Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-06 / 4. szám
1983. Január 6., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Beruházás hétmillióért üvette tíkés exportját a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet Az ipari szövetkezetek mini nagyobb szereoet töltenek be a belföldi kereslet kielégítésében, nemkülönben a külpiaci értékesítés fokozásában. Ezt érzékelteti, számos, a szövetkezeti ipar tevékenységével kapcsolatos országos adat. Például, az ipari szövetkezetek bruttó termelési értéke összehasonlító áron 19í!l-ben (múlt évi adatok még nem állnak .rendelkezésre — a szerk.) 8.7 százalékkal, vagyis a szocialista ipar 2,8 százalékos átlagánál jóval nagyobb mértékben emelkedett. Ez a tendencia figyelhető meg a múlt esztendő első kilenc hónapjának gazdálkodását vizsgálva is, hiszen a szövetkezetek az említett időszakban országosan 4,2 százalékkal növelték a termelést. Említésre méltó adat, hogy az ipari szövetkezetek belföldi értékesítése két évvel ezelőtt 13,6 százalékkal, míg a külkereskedelmi eladás 6,9 százalékkal nőtt. A rubel elszámolású kivitel 6,5 százalékkal, a nem rubel elszámolású export pedig 7,4 százalékkal volt magasabb az 1980-as teljesítésnél. A szövetkezetek ipari ágazatában a textilruházat termelésében 8,1 százalékos emelkedés következett be. S bár végleges 1982. évi adatok még nincsenek birtokunkban. az kétségtelenül megállapítható, hogy a gazdasági növekedés világméretű lelassulása tavaly az ipari szövetkezetek tevékenységében is éreztette hatását. A legjelentősebb változást 1982-ben az jelentette, hogy visszaesett a szövetkezetek nem rubel elszámolású exportja. Természetesen vannak kivételek is. A jól tevékenykedő termelőegységek sorába tartozik egyebek között a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet, amely minden szempontból sikeres évet zárt 1982-ben, exportmunkája pedig egészen kiemelkedő teljesítményt eredményezett. — Tavaly ilyenkor mi is csak bizakodtunk, reménykedtünk, hogy a piaci kereslet nem esik vissza, s teljesíteni tudjuk az 1982-re előirányzott tőkés kivitelünket — emlékezik a múlt évre Jacsó András elnök. — Óvatosak voltunk, mivel az előző évi teljesítésnél csupán kétmillió forinttal több eladást vállaltunk. Vagyis, a szövetkezet éves terve kereken 20 millió torintnak megfelelő nem rubel elszámolású export teljesítését írta elő számunkra. Nagy örömünkre, a más ágazatokban bekövetkezett pangást a ruhaiparban nem követte keresletcsökkenés Sőt az amerikai és nyugatnémet vásárlóink, akik évek óta a legnagyobb vevőink közé tartoznak — tovább növelték megrendelésüket. Ez egyben arról győzött meg bennünket, hogy a nyugati cégek elégedettek a szövetkezetünk által végzett bérmunkával. kelendőek a Köves- den gyártott öltönyök, zakók és más felsőruházati termékek. — Mi következett ezután? — Tavasszal a külpiaci kereslet élénkülése láttán bátrabbak lettünk, s az eredeti terven — vagyis a 20 millión felül — még további kétmillió forintnak megfelelő nem rubel elszámolású exportot vállaltunk. Most, az új esztendő első napjaiban arról adhatunk számot, hogy az évközi felajánlást is túlszárnyalva az előző évinél hétmillió forinttal több, összesen 25 millió forint értékű árut adtunk el a tőkés piacokon. — És itthon? — Eredetileg nagyobb volument terveztünk belső eladásra. Csakhogy, ha növelni szándékoztuk az exporttot a többletkivitelt valahonnan el kellett venni, mivel a termelősorok teljesítményét számottevően nem lehetett fokozni. De azt hiszem megérte exportra dolgozni, amit a szövetkezet tervbe vett nyereségének mintegy 20—25 százalékos növekedése is alátámaszt. Különben is, ha igény van külföldön ruhaipari termékeink iránt, s az export gazdaságos, bűn lenne azt nem kielégíteni. Mert könnyen megeshet, hogyha a kért mennyiséget nem teljesítjük, a külföldi cégek bizalma megrendül, ami a piacok elvesztését eredményezheti. — Mit hoz vajon az 1983- as esztendő? — Legfőbb feladatunknak továbbra is a tőkés export- bérmunka fokozását tekintjük, ugyanakkor tervbe vettük a saját anyagos munkák volumenének növelését. Mindenesetre. a kilátásaink jók. főként az amerikai piacon kedvezőek pozícióink, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy nyugatnémet vásárlóinkkal folytatott tárgyalásaink is eredményesen záruljanak. — De nekünk, a szövetkezet dolgozóinak is világosan látnunk, érzékelnünk kell, hol kell javítani munkánkon. Már most. az év elején nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy az egyre növekvő követelményeknek mind a hazai, mind pedig a külpiacon megfeleljünk, hogy továbbra is megálljuk a helyünket abban a nagy versenyben, amely a piacon nap mint nap végbemegy. Ezért ültünk le a minap a szövetkezetben dolgozó középvezetőkkel is, akikkel részletesen megvitattuk a termelésben, az értékesítésben rejlő lehetőségeinket, a szabályozók módosításából reánk háruló kötelezettségeket. — Egy jó üzlet, illetve piac megtartása megköveteli, hogy kifogástalan minős i termék hagyja el az üzemet. Milyen minőségjavító intézkedést valósított meg a szövetkezet? — A múlt év végén teljesült dolgozóink régi vágya: a két ünnep között ugyanis üzembe helyeztük azt a korszerű, programvezérlésű vasalósort, amelyet Olaszországból vásároltunk. A mintegy hétmillió forint értékű beruházás megvalósítása — amihez a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat és a Borsod megyei KISZÖV is támogatást adott —, a technika oldaláról már kellő garancia a piac diktálta minőség biztosításának. L. L. Meddig marad lehetőség Áz olcsó még drága Amíg mezőgazdaságunk kétségkívül jó eredményeket mutathat fel a nagyüzemi növénytermesztésben, s állattenyésztésben. addig a gyepgazdálkodásra alapozott tömegtakarmány-termesztés- ben alig léptek előre gazda-- sagaink. Pedig nagy lehetőségről van szó. hiszen az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területének húsz százalékát borítja gyep. Az elmúlt évek energiatakarékos intézkedéseit. Sajnos nem követte az állattenyésztés szerkezetváltozása, üzemeink , zömében még mindig a drága abrak- s szántóföldi silókukorica-termesztésben keresik az eredményes állattartás lehetőségét. Ennek nemcsak az az oka, hogy legelőterületeinkből 180 ezer hektár, kis méretéből adódóan kiesik a nagyüzemi takarmányozásból, hiszen még a nagyobb területeknek is kétharmadán folyik jelenleg csak legeltetés. A hozamok a gyenge művelésből következően minősíthetetlenül gyengék, például; kétszázezer hektáron a fűtermés nem éri el a hektáronkénti hat mázsát sem, s így még a külterjes juhtartás is gazdaságtalan ezeken a területeken. A nagyüzemi szénatermelés fele, az ország gyepterületének 17 százalékáról származik, — itt már intenziven kezelik a legelőket — s ez meglehetősen nagy kritikája mezőgazdasági nagyüzemeinknek. Más kérdés az, hogy megfelelő agrotechnikával, tápanyagutánpótlással, s rendszeres kezeléssel a hozamok még ezeken a területeken is meg- kétszerezhetők. Hogy üzemeinkben még mindig nem ismerték fel a legeltetésre alapozott állattartás — akár hizlalás — lehetőségét. azt két adat bizonyítja. Az állami gazdaságok legelő- és rétterületeik negyedén. míg a szövetkezetek mindössze húsz százalékán irtják rendszeresen a gyomokat. Pedig a fű olcsóságát kár vitatni — a szakemberek ezt el is ismerik —, de úgy tűnik, ahhoz, hogy a gyep nagyobb szerepet kapjon a nagyüzemi állattenyésztésben, még jó pár évnek el kell telnie. Szövetkezeteinkben előszeretettel hivatkoznak árrá. hogy a legelőtelepítésekre csökkent az állami támogatós mértéke, s így a széna megdrágul. Első hallásra elfogadható ez az érvelés, bár meglehetősen hamis, hiszen az ország szénatermését egyik évről a másikra a másfél- szeresére lehetne növelni, azzal, hogy a meglevő ősgyepeket felújítják, felülvetik, s kezelik. Így szántóterület szabadulhatna fel az eredményes búza- vagy abraktermesztésre. Magyarán: a felújítás költsége közvetve megtérül a gabonafélék magasabb hozamain! Ugyanakkor az állattenyésztésben az olcsóbb takarmányozás révén — ami az összes költség túlnyomó részét teszi ki —, nőhetnének a hatékonyság mutatói. Üzemeink többségében elvben elfogadják ezeket a nézeteket, de a gyakorlatban még mindig kevés a biztató jel. Természetesen — s ezt sajnos ma már így lehet kifejezni —, nemcsak a termelő, hanem a gyártó is hibáztatható. A gyepgazdálkodásban a nagy teljesítményű, s méregdrága típusokat kivéve, — amelyeket nehéz, sokszor anyagi fedezet híján reménytelen beszerezni —, nem állnak megfelelő teljesítményű gépek rendelkezésre a nagy termések betakarításához. Az alkatrészellátásra enyhe lenne az a szó, hogy akadozik. De a nehézségek ellenére megvannak a biztató jelek. Még ebben az ötéves tervben 180 ezer hektárral növekszik az intenzíven kezelt legelők területe. K. I. A régi helyett új A December 4. Drótmüvekben az elavult s már szűknek bizonyult üzem helyett, új dróthúzó csarnok építése folyik. A leendő üzemben a meglevő gépeken kívül korszerű berendezéseket állítanak majd a termelés szolgálatába. Fotó: Fojtán L. Mélykotrás, halasítás, kemping II földek Éjit teremnek Senki sem vitathatja, hogy itt a Bükk aljában a kavicstenger fölött gazdálkodó termelőszövetkezeteknek a kibányászott sóder nagy kincs. Sajópetritől, Nyék- ládházán, Ónodon át, egészen Nagycsécsig élnek is gazdaságaink ezzel a lehetőséggel, s évtizedeken át szorgalmasan nyitogatták új bányáikat. Amikor azok kimerültek — vagy találtak egy gazdagabb kavicsmezőt — ott maradtak helyettük a tavak, később száraz medrek, a partokon magasodó meddő sáncokkal. Az így feltúrt határ nem valami épületes látvány, s csökkenti a mezőgazdasági termelést, nehezíti a korszerű gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen táblaméretek kialakítását. A nagycsécsi Sajómenti Termelő- szövetkezetben ezért gondoltak arra, hogy a bányagödrök eltüntetésével ismét termelésbe vonják ezeket a területeket. Frankó István, a szövetkezet elnöke: — Ne hallgassuk el, az új földtörvény kényszerített ró bennünket. Egyrészt, mert a „holt” bányák eltüntetésére pénzügyi támogatást ad, másrészt, mert új területek kivonását a mezőgazdasági termelésből pénzelvonással, adóval bünteti. És mint az éremnek, ennek a döntésnek is megvolt a „harmadik oldala”: a szövetkezet mindenképpen jól jár a gödrök betemetésével, hiszen területet kap vissza. Gazdasági haszonnál aligha mérhető a volt kavicsbányák eltüntetése. Az állam hektáronként kétszázezer forinttal támogatja a munkálatokat, de a feladat ténylegesen — a gödrök, medrek mélységétől függően —, félmillió, vagy még ettől is több pénzbe kerül. Ugyanakkor a jelenlegi sóderbánya még egyelőre fogyasztja a termőterületet, hiszen a mélykotrást eddig nem tudták megoldani. A tóvá mélyített hektárok szintén kétszázezer forintjába kerülnek a szövetkezetnek, amit vissza kell fizetni. Az elnök: — Eddig három hektárt tudtunk a szántóföldi növénytermesztés szolgálatába állítani. Kétségtelen, ez nem nagy terület, s még a jövőben sem növekedik jelentősen, hiszen még öt gödör — közel három hektár — betemetése jelenthet feladatot. A közel hárommillió forint, amelyet erre a célra fordítunk, tényleg csak a nagyon távoli jövőben térülhet meg, de közvetlen előnyei a mában is vannak. Egyrészt kialakíthatjuk a nagyüzemi táblákat, jobban kihasználhatjuk a nagy teljesítményű gépeinket. Másrészt meglevő sóderbányánkból ide szállíthatjuk a meddőt. Ami lényegében feltalaj, de még azt is kettéválasztjuk, hogy a betemetett bányák tetejére a termőréteg, a humusz kerüljön. Ezzel a meddővel különben nehezen tudnánk mást kezdeni, elszállítása ráfizetéses feladat lenne. Így viszont a kavicsbánya hatékonysága nő. Ami a közeljövőben még fokozódni is fog. Az idén, nyár végén kívánják azt a mélykotrót üzembe helyezni, amely végre nem szélesíti, hanem mélyíti a tavat. Ezért változatlan tófelület mellett a termelés növelhető. Elmarad a bírság, emelkedik az árbevétel, a nyereség. Az úszókotrónak — amit a tatabányai szénbányákban terveztek — nagy előnye, hogy 25—30 méteres mélységből is képes felszippantani a kavicsot. A szállítószalagok, amelyek a partra szállítják a sódert, tetszés szerinti távolságra állíthatók. A 11.5 millió forint értékű géphez már javarészt sikerült megteremteni az anyagi alapot, de hitelre is lesz szükségük. A beruházás nagynak tűnik, s mégsem az, mert a tó több lint egy évtizedig partjai özött marad, s a hatékonyabb termelés három év alatt visszatéríti a gép árát. — Még mindig marad viszont két olyan tavunk — mondja az elnök —, amelyek nagyobb méretűek, s így feltöltésük nagyon drágának Ígérkezik. Ezért a másik utat választottuk, — a földtörvény erre is lehetőséget ad —, a környéküket rendezzük, vagyis beillesztjük ezeket a tavakat a tájba. Eltüntetjük a sáncokat, a partokat parkosítjuk. Az egyik állóvizet átadtuk a DIGÉP sporthorgászainak hasznosításra, akik horgászvizet alakítanak ki a tóból. A muhi csárda mellett található egy másik tavunk, amelynek érdekessége, hogy egy meleg vizű forrás is táplálja, így felső része még zord télben sem fagy be. Ez adta az ötletet, egy olyan kemping és strand kialakításához, amelynek központja a csárda lenne. A parkoló, a fürdő, a szociális helyiségek kialakítása nem kerülne sokba, s mivel Miskolc és Leninváros között ez lenne az egyetlen olcsó szálláslehetőség, népszerűvé válhat a turisták között A föld a legértékesebb nemzeti kincsünk, amely évről évre fogy, s így egyre nehezebb a kieső hozamokat a terméseredmények növelésével fokozni. De a nagycsécsi határban hat hektárral már nagyobb földön fog szárba szökkenni a kalász, mintegy hirdetve, hogy valami új megkezdődött. — kármán —« 1 Uj martenvásári búzák Két új fajtával gyarapodott, s ezzel tizenkettőre bővült a martonvásári búzacsalád: a közelmúltban állami elismerést nyert az MV 11-es és az Mv 12-es fajta. Az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében előállított új búzák tulajdonságai megfelelnek a korszerű nagyüzemi termesztés követelményeinek, bőtermőek, géppel arathatók, a betegségeknek, időjárási viszontagságoknak ellenállók
