Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 20., csütörtök A pécsiek hangversenye Az első műtétek után Endoprotézis-beépítés az ortopéd sebészeten Heti filmelőzetes , .fkll ál m m A 63-as trikót viselő színészt aligha kell bemutatni: Búd Spencer, aki most az Akit Bulldózernak hívtak cimü olasz filmben látható. Szinte észre sem vesszük, amikor valami rossz, valami rendellenesség fokozatosan megszűnik körülöttünk. A kö­zépkorúak emlékezhetnek rá, évtizedekkel ezelőtt milyen természetes volt a kancsal, ferde nyakú, dongalábú, vagy az erősen bicegő, csípőfica­mos ember látványa. Nézzenek csak körül! El­tűntek az utcaképből, eltűn­tek szűkebb ismerőseink kö­réből. Az orvostudomány fej­lődése, a gyógyító sebészkés és nem utolsósorban a már csecsemőkorban elvégzett szű­rővizsgálatok megelőzték, más esetekben helyrehozták ti vele született torzulásokat. Egy kis visszatekintés Az ötvenes évek derekán — Miskolcon akkor a balese­ti sebészeten — néhány lel­kes sebész, összefogva a gyer­mekgyógyászokkal azon igye­kezett, hogy végleg kiküszö­böljék a csípőficamot. Az orvostudomány is lépés­ről lépésre haladt. Akkor megvárták, míg a gyer­mek lábra áll, járni kezd, s a már kialakult csípőízületi rendellenességet kezdték gyó­gyítani. Helyére rakták az ízü­letet úgynevezett „száraz mű­téttel”, vagy ha ez nem volt lehetséges, akkor műtét­tel. Abban az időben igen sok derékig begipszelt kis­gyermeket láttunk. Jó ideje már, hogy csecse­mőkorban kiszűrik a ficamo­kat, elrendelik a speciális szíj használatát, amelynek segít­ségével a lelkiismeretes szü­lő megelőzheti — orvosi kont- rollvizsgálatokkal együtt — a rendellenesség torzító követ­kezményeit. Időközben azonban rá kel­lett jönni, hogy az egyné­hány éves kor után helyre tett csípőízületek már oly mér­tékben károsodtak, hogy ha csúnya bicegés nem is lát­szott, de a csípőtáji fájdalom egyre erősödött. Mintegy tíz éve már, hogy Budapesten el­kezdték azokat a műtéteket, amelyeknek során endoproté- ziseket építettek be a csípő­ízületbe. Egy ilyen műtétre két évig kell várni, olyan sok a rászoruló. ­A miskolci team Budapest már képtelen ki­szolgálni az egész országot. Az egészségügyi kormányzat nagy összegeket fordított a vidéki intézetek építésére, korszerűsítésére, műszere­zettségének javítására. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy közben a vidéki orvo­sok felkészültsége is lépést tartott az orvostudomány fej­lődésével, készen állt a lehe­tőség rá, hogy részt vállalja­nak a legkorszerűbb, nehe­zebb, bonyolultabb műtétek­ből is. Miskolc megyei kórházá­nak ortopéd sebészeti osztá­lyán megvoltak a személyi feltételek. S talán ebben az Melyik gyerek ne szeretne bűvészkedni? Megtanulni egy-egy trükköt. Alighanem nincs olyan. Erre gondoltak a Rónai Sándor Művelődési Központban, amikor meghir­dették a tíz foglalkozásból álló bűvésziskolájukat. Az első foglalkozást szombaton, január 22-én délután 4 órakor esetben ez a legfontosabb. A műszerezettség csupán má­sodlagos, hiszen az „csak” pénzkérdés. Az. Egészségügyi Minisztérium, a megyei ta­nács egészségügyi osztálya a kórház vezetőségének össze­fogásával megteremtette az endoprotézis beépítésének fel­tételeit az ortopéd sebészeten. Hogy mennyiért? Sokért, közel egymillió fo­rintért. Dr. Barabás Csaba osztály- vezető főorvos három társá­val, dr. Benkö Albert főor­vossal, dr. Simon György és dr. Bazsa Géza adjunktusok­kal heteken át asszisztáltak, később műtötték Budapesten az ORFI-ban, míg végre, ja­nuár 11-én sor került Miskol­con az első, majd 12-én a második két műtétre. Két, öt­ven éven felüli nőnek és két férfinak építették be az en- doprotézist. Jól vannak, szé­pen gyógyulnak. A műtét lényegéről Dr. Barabás Csaba főorvos így nyilatkozik a műtétről: — Endoprotézissel régeb­ben kísérleteztek, de haszná­latuk fájdalmas volt, s egy idő után a szervezet nem fo­gadta be. Csak a combfejet és a combnyakat pótolták. A nagy különbség most az, hogy már az ízvápát is pótolni tud­juk. Két idegen anyag érint­kezik egymással, fémből van a fej és egy másik anyagból — amelynek összetétele a gyártó cég titka —, van a vápa. Ezek súrlódnak egy­mással, így beépülés után gyakorlatilag nincs fájdalom. — Kik kerülnek műtőasz­talra? — Azok, akiket későn kezd­tek gyermekkorukban kezel­ni, s mostanra súlyos porcko­pás következett be. Az idő­sebb korosztályt műtjük, mert a behelyezett protézisnek az időtartama 15—20 év. Ennél természetesen lehet kevesebb is, meg több is, egyéntől, szer­vezettől függ ez is, mint álta­lában minden külső beavatko­zás sikere. Növekedésben levő gyermek nem jöhet számítás­ba. Általában az 50 éves ko­nyakról vem szó. Egy tizenéves gyereknél nem lehet megcsi­nálni, hiszen élete során eset­leg még kétszer, vagy több­ször is cserélni kellene a pro­tézist. Márpedig ez a nagy­műtétek sorába tartozik. Ép­pen ezért, minden esetben szükségünk van a belgyógyász és az altatást végző orvos elő­zetes egyetértésére is. — Milyen értékű a beépí­tett anyag? — Hat-nyolcezer forint. A pénzben kifejezhető nagy ér­téket az erre a speciális mű­tétre külön felszerelt mű­tőnk jelenti. — Többször beépíthető a protézis? tartják a művelődési központ klubhelyiségében. Az első alkalomra a Pajtás újság bűvészoldalát is író Ötaky bűvészt várják. A fog­lalkozásokat elsősorban a na­gyobb gyerekeknek szánják — felsőtagozatosoknak. A résztvevőknek jegyet kell venniük. — Elvileg igen, de ezt az anyagot nem távolítjuk el a szervezetből, csak fellépő komplikáció, gennyesedés esetén. Egyébként örülünk, ha a szervezet befogadja. Nagy gondot fordítunk éppen ezért a sterilitásra. Műtött betege­inket „őrző szobában” helyez­zük el, itt hetekig nincs láto­gatás. — Meddig marad kórház­ban a beteg? — Átlag két hónapig. Ez alatt szinte teljesen meggyó­gyul, megtanulja, megszokja a terhelést. — Mennyire gyógyulhat meg? — Az eddigi országos ta­pasztalatok szerint teljesen. A műtötték teljes értékűek, kirándulnak, még táncolnak is. Műtétre váróink közt sok olyan van, aki nehéz fizikai munkát végez; kohász, bá­nyász. Ezek jobban bírják majd a munkát és tovább, mint endoprotézis nélkül. Igények és tervek Az osztályvezető főorvos el­mondotta, hogy Borsod és He­ves megyében nagyon sokan várnak, hogy sorra kerülje­nek. Ügy tervezik, hogy egy­előre hetenként végeznek ilyen műtétet, ebben az évben még vagy ötvenet. Az endo- protézist Budapestről rende­lik meg. Az anyag importból származik, s jelenleg van be­lőle, bőven, hiszen a felsze­relt műtéti helyek, mint em­lítettük, nem győzik a mun­kát. Joggal vagyunk rá büszkék, hogy az Egészségügyi Minisz­térium lehetővé tette, hogy megyénk kiváló sebészei bi­zonyíthassák, képesek a leg­modernebb technika befoga­dására. működtetésére. A me­gye egészségügyi vezetősége köztudottan fogékony az újra, támogatja a megfelelő szakis­merettel, szakmai felkészült­séggel alátámasztott vállal­kozásokat. Az ortopédsebész team első sikeres műtétéivel tovább növelte megyénk rangját egészségügyi körök­ben. Adamovics Ilona — Jó napot kívánok. Mit parancsolnak ? A kérdés kicsit a jövőnek szólt, hiszen a „kedves vásár­lók” — a tiszteletre méltó zsűri — a tételcetlikről olvas­ták le, hogy ők bizony férfi­inget szeretnének vásárolni hozzá illő nyakkendővel, rá­adásként trikót, alsónadrágot. — Milyen öltönyhöz szeret­né? — Barna. Inkább alkalmi kellene... .— Ezt ajánlanám. Ezt a drappot és egy szép zöld nyak­kendőt hozzá __ A kislány ügyes, kedves. „Tessenek velem jönni” — mondja, és átkalauzol a fe- hérneműs pulthoz. Később, amikor már nem a Centrum eladóterében, hanem a ver­senyhez átalakított pihenő­szobában találkozunk, szak­avatott, gyors mozdulatokkal tekercseli fel a szövetet. Mintha zsilettel vágták volna el a szélét. S az öltönyre való három méter húsz centit is úgy méri le, hogy nem szá­molja bele az ujjait. A ruházati eladónak készü­lő tanulók megyei versenyére kukkantottunk be tegnap. Mehettünk volna persze más­felé is — tíz szakma leendő szakmunkásai mérkőztek egy­mással, hogy ki jut tovább a megyéből a Szakma Kiváló Tanulója verseny következő E héten a szokásos kri- © tikai jegyzetek helyett filmismertetéseket köz­lünk, különös tekintettel arra, hogy a várhatóan nagy kö- zönségsikerű és legtöbb elő­adásszámban kínált. Akit Bulldózernak hívtak című olasz bunyósfilmről kritikát írni egyébként is szükségte­len. Aki ezt a fajta mozilát­ványosságot szereti és ezt az élményt keresi, az nem kí­váncsi a film mérlegelésére, aki meg idegenkedik mások félhülyére veretésétől, mint esztétikai élvezettől, nem tö­rődik vele. Nos, akik kedve­lik Búd Spencer, a 130 kilós olasz verekedőgép mázsás üt­legelnek látványát, a mai naptól szórakozhatnak vele. Az Akit Bulldózernak hívtak című, kicsit hosszúra is nyúlt filmben már a Piedone nevet sem használja, hiszen nem a nagy lábú nyomozót alakítja, hanem egy halászt, aki külön­féle kalandokba keveredik, majd rögbijátékosként csinál csodákat; most is sokat ve­rekszik, mindent és minden- leit szétver a környezetében, s persze mindenfelé diadalmas­kodik. A filmet Michele Lupo Két érdekes — középisko­lások érdeklődésére is számot tartó — előadást kínál az ér­deklődőknek a TIT irodalmi szakosztálya. Január 21-én délután 4 órakor Sükösd Mi­hály író tart előadást „A mai Amerika keresi önmagát” címmel. Január 27-én pedig Béládi Miklós irodalomtörté­fordulójába. A korábban meg­tartott írásbeli és szóbeli el­méleti vizsga után most volt a gyakorlati vizsga. A tét nein kicsi — az országos döntő legjobbjai hamarabb szaba­dulnak. Hamarabb kapnak szakmunkás-bizonyítványt. Csak ennyi? Kérdezhetnénk, ámbár bizonyára tényleg nem kevés ez a tét sem. De hát alighanem mem is csak ennyi a tét. Általában nem. Az egyik versenyző kislány, amikor félig tudta maga mö­gött a gyakorlatit: — Azt hiszem, jó szakma. Hogy hogyan választottam? Hát, nemcsak magarotól. Volt benne szülői ráhatás is. Leg­főképpen meg, hogy az egyik unokatestvérem is ezt tanulta, — És ha te mész vásárolni? — Az biztos, hogy nem egé­szen úgy van, ahogy tanuljuk. Azt mondják, ők már meg­szokták, és nem mosolyognak. A vevő úgy is viszi, amit akar. Nekünk úgy tanítják, moso­lyogni kell és ajánlani. Hát hogy ez a kislány med­dig fog mosolyogni a vevőre, nem tudom. De a „tisztelt bi­zottság” véleménye szerint is sokat számít, hol. milyen boltban vannak gyakorlaton rendezte, a címben emlege­tett Bulldózer pedig a bunyó­király, Bud Spencer. * Merőben másfajta filmél­vezetet kínál a Hevesy Iván Filmklubban látható A grá­nátalma színe című szovjet film, amely néhány hetes ké­séssel került a miskolci vá­szonra. A Szergej Paradzsa- nov rendezte örmény—szovjet alkotás a XVIII. században élt híres örmény költő. Sza- ját-Nova emlékét idézi még nyolc tételben sajátos asszo­ciációkkal. E filmnek nincs elmesélhető története, a ren­dező a költő lelkiségét, gon­dolatvilágát kísérli meg a filmkép nyelvére lefordítani. Érdekes filmélményt ígér. * Végül most látható a Szem­ben a világgal című francia filmdráma, Gérard Blain ren­dezése, egy húszéves fiú drá­mája, az ideálok nélküli, ki­ábrándult fiatalok egyikének sok általános emberi tanulsá­got felmutató útja. (b) nész lesz a vendégük. Az „Elemzések a modern magyar irodalomból” című szabad- egyetemi sorozatban' Kassák Lajos művészetével, törekvé­seivel ismerteti meg a hallga­tókat. Ez az előadás délután fél 5-kor kezdődik. Mindkét előadást a TIT miskolci Ka- zinczy-klubjában tartják. a gyerekek. Hogy ott mit ta­pasztalnak. Mert a tapaszta­lás jobban vérükbe ivódik, mint az iskolában hallott el­mélet. A zsűri egyik tagja: — Amikor én tanultam a szakmát, kezdtem a szakmát, öten voltunk az üzletben. De ha bejött egy vevő. mindany- nyiunknak mozdulnia kellett. Pénztárban ültem. Ha a kö­zelemben állt meg a főnököm, elvárta, megkövetelte, hogy megkérdezzem, mit parancsol a kedves vevő ... Biztos va­gyok abban, hogy ez nemcsak a múlt. Ez a jövő is. Másképp nem él meg a szakma. A ruházati eladók zsűri- elnöke: — Idea legjobb tanulók ke­rülnek. Általában jól felké­szült gyerekek. Néha árnya­latnyi tudáskülönbségek dön­tenek a helyezésekről. De az értékelésnél olyan elismeré­seket is adunk, mint a leg­jobb eladó. Szóval inkább ösztönözni szeretnénk őket. Hogy kedvvel csinálják majd a munkájukat. Apropó: kedv. A versenydrukkot nem lehet nem számítani. Merthogy ez verseny volt. Alkalmasint még Január 17-én a Pécsi FilJ harmonikus Zenekar egy ro­mantikus összeállítással ven­dégszerepeit a Miskolci Nem­zeti Színházban: Rossini Olasz ne Algírban című nyi­tányát. Dvorak Hegedűver­senyét és Schumann IV. szimfóniáját szólaltatták meg. Az együttest Breitner Tamás vezényelte, közreműködött Gyermán István hegedűmű­vész. Nagy érdeklődés előzte meg a pécsiek vendégszerep­lését, ami alkalmasint nem a kimagasló nézőszámban mutatkozott meg, hanem ab­ban a várakozással és kí­váncsisággal teli atmoszférá­ban, ami a hétfői koncertet jellemezte. Éppen ezért némi csalódást jelentett az est. ki­csit többet vártunk. Már a Rossini-nyitány sejteni en­gedte. hogy dinamikailag kevésbé lesz merész és meggyőző a zenekar, mint az a művekből megengedhető volna — az Olasz nő Algír­ban című kompozíció jó tempói, ritmikai karaktere önmagában kevés volt az igazán erőteljes tolmácsolás­hoz. Hasonló problémák je­lentkeztek a Hegedűverseny megszólaltatásakor is, ami­hez még a szóló és a kíséret közötti apró pontatlanságok is hozzájárultak. Gyermán István nagy érdeme, hogy ezt a ritkán játszott, kevés­bé ismert Dvorak-koncerlet műsorra tűzte (a bemutatója épp száz éve volt, Prágában), szívesen hallgatta a miskolci közönség is. Interpretációjá­nak értékét viszont jelentő­sen csökkentette, hogy itt-ott technikailag elbizonytalano­dott, s frazeálásban, a témák értelmezésében nem tudott ellentállni néhány modoros megoldás kísértésének. A befejezésül előadott Schumann-szimfónia előnyö­sebb képet rajzolt a Pécsi Filharmonikus Zenekarról. Kidolgozottabban, fegyelme­zettebben szólt az együttes, s dinamikailag is jóval ár­nyaltabb volt, mint az előző két mű esetében. Pontosan es szépen szólt a Romanze tétel oboa-gordonka kettőse. Breit­ner Tamás, aki addig is igen tárgy szerűen vezényelt, most sem dirigálta „túl” a miiben rejlő szenvedélyeket, s nagy önállóságot biztosított a ze­nekarnak. D. Szabó Ede a kabalababa is kik&ndikált a táskából. És hát az is igaz, még csak tanulók. Jelenet a harisnyaosztály­ról : — Hároméves kisfiúnak ha­risnyanadrágot? Ezt a három­félét tudom ajánlanj. Ahány éves, annyi a száma. Három­évesnek hármast. A magyarázat nekünk szólt. Az okvetetlenkedő kérdés vi­szont bármelyik pillanatban elhangozhatott volna egy bár­milyen boltban. — Nem túl kicsi ez? — Sajnos, az ipar ... így gyúrt, ekkora méretkülönb­séggel ... A versenyzők szinte min­dent tudtak. Csak úgy röp­ködtek az anyagnevek. Ez még az iskola hatása. Aligha­nem idő kell, amíg megtanul­ják. a vásárlót közérthetően kell eligazítani. Ez nedvszívó, ez szellős, azt nem kell va­salni. Ennek az ára olcsó, -íz drágább, de praktikusabb. A tanulóknak verseny, a ta­nárokból, szakemberekből ól ló zsűrinek tapasztalás is volt ez a tegnapi nap. Nekünk, leen­dő náluk vásárlóknak ped'g talán egy kis remény, akik majd nem felejtik el később sem, hogy a vásárló ember Hogy a tíz szakmában uk mennek tovább? Ma délután lesz az eredményhirdetés (cs. a.) Bűvésziskola Eladó-tanulók Irodalmi előadások 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom