Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

ÉSZAK-MAGYAROKSZAG 4 1982. december 23., csütörtök Rangversenykrónika A trubadúr Helyi erőkre támaszkodva, Miskolc csak elvétve vállal­kozhat operák bemutatására, társulat, szólisták hiányá­ban a megvalósulás ritka al­kalmain kénytelen kopro­dukciókkal élni. Érdeklődés azonban — az egyéb zenei rendezvények arányaihoz ha­sonló mértékben — folyama­tosan mutatkozik a műfaj iránt, éppen ezért fontos és örvendetes minden olyan kez­deményezés, ami ebben az irányban igyekszik elébe menni az igényeknek. Leg­utóbb december 13-án, a Di­ósgyőri Vasas Művelődési Központ színháztermében volt alkalmunk — lengyel szólisták közreműködésével előadott — „miskolci” ope­rát hallgatnunk. A Miskolci Szimfonikus Zenekart és a MÁV Járműjavító Üzem, va­lamint a Vasas Művelődési Központ énekkarát Mura Pé­ter vezényelte (karigazgatók Homrodiné Engi Zsuzsa éa Juhász Tibor), Leonéra sze­repében Stanislawa Marcini- ak lépett fel, Azucenát Maria Cwiakowska alakította, Man- ricot Boleslaw Pawlus, Dunát pedig Stanislaw Bursztynski énekelte. Sajnos, az operakereszt­metszet koncertszerű előadá­sa nem nyújtott igazán szín­vonalas élvezetet, s ez szin­te kivétel nélkül a szólisták indiszponált interpretációján múlott. Egyedül Maria Cwia­kowska Azucena-alakítását dicsérhetjük, az ő magas szín­vonalú éneklése, valamint a jól irányított zenekar pontos és értő játéka miatt volt tu­lajdonképpen érdemes végig­hallgatni a hangversenyt. Kár, hogy az ő igyekezetüket, és tolmácsolásuk értékeit a két féríiszólista minduntalan de­valválta, s Leonóra szerepé­ben sem bizonyult elég meg­győző szopránnak a lengyel énekesnő. A Miskolci Új Zenei Műhely estje Programját tekintve rend­kívül tömény műsorral je­lentkezett december 16-án a Miskolci Üj Zenei Műhely, koncertjük talán egy kicsit hosszúra is sikerült, hiszen a hangverseny nem csupán az előadóktól kívánt nagy fe­gyelmet és koncentrációt, ha­nem a hallgatóság figyelmét is jócskán próbára tette. Berio három zongoradarab­jával (Erdenklavier, Wasser­klavier, Rounds) kezdődött a koncert, Selmeczi György előadásában a különböző ka­raktereken belüli analízis do­minál. Boulez ökonomikus, póztalan Szonatináját Tőzsér Dániel (fuvola) és Kincses Margit (zongora) szólaltatta meg pontos összjátékkal és kiegyensúlyozott hangzással. Vajda János — Két teszt — és Selmeczi György — Les Adieux — kompozíciói igen sok felfogásbeli rokonságról árulkodtak, darabjaik gro­teszk zenei gesztusokra épülő szellemes fintornak hatottak, amit a frappáns tolmácsolás (különböző kamaraformáci- ókban Apró László, Bákonyi Tamás, Bíró Rudolf, Bruck­ner Adrienne, Balász István és Kovák József adott elő) is hangsúlyozott. Ligeti György két zongorára írott ciklusa — Monumentum, önarckép, Mozgás — a koncert egyik legizgalmasabb darabjának bizonyult (Kincses Margit és Selmeczi György játszotta). Szünet után a műhely együt­tesének fegyelmezett tolmá­csolásában — mintegy a kon­cert első felének zenetörté­neti előzményei után kutatva — az úgynevezett Űj Bécsi Iskola két klasszikusának, Schönbergnek és Webemek egy-egy (az op. 9-es, illetve az op. 21-es) kamaraszimfó­niáját hallhattuk. Noha az est folyamán, a bőséges és nehéz műsoron be­lül az előadóknak nem sike­rült valamennyi kompozíci­ót — kellő fizikai intenzitás­sal — azonos hőfokon tarta­niuk. — s néhány apró pon­tatlanság eljutott a közönsé­gig is —, mindez keveset von le a koncert értékéből. A Mis­kolci Üj Zenei Műhely eb­ben az évadban a legfesze­sebb, legszínvonalasabb hang­versenyét tartotta a Bartók- teremben. Ünnepi Kodály-hangverseny Kodály-műsorral indult az idei év, valamikor január el­ső heteiben, s egy Kodály- koncert zárta azoknak a ze­nei rendezvényeknek a sorát, amelyeknek helyszíne a Mis­kolci Nemzeti Színház volt. A december 20-án megtartott hangverseny egyébként a ju­bileumi év miskolci zárlata­ként is értékelhető. A műsor első felében fel­csendült Missa Brevist Re­ményi János vezényelte, köz­reműködött a Miskolci Szim­fonikus Zenekar, a Miskolci Bartók Kórus Ardó Mária Kovács Brigitta, Németh Zsu­zsa, Rozsos István, Németh Gábor. A mű interpretációját szinte mindvégig a megbíz­hatóság jellemezte, s bizonyos fajta visszafogottság. Mi­vel a hangzó anyag — akár a zenekar, akár a kórus mun­káját tekintjük — intenzitá­sában és tömegében sokszor nem hatott kellő erővel, ezért a kompozíció zenei mélysége, tartalmának ihletett pátosza csak azokban a részletekben valósulhatott meg maradék­talanul, ahol a mű maga is a visszafogott dinamikai esz­közökre hagyatkozik. Elsősor­ban tehát a szépen megvaló­sított Credo, Sanctus és Be- nedictus tételekben érhettük tetten azt a műgondot, amellyel a produkció készült. Nem könnyű feladat a Föl­szállott a páva című, magyar népdalra írott zenekari vál­tozatok színvonalas előadása sem — a Miskolci Szimfo­nikus Zenekart ennél az al­kotásnál Kováts Zoltán ve­zényelte —, s az első percek­ben, néhány tetszetős elem ki­vételével bizony különösebb átütő erő nélkül szólt a ze­nekar. Szerencsére azonban gyorsan fordult a helyzet, s az itt-ott meglazult hangzást egy jóval koncentráltabb elő­adói stílus váltotta fel, így elmondható, hogy a darab tol­mácsolása az utolsó pillana­tokig egyre érettebb, kidolgo­zottabb lett, s fokozatosan el­nyerte a hallgatóság tetszé­sét is. D. Szabó Ede Műemlékvédelmi mérleg Az idén — akárcsak az el­múlt néhány évben — is az előző évinél mintegy 10 szá­zalékkal többet költenek vé­dett műemlékeink ápolására, felújítására, és a helyreállí­tásra. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség a bemutatott műszaki tervek engedélyezé­sével ebben az évben meg­közelítően 800 millió forint értékű munka elvégzése előtt nyitott utat. A központi forrásokból tá­mogatott nagy munkák kö­zül az idén fejeződött be az esztergomi Bazilika és a Debreceni Református Nagy­templom teljes felújítása, és megkezdődött a grábóci gö­rögkeleti kolostor és temp­lom, s valamint védett fal­képeinek, berendezési tár­gyainak rekonstrukciója. A népi építészeti emlékek, el­sősorban a tájjellegű paraszt­házak közül 22 épület meg­mentéséhez járultak hozzá. Szokások, hiedelmek nyomában Ha jött a karácsony... — Nálunk a családban as asztalnál mindenkinek meg­volt a megszokott helye. Mi­előtt az éjféli misére elmen­tünk volna, anyánk az asztal lapjára mindenki elé egy csi­petnyi sót szórt. Amikor a mi­séről visszaérkeztünk, első dolgunk volt a sót megnézni. Aki előtt ez alatt az idő alatt megolvadt, az a következő évben meghalt. Ha a só csu­pán megpuhult, az azt jelen­tette, hogy az illetőt a követ­kező évben betegség veszi le a lábáról. (Bobaly István, Szögliget.) Amennyivel csillogóbb lett az elmúlt évtizedek során a karácsonyfa, s alatta gazda­gabb az ajándékválaszték, úgy fogyatkozik meg az év egyik legjelesebb ünnepének hiedelemvilága, úgy marad­nak el a hajdani népszokások. Ma már a karácsonyi ünnep — különösen díszítőelemeit és étrendi szokásait tekintve — falun és városon: ugyan­azon „forgatókönyv” szerint zajlik le. Az elmúlt napokban a megye különböző részein, kis településein idős embe­reket faggattam gyermekko­ruk karácsonyi szokásairól, hiedelmeiről. Ez nem is volt annyira egyszerű, mint azt korábban gondoltam. Az em­lékek felidézése, mondhat­nám „döcögve ment”, azt bi­zonyítva, hogy régen elma­radt, s múr-már elfelejtett események titkát idézzük. — Karácsony előestéjén nem volt szabad elmenni a háztól. Ellenkező esetben az új évben nem kotyogott a tyúk, a háziasszony nem tu­dott csirkét ültetni. Kará­csony első napjának regge­lén, ha elsőként férfi vendég érkezett a házhoz, akkor bi­kaborjút, ha viszont asszony Beílehemező gyerekek Komlóskón érkezett, akkor üszőborjút el­lett a tehén. (Harda Miklós, Pusztafalu.) — Karácsony előestéjén annyi szalmát, amennyi egy liba alá elég, behoztunk a szobába és azt az asztal alá tettük. Karácsony másodnap­jának reggelén a szalmát az eladó lánynak össze kellett söpörnie, és ki kellett vinni a kertbe. Ha akkor kakasszót hallott, az azt jelentette, hogy a következő évben férjhez megy, mégpedig az a legény veszi el, akinek a portájáról hallotta a kukorékolást. (Fe­hér Dávidné, Komlóska). A karácsonyi hiedelmek —, amelyekre adatközlőim emlé­keztek — zömmel a leányok férjhezmenésével kapcsolato­sak. — A karácsonyt megelőző napon nálunk mákos gubát csináltak az asszonyok. Ezt meg kellett kavarni az eladó lánynak, majd azután kisza­ladt a kapuba, s az első le­gény, akit meglátott, az vet­te el feleségül. (Szeberin Vendel, Bogács). — Nálunk, a bobajkából a jószágnak is adtak, de hogy mi volt ennek a babonája, arra már nem emlékszem. (Botobás Istvánná, Szala- szend.) — Mifelénk a gubát dobos­kának nevezik. Az ünnep előestéjén, amikor a család leült enni, az eladó lány az első doboskát lekapta az apja villájáról, kiszaladt vele a kapuba, s amilyen nevű fér­fit meglátott, olyan nevű vette el a következő évben. (Bobaly Istvánná, Szögliget.) Karácsony szokásvilágához szorosan kapcsolódik a Lu­ca széke, amely karácsony es­téjére készült el, s készítője ezzel ment el az éjféli misé­re, hogy arra ráállva, felis­merje a boszorkányokat. — Én magam is láttam egy ilyen embert a felsőgagyi templomban. De amikor meg­látták az asszonyok a székkel,' jól összeverték. Egyébként az volt az előírás, hogy a Luca szék készítőjének mákot is kellett magával vinni. Mise után hazafelé menet azt kel­lett elszórnia, hogy a boszor­kányok utói ne érjék. (Kádár Miklós, Csenyétén töltötte gyermekkorát.) — Karácsony éjszakáján aa eladó lánnyal — visszafelé — felsepertették a szobát. A szemetet kivitte a trágya­dombra, majd ott ráállt a sz létlapátra, akkor az Ovár-iető felől meghallotta az angyalok énekét. (Bobaly István.) A karácsonyi szokások kö­zéppontjában a betleheme- zés ál 11. de mindenhol elter­jedt volt a kántálás is. A bet- lehemezés afféle' bohókás, tréfás pásztorjáték volt. — Nálunk, Devecserben a 20—25 éves legények jártak betlehemezni. A betleheme- zők 7—8 fős csoportból áll­tak. Volt közöttük első ési második kengyelfutó, egy Ja­kab nevű, két angyal (ők vit­ték a templomot), és két öreg. Az egyik öreg lefeküdt a szo­ba közepére, a többiek meg csörgős bottal jártak körülöt­te, énekeltek, verseltek egy­másnak. Ezalatt a másik öreg kint, a szabadkéményből kol­bászt, szalonnát „lopott”. (S. Kiss István, Abaújdevecscr- ben gyerekeskedett.) — Kánlálni fiatal gyerek­ként jártunk, mikor mennyi­en álltunk össze. Megálltunk a házak kapujában, és beki­áltottunk az ablakon: — Sza­bad-e az Ür Jézust dicsérni? — Kiszóltak, hogy szabad. S akkor énekeltünk különféle karácsonyi dalokat. A házi­aktól ezért ajándékba diót, süteményfélét, almát kap­tunk, később még pénzt is.' (Tóth János, Szalaszend.) Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Népi műemlékek, történelem, néprajz, muzeológia Üj filmek Annie Girardot a Szökés a halál elől cimű új francia filmben Nemrégen jelent meg a mis­kolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. kötete, amelynek publikációi a cím­ben említett négy témakört ölelik fel. Az első csoportban, a kötet élén a népi műemlé­kekkel kapcsolatos írásokat olvashatjuk. Balassa M. Iván A tájházak muzeológiai és műtárgyvédelmi kérdései cí­mű munkáját, s benne sok hivatkozást a Borsodban szer­vezett ilyen jellegű intézmé­nyekre; szorosan kapcsolódik ehhez tematikailag Olajos Csaba Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építészeti emlé­kei és azok védelme című írá­sa, valamint további három közlemény: Korompay Kata­lin Mezőkövesd településrend­jének kialakulása, Farbaky Péter Településszerkezeti vizsgálatok ' a Mezőségben (Ároktő és Mezőcsát), Cseri Miklós Adatok Szuhafő népi építkezéséhez című írása. E ciklust Mezősi József Tüzelő- berendezések Közép- és Ke­let-Szlovákiában című dolgo­zata zárja. A történeti közlemények között olvasható Lovász Eme­se írása A diósgyőri pálos ko­lostor 1973. évi feltárása, Ve­res László A miskolci nyom­dászat kezdetei (1812—1838), Páll István Borsod-Abaúj- Zemplén megyei pecsét nyo­móit a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeum gyűjteményében, Dobrossy István „Vendéglátó házak”, fogadók Miskolc és Mindszent határán a XVIII— XIX. században, Tóth Péter A szőlőhegyek védelme Sajó- szentpéteren a XVIII. század­ban és Szikora András Ada­tok Miskolc és környéke ga­lambtenyésztésének történe­téhez című írása. Hét néprajzi közlemény kö­vetkezik ezután a kötetben, Selmeczi-Kovács Attila Kézi­malmok a Zempléni-hegyvi­déken, Űjváry Zoltán Gömöri adatok a Mátyás-mondakör­höz, id. Kordos László Egy mezőcsáti parasztköltő a XIX. században, Viga Gyula Bátky Zsigmond levelei a Herman Ottó Múzeumban, Hankóczi Gyula A Herman Ottó Mú­zeum citerái, D. Varga László Ung vidéki faragó pásztorok és Petercsák Tivadar Adatok a hegyközi népi állatgyógyí- táshoz című munkáit találjuk ebben az összeállításban. Muzeológiai közlemények összefoglaló cím alatt adja közre a kötet Ladányi József a „Két évszázad magyar fes­tészete” című kiállítás meg­nyitóján elmondott beszédét, Pusztai Béla beszédét a Bor­sod megyei természet- és kör­nyezetvédelmi kiállítás meg­nyitójáról. Itt olvasható Hor- pácsi Sándor írása — Gondo­latok a keleméri Tompa-kiál­lítás kapcsán —, Kovács Tibor Középkori páriaöv restaurá­lása című munkája és Sza­badfalvi Józsefnek a 70 éves Pap Miklós tokaji múzeum­igazgatót köszöntő megemlé­kezése. A hagyományoknak megfe­lelően a Szlovákiai téka című összeállítás, a szomszédos szlovákiai területek etnográ­fiai írásainak — kilenc írás­műnek — ismertetése zárja a Herman Ottó Múzeum Közle­ményei 19. kötetének gazdag és igen választékos anyagát. Egy francia és egy szovjet új filmet láthat mától a pre- miermozik közönsége. Ezút­tal nem volt alkalmunk „elő­zetesben” látni ezeket az al­kotásokat, így csak a mini­mális információval tudjuk a figyelmet felhívni rájuk. Annie Girardot a főszerep­lője (olyan partnerekkel, mint Claude Brasseur, Ja­cques Perrin, Bruno Cremer) a Szökés a halál elől című francia filmnek. A bűnügyi drámát Jose Giovanni ren­Az évek során már meg­szokhatták a Miskolcon és a megyében élő, rockzenét ked­velő fiatalok, hogy a karácso­nyi ünnepekre megkapják a maguk „ajándékát". így lesz ez az idén is: december 25-én, szombaton este 6 órakor kez­dődik Miskolcon, a városi sportcsarnokban a karácsonyi koncert... Miskolcon pedig igazán nem képzelhető el nagyszabású rockkoncert az Fdda Művek nélkül. Játszanak természete­dezte, Annie Girardot alakít­ja a védenceiért szenvedélye­sen és lelkesen kiálló ügy­védnőt. A szovjet filmművészetben is megkülönböztetett hely il­leti meg a grúz filmeket. A most bemutatásra kerülő új alkotás címe: Kétes hírű menyasszony, a rendező Geh- rin Maljan. Az alapötlet: egy városka megvetett és sokszor kicsúfolt bolond le­génye beleszeret és feleségül vesz egy utcalányt... minden bizonnyal a megszo­kottnál is lelkesebben fogad­ja és köszönti' majd őket: amint arról már hírt ad tun k, az Edda első nagylemeze több mint 250 ezer példányban fo­gyott el: az együttes tagjai az elmúlt hét végén Budapesten vették át a nem mindennaoi „teljesítményért” a platina­lemezt ... A miskolci karácsonyi kon­certen feliét) az Euróoa Kiadó és a Mini Együttes is. t Karácsonyi koncert sen most is, s közönségük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom