Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 11. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. Január 14., péntek Képzőművészeink éves számvetése Reflexiók a területi ülés után A Magyar Képző- és Iparin űvészek Szövetsége Északmagyarországi területi Szervezete a napokban tartotta éves területi ülését, amelyen visszatekintett — Mazsaroff Miklós művészeti titkár beszámolója alapján — az 1982- es esztendőben végzett munkára és megvitatta a most kezdődött év néhány fontos feladatát gondját. A beszámoló igen alapos volt, részletesen szólt a három megyét felölelő terület képző- művészeti kiállítás eredményeiről, kiemelve a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójához kapcsolódó tárlatokat, szólt a tagság munkaellátottságáról, a megbízásokról, a szocialista szerződésekről, a külföldi társszervekkel fennállott kapcsolatokról és a szervezet belső életéről. Ezeket itt most részletezni szükségtelen, hiszen az elmúlt év során minden jelentősebb eseményről lapunk is hírt adott. A beszámoló második része az 1983- as munkatervet ismertette, amelynek tíz pontja lényegében átfogja a területen élő képzőművészek alkotói munkásságát, egzisztenciális kérdéseinek megoldását, valamint a tagság közéleti feladatainak jelentős részét célzó elképzeléseidet. Rendkívül érdekesen alakult a beszámolót követő tanácskozás. Jóllehet, magát az éves munkáról szóló beszámolót és az idei tervet egészében minden résztvevő, illetve felszólaló elfogadta, ami azt is jelenti, hogy a leglényegesebb kérdésekben nagyon is egyetértenek Borsod, Heves és Nógrád képzőművészei, a gondolatcserék középpontjában két igen fontos kérdés állott. Az egyik a kiállítások rendezése körüli gondok körül csúcsosodott ki, a másik pedig az ez idén várhatóan megalakítható alkotói közösségek sok-sok gondját próbálta körüljárni. Ez a két kérdés váltott ki igen termékeny és mélyenszántó vitát, s ezért érdemes külön szólni róluk. Mint a jelentés is tükrözte, s mint az a jelenlevők, elfogadták, igen sikeresnek minősíthető a salgótarjáni tavaszi tárlat, az ott megrendezett rajzbiennálé, a hatvani magyar tájak biennálé és az egri akvarellbiennálé, az utóbbi rendezése nem volt gondok nélkül való. Jóllehet, Eger nem Borsodban van és hasonló esetről a megyében nem tudunk, a résztvevők felháborodással hallgatták az egyik egri művész beszámolóját, amely szerint a biennálé alacsony látogatottságának fő oka, hogy az a szerv, amely kölcsönadta termét a biennálé megrendezésére (a színház, ahol rendszeresen tartják, ugyanis átépítés alatt áll), olyan horribilis bérleti díjat kórt, hogy mindössze tíz napig tudták nyitva tartani, s így is hetvenezer forint bért keltett fizetni. Ez szögesen ellentmond a képzőművészeti kultúra támogatásának. a közművelődés segítésének és teljesen lehetetlen helyzetet teremt. Szerencsére, Borsodban, mint írtuk, ilyen példa még nem volt, s reméljük, nem is lesz. A kiállítások témaköréhez tartozik, hogy területünkön még nem ütötte fel a fejét és nem harapódzott el a művészeti törekvések rovására a „gazdaságosság” az alkotóknál, mint ez országosan tapasztalható, illetve nagyon sokfelé felbukkan, hanem az itteni művészek éppen a művészet és a gazdaságosság összefüggéseiben jelentkező túlzásokra elkötelezett alkotásokkal reflektálnak. Ügyanakkor tagadhatatlan a kiállító művészek sok anyagi gondja is, mert egyik fontos feltétele a kiállítások rendezhetőségének, a művész érdekeltsége. Amikor egy festő súlyos tízezreket kell, hogy egy kamarakiállításba is belefektessen és attól sem érkötési, sem anyagi sikereket nem várhat, sőt képeinek rongálódása igen reális veszély, a nagy számban megrendezett vidéki kiállításon elenyésző a nézettség is, sokan okkal riadnak vissza a meghívásoktól, a kiállítások rendezésétől. Ezen mindenképpen változtatni kellene. Mérleg Kiadás, bevétel. Számok, tételek, te'rvek és tények. Egyensúlyban vannak? Ha az ország adatait nézem, némiképp a negatívum felé billen a mutató, a mérleg nyelve. Ha egy-egy család, egy-egy ember végelszámolásába lapozhatok bele, hol nagyobb kilendülést olvashatok le a negatív tartományból, hol biztató pozitívum ötlik szemembe. Mérleg. Át- meg átjárja napi gondolatainkat. Mert mérlegre tesszük családi és állami kasszánkat,, mérlegre tesszük sikereinket és bukásainkat, mérlegre tesszük álmainkat és lehetőségeinket, mérlegre tesszük önmagunkat, életünket. És a mérleg nem csalhat! Ez a mérleg — társadalmi méretekben —, már több mint huszonöt éve hitelesen működik. És hitelesen kell működjön mindennapjainkban, amikor cipőt veszünk a gyermeknek, hétvégi házat építünk a családnak, születésnapi vacsorát főzünk egymásnak, vagy ha szeretetet viszonzunk szerettüniknek. Hogy néha kevesebbet kapok, amennyit veszek, vagy többet várhatok, amennyit reméltem.... mindez kiegyenlítődik, egyensúlyba kerül, ha okos gondossággal és becsülettel porciózom lehetőségeimet. Becsülettel, mondom, hogy azokhoz Is szóljak, akik csak a puszta nyereséget, a viszonzás nélküli adományt, ajándékot, munka nélkül, vagy kevesebb munkával megszerzett ellenértéket is elvárják. Vannak még ilyenek és ők is készítenek mérleget. De ez a mérleg soha, senkinek nem lehet mérvadó, soha senki nem hitelesítheti ! Vannak számok, melyeket soha nem tudunk leírni, vannak dolgok, miket soha nem lehet statisztikákba bújtatni. Mert még csak kódjelekkel sem tudjuk kifejezni az áldozatvállalást, a becsületet, a szorgalmat..., ám mégis számítunk ezekre az „adatokra” is. Számított az új esztendő költségvetési tervezete is. „Az 1983. évi terv és költségvetés igényes feladatokat tükröz: megköveteli, de meg is engedi minden embernek, minden kollektívának, termelőközösségnek, hogy osztozzon saját korának cselekvéseiben.” Megköveteli, de meg is engedi ... a mérlegelést, a jobbító akaratot, a becsületes munkát, hogy korunkhoz, nemzetünkhöz méltó múltat hagyjunk jövendőnkre. Szendrei Lőrinc A kiállítások rendezésének nehézségein, illetve az ezzel kapcsolatos érdekeltségen kívül a másik kiemelkedő gondolatkör — mint jeleztem — az alkotóközösség létrehozása volt. Ebben az ügyben még sokféle tájékozatlansággal találkoztak a résztvevők, másfajta előzetes információt adott a szövetség Budapestről jött képviselője, másat a megyei tanács munkatársa. A lényeg viszont az, hogy a közeli hetekben várható a minisztérium részéről az alkotóközösségi irányelvek közzététele és nem tűr halasztást azok szervezése. Ezek az alkotóközösségek, vagy egy nagyobb alkotóközösség a képzőművészek munkáinak jogszerű árusítását szervezhetné meg, és az elkövetkező időszak várható nehezebb gazdasági körülményei között a művészek egzisztenciális gondjainak megoldásában nyújtana hathatós segítséget. Sürgős lenne a vonatkozó jogszabályok mielőbbi jó ismerete és az okos szervezés, nehogy ügyeskedő, kufárkodó emberek kezükbe kaparintva a kezdeményezést, a művészek alkotó közösségét „lekörözzék”. Természetesen. nemcsak ezekről a kérdésekről volt szó a tanácskozáson, mint azt már jeleztük, hanem nagyon részletes éves számvetésről, és a munkatervben is az alkotó közösség létrehozásának szükségességén kívül újabb szocialista szerződések kötéséről, ideológiai továbbképzésekről, különböző patronáló feladatokról, pályázatokról, egyéb, az alkotó művész közéleti tevékenységéhez tartozó cselekvéséről is szó esett. Azonban a kiállítások rendezése körüli nehézségek és az előbbnelépés reményével kecsegtető alkotóközösség témaköre természetszerűen talált nagyobb visszhangra és vert szélesebb hullómpkat, mint az egyéb, korábban is jelen volt és rendszeresen visszatérő feladatok sora. Cbenedck) Ma éjjel a képernyőn: Nyitott ház Budapesti trilógia címmel keidte el néhány hete a Magyar Televízió Vészi Endre műveinek sorozatát, illetve három újabb tévéműve bemutatását. Most Gábor Pál rendezésében a Nyitott ház cimű tévéjátékot láthatjuk az első műsorban, ma éjjel 22.30-tól. E játékban egy jellegzetesen pesti, többszörös társbérleti lakás lakóinak mindennapjai, indulatai, vágyai adnak hátteret egy különös nőalak köré. Igazi emberi dráma bontakozik ki előttünk, Szabó Éva, Páger Antal (ők ketten láthatók a képen), Gálffi László, Benkő Gyula, Makay Sándor, Inke László, Pártos Erzsi, Tyll Attila és több más színész játékából. Pályázati felhívás Az Állami Balett Intézet a hivatásos együttesek utánpótlására az 1983/84-es tanévben néptáncos-képzést indít. Felvételre jelentkezhetnek azok a lányok és fiúk, akik az 1982/83-as tanévben fejezik be az általános iskola 8. osztályát, és kedvet éreznek a táncos pálya iránt. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek: időpontjáról és követelményeiről az Állami Balett Intézet írásban értesíti az érdekelteket. A felvételi vizsgára jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodniuk. A tanulmányi idő négy év, a növendékek a szakképzéssel egyidejűleg gimnáziumi oktatásban is részesülnek. Tanulmányaik végeztével szakmai oklevelet és érettségi bizonyítványt kapnak. A jelentkezési kérelmet január 31—február 12. között a Balett Intézet címére (1061 Budapest, Népköztársaság útja 25.) kell eljuttatni. Találkozás egy fiatalemberrel Vasárnap van. A hét hetedik napja, amikor az ember kinyújtózhatja a hétköznapi menések-rohanások görcseit. Elengedheti magát. Heve- részhet, míg fő a finom ebéd, olvasgathat válogatósán, s egyáltalán élvezheti a „vasárnap gyönyörét”. Legszívesebben ki sem tenné a lábát a lakása ajtaján. Vasárnap van, s nyugtalan vagyok, ideges. Dolgozni kellene. s ez a belső szorítás mind összekeveredik a másik tudattal, hogy csak lazán lógni' kéne. És még itt van az este is: be kell vonatozni a nagyvárosba. Találkozásra hívott egy fiatalember. S ez már megint olyan, mintha a munkahelyére menne az ember... A találkozásra illik pontosan érkezni. így történik meg, kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást. Ezzel is. A találkozás helyszíne a Miskolci Nemzeti Színház játék- színi terme. Este hét órakor pontosan érkezik Tardy BaJegyzet fi •• •• Susu Nézem a múltkorában a televíziót, s érzem, hogy valami zavar, valami — a képsorokat figyelve is — egyfolytában motoszkál a fejemben. Pedig nem láttam semmi különösebbet, semmi felkavarót. Láttam egy budapesti gyermekklinikát, ahol a csupasz falakat a Képzőművészeti Főiskola vállalkozó szellemű növendékei élővé varázsolták. Mégpedig olyan módon — mint azt az tgyik nyilatkozó orvosprofesszor is hangsúlyozta —, hogy abban játékosság, szépség, derűsség nem nélkülözte a művészeti tehetséget (egyébként miért is nélkülözte volna, hiszen ezért kerültek be a főiskolára), még pontosabban szólva; az alkotó munkával együttjáró gondos odafigyelést... Megvan, mi az, ami zavar, ami beleúszik a képbe! Egy még korábban — hónapokkal ezelőtt sugárzott — televízióműsor, ahol is egy kecskeméti gyermek- orvosi rendelőt pásztázott végig a kamera, s bizony mondom, volt mit nézni, volt miben gyönyörködni. A falakon, az előzőleg kórházi szomorúságot árasztó. társat keres... . pőre fehér falakon megéledtek a Vízipók című magyar televíziós meserajzfilm figurái, és szálltak a buborékok, s velük szállt a székre letelepedett, kor- nyadt kedvű szülők és beijedt gyerekek fantáziája is, megfeledkezve arról, amikor is majd nyílik az ajtó és kiszólnak: Tessék befáradni...! ' Mint a riportból kiderült, ezeket a mesejeleneteket sem avatatlan kezek pingálták a falra, hanem a rajzfilmsorozat tényleges alkotói. Es most már, összevetvén magamban ezt a két filmet, határozottan érzem, mi az, ami arra késztet, hogy ezeket a sorokat leírjam. A miskolci gyermek- rendelők. Nem jártam ugyan végig valamennyit (szerencsére), de abban bizonyos vagyok, hogy ilyen jellegű kezdeményezéssel sehol nem találkoztam volna. És eszembe jut Süsü. Süsü sárkány kis műanyag figurája a mi lakóhelyünk szerint illetékes gyermek körzeti rendelő egyetlen dísze, a síró gyerekek megnyugvó reménysége, amibe szalmaszálként kapaszkodnak az injekció elől. . De ő is csak bent. a rendelőben tanyázik, kint a váróban viszont mindösz- ' sze egyetlen (gyermekeknek és felnőtteknek szánt?) látványosság adódik: egy falra szögezett prospektus a lassan ismét népbetegséggé váló hajtetű elleni védekezésről ... Süsü, és a gyerekek is bizonyára társat keresnének a rendelői magány ellen. S bizonyára nem játékok formájában (hiszen az higiéniai szempontból nem is megengedett, ezért a falfestések). hanem falra akasztható képek, meseposzterek, vagy akár festői, festési kezdeményezések formájában. S hogy a megkezdett kötőszónál maradjunk; ez bizonyára nem is a meglehetősen túlterhelt orvosi és védőnői hálózatban dolgozók feladata lenne, hanem nekünk, szülőké. Hiszen a lélek gyógyítása már kint. a váróban megkezdődik, s ez már a mi feladatunk is. Kérem, ha lehet, lessenek kezdeményezni... — keresztény — lázs színművész. Hát kezdhetjük... , A találkozásokkor általában jól kibeszélgetik magukat az emberek. Látszólag ea a mostani teljesen másként van, hiszen itt csak ő beszél. A szó szoros értelmében azt teszi. Hozzánk beszél, s ha szánk nem is nyílik szólásra, csak néhány perc kell, hogy nyilvánvalóvá váljék: itt tulajdonképpen jóízű társalgás folyik. Ha nem is szavakkal, de minduntalan „közbeszólunk”; kacajjal, szisszenéses „mosollyal”, hallható csenddel, tapsra mozduló tenyerekkel. Áz elmélyült némaságtól a kicsattanó nevetésig bejárjuk a lélek és a gondolat útjait. Hiszen: Karinthy Frigyes szól hozzánk... Ha nem is sűrűn, de az utóbbi években megadatott az a lehetősége az irodalom, a színház szerelmeseinek, hogy intim környezetben tanúja legyen egy-egy vállalkozó szellemű színész bemutatkozásának. Tardy Balázs Találkozás egy fiatalemberrel című Karinthy-estje e sorban méltán számíthat az elismerésre. Nem könnyű dolog (még ha másfél órai „incm- dási idő” adatik is) összeválogatni ennek az ízig-vérig huszadik századi nagy szellemnek a gondolataiból-írá- saiból egy műsort. Sokan próbálkoztak már ezzel, s Tardynak (meg feltehetően a rendező Galkó Balázsnak) sikerült a vállalkozás. Igen szerencsésen sorakoznak egymás után a Karinthy-írások, A jó tanuló feleitől a Találkozás egy fiatalemberrel- ig. Égy jól összeválogatott irodalmi anyag persze kevés a sikerhez. Hiszen adott a lehetőség bárki előtt: kezébe veszi a köteteket — mondjuk éppen vasárnap —. s elolvassa a szövegeket. Tardy Balázs előadói estjének nagy erénye, sikerének titka (igen egyszerű): nem ad elő (nem ad el) semmit: elolvasta helyettünk az írásokat, s ezeket úgy mondja el előttünk- közöttünk, hogy megelevenednek a gondolatok. Ez minden bizonnyal azért van: mert Tardy Balázs jó „rokona” az abszurdnak: Karinthy tréfát nem ismerő humorának. Vasárnap este volt. A találkozás • véget ért. S a helyszínről távozva elmúlt minden „kínom”. Minden otthoni ■ henyélésnél hasznosabban megpihentetett ez a találkozás ezzel a fiatalemberrel. Jó érzéssel ajánlom mindenkinek ... (fc n. j.)
