Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
1983. január 29., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 A borítékot fel sem nyitotta, úgy gyűrte a zsebébe. A gyár kapujában megmutatta a portásnak a táskáját. A buszmegállóban rengetegen tolongtak. Három buszról is lemaradt. »• Hátulról meglökte valaki. — Jössz? — kérdezte a haver. Megfordult. Négy várakozó szempár vizsgálta. Végigmérte őket, táskáját hóna alá kapta, keze mozdulatától megcsörrent a zsebébe csúsztatott borítékban az aprópénz. 3878 forint. A fizetés. — Taxi! — kiáltott a haver. — Csak négy utast. vihetek — próbált ellenállni a taxi vezetője. — Ne bugriskodj, hapsi- kám! — intette le a haver. — Ma semmi sem csúnya, jemmi sem drága! — Beültek, az óra kattant, a motor fel búgott. — Itt jó lesz? — kérdezte a vezető, amikor fékezett a kisvendéglő előtt és a haver arcába nézett. Vastag fekete szemöldöke az orrnyerge fölött összenőtt. A taxióra kattant egyet. — Tovább! — kiáltott a fizetőhelyen ülő haver. Kibámult az ablakon. Pirosat kaptak. A kocsi mellett egy csinos nő ment el. A taxióra kattant. — Micsoda spiné! — csettintett a nyelvével. — Oda, abba az étterembe menjünk! — mutatott előre. A taxióra ismét kattant, majd csattant, a vezető lecsapta. — Száztizenegy forint — olvasta le az összeget. A zsebe mélyéről előkotorta a borítékot. Kiszedte belőle a pénzét, az egész fizetést. A borítékot összegyűrte és kidobta az ablakon. Két százast nyomott a vezető kezébe. — ötvenest kérek vissza — és tartotta a markát. Egyenes tartással vonultai! be az étterembe. — Ez. kell! — rikkantott fel a haver, ahogy beléptek, — Két erdélyi fatányérost! — rendelkezett a haver. — Bort is — szólt közbe a harmadik —, jó sokat! Mindenkinek egv litert ... pirosat... fehéret ... Mondjuk .. 1 — és itt elmélyülten a levegőbe nézett —, mondjuk rizlinget és bikavért. — Nekem édes kell! — szólt közbe, de nem nagyon figyelt a többiekre. A sarokban cimbalom állt, rajta hegedű feküdt. A zenész felemelte a hegedűjét. A pincér tiszta tálcán hozta a borokat. A vonó a húrókba csapott: „Deres már a határ ...” — Akkor, hát deresed- jünk! — emelte poharát a haver. Ivott. A többiek is töltögettek, ittak. Eszébe jutott az asszony. Reggel a ból nézheti a saját tévéjén a meccset, miközben a gyerek játszik... a másik szobában. Mert a meccs szent dolog, azt ne zavarja a kölyök. — Még egy kört, pincér! — szólt valaki. A cigány az asztalukhoz merészkedett. Nyájasan meghajolt, kisujján megcsillant az arany pecsétgyűrű, nyakkendőjén —, mint egy sheriff-jelvény — csillag fénylett. — Azt húzd, hogy: „Ál- talmennék én a Tiszán ladikon ...” — kezdte a haver és a hegedű már kísérte is ... aztán mire a buszon megbeszélték, hogy ma megveszik végre a tévét. El kell menni a Patyolatba is, mert már nincs tiszta ágynemű. Holnap szabad szombat és megígérte a gyereknek, hogy meglátogatják a nagyit. .. ahhoz pedig korán kell ébredni. — Parancsoljanak uraim — szakította meg gondolatait a pincér —, az erdélyi fatányérosok. — Hé, te szabotálsz, fiú! mordult rá a haver és töltött a pohárba. Ittak, ettek, nevetgéltek. — Mit ünnépelünk most? — kérdezte valamelyikük. — Azt, hapsikám, hogy nem volt órabéremelés ... Nagyon ízlelt a hús. Valósággal szétolvadt a szájában. „Az asszonnyal még nem voltam soha ilyen helyen ...” — gondolta. — Fiúk! Gyanta! — emelte poharát a haver. A cigány húzta, húzta ... Elfogyott minden a tányérjáról. Holnapután meccs lesz..,, valami kupadöntő ... Amikor összé- házasodtak, megkérdezte tőle a felesége, hogy srác korában milyennek képzelte el a házasságot. Röhögött, majd elmondja, hogy a legnagyobb vágya volt egy saját lakás, ahol ágyvégére értek, már a haver kísérte a prímást. Kezdett a feje nehezedni. Az asszony biztosan ideges már — gondolta. A gyereket már lefektette. Rápillantott az órájára. Közeledett az éjfél. A cigány hozzáhajolt. A vonóban százforintos libegett. — Gyerünk a bárba! — szólt a haver, ahogy ki- hörpintette poharát. „Az asszonyt el kellene egyszer hozni ide” — jutott ismét eszébe, miközben átnézte a számlát. Két ötszázasból nem kért vissza. „Most adtam oda a tévéhíradót, meg az esti mesét” — röhögött magában. A bárszékekre ültek. Szemük lassan szokta a félhomályt. a diszkós valami édes-bús melódiát zümmögött. — Jó. mi? — lökte meg a haver. — Jobb, mint a gatyamadzag mjúzik ... Whiskyt! — Minek kértél ilyen vacak piát? — Talán ezt szoptad anyatej helyett és már unalmas? Megkapaszkodott a pultban. Szédült. A mellett levő bérszéken egy olasz tapogatta az ölében ülő .kis csillát. — A piros Ferrari, ami hete megígért helybeli stábját. Két világosító, két berendező, négy segédmunkás, segédoperatőr, gyártás- vezető. operatőr, hangmérnök, rendező, maszkmester és a többiek, kábelesek mikrofontartók. gépkocsivezetők, összesen huszonhármán. A pálma — fotelek, asztalok. székek társaságában — jobb híján septiben az erkélyre került. Csak szemmi pálma, csak szemmi hivalkodó beren.de- szészi tárgy! — így a kissé pösze, de puritán elveken nevelkedett rendező, míg minduntalan1 kialvó angol pipáját piszkálta. Az igazgató bólogatott. Hagyjátok csak kinn a oálmát! — adta ki a pa- ancsot. mikor a jupiter- lámpák fénye kihúnyt. s a segédmunkások nekiláttak visszapakolni az erkélyről a bútorokat. Aztán hehe- részve hozzátette: legalább -zokja a hűvöst! < ( Harmadnapra a város zúzmarára ébredt. Az öreg takarítóasszony reggel boldogan sóhajtozott a kihűlt kályha mellett. De jó. hogy bevittem a pálmát! Jo melegben van ebben a szőr-' nyű időben! A pálma levelei előbb megkeményedtek, majd az első ereszcsordító délelőttön — mintha nem bírnák elviselni az élet rájuk nehezedő súlyát — összeroskad- tak. Így talált • rá a február végi reggelen az öreg takarítónő, mikor a napok óta betegeskedő titkárnő helyett a nyitott ajtón át virágot locsolni az igazgatói szobába bemerészkedett. Á, valami póktojás hullhatott bele, az előbb pókhálóztam a vécéket! — legyintett. mikor társa a kivörösödött szeméről kérdezte. s alig várta, hogy hazaérjen, megsiratni a pálmát. De másnap, a sarki ön- kiszolgálóban — igaz, hiába — már datolyát keresett. A gondola végénél ácsorgó boltos ismerőse világosította fel: a szezonnak vége, már csak decemberben érkezik dalolva. Helyette — pult alól — az unokának banánt ajánlott, de a takarítóasszony csak a fejét rázta. A meginduló havazásban, hazafelé, qjjain számolgat- . ta. ha esztendőre földbe kerül a mag. éppen hatodik éves lesz a pálma, mire nyugdíjba mehet. — Lesz időm. reggelenként jól .Igefűtök neki! — gondolta. S úgy döntött, visszamegy > boltba a banánért. Csendes Csaba kint áll, biztosan az övé — mutatott az olaszra. — Ha ötvenhatban ... idősebb lettem volna ... — Hülye! — vágott a szavába a haver. Ittak. Érezte, hogy megártott az ital. Az egyik asztalnál hosszú, szőke hajú lányok ültek. Szemezni kezdett a legmagasabbal. A nő halványlila szemüveget tett az orrára. Oda akart menni hozzá ... Meggondolta magát. Elfordult. Hirtelen dühös lett. Megragadta a poharat, úgy markolta, mint egy nagyobb kavicsot, kiitta. „Hazamenni az asszonyhoz? Hogy elémtegye az ügyeletes főzeléket a tükörtojással, vagy fasírttal? Hogy csendben lefektessük a gyereket, szó nélkül bebújjunk az ágyba... és hajnalban nyugodtan ébredjünk? Hogy reggel elinduljak, délután hazamenjek ... főzelék, gyerek, lefekvés ...” Határozott! Megpördült alatta a bárszék. Az asztalnál már nem ült senki. Sokáig sétált az utcán. Várta, hogy megszűnjön a fejfájása, egyre jobban fázott, egyre jobban szédült. Jött az első villamos. Ha- zazötyögött. A felesége a konyhában ült. — Éhes vagy? — kérdezte és eléteti egy tányér zöldborsó főzeléket tükörtojással. Egyetlen lendülettel emelte fel a tányért és kente a konyha kövére. Borsószemek százai és cserépdarabok élei sorozták meg a falat. — Mi ez?! Mi ez?! — ordított. — Unom a főzelékeidet, unom a kérdő tekinteted, unom az ide-oda rakosgatott filléreket... unom ... Az asszony csendben sírt . A szobában felébredt a gyerek. Almos szemekkel jött ki a konyhába. — Apu! Anyu! — szaladt az apjához. — Apuka, az oviban tanultam egy új verset. Hallgasd meg! — és átölelte az apja térdét. Felemelte a fiát, felültette az asztalra. A sarokból elővette a seprűt és a lapátot, lassan elkezdte ösz- szesöpörni a széttört tányér darabjait és a szanaszét futott borsószenieket. Szendrei Lőrinc Zehr Miskolc. A Vörösmarty és a Korvin utca találkozása. Világít a sárga. Az előbb zöld volt még, a piros jön. A kis srác lendülete megtörik, megáll. Topogunk. Sehol semmi. De mégis. A semmiből terem ott a piros kocsi. Már egészen közel van, amikor szemben az idős asszony lelép a járdáról Biztos, határozott léptekkel. Fékcsikorgás. Meg egy gyerekhang. — Néni!! A kocsiban a vezető az öklét rázza. A néni jön. kimérten. nem néz se jobbra, se balra. Csak a gyerekre. — Mii kiabálsz? — De a kocsi ... — Na és? — megvonja a vállát. — Hát vigyázzanak! — Piros volt. — Törődj a magad dolgával. Hangja csattan, mint az ostor. Már régen zöld. s a gyerek csak áll. elképedve. Hátán a táska, alighanem az iskolába tart Beletelik kis idő amíg szinte csak magának kinyögi: de hát én jót akartam. (cs. a.) A Széchenyi u’cai bejárat, a kapu felett Habsburg főhercegi címer. Városunknak 19R39 ban hány emeletes háza van? A válasz nehéz, sok utánajárást igényel. Erre a kérdésre jóval egyszerűbb volt a válasz a XVIII. század második felében. Miskolc legelső emeletes házát Dőry András, aazdae nemes 'építtette 1670-ben. Ekkoriéit épült fel Miskcílr másik két ielentös műemléke, az Almássy csatád egyemeletes. és a Bái'-Patavné eleinte földszintes, maid eme- letráéoítéssel bővüli kúriái Miskolc bérlője Grassal- kovich császári fömenbízoti a iobbágv-zsellér. valamint nemesi ingatlanokra °gész évre szélé adót szabóit ki Azokat a birtokokat, melyek nemesi tulajdonban voltak igen nagy összeggel sújtotta. A magas adót sok nemes nem tudta rendszeresen törleszteni. így a birtokukban levő kastélyok, házak elkobzásra kerültek. Többek közt így került dohra és váltott gazdát r. Dőrv- téle ház is. melyet az Ilikor Miskolcon élő görög kereskedők egyike vásárolta meg. A szabadságharc ideje alatt 11. Rákóczi Ferenc több alkalommal megfordult az épület falai között. A felkelést innen irányította. fogadta és tárgyalt j francia követekkel, e házból indult útjára az a levél. melyet a fejedelem NIV. Lajos francia királynak címzett. A ház falán levő emléktábla az 1681- ben itt jár* Thököly Imre nevét is idézi A főiúce felöli kapubejárat felett Habsburg föhercegi címer 1756- os dátummal arról tanúskodik. hogy a háznak évszázadok során több tulaj- dohosa is vott. Érdemes besétálni a régi ház udvarára. A múlt építészetét idézi a hét kosáríves nyílású árkád, a Széchenyi utca szép ívelésű kapubejárata, valamint a ház lépcsőíeljárata.- Miskolc tanácsa az 1958— 5S-es években a gazdag történelmi múlttal rendelkező épületet rendbehozat- ta. A Rákóczv ház ma Miskolc egyik legértékesebb műemléke. íojlán László | A ház udvari homlokzata a kosárives nyílású árkádokkal.
