Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

rá

ESZäa-MAGYARÜRSZAG 6

giMi>t»«aiTi[iMKniitrrrrffrnii

_" 1982. november 27., siómba! '

S íeloriiiáciG

A Ifi. század előtt hazánkban d színjátszás egyet jelentett a latin nyelven történő iskolai színjátszással. A reformáció magyarországi térhódításáról azonban az új eszmék hirdetői — így a luteránusok — felismerték: a színjáték nagyszerű propagandaeszköz, lei valóan alkalmas lehet az eszmék megismertetésére, terjesztésére. Különösképpen, ha az nemzeti nyelven szól a hallgatósághoz. Ez a „szükség- szerűség” a 16. században a magyar nyelvű iskolai szín- . játék, az eredeti magyar . nyelvű, dráma megszületéséhez vezetett.

Az első ismert, magyar nyelvű drámaíró Sztárai Mi- . hály, irodalmi barangolásunk mai szereplője. Születési idejét nem ismerjük, sőt szülőhelyét illetően is megoszlanak a vélemények. Egyes források a Zemplén megyei Sztárét jelölik meg szülőhelyéül, mások viszont somogyi születésűnek mondják, lévén, ott is található egy Sztára nevű település. Az is feltételezés, hogy Pa- dovában tanult. Azt viszont már pontosan tudjuk, hogy mint ferencesrendi szerzetes, Sárospatakon működött. Patakon, Pálóczy Antal zempléni főispán káplánja volt, kinek oldalán 1526-ban részt vett a szomorú végű mohácsi ütközetben. Amikor Pálóczy meghalt, Patak új urának, Perényi Péternek, a szolgálatában állt.

Szinnyei József adatai szerint Sztárai 1528-ban kilépett a rendből, s a reformáció tanait kezdte hirdetni. Ennek az állításnak nem mond ellent az a másik forrás, miszerint „1531-ben Sárospatakon Luther Márton szettemében prédikált, egtfr" kori jerencesrendi szerzetes- társával, Kopácsi Istvánnal”.

1544-ben a Baranya megyei Laskón tűnik fel Sztárai. Idekerülésének okairól nem tudunk, arról viszont igen, hogy ott a török . hódoltsági területen nagy buzgalommal vetette magát az egyházsaervezésbe. Baranyában, Szlavóniában 120 protestáns egyházat szervezett, sokszor életét sem kímélve. A török uralom alatti területeken ugyanis többször forgott halálos veszedelemben-. Hol a felingerelt katolikusok akarták agyonverni, hol a török akarta lefejezni. Feljegyzések vannak róla, hogy Laskó környékén hívei éjjelente őrt álltak lakása körül, hogy a katolikusok támadásától megvédjék. Thury Farkas Pál tolnai rektor (a későbbi aba- újszántói prédikátor) írta Sztárairól, a „püspök úrról”: a törökök „... háromszor fonták el püspök urunkat is, kötözve vitték a '■ Vesztőhelyre, hogy lenyakazzák, de az Isten csodálatos módon megoltalmazó mindannyiszor”.

1553-ban Tolnára került papnak, de 1558-ban már

újra Laskón volt. Később Gyulán, ismét Sárospatakon, majd Pápán működött. 1574-ben a soproni prédiká- torságra pályázott, de az állást nem nyerte ei. Még élt 1578-ban, mert Bornemisza Péter mint élőről írta: „Sztárai Mihály is noha értelmes és tudós ember, es sokat épített Magyarországban, de ötét is meg bírja néha az harag, néha az bor is."

Sztárai hiányos életrajzi adataiból még ismert a házassága. A szerzetesrendből kilépvén, követve Luther Márton példáját, szintén megnősült, féleségül vette Bánóczi István özvegyét.

Egyébként a Papok házassága címet viseli Sztárai fennmaradt két drámájának egyike. Ebben a hitvitázó drámában Tamás pap és Borbás bíró a pápa előtt bizonyítják, hogy a házasságot isten rendelte, s a papoknak csak újabban tiltották meg.

Másik drámája, az 1559- ben kiadott Az igaz papságnak tiköre. Témája szerint két polgár, Borbás és Antal bíró azt vizsgálják, ki az igazi pap és egyáltalán szükséges-e ahhoz a pappá- szentelés sok ceremóniája. Tulajdonképpen mindkét műben Sztárai a reformáció egy-egy sarkalatos tételét igyekezett bizonyítani. Ezekről a fiktív hitvitákról Tolöy Ferenc azt írta, valóságos erkölcstörténeti alapú életképek. Humoruk nyers és darabos ugyan, de párbeszédeikben a népnyelv eredeti fordulatai tűnnek fel.

A drámák mellett Sztárai tizenhat zsoltárt költött át magyar nyelvre, meglehetősen szabadon. A zsoltárokat ugyanis aktualizálta, s azokat a részeket, amelyek nem illettek a gondolatmenetébe, elhagyta. A hagyomány azt tartja, hogy ezeket a laskói templomdombon hegedűje kíséretében esténként hangos szóval énekelte.

Kiváló toliforgatóra vall, hat vallásos témájú históriája is. E műveit 1546—60 között írta, s velük bibliai témájuk ellenére saját korához kívánt szólni. Illés próféta és Akháb király történetében például nyíltan beszél a „mostani” kegyetlen Akháb-királyokról, és a mostani Illés prófétákról, a prédikátorokról.

Sztárai Mihály a reformáció gyakorlati céljainak szolgálatába állította tollát, eszát, erejét. Életének folyamatos munkálkodása voltaképpen szolgálat. Sőt, ismerve életrajzából a veszély mindennapos vállalását, kihívását, több annál, küldetés. Szilády Áron írta erről a küldetésről: „...nehéz megmondani, vájjon kezdeténél tanusílott-e nagyobb bátorságot, vagy folytatása közben szívósabb kitartást, avagy vége felé bámulatosabb lelkesedést."

Hajdú Imre

Mm üií

eszel cs

A Borsodi Szénbányák Vállalat Szakszervezeti Bizottsága és a Mákvölgyi Bányaüzem Egyesített Művelődési Intézményének vezetősége november 28-án, vasárnap 9 órai kezdettel, a rudolí'telepi József Attila Művelődési Házban rendezi meg a bányász művészeti csoportok találkozóját. Megnyitót Bíró Lajos, a Mákvölgyi Bányaüzem Egyesített Művelődési Intézménye társadalmi vezetőségének elnöke mond, majd hét borsodi bányász művelődési intézmény tizenkét nrodukcióját láthatják a résztvevők. Ezekben gyermek-ka marakórus, gyermekzenekar. gyermek irodalmi színpad, bábcsoport, gyermektánccsoport. felnőttkórus, pantomim és színjátszó produkció sorakozik fel. A találkozó a délutáni órákban- szakmai értékeléssel fejeződik be.

ILLYÉS GYULA:

Dőlt vitorla

Recseg, megdől a rúd, a hosszú vilorlarúd,

kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut!

Árboc s vitorla, nézd, előre mikor repül

leggyőztesebben? Amikor legmélyebbre dűl!

E. KOVÁCS KÁLMÁN:

Tanács

Öregember tehénnel

Feledy Gyula rajza

A hiúságot kerüld el, halandó, horgára ne akadj, hálója meg ne fogjon, rejtett csapdája be ne csapjon, vermétől messze járj, mert elveszejted önmagod!

önbftt teszöt mini tefrdtyal:

begyettje.

Gőgössé vájsz, megalázva

másokat

Zsarnokoskodsz, túlbecsülve botol mad.

Csak mfhasznák ünnepeinek. A hiúságot kerüid e! halandói

CSEH karóét;

Derengés

ötvenezer négyzetméternyi új parkot építettele ebben az évben Ózdon. Így a f Kertészeti Költségvetési Üzemnek jövőre mintegy

Öjj park Ózdon

.i. .au- ..

fi 19 ezer négyetméternyi, parkterület fenntartásáról kell gondoskodnia. Az elvégzendő munkák értéke 6 millió forint.

Az ébredés ködében nyíló krizantém a szem maga — Sejlik csak a nap mint háló- mgben mellbimbó parazsa

Tárgyak ébrednek fényétől A törékeny kávéspohár csücsörít csöndben csókpózban

a konyha sarokasztalán

Suttogva kíván jó reggelt a bőrödnek a vízsugár incselkedik pajkos fésű hajszolod meghúzza hát

Kezet fog veled a kilincs s úgy köszön hogy a hiány eíoldalog szégyenükén s felfénylik újra a világ

kiPPBKiWflMitd

mi'MZtMVitcws: .« i ■ /.uw;eB*.'*ran*iftaow■ b«ikstárnám

m a-.- -JASouor-isI.

ir- K ravatalozóban már

& égtek a villanygyertyák. Hosszú papun- óekli száraik feir-ecs úsztak, a vasrúd kilátszott alóluk. A falakon barna papírkár- pjt volt, amit méterenként vékony léc szorított a falhoz. A lécsorok szabályos rácsából itt is, ott is hiányzott egy-egy szál. A ravatal rojttal szegett, fekete kelmével borítva, a lábánál fekete talapzat. Üres.

A kő hideg, a műanyag csizmán át szinte égeti a talpat. Hatan-heten várnak a kis teremben. A hamvak búcsúztatása tíz órakor kezdődnék, de úgy látszik, késik. Két szürke télikabátos, fehér kesztyűs, fekete kalauzsapkás férfi jön be a fekete függönnyel keretezett, nyitott bejáraton. Egyikük kezében fehér kendővel letakart valami. Óvatosan a talapzatra helyezi. Mégis, ahogy kihúzza alóla a kezét, a teteje félrecsúszik a kendő alatt. Üvegedényre jellemző hangot ad. A férfi gyors mozdulattal elkapja, helyére igazítja. A csörrenés megismétlődik. A kendőt is középre húzza, elrendezi rajta a vasalás nyomát mutató szabályos éleket.

A másik férfi áll, - nézi. Majd egy percre mindketten felegyenesednek. Aztán kimennek.

Az urna alig lehet nagyobb egy porcelán cukortartónál. Benne Juszti néni pora. Milyen furcsa, Juszti néni, amíg élt. nem por volt, hanem tipegő járású, aprócska vénlány. Eleven, mozgékony, bőbeszédű. Juszti néni valahol eltűnt. Lehet, hogy az »mában semmi sincs, leMezey Katalin:

hét, hogy van benne valami.

Lehet az is, hogy Juszti néni pora van benne. Még ebben az esetben is nevetséges az egész. Juszti néni porától búcsúzunk.

Tekintsük úgy, hogy ösr.- szejöttünk az emlékét közösen még egyszer fölidézni magunkban. Mindenki arra gondol, amire akar, szólalt meg benne egy jó szándékú hang. Tekintsük úgy. Juszti néni emléke megér ennyit. Ha egyszer idejöttünk, bizonyosan.

Nézi a jelenlevőket. Idős asszonyok, középkorúak. Az egyik nagy, medveszínű műszőr bundában, arról panaszkodott, hogy késett a vonatja. Tehát messziről jött. Ebben a hidegben, egy ilyen dagadt lábú. kövér asszony. Biztosan neki is fázik a lába a drapp magas szárú cipőben. A fűzés alig bírja befogni a vastag bo-1 kát. De lehet, hogy nem. A bőrcipők melegebbek. Ismeretlen, szürke arcok. 'Kik lehetnek? Ö Juszti néni egyetlen vér szerinti rokona. Szép tőlük, hogy eljöttek. De miért jöttek el? Talán valami jót tett velük hosszú élete során? Mi jót tehetett? Pénze nem volt, férje, tekintélyes rokonsága nem volt. Mégis. Vajon én elmen- nék-e egy ilyen havas, szeles téli napon délelőtt tíz órakor egy jótevőm temetésére? Rendes asszonyok ezek.

Ezt a gondolatot nem tudta megemészteni. Valamennyien ellenszenvesnek tűntek számára. Mintha jelenlétükkel vádolták voina őt, a rokont.

Mivel? Hát, hogy nem törődött eleget az öregasz- szonnyal. Mert nem is. De hát az anyja nagynénje volt. Sosem volt közük egymás életéhez. Egy évben két-háromszor eljött hozzájuk Juszti néni. Altkor mindig szívesen látta, jól tartotta. Felrémlett előtte a csokoládétorta, amit egyszer kínált neiti. Hétfői nap jött, és ő örült, hogy maradt a vasárnapi tortából. Ügy érezte, hogy Juszti néni is értékelni tudja, hogy náluk torta van vasárnap. Sosem járt kinn nála. Előbb a saját lakásában lakott, amit szanáláskor lakótelepivel kellett volna fölcserélnie. Nem akarta. Egy volt szomszédasszonya felajánlotta, hogy az új lakás fejében halálig tartó ellátást és különálló szobát biztosit neki. Juszti néni belement a cserébe. Tíz éve már. Azóta állandóan veszekedtek. Juszti néni ki se pakolt az új helyén, ami elbeszélése szerint elég tágas volt. független is a háziaktól. Mégis becsapottnak érezte magát. Nagy érték ma egy modern lakás Micsoda kényelem. De sose tudott volna megszokni a kilencedik emeleten. Hja ... Sehogy se jó. Nyolcvanéves

volt akkor. Tíz évig gondoztak, mire meghalt.

Itt áll mellette a volt háziasszony. Neki is nagyon fázik a lába. Biztosan az ő ötlete volt. hogy elégessék szegényt. Egy ilyen sokat látott öregasszony nem adta volna a beleegyezését ilyesmihez. Hogy hetekig meztelenül feküdjék egy alumínium tepsiben. Hogy a holttestét ide-oda szállítgassák. Ismeretlen férfiak dobálják, fogdossák.

De mégis. Hisz Juszti néni eltervezte a temétését. Mikor a. szülei sírhelyét felszámolták, sírhelyet vásárolt a családnak, egybehordatta apja-anyja maradványait, es maga is hozzájuk akart temetkezni. Ezt pedig csak hamvasztással lehet. De mi jelentősége van mindennek, ha csupán néhány szem porról van már szó?

Es mi jelentősége van. ha nem? Ha koporsóstul temetik melléjük?

Ekkor megérkezett a pap. Gyors léptekkel foglalta el a helyét a köszörüli előtt. Mire felnézett, már csak hátulról oldalról láthatta. Jóképű. fiatalembernek tűnt. Magas alakján fekete papi öltözék, csipkés aljú miseing. Nyakában lila selyemstóla. Akadozva, sok nyelvbotlással kezdi a beszédet. Aztán beleiön. Bnyhe táj- szólás érződik szavain. A majdani találkozásról beszél, a feltámadás utániról. Komolyan gondolná,'