Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-17 / 296. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. december 17., péntek Fellépésre készül az irodalmi színpad. Most éppen próbálnak a könyvtárban. Ápolónők — a betegágy mellé Szakmát és hivatástudatot aÉi r A jubileumra pontos statisztikát készítettek a miskolci egészségügyi szakiskola pedagógusai. Negyedszázad alatt 9824-en végeztek az alap-, a szakosító és a továbbképzéseken. Nem nagy merészség így hát azt mondani, hogy ennek az iskolá- . nak döntő szerepe volt, s van abban, hogy a betegágyak mellett hivatásukat szerető, felkészült nővérek állnak. És hát az 6 feladatuk a megyében a szakképzés és a továbbképzés biztosítása is. Amikor az általános ápolónők és asszisztensek a munka mellett — s nemcsak a náluk, hanem az egészségügyi szakközépiskolában végzettek is — megszerzik a védőnői, szülésznői vagy laboratóriumi asszisztensi oklevelet. Huszonkét szakra szakosodhat- nak a már végzett ápolónők, s a diétásnővér-képzés kivételével valamennyire itt. az egészségügyi szakiskolában van lehetőségük. A múltról, a huszonöt esztendő fejlődéséről ma sok szó esik a Szentpéteri kapui ' megyei Kórházban levő egészségügyi szakiskolában. Többek között arról, hogy mit jelentett, amikor négy szakoktatóval és hetven tanulóval 1957-ben végre egységesen beindult az ápolónőképzés. Mert korábban a kórházak maguknak képezték a szakembereket S szó lesz az 1975-ös esztendőről is, amikor a szakiskolát bekapcsolták az egységes iskolarendszerbe ... Trembóczkiné Lukács Máriával, a szakiskola igazgatónőjével mi inkább a jelenről beszélgettünk. Igaz, a kiindulópontot egy kicsit régebbi keletű felmérés adta. Néhány esztendővel ezelőtt ugyanis sorra kérdezték a gyerekeket, milyen elképzelésekkel jöttek az iskolába? És miért ide jöttek? Volt aki a szülő kívánságára, volt, aki mert úgy vélte, ez egy tiszta munkahely. És volt aki úgy gondolta, az ápolónői munka jó megélhetést ad ... És persze volt olyan is — így teljes a kép —, aki azt mondta, gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy segít a beteg embereken . , 4 Akkor Is megoszlottak az elképzelések — ma sincs nagyon másképpen. Tizennégy évesen — a nappali tagozatokon főleg ez a korosztály van — az embernek még nincsenek pontos elképzelései szakmáról. hivatásról, felelősségről. Ezért is fektetnek nagy súlyt — a szakmai ismeretek mellett — a hivatásra nevelésre. Hogy nehézségeivel együtt megszerettessék ezt a pályát. A szakmai gyakorlatokon lelkesek, készségesek a „kis- nővérek”. Legtöbbjükből jó ápolónő válhat. Hogy az lesz-e valóban, ez már a kórháztól is függ, ahová kerül; attól, hogy hogyan foglalkoznak ővelük, milyen példát látnak maguk előtt. A felelősség a betegágy mellett érik be — mondta az igazgatónő. A nappali tagozatra van jelentkező. A szakma változatlanul népszerű. Más kérdés. hogy a viszonylag gyengébb felkészültségű tanulók jönnek hozzájuk. A fizika, a matematika bizony kemény próbára teszi növendékeiket. Igaz, az anatómia is nehéz tantárgy tizennégy évesen. Pedig az alapozáson sok múlik, azokra kell építeni a szakmai tárgyakat. Igaz, ma már egyre jobb körülmények között dolgoznak, tanítanak.« Hogy mást ne említsünk, megkezdték a szaktantermi rendszer kiépítését Elsőnek az anatómia-biológia szak- tanterem készült el — érthetően. De van már tornaszoba is — társadalmi munkában létesült —, hiszen itt különösen fontos az egészséges életmód .., És hát messze vannak már attól is, amikor mindössze négy szakoktatója volt az iskolának. Most harmincegy a tantestület létszáma. Kell is, hiszen sokrétű a feladatuk. Az idei tanévben például a nappali tagozaton 402 növendékük van. Négy tanuló- csoport évfolyamonként. Ök azok, akik három év elteltével a betegágyak mellé mennek, míg újra nem jelentkeznek a szakosító tíz hónapjára. Munka mellett, 19 osztályban idén 672-en szakosodnak 12 szakra ... Ez is az ő gondjuk. Hogyan végzik munkájukat? Erről a beteg, gyógyításra szoruló emberek tudnák a legtöbbet mondani. De valamit jelez az is, hogy sok volt diákjuk most szakoktatóként dolgozik náluk, hogy a miskolci kórházak főnővérei tanítványaik voltak, s hogy a gyes-en levő ápolónőket is számítva, az egészségügyi osztály felmérése szerint elegendő az ápolónő. És legtöbbjük nemcsak a szakmáját ismeri jól, emberségből is helytáll... » Csutorás Annamária Fotó: Laczó József Szakmai gyakorlaton a végzős növendékek. A „beteg” és ápolója később helyet cserél. Anatómiaóra a szaktanteremben, A tanár Molnár Mihályné. Tegnaptól a József Attila Könyvtárban Nagy Lajos emlékkiállítása A miskolci József Attila Könyvtárban tegnap délután nyílt meg és január 22-ig látogatható az a dokumentációs kiállítás, amely a magyar prózaírás egyik kimagasló személyiségéi. Nagy Lajost kívánja megidézni. A könyvtárban nem egészen új egy-egy író kiállítás keretében történő bemutatása. Négy évvel ezelőtt Krúdy Gyulára emlékeztetett a könyvtár ilyen keretben, jóval korábban meg például a borsodi irodalmi emlékhelyekre hívta fel így a figyelmet. Ennek a most nyílt kiállításnak a forgatókönyvét Tarján Tamás irodalomtörténész készítette el, a rendezés, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi anyagainak fotózása Fejér Ernő igényes munkája. Okkal adódik a kérdés: lehet-e egy írót kiállításon bemutatni, hiszen személye nem állítható ki, munkáinak felsorakoztatása is nehézkes. Marad a közvetett bemutatás, azaz olyan dokumentumok kiállítása, amelyeknek sorából mozaikszerűen vá- zolódik fel az életpálya, amelyeknek utalásaiból következtetni lehet közbeeső pályaszakaszokra, de még így is gond, hogy nehezen hozzáférhetők az effajta emlékek is. A kiállítás plakátján az a Nagy Lajos látható, gki a negyvenes években, hogy napi fenntartását biztosítsa, aprócska könyvboltot nyitott, amely egyben kölcsön- kömyvtár is volt. Ez roppant fönte« adalék az író pályájához: így kellett a létminimumot magának biztosítania. Az író életútja megismerhető lexikonokból, irodalomtörténeti munkákból, többek között éppen a kiállítást megnyitó Tarján Tamás két éve megjelent nagyszabású monográfiájából, művei kisebb könyvtárat töltenek meg. s azok is soksok érdekes adalékkal szolgálnak egy nehéz életű író útjának megismeréséhez. Ismeretes, hogy Nagy Lajos Apostagon született — de sok elbeszélése is kötődik ide! —, „törvénytelen” gyermekként, édesanyja cselédlány volt, apjával sohasem találkozott. Ez egész életére nyomasztóan hatott. Iskoláit már Pesten végezte, itt járt gimnáziumba, majd egyetemre. volt írnok ügyvédi irodákban, különféle vállalatoknál, biztosítóintézetnél, sőt 1906-ban, a darabontkormány idején még szolgabírónak is kinevezték éppen, a mi megyénkbe, Abaúj- szántóra, de ebben a hivatalban keveset jeleskedhetett, mert kinevezését követően jelent meg a Népszavában a Két lány című novellája. Persze, a krónikásnak itt most nem kell leírnia Nagy Lajos életét, munkásságának mérföldköveit. Csupán azt kívántam ezzel jelezni, hogy a kiállítás is ezzel indul, kronológikus sorrendben követi az író életét. Fényképek, ifjúkori apostagi vízfestménye, iskolai dolgozatfüzete, bizonyítványai, későbbi első világháborús dokumentumok jelzik az idő előrehaladását, s közben publikációk, folyóiratok — Magyar Csillag, Nyugat — róla •szóló írások és saját műveinek gazdag sora. A dokumentumok sorát a temetéséről készült fotók zárják. Nehéz volna felsorolni a soksok dokumentumot. Látható itt működési bizonyítvány az ügyvédi irodában végzett munkájáról, itt van a szolgabírói kinevezése, itt van egy, 1936-ban Miskolcról, a feleségéhez írt levél, itt vannak a csoportképek, amelyeken Józset Attilával, Szerb Antallal, Halász Gáborral és másokkal látható, s itt a fotó. amely megörökíti, hogy a felszabadult országban az elsők között vehette át a Kossuth-díjat, Bajor Gizivel egyszerre. Látható fotókon az 1934-ben, Illyés Gyulával tett szovjetunióbeli útja, amely után elkezdődött az író „különvéleményének” korszaka, s több kép örökíti meg a kávéházakat, az örökké hontalan író otthonait, amelyért az ötvenes évek elején a „kávéházi író” lebecsülő címet kapta egyik, akkori vezető kultúrpoüti- kustól. Mindez felrajzolódik a kiállítóteremben látható dokumentumokból. Nagy Lajos jövőre, február 5-én lenne százéves. A halál 1954 októberében ragadta el. A keményen ítélkező író életműve századunk hazai prózairodalmának kimagasló értéke. De talán napjainkban mintha kevesebben olvasnák, mint művei megérdemelnék. Ez a kiállítás a közfigyelem fénycsóváját igyekszik élesebbre állítani. A megnyitást követő emlékesten Tarján Tamás tartott előadást, az író műveiből pedig Kulcsár Imre színművész mutatott be részleteket. (benedek) Fiatal fotó '80 Amióta megnyitották Miskolcon a fotógalériát (az ifjúsági házban), a havonkénti bemutatók, bemutatkozások többségét volt szerencsém látni, jó részüket méltatni is. Kutatva most emlékezetemben, azt találom, hogy többnyire a „jó érzés”, a „szíves gondolat”, a „szépség megnyugtatásával” távoztam a helyszínről. Az a kiállítás, ami ezekben ana- pokban-hetekben látható a miskolci fotógalériában — nem ad efféle megnyugtató érzést, a bemutatott alkotások már ott a helyszínen is piszkálják a gondolatot; bé- kétlen hullámzást adva az értelem és az érzelem „vizének” __ A kiállítás címe: Fiatal fotó ’80; arra utal először, hogy 1980 után — vagyis az utóbbi két, jószerével másfél év során — született alkotásokat láthatunk a válogatásban; a „fiatal” jelző azonban kijár a kiállítóknak is, hiszen valamennyien harmincöt éven aluliak. A Miskolc városi Művelődési Központ kezdeményezésére született meg az ötlet, majd a pályázati felhívás, mely az ország minden részéből kívánta összegyűjteni a fiatal fotósokat és a „fiatal fotókat”: hátha lehetne e fórum által helyzetképet kapni, törekvéseket összevetni; • és bár nem minden meghirdetett témakörben láthatunk most munkákat, összességében azt mondhatjuk, hogy rendezők és alkotók találkoztak egy kíváncsiságban. Erről a kiállításról órákat lehetne beszélni, tanulmányt lehetne írni. S el lehetne intézni ezt a bemutatkozást néhány kérdőjellel is. Az első „végigjárásra” az utóbbiakból lehet több a látogatóban; egy-kettő belőlem is „kiszorult”, legfeljebb abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy látogatópartnerem Dobrik István művészettörténész volt, aki a pályázatra beküldött anyagok zsűrizésében is részt vett. Első aggályomat körülbelül úgy sikerült megfogalmazni: a képek jó része hatástalan marad számomra, mert a formai-technikai játék elnyomja a „képi beszédet” ... — A fotózás, a fotográfia kifejező erejével művészi tartalmat közvetíthet Ennek a művészi kifejezésnek a lehetőségeit keresve éppúgy bejárta a maga útjait, mint más művészeti ágak, például a képzőművészet —kezdte mondandóját a szakember. — Nem véletlen e példahozás. hiszen a fotográfia és a képzőművészet között egymást alakító, egymásra ható, dualisztikus kapcsolat volt és van. De visszatérve az aggályhoz, art mondanám, hogy aki itt a klasszikus iskola eredményeit leéri számon, az valóban sok ké- pet-alkotást ki tud innen „közösíteni”; akkor, ha a fotót csak mint artisztiku- mot kérjük számon. (Egyébként vannak e kiállításon ilyen szándékkal készült, nagyon jó képek a fiataloktól, mint ahogy sikeredett egynéhány közömbösre is)... Én úgy találom, hogy a bemutatott anyag többsége mib- denképpen figyelmet érdemel, azzal, hogy megteremti a maga képi izgalmát. Ezek az alkotók a hagyományos kompozíció helyett (amikor minden úgy van elrendezve, ahogyan egy adott helyzetben megtaláltatott és meg» örökíttetett), előtérbe helyezik a nyitott kompozíciót; a labilitás, az elmozdulás, az idő-tér síkok egymásra „vetítése” a jelentéstartalmat fokozza. Ugyanígy megfigyelhető az akciódolgok fotózásának jelenléte, éppen az előbb mondottak révén... — Általában nem az öröm, a megelégedettség érzete keltődik bennünk e képek láttán... — Valóban, ezekben a képekben nincs nyugalomra rácsodálkozás. Sok alkotó „dolgozik” az emberi testtel, az emberi arccal; ez is azt mutatja, hogy ezekben a fiatal fotósokban erős a keresésvágy, felfedezhető egyfajta bizonytalanság, feszültség, s ezt a pillanatfotó feloldásával közük képeikben. Tény, hogy ez a bemutatkozás, kiállítás nem ígér könnyű szórakozást (ahogy ezt szokták mondani), s azzal a nehezítéssel találkozunk még, hogy vizuális nevelésünk hiányait is tetten- érhetjük itt magunkban ... Nálunk egyébként fotósképzés sincs, s azért is lényegesnek tartom ezt a kiállítást, mert felmérhető: azok a fiatalok, akik kézbe veszik a fotóeszközöket, mit kezdenek a fényképezőgéppel, hogy azáltal saját érzéseiket, gondolataikat a ma világáról közöljék velünk ... A Fiatal fotó ’80 anyaga a miskolci ifjúsági házban január 3-ig tekinthető meg. Érdemes a megtekintésre — ha nem sajnáljuk az időt, hogy a képek közölte gon- dolatokat összemérjük a magunkéval ... (t. n. j.)
