Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

ESZÄ1C-MAGTÄRORSZAG 4 t982. december 5., vasárnap „Nem elég mindenkinek báboznf... Órák a kön ' A gyerekek készültek a földrajzórára. Még az előző tanórán megkapták a cso­portok a feladatot, melyikük minek nézzen utána, mihez gyűjtsön képanyagot. Az egyik csoport a mindennapos esők övének növény- és ál­latvilágáról számolt be, a másik a szavannáéról, a har­madik a sivatagi övezetéről, a negyedik pedig Afrika mérsékelt övezetéről. Az órán b csoportok beszámoltak gyűj­tőmunkájukról, így dolgoz­ták fel a szóban forgó órán az új anyagot. Bácskái András és a mis­kolci Vologda lakótelepi 13- as számú Általános Iskola egyik hetedik osztályának ta­nulói tulajdonképpen bemu­tató órát tartottak. A város és a megye földrajz szakos tanárai közül nagyon sokan vettek rajta részt — megfi­gyelőként. Az óra érdekessé­ge nem ebben volt, hanem a helyszínben. Ezt a földrajz­órát ugyanis a megyei könyv­tár gyermekkönyvtárában tartották. Az élmúlt hetek­ben néhány alkalommal már volt bemutató tanítás színhe­lye a könyvtár — s lesz a jövőben is. Persae nemcsak földrajzból. De mert egy ilyen órára „tévedtünk be”, Kónya Istvánná városi szak- felügyelő ajánlásából érde­mes idéznünk: az a cél, hogy a bemutató órán látottakat a szaktanárok próbálják alkal­mazni saját körülményeikre. Nos, ha úgy tetszik, ak­kor ez minden bemutató ta­nítás célja. Ennek a sorozat­nak van más jellegzetessége is. Erről beszélgettünk egyéb­ként Halmai Lászlónéval, a Miskolc városi Tanács mű­velődésügyi osztályának mun­katársával és Környey László­néval, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár igazgatónő­jével. ZTft ----- — — ----« f__a TV------ ura».« T wim JCCfmt bot e sorozat megszervezésé­re? Halmai EászMné: — Minket tulajdonképpen á könyvtár keresett meg, hogy szívesen adna helyt be­jmutató óráknak, örömmel vet­tük, mert meggyőződésünk, hogy minden eszközt, lehető­séget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy szélesítsük a gyerekek — és természetesen a pedagógusok — művelődé­si lehetőségeit, szokásait. Meggyőződésünk ugyanis, hogy mindaz, amit az iskola saját szervezési keretében meg tud tenni, ma már ke­vés. A könyvtár más oldal­ról közelít, s ha úgy tetszik, akkor módszertani felfrissü­lést is kíván egy könyvtári óra. Kpmyey Lászlőné: — Minket praktikus dol­gok is vezéreltek. Mondhat­nám úgy is, szeretnénk meg­mutatni a pedagógusoknak azokat a lehetőségeket, ame­lyekeit ez a nagyintézmény kínál, a maga valóban gaz­dag szellemi potenciáljával. Es persze más könyvtárak is. De túl ezen. A könyvtárban — a gyermekkönyvtárban nagyon sok gyerekfoglalko­zást is tartanak. Könyvtár- használati órákra is sokan érkeznek. De nem tudunk minden iskolás gyerekcso­portnak „bábozni”, többek között azért sem, mert nem mindegyik jön el a könyv­tárba! És nem is elégedhe­tünk meg csak ennyivel. Másrészt, a könyvtárhaszná­lati órákon is kihasználatla­nul marad a könyvtár lehe­tőségeinek nagyobb része. Arra gondoltunk, hogy ak­kor működnénk hasznosab­ban, ha valahogyan ötvözni tudnánk a kétféle intézmény- hálózatban — az iskolában és a könyvtárban — levő szakmai lehetőségeket — Ez az ötvözés « bemu­tató sorozat. — Pontosan. A pedagógus, aki az órát tartja, nagyon szorosan együtt dolgozik a könyvtárossal. Az órán egyébként el is hangzott a kérdés, hogyan készültek fel a gyerekek, honnan hozták a tanórára a könyveket. Sőt, a végén olvasmányajánlással is szolgáltak. Az osztály va­lamennyi tagja járt a könyv­tárunkban, itt is készült, be is iratkozott. Mi azt remél­jük, azzal, hogy megismerik, ösztönzőleg megismerik, hogy mi mindenért jöhetnek el ide, rendszeres látogatóink lesz­nek. Azaz, konkrétan segí­tettük tanulmányi munkáju­kat, de talán abban is előbb­re léptünk, hogy kutató-fel­használó olvasók váljanak belőlük. Halmai Lászíóné; — Megelőzően már volit egy jól sikerült próbálkozá­sunk a múzeummal. Ott is a szakfelügyelet bevonásával szerveztünk, szervezitek be­mutató órákat. S hogy ha­sonló próbálkozásainkról szól­jak; két klubnapközink is működik, egyik az úttörőház­ban, a másik a Vasas Műve­lődési Házban. Mindezeket azért említem, hogy bizo­nyítsam, keressük annak a lehetőségeit és formáit, hogy a különböző művelődési in­tézmények adottságait mind jobban hasznosíthassuk az oktató-nevelő munkában is. Más szóval fogalmazva; hogy megismertessük a gyerekeket a különféle művelődő közös­ségekben rejlő lehetőségek­kel. És persze nem titkoljak; reméljük azt is, hogy ezek az „idegen környezetben” tartott órák elősegítik a pe­dagógusé*: módszertani kul­túrájának felfrissülését is. A könyvtárnak is, az isko­lának is vannak közvetlen céljai az együttműködéssel. Ez természetes. Mint ahogyan az is, hogy mindenki profi­tálhat belőle. Mayer József- né, a 13. számú Általános Is­kola igazgatónője (az ő is­kolájuk tanára és növendé­kei szerepeltek ez alkalom­mal) tömören abban látta az ilyen együttműködés hasz­nosságát, hogy olyan élmény­ben részesülhetnek a gyere­kek — de a pedagógusok is —, amelynek hatása alól nem tudják kivonni magu­kat később sem. De túl ezen; a könyvtár — s persze más művelődési intézmények is — hatásosan segíthetnek az iskolának abban, hogy meg­alapozzák a gyerekek műve­lődési szokásait. Könyvtár mindenütt van. Ma még inkább csak az szo­kás, hogy magyar irodalom­órákat tartanak benne. No és különféle gyermekfoglal­koztatásokat. Nem az utóbbi­ak rovására persze, de a könyvtárak és iskolák más­fajta kapcsolódásának lehe­tőségeit is érdemes keresni. S az ilyesfajta bemutatók­nak éppen ez a célja: a résztvevő pedagógusokon ke­resztül valóban tág körhöz juthatnak el. Csutorás Annamária Kettő... egy... zéró! Mihályfi Imre rendezésé­ben tévéfilm készül Gáspár Margit Fekete császár című regényéből. Az írónő így je­löli regényének műfaját: „fantasztikus történet, majd­nem olyan fantasztikus, mint a valóság”. Fantasztikumát nem a sohanemvolt tárgyak, eszközök jelentik, hanem az «z írói gondolat, hogy Hűvel járna, ha a tudomány olyan felfedezéssel vetne gátat az atom háborús felhasználásá­nak, amely minden tudomá­nyos ismeretet kiirtana az emberiség emlékezetéből. A Kettő... egy... zéró! című törtéket középpontjában égy tudós áll, akit a Fekete csá­szár elraboltat. Miskolci koncertnaptár Decemberben több figyel­met érdemlő hangversenyt kínál a műsornaptár a mis­kolci koncerttermekben. A holnapi napon a Leningrádi Állami Konzervatórium Ka­marazenekara koncertez a színházban, 9-én és 10-én, csütörtökön és pénteken Ko- dály-estek lesznek a Bartók- teremben, 13-án, hétfőn a Miskolci Szimfonikus Zene­kar Verdi Trubadúrjának operakeresztmetszetét mu­tatja be a Vasasban, len­gyel vendégénekesekkel. A Miskolci Üj Zenei Műhely 16-án a Bartók-teremben ad hangversenyt. A hónap kon­certprogramját a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Bartók Kórus 20-i, színházi Kodály-estje zárja. Dulda-völgyi vázlat Mezey István rajza ■ _____________________________________________________________________________________-____—j D ecemberi Napjaink Kétszáz év magyar festészete A Borsod megyei Múzeu­mi Igazgatóság gondozásában jelent meg a Kétszáz év ma­gyar festészete a Miskolci Képtárban című kiállítási ve­zető, dr. Végvári Lajos mű­vészettörténész munkája. Ez a kiadvány jóval több, mint egyszerű kiállítási se­gédeszköz, eligazító. Végvári Lajos bevezetőben arról ír, hogy az 1899-ben alapított Borsod—miskolci Múzeum kezdettől fogva feladatának tartotta a képzőművészeti al­kotások gyűjtését Bemutat­ja a legelső jelentős vásár­lástól, Szinyei Merse Pál egyik tájképétől kezdődően, miként alakult a múzeumi gyűjtemény fejlesztése, mi­lyen volt Miskolcon, a mű­vésztelep mellett a múzeumi gyűjtemény támogatása, majd arról ír, hogyan születtek meg ez ötvenes évek elején az első ■miskolci képzőművészeti kiál­lítások, majd a 60-as évek vé­gén és a 70-es években hogyan alakult ki az a képtár! anyag, amely ma Miskolci Képtár néven ismert (a Herman Ot­tó Múzeum Felszabadítók útja 28. szám alatti központi épületében található). A to­vábbiakban arról szól: ma már megvan arra a lehető­ség, hogy a képzőművészeti osztály a múzeumban mint­egy 160 legjelentősebb fest­ményt, továbbá egy történe­tileg — bár hiányos, de egyes darabjaiban kiemelkedő érté­kű szobrászati anyagot, va­lamint váltakozó tárgyú gra­fikai kollekciót állandó kiál­lítás formájában mutasson be. Ez az állandó kiállítás két­száz év magyar festészetéről ad számot. E kétszáz évet reprezentáló tárlati anyag bemutatásával vezeti el az érdeklődőt Végvári Lajos Mányoki Adómtól kezdődően napjainkig, és a nagyszabá­sú írásos vezetőben, utalva a tárlaton látható képekre, nagyívű művészettörténeti át­tekintést ad az említett két évszázadról. Végvárt Lajos írását ohras- va is igen sok ismeretanyag­gal gazdagodunk, de ha utá­na megszemléljük a hivatko­zott műveket, a kétszáz év­ről kapott kép szinte teljes­sé lesz. A kiadványban rövidítve angol, francia, orosz és né­met nyelven is megtalálható Végvári írása; ott van a ké­pek jegyzéke, valamint 162 festmény fotóreprodukciója. Ezzel a füzettel a múzeumi kiadványok sora ismét gaz­dagodott, és a tárlat látoga­tója, a kétszáz év magyar festészete iránt érdeklődő múzeumi vendég igen jelen­tős segítséghez jutott: a ki­állítás élményeit, ott szerzett friss ismereteit igen jó ki­állítású füzetben viheti ma­gával haza. <bm) A Napjaink című irodalmi és művelődési lap decembe­ri számának mintegy a felét az augusztusban megrende­zett 11. tokaji nyári írótábor anyagának közreadására szán­ta. Rövid, átfogó tudósítás után közűi a lapszám S. Hege­dűs László bevezető előadását, dr. Beluszky Pál vitaindítóját, valamint Gulyás Mihály, Bo­gár László, Molnár Zoltán, dr. Bartha Imre korreferátumát, rövid összefoglalót a vitáról és dr. Pusztai Béla zársza­váról. Közreadja a lapszám a korábban indított, A jövő magyar faluja című vitaso­rozatában Hegyi Imre Írását Szocialista társadalmunk — szocialista faluért címmel. Kodály Zoltán emléke előtt tiszteleg a lap Fodor András Kodály útmutatása és Szekér Endre Kecskemétnek a hír­nevét szellemi téren is ki­emeli című, a Kecskeméti Ko­dály Intézetről szóló írásával. A drámaíró Sütő Andrást Tarján Tamás mutatja be, Itt állok, másként nem te­hetek címmel. Az olvasás­Miskolci iparművészek — Demcsik Attila ötvös, Lu- kovszky Ilona bőrműves, Vin- cze Ildikó keramikus — munkáiból rendez kiállítást a December 4. Drótművek MSZB szocialista brigádja szociológia nagykorúsítása címmel Köpf László mutatja be Az olvasás anatómiája cí­mű kötetet, Petrőczi Éva Vathy Zsuzsa Az ősi házte­tő című novelláskötetét. Ma­dár János Pardi Anna A Madonna és Odüsszeusz cí­mű verseskötetét, Antal Gá­bor Varga Kálmán Berda Józsefről szóló könyvét, Bo­gár László Vági Gábor Ver­sengés a fejlesztési forráso­kért című munkáját D. Sza­bó Ede Patalu János, Szása Endre és Pető János kiállí­tásaihoz fűz kritikai jegyze­tet Csorba Csaba sorozatá­ban ez alkalommal axs újhe­lyi várról ír. Novellával — A bciyUrfcé — Köteles Pál, versekkel Serfőző Simon, Győri Lász­ló, Rózsa Endre, Le zsák Sán­dor, Hideg Antal, Kerék Im­re, Dúsa Lajos és Papp La­jos, grafikákkal Czinke Fe­renc és Feledy Gyula, fotók­kal Sólymot László van je­len a Napjaink decemberi számában. és a Miskolci Galéria a drót­mű nagytermében december 8-tól 17-ig. A kiállítást 8-án, 12 órakor, dr. Végvári La­jos művészettörténész nyitja meg. A tárlat anyaga meg­vásárolható. Kiállítás a drótgyárban Aczél Gábor: RANDEVÚ Egy írógép volt a kirakat­ban, egy táska, meg néhány golyóstoll. Az öregasszony megcsóválta a fejét. Drágák ezek az írógépek, gondolta, pedig most fordult elő elő­ször, hogy megnézte egy író­gép árát. Hirtelen összerez­zent, mert úgy érezte, figye­lik. De nem figyelte senki. A férfi háttal állt meg a •papírboltnak, körülnézett, aztán, mint aki csak ezért állt meg, odalépett a sarki ú jsá gosbódéhoz. ö az, gondolta a néni, és még hozzátette magában: erősnek látszik. Ellépett a kirakattól, de amikor a férfi az újsággal a kezében meg­fordult, ő megint összerez­zent, s megtorpant. A férfi észrevette. Közelebb jött, a szemével kérdezett, a néni alig mert bólintani. — özvegy Gerzson Pál né? A néni nem válaszolt, nem tudott megszólalni, a torká­ban dobogott a szíve. De a férfi így is ráismerhetett va­lamiről. mert bemutatkozott: — Földi József vagyok. A néni felnézett rá, és igyekezett mosolyogni. Aztán őszintébb lett a mosolya, mert észrevette a félrevasalt ingnyakait A férfi is mo­solygott, a nyakkendőjével babrált. Szép nyakkendője volt, mintás. — Űj? — kérdezte a néni. — Igen — mondta a férfi, hozzá akarta tenni, hogy er­re az alkalomra vette, de meggondolta magát és így folytatta: — Egy kicsit fia­talos hozzám, nem? — Dehogyis — hazudott a néni és elpirult — Drága volt? A férfi legyintett — Mi olcsó manapság? — De jó minőségű, ez lát­szik rajta. — Az áruházban vettem._ Sétálunk? Csendben mentek egymás mellett. A néni kisebbeket lépett, a férfi lassabban járt. A férfi nadrágján parányi parázségette lyuk volt. — A levelében ... — kezd­te a néni, de elhallgatott A férfi kapott a szón. — A levelemben? — Azt írta, hogy nem do­hányzik. — Nem is... Ja, ez? Le­szoktam, No, nem mintha valami bajom lenne az egész­ségemmel, de megvagyok nélküle is. Minek költsék rá, nem igaz? — Az uram dohányzott... — Mikor, hogyismond- jam .. mióta ... — Öt éve ment el... Pe­dig olyan egészségesnek lát­szott. — A feleségemet tavaly temették. — Azt nem tette hozzá: az elvált feleségemet. — Itt nyugszik? — Itt. — Az uram nem. Hazavi­tettem szegényt... Sóhajtottak. — Leülünk? — kérdezte a férfi, és a közeli eszpresszó­terasz felé intett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom