Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

1982. december 7., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A járási pártbizottság napirendjén Politikai munka a társközségekben A leninvárosi járás lakos­ságának több mint 28 száza­léka társközségekben él, és az itt működő pártszerveze­tekben végez politikai mun. kát a terület párttagságának 20 százaléka. E tények is in­dokolják, hogy a járás veze­tő pártszerveinek érdemben és folyamatosan kell foglal­kozni a társközségekben élők helyzetével, életkörülményei­vel, a végzett politikai mun­ka különböző kérdéseivel. A járási pártbizottság a közel­múltban testületi ülésen vi­tatta meg a társközségekben működő párt-, állami és tár­sadalmi szervek, tömegszer­vezetek munkáját. Tartalmas beszámoló és érdemi vita után hoztak határozatot a társközségekben folyó politi­kai munka továbbfejlesztésé­nek feladataira. A tartalmasabb, színvona­lasabb politikai munkának sokféle célja van, de ezek kö­zött az egyik legfontosabb: az itt élők életkörülményeinek javítása, segítése. A pártbi- zöttsági ülés eszmecseréjé­nek alapját képező jelentés, a járási titkár szóbeli kiegé­szítője és a vita résztvevői is hangsúlyozták: a társközsé­gek lakossága esetenként úgy érzékeli, hogy a székhelyköz­séggel szemben hátrányba kerül; például a költségveté­sek felosztása, vagy a beru­házások és a felújítások te­rén. A gondok valóságát igazo­ló tény a pártbizottsági ülés egyik tanulsága: a testület­nek az alapvetően politikai témát elemző és más kérdé­seket is alapvetően a párt­munka, a politikai munka ol­daláról megközelítő módsze­re mellett az ülés vitája gyorsan elkanyarodott a köz. ellátás, a kommunális ellá­tás, a tanácsi munka kérdé­sei, gondjai felé. És ki mon­daná azt, hogy ezek nem po­litikai kérdések, hiszen nap mint nap befolyásolják az itt élő emberek hangulatát, köz- érzetét. Sok múlik a társközségek politikai életét irányító párt­szerveken, de talán még több a napi gondok megoldásában legtöbbet tehető tanácsokon, tanácsi dolgozókon, tisztség­viselőkön. Az egyik felszólaló tanácsi dolgozó mondta: „job­ban oda kell figyelni a társ­községek mindennapos kis ügyeire", és önkritikusan szólt arról; ő is hajlamos ar­ra. hogy ezekre kevesebb gon­dot fordítson. Pedig sokszor nem, vagy nemcsak pénz kell, hanem több odafigyelés, tö­rődés, emberséges, rugalma­sabb ügyinjézés. A vita részt­vevőinek többsége elismerés­sel szólt a járás székhely- községeinek és a társközsé­geknek fejlődéséről, de szin­te mindenki említette a társ­községele hátrányos helyzetét is. Ezek a hátrányok sokszor nem közvetlenül, hanem köz­vetve, áttételesen jelentkez­nek. Jó példát hozott erre az egyik felszólaló: áld szerint a hátrányos helyzet még a szak­ember-ellátottságban is szere­pet játszik. Ha egy agrárszak­ember jelentkezik az adott társközségben levő üzembe, akkor mindjárt megkérdezi, van-e iskola, és ha nincs, ak­kor elmegy olyan helyre dol­gozni, ahol a gyermeke meg­felelő, kényelmesebb körül­mények között tanulhat. A boltok áruválasztéka szegényes, ennek sokféle oka lehel, például az adott bolt vezetője gyenge kereskedő. De az is biztos, hogy egy-egy apróbb, nem jelentősebb ér­téket képviselő, de nélkülöz­hetetlen cikkért sokszor kell buszozni a. székhelyközségbe, mert csak ott kapható. Ez pe­dig a felemelt közlekedési dí. jak mellett nem olcsó mulat­ság: sokszor a „leves többe kerül, mint a htís*’! A Del- borsodi Áfész jelenlevő kép­viselője a közellátás, az üz­lethálózat fejlődését érzékel­tetve elismerte azt is, hogy általában jelentős különbsé­gek vannak az áruellátásban. Hangsúlyozta: a jövőben job­ban kell keresni a sajáterős fejlesztés lehetőségeit. A községi pártalapszerve- zetek szinte minden problé­mával foglalkoznak, sokszor előfordul, hogy mások helyett operatívan dolgoznak. Ke­resik az eredményesebb, ész­szerű munkamegosztással ki­alakított községpolitika útja­it, módjait. Tevékenységüket erősen befolyásolja a párt­tagság elöregedése, kevés a fiatal, az otthon dolgozók munkaideje sem nyolc óra, a késő esti órákban pedig már nem nagyon lehet számítani rájuk. Sok az eljáró, bejáró kommunista, akik — mint ahogy az egyik felszólaló ja­vasolta — a munkahelyi párt- szervezet megbízásából ott­hon, a társközségekben kel­lene hogy politikai munkát végezzenek. A járási pártbi­zottság titkára megígérte: tá­jékozódnak és ennek érdeké­ben megteszik a szükséges intézkedéseket. A testület javaslatot foga­dott él a társközségekben fo­lyó polilikai munka tovább­fejlesztésére. Sokféle tenniva­lót megfogalmaztak: az egyik legfontosabb; törekedni kell az egy közigazgatási terüle­ten működő állami és társa­dalmi szervek, üzemek ered­ményesebb együttműködésé­re. A pártalapszervezetek fontos feladata, hogy szor­galmazzák a társszervek együttműködésének kitelje­sedését. A test ületi ülés több felszólalója által hangoztatott kívánalom is megfogalmazó­dott testületé határozatában: a tanácsoknak közvetlenebb, élőbb és gyakoribb kapcsola­tot kell kialakítani a lakos­sággal. A pártszervek a jö­vőben a politikai munka sok­féle eszközével törekednek arra, hogy a ma még a napi szóhasználatban gyakran csa­tolt községeknek nevezett te­lepülések igazi társközségek legyenek az elvek és a gya­korlat legteljesebb egységé­ben. Petra József SörnBdrághan sörbe ült az ellenőr. Már a sumérok is megkülönböztették a világost és a barnát A Vasárnapi Újság Vörösmarty Mihály­nak tulajdonította a következő találós kér­dést: „Mi a hasonlóság a pacsirta és a rossz ser között? A pacsirta fenn énekel, a rossz ser a lenének kell __” Egyebek között ez a z idézet is megtalálható abban az érdekes tanulmánykötetben, amely „Sörivóknak va­ló" címmel a közelmúltban jelent meg. Ma­gyarországon először adtak ki olyan művet, amely a kezdetektől napjainkig tudomá­nyos igénnyel feldolgozza a közkedvelt ne­dű történetét. A kötet magvát Emil Uliseh- bergernek az NDK-ban 1977-ben megjelent műve alkotja. Néhány kutató az első sörfőzés kezdetét Mezopotámiában, az Euírátesz és Tigris fo­lyó torkolatvidékén véli fellelni, mintegy hétezer évvel ezelőtt. Mások szerint az egyiptomiak már régebben ismerték a sör­főzés módját. Az időszámítás előtti harma­dik évezredből származó sumer írásos doku­mentumokból mindenesetre kiderül, hogy a sumérok már megkülönböztették a világos és a barna sört. Sörfőzdéikben a tönkebúzu vagy árpaszemekből cipót formáltak, ezt kissé átsütötték, majd feldarabolták és víz­ben erjesztették. Az italt kézzel vagy fa­héjjal és bizonyára más fűszerrel is ízesí­tették, ahogy ez kérőbb a középkori sörfőz­dékben is szokás volt. Azt azonban még nem sikerült kideríteni, hogy adtak-e ab­ban az időben komlót is hozzá. A babiloni uralkodó, Hammurabi törvényei már ponto­san szabályozták a sörkimérést. Meglepőnek tűnhet, hogy a sörtörténelen' kutatói tudományos alapon igazolták a XVIII. században Európában sokfelé alkal­mazott, meglehetősen furcsa sörmeózási módszert. Ez a minőségellenőrzés ilyesfé­leképpen zajlott le: A sörkóstolók vagy sörkiválasztók, aho­gyan nevezték őket, bőrnadrágban jelentek meg a sörfőzdékben. A kész főzettel leön­töttek egy fapadot. A sörkóstolónak semmi más dolga nem volt, mint hogy’ három órán keresztül ülve maradjon ezen a pádon, és szive szerint egyen, igyon- Ha ezen idő el­teltével a börnadrág odaragadt a pacihoz, akkor a sör kiállta a próbát. Ha a sör minősége nem volt megfelelő, a hatóságok leszállították az árát. Ilyenkor az illatos serfőzőpince elé egy városi szol­gát állítottak, aki mindaddig ott maradt, amíg el nem fogyott a gyenge minőségű sör. A költségeket a sörfőzőnek kellett meg­fizetnie. Ha a sört teljesen élvezhetetlennek minősítették, akkor a tanács elküldte az il­lető házhoz hóhér szolgáját, az „oroszlánt”, aki azután felrakatta a sörös hordókat egy szekérre, végigvitte a városon és kiöntötte. Nümbergben például útközben dobkíséret­tel közhírré tették, hogy hol főzték a rossz minőségű sört. A hazai okiratok a XI. században emlí­tik először a latinul cerevicának nevezett sört. 1090 körül Szent László király az ál­tala alapított Szentjobb kolostorának öt sza­kács- és három serfőző családot adományo­zott. Magyarországon egyébként az Árpá­doktól kezdve minden olyan embernek volt serfőző joga, aki földtulajdonnal rendelke­zett. Ezt nevezték serjognak. A serlajtolás joga pedig 1840-ig létezett, és azt jelentette, hogy saját telkén vagy házában a saját ma­ga által főzött sört bárki kimérhette. A ne­mesek serfőzési jogukat vendégfogadósok­nak, serfőzőknek, később kávésoknak adták bérbe. Az első magyarországi sörgyár kelet­kezését II. Rákóczi Ferenc idejére teszik, helye az ungvári váruradalomhoz tartozó Őraljafalván volt. A Pesti Magyar Serfőző Céh 1696-ban keletkezett, igen régi a győri, a lőcsei, a pozsonyi és a késmárki serfőző céh is. A magasban A korsierű és biztonságos technikai esiköiök segítségével végiik el ar ÉMÁ5Z szakemberei oi új világitótestek felszerelését, valamint a hibás kiégett elektromos izzók cseréjét egyaránt. Fotó: F. L Kazincbarcika Hogyan „öltözködik” a város? Ha a várostervezők a fa­zont adják egy-egv település kialakításához, úgy az „öl­töztetés", a terek, parkok, utcák rendbenlartása a vá­rosgazdálkodási vállalatok dolga. Megyéink nagy múltú, szép építészeti hagyományo­kat őrző városai mellett van­nak egészen újak is, ahol a tíz-húszéves épületekből ta­lálható a legtöbb. Mégis, csu­pán a laikus számára termé­szetes, hogy’ az ilyen telepü­lések karbantartása a köny- nyebb, ahol keresve is alig találni málladozó homlokza­tokat, öreg házakat. A fiatalabb városok mai, holnapi gondjai abban gyö­kereznek, hogy lakóházak ez­reinek felújítására kell fel­készülniük, és ez a munka hozzávetőleg az építéssel azo­nos tempót követel meg ma, holnap és főként holnapután. Ezeknek a középblokkos, vagy házgyári technológiával épült házaknak a felújítási, kar­bantartási munkái is más fel- készültséget, gépesítettséget követelnek meg, mint a ha­gyományos téglaépületek megfiatalítása. Megyénk városgazdálko­dási vállalatainak feladata korántsem merül ki az épü­letek állagának óvásában, hiszen a városok díszítése, parkosítása, tisztaságának megteremtése, megóvása is ezek vállára nehezül. Az már nyújt az eligazo­dáshoz némi támpontot, ha leírjuk, a Kazincbarcikai Vá­rosgazdálkodási Vállalat 8500 lakás, szakmai nyelven „bér­lemény” karbantartási, fel­újítási, fenntartási feladatai­val foglalkozik és ennek há­romnegyed része található Kazincbarcikán. A többi Put- nokon, Sajószentpéteren, Ru- d a banyán, Edelényben, Ru- dolftelepen, Alberttelepen és ez összesen csaknem kétezer lakást jelent. A területi szét­szórtság mindinkább nagyobb terheket ró a vállalatra, nö­vekvő üzemanyag-, szállítá­si és egyéb költségeivel. Olyan elöregedett házak, amelyekre már nem érdemes költeni, csak kis számban fordulnak elő a régi bányász­kolóniákon. Ezek sorsa azon­ban már korábban megpecsé­telődött. új, összkomfortos otthonoknak adják át helyü­ket fokozatosan. Ami maradt, Herbolyán, Ormosbányán, legfeljebb, ha százötvenre te­hető, és mivel komfortfoko­zatuk kimondottan alacsony, karbantartási, fenntartási költségeik — addig is, amíg „lábon vannak” — minimá­lisak. Fórizs Lajos, a városgaz­dálkodási vállalat igazgatója és Gáspár Ferenc, a vállalat főmérnöke arról tájékoztat, hogy a kazincbarcikai kert- vára« kétszáz lakásának rendbentartása már jóval több pénzt követel. Ezek a házak ugyanis már a megépí­tésük idején, az ötvenes évek második felében sem voltak hibátlanok és jóllehet a 25— 27 év más épületek esetében még nem jelenti az öregkort, itt a hibák kijavítása is je­lentős költségeket emésztett, illetve emészt fel. Teljes fel. újításukra jelenleg gondolni sem lehet. Megoldás azonban mégis ígérkezik, mert a kertvárosi környezet marasztalja az ott élőket. Kedvező feltételek kí­nálkoznak arra, hogy ezeket a lakásokat a bérlők megvá­sárolják, ezt az új rendeletek ugyancsak elősegítik. A vál­lalat vezetői sok-sok aláírás, sál ellátott levelet mutatnak: az Engels utca lakói mind tu­lajdonosok szeretnének lenni az épületenként két lakással rendelkező házakban, melye­ket a hivatalos ár harminc százalékáért magukénak is mondhatnak majd a hivata­los ügyintézések, formaságok rendezése után. Ha korban tovább lépünk, következik a fiatal város leg. ifjabb építészeti kora, ami­kortól házgyári elemekből ké­szültek az otthonok Kazinc­barcikán. Ma már ezek a la­kások teszik ki a „bérlemé­nyek” felét, és ez olyan ma­gas arány, amit nagyságának megfelelően kell tekinteni. Napjainkban még igaz, nem követel nagy költségeket ezek karbantartása, viszont, ha elérkezik a felújításuk ideje, akkor olyan tömeges méretű igényt kell majd ki­elégíteni, amelynek a feltéte­leit ma, de legkésőbb a köze­li holnap feladata megterem­teni. Persze, itt nem a külső vakolások, a falak megerősí­tése ad majd munkát — mint a klasszicista homlokzatú házak restaurálásánál, ami egyébként ugyancsak nagyon nehéz munka —, hanem a gépészeti tennivalók, csövek, vezetékek, a fűtés rendbeho­zása, a szigetelések és tömí­tések elvégzése stb .... A város határain kívül, Putnokon, Rudabányán ta­lálható még több vegyesfalú régi épület, a második világ­háború előtti időkből. Köz­tük nem egy vizes, komfort nélküli. Sorsuk ma még is­meretlen, fenntartásukról gon­doskodni kell a fennmaradá­sukig. Mekkora az a kapaeitt* amivel a felújításokat vég­zik és a jelenlegi ütemben hogyan lehet jó állapotba hozni az arra érdemes Ott­honokat? Évente ötven-hatvan lakás teljes felújítására vállalkoz­nak és ha ez a szám nem is magas, az elvégzett munka minőségét dicséri: nagyon, kevés a panasz, az észrevé­tel. Száz lakásnál részleges felújítást tudnak végezni, és ez nem kevés, há pedig hoz­závesszük, hogy ezzel ismét magasabbra nő ezeknek aa otthonoknak az értéke, ez aa igyekezet forintban ki sem fejezhető hasznot hoz. Már csak azzal is, hogy későbbi* tehető, halasztható a telj«* felújítás határideje, a már mutatkozó kisebb hibák kis költséggel elháríthatok, nem követelnek néhány évi kése­delem után százezreket, mil­liókat. Évről évre megvalósítja terveit a vállalat és marad kapacitásából a város-„öltöz- tetés” kevésbé fontos, ám mégsem elhanyagolható fel­adatainak ellátására is, a parkok, terek gondozására,’ szépítésére. Ha az utóbbi években sokféle, néha már a megszokottságig emlegetett jelző tapadt a fiatal város na. véhez, abban jelentős, mond­hatni meghatározó része volt a városgazdálkodási vállalat­nak. Nagy Jonseí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom