Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
MMÉur ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 r 1982. december ti., szombat A kamera mögött felmetsző Jacket, az Astoriában- a Mata Harit, Mis- kolcon a Csárdáskirálynőt, a Vigadóban a Drakulát. — Szeretem a színházat. Estéről estére változik, minden percben alakul. Ezért szerelem újból és újból végignézni az előadásokat: — Filmjeit is újra nézi? — Nem. Ha egy film a mozi vásznára kerül, azon többé nem lehet változtatni. — Hogyan mduft filmes pályafutása ? — Híradósként, majd feljutottam a rövidfilmekig, és nagyon' nehezen első játékfilmemig. 1958-ban csinálhattam meg A harangok Rómába mentek címmel első filmemet. — Melyik produkciói árva! ismerte el a szakma? — A Szegénylegényekkel. — Tizenhét játékfilmet forgatott. Melyiket tartja a legsikeresebbnek ? — Nem az én dolgom eldönteni, melyik volt a legjobb. Nem is vállalkoznék erre. — Gyakran támadták a kritikák, Tán egyetlen.fürrv- rendezöról sem írtak any- nyi jót és rosszat, mint Jancsó Miklósról. — Mindenkinek joga van leírni, amit gondol. Elolvasom. Elfelejtem. Senkire nem haragszom. Ha lehetőségem van, dolgozom, s e munkámhoz igyekszem olyan embereket megnyerni, akik hisznek bennem, talán szeretnek is. Barátok között szeretek dolgozni, azért ragaszkodom annyira műn tea társaimhoz és egyes színészekhez. — Eb Hernádi Gyulához ... — Azt szoktam mondaná, a mi kapcsolatunk olyan, mint egy kipróbált házasság. Mi együtt gondolkodunk, egyfelé nézünk, egyet látunk, hiszünk, egy nyelven beszélünk. — Mily«) munkára készül sz új esztendőben? — Foglalkozom egy játékfilmmel, amelyet magyar —francia koprodukcióban forgatnánk. S. E. Találkozásunk estéjén a tél közeledtét jelző eső pásztázta a várost. Budát megülte a nyirkos köd. A várbeli utcák elnéptelenedtek. Jancsó Miklóssal a Várszínházhoz közeli Korona cukrászdában randevúztunk. Mint mindig, ezúttal is pontos volt. Betegen, lázasan érkezett az egész napi forgatásról. Zsebében pirulák, hangja rekedt. A cukrászda félreeső . asztalához húzódva figyelte a vendégeket, akrk ezen az estén Jancsóra kíváncsian zarándokoltak fel a Várba. Ó ugyanis a főszereplője a Korona Pódium „Az objektívról szubjektiven” című estjének. Jöttek fiatalok és idősebbek. farmerban és nyakken- dősen, sötét öltönyben. Megtelt a cukrászda „nézőtere”. Jancsó érdekli az embereket. Jancsóról beszélnek, munkáiról vitáznak. Jancsót ismerik szerte a világban. Ennél: bizonyítéka mostani megbízása is. Egy olasz cég tíz nemzetközi hírű rendezőt kért fel, hogy készítsen a kontinens' tíz különböző kultúrcent- rumként ismert városáról filmet. így például az Os- car-díjas Alain Resnais Párizsról, Andrej Tarkovszkij Leningrádról, Carlo Lizza- ni Velencéről, Berlanga Barcelonáról forgat filmet; Budapestet Jancsó Miklós mutatja be, nemcsak a kamera mögül, mint rendező, hanem „személyesen” is, mivel ö a film narrátora. — Mi az, amiről minket, magyarokat legjobban ismer a világ? A zenénk és a zeneművészeink. Liszt. Bartók, Kodály neve sehol a kontinensen nem cseng idegenül. Hát akkor mutassuk meg fővárosunkat zenével. Magyar zenemüvekre felépített montázs ez a film — mondja Jancsó Miklós. — Felcsendül a többi között a Himnusz, a Rákó- czí-induló, a megzenésített Nemzeti dal. az Allegro Barbaro és Seres Rezső világhírű dala, a Szomorú vasárnap. A filmen látható lesz a Nemzeti Múzeum, a Halászbástya, a Magyar Állami Operaház, a Margitsziget, a Műcsarnok, a Zeneakadémia, a Vigadó Ás számos budapesti utca, tér, műemlék. A film egyébként az ötlettel jelentkező olasz cég és a Magyar Televízió közös produkciója. — Egy másik televíziós filmje, eddigi legnagyobb lélegzetű munkája, első filmsorozata már elkészült. Bemutatásra vár Gyurkó László Faustus doktor bol- dogságos pokoljárása cimű regényéből forgatott nyolcszor egyórás filmje. — Gyurkó regénye hazánk elmúlt harmincöt évének történetéről szól. S mint már sokszor elmondtam, engem érdekel, Izgat ez a néhány, életünkben, történelmünkben jelentős évtized. Érdekel, mert magam is végigéltem. Van erről mondanivalóm. Ezért csináltam az Allegro Barbárét: és a Magyar rapszódiát is.- Ügy érzem, ha mi nem írunk, nem beszélünk, nem csinálunk filmet erről a korszakról, a nálunk fiatalabb generáció már aligha tudja hűen feldolgozni. Pedig emlékezni kell azokra az évekre! — A Faustus doktor TI! sikerkönyv. Napok alatt felkerült « hiánycikkek listájára, és a nagy érdeklődésre való tekintettel az; idei téli könyvvásárra jelenteti meg a Magvető újabb kiadásban. Aki már olvasta a könyvet, valószínűleg hűen szeretné a történetet viszontlátni, ezzel nagyobb felelősség hárul a filmet készítőre? — Mindig felelősség Hímet vagy televíziós műsort csinálni. Gyurkó a barátom, szeretném, ha a regénye a képernyőn is sikert aratna. A televíziós munkát élvezem. Mint filmrendezőnek nem adatik meg, hogy azonnal úgy lássak egy-egy jelenetet, ahogyan az majd a néző elé kerül. A televíziós stúdióban előttem van a monitor, a felvett jelenet számtalanszor visszajátszható. Nagy segítség ez a rendezőnek és a színészeknek is. Legutóbbi játékfilmem, a Boccaccio Magyarországon forgatásánál már a filmgyár stúdiójába is bevittem a képmagnót. — Az elmúlt néhány évben sok mindent csinált, ami Jancsó pályáján, újat jelentett. A már említett első televíziós sorozata mellett például a Bárszínházat az Astoria-szállóbam. Először rendezett szabadtéren a Gyulai Várszínházban. Színpadra állította Verdi Otellóját a firenzei Operaházban. Legutóbb pedig a Budapest Sportcsarnokban rendezte a húszéves születésnapját ünneplő Omega együttes koncert-show műsorát. — Mindig izgat olyasmi,' amit még nem csináltam. — Most van még ilyen? — A cirkusz. Szívesen megpróbálnám. Igazi cirkusz jegtornászokkal, zsonglőrökkel, akrobatákkal, bohócokkal. Talán lesz erre lehetőségem. — Egyik kűWökfi kritikusa a fantázia tábornagya-; nak nevezte. Találónak tartja? — Sok mindennek neveitek már, a legkülönfélébb jelzőket aggatták rám. Szeretném, ha egyszer így nevezne valaki: filmkészítő. Nem művész. Egyszerűen filmcsináló vagyok, akinek munkája a filmkészítés. Hiszen a film nem egy ember alkotása. Sokak ötlete, odaadása, munkája hozza létre. — Bár az utóbbi években mintha átpártolt volna a színházhoz. Hiszen a Várszínházban rendezte a HasJancsó észító WEÖRES SÁNDOR: Vándorút Egy fa, két fa, sok fa, erdő, egy vidám dal, egy kesergő hosszon tart a vándorút Árok, tanya, falu, város, ez rideg, az barátságos, nem mindegyik tár kaput. Az idő gyakran goromba, mégse térek otthonomba, hajlékom mind e világ. Bőven, mint a bolondgomba, rézpénz potyog kőlapomba, vogy ha Benő, hát tüske vog. Tibor rajza Magyar régiségek és furcsátok A GARABONCIÁS diák Így ír a garabonciás diákról a Hazánk s Külföld 1867. 767. szama: — A nép azt tartja, hogy a boszorkány fia tizenhárom iskolát végzett, s azzal a sajátsággal bir, hogy egy szavára jégeső és szélvész áll be. Azt mondiák. hogy könyvvel szokott iar- ni, vállán fekete köpeny van. s rendesen kéregetés ürügyén kóborolja be a falukat. A garabonciás diák leginkább tejet és tojást szokott kérni, mit ha nem adnak neki, átkot mond, mely rendesen be szokott teljesedni. Néha sárkányon lovagol, de akkor jaj a vetéseknek, melyek fölött keresztül száguld, mert azokat elveri a jég. (Sipos Soma: Babonás hiedelmek) RÉSZEGSÉG ORVOSSÁGA A részeges embert, hogy józanságra tereljék, a következő a bánásmód: — Fecske- és gólyaszívet porrá törve, varangyos békán állott pálinkában adják italul. Ha pedig nő a részeges egyén, a gyógyszere: idegen koldus bot iával hatalmasan megverni. (Hazánk s Külföld, 1871) PÉLDABESZÉDEK Pestről divata egy ke- mencecsinálót a Lévai bíró, a városházán feláll i tá a drága kemencét, mely azon éjjel ledőlt. Okát kérdezvén a mestertől, ez azt vólaszolá: „Hiszen nem tarthat örökké”. Innét származik az a mondás: „Nem tarthat örökké, mint a lévai kemence”. * A tokorcsiak a vevőknek annyi ecetet adtak, a menynyi búzát hoztak. Ezt látván egy más faluból való ember, azt gondolta, hogy Tokorcson megőrlik a búzát és ecet lesz belőle. Megrakott hát búzával egy szekeret. azt mondván, hogy Tokorcsra megy ecetet őrölni. Azóta így mondják a bohókás emberre: Tokorcsra ment ecetet őrölni. PÁKOLUZ ISTVÁN: ' Kislányok I A park végében kopott kőszent, fején, vállán gerlék, galambok; napszúrástól védik a lombok, — viszonzásképp ó a park csősze. Avrttas pádon csücsül három csicsirtéló kamasz-pacsirta, lei álmait egekre írta: csámpázik a sok ákombákom. Feledve lázas komaszságom, fölényesen mosolygok, várva, hogy a kőszent fejét csóválja a szakajtónyi bolondságon. E Horváth Péter: HID A metá'fkék surrogva vetI te a kanyarokat. Az út csatakos, szürke szalagja mentén havas volt a táj, a fákon is megtilt a puha, ál- í szent fehérség, mint egy ! kórházi lepedő, amivel letakarják a halottakat. — Három év Afrikában — bólintott a férfi a kormánykerék mögött. — Kél hét gondolkodási időt kaptam. Mi tartana itt? Hidat fogok építeni. Amit a folyók szétválasztottak, én összekötöm. A természettel j lehet sikeresen hadakozni, az emberekkel bajosan. Ezt, | megtanultam ötven év alatt. Nem valami sok, ugye? A fiú nézte az apját. A dús. fekete szakáll elrejtette az áll markáns vonalát, ismeretlen derűt kölcsönzött az arcnak, amely mo- i solygott. De csak az arc; a szemek fáradtan, fegyelmezetten figyelték az út kanyarulatait. — Rendes tőled, hogy el- ; jöttél elbúcsúzni. — Nem azért! — rázta meg a fejét a férfi. — Tudod. hogy sose törődtem azzal, mi a rendes dolog. Az ember éljen a hajlamai szerint. Ne haragudj — nevetett fel —, túl sok bölcsességgel tömöm a feje- í riet,. Inkább mesélj, mi van Í veled? Messze előttük biciklis ( kerekezett, az úton. Elhagyták, a kis szürke pont elenyészett a hátsó szélvédő üveg keretébe zárt képén. —,A lovardához megyünk — mondta a férfi. — Régen jártam erre. — Régen — bólintott a fiú. — Akkor is karácsony volt. — Véletlen! — nevetett ismét a férfi —, hidd el, hogy véletlen! Nem hiszek az ünnepekben. Nevetséges is volna, nem gondolod? Persze, lehet, hogy te még nem érzed ezt. Ha az ember annyi mindenen keresztülvergődött, mint én, nem hihet az ilyesmiben. Ha mégis, akkor az annyi, min tha beismerné, hogy veszített. — Hogy érted ezt? — Csak úgy. fiam . T! Nézd, itt is vagyunk! — A métáikéi: bekanyarodott a parkolóba. A férfi leállította a zümmögő motort, de a kulcsol nem vette ki a kapcsolóból. — Vedd fel a kabátodat, kiülünk a teraszra. A kastélycukrószda öreg kávéfőzőnője összecsapta a ke^ét: — Ez nem lehet igaz, Békefi úr! Cénár mennyire fog örülni! — Szeretnénk kiülni a teraszra a fiammal. Évike. Lehet? — Hogyne lehetne! Istenem ! — Két könnyű széket kapott a hóna alá —• Nem. ném, bírom én. tessék csak hagyni! — szólt a fiúra. — Nahát! Cézár isi
