Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
1983. Január 23., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szándék és cselekedet C sendes beszélgetésként indult, aztán észrevétlenül szenvedélyes vitává terebélyesedett a baráti körben, miszerint ma már nem elegendő, ha az ember, az emberek jószándékúak. Egyáltalán, a szándék még csak gondolat, a legmagasabban szervezett anyag, az agy sejtjei végzik eközben láthatatlan, korunkban is alig mérhető mozgásukat. így hát, amig a kéz nem mozdul, a gondolat, a szándék tulajdonképpen semmit sem ér. A jó szándékú ember tett, cselekedet nélkül nemcsak ma, hanem sohasem volt elegendő. Valamennyien ismertük azt a lakatosmestert a bánya javítóműhelyében, akit aranykezű Pista bácsiként tiszteltünk. Alacsony, jelentéktelennek tűnő. középkorú ember volt. Munkássapkájának sildje soha nem a homlokát árnyékolta, hanem inkább a jobb fülét. Megcsodáltuk azt a rózsacsokrot, amelyet vasból kovácsolt ki, a bimbókat és a már kitnyílt virágok szirmait, a leveleket, a tüskéket. Szép csomagban a fővárosba küldték . . . Megbámultuk, amikor félnapi megfeszített, káromkodásoktól hangos kínlódás után kinyitotta a páncélszekrényt. - ,,Mett a tiehányok elhányják a kulcsot!" - így aztán ki tudták fizetni a favágók bérét. Megjavította a templom évekig bénán álló toronyóráját, felhangolta az orgonát. Mellette inaskcdtam, amikor a kisvasút fölött felüljáró hidat kellett építeni, szintén vasból, mert egy gyereket elgázolt ott a szenesvonat. ,,Az a baj, hogy csak hat osztályt jártam, meg három inas- iskolai évet — mondta akkor halkan. — Igaz, kitűnő mesterem volt, ő lett a házassági tanúm is — kacsintott hozzá —, de a statikához ő sem értett — legyintett lemondóan. — így hót csak arra támaszkodhatunk, hogy a kezünkkel ismerjük az anyagot, a vasfajták teherbíró képességét. Bizonyára jóval több anyagot fogunk felhasználni, elpocsékolni, mint kellene, hogy a híd biztonságos legyen.” Csavart egy cigarettát, meggyújtotta, aztán még ennyit tett hozzá: „Iskolákat kellett volna járni, hogy pontosan tudjuk, értsük az anyag természetét, miként viselkedik a hidegben, a tűzben, vagy a nagy szélben. De az iskola akkor még nem nekünk volt nyitva...” A híd elkészült. Miniummal pirosra pingáltuk. aztán meg zöld fes- tékruhóba bújtattuk. Sokáig jól szolgált. . . Tehát, amíg a kéz riem mozdul, a szándék, az akarat — tulajdonképpen — semmit sem ér. Igen ám, de a jó szándék megvalósításához a mi korunkban még inkább tudás, esetleg tehetség szükségeltetik. Ez pedig iskolák, megfelelő iskolák, pedagógusok, tanárok, nevelők, mesterek nélkül, tudásra szomjas fiatalok nélkül elképzelhetetlen! A vita csendes beszélgetésként halt el. Tudtam, mindannyian azon gondolkodunk, miért nem becsülik jobban a felnőttek, de még inkább a fiatalok az iskolát. Miért nem akarják megismerni „az anyag természetét”, a bennünket környező világot, annak törvényszerűségeit, a valóságot? Az eredendő emberi kíváncsiságon kívül, miért nem törekszünk olyan tudásra, amelynek segítségével jó szándékaink maradéktalanul megvalósíthatók saját és népünk érdekében?... . Oravec János Jwszjeleí a szakbolltan Ha a kereskedelmi egységek közül valamelyikre ráillik a szezonális jelző, az leginkább a mezőgazdasági szakbolt lehet. Mert ősszel a hordók, prések, lopok vásárlása közben ugyan kinek jutna eszébe növényvédő szert, vagy vetőmagot venni? Mint ahogy tavasz közeledtével sem a szüreti eszközök iránt érdeklődik az, aki egy ilyen bolt ajtaján belép! Mi több, a kereslet időszakossága a forgalom nagyságát figyelembe véve is igen változó. Az ilyen üzletekben dolgozók általában a téli hónapokat nem kedvelik. A magyarázat a gyér forgalomban keresendő. A december, a január az a hónap, amikor elég kevesen nyitnak rájuk. Bezzeg tavasszal! Alig győzik a kiszolgálást! Tavasz, tavasz... Ez az Idei nem is volt tél, már most, január derekán tavaszt ígér. — Ezek szerint a mezőgazdasági szakboltok forgalmára az idei télen nem jellemző a pauza? — Szikszón, ezzel a kíváncsisággal léptünk be a megye egyik legrégebben, 1973 óta üzemelő szakboltjának ajtaján. — A kedvező, tavaszi as időjárás határozottan megélénkítette az érdeklődést — halljuk Szőllösi János boltvezetőtől. — Különösen a ve- tőmagforealmunk lendült fel. Egyébként, ami a bolt iránti érdeklődést illeti, elmondhatom, hogy évről évre nő. évente mintegy nyolcszázezer forinttal. Ma már nemcsak Szikszó, hanem a körnvező köz.ségek lakossága is visszajáró, rendszeres vásárlónk. — Ez nyilván a gazdag áruválaszték függvénye. — Valóban, évről évre igyekezünk bővíteni az áruskálát. s minimumra lecsökkenteni a hiánycikkeket. A növényvédő szerektől kezdve a különböző szerszámokon, vetőmagvakon át a munkaruhákig nagyon sok hasznos, keresett terméket árusítunk. — Az imént a megnövekedett vetőm ankere sletet említette. Ff* tudják elégíteni az igényeket? — örömmel mondhatom, hogy a vetőmagvak zöme időben megjött. Csupán a hagyma- és a paszternákmag számít jelenleg hiánycikknek, de ezekből is várunk szállítmányt. Több éves tapasztalat alapján mondom, ilyen jó vetőmagválasztékunk még soha nem volt. — Az említett két vetőmagon kívül mi az, amit most, január közepén hiába keresnénk a szikszói szakboltban? — Nincs üveglopónk. ami ritkán érkezik, hamar elfogy. S ugyancsak hiánycikk a borkénpor, illetve a csigaölő szer. Sőt, nincs RK—02- es rotációs kapánk. Ez utóbbiból sajnos, egész évre mindösze kettői igazolt visz- sza a Hermes. Ügy tudom, a borkén országos hiánycikk, s csigaölő is. mint a fehér holló. olyan ritka. — Az elmúlt egy évtized alatt megnőtt a kistermelők száma. Ez érződik a szikszói bolt forgalmán is. De a mennyiségi növekedéssel együtt nőtt-e a kistermelők, szaktudása? Ez a boltban egyáltalán mérhető-e? — Feltétlenül mérhető. És azt; kell mondanom: örvendetesen nőtt a szakismeret. Azelőtt ha beiött valaki, korai meg kései zöldséffmagot kért. meg hogv adjunk neki valamit a gyümölosfatetvek ellen. Most meg? Kérek K— 3-as paradicsomot, paprikából fehér öz.önt, rovarirtót, de ne Unifoszt. hanem Bi 58-at... Természetesen kezdők mindig voltak, lesznek is. őket szaktanácsokkal segítjük. Sőt erre a célra számos. színes prospektusunk is a vásárlók rendelkezésére áll. Amíg a boltvezetővel beszélgetek. mellettem egy néniké Beretről zöldségmagva- kat vásárol. Hallom, amint, mondja az eladónak: — Kedveském. adjon még egy tasak oanrikamagot is. — 15.30-ért van. fehér özön. Tetszik kérni? — Persze, hogv kérem! Nem az ár az érdekes, hanem, hogy jó legyen . .. (ha) Ez a bari még igen jámbor, ám, ha az apja Hímzés közben is érdemes figyelni a férfiak diskurzusát' tulajdonságait örökli, egy ev múlva nem sokan merészkednek be Horváthékhoz. Tervszerű fásítási programja van a tanácsnak. A gyerekek már az újonnan telepített fenyők alatt rúgják a bőrt. Megkérdeztünk néhány miskolci ismerősünket, tudják-e, hol van Méra? Hat hogyne, mondták, ott. ahol a mérai csárda. Tessék. így szerez nevet, hírt magának egy falu. Egy jó helyre épített csárdáról- Pedig egykoron. amikor a református egyház (!) csárdát nyitott, még álmodni sem le-' hetett volna az E—3-as nemzetközi főútvonali-ól. Az út egyik oldalán a csárda, a másik oldalon a falu. Reggeli órában érkezünk, elegánsan öltözött társaság szedelőzködik. Jó lehetett a kávé is, mert megkérdik, mikorra készül el a bableves ? — Többnyire a? autósok állnak rrieg itt, de volt már itt lakodalom és zárszámadó közgyűlés is. A bablevesünknek szerencsére jó híre kelt, negyven adag fogy naponta — mondja Szilágyi Fercncné. És aki főzi. Sziránszki Ferencné: — Fehér gyöngybabból készül, nem sajnáljuk tőle a húst és a fűszereket sem. Odahaza nekem sem sikerül ilyen jól, nagy mennyiségben ízletesebb. A falu sem panaszkodhat, tavasztól őszig járják a turisták, a hazai tájak szerelmesei, Mórán visz át ugyanis az országos kéktúra útvonala. Baksy János, a műemlék református tempiom huszonéves lelkésze örül, ha idegenek óvakodnak be a templomkertbe, ürül, hogy gyerekkorának színhelyét országos szárnyra kapta a hír. Kecskés Miklós tanácselnök Mórán, pontosabban Felsőmérán született. Láthatóan zavarral küzd, mert annyi, de annyi mindent akar elmondani szülőhelyéről. — 1953-ban egyesült a két falu: Alsóméra és Fel- sőméra. A mai napon 173(5 a lélekszám. Azért mondom, hogy a mai napon, mert szerencsénkre nem vagyunk szűkében gyermek- áldásnak, az öregjeink meg, hála az égnek, szép kort élnek. Elődeink a felszabadulás után azonnal létesítettek bölcsődét, mivel nálunk igen korán alakult meg a téeszcsé, az asszonyok dolgozni mentek. Huszonöt csecsemőnek jut hely a bölcsődében, a 92 óvodáskorú gyerek közül sajnos, csak harminckettőt tudunk felvenni az óvodába, a 246 általános inkolás több épületben van elhelyezve ugyan, de az idei tanévben — szükségtantermekkel — sikerült elérnünk azt, hogy csupán egy osztálynak kell járnia délután iskolába, a többieknek reggel 8-kor csöngetnek. 1979-ben nyílt meg az öregek napközi otthona, huszonhármán járnak rend- szersen. — A munkaképes férfiak a termelőszövetkezetben, az erdészetben, vagy Encsen, Miskolcon dolgoznak — veszi át a szót Barotányi Györgyié vb-titkár. — Az asszonyok a termelőszövetkezet ipari üzemei, valamint két háziipari szövetkezet munkakínálata között válogathatnak. Minden lánynak, asszonynak helyben kínálkozik munkalehetőség. Csepegni kezd a hóié az ereszekről, süt a nap, márciusi a hangulat. Sziklakért, zöldellő liliombokrok, különleges növésű fa hívja föl magára a figyelmet egy szép ház portáján. Szerencsénkre. Így ismerkedhetünk meg Kövy Józseffel, a Hazafias Népfront helyi elnökével, a vímű társulat elnökével, az Állami Biztosító helyi megbízottjával,- a KSH külső munkatársával. — Mivel érdemli ki egy ember, hogy ennyi bizalmat kapjon egy faluközösségtől ? — Huszonkét éve élek Mórán, a feleségem családja viszont 1700-tól számítja mérai illetőségét. A bizalom? Onnan, hogv amit elvállalok a közért, azt megteszem. Amiről tudom, hogy sohasem sikerülhet, nem vállalom. A múlt év októberében megalakult a körzeti vízmű társulat. Tizenhétezer forintot fizetnek portánként a társulati tagok. A község 70 százaléka belépett. Tíz év alatt esedékes a díj kifizetése, de a jövő nyáron már egészséges víz folyik a kutakból. Kövyék portáját a Bársonyos-patak szeli ketté. Az innen táplálkozó öntöző- rendszer csodákat művel a kertben. A furcsa fának pedig csodájára járnak tavasztól őszig, mert a kaliforniai pálma száz színben pompázik. A falu egyik nevezetessége már. A pajtában nyúlketrecek. Egy bécsi ezüst pár napja fialt, így már nyolcvan felé tart az állomány. Apropó, Kö- vy József a nyúltenyésztési szakcsoport elnöke is. A szakcsoport évente 8—9 vagon nyálat értékesít. Tenyésztői kedvben nincs itt hiánj*. Horváth Sándorét: egyszer ajándékba kaptak egy nyamvadt Ids bárányt, úgy játszottak vele, mint Morzsival és Bogárral, a két kiskutyával. Azóta Miska, a kos háremében öt anyajuh kényeskedik. Az eredmény: tucatnyi kis- bárány. — Milyen vadak élnek a mérai érdőkben, mezőkön? Vitéz Attila egykori föld- birtokos, aranykulcsos kamarás kúriájában kérdezzük ezt Kovács László italboltvezetőtől. Híres vadász. — Apróvad, szarvas, őz, minden van itt — mondja. — Persze, a vadásztársaság sem rablógazdálkodik. A vadásznak érdekében áll, hogy ép és egészséges legyen az állomány. Óvjuk, féltjük a vadakat. A későbbi vadászsiker reményében. — Ezüstérmes szarvastrófeát mutat. Nulla egész 27 század ponttal maradt el az aranyérmesek mögött. Az öregek napközijében az asszonyok hímeznek délután, a férfiak diskurál- nak. A térítők mindegyike ajándékba készül. Az „emberek” meg éppen a rémhírekről beszélnek, ai-ról, hogy mi drágul az idén, mi nem. — 'Van ám nekünk jobb témánk is — mondja Albert Zoltán. — Száznál több katonadalt gyűjtöttünk össze, aztán jó dolgunkban még csoportosítottuk is aszerint, hogy melyikben szerepel virág, melyikben szín, melyikben •az édesanya. Talán hasznát veszik valamikor ennek is. összeszámoltuk azt is, hogy Mórán hány " özvegyasz- szony, özvegyember él. Az asszonyok többen vannak, mert a férfiakat megtizedelték a háborúk — és amúgy is tovább élnek a nők. A tévé is így mondta a múltkoriban ... Egy nap Mórán. A csárdában már el is fogyott a bableves. Lcvay Györgyi Fotó: Laczó József Ez az agancsos egykor az erdők Különleges növények a kertben, különlegesen szép nyuszik királya volt. Trófeának is figye- a ketrecben. Kövy Józsefet szórakoztatják a tapsifülesek, lemre méltó.
