Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. január 22., szombat na r '„Ma lehetőség kínálkozik arra, hogy véget vessünk a fegyverzet felhalmozásának és hozzáfogjunk csökkenté­séhez. Most az Egyesült Ál­lamoknak és a NATO-nak kell megszólalnia” — mutat rá a közlemény, amelyet pén­teken adtak ki Andrej Gro- miko szovjet külügyminisz­ter kétnapos berlini látoga­tásának befejeződése alkal­mából. Az okmány összegzi Erich Honecker és Andrej Gromi- ko megbeszéléseinek eredmé­nyeit és megállapítja, hogy a1 tárgyalások valamennyi meg­vitatott kérdésben megerő­sítették a két fél nézeteinek teljes azonosságát. A megbeszéléseknek két fő témája volt: az NDK és a Szovjetunió kapcsolatainak és együttműködésének további fejlesztése, valamint a nem­zetközi, mindenekelőtt az eu­rópai helyzet megvitatása. Megállapították, hogy az imperialista körük akciói nyomán veszélyesen kiélező­dött a nemzetközi helyzet. E körok politikája arra irá­nyul, hogy fokozzák a kon­frontációt, konfliktusokat szítsanak és durván beavat­kozzanak más államok bel- lügyeibe. Ez a politika növeli á nukleáris konfliktus veszé­lyét. Ezzel az irányzattal a szo­cialista országok szembeál­lítják a maguk következetes politikáját, amelynek célja a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének biztosítása, az enyhülési folyamat meg­őrzése és folytatása, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói -Szerződés Jouko Kajanoja, a Fián' Kommunista Párt elnöke a párt székházában fogadta Havasi Ferencet, az MSZMP PB tagját, a KB titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozón a nemzetközi élet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkoztak. A megbeszélésen jelen volt az FKP Politikai Bizottságának több tagja. Havasi Ferenc baráti lég­körű megbeszélést folytatott Paavo Váyrynennel, a Cent­es a NATO között fennálló katonai-stratégiai egyensúly megőrzése, egyre alacsonyobb szinten. Erre adottak a lehe­tőségek. „Erejük egyesítésével az államok és a népek megszün­tethetik a háborús veszélyt” — hangsúlyozza a közlemény és emlékeztet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és az SZKP Központi Bizottságá­nak 1982. december 22-i fel­hívására. A tárgyaló felek nyomatékosan aláhúzták a VSZ Politikai Tanácskozó Testületé prágai politikai nyi­latkozatának jelentőségét. „Mindkét fél elvárja — folytatja a közlemény —, hogy a szocialista országok javaslatait teljes figyelem­mel és felelősséggel vizsgál­ja meg minden áilam. Külö­nösen áll ez arra a javas­latra. hogy a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamai szerződésben mondjanak le kölcsönösen a katonai erő­szak alkalmazásáról, vállal­janak kötelezettséget: nem vetnek be elsőnek sem nuk­leáris, sem hagyományos fegyvereket egymás ellen.” A felek szorgalmazták, hogy vezessenek eredmény­re a hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról és csökkentéséről megkezdett szovjet—amerikai tárgyalá­sok. Megállapították, hogy az európai kontinensen és az egész világon a helyzet sú­lyos kiéleződéséhez vezetne az amerikai kormány azon törekvésének megvalósulása, hogy 1983 végén az új puk- leáris rakéták százait he­lyezze el több nyugat-euró­pai országban. „Ezeknek a terveknek a valóra váltása ar­rum Párt elnökével, Ahti Pekkala alélnökkel, minisz­terelnök-helyettessel és Esko Ollila ipari és kereskedelmi miniszterrel. Ugyancsak megbeszélést folytatott Erkki Liikanennel, a Finn Szociáldemokrata Párt titkárával és az FSZDP több más vezetőjével néhány fon­tos nemzetközi kérdésről. Ha­vasi Ferencet a helsinki vá­rosházán fogadta Erkki Tuo- mioja, a finn főváros alpol­gármestere, az FSZDP veze­tőségének tágjá­ra kényszerítené rá a szo­cialista országokat, hogy el­lenintézkedéseket tegyenek a maguk biztonságának szava­tolására.” A közlemény szor­galmazza, hogy az Egyesült Államok szüntesse be halo­gató taktikáját az európai nukleáris fegyverek korláto­zásáról kezdett tárgyaláso­kon, és a gyakorlatban mu­tasson készséget igazságos megállapodás elérésére az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság alapján. * Kétnapos hivatalos látoga­tásának befejeztével Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter pénteken délelőtt el­utazott a Német Demokra­tikus Köztársaságból. Megyénk élelmiszer-gazda­ságának fejlődésében, a ter­melést segítő ismeretterjesz­tő \ munkában jelentős sze­repe van a Tudományos Is­meretterjesztő Társulatnak. Az e téren végzett munkát értékelték s az idei felada­tokat határozták meg a TIT Borsod megyei Szervezete mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakosztályának tegnap, pénteken a Hejőmenti Álla­mi Gazdaságban megtartott ülésén. A szakosztály az is­meretterjesztő munkában alapvető feladatául tűzte az adottságokhoz igazodó ter­melési szerkezét kialakításá­nak elősegítését, . a gabona- (js húsprogramra való orien­tálást, a korszerű termelési technológiák, az energiataka­rékos eljárások minél széle­sebb körű megismertetését, a szakmai felkészültség növe­lését, nem utolsósorban a I háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésének elősegíté­sét is. Szervezettebben vet­tek részt a vállalati mun­kásképzésben, különös fi­gyelmet fordítottak a közvet­len munkairányítók. a bri­gádvezetők ismereteinek bőr vítésére. Az jizemi munkás­művelődéshez kapcsolódva több vállalatnál, sőt tsz-ben is eredményes ismeretterjesz­r üj szovjet miniszter ✓ Grigorij Vascsenkót nevez­te ki kereskedelmi minisz­terré' pénteki ülésén a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége. Az eddigi ke­reskedelemügyi miniszter — Alekszandr Sztrujev — nyug-i díjba vonult. Vascsenko 1920-ban szüle-, tett, s hosszú évekig mér­nökként dolgozott különböző gépipari üzemekben. 1958 óta pártmunkás volt, az Ukrán KP Harkovi területi Bízott ságának első titkára.. Vas- csenkót 1972-ben nevezték ki az ukrán minisztertanács el­ső elnökhelyettesévé. Tagja az SZKP Központi Bizottsá­gának és a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldöt­tő munka folyt a munkás- akadémiák keretében. Sok mezőgazdasági szakember számára voltak hasznosak a megyei agrárklub színvona­las rendezvényei. Az agrár­klub létrejötte a megyei KISZ-bizottság mellett mű­ködő fiatal agrárszakemberek tanácsával való rendszeres munkakapcsolat, szoros együttműködés eredménye. A mezőgazdasági szakosztály az elmúlt öt esztendő átlagában 1000—1100, az élelmiszergaz­daságban folyó ismeretter­jesztést szolgáló előadást rendezett a megyében. Az ülésen sor került a szakosztály vezetőségének új- jáválasztására. A szakosztály elnöke ismét dr. Lódy György, a Hejőmenti Állami Gazdaság igazgatója lett, tit­kárul pedig Szegedi Imrét, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelőjét választották. A megye mező- gazdaságában és élelmiszer- iparában folyó ismeretter­jesztő munka kiszélesítése, az egyes ágazatokhoz való közelebb kerülés érdekében, a szakosztály 19 tagú vezető­sége mellett működő hét munkabizottságot hoztak lét­re, i s megválasztották azok elnökeit. A III mezőgazdasági szakosztálya az ismeretterjesztés bővítéséért Kezelik a Rettegés Atyját Veszélyben a szfinx? A piramisok tövében fekvő oroszlántestű, emberfejű szoboróriás A titokzatos mosolyé szfinx éppúgy összeforrt az egyiptomi fővárossal, mint ahogy az Eiffelrtorony Pá­rizzsal, vagy a Colosseum Rómával. A gizehi pirami­sok tövében levő, több mint 4000 esztendős, a felkelő nap irányába néző alkotás a Kairóba özönlő turisták egyik fő célpontja, kedvelt látványossága. Érthető hát az aggodalom, amely a kö­zelmúltban a szobor állapo­tának fokozatos romlását kísérte. Szánkis szakértő — s még több szenzációra éhes hírlapíró — kongatta meg a vészharangot: veszélyben a szfinx, pusztulás fenyegeti a „Rettegés Atyját!” (így nevezték el az arab hódítók a hatalmas, 57 méter hosz- szú, 20 méter magas kolosz- szust.) Jókora beomlás keletke­zett 1981 végén a szfinx bal hátsó lábában — 120 tégla omlott le a védőborításból —, most pedig a szobor mészkőanyagának poriadása gyorsult fel. A régészeti in­tézet szakértői csoportjának megállapítása szerint a si­vatagi szél, az éles homok- szemcsék koptató hatása mellett a'talajvíz kezdte ki' igazán az óriási fekvő orosz­lánalakot. amelynek emberi I arca a feltevések szerint Khephren fáraót ábrázolja. A homok egyébként állandó elnyeléssel is fenyegeti; utoljára 1925—26-ban tisz­tították meg a környéket. A rombolásba „besegítettek" persze az emberek is az év­századok során: az orr meg­rongálása például a szobor­ra ágyúval lövető mameluk uralkodók számlájára ír­ható, a hiányzó szakállat ' pedig az angolok vitték el a British Múzeumba. (Nemrég az egyiptomi kulturális mi­niszter szólalt fel a töredék visszaszerzéséért.) A szfinx orvoslásáról a tudósok heves vitát folytat­tak. Elhangzottak szélsősé­ges vélemények is, például, hogy temessék vissza telje­sen a konzerváló homokba, vagy hogy borítsák be ha­talmas üvegburával. Mások befecskendezéssél akarnák erősíteni a kőanyagot, ame­rikai régészek pedig vá­kuumos eljárást javasoltak. Ezzel állítólag el lehetne távolítani a szfinx szikla­talapzatából a sót, amely a talaj- vagy esővízzel felszi­várog a szobor testébe, majd az elpárolgás során kikristályosodik annak felü- , létén. Megoldást hozhatna az is, ha vízszívó téglák he­lyett a nedvességgel szem­ben ellenálló kövekkel bo­rítanák a Rettegés Atyját. A kezelés első lépéseként a szobor nyakára kent külön­leges iszapréteggel szeret­nék felszívatni a mészkövet pusztító ásványi sókat. A módszer remélhetőleg sike­res lesz, hiszen a szfinx nemcsak Egyiptom, hanem az egész emberiség egyik féltett kultúrkincse. i Resgai ­A világsajtóban egymás ufón jelennek meg az értékelések Reagan tevékenységéről az amerikai elnök hivatali idejének felénél. Képünkön: Ronald Rea­gan egy elnökségéről szóló ösz- szegzést mutat be egy washing­toni sajtókonferencián. Január 20-án érkezett el Reagan amerikai elnök hiva­tali idejének félidejéhez. Igaz, már 1980. november 4- én megválasztották, hivatalát azonban csak 1981. január 20-án vette át A nagy ta­lálgatás már most elkezdő­dött: vajon az Egyesült Ál­lamok immár 73 esztendős elnöke jelölteti-e magát még egyszer. Az amerikai törvé­nyek ezt lehetővé teszik szá­mára. Hogy a belső politikai küzdelmek állása és a köz­vélemény hangulata lehető­vé teszi-e — az már kérdé­ses. ként belső nehézségekkel küzdő demokrata párt mind­két jelöltjével szemben elve­szítené a választásokat. Ha Mondáié volt alelnök lenne az ellenfele, akkor 52—40 százalékos arányban veszíte­ne, — annak ellenére, hogy Mondale a Carter-elnökség katasztrofális emlékét von­szolja magával. Ha John Glenn szenátor, a hajdani űrhajós, akkor 54—39 arány­ban bukna el. A történelmi tapasztalat az. hogy a lehet­séges ellenzéki jelöltek ilyen nagymértékű előnye a Fehér Ház tekintélyével övezett el­nökkel szemben félidőben rendkívül ritka. Számos jel mutatja, hogy ezt az elnök és tanácsadói is érzékelik. Már előre ki­szivárogtatták, hogy Reagan olyan ígéreteket fog tenni, amelyekkel szeretné javítani helyzetét a politikáját leg­határozottabban elutasító ré­tegekben. Kimutatták példá­ul, hogy az amerikai, nők csaknem 70 százaléka eluta- •sítja Reagan politikáját. Nyilván erre „válaszolt” a Fehér Ház azzal, hogy a szállításügyi és egészségügyi tárca élére új, női miniszte­rek kerültek, s Reagan kilá­tásba helyezi a női munká­val szemben még mindig fennálló megkülönböztető rendelkezések felülvizsgálá­sát. Az amerikai fekete la­MEGSZEGETT ÍGÉRETEK A félidős mérleg nem túl- ­ságosan kedvező. Reagan egyetlen sikerként az inflá­ció csökkenését könyvelheti el. Azt azonban aligha tud­ja megmagyarázni, hogy ezt miért az utóbbi három évti­zed leggyötrőbb munkanél- kiiliáégének az előidézésével érte el. Legalább ilyen ne­héz, ha nem nehezebb dolga lesz január 31-én, amikor be kell nyújtania az Egyesült Államok költségvetését. Azon a napon ugyanis „le kell nyeletnie” a kongresszussal és a közvéleménnyel az ame­rikai történelem legnagyobb, 200 milliárd dolláros költ­ségvetési hiányát. Ráadásul be kell majd vallania azt is, hogy ezt a hiányt elnöki időszakának végéig semmi­képpen sem tudja csökken­teni. Mindezt egy olyan el­nöknek kell megtennie, aki a költségvetési egyensúly helyreállításának káprázatos ígéretével került hatalomra — s aki éppen ennek az egyensúlynak a nevében kurtította meg a legszegé­nyebbek segélyeit és a leg­gazdagabbak adóját. Nem csoda, hogy a Wa­shington Post hírneves bel­politikái publicistája, David Broder, akit világszerte az amerikai politikai élet szinte kegyetlenül pártatlan megfi­gyelőjének tartanak — Így írt 1983. jhhUáf §0-ának je­lentőségétől: „Egéfi á janu­ári napon voltaképpen nem a Reagan-elnökség félidejé­nek, hanem fokozatos eltű­nésének tanúi vagyunk. A reaganizmus — ez egyre vi­lágosabb — a maga tiszta formájában csak egy évig tartott. 1980 nyarán, Reagan jelölésével kezdődött és 1981 nyarán, az új elnök első költ­ségvetésének és adótörvé­nyeinek elfogadásával ért véget. Aminek azóta tanúi vagyunk, az voltaképpen gyorsuló visszavonulás a rea- ganizmustól: egy olyan fo­lyamat, amelyben az elnök inkább a szemlélő, mint az irányító szerepét tölti be.” PÉLDÁTLAN NÉPSZERŰTLENSÉG Hogy ez az elemzés Rea­gan félidős belpolitikai mér­legéről mennyire igaz, azl számos új jelenség igazolja. A Gallup közvélemény-kuta­tó intézet erre az alkalomra nyilvánosságra hozott adatai szerint Reagan ma az egyéb­kosság csillapítására — amely szinte frontálisan szembenáll az elnökkel —, meglehetősen üres gesztus­ként egy ötperces rádióbe­szédet intézett a napokban Reagan elnök. A harmadik politikai veszélygócra, a munkanélküliekre is vet majd egy pillantást az el­nök. A jelek szerint külön­böző adókedvezményeket ígér majd azoknak a vállalatok­nak, amelyek a munkanél­küliekét hajlandók ismét al­kalmazni. Kérdés, hogy mindez megváltoztatja-e az elnök körül kialakult,’ orszá­gos méretekben egyre ked­vezőtlenebb belpolitikai lég­kört. A VALÓSÁG KÉNYSZERE A világot természetesen el­sősorban az érdekli, hogy az elnökség félidejében milyen a külpolitikai mérleg. Való­színű, hogy Reagan élesen szovjetellenes és konzervatív alapállása, amely egész éle­tében meghatározta politikai magatartását — a hátralevő rövid „második félidőben” sem fog megváltozni. Itt is vahnnk aztinban olyan jelzé­sek, amelyek azt mutatják: a valóság kényszere rendkívül erős. A fegyverkezési és le­szerelési hivatni vezetőjének, Rostow-nak hirtelen leváltá­sa, a genfi rakétatárgyaláso- kht vezető diplomata, Paul Nitze és a szélsőséges kon­zervatívok közötti összecsa­pás hírei, Bush alelnök kény­szerű nyugat-európai villám- kőrútja— mind arról tanús­kodnak, hogy az elnök kül­politikájának valamilyen for­mában el kell mozdulnia a holtpontról. Reagan elnökségének fél­idejében elmondható, , hogy az' elnök a bel- és a gazda­ságpolitikában kénytelen volt feladni induló állásait. Ha erre kényszerülne a külpoli­tikában is — akkor béké­sebb világ körvonala bonta­kozhatna ki a következő két esztendőben. —i—0. t \ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom