Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

1983. Január 19., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Csak én tudom, mit ékem ... Vendégkönyvben lapozgatva Szép napok az Olefinben „Január 5-én két civil ruhás nyomozó hozott egy nevemre szóló idézést, amely szerint másnap jelentkeznem kellett a rendőrkapitányságon. Rög­tön tudtam, miről van szó. Bementem anyukámhoz a munkahelyére és mindent el­mondtam. ű nagyon elkese­redett ...” Nem tudom, miért tetiem Magas, vékony srác ül a Miskolci Gyermekvédő Inté­zet, a „gyivi” igazgatói szobá­jának egyik foteljében. Meg- illetődés nélkül válaszol kér­déseinkre, mondatait meg­gondoltan, pontosan formáz­za. Sötétkék zakót, pulóvert, fehér inget, világos nadrágot, pár napja használt „Alföldi" cipőt visel. A lábbeli száma 43-as, de ez majd a későbbi­ekben lesz fontos... — Miért tetted? — Egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Az elmúlt év augusztusában, a Kellner Sándor utcai óvoda előtt sé­tálgattam. Egy váratlan öt­let alapján, nem értem, ho­gyan pattanhatott ki a fe­jemből, egy mellékhelyiség ablakán keresztül bemásztam az épületbe. Ma már nem em­lékszem pontosan, mit hoztam akkor el. Több napon keresz­tül álmatlanul vártam, jön­nek-e értem? Nem történt semmi. Aztán, mintha egy be­tegség hatalmasodott volna el rajtam, újra és újra elindul­tam, hogy valahová betörjek. Biztos voltam benne, egy­szer rendőrkézre kerülök. Nagyon féltem. Ezért január­ban már befejeztem... Vár­tam és féltem. v... — Mi szükséged Volt • a pénzre? Nem kaptál enni, vagy nem volt elegendő ru­hád ? Gyakran és okkal marasz­talják el az építőket, ezért ne vonjuk meg tőlük az elisme­rést sem, ha arra joggal rá­szolgáljak. Jól halad ugyan­is az országos tatarozási prog­ram. Az előirányzat szerint a hatodik ötéves terv első két évében, vagyis 19tll—f!2-ben az országban 40 ezer lakást kellett felújítaniuk, s továb­bi 24 ezret korszerűsíteniük. A még nem végleges mérleg: a jelzett 40 ezer otthon való­ban megújult és. ismét a bir­tokukba vehették a lakók, s több mint 25 ezer korábban nagyobbrészt komfort nélküli hajlék vált két esztendő alatt komfortos, vagy pedig össz­komfortos hellyé. E száraz számok azt jelen­tik, hogy újból a régi pati­nájával büszkélkedik Eger, Győr, Szeged vagy éppen Szombathely városközpontja, az emberek ismét szívesen sé­tálnak az utcáin, s — ami még ennél is fontosabb — kezd megszűnni a lakosság eláramlása, a történelmi vá­rosrészek lakóinak .elörege­dése. Vagyis újra megnőtt a belvárosi lakás ázsiója. Sok mindennek köszönhe­tő, hogy idáig érhettünk. A legiontosabbal kezdve: amíg az ötödik ötéves tervben „csak” 30 milliárd forintot tudtunk költeni a tatarozá­sokra, a hatodikban már 47 milliárd a program. Ez még az emelkedő árakat tekintve is látványos növekménynek számít! Bár igazán nem vagyunk bővében a pénznek, az állam más vonatkozásban sem szűkmarkú. Még 1001-ben döntés született például ar­ról, hogy azok az építőipari szervezetek, amelyek a lakó­házak épségének megőrzé­sével, illetve komfortosabbá tételével foglalkoznak, 601 millió forint fejlesztési támo­— Erről szó sem volt. Édes­anyám megfelelően gondos­kodott a testvéremről és ró­lam is. Még azt is megenged­te, hogy kinőtt ruháimat az ócskapiacon eladjam. így nem tűnt fel neki, hogy pénz van a zsebemben. — De tizenötezer forint már olyan összeg, amely fel­tétlenül szemet szúr . .. — Igen, azt a Dayka Gábor utcai sporthivatalból vittem el. Am azt úgy eldugtam, hogy édesanyám még véletle­nül sem bukkanhatott rá. Még akkor is volt belőle, amikor a rendőrök házkutatást tar-- tottak . .. — Mire költötted? — Üj ruhákat, kazettákat vásároltam belőle. Nagyzási mániám volt. Többet akartam mutatni, mint amennvim volt. Nálunk az osztályban volt néhány srác, akiért kocsival jártak, s a legdrágább nyu­gati cuccokat hordták, japán magnetofonokkal dicseked­tek. A többség hozzájuk sze­retett volna hasonlítani... A megtévesztő csizmaméret Ez a fiú a rendőrségi ki­hallgatások során összesen 22 rendbeli betörés elkövetését ismerte be. Az elmúlt év au­gusztusában kezdte, decem­ber utolsó előtti hetében fe­jezte be. 1983. január elsején ünnepelte 14. születésnapját, tehát bűncselekményeinek el­követésekor még csak 13 éves volt. Törvényeink szerint — a 13 éves kor még gyermek­kornak számít — kényszer- i ntékedés t, b ü n tetőeljárást nem szabad kezdeményezni ellene. ' — A betöréssorozatot több hónapon keresztül folytat­hatta. Miért nem bukkant ko­rábban nyomára a rendőrség? gatást kaphatnak. Ebből már igénybe vehettek 350 milliót, amiből a tatarozási program meggyorsításához feltétlenül szükséges modern gépeket vásárolhattak. További egymilliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak az IKV-rk, a városgazdálkodási vállala­tok és a költségvetési üzemek a többi között arra, hogy ki­építhessék a telephelyeiket (ilyen bázis nélkül sincs ta­tarozás!!, újabb átmeneti la­kásokat hozzanak tető alá. hi­szen sok öreg házat csak ak­kor lehet újjávarázsolni, ha egy időre kiköltöztetik a la­kúkat. Ezzel még mindig nem tel­jes az állami segítség listája. De a további részletezés he­lyett szóljunk inkább arról, hogy a fejleményekben a gaz­dasági kényszer is közreját­szott. Az az igazán nem ör­vendetes tény, hogy a már mindenki előtt ismert.'gazda­sági nehézségek miatt — mai- évek óta csak 180 milliárd fo­rint körüli összeget tudunk költeni beruházásokra. Ez pedig minden érdekelt építő­ipari vezetőt meggondolásra ösztökélt. Még azt is, aki — ne féljünk kimondani — elég „nagy mellényben” járt-kelt néhány esztendeje, s válogat­hatott a sokféle építési lehe­tőség közül. Most ő is az agyába véste a régi mondást: Aki a kicsit nem becsüli, a. nagyot nem érdemli. Végül szóljunk a szemlé­letről is. Arról, hogy kezd el­fogadottá. magától értetődő igazsággá válni, amit a párt Központi Bizottsága mondott, ki, még 1978 októberében: a felújítás-korszerűsítés sem alább való az új lakások épí­tésénél. A legtöbb építőipari szervezet dolgozói ugyanis mind jobban megszeretik ezt a munkát. Még akkor is, ha — Az első betörések után azonnal, és nagy erőkkel kezdtük meg a vizsgálatot — válaszol Küblik Tivadar, a Miskolc városi és járási Rendőrkapttányság csoport - vezetője. — A helyszíne­ken talált nyomok felnőtt betörőre utaltak. A gyereK lábán minden esetben 43- as méretű csizma volt, az értéktárgyak utáni kutatást szinte ...szakszerűen” végez­te el. Gyakran tokostól sza­kította be afc ajtókat, s ez a körülmény is felnőtt elkö­vetőre utalt. Nem titok, meg­szerveztük az óvodák, bölcső­dék környékének figyelőszol­gálatát is, önkéntes rendőrök bevonásával. Embereink ké­ső este és éjszaka teljesítet­tek ott szolgálatot, míg a fiú minden esetben 18 és 20 óra között hatolt be az épületek­be. — Hogyan sikerült mégis a nyomára bukkanni? A lopott tárgyakat, hír­adástechnikai eszközöket egy kiskerereskedőn keresztül próbálta meg értékesíteni. Ezen a szálon jutottunk el végül a személyéhez. Becsületes ember szeretnék lenni „Itt, az intézetben jól meg­vagyok, de hiányzik a család, a megszokott otthonom.” — Most mi lesz? — Nem tudom. Már nagyon megbántam az egészet. Azt csak én tudom, mit éltem át, amíg értem jöttek a rend­őrök. Hadd mondjam el, nagy lecke volt ez a számom­ra. Ha kiengednek az inté­zetből, mindenképpen becsü­letes ember szeretnék lenni. Udvardy József — ismerjük el —, sok nyűg­gel és gonddal jár a régi há­zakkal bajlódni. Bármennyit is mérgelődnek a tatarozás közben (hiszen mennyi vá­ratlan helyzet adódhat elő ilyenkor!), a kőműveseket, ácsokat, villanyszerelőket is kárpótolja a megújuló épüle­tek látványa, a régi és koráb­ban kesergő lakók meg­könnyebbülése. Szépítenénk persze, ha azt mondanánk, hogy e lakók vi­rágesővel köszönik meg a munka befejeztél. Erről azért szó sincs! Még ha méltatjuk is az építőket, akkor is ma­radjunk realisták: bizony, a felújított, korszerűsített há­zakban is sok a hiánypótlás, akárcsak az új lakásoknál. S ennek nemcsak a hanyagság — időnként a lelkiismeretlen­ség — az oka, hanem az is. hogy sok tervező még nem nőtt fel igazán ehhez a nagy feladathoz. A feltárások, a diagnosztikai vizsgálatok még nem olyan alaposak, mint kellene, nem mindenütt ha­lad még jól a tatarozás. Pél­dául Pécsett sem, pedig tud­valevő, hogy a 95 vidéki vá­ros közül ennek a pannon múltú megyeszékhelynek van a legnagyobb kiterjedésű tör­ténelmi belvárosa. Vagyis a tatarozás szempontjából nem egy város a sok közül! Éppen most kaptuk a hírt. hogy a pécsi Eleíántos-ház rekonst­rukciójával elégedetlenek a helybeliek, mert ez sem akár­milyen ház. Szinte minden pécsi ember tudja: ott Déry­né is megszállt. Éppen, csak felvillantani tudtuk, mik miatt füstölgőnk, sőt, bosszankodunk még. An­nak érzékeltetésére: a közvé­lemény nemcsak dicsér. Vár is. Többet, jobbat, mint idáig. M. U Képünkön a szálloda épülete Csaknem tapintható csend ül a hallban, ide nem érnek el a külső neszek, az utca za­ja is kívül reked. Az ajtón bélül mögöttünk marad a kinti világot unalmas-szür­kébe burkoló januári köd is. A recepció magas pultjá­nál az egyenruhás fiatal lány a mindig adódó admi­nisztráció fölé hajol, de egy pillanatot sem késik a ven­déget fogadó udvariassággal. A szőnyeggel borított lépcső­kön haladva úgy tűnik, a fa­lak, az emeleti folyosók is csenddel béleltek. Ilyentájt már a legkésőbben kelők is régen úton vannak, de még a gyomrukat legjobban szerető vendégek sem érkeztek meg a korai ebédre. Tízéves a Hotel Olefin és neve ez alatt az egy évtized alatt a vendéglátó és ide­genforgalmi szakmában im­már egyet jelent a város ne­vével. Kik foglalnak itt szállodai szobát, mi az, amiért eljön valaki egy fiatal városba, ahol közel sem kecsegtethet­nek a városnéző séták olyan látnivalókkal, mint egy nagy. múltú városban? Az első vendégek a korsze­rű üzemek telepítésén, sze­relésén dolgozó külföldi és hazai szakemberek voltak. A Tiszai Vegyi Kombinát azért építtetett szállodát, hogy megfelelő feltételeket bizto­sítson a kulcsfontosságú munkákban részt vevők szá­mára. Jó elhelyezést, ellátást. Szép számmal találni ma is távoli országokból érkezett vendégeket egész éven át a Hotel Olefinben, a nagy be­ruházások elkészültével azon­ban a szakemberek száma fo­kozatosan csökkent. Akik még most is itt dolgoznak, mint például az egyik japán cég kis csapata, igen megba­rátkoztak a várossal. Vezető­jük igen jól érzi magát a szállóban, nem titkolja: ész­revétlenül múlik itt az idő, olyan számára az Olefin, mintha haza menne. Dél felé jár, megélénkül az étterem. Érkeznek a vendé­gek, akik körül bordó szmo- kingos pincérek sürgölődnek tányérokkal, tálcákkal egyen­súlyozva az asztalok közt. — Tavaly több, mint tíz­ezer vendégnek nyújtottunk szállást és ellátást, és közü­lük ötezer-kilencszáz külföldi volt — mutatja a gyors szám­vetést Lukács Tibor, a szál­loda igazgatója. Ahhoz persze, hogy a ven­dégkönyv bejegyzéseit alapo­sabban átböngészhessük, több tolmácsot is kellett volna ma­gunk mellé ültetni. (Hat, hét nyelven csak a legkivétele- sebbek tudnak írni, olvasni.) A távoli Pakisztán. India. Spanyolország fiainak elis­merő soraiból, a franciák, a svájciak, a bolgárok, a len-, gyelek dicséreteiből egész es­tére való felolvasást lehelne tartani. Az ilyenfajta hiúság azonban igen messze áll a szálloda személyzetétől, hi­szen nagyon jól tudják, meny­nyire más vendéget találni, fogadni, egy múlttal még alig rendelkező városban. Tőlük a szakma a többszörösét vár­ja el felkészültségben, elő­zékenységben, hogy a patinás városokban dolgozó kollégák eredményeihez felzárkózhas­sanak. Vendégkönyvi bejegy­zések hosszú füzére tanúsítja, mennyire élénken munkál itt á jó értelemben vett szakmai hiúság, a hajlongó szolgai alázkodástól mentes vendég­látói szellem. „Alaptalan gyanakvással jöttünk, jogos elégedettséggel távoztunk, a Hotel Olefin a maga klasszisában világszín­vonalú.” Aki e sorokat írta, nem hí­ve a túlzó udvariaskodásnak, ami pedig a tapasztalatait il­leti: több kontinens, számta­lan világváros szállodáiban is megfordult már. A tömören fogalmazott vélemény Sugár Andrástól származik. Némelyik oldalról a köszö­nő sorok alatt hosszú névsor: a Szegedi Ruhagyár dolgozói­nak leninvárosi kirándulását, több. országos hírű művész- együttes borsodi tartózkodá­sát tette emlékezetessé a kel­lemes környezet. Oldalakat lapozunk át: a számunkra megfejthetetlen Európa-szerte mind keve­sebb házaspár nevel három, vagy ennél több gyermeket, igaz, ugyanakkor csökkent az egygyermekes családok száma is. A legtöbb házas­pár két gyermeket vállal Ma­gyarországon. a családok kö­zel kétharmada kíván két gyermeket, míg más orszá­gokban legfeljebb csak a csa­ládok felé — az adatok ab­ból a felmérésből származ­nak. amelyet a KSH végzett az ENSZ által kezdeménye­zett, átfogó népesedési vizs­gálat keretében. A Statisztikai Kiadó gon­dozásában megjelent adatok azt mutatják, hogy — noha a családnagyság erősen csök­kent. hiszen a múlt század utolsó évtizedeiben a nők átlagosan hat gyermeket szültek — rendre alacso­nyabb a házasságban élő gyermektelen nők aránya. Míg harminc évvel ezelőtt a 35—39 éves nők közül 14 százaléknak nem volt gyer­meke. jelenleg ez az arány alig 4—5 százalék. Viszoni egyre kevesebb nőnek van három. Illetve több gyerme­ke: 1949-ben a 35—39 éves korosztály 40 százalékának volt három, vagy több gyer­meke, a nyolcvanas évek arab írásjelekkel rótt sorok alatt ennyi: „köszönjük”. A leghíresebb vendégek véleményei közül is szívesen emeljük ki Illés Endréét: „Ha rajtam állna, osztályon felü­livé emelném a szállót — így érdemelné.” Ehhez csak any- nyit, ez a változtatás szeren­csére nem szerepel sem az üzemeltető, sem a szálló ve­zetőinek tervei között. Az ilyen jónak ítélt színvonal tartása annál inkább. Elég az a három csillag is, amivel az Olefin rangját jelzik. Térjünk vissza oda, ahon­nan indultunk, hogy miért is foglal valaki szobát egy le­ninvárosi szállodában, ami­kor a közeli környéken nem talál sem műemléki környe­zetet, sem egy nevezetesebb épületet, vagy szemet gyö­nyörködtető, csenddel hívo­gató arborétumot? Talál viszont szépülő par­kokat. Télen-nyáron nyitva tartó műjégpályát, ahová mast már törzsvendégként járnak a környező.városokból is a hétvégeken. Sokan pedig mint tranzit­utasok időznek el a városban, itt találnak kényelmet, pihe­nést a szállóban addig, amíg tovább nem indulnak Tapol­cára. Lillafüredre, Hajdúszo­boszlóra. Debrecenbe. Nagy József elejére ez az arány 19 szá­zalékra esett vissza. Hazánkban — Európa más országaihoz hasonlóan — több gyermek születik a vi­déki családokban, mint a fővárosiakban. A különbség különösen a 25—29 éves kor­osztálynál tapasztalható. La­kóhelytől függetlenül lénye­gesen több gyermek születik azokban a családokban, ahol a feleség nem dolgozik, s többet szülnek a mezőgazda- sági fizikai munkát végző nők. mint az ipari munká­sok. illetve á szellemi foglal­kozásúak. A tudatos gyermekvállalás mindinkább tért hódít a há­zasságra lépők körében. A 40 évnél fiatalabb, férjezett nők közül 1958-ban hat­vanegy százalék. 1977-ben hetvennyolc százalék tervez­te meg a család nagyságát házasságkötésekor. A tudatos gyermekvállalás mértéke lé­nyegesen nagyobb a fiatalok,' mint az idősebb nők köré­ben. Két gyermeket a csa- ládtervező nők 72—73 száza­léka. hármát tizenöt, egyet tizenkét százaléka szeretne. A gyermeket valamilyen ok miatt nem akaró nők száma az elmúlt években elenvésző volt. Negyvenezer felújított K$H-!e!íiiérés a népeseisrií

Next

/
Oldalképek
Tartalom