzel a kiállítá­sával a fentiek szerint tu­lajdonképpen műhelymunká­jába enged betekintést. Ha ugyanis ezek a rajzok egy majdan képekké alakuló él­mény útján köztes „termé­keknek” tekinthető, úgy va­lamennyire úgy nézhetünk, mint egy-egy majdani mű korai változatára, műhely- darabjára. Azonban Feledy kicsit szerény is, amikor azt írja, hogy ezek a rajzok nein igénylik az önálló grafikai lapok szerepét. Mert akár külön-külön nézzük a kiállí­tott rajzokat, akár összessé­gükben, igenis kész műként is el kell fogadnunk. Nem­csak vázlatként, hanem úgy, ahogy a kiállítás címe és a katalógus is jelöli: úti rajzok­nak. Olyan műveknek, ame­lyekből összeáll Feledy Cl • il­la északi naplója. Találó a címe a kiállításnak — Északi naplóm — mert megérezteti a tárlatlátogatóval a környe­zetet, elárulja, kikkel és merre járva találkozott a művész, és ha a 100 vázlat, illetve úti rajz egymásutánját nézzük, a kint töltött hónap legfontosabbnak ítélt élmé­nyei tükröződnek a lapokon. Változatos a 100 rajz. A jellegzetes észak-orosz épít­kezés, udvarok, falusias kül­ső terek, városi buszmegál­lók, fürdőző emberek, em­lékművek, az ott élő embe­reket körülvevő környezet jelenítődik meg a tusvonalak nyomán. Járunk a kirillovi monostorokban, Goricében és más környékbeli helye­ken és betekinthetünk az olt szerzett barátok, ottani kép­zőművészek műtermébe: megismerhetünk néhány ot­tani műtárgyat. Az úti rajzoknak titulált lapokon is észrevehető Fe­ledy magas szintű mesterség- beíi tudása, kitapintható ér­deklődési köre, ami összes­ségében az egész vologdai életet átölelte. így tekinthet­tünk be mi is az Északi nap­lóm segítségével Vologda életébe. , (benedek) Feledy Gyula kiállításának anyaga, legalábbis annak 70 darabja — a minikönyveket gyűjtők' örömére — a Mis­kolci Miniatűr Könyvgyűjtök Klubja gondozásában, Ko­vács Mihály szerkesztésében, a művész bevezetőjével, a Szovjetunió megalakulásának G0. évfordulója tiszteletére minikönyvben is megjelent. íNyomdai munkáiért Szmand- ray Györgyöt. Szász Szabol­csok Oláh Józsefet, Szesedi Imrénél. Péli Katalint illeti elismerés.' Képünkön: a könyv fedőlapja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom