Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
1983. Január 19., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Csak én tudom, mit ékem ... Vendégkönyvben lapozgatva Szép napok az Olefinben „Január 5-én két civil ruhás nyomozó hozott egy nevemre szóló idézést, amely szerint másnap jelentkeznem kellett a rendőrkapitányságon. Rögtön tudtam, miről van szó. Bementem anyukámhoz a munkahelyére és mindent elmondtam. ű nagyon elkeseredett ...” Nem tudom, miért tetiem Magas, vékony srác ül a Miskolci Gyermekvédő Intézet, a „gyivi” igazgatói szobájának egyik foteljében. Meg- illetődés nélkül válaszol kérdéseinkre, mondatait meggondoltan, pontosan formázza. Sötétkék zakót, pulóvert, fehér inget, világos nadrágot, pár napja használt „Alföldi" cipőt visel. A lábbeli száma 43-as, de ez majd a későbbiekben lesz fontos... — Miért tetted? — Egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Az elmúlt év augusztusában, a Kellner Sándor utcai óvoda előtt sétálgattam. Egy váratlan ötlet alapján, nem értem, hogyan pattanhatott ki a fejemből, egy mellékhelyiség ablakán keresztül bemásztam az épületbe. Ma már nem emlékszem pontosan, mit hoztam akkor el. Több napon keresztül álmatlanul vártam, jönnek-e értem? Nem történt semmi. Aztán, mintha egy betegség hatalmasodott volna el rajtam, újra és újra elindultam, hogy valahová betörjek. Biztos voltam benne, egyszer rendőrkézre kerülök. Nagyon féltem. Ezért januárban már befejeztem... Vártam és féltem. v... — Mi szükséged Volt • a pénzre? Nem kaptál enni, vagy nem volt elegendő ruhád ? Gyakran és okkal marasztalják el az építőket, ezért ne vonjuk meg tőlük az elismerést sem, ha arra joggal rászolgáljak. Jól halad ugyanis az országos tatarozási program. Az előirányzat szerint a hatodik ötéves terv első két évében, vagyis 19tll—f!2-ben az országban 40 ezer lakást kellett felújítaniuk, s további 24 ezret korszerűsíteniük. A még nem végleges mérleg: a jelzett 40 ezer otthon valóban megújult és. ismét a birtokukba vehették a lakók, s több mint 25 ezer korábban nagyobbrészt komfort nélküli hajlék vált két esztendő alatt komfortos, vagy pedig összkomfortos hellyé. E száraz számok azt jelentik, hogy újból a régi patinájával büszkélkedik Eger, Győr, Szeged vagy éppen Szombathely városközpontja, az emberek ismét szívesen sétálnak az utcáin, s — ami még ennél is fontosabb — kezd megszűnni a lakosság eláramlása, a történelmi városrészek lakóinak .elöregedése. Vagyis újra megnőtt a belvárosi lakás ázsiója. Sok mindennek köszönhető, hogy idáig érhettünk. A legiontosabbal kezdve: amíg az ötödik ötéves tervben „csak” 30 milliárd forintot tudtunk költeni a tatarozásokra, a hatodikban már 47 milliárd a program. Ez még az emelkedő árakat tekintve is látványos növekménynek számít! Bár igazán nem vagyunk bővében a pénznek, az állam más vonatkozásban sem szűkmarkú. Még 1001-ben döntés született például arról, hogy azok az építőipari szervezetek, amelyek a lakóházak épségének megőrzésével, illetve komfortosabbá tételével foglalkoznak, 601 millió forint fejlesztési támo— Erről szó sem volt. Édesanyám megfelelően gondoskodott a testvéremről és rólam is. Még azt is megengedte, hogy kinőtt ruháimat az ócskapiacon eladjam. így nem tűnt fel neki, hogy pénz van a zsebemben. — De tizenötezer forint már olyan összeg, amely feltétlenül szemet szúr . .. — Igen, azt a Dayka Gábor utcai sporthivatalból vittem el. Am azt úgy eldugtam, hogy édesanyám még véletlenül sem bukkanhatott rá. Még akkor is volt belőle, amikor a rendőrök házkutatást tar-- tottak . .. — Mire költötted? — Üj ruhákat, kazettákat vásároltam belőle. Nagyzási mániám volt. Többet akartam mutatni, mint amennvim volt. Nálunk az osztályban volt néhány srác, akiért kocsival jártak, s a legdrágább nyugati cuccokat hordták, japán magnetofonokkal dicsekedtek. A többség hozzájuk szeretett volna hasonlítani... A megtévesztő csizmaméret Ez a fiú a rendőrségi kihallgatások során összesen 22 rendbeli betörés elkövetését ismerte be. Az elmúlt év augusztusában kezdte, december utolsó előtti hetében fejezte be. 1983. január elsején ünnepelte 14. születésnapját, tehát bűncselekményeinek elkövetésekor még csak 13 éves volt. Törvényeink szerint — a 13 éves kor még gyermekkornak számít — kényszer- i ntékedés t, b ü n tetőeljárást nem szabad kezdeményezni ellene. ' — A betöréssorozatot több hónapon keresztül folytathatta. Miért nem bukkant korábban nyomára a rendőrség? gatást kaphatnak. Ebből már igénybe vehettek 350 milliót, amiből a tatarozási program meggyorsításához feltétlenül szükséges modern gépeket vásárolhattak. További egymilliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak az IKV-rk, a városgazdálkodási vállalatok és a költségvetési üzemek a többi között arra, hogy kiépíthessék a telephelyeiket (ilyen bázis nélkül sincs tatarozás!!, újabb átmeneti lakásokat hozzanak tető alá. hiszen sok öreg házat csak akkor lehet újjávarázsolni, ha egy időre kiköltöztetik a lakúkat. Ezzel még mindig nem teljes az állami segítség listája. De a további részletezés helyett szóljunk inkább arról, hogy a fejleményekben a gazdasági kényszer is közrejátszott. Az az igazán nem örvendetes tény, hogy a már mindenki előtt ismert.'gazdasági nehézségek miatt — mai- évek óta csak 180 milliárd forint körüli összeget tudunk költeni beruházásokra. Ez pedig minden érdekelt építőipari vezetőt meggondolásra ösztökélt. Még azt is, aki — ne féljünk kimondani — elég „nagy mellényben” járt-kelt néhány esztendeje, s válogathatott a sokféle építési lehetőség közül. Most ő is az agyába véste a régi mondást: Aki a kicsit nem becsüli, a. nagyot nem érdemli. Végül szóljunk a szemléletről is. Arról, hogy kezd elfogadottá. magától értetődő igazsággá válni, amit a párt Központi Bizottsága mondott, ki, még 1978 októberében: a felújítás-korszerűsítés sem alább való az új lakások építésénél. A legtöbb építőipari szervezet dolgozói ugyanis mind jobban megszeretik ezt a munkát. Még akkor is, ha — Az első betörések után azonnal, és nagy erőkkel kezdtük meg a vizsgálatot — válaszol Küblik Tivadar, a Miskolc városi és járási Rendőrkapttányság csoport - vezetője. — A helyszíneken talált nyomok felnőtt betörőre utaltak. A gyereK lábán minden esetben 43- as méretű csizma volt, az értéktárgyak utáni kutatást szinte ...szakszerűen” végezte el. Gyakran tokostól szakította be afc ajtókat, s ez a körülmény is felnőtt elkövetőre utalt. Nem titok, megszerveztük az óvodák, bölcsődék környékének figyelőszolgálatát is, önkéntes rendőrök bevonásával. Embereink késő este és éjszaka teljesítettek ott szolgálatot, míg a fiú minden esetben 18 és 20 óra között hatolt be az épületekbe. — Hogyan sikerült mégis a nyomára bukkanni? A lopott tárgyakat, híradástechnikai eszközöket egy kiskerereskedőn keresztül próbálta meg értékesíteni. Ezen a szálon jutottunk el végül a személyéhez. Becsületes ember szeretnék lenni „Itt, az intézetben jól megvagyok, de hiányzik a család, a megszokott otthonom.” — Most mi lesz? — Nem tudom. Már nagyon megbántam az egészet. Azt csak én tudom, mit éltem át, amíg értem jöttek a rendőrök. Hadd mondjam el, nagy lecke volt ez a számomra. Ha kiengednek az intézetből, mindenképpen becsületes ember szeretnék lenni. Udvardy József — ismerjük el —, sok nyűggel és gonddal jár a régi házakkal bajlódni. Bármennyit is mérgelődnek a tatarozás közben (hiszen mennyi váratlan helyzet adódhat elő ilyenkor!), a kőműveseket, ácsokat, villanyszerelőket is kárpótolja a megújuló épületek látványa, a régi és korábban kesergő lakók megkönnyebbülése. Szépítenénk persze, ha azt mondanánk, hogy e lakók virágesővel köszönik meg a munka befejeztél. Erről azért szó sincs! Még ha méltatjuk is az építőket, akkor is maradjunk realisták: bizony, a felújított, korszerűsített házakban is sok a hiánypótlás, akárcsak az új lakásoknál. S ennek nemcsak a hanyagság — időnként a lelkiismeretlenség — az oka, hanem az is. hogy sok tervező még nem nőtt fel igazán ehhez a nagy feladathoz. A feltárások, a diagnosztikai vizsgálatok még nem olyan alaposak, mint kellene, nem mindenütt halad még jól a tatarozás. Például Pécsett sem, pedig tudvalevő, hogy a 95 vidéki város közül ennek a pannon múltú megyeszékhelynek van a legnagyobb kiterjedésű történelmi belvárosa. Vagyis a tatarozás szempontjából nem egy város a sok közül! Éppen most kaptuk a hírt. hogy a pécsi Eleíántos-ház rekonstrukciójával elégedetlenek a helybeliek, mert ez sem akármilyen ház. Szinte minden pécsi ember tudja: ott Déryné is megszállt. Éppen, csak felvillantani tudtuk, mik miatt füstölgőnk, sőt, bosszankodunk még. Annak érzékeltetésére: a közvélemény nemcsak dicsér. Vár is. Többet, jobbat, mint idáig. M. U Képünkön a szálloda épülete Csaknem tapintható csend ül a hallban, ide nem érnek el a külső neszek, az utca zaja is kívül reked. Az ajtón bélül mögöttünk marad a kinti világot unalmas-szürkébe burkoló januári köd is. A recepció magas pultjánál az egyenruhás fiatal lány a mindig adódó adminisztráció fölé hajol, de egy pillanatot sem késik a vendéget fogadó udvariassággal. A szőnyeggel borított lépcsőkön haladva úgy tűnik, a falak, az emeleti folyosók is csenddel béleltek. Ilyentájt már a legkésőbben kelők is régen úton vannak, de még a gyomrukat legjobban szerető vendégek sem érkeztek meg a korai ebédre. Tízéves a Hotel Olefin és neve ez alatt az egy évtized alatt a vendéglátó és idegenforgalmi szakmában immár egyet jelent a város nevével. Kik foglalnak itt szállodai szobát, mi az, amiért eljön valaki egy fiatal városba, ahol közel sem kecsegtethetnek a városnéző séták olyan látnivalókkal, mint egy nagy. múltú városban? Az első vendégek a korszerű üzemek telepítésén, szerelésén dolgozó külföldi és hazai szakemberek voltak. A Tiszai Vegyi Kombinát azért építtetett szállodát, hogy megfelelő feltételeket biztosítson a kulcsfontosságú munkákban részt vevők számára. Jó elhelyezést, ellátást. Szép számmal találni ma is távoli országokból érkezett vendégeket egész éven át a Hotel Olefinben, a nagy beruházások elkészültével azonban a szakemberek száma fokozatosan csökkent. Akik még most is itt dolgoznak, mint például az egyik japán cég kis csapata, igen megbarátkoztak a várossal. Vezetőjük igen jól érzi magát a szállóban, nem titkolja: észrevétlenül múlik itt az idő, olyan számára az Olefin, mintha haza menne. Dél felé jár, megélénkül az étterem. Érkeznek a vendégek, akik körül bordó szmo- kingos pincérek sürgölődnek tányérokkal, tálcákkal egyensúlyozva az asztalok közt. — Tavaly több, mint tízezer vendégnek nyújtottunk szállást és ellátást, és közülük ötezer-kilencszáz külföldi volt — mutatja a gyors számvetést Lukács Tibor, a szálloda igazgatója. Ahhoz persze, hogy a vendégkönyv bejegyzéseit alaposabban átböngészhessük, több tolmácsot is kellett volna magunk mellé ültetni. (Hat, hét nyelven csak a legkivétele- sebbek tudnak írni, olvasni.) A távoli Pakisztán. India. Spanyolország fiainak elismerő soraiból, a franciák, a svájciak, a bolgárok, a len-, gyelek dicséreteiből egész estére való felolvasást lehelne tartani. Az ilyenfajta hiúság azonban igen messze áll a szálloda személyzetétől, hiszen nagyon jól tudják, menynyire más vendéget találni, fogadni, egy múlttal még alig rendelkező városban. Tőlük a szakma a többszörösét várja el felkészültségben, előzékenységben, hogy a patinás városokban dolgozó kollégák eredményeihez felzárkózhassanak. Vendégkönyvi bejegyzések hosszú füzére tanúsítja, mennyire élénken munkál itt á jó értelemben vett szakmai hiúság, a hajlongó szolgai alázkodástól mentes vendéglátói szellem. „Alaptalan gyanakvással jöttünk, jogos elégedettséggel távoztunk, a Hotel Olefin a maga klasszisában világszínvonalú.” Aki e sorokat írta, nem híve a túlzó udvariaskodásnak, ami pedig a tapasztalatait illeti: több kontinens, számtalan világváros szállodáiban is megfordult már. A tömören fogalmazott vélemény Sugár Andrástól származik. Némelyik oldalról a köszönő sorok alatt hosszú névsor: a Szegedi Ruhagyár dolgozóinak leninvárosi kirándulását, több. országos hírű művész- együttes borsodi tartózkodását tette emlékezetessé a kellemes környezet. Oldalakat lapozunk át: a számunkra megfejthetetlen Európa-szerte mind kevesebb házaspár nevel három, vagy ennél több gyermeket, igaz, ugyanakkor csökkent az egygyermekes családok száma is. A legtöbb házaspár két gyermeket vállal Magyarországon. a családok közel kétharmada kíván két gyermeket, míg más országokban legfeljebb csak a családok felé — az adatok abból a felmérésből származnak. amelyet a KSH végzett az ENSZ által kezdeményezett, átfogó népesedési vizsgálat keretében. A Statisztikai Kiadó gondozásában megjelent adatok azt mutatják, hogy — noha a családnagyság erősen csökkent. hiszen a múlt század utolsó évtizedeiben a nők átlagosan hat gyermeket szültek — rendre alacsonyabb a házasságban élő gyermektelen nők aránya. Míg harminc évvel ezelőtt a 35—39 éves nők közül 14 százaléknak nem volt gyermeke. jelenleg ez az arány alig 4—5 százalék. Viszoni egyre kevesebb nőnek van három. Illetve több gyermeke: 1949-ben a 35—39 éves korosztály 40 százalékának volt három, vagy több gyermeke, a nyolcvanas évek arab írásjelekkel rótt sorok alatt ennyi: „köszönjük”. A leghíresebb vendégek véleményei közül is szívesen emeljük ki Illés Endréét: „Ha rajtam állna, osztályon felülivé emelném a szállót — így érdemelné.” Ehhez csak any- nyit, ez a változtatás szerencsére nem szerepel sem az üzemeltető, sem a szálló vezetőinek tervei között. Az ilyen jónak ítélt színvonal tartása annál inkább. Elég az a három csillag is, amivel az Olefin rangját jelzik. Térjünk vissza oda, ahonnan indultunk, hogy miért is foglal valaki szobát egy leninvárosi szállodában, amikor a közeli környéken nem talál sem műemléki környezetet, sem egy nevezetesebb épületet, vagy szemet gyönyörködtető, csenddel hívogató arborétumot? Talál viszont szépülő parkokat. Télen-nyáron nyitva tartó műjégpályát, ahová mast már törzsvendégként járnak a környező.városokból is a hétvégeken. Sokan pedig mint tranzitutasok időznek el a városban, itt találnak kényelmet, pihenést a szállóban addig, amíg tovább nem indulnak Tapolcára. Lillafüredre, Hajdúszoboszlóra. Debrecenbe. Nagy József elejére ez az arány 19 százalékra esett vissza. Hazánkban — Európa más országaihoz hasonlóan — több gyermek születik a vidéki családokban, mint a fővárosiakban. A különbség különösen a 25—29 éves korosztálynál tapasztalható. Lakóhelytől függetlenül lényegesen több gyermek születik azokban a családokban, ahol a feleség nem dolgozik, s többet szülnek a mezőgazda- sági fizikai munkát végző nők. mint az ipari munkások. illetve á szellemi foglalkozásúak. A tudatos gyermekvállalás mindinkább tért hódít a házasságra lépők körében. A 40 évnél fiatalabb, férjezett nők közül 1958-ban hatvanegy százalék. 1977-ben hetvennyolc százalék tervezte meg a család nagyságát házasságkötésekor. A tudatos gyermekvállalás mértéke lényegesen nagyobb a fiatalok,' mint az idősebb nők körében. Két gyermeket a csa- ládtervező nők 72—73 százaléka. hármát tizenöt, egyet tizenkét százaléka szeretne. A gyermeket valamilyen ok miatt nem akaró nők száma az elmúlt években elenvésző volt. Negyvenezer felújított K$H-!e!íiiérés a népeseisrií
