Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

T982. december 31., péntek ESZAIC-MAGYARORSZAG 5 Az igény és a lehetőség találkozása A KÖZELMÜLTBAN, ami­kor a Miskolcon levő Vasgyá­ri Kórház fennállásának 75 éves jubileumát ünnepelte a két világháborút is túlélt, pi­rostéglás épület, melynek be­járatánál márványtábla őrzi a hajdani alapítás tisztessé­gét, inkább a múltat példáz­ta, mint a jelent. Hogy ez a napjainkra kiszolgált, el­avult épület — melynek falai között oly sok nagynevű se­bész kezelte a munkáskerület betegeit — még ma is hajlé­kot ad a gyógyítómunkának, az egyfelől az ott dolgozó egészségügyiek hivatástudat­tal párosuló kemény mun- .káját, másfelől a be­tegek megértő magatartá­sát bizonyítja. Aki végigjár­ja az időmarta épület falait — rácsodálkozik arra a kínosan őrzött tisztaságra, rendre, amely elmaradhatat­lan kísérőként szegődik mel­lénk ebben a családias han- gulat'ú kórházban mindenfe­lé — alig akarja elhinni, hogy a szorgalom képes naponta újratermelni a gyógyításnak ezt az alapvető feltételét,. Mindezt nem azért írom, hogy valamiféle különös jel­zőkkel illessük az itt dolgozó­kat, hanem azért, mert gyak­ran megfordulva, nem is el­sősorban betegként, személyes meggyőződésem, hogy azok, akik valamit is tettek az új sebészeti pavilon létesítésé­ért, nemesen szép cél szolgá­latába szegődtek. Ezt az in­tézményt nem a költekezés vágya szülte, pontosan akkor, amikor az ésszerű takarékos­ság velejárója életünknek, hanem olyan természetes em­beri igény, amely egy úton halad az orvos és a beteg ér­dekeivel. Hiszen ez a hat­szintes épület, amely egy ki­csit szimbolizálja is a „hova­tartozást" — a két nagy gyár: az LKM és a DIGÉP között épült —, furcsa módon nem a milliós nagyságrendű beke­rüléssel, hanem egészséget óvó, életet hosszabbító külde­téssel mérhető. Ilyen, és hasonló gondola­tok foglalkoztattak, amint dr. Ditrói Sándor igazgató-főor­vos szavait jegyezgetve kör­bejártam a habarcsillatú fa­lakat — ide képzelve a ter­vező álmodta és a kivitelezők által már a megvalósulás út­ján haladó korszerű egészség- ügyi intézményt. — Ez a 125 ágyas sebésze­ti épület voltaképpen nem­csak egy osztály, hanem az egész kórház gyógyítómun­kájára jótékony hatással lesz — mondja az igazgató-főor­vos, akiről nem tudom elhal- gatni, hogy már-már meg­szállott módjára járta a vá­rosi, a megyei és a njiniszté- riumi szerveket azért, hogy ez a pavilon felépüljön. S mi­közben szövetségeseket ta­lált a jó ügy szolgálatához, néha bizony értetlenséggel is találkozott... Mert ismerem áz építés „előkészületeit", nem mulaszthatom el a kér­dést: megérte? — Mindenképpen megérte, hiszen erre nagyobb szükség van, mint sokan gondolnák — vágja rá határozottan, aztán kiéri szünet következik, majd így folytatja: — Ha csupán a kórház bel­ső érdeke volna az új sebé­szet ügye, azt hiszem, bár­mennyire is erőltettük az építést, aligha lett volna be­lőle valami. De ez a kerület százezer lakójának, egy ki­csit a városnak, különöskép­pen a két nagyüzemnek az ügye. A gyárakban ugyanis a leggondosabb előrelátással sem lehet kizárni a belesete­ket. Baleset — nekem ez a rossz csengésű szó társul a baleseti sebészethez, ahogy az egészségügyben mondják, a traumatológiához. Nos. vég­tére is a bővítés eldöntött, de hogy ez a bővítés együtt jár-e a gyarapodással, erre a kér­désre már dr. Szabó István megyei főorvostól kértem vá­laszt. — Sajnos, a statisztika szerint a balesetek száma nö­vekszik. Egyfelől a motorizá­ció, másfelől az embert se­gítő. az emberi munkát köny- nyítő, de ugyanakkor ve­szélyforrásokkal járó gépesí­tés miatt. Ez eleve feltétele­zi a balesetet szenvedett em. berek gyógyítását, az elsőse­gélynyújtástól a bonyolult műtétekig. Az utóbbinak nemcsak technikai, hanem személyi feltételei is vannak és bevált szervezési formái. Ahogy a. tudományok szako­sodtak — közöttük az orvos- tudományok is —-, arra a kér_ désre kellett válaszolni ne­künk is: mi a célravezetőbb, ha nagy kórházakba szállít­juk a baleseles betegeket, vagy ha kisebb intézmények­ben megteremtjük az ápolás feltételeit. Hozzá kell tennem, a baleseti osztályok műsze­rezettsége, felszerelése, vala­mint személyzete rendkívül költséges dolog. Minimálisan 15—20 millió forintba kerül­nek a műszerek, melyek több­sége, import, és orvos teame­ket kell létrehozni, ha 40 ágyas az osztály, akkor is, és ha 00 ágyas a részleg, akkor is. Következésképpen a nagy értékű berendezések és a ma­gasan képzett orvoscsoport bizonyos nagyságrendű be­tegszámot feltételez. Nos,- ezt figyelembe vettük a Vasgyá. ri Kórház esetében is, amikor azt a koncepciót támogattuk, hogy legyen a baleseti sebé­szet 80 ágyas, az általános sebészet pedig 40 ágyas. A kettőhöz tartozó intenzív részleg pedig 5 ágyas. Ez szakmailag és műszerezettség szempontjából is optimális­nak tekinthető. Ugyanakkor ez a kórház látná el az egész város baleseti sebészetét, vi­szont az általános sebészet IIL kerületből előjegyzett műté­téit, legalábbis ennek egy ré­szét a Semmelweis Kórházi* fogadhatná. — Ezzel eleve létrejöhet egy értelmes és célszerű sza­kosodás — vetem közbe. — A szakosodáson kívül, így a megyei kórház balese­ti sebészetét is tehermente­síthetjük. Érthető tehát, hogy mi erre a javaslatra kértünk s várunk támogatást az Egész­ségügyi Minisztériumtól. Ha már itt tartok, megemlítem, hogy a felszabaduló épületet a Vasgyárban korszerűsítjük és kialakítunk egy idegosz­tályt is, amely nélkül a bal­eseti sebészet nehezen kép­zelhető el. Persze, az 1974-ben megfogalmazott kórházre­konstrukcióba beletartozik még a rehabilitációs osztály, a kórbonctani épület kialakí­tása és — a vasgyári iskola várható megszűnésével — az utókezelő létrehozása — mon. dotta1 a megyei főorvos. Jóllehet, az új épület neve sebészeti pavilon, hiszen meg­határozó lesz a 00 ágyas bal­eseti sebészet és a 40 ágyas általános sebészet, de itt ala­kítják ki a korszerű, nem­csak a mát, hanem a holna­pot is jelentő fizikoterápiát, a központi sterilizálót, az in­tenzív terápiát, valamint egy teljes emoletet elfoglaló köz­ponti műtőrendszert. A terve­zők nemcsak a betegekre, ha. nem a látogatókra is gondol­tak, bizonyság rá a 1G0 fé­rőhelyes ruhatár, a kényelmes felvonórendszer, az áttekint­hető, gyors információs szol­gálat. Érdemes megemlíteni, hogy a korszerű rehabilitá­ciót elektroterápiás, parafino- zó és tornatermi helyiségek szolgálják. A felszereltség biztosítja az egyéni és cso­portos torna lehetőségét, több beteg egyidejű elektroterápiás és parafinfürdős kezelését. A sürgősségi esetek gyorsabb ellátása érdekében megoldot­ták, hogy külön feljárón a mentőautó szinte az épületbe megy. Kialakítanak két olyan röntgenhelyiséget, ahol csak balesetes betegeket vizsgál­nak. Figyelembe vettek azt is, hogy a beteget minél ke. vesebb átfektetéssel lehessen vizsgálni és gyógyítani. A traumatológiai műtőben se­bészeti képerősítővel lehető­ség nyílik a műtét alatti át­világításra. Éz a berendezés gördíthető, így esetenként a gipszelöben is alkalmazható. Érdemes megemlíteni, hogy a baleseti sebészet műszerpark­ja általában mobil berende­zésekből áll majd, ezért vi­szonylag kevesebb készülék­kel is elérhető magas színvo­nalú orvosi ellátás. Az inten­zív terápián, mely zsilipen keresztül közelíthető meg, 5 beteg állandó orvosi felügye. let-tartását és a szükséges gyors beavatkozásokat, bizto­sítják. A műtőkben a legkor­szerűbb technológiát alakít­ják ki, kezdve a beépített tál. pú, olajhidraulikus műtőasz­taloktól, melyekhez 3 felső­rész tartozik majd. Tehát, míg az egyiken műiének, a má­sikon már előkészíthetik a következő beteget, a harma­dikat pedig sterilizálva, szín. te állandó folyamatosság kép­zelhető el, miközben a gör­díthető sebészeti képerősítő berendezéssel műtét közben ellenőrizhető a csont helyze­te, a beavatkozás sikeressé­ge. \ Mindez, és még sok más, de elsősorban az orvoscsopor. tok kialakítása egyfajta ga­rancia rá, hogy voltaképpen ezúttal a Vasgyárban többről van szó, mint egyetlen kór­házi pavilon létesítéséről. Ez a sebészet alapvetően befolyá­solhatja a nagy múltú kór­ház jelenét csakúgy, mint a holnapját 1901-ben, amikor közvetlen a gyár szomszédságában, az üzemekben megsérülő em­berek gyógyítására felépült az első épület, a mai kór­ház őse, az alapító, dr. Soltész Károly aligha re­mélte, hogy tettét márvány­tábla őrzi majd. Az alapítást követően volt még néhány mérföldkő, melyet nem őriz­nek kőbe vésett szavak, de nagy hűséggel vigi/ázza az utókor, mígnem eljutottunk a mába, mely tulajdonképpen már a kórház holnapja. E holnapteremtós körül sokan szorgoskodnak tettekkel, és életet hosszabbító, emberar­cú ötletekkel. Ezért eltekin­tek tervezők, beruházók, ge­nerálkivitelezők, kivitelezők, műszereket gyártók, hivatal­ból és emberségből segítők felsorolásától. Maradjon ez most is az utókornak. Mert nekünk itt és most más fel­adatokkal kell gyürkőznj. az emberért és az embert szolgá­ló egészségpolitika megvaló­sításáért. • Hiszen a Vasgyári Kórház sebészeti pavilonja hamaro­san felépül... Paulovits Ágoston Nagyobb export Termelési siker a íVK-tan A nehéz gazdasági év el­lenére a Tiszai Vegyi Kombi­nát az idén is eleget tett éves teryfeladatának. A ter­melő üzemek köziül küWn is kiemelkedett a polipropilén- gyár munkás- és műszaki kollektívájának teljesítmé­nye. Az eredetileg évi 40 ezer tonna termék előállítására épült gyár, az 1982-re elő­irányzott 46 ezer tonna po- lipropilénnal szemben de­cember 29-ig 50 ezer tonnát gyártott. Ezzel nemcsak éves termelési tervét szárnyalta túl, hanem tőkés exportter­vét is jelentősen túlteljesí­tette. Az exportárualap szá­mottevő növelésével a gyár biztosította, hogy az 1982-re tervezett 12 100 tonna helyett a vállalat 17 000 tonna poli­propilént értékesített a dol­lárelszámolású piacokon. r n fVi' I Ili ätPä» in Neveket sorolnak az emődi tanácson, fiatal házaspárok neveit, olyanokét, akik az idén, az év vége előtt beköl­tözhettek a maguk építette otthonukba. Az építkezők többsége arra törekedett, hogy a télies idő beállta előtt legalább egy szerény lak­részt berendezzen. Hol is . keressünk fiatal építkezőket, ha nem az Ifjú­ság utcában, ahol véget ér a díszes kerítések, a gondozott külsejű földszintes házak so­ra? Tovább már csak drótfo­nattal lekerített telkeket, többszintes új épületeket lát­ni, vakolva, vagy vakolatla­nul. A párálló ablakok az ut­cáig jelzik, ahol laknak, s ahol még nem. Mészszagú folyosón vissz- hangos léptek kopognak. Se­res Istvánék -új házával is­merkedünk a fiatalasszony kíséretében, aki megosztja fi­gyelmét, mert kétéves kislá­nya, az örökmozgó Krisztina folyton kérdez. Seresné pedig türelemmel válaszolgat. Krisztina minden ajtóban megelőz minket, egyik-másik fehérre meszelt üites szobá­ban kérdezés nélkül is elcsa­csogja, mi hová kerül majd, milyen munkák következnek még tavasszal, ha jó idő lesz. — Sokat beszélgethettek ezekről a gyerek előtt. — Mint ahogy látja, ax egyik legkisebb szobát ren­deztük be télre, ha másutt van dolgom, akár a konyhá­ban is, felkapok valami me­leget magamra. Ekkora há­zat nem lehet klfűbeei. Nem is terveztünk ilyesmit. A kisszobában körbeüljük a kályhát, kint vigasztalanul esik, a kert végében vonatok húznak eL — A vonatokat már fan* *esm veszem, a lányommal In­kább a postást ügyeljük, mi­kor jön. Tavaly, amikor még az építkezés elején voltunk, a férjem egy év haladékot ka­pott a katonaságtól, de most már be kellett vonulnia. — Nagyon fiatalok. — A férjem huszonhárom éves, én meg huszonkettő va­gyok. Amíg tart a gyes, amíg István katona, addig átmene­tileg nehezebb lesz, mert fi­zetni kell az építési kölcsön részleteit, a gyerekre is vásá­rolok minden hónapban va­lamit. "Seres István civilben épü­letasztalos a Miskolci Építő­kezésnél. Amerre nézünk, minden a keze munkáját di­cséri. Nem szaladgáltak aj­tó-, ablakkeretekért, tető- anyagért. Egyszerre vették meg az egészet faanyagként, és otthon készült el minden. Ilyen szakmában még otthon is nélkülözhetetlen a fűrész­gép, a gyalugép, a többi meg csak idő kérdése volt Az emeletre kanyargó elegáns falépcső az utolsó előtti éjT szaka készült el, bevonulás előtt. Egy éjszakát aludtak itt, a sajátjukban, Istvánnak menni kellett, a kötelesség szólította. — Lakhattunk volna a fér- jeméknél néhány házzal lej­jebb, ugyanebben az utcában, de mi így akartuk. Ott főz­tünk az építkezés alatt, néha húsz emberre is. Szeretjük egymás f őztjét, olyannyira, hogy előfordul, ma is néha csak egyik háznál főzünk. Ügy vágtáit neki Seresék az otthonteremtésnek, hogy fél­rerakott, megtakarított forint­jaikból még a telket sem tud­ták volna kifizetni. Harminc­ezer forinttal fogtak hozzá a 4 szobás, emeletes lakóház ala­pozásához és mint a környező újházas utcák építkezői, ők is hitelt vettek fel, úgy foly­tatták. Amit ma még ritkán hallani, Sereséknél úgy ment minden, mint a karikacsa­pás, a közeli Tüzép-telepen mindent megkaptak, a leg­többet talán üvegre vártak, csupán egy hetet, végül az­tán azzal üvegeztek, amivel várakozás nélkül is lehetett volna a tervezettnél véko­nyabbal Szóba kerül a beszélgetés során az is, hogy nem min­denütt mutatják meg készsé­gesen a fiatalok új házukat, mert még nincs meg a köz­ponti fűtés, hiányzik a par­ketta, a csempézés, üres, bú­torozatlan szobák ásítoznak fehérre meszeltem — Az építkezésnek fontos állomásai vannak; a falait Ifjúság utca - a fiatalok ut­cája. felhúzása, a tető elkészítés^} a belső vakolások. Közberí pedig fogy a pénz és újra,' meg újra takarékoskodni kell, hogy hozzákezdhessünk a következő munkákhoz. Csáki lépésben lehet haladni és m{ nem vagyunk türelmetlenek} ha a befejezéshez még évelő kellenek, akkor is túlszár-j nyaltuk minden álmunkat. Seresné a közeli Mejőke-- resztúrban nőtt fel, LeninváJ rosban tanult, ott dolgozott egészen Krisztina születéséig} Álmaiban a városi házak Ja-j kásái jelentették a leendő család ideális otthonát. Arról még álmodni sem mert, hogy 22 évesen saját házában lakj hat majd. Ehhez képest fin gyeimet sem érdemlő apró-j ság, hogy a nagyszobába» csupasz villanykörte lóg a mennyezetről, hogy hiányzik még a parketta, késik a csempézés, hogy a garázs-’ ban a férje szétszedett öreg motorkerékpárja foglalja a helyet Áz udvaron kijelölték mátj az ólak helyét, mert mit éh az olyan porta, ahol nem káráínak a tyúkok, nem tar-; tanak tavasztól néhány ma-j lacot. Ahol pedig olyan na-i gyón kell még a pénz a ház; befejezéséhez, meg bútorok-} ra, mint a huszonéves csaló-) dóknál, még eladásra is kell} hogy jusson csirke is, hízó i«.' De ez már a következő állo­más a Seres család életében} A szomszéd telken téglara­kások tornyosodnak, az ala­pok lefedve a fagyok elől! Itt is építkeznek tavasszal és a régi földszintes utca. a* ipari Vállalatnál, és szakmá- Egy-egy lakrészt sikerült már Ifjúság utcája így lesz mind-; ját jól hasznosította az épít- otthonossá lenni. inkább a fiatalok utcájává. A hideg napok kezdetére már lakhatóvá vált — Mindennap várjuk a postást. „Hogyan vagyí Seresék háza az Ifjúság utcában. tok, milyen lakni az új' házunkban?” - kérdezi a férjem. (lejlán László felvételei}

Next

/
Oldalképek
Tartalom