Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
WLAG PROLETÁRJAI, EGYES OL JETEKI A? MSZMP BORSOD-ARACT ZFMPT PN HFOYF1 RT70TTS A G AN A K FARIA XXXVIII. évfolyam, ."5U2. szám Ara: 1.8(1 Ft Péntek, 1982. decemlrer 24. Karácsony ünnepén ß ékesség a Földön a jóakaraté embereknek! Karácsony van — csendes a/, éj, békés és szeretetteljes körülöttünk a világ. Szép ünnep ez: az esztendő legkedvesebb, nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek által is várt estéje, Az ajándékok napja olyan világban, amely semmit nem ad ajándékba. A nyugalomé a zaklatottság közepette. Es mindenekelőtt a reménységé — talán egyszer ilyen békés és szeretetteljesek lesznek a hétköznapok is, mint karácsony estéié. Amíg a gyerekek játszanak, a felnőttek emlékezhetnek. Mindenekelőtt számba vehetik: sorrendben a har- mincnyolcadik olyan karácsonyt írjuk, amikor — ha nem is az egész világon, de legalább túlnyomó részén és itt. Európában — béke honol. Nagy adománya ez a történelemnek, amely oly sokszor tette lehetetlenné, hogy a békesség ünnepén béke, s a családi, baráti ünnepi asztal körül ülök száma teljes legyen. De — amint csak a kisgyermekek hiszik, hogy az ajándékot valamilyen angyal, természet- feletti erő helyezte a fa ala — a békét, s fennmaradását is emberi munka, törekvés teremtette meg és őrizte meg. Fenyegetett világunkban karácsony napján som feledkezhetünk meg róla, hogy amint a fegyverek elhallgatása óta tettük és t«szüzük, a következő karácsonyig is mindent meg kell tennünk a Föld jóakaratú embereivel együtt a béke megőrzéséért. Olyan ez a világ, hogy nem elég a jóakarat. Több kell, egyre több kell. hogy szép' karácsonyaink lehessenek. Az ünnepi asztal meg- e.itően szép hangulatában az idősebbek régi emlékeket idézhetnek. Nehéz, szomorú karácsonyokét. Hiszen vannak még közöttünk — szerencsére nem is kevesen —. akiknek emlékezete messzire nyúlhat és nyúlik vissza Sötét korszakokba, amelyeknek feketeséget a karácsonyfák csili agszóróinak. gyertyáinak fénye sem volt képes áttörni. A ma karácsonyfái. legyenek azok . ki- ’scA'-ek vagy nagyobbak lesvén alattuk szerényebb vagy drágább ajándék, mellettük gazdagabban vagy szerényebben terített az asztal. annál megnyugtatóbban világítanak. Nagyapák mesélhetnek gyermekkorukról unokáiknak, azokról az évekről. 0, nem azért kell feleleveníteni az ölvenesztendös népnyomort. hogy akiknek ez nem jutott osztályrészül, afféle bűntudatot erezzenek, mintha kimaradtak volna valamiből, amitől az ember meg- edzödik, s mint ilyen, teljesebbé válik, hanem, hogy unokáik is tudják; ha létezhetnek is egy ország, egy család, egy ember életében mélypontok, abból ki lehet és ki kell emelkedni. „Aludni ment a kenyér” — még mielőtt a korgó gyomrú gyerekek álomba szipogták volna magukat. Százezrek, milliók álma volt egyszer jóllakni. Nem a kegyes — és karácsony táján hivalkodóan jótékony — adakozók jóvoltából, hanem a saját két kezük munkájából. Fonnyadtak, reszketők már azok a kezek, amelyek életerősen tétlenségre voltak kárhoztatva. És amelyekbe puskát nyomtak azután, hogy messze hazájuktól, egy tőlük és hazájuk érdekeitől idegen háborúban, egy más országban, nem szépen csikorgó, hanem emberfeletti fagyban köszöntsön rájuk a karácsony. Olyan bajtársak körében, akik nem élték túl, nem bírták ki ezt a telet, a megpróbáltatásokat. Kínjaikat megsokszorozta, hogy aggódtak az itthoniakért. Azt az 1942-es magyar karácsonyt — pedig körös-körül minden csupa fehérben ragyogott a frissen hullott hótól — feketévé tette a sajnos beigazolódott félelem: azok. akik csak gondolatban lehettek családjuk körében ezen az estén, többségükben soha nem térhettek vissza szeretteik körébe a maguk teljes testi-lelki valóságukban. Ma már évtizedek óta csak az. emlékük él.. I# aráé,sony az élet ünnepi pe. Az élet pedig mun. ka. A munka volt és marad a legjobb orvosság az. ország, a társadalom minden bajára. Bármi is okozta vagy okozná azt: a történelem, a külvilág, saját időben fel nem ismert és meg nem szüntetett könnyelmű életmódunk. Egy romba dőlt. halottait sirató ország.és népe támadt fel poraiból. Ma. amikor a panelházak hátrányairól vitatkozunk és a lakásépítési hitel kamatlábait számolgatjuk, sent feledkezhetünk el róla: a romok közül megmentett téglákból kezdődött meg annak az országnak az építése, amelyet ma minden állampolgára nyugodt lelkiismerettel vállalhat hazájának. Ahhoz, hogy kitűzhessük magunk elé a celt, hogy emberül éljünk, vagyis megvalósítsuk ezen a 93 ezer négyzetkilométeren a szocializmust, először az áletbenmaradottak- nak életben kellett maradniuk. Az első tégláknál még ügy látszott, hogy csupán egy cseppet jelentenek a romhalmazok reménytelenségének tengerében. Mégsem hunyt ki a remény, s ismét abból lett a valóság. Még akkor is, ha ismét emberpróbáló évek következtek : keserves esztendők, ami után tragédiával kellett fizetnie a nemzetnek, amiért letért a helyes útról. Ne feledjük el 1956 karácsonyát sem . . . Békesség magyar földön a jóakaratú embereknek — hirdette meg akkor az újjászületett párt. A Magyar1 Szocialista Munkáspárt akkor sem ígért megváltást, hanem kemény és nehéz küzdelemre hívta mindazokat, akiknek drága és szent a haza ügye. Akik nemcsak kényszerűen eltűrik, hanem vállalják mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyek azokra várnak, akik hisznek, akik életük értelmét és kiteljesedését látják a magyar nép sorsának jobbításáért folytatott közös tevékenységben. Nem könny«, de eljutottunk a nemzeti egységig, s a Magyar Nép- köztársaságban élők közötti közmegegyezésig. Eredményeink óriásiak. Számon tartják barátaink —. akik közül annyian küldték szívből jövő üdvözletüket — és ellenfeleink is tisztelettel beszélnek róla. Kevés ország van a világon, amelynek mezőgazdasága olyan bőséggel szolgálhatna, mini amilyen termékek mostani ünnepi asztalunkra is kerülnek. Közösen kínlódtuk ki ezt is: munkások, parasztok, értelmiségiek. Mint ahogyan közös erőfeszítéseink gyümölcse az az inar is. amely elé nvueodt szívvel és mindenekelőtt továbbra is a bizakodás légkörében kitűzhetjük a következő célt: .a. legfejlettebb országok mércéjével ■ mérje magát. Hát itt tartunk egy válságokkal és feszültségekkel terhes világban. Nem kevés, amit elértünk! Igaz. hogy most úgy tűnik: feladataink még nagyobbak. Háromszáz- hatvanöt nap áll előttünk a következő karácsonyig. Nem lesznek nyugodtak a nappalaink, s előfordulhat, hogy éjszaka sem hagynak pihenni gondjaink. Még sorolni is sok, annyi az előttünk álló feladat. A munkahelyünkön is, ahol tudomásul kell vennünk: több hasznot kell hoznunk az országnak, és ezúttal gyakran csak később remélhetjük ezért a megfelelő ellenszolgáltatást. És bizony a családban is jobban meg kell majd néznünk, mire futja és mine nem. Munkánk, kenyerünk lesz. De hogy mekkora lesz ez s kenyér, az jobban függ a munkánk minőségétől, mint valaha. Es ha csak attól függne! Olyan bolygón élünk, ahol a legutóbbi esztendőkben általában egyre rosz- szabbul élnek, az emberek. A mi országunk már nem szegény, de nem is olyan gazdag, hogy ne érezae meg azokat a változásokat amelyek százmilliók sorsát befolyásoltok és befolyásolhatják kedvezőtlenül még a következő időkben is. H isszük: a magyar történelem neheze már mögöttünk van. Reméljük, örökre a múlté a háború, a vérontás. Az egykori ősi magyar átkot, a széthúzást, sokféleképpen gondolkodó, de a legalapvetőbb, a haza és népének sorsát érintő kérdések!)« egyetértő emberek közös cselekvése váltotta fel. És mégis: nehéz évet, esztendőket várhatunk: Embert próbáló időket. öntudatot, áldozatkészséget, eszünk és erőnk megfeszítését követelő időszakot. Türelmet kell tanúsítanunk, átmenetileg kevesebbel is beérnünk. És türelmetleneknek lennünk: minden késedelem tetézi gondjainkat és mulasztja az oly drága időt. És mégis: hisszük, most is azoknak lesz igazuk, akiket a remény nemcsak éltet, hanem cselekvésre is késztet. Népünk, a nemzeti közmegegyezés nemes alapján, szegényebb időkben is gazdagítja azt a hazát, amely a régi, szép szokás szerint 'ifúost karácsony ünnepét üli. Együtt — közös célokért (3. oldal) Nyolc évtized ,,zász!órendje,f..„ (4. oldal) Képek testvérmegyénk életéből (5. oldal) Japánok karácsonya (6. oldal) Á remény magocskái (7. oldal) Áz életmentő gránát ifi. oldal). Kellemes karácsonyi ünnepeket!
