Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 23. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 28., péntek „A munkatársaim mindig feitarisznyáznak” Acélgyártó képviselő JMU- ^ Munka közben. f Az országgyűlés múlt [ © évi' utolsó ülésén szavazták meg 1983 költségvetési tervét, ami ezzel törvényerőre emelkedett. A padsorok között ott ült egy harcsabajuszú, vékony fiatalember; Kováts Nándor, a Lenin Kohászati Művek acélgyártó főolvasztára. A régi elektrokemencék mellett, a gyár talán legporosabb üzemében, a legnehezebb munkahelyek egyikén végzi napról napra a munkáját. Beosztását tekintve közvetlen termelésirányítás a feladata, amit maradéktalanul ellát, ám nem egy esetben odaáll a többiek közé, amikor rakják a kemencét, és minden marokra, minden izom erejére szükség van. Nem húzódik félre, ha meg kell fogni a munkát, az a agoló lapátot. Máskor pedig arra ügyel," hogy idejében és pontos mennyiségben megérkezzenek az ötvöző- és hozag-anyagok, az előírásoknak megfelelően készüljön az adag, hiba és baleset nélkül /érjék meg a csapolást, az acél öntését. Harmincéves. A legutóbbi választásokon került fel a jelölő listára, majd onnan az országgyűlés tagjai közé, képviselőnek. — Természetesen, drukkoltam, hogy sikerüljön megnyernem a választást, különösen, hogy nem indult valami simán. Nem a hiúság, vagy a nagyravágyás hajtott, hanem az a lehetőség — amitől először bizony meglepődtem —,' hogy ilyen fiatalon ott lehetek azok között, akik közvetítik az ország népének gondolatait, céljait és ezzel formálhatom, alakíthatom mindannyiunk sorsát. — Mivel szokták útraindf tani a kollégái egy-egy országgyűlési ülés előtt és mivel engedték el a legutóbbi tanácskozásra? — Munkatársaim mindig feitarisznyáznak. Természetesen az embereket az áremelések foglalkoztatják a legjobban ... Szokták is mondani, hogy vigyázzak, mit szavazok meg, mert itthon számolnak velem... persze ezek csak vicces fenyegetések. Ha komolyra fordítjuk a szót. megértik, legalábbis igyekeznek megérteni, hogy gazdálkodásunk hatékonyságának, versenyképességének, a világpiacon való megfelelésnek velejárója az okos érés bérpolitika, még ha ez olykor nem várt meglepetéseket is tartogat. — Mondana erre példát? — Példát? Itt volt a benzin árának legutóbbi emelése. Erről mi képviselők sem tudtunk előre, de lehetett rá számítani, hiszen — ahogy más esetekben is — egy keretet, egy tendenciát szavazunk meg, legyen az gazdaságpolitikai. művelődési, szociális, vagy éppen honvédelmi téma. Egyébként az országgyűlés honvédelmi bizottságának is tagja vagyok, ahol természetesen alapkérdés a béke megőrzése. És ez js foglalkoztatja az embereket ... sokszor beszélgetünk róla. 1 — Ezek szerint az ön munkája nemcsak bizonyos ügyek konkrét elintézésében, a lakosság, a választópolgárok gondjainak megoldásában merül ki, hanem sok esetben agitátorként, propagandistaként is fellép. — Természetesen. És ez, megvallom, bizonyos mértékig újdonságot jelent az életemben. Igaz, a KISZ-ben már szereztem e téren is tapasztalatokat. hiszen KISZ- titkár is voltam, de olyan nehéz kérdésekben, mint például a lakásügyek, kerültem már nehéz helyzetbe. Ma, amikor tudvalevőleg csökken a lakásépítések üteme, száma, hiába adnék én — ha tudnék — egy másfél szobás lakásban élő ötfős családnak lakást, ha nincs honnan, nincs miből. Ezért szoktam azt érezni, hogy kicsit hálátlan a szerepem, funkcióm, hiszen korábban talán könnyebben tudott megoldani egy képviselő ilyen ügyeket is. Visszatérve a közvetlen munkahelyre, a kohászatra, ahol olyan munkatársakkal kell együtt dolgozni, akik a költségvetésből igyekeztek kiolvasni, mi vár rájuk az új évben, hogyan tud megélni 1983-ban egy munkás, a következőket mondta a képviselő: — Annak ellenére, hogy vállalatunk nehéz helyzetben van és olyan veszteséggel zártuk 1982-t. mint még soha, nem mondhatom azt, hogy elkeseredett lenne a hangulat. Az emberek, a munkatársaim nagy része megértette, hogy nem többet, hanem jobban kell dolgozni. Ehhez persze megint csak az kell, hogy lássák a dolgozók a számok mögötti összefüggéseket és itt ismét csak a pontos információkra, a korrekt felvilágosításra hivat- kozhatom. Most készül vállalatunk ez évi terve is, ami reményt ad arra, hogy nyugodt kedélyekkel, biztonság- érzettel vágjunk neki nap mint nap a munkának. Senki nem képzeli azt, hogy maguktól megoldódnak a problémák, hogy munka nélkül megváltozik a helyzetünk. Ez az az időszak, amikor tudomásul kell venni, hogy nem csupán a napi kenyérért, hanem a jövőért is áldozatokat kell hozni. Technológiai fegyelem, anyag- és energiatakarékosság: olyan fogalmak, melyek szükségességét ma már nemcsak a vezető mérnökök, a terveket és tényeket összegző szakemberek, hanem az elképzeléseket valóra váltó munkások is éreznek, ismernek. Munka után farmernadrágot és pulóvert húz magára. Megigazítja bajuszát és elindul hol a tanácsra egy bejelentés után nézni, hol a vízügyhöz, mert alig csöpög a csap a választókörzetében élő emberek lakásában, vagy hazasiet átnézni egy jelentést, egy felmérést és természetesen leül két kisfia mellé is, hogy válaszoljon az ő kérdéseikre is. így telnek napjai, a hatvan-hetven fokot lehelő elektrokemencék és a Parlament bársony-székei között. Szendrei Lőrine Edeíényí kép A tiszta vizű Bódva partján levő nagyközségünk, Edelény is a gyorsan változó, egyre szebb külsőt öltő települések közé tartozik. Az egykori aprócska, elöregedett házakat lebontották, illetve egy részüket most is bontják, hogy helyükbe korszerű otthonokat, szép üzleteket és főként szolgáltató egységeket építsenek. A közelmúltban adták át az új busz- pályaudvart. Az idén egyebek között új gyógyszertárat, üzletházat és több célcsoportos lakást terveznek megépíteni. A gyermekintézmények számát ugyancsak gyarapítani kívánják, elsősorban bölcsődével. Képünkön: edelényi utcarészlet. (priska) Beszélgetések a pályaválasztásról Ketten beszélgetnek. A normálnál kicsit nagyobb hangerővel. Hallhatja kicsi, nagy, idős meg fiatal a buszon. Két mama. Ugyanabban- a cipőben járnak, nyolcadikos a gyerek. És ezek a mostani napok gyorsan kopnak. A jövő héten már az osztályozó értekezleteket tartják az iskolákban, jön az értesítő és a nyolcadikosoknak a papír. A jelentkezési lap, amit ki kell tölteni, hová, merre? Nem könnyű dolog, majdnem azt mondtam, fogas kérdés. — Hová? — A ... gimnáziumba. És ti? — Mi a ... be. Persze, matematika tagozatra. — Nehéz. — Ez az. De az általánosra felveszik. Ha felveszik? Any- nyi a falusi gyerek, hogy Dunát lehet velük rekeszte- ni. — A miskolciak meg kimaradnak . .. Mehetnek Szikszóra. Azt mondják, sokan járnak ki. — Én is hallottam. Ök ide, mi oda. De hogy ezt miért engedik? — A gimnáziumban meg nem győzik felzárkóztatni őket. Tudod mit ér az az ötös... Megadják. Egy miskolci hármas kint kitűnő lenne ... És így tovább, folyt vég nélkül a beszélgetés. Az ilyeneknek .most van az ideje. Közkézen forog a téma. És ez természetes. Mikor, ha nem most? — Nem tudom elhinni, hogy nincs protekciód? — Hát lenne éppen ismerős. — Ne légy mamlasz ... Ez már megint a beszélgetés. És itt döntöttem el, hogy érdemes lenne megírni. Az igazságokat, a féligazságokat és persze, a tévedéseket is. Az, hogy az oda-vissza- ulaztatás általában nem jó. Vidéki gimnázium igazgatója panaszolta; tudod, könnyű ott elérni mutatós eredményeket, ahol a kitűnőkből válogatnak. De el tudod képzelni, mit gürcölnek az én pedagógusaim a közepesekkel? Mennyi munka van mögötte, amíg úgy felkészítjük, hogy simán felvegyék a főiskolára, az egyetemre? A gyerek munkája is, tudom jól, de a miénk is. És lasszóval fogjuk a gyerekeket. Ügy gondolja bárki is, hogy ez nem tipor az önérzetünkbe? fi praeferilniB perfect™ tanulságai Az országos művelődéspolitikai tanácskozás után Nézem a könyvkínálatot a boltokban: sorjáznak az emlékiratok, memoárkötetek, saját élmény alapján írt emlékezések, közvetett emlékeken alapuló tényregé- nyek. Az olvasói érdeklődés is egyre markánsabban fordul a tényirodalom felé. A televízióban több hónapos sorozat kezdődött - Krónika címmel, hogy a 2. magyar hadsereg doni tragédiájáról adjon képet. Mozivásznon és képernyőn egymást követik az olyan játékok, amelyek részben valóságos eseményre alapozva, részben fikció alapján a felszabadulást megelőző évtizedek történetének egy-egy epizódját kívánják felrajzolni, s ezzel egy-egy adalékkal hozzájárulni a korra vonatkozó történelmi ismereteink bővítéséhez, jobbátételéhez, vagy a felszabadulást követő évek. különösképpen pedig az ötvenes évek első fele eseményeit vizsgálják a művészeti átfogalmazás eszközeivel. Ez utóbbi témakörben játszódó irodalmi művek, filmek, tévéjátékok aránya az utolsó években jelentékenyen megnőtt, hellyel-közzel már egészségtelen tendenciáktól sem volt mentes. Ami történelmünkben megesett, semmissé tenni nem lehet. Sem a hibákat, sem az erényeket nem lehet utólag megmásítani. Praeterium perfectum. a „befejezett folyamatos múlt idő" már a mögöttünk lévő történelmi események és azon belüli epizódok kora. A fiatalabb nemzedéket, amelynek történelmi ismeretei önhibáján kívül hiányosak, szakadozottak, történelmi tudata pedig mély szakadékokkal teli, természetszerűen érdekli a múlt, érdekli, honnan és hogyan jutott társadalmunk a mához. De érdekli a kortársat is az események háttere, azok sok-sok, előtte ismeretlen összefüggése, érdekli az az esemény, vagy eseménysorozat, amelyben maga is részt vett, de mert benne volt, nem láthatott túl a közvetlen környezetén. Ennek a múltnak a jobb megismerését keresik az emberek nyomtatásban, mozivásznon, képernyőn, a rádióban, az ismeretterjesztésben. Néhány éve közhasználatú volt egy meghatározás, valósággal fogalommá lett. magam is többször leírtam: az ötvenes évek elejének fekete doboza. Egy magas beosztású kultúrpolitikus használta tudtommal először a magyar filmművészettel kapcsolatban, éppen akkor, amikor az Angi Vera és A ménesgazda című filmek kérdeztek rá az ötvenes évekre és adtak is választ a felvállalt kérdésekre. A fekete doboz úgy értelmezendő, hogy a repülőgépeken, mozdonyokon van egy fekete doboznak nevezett rögzítő szerkezet, amelyből utólag pontosan, vagy megközelítően pontosan regisztrálni lehet az eseményeket, s az ötvenes éveknek is van képletesen egy ilyen fekete doboza, amelynek tartalmát a művészet és a tudomány eszkö- zeived is fel kell tárni, alapvetően azért, hogy az utókor tisztán lássa, mi is történt abban az időben, ne csak egyoldalú rágalmakból, rossz beállítású leírásokból, vagy mindent elfedő dolgozatokból ismerhesse, hanem a maga sokrétű valóságában. Abban a valóságban, amelyben a kor pozitív és negatív jelenségei egyaránt felismerhetők, s felismerhető, hogy a hibák között is épült az új társadalom, a szocializmus szekere, ha nem is sima úton. de előre haladt. A magunk mögött hagyott múltat azonban nem fogadhatjuk el ma már kritika nélkül. Megkönnyíti dolgunkat a sok éves, évtizedes történelmi távlat, megköny- nyítik a mindinkább hozzáférhető levéltári kutatások adatai, s mint a néhány hete tartott országos agitációs, propaganda- és művelődés- politikai tanácskozáson Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára mondotta, nem a .,lakkozás”, a szocialista fejlődés ellentmondásainak leplezése, elhallgatása szellemi életünk mai feladata, hanem történelmi utunk, mai valóságunk kritikai elemzésére. tanulságainak feldolgozására van szükség. Am a kritikai hozzáállás, a bírálat nem foszthatja meg az embereket a keserves munkával, harcokkal, áldozatokkal teli múltjuk értelmétől, a vállalható értékeitől, a jelen eredményeitől, eszményeitől, — emelte ki élőadói beszédében Aczél György. Igen, a ma már történelemmé lett ötvenes évek vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy annak az időnek munkáiéi tiszta hittel tették dolgukat, s ha voltak is törvénysértő cselekmények egyes vezetők részéről, az nem vonatkoztatható a kor minden aktív emberére. Döccenőkkel ugyan, de a szocializmus épült akkor is, s akik alapjait lerakták, ma is közöttünk munkálkodnak becsülettel; az ő hitük, munkájuk utólag nem lehet mocslcolódás tárgya. És nem lehel a bírálat, a kritikán hangvételű történelemvizsgá lat és -ábrázolás a korábbi múlt átfestője sem, nem szolgálhat felszabadulás előtti események, cselekvések, magatartások utólagos felfényezésére, háborús és népellenes cselekmények, magatartások terhének oktalan könnyítésére sem. Mert nemcsak a túlélőket bántanánk meg ezzel, hanem történelmet hamisítanánk. Kell a tényirodalom, a történelmi ismereteket kiegészítő művészeti ábrázolás, a múlt művészi átfo- galmazású megidézése, de abban a szellemben, ahogy azt az ideológiai tanácskozáson Aczél György megfogalmazta: lakkozás nélkül, őszintén, tisztelettel a múlt eredményeinek, alapvető figyelemmel történelmi utunk és mai valóságunk kritikai elemzésére, tanulságainak feldolgozására. A praeterltum perfectum, a befejezett folyamatos múlt tanulságaiban él és kell, hogy éljen tovább közöttünk. Benedek Miklós Gondolom, az idő megoldja ezt a problémát majd. Ha a „megugrott” népesség felér a középiskolába. Mert elsősorban nem a középiskola hiányzik, a kihasználtságukkal van a gond. Elsősorban azzal. Persze, a miskolci gimnáziumokból akkor sem lehet száműzni a „falusiakat”, a miskolci járás gyermekei ide tartoznak. A járás gimnáziumai is Miskolcon vannak. Ez az egyik. A másik? Vannak iskolák, amelyeknek nincs párja a megyében, ezekben természetszerűen az egész megyéből válogatnak. S ez így van rendjén. Más kérdés, hogy valós gond, az azonos érdemjegyek nagyon is különböző tudást tat- karnak. Persze, a képlet nem olyan sima, hogy a vidéki iskolából jöttékénél van különbség, a városiaknál nem. Ez így túlságosan egyszerű lenne. Meg igaztalan. A középiskolák képzeletbeli térképein vannak erős iskolák csakúgy falun, mint városon, s vannak persze, gyengék is mindegyik helyen. Az érvényesített követelményrendszer nem egyforma — és persze, nemcsak a tanulókkal szemben. Pedig az általános _ iskola általánossá tétele nemcsak azt jelenti, hogy az Iskolaköteleseknek iskolába kell járniuk. A különbségek csökkenését is. amit többé- kevésbé már elértünk például a felszereltségben. Csak van, ahol használják az eszközöket, s van, ahol a szertárakban porosodik. S ilyenkor nemcsak a feleslegesen kidobott tízezer forintokért kár. A kihagyott lehetőségért is, amit jelenthetett volna az oktatásban. De ez messzire vezet. Térjünk vissza a pályaválasztáshoz. Ahhoz, hogy dönteni muszáj. Iskolát kell választani. Egyelőre ugyanis inkább iskolát választunk. Gimnáziumot, szakközépiskolát, szakmunkásképzőt. Be- idegződöti rangsorok vannak és makacs ragaszkodások. Iskolához is, meg jónak vélt szakmákhoz is. A továbbtanulás lehetőségei és arányai többé-kevésbé a népgazdaság érdekeit fedik, döntenie, választania az egyénnek kell. Ebben van a feszültség. Túl azon. hogy 14 évesen valóban nehéz égy életre elkötelezni magukat. Befolyásolnak az általánosnak elfogadott presztízsek, kialakult értékrendek — amelyek néha, sőt' gyakran nem fedik a valóságot. — És befolyásolnak azok a beidegződéseink is, hogy a tehetseg egyet jelent az értelmiségi pályával. Matematika tehetséget ismerünk, olyat, akinek a manuális készsége briliáns, inkább csak elvekben, szavakban. Aki csak gyakorlatból jó, az általában nem tartozik a figyelemre méltó tanulók közé. Sajnos. Az csak egy a sok közül. Gyerekek egymás között: — Hová mégy? — Gimibe. És te? — Szakmunkásba. — És jó lesz az neked? Csutorás Annamária
