Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. január 22., szombat na r '„Ma lehetőség kínálkozik arra, hogy véget vessünk a fegyverzet felhalmozásának és hozzáfogjunk csökkentéséhez. Most az Egyesült Államoknak és a NATO-nak kell megszólalnia” — mutat rá a közlemény, amelyet pénteken adtak ki Andrej Gro- miko szovjet külügyminiszter kétnapos berlini látogatásának befejeződése alkalmából. Az okmány összegzi Erich Honecker és Andrej Gromi- ko megbeszéléseinek eredményeit és megállapítja, hogy a1 tárgyalások valamennyi megvitatott kérdésben megerősítették a két fél nézeteinek teljes azonosságát. A megbeszéléseknek két fő témája volt: az NDK és a Szovjetunió kapcsolatainak és együttműködésének további fejlesztése, valamint a nemzetközi, mindenekelőtt az európai helyzet megvitatása. Megállapították, hogy az imperialista körük akciói nyomán veszélyesen kiéleződött a nemzetközi helyzet. E körok politikája arra irányul, hogy fokozzák a konfrontációt, konfliktusokat szítsanak és durván beavatkozzanak más államok bel- lügyeibe. Ez a politika növeli á nukleáris konfliktus veszélyét. Ezzel az irányzattal a szocialista országok szembeállítják a maguk következetes politikáját, amelynek célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének biztosítása, az enyhülési folyamat megőrzése és folytatása, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói -Szerződés Jouko Kajanoja, a Fián' Kommunista Párt elnöke a párt székházában fogadta Havasi Ferencet, az MSZMP PB tagját, a KB titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón a nemzetközi élet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkoztak. A megbeszélésen jelen volt az FKP Politikai Bizottságának több tagja. Havasi Ferenc baráti légkörű megbeszélést folytatott Paavo Váyrynennel, a Centes a NATO között fennálló katonai-stratégiai egyensúly megőrzése, egyre alacsonyobb szinten. Erre adottak a lehetőségek. „Erejük egyesítésével az államok és a népek megszüntethetik a háborús veszélyt” — hangsúlyozza a közlemény és emlékeztet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és az SZKP Központi Bizottságának 1982. december 22-i felhívására. A tárgyaló felek nyomatékosan aláhúzták a VSZ Politikai Tanácskozó Testületé prágai politikai nyilatkozatának jelentőségét. „Mindkét fél elvárja — folytatja a közlemény —, hogy a szocialista országok javaslatait teljes figyelemmel és felelősséggel vizsgálja meg minden áilam. Különösen áll ez arra a javaslatra. hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai szerződésben mondjanak le kölcsönösen a katonai erőszak alkalmazásáról, vállaljanak kötelezettséget: nem vetnek be elsőnek sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket egymás ellen.” A felek szorgalmazták, hogy vezessenek eredményre a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről megkezdett szovjet—amerikai tárgyalások. Megállapították, hogy az európai kontinensen és az egész világon a helyzet súlyos kiéleződéséhez vezetne az amerikai kormány azon törekvésének megvalósulása, hogy 1983 végén az új puk- leáris rakéták százait helyezze el több nyugat-európai országban. „Ezeknek a terveknek a valóra váltása arrum Párt elnökével, Ahti Pekkala alélnökkel, miniszterelnök-helyettessel és Esko Ollila ipari és kereskedelmi miniszterrel. Ugyancsak megbeszélést folytatott Erkki Liikanennel, a Finn Szociáldemokrata Párt titkárával és az FSZDP több más vezetőjével néhány fontos nemzetközi kérdésről. Havasi Ferencet a helsinki városházán fogadta Erkki Tuo- mioja, a finn főváros alpolgármestere, az FSZDP vezetőségének tágjára kényszerítené rá a szocialista országokat, hogy ellenintézkedéseket tegyenek a maguk biztonságának szavatolására.” A közlemény szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok szüntesse be halogató taktikáját az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról kezdett tárgyalásokon, és a gyakorlatban mutasson készséget igazságos megállapodás elérésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. * Kétnapos hivatalos látogatásának befejeztével Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken délelőtt elutazott a Német Demokratikus Köztársaságból. Megyénk élelmiszer-gazdaságának fejlődésében, a termelést segítő ismeretterjesztő \ munkában jelentős szerepe van a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. Az e téren végzett munkát értékelték s az idei feladatokat határozták meg a TIT Borsod megyei Szervezete mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakosztályának tegnap, pénteken a Hejőmenti Állami Gazdaságban megtartott ülésén. A szakosztály az ismeretterjesztő munkában alapvető feladatául tűzte az adottságokhoz igazodó termelési szerkezét kialakításának elősegítését, . a gabona- (js húsprogramra való orientálást, a korszerű termelési technológiák, az energiatakarékos eljárások minél szélesebb körű megismertetését, a szakmai felkészültség növelését, nem utolsósorban a I háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének elősegítését is. Szervezettebben vettek részt a vállalati munkásképzésben, különös figyelmet fordítottak a közvetlen munkairányítók. a brigádvezetők ismereteinek bőr vítésére. Az jizemi munkásművelődéshez kapcsolódva több vállalatnál, sőt tsz-ben is eredményes ismeretterjeszr üj szovjet miniszter ✓ Grigorij Vascsenkót nevezte ki kereskedelmi miniszterré' pénteki ülésén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Az eddigi kereskedelemügyi miniszter — Alekszandr Sztrujev — nyug-i díjba vonult. Vascsenko 1920-ban szüle-, tett, s hosszú évekig mérnökként dolgozott különböző gépipari üzemekben. 1958 óta pártmunkás volt, az Ukrán KP Harkovi területi Bízott ságának első titkára.. Vas- csenkót 1972-ben nevezték ki az ukrán minisztertanács első elnökhelyettesévé. Tagja az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttő munka folyt a munkás- akadémiák keretében. Sok mezőgazdasági szakember számára voltak hasznosak a megyei agrárklub színvonalas rendezvényei. Az agrárklub létrejötte a megyei KISZ-bizottság mellett működő fiatal agrárszakemberek tanácsával való rendszeres munkakapcsolat, szoros együttműködés eredménye. A mezőgazdasági szakosztály az elmúlt öt esztendő átlagában 1000—1100, az élelmiszergazdaságban folyó ismeretterjesztést szolgáló előadást rendezett a megyében. Az ülésen sor került a szakosztály vezetőségének új- jáválasztására. A szakosztály elnöke ismét dr. Lódy György, a Hejőmenti Állami Gazdaság igazgatója lett, titkárul pedig Szegedi Imrét, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelőjét választották. A megye mező- gazdaságában és élelmiszer- iparában folyó ismeretterjesztő munka kiszélesítése, az egyes ágazatokhoz való közelebb kerülés érdekében, a szakosztály 19 tagú vezetősége mellett működő hét munkabizottságot hoztak létre, i s megválasztották azok elnökeit. A III mezőgazdasági szakosztálya az ismeretterjesztés bővítéséért Kezelik a Rettegés Atyját Veszélyben a szfinx? A piramisok tövében fekvő oroszlántestű, emberfejű szoboróriás A titokzatos mosolyé szfinx éppúgy összeforrt az egyiptomi fővárossal, mint ahogy az Eiffelrtorony Párizzsal, vagy a Colosseum Rómával. A gizehi piramisok tövében levő, több mint 4000 esztendős, a felkelő nap irányába néző alkotás a Kairóba özönlő turisták egyik fő célpontja, kedvelt látványossága. Érthető hát az aggodalom, amely a közelmúltban a szobor állapotának fokozatos romlását kísérte. Szánkis szakértő — s még több szenzációra éhes hírlapíró — kongatta meg a vészharangot: veszélyben a szfinx, pusztulás fenyegeti a „Rettegés Atyját!” (így nevezték el az arab hódítók a hatalmas, 57 méter hosz- szú, 20 méter magas kolosz- szust.) Jókora beomlás keletkezett 1981 végén a szfinx bal hátsó lábában — 120 tégla omlott le a védőborításból —, most pedig a szobor mészkőanyagának poriadása gyorsult fel. A régészeti intézet szakértői csoportjának megállapítása szerint a sivatagi szél, az éles homok- szemcsék koptató hatása mellett a'talajvíz kezdte ki' igazán az óriási fekvő oroszlánalakot. amelynek emberi I arca a feltevések szerint Khephren fáraót ábrázolja. A homok egyébként állandó elnyeléssel is fenyegeti; utoljára 1925—26-ban tisztították meg a környéket. A rombolásba „besegítettek" persze az emberek is az évszázadok során: az orr megrongálása például a szoborra ágyúval lövető mameluk uralkodók számlájára írható, a hiányzó szakállat ' pedig az angolok vitték el a British Múzeumba. (Nemrég az egyiptomi kulturális miniszter szólalt fel a töredék visszaszerzéséért.) A szfinx orvoslásáról a tudósok heves vitát folytattak. Elhangzottak szélsőséges vélemények is, például, hogy temessék vissza teljesen a konzerváló homokba, vagy hogy borítsák be hatalmas üvegburával. Mások befecskendezéssél akarnák erősíteni a kőanyagot, amerikai régészek pedig vákuumos eljárást javasoltak. Ezzel állítólag el lehetne távolítani a szfinx sziklatalapzatából a sót, amely a talaj- vagy esővízzel felszivárog a szobor testébe, majd az elpárolgás során kikristályosodik annak felü- , létén. Megoldást hozhatna az is, ha vízszívó téglák helyett a nedvességgel szemben ellenálló kövekkel borítanák a Rettegés Atyját. A kezelés első lépéseként a szobor nyakára kent különleges iszapréteggel szeretnék felszívatni a mészkövet pusztító ásványi sókat. A módszer remélhetőleg sikeres lesz, hiszen a szfinx nemcsak Egyiptom, hanem az egész emberiség egyik féltett kultúrkincse. i Resgai A világsajtóban egymás ufón jelennek meg az értékelések Reagan tevékenységéről az amerikai elnök hivatali idejének felénél. Képünkön: Ronald Reagan egy elnökségéről szóló ösz- szegzést mutat be egy washingtoni sajtókonferencián. Január 20-án érkezett el Reagan amerikai elnök hivatali idejének félidejéhez. Igaz, már 1980. november 4- én megválasztották, hivatalát azonban csak 1981. január 20-án vette át A nagy találgatás már most elkezdődött: vajon az Egyesült Államok immár 73 esztendős elnöke jelölteti-e magát még egyszer. Az amerikai törvények ezt lehetővé teszik számára. Hogy a belső politikai küzdelmek állása és a közvélemény hangulata lehetővé teszi-e — az már kérdéses. ként belső nehézségekkel küzdő demokrata párt mindkét jelöltjével szemben elveszítené a választásokat. Ha Mondáié volt alelnök lenne az ellenfele, akkor 52—40 százalékos arányban veszítene, — annak ellenére, hogy Mondale a Carter-elnökség katasztrofális emlékét vonszolja magával. Ha John Glenn szenátor, a hajdani űrhajós, akkor 54—39 arányban bukna el. A történelmi tapasztalat az. hogy a lehetséges ellenzéki jelöltek ilyen nagymértékű előnye a Fehér Ház tekintélyével övezett elnökkel szemben félidőben rendkívül ritka. Számos jel mutatja, hogy ezt az elnök és tanácsadói is érzékelik. Már előre kiszivárogtatták, hogy Reagan olyan ígéreteket fog tenni, amelyekkel szeretné javítani helyzetét a politikáját leghatározottabban elutasító rétegekben. Kimutatták például, hogy az amerikai, nők csaknem 70 százaléka eluta- •sítja Reagan politikáját. Nyilván erre „válaszolt” a Fehér Ház azzal, hogy a szállításügyi és egészségügyi tárca élére új, női miniszterek kerültek, s Reagan kilátásba helyezi a női munkával szemben még mindig fennálló megkülönböztető rendelkezések felülvizsgálását. Az amerikai fekete laMEGSZEGETT ÍGÉRETEK A félidős mérleg nem túl- ságosan kedvező. Reagan egyetlen sikerként az infláció csökkenését könyvelheti el. Azt azonban aligha tudja megmagyarázni, hogy ezt miért az utóbbi három évtized leggyötrőbb munkanél- kiiliáégének az előidézésével érte el. Legalább ilyen nehéz, ha nem nehezebb dolga lesz január 31-én, amikor be kell nyújtania az Egyesült Államok költségvetését. Azon a napon ugyanis „le kell nyeletnie” a kongresszussal és a közvéleménnyel az amerikai történelem legnagyobb, 200 milliárd dolláros költségvetési hiányát. Ráadásul be kell majd vallania azt is, hogy ezt a hiányt elnöki időszakának végéig semmiképpen sem tudja csökkenteni. Mindezt egy olyan elnöknek kell megtennie, aki a költségvetési egyensúly helyreállításának káprázatos ígéretével került hatalomra — s aki éppen ennek az egyensúlynak a nevében kurtította meg a legszegényebbek segélyeit és a leggazdagabbak adóját. Nem csoda, hogy a Washington Post hírneves belpolitikái publicistája, David Broder, akit világszerte az amerikai politikai élet szinte kegyetlenül pártatlan megfigyelőjének tartanak — Így írt 1983. jhhUáf §0-ának jelentőségétől: „Egéfi á januári napon voltaképpen nem a Reagan-elnökség félidejének, hanem fokozatos eltűnésének tanúi vagyunk. A reaganizmus — ez egyre világosabb — a maga tiszta formájában csak egy évig tartott. 1980 nyarán, Reagan jelölésével kezdődött és 1981 nyarán, az új elnök első költségvetésének és adótörvényeinek elfogadásával ért véget. Aminek azóta tanúi vagyunk, az voltaképpen gyorsuló visszavonulás a rea- ganizmustól: egy olyan folyamat, amelyben az elnök inkább a szemlélő, mint az irányító szerepét tölti be.” PÉLDÁTLAN NÉPSZERŰTLENSÉG Hogy ez az elemzés Reagan félidős belpolitikai mérlegéről mennyire igaz, azl számos új jelenség igazolja. A Gallup közvélemény-kutató intézet erre az alkalomra nyilvánosságra hozott adatai szerint Reagan ma az egyébkosság csillapítására — amely szinte frontálisan szembenáll az elnökkel —, meglehetősen üres gesztusként egy ötperces rádióbeszédet intézett a napokban Reagan elnök. A harmadik politikai veszélygócra, a munkanélküliekre is vet majd egy pillantást az elnök. A jelek szerint különböző adókedvezményeket ígér majd azoknak a vállalatoknak, amelyek a munkanélküliekét hajlandók ismét alkalmazni. Kérdés, hogy mindez megváltoztatja-e az elnök körül kialakult,’ országos méretekben egyre kedvezőtlenebb belpolitikai légkört. A VALÓSÁG KÉNYSZERE A világot természetesen elsősorban az érdekli, hogy az elnökség félidejében milyen a külpolitikai mérleg. Valószínű, hogy Reagan élesen szovjetellenes és konzervatív alapállása, amely egész életében meghatározta politikai magatartását — a hátralevő rövid „második félidőben” sem fog megváltozni. Itt is vahnnk aztinban olyan jelzések, amelyek azt mutatják: a valóság kényszere rendkívül erős. A fegyverkezési és leszerelési hivatni vezetőjének, Rostow-nak hirtelen leváltása, a genfi rakétatárgyaláso- kht vezető diplomata, Paul Nitze és a szélsőséges konzervatívok közötti összecsapás hírei, Bush alelnök kényszerű nyugat-európai villám- kőrútja— mind arról tanúskodnak, hogy az elnök külpolitikájának valamilyen formában el kell mozdulnia a holtpontról. Reagan elnökségének félidejében elmondható, , hogy az' elnök a bel- és a gazdaságpolitikában kénytelen volt feladni induló állásait. Ha erre kényszerülne a külpolitikában is — akkor békésebb világ körvonala bontakozhatna ki a következő két esztendőben. —i—0. t \ /
